Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-11-08 / 256. szám
égész bankárkör bukott volna. (Mellesleg említve, ezen urak azok, kik ajánlkoztak, hogy felállítják az Escomptebankot és alkottunk is ajánlataik alapján törvényt, mely igen szép kiállításban és most jelent meg Ráth Mórnál.) Ezenkívül mintegy tízmilliót tett folyóvá egyes pénzintézetek javára, feloldotta a dupaszabályozási telkekre a bécsi építési bankok által kötött szerződéseket és tervez egy nagyobb kölcsönt, mely által a fenyegetett ipart segíti . Ajánljuk olvasóink figyelmébe főleg a „Napló“ azon satyráját, mely zárjel között lévő soraiban kifejezve van ! — A magyar kormányunk a pénzszükség és inség enyhítésére ezután teendő intézkedéseiről a .P. Lloyd“ mai száma a következőket mondja : „A magyar kormánynak tudvalevőleg huzamos idő előtt, és még jóval a legújabb epizód előtt is, az volt a szándéka, hogy azon kölcsönnek, amelynek megkötése iránt most folynak az alkudozások, jövedelméből egy nem jelentéktelen részt legalább előlegesen az ínség és a pénzszükség enyhítésére fordítson ; e tekintetben egész önállóan akart eljárni, és csak saját hazánk érdekeit akarta szem előtt tartani. Csak midőn az osztrák kormány egy speciális esetnél közös működésre akarta bírni, Csak akkor pendítette meg a magyar kormány azon eszmét, hogy — a részéről már megkezdett kölcsöntárgyalásoktól egészen eltekintve, ezektől függetlenül — kisértessék meg a pénzválság gyors megszüntetése czéljából az osztrák kormánynyal egyetemben egy actió, mely mindkét államterületre terjesztetnék ki. Miután e kísérlet meghiúsult, a magyar kormány alkalmasint egyszerűen vissza fog térni arra az álláspontra, melyet két hét előtt elfoglalt, és mely szerint minden erélylyel rajta lesz, hogy az általa rég szándékolt kölcsön megköttessék és az ebből befolyó pénzek amennyire lehet, a sokat szenvedett honi gazdászat, kereskedelem és ipar javára fordittassanak.“ Hogy legyen ! LEVELEZÉS. Belső-Szolnoki megye képviseleti közgyűlése Deésen október 28—31-én. (Vége.) Deési János államügyész ezúttal a megyét tartja felperesnek s a költséget, mig a dolog eldől, a megye által véleményezi fedezendőnek. Ezen nézetet azonban Torma Károly volt főispán és országgyűlési képviselő igen alapos okokkal megczáfolván — törvény értelmében — most is a városnak román atyánkfiait tartja felpereseknek, a megyének minden további teendője ez ügyben ezennel megszűnt. A fegyelmi bizottmány tagjai várakozni fognak. Az utolsó nap igen kevesen maradtak a képviselők. Deés városa a belügyminisztériumtól kövezett vámra 5 évre engedélyt nyerve, szekerektől minden ló vagy szarvasmarháért 2, szabadon hajtott marháért 1 krt, mely a megyétől kiadandó részen, mihelyt a főutczán Deézsen a kövezetet jó karba állítja. Beteg Kelemen e vámát a vidékre igen terhelőnek tartja, de főispán és Torma Károly kijelenték , hogy a miniszternek erre joga van s a megye ez ellen nem szólhat, csupán a feltételek teljesítését van joga és kötelessége elvárni. Továbbá a Deézsi különböző czédoknak a törvény értelmében társulatokká alakulását a beterjesztett folyamodások alapján a megye engedélyezi. — Hosszas vitára adott alkalmat Középszolnok átírása a számosan levő gátak lerontását illetőleg ha a megye jogkörén kívül esik. — A megyei tulajdonosok törvény védelme alatt állván, csaleit madame Desgranges. — Nem lesz-e az ök házuk a mienk is .“ .Soha ! Az atyának nem szabad magát semmi körülmények között függővé tenni gyermekeitől. Nézzétek Lear királyt ? — egy ostoba tökfilkó, ki érdeme szerint lakói ! És ami leányait illeti, Shakspeare, a nagy Shakspeare, azon megbocsáthatlan hibát követte el, hogy mindjárt kezdettől gonoszaknak tünteti fel őket. Azt kellett volna megmutatnia, hogy atyjuk esztelen bőkezüsége folytán mint romlottak el lassan kint s miként iitettek a jótétemények által hálátlanságra .. Gyermekek, én részemről nem akarlak azon veszélynek kitenni benneteket, hogy hálátlanok legyetek.“ .De. .Semmi de is Menjen Henry, s igyekezzék atyját lebeszélni föltételéről. Az ördögbe ! Talán csak könnyebb dolog 100,000 frankot nem kérni, mint azt kiadni .De ha nem sikerül 1 — pityergett Madeleine. .Akkor nem szeret eléggé.“ .Szörnyeteg ! — pattogó madame Desgranges. — Hóhér 1 Egoista 1 Materialista !“ .Monsieur Desgrangesnak igaza van, a csitita Henry, — s nem volnék méltó Madeleinere, ha nem kellene küzdenem érte.“ .A la bonne, beure, fiatal emberi Pompáson beszél, miért becsülöm is önt ! De azért egy sorval sem adok többet, nagyrabecsülésemről azonban bizonyos lehet. Menjen tehát a jöjjön mielőbb vissza ! Egy hóval e családi jelenet után a fiatal pár házas volt. Az első évben madame Desgranges keresztanya, a másodikban monsieur Desgranges keresztapa lett; a harmadikban mindkét háztartást együtt találjuk a villeneuve-saint-georgesi csinos lakházban .... Henri Grandval — mint mondom — építész volt, de fájdalom gyakran csak építész - partikus. Az építészek a legszerencsétlenebbek a művészek között. A költő, bármennyire szegény legyen is, mindig kap egy tollat költeményei megírására, a zenész kotepapirt dallamai lejegyzésére, a képiró ecsetet és vásznat a festésre, de tégla, kő és építési helyet nem lehet kapni, csak úgy a dicsrétien Az építésznek van művészete de nem áll hatalmában gyakorolni azt. A mi óraudvarunkkal legalábbb így állt a dolog. Budgetje a saját s a felesége jövedékeiből állott — egész respectábilis jövedelem valami bourgeoisnak, de kevés egy művésznek. A művészség nagy költségekkel jár. Ezenfelül Henry még szerelmes is volt nejébe, kinek így semmi óhaját nem tudta megtagadni. A három év alatt egy fiú s egy leány luxusát is megengedte magának a fiatal házaspár, — röviden, Henry folytonos pénzzavarban volt. Madame Desgranges napról-napra ostromló férjét: „Ugyan édes barátom — sápítozott a jó lélek — adj nekik kevés pótlékot. Elnézheted nyugodtan, hogy gyermekeid nélkülöznek ?“ „Nélkülöznek?* „Borzasztóan, barátom! .Annál jobb ! Vem legalább lelkiismeretesebben fog fáradozni abban, hogy dolgoztatót kerítsen magának." pán a gátak rendes színvonalban tartása, a tutajozásnak ez által lehetővé tétele függ a megyétől Főleg, hogy a tutajvám ne a 63 gáton, de helyen Dézsen szedessék. Ez igazságos és méltányos nézetet azonban főispán őmlsga nem juttat balta érvényre s az ügy egy 3 tagú bizottmánynak átlátott át, mely a decz. 30-án tartandó közgyűlésre határozott véleményt nyújtson be. A szegény alap létesítését adókulcs szerint személyenként 1-től 4 frtig határozták. Rákóczi hamvainak visszahozását Zemplénmegyével mi is melegen pártoljuk. A többi tárgyal következendetteket ezúttal elmellőzzük. Csupán azt említjük meg, hogy a közebéd költségét a főispán ur a cholera-árvák segélyére adományozta s ezeknek összeírások elrendeltetett. Csütörtökön gr. Teleki Domokos ifjabb, fényes ebéddel látta el a képviselőket az „Európa“ vendéglőben. Zemlény: Külföldi politikai szemle. Kolozsvár, nov. 7 én Francziaországban Übaulbord gróf manifestuma, melyben kijelenti, hogy semmi némi engedélyeket nem tesz, roppant hatást idézett elő. A monarchisták alig tudnak felocsodni a hideg zuhany alól, melyet ez emlékezetes levél nyakukba öntött. A republikánusokat a váratlan diadal, a bonapartistákat a gyűlölt királyság végmegsemmisülése annyira kihozta sodrukból, hogy még most sincsenek tisztában terveikkel a jövőre nézve. Az orleanisták — rendes szokás szerint — igyekeztek kizsákmányolni maguk javára a chaoticus helyzetet, lévén nekik jellemző tulajdonuk a zavarosban halászás, de most nem ment. Mellőzve a különféle benyomások részletes registrálását, miket Chambord levele tett, a pártok eddigi határozatait röviden a következőkbe foglaljuk össze . A monarchisták,a királyság térve dugába dűlvén, Mac-Mahon elnökségének meghosszabbítását, a provisorium fenntartását szándékoznak kivívni, e terv azonban a republikánusok erélyén aligha hajótörést nem szenved. Thiers tiltakozik a provisorium több évre való állandósítása ellen. Ő azt hiszi, hogy az elnökség kérdését egyelőre még érintetlenül kell hagyni; mindenekelőtt a Dufaure féle alkotmánytörvények, aztán új választási törvény alkotandó, s mihelyt ez megtörtént, a mostani nemzetgyűlést föl kell oszlatni. Csak az új kamarának van joga az ország végleges kormányformájáról döntőleg határozni. Ha Mac-Mahon továbbra is ragaszkodik eddigi álláspontjához, az elnökségre Pothus tengernagy, Thiers volt minisztere és jó barátja volna kijelölendő. A bonapartisták pártolják részben Thiers nézeteit, a kormány megalakítását illetőleg azonban a néphez akarnak fordulni. Ez oldalról sokat várnak, habár nincs semmi, mi feljogosíthatná őket a vérmes reményekre. — A nemzetgyűlés megnyíltával elnökválasztás lesz, melynél Buffet Grévyvel fog szembeállíttatni. A szavazás kimutatandja a pártok erejét, melyet még most egész határozottsággal tudni nem lehet. Spanyolországból utóbbi időben csak kevés és többnyire jelentéktelen híreket kaptunk. Cartagenában egyenetlenség és viszály tört ki a felkelők között. Celvasso, a junta elnöke, árulással vádoltatván, elfogatott. A parancsnokságot ismét Galvez vette át. — Don Caros betegen fekszik Estellában. Sógorának, Chambord grófnak fiaskója az ő actiáinak árfolyamát és kilátásait is szörnyen leszállította(v) Chambord gróf története. .. . csoda ö.yex'ixiek(Folytatás.) 1820-ban történetesen egy Louvel nevű ember élt a világon. Röviden annyit mondhatunk ról, hogy a Ravaillac, Damians és Clément Jakab családjához tartozott, kiknek közös apja az ördög volt. Louvel, egy igénytelen kézműves, Versaillesból származott, hol atyja ócska ruhával kereskedett. Harminczkét éves volt, alacsony, hegyesorru, halvány, epés és egy kevéssé tüdőbajban szenvedett. Rajongó emberek, Harmodis és Aristogitou őrült eszméit és még sok veszélyes hóbortot vertek Louvel fejébe. E rajongó rablók theophilantropoknak nevezik magukat; evangéliumoknak Laréveillére, a szent Jakobinus és Lepaux a szeplőtlen sansculott voltak szerzői. Louvelnek oly gondolat fogamzott meg agyában, melyre előtte és utánna sok semmirekellő vetemedett, hogy t. i. az idő kizavartatott sodrából és hogy ő van hivatva annak visszaállítására. E tébolyeszmének természetesen az volt zárkövetkezménye, hogy a mostoha időkért csakis a Bourbonokat illeti a felelősség, és hogy okvetlenül boldogság és béke tér vissza Francziaországba, ha egy Bourbon herczeget — azaz Berry herczeget — sikerül a másvilágra szállítania. Akkor felvilágzik a szabadság, egyenlőség és testvériesség és a franczia rente, mely makacsul 59-en állt, partig fog emelkedni. Hány királygyilkos ábrándozott fényes nappal ily őrült gondolatok fölött ! Louvelnek tépelődései oly véget értek, hogy esténként tőrrel zsebében leskelődni kezdett a színházak ajtainál, melyeket, mint ő hitte, Berry hg látogatni szokott. Még templomba is követé a herczeget, de háromévi folytonos lesbenállás után sem sikerült áldozatát megragadnia. Végre 1820 febr. 13-án, midőn Párisban a farsang teljében virágzott, köztudomásra jutott, hogy Berry hg és Berry hgnő az Académia royal de musiquet fogják meglátogatni. A zeneakadémia akkor a Richelieu utczában volt, szemközt a kir. könyvtárral. Míg ők az esti mulatságnak örvendtek, és az operabálba öltözködtek, Louvel az Elysée palotánál, hol a királyi pár lakott, foglalt állást késsel zsebében. Hét óra felé az operaházhoz sompolygott. Vasárnap volt, a farsang utolsó három napjának elseje. Nyolcz órakor Louvel a királyi bejáratnál állt lesbe. Lobogás és adragons éclaireurs által hordozott fáklyák fénye a herczeg és a herczegnő érkeztét hirdeté. Louvel a kocsiajtóhoz rohant. Ez volt az alkalmas pillanat rémes terve kivitelére. Louvel azonban — ami elég csudálatos — elszalasztotta az alkalmat, mint később maga bevalló, azért, mivel a fiatal, mosolygó, boldog nápolyi herczegnő láttára saját nővére ötlött eszébe kit szenvedélyesen szeretett. Fekete lelkét egy pillanatra a szánalom érzete fogta el. A Palais royal felé vette útját, melytől nem messze az ő lakása is volt ; csakhamar azonban megszállta az örjögés gonosz szelleme. Lépteit lassítni kezdé,megállt, visszafordult és a herczeg és saját veszedelmére az operaház előtt állt, meg. Tizenegy óra után megérkeztek az udvari kocsik, Louvel ezek mögött ólálkodott és a kis Louvel a zsákutczában hidegvérűen egy kocsi mellett foglalt állást, mintha a király kíséretéhez tartoznék. A herczeg szolgái később azt vallák, hogy a gyilkost polgári ruhába öltözött rendőrügynöknek tartották. Louvel meghúzódott az operaház falainak árnyában. A herczegi pár azalatt jól mulatott a színházban. A szomszéd páholyban az Orleans herczegi pár volt s Berry asszony meglátogassa Sicillat rokonát Orleans asszonyt Berry herczeg megölelte rokon s gyermeke 111 vált a kis Chatres herczeget, a későbbi Organs Nándort, ki a Neuilly aveouen gyilkolták meg s ki egy fiút hagyott hátra, a mostani pirini grófot és legközelebbi Dauphint. Az udvari lovászi mesterek regkopogtatták az ajtót, jeltadván a királyi fenségének, hogy itt a hazamenet iejmje Berry herczeg azonban jókedvében volt, kocsijához kísérte nejét, és azt mondá, hogy még a színházban marad és nézi a farsang bohóságait. A társaság lehaladt a lépcsőn, elöl évent az udvarmester égő viaszgyertyákkal. A herczegnő kocsijába szólt Férje segédkezet nyújtott neki. A kocsi túlsó oldalán Mesuard gr. a herczegnő lovagja állt, a herczegnő háta mögött pedig Béthisy grófnő, a szolgálattevő udvari hölgy. E pillanatban tigris gya,kánt rohant Louvel a tisztelgő svájczi gárda sorain keresztül, balkezével megragadta Berry hű belvállát, egész erejéből szivébe vágta a töri , ezt a sebben hagyta. A gyorsaság, melylyel tettét Louvel véghez vitte, a körülállók zavara, a fáklyák bizonytala világa, mindez megakadályozta Choiseul grófot és Mesuard urat, kik a gyilkoshoz legközelebb álltak abban, hogy őt megtagadják. Louvel a boulevardok felé futott. Pár perccel később egy kávéház ajtajánál tartóztatott le, hova, bár hihetlennek látszik, azért ment, hogy hűsítőt igyék. Nem szükséges ama részleteket leírni, mikép kínozta meg a nép az ördöngös embert, kár hogy nem rögtön vetett véget nyomorult életének — mikép vetették tömlöczbe, mikép háborgatták éjjeleit a boszszu vizsgálati fogság idején, végre rajkép ítélte el őt a pairek kamarája, és uinép vitetet ki a vezeklök fehér ingében, az apagyilkosok fekete fátylával és mikép nyaktilóztatott le a Greve-téren. Louvel szerencsésebben járt mint a korábbi királygyilkosok, Ravaillac és mások, kiket kinpadra vonszoltak, hüvelyktyüvel kínoztak, izzó fogakkal csipdestek, olvasztott ólommal, szurokkal stb. égettek s végre vadlovakkal darabokra tépettek. Az 1789-ks év eszméi megkímélték Louvelt hasonló bírói megtiszteltetéstől. Berry hűsebe halálos volt. Az operaház egyik előszobájába vitték, hol még néhány órát élt; öntudatát az utólsó pillanatig megtartotta s arra kérte környezetét, hogy kíméljék a gyilkos életét. Hozzá hozták egy éves kisleányát. Berry hg kitárta feléje reszkető karjait, megálldotta és rebegés .Szegény gyermek, bár ne lennél oly szerencsétlen, mint családod!“ Berry hg nem sejtető, hány balsors fog még bekövetkezni családja körében. Atyja, bátyja Angouleme,, rokonai Orleans és Bourbon-Condé körül állták ágyát. Berry hg neje karjaiban adta ki lelkét. Mária Karolina már nem volt pajzán, vidám, elkényeztetett gyermek, hanem egy nő, ki hőssé volt válandó. .Karolina*, mondi Berry hg alig halható hangon,vigyáz magadra, vigyáz a gyermekre, kit szived alatt hordozasz !“ Csak akkor jutott köztudomásra, hogy Berry hgnek gyermeke fog születni. Pár perccel Berry bg halála előtt megérkezett a szegény vén király is. Az utolsó kenetet a chartresi püspök adta föl a herczegre, azután legördült a függöny s a legtragikusabb dráma, mely "a pompás színházban valaha adatott, véget ért. A pompás színházat nemsokára Berry hg halála után lerombolták, úgy,hogy kő kövön sem maradt. Helyén engesztelési kápolnát akartak emelni, mindazáltal a Louvois-tér még most is üresen áll s tán csak a harmadik restauratió fogja a kápolnát fölépíteni. Hét hóval és tizenhat nappal azután, hogy a herczeg jobb létre szénderült, özvegye Mária Karolina fiút szült a Tuileriákban. Ez 1820. sept. 29-én történt. „P. N.“ (Folyt. kőv.) „Egy teherrel többjük van. „Mond inkább boldogsággal.“ Madame Desgranges égre emelte kezeit s az ótestamentum minden átkát legkönyörögte férje fejére. Monsieurnek ugyancsak fáradságába került a haragos matrónát lecsöndesiteni. (Vége köv.) HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-dl rtat-to után francziából. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Néhány szám. (Folytatás.) „Helyes, kapitány, de most jövünk a tulajdonképi nehézséghez. Hogy a tenger színével egyenlően lesülyedni tud, azt értem, de ha hajója lejjebb merül, nem kénytelen ellennyomást kiáltani, mely őt alulról fölfelé taszítja, és minden harmincz lábnyi mélységben egy asthmospheri nyomással, vagyis minden négyszög hüvelykre egy kilogrammal ér föl ?“ „Teljesen úgy van , a mint ön mondja.“ „Ha tehát a „Nautilust“ egészen meg nem tölti vízzel, nem látom be, miként sikerülhet önnek alámerülni.“ „Tanár úr, a sulytant,az erőtannal nem kell öszszetéveszteni különben végtelen csalódásoknak tesz- Bjük ki magunkat.Nagyon ezekét amiméra van t-zsikségem, hogy az oceán mélyébe leválhassak, mert minden testnek hajlama van a sülyedésre. Kövesse okoskodásomat * .Egészen fül vagyok, kapitány.“ „Midőn a súlyszaporítást meghatározni akartam, mely szükséges arra, hogy a „Nautilus* alámerüljön, csupán azt a térimé megszorítást kellett tekintetbe vennem, melyet a tengervíz szenvedés pedig annál nagyobb mértékben, minél mélyebben fekszik.“ „Ez világos.“ „Ha a víz nem föltétlenül összesajtolhatlan is, bizonyos, hogy az összesajtolás csak csekély mértékben eszközölhető. A valóságban az így nyert termi megszorítás, minden harvaincz lábnyi mélységre egy tízmilliód részét teszi azon légkörnek, melynek nyomását a harmincz lábnyi mélység képviseli. Ha tehát arról van szó, hogy ezer méter mélységre szállnak alá, azon terime-veszteséget számítom ki, melyet az ezer méternyi magas víz oszlop nyomása okoz. E veszteség négyszázhaminczhatmilliódnyi rész lesz, vagyis egyenlő száz archiosphara nyomásával. Azon mértékben kell tehát a „Nautilus“ sullyát is nevelnem, hogy 1507, 2 helyett 1513,77 tonna súlyat birjon. Tehát tonna súlyra van szükségem.“ „Nem többre ?“ „Nem, Arranox úr, amint azt könnyen kiszámíthatja. Víztartóim száz tonna nehézségű vizet képesek befogadni. A legnagyobb mélységbe is loizálhatók tehát. Hogy ismét felszínre jussak, elég csupán a vizet kibocsátanom, részben vagy égé-