Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-12-03 / 277. szám
és tanulási szabadságot, már pedig ez a tanárképezdékre nézve nem áll és nam is állhat, mint a melyekben a tanítás és tanulásnak egyaránt megszabott rendszerben és terv szerint kell eszközöltetni s épen azért a tanárképezdék csak kapcsolatban lehetnek a főtanodákkal, de maguk nem főtanodák. 2. ) Minekutánna a kar egyhangú véleménye szerint a tanszabadság elvének általánosan kimondott, a mindennemű főtanodára egyaránt kötelező elvnek kell lenni, szükségesnek tartanók, hogy a mostani 3. §. az általánosan bevezető részhez (l. 2. §§.-hoz) csatoltassék, s abból az „állami“ szó kihagyassék. Ekkor azután a tanári kar kisebbségének (4 tag) nézete szerint az 51. §.-ból a „tanrendszer megállapításáról“ szólt, mint a 3. §.-ban kimondott elvvel ellenkezők, kihagyandók volnának; míg a többség (5 tag) nézete szerint épen abban volna a tanszabadság elve, a nem állami főtanodák tulajdonosai irányában megóva, hogy az azokban követendő rendszert, maguk szabhatják meg. 3. ) Nélkülözi a bölcsészeti tanári kar a tudományegyetemek definitióját, holott a 39. §-ban a műegyetemek czélja és feladata ki van fejezve. Ezen hiány pótlására a 8 §. ebbe külön §-ban beiktatandó volna :„A tudomány egyetemnek a tudományok összességének művelése, fejlesztése és terjesztésére hivatott főtanodák.“ ( 4. ) Hogy az egyetemnek, s illetőleg az egyes karoknak a törvényjaslat által megadott autonómiája teljes legyen, szükségesnek találja a tanári kar, hogy a 13.§-nak a magántanácsokról szólló részéhez „érdemeik alapján“ szók után beiktattassék ,az illető tudománykar meghallgatása után.“ ( 5. ) A 19 §-ban nem eléggé szabatos a rendes hallgatók felvételénél említett „középtanodai bizonyítvány“ kifejezése helyett a kar javaslatba hozza a következőt: „a középtanoda sikeres elvégzéséről államérvényes (érettségi) bizonyítvánnyal.* — 6. ) Lényeges és elvi vélemény különben van a 20 § - ra nézve. A kar többsége (5 tag) ugyanis jól tudva, hogy daczára a karok legtökéletesebb függetlenségének , mégis sok olyan általános, valamenyi kart közösen érdeklő ügy van, melyek tárgyalása természetesen az egyetem igazgató hatóságát az egyetemi tanácsot illeti, s azon meggyőződésében, hogy épen az ilyen karközisba szabad e kifejezést használni — ügyek tárgyalásánál kell a legéberebben őrködni az egyes karok érdekei felett: nem nyughatik meg sem abban, hogy a karok képviselői (mert bármint vegyük is a dolgot, mégis csak a karok képviselői lesznek azok, s a törvényjavaslat indokolásában kifejezett nézet alighanem ideálisnak fog bizonyulni, ne egyenlő számmal legyenek a tanácsban, sem abban, hogy a karok képviselőit mások is, és nem csak maga az egyes tudománykar válaszsza. A törvényjavaslat szerint igen könnyen megtörténhetnek, hogy a kar képviselői a tanácsban épen magának a kar többségének bizalmát nem bírnák. E szerint tehát a 20 §. 2 pontja így módosulna : „2. az egyetemi tanács, melybe minden egyes tudománykar tanártestülete (lásd 20 §. 1 pont) rendes és rendkívüli tagjai közül három tagot választ.“ — A kisebbség (2 tag) a törvényjavaslat intézkedésében, mint szabadelvűben tökéletesen megnyugszik, annál is inkább, mert az egyetemi tanácsot, mint az összegyetemet érdeklő ügyekben intézkedőt, a kari érdekeken felülemelkedőnek tekinti, és a karok befolyását legalább héttagú képviselet által eléggé biztosítva látja. Végül egyhangúlag ellene nyilatkozik a bölcsészeti tanári kar a törvényjavaslat azon újításának, mely szerint az egyetem rektora az egyetem összes rendes tanárai közül volna választandó, nem pedig évenként felváltva más-más tudománykar kebeléből. Míg egy részről örömmel üdvözöljük a rectorválasztás eszközlésének megváltoztatását, addig, épen a tudományszakok és karok egyenlőségének és tekintélyének megóvása szempontjából, okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a rectori méltóság a karok közt váltakozzék, s távolról se lehessen valamely csekélyebb számú tanárokból álló kart háttérbe szorítani. E pont tehát így volna módosítandó. Az egyetemi tanács élén a rector áll, kit valamennyi kar rendes és rendkívüli tanárai, és a magántanárok két-két képviselői, évenként felváltva az egyes tudománykarok rendes tanárai közül választanak.“ Záradékul még egy pár észrevételt vagyunk bátrak tenni az 54 §-ra vonatkozólag Először ugyanis nem értjük, miért nincsen a nem állami egyetemeknél felállítható karok combinatiojánál a menynyiségtan-természettudományi kar is felém_ ütve ? s miért nem állhatna fel például igen jól egy egyetem bölcsészet-nyelv-történeti, mennyiségtan-természettudományi és orvosi karral ? __1 Másodszor nagy nehézséget látunk gördítve a nem állami egyetemek felállítása elé az által hogy a bölcsészeti kar felállításához a törvényjavaslat 14 tanárt kiván, holott a kolozsvári egyetem bölcsészeti kara csak tizenegy tanszékkel alapittatott. Esküdtszéki tárgyalás. Ifjabb gróf Haller Ferencznek Gróf Haller József elleni becsületsértési sajtóügyében, Kolozsvárt Deczember 1-én a M. P. 1872 . sz. a megjelent „Felsőfejérmegyei országos képviselő ifj. gr. Haller Ferencz viselt dolgai” czimü czikkre. Elnök Birró Pál, birák: Szentiványi Gyula és Papp Leontin, jegyző Mikó Imre, vádló ügyvéde Dobál Antal, vádlott gróf Haller József és ügyvéde Lázár Ádám. Esküdtek: ifj. Bodor Pál, Bányai Vitális, dr. Béldeki Ferencz, dr. Csíki Viktor, Gyarmathy Miklós, Korbuly Bogdán, Molnár Sándor, Olasz Károly, Páll Sándor, Székely János, Sárkány Ferencz, Szász Béla. Elnök az ülést megnyitván, a vádlevél, s hírlapi czikk felolvastatása után a vádlott által megidéztetett tanúszéki bíró Hildebrand Józsefnek kihallgatása iránt kérdést tesz, mire vádlott a mellett, vádló pedig az ellen nyilatkozván, a bíróság a kihallgatást, bizonyítás meg nem engedhetősége miatt elutasította. Erre vádló ügyvéde Dobál Antal rövid szavakban a vádat fenntartván, vádlott megbüntetését kéri Mire vádlott védője Lázár Ádám következőleg szállott. Miután a k. Curia mint semmitőszék az előbbi egyhangúlag felmentő ítélet elbírálásánál az igazságügyminiszter hatáskörébe bocsátkozott, és vádlottnak a bizonyítást a módosítatlan fennálló btk. 491. § — úgy a mint, rend . 7-ik § a ellenére megtagadta, vádlónak hasoneljárását pedig érintetlenül hagyta, — hivatkozva az idei junius 16-ki tárgyalásra, melynél ezen város érdemes esküdtei független meggyőződésüknek oly kitűnő jeleit adták, mely bármely szabad állam polgárainak dicsősségére válhatik, kik a nyilvánosság terén az igazság és szabadság ellenőrzésére hivatvák, szükségesnek tartom a jelenlegi hasonszellemü és pártatlan felfogásu esküdtszéknek ezen ügy kellő megbirálhatása végett a következő tényadatokat nagybecsü figyelmébe, és kiváló igazságszeretetébe ajánlani: Védő itt ismételve az előbbi tárgyaláskor elmondottakat, jelesen a két testvér között az osztatlan ősi javak iránt függő peres és zárlati ügyekből keletkezett vitás kérdésekből fölmerült misztifikátiók felderítése szükségességét, valamint a bevádolt czikk egyes részleteinek valóságát és igazoltságát, mint mindezek a „M. P.“ idei 138- ik számában már elősoroltattak, tovább így folytatja : Hogy a bevádolt czikkben érintett cselekmények nem puszta koholmányok, ezt bizonyítja a k. Curiának 1870 november 29-én 3958. sz. a végzése, mely szerint vádló ellen az anyai gyanús végrendelet miatt megkezdett bűnvádi vizsgálat kiterjesztése elrendültetett, — de legkiáltóbban igazolja ra.vásárhelyi tszéki vizsgálóbíró Hildebbrood Józsefnek a „M. P “ 244-ik számában a „közönség köréből“ idei október 17-éről megjelent azon hivatalos jellegű nyilatkozata , „hogy az összes Schopf és Haller féle bűnperben 141 bűnvádi bejelentés forog fenn, hogy, míg a végrendelet hamisítása, és vele kapcsolatos 20,000 ftos és más számos sikkasztások és csalások iránti bűnperben a kivonatolás eszközöltetik, 108, a zárlati viszonyból felmerült bejelentések tárgyában kell nyomozatot folytatni és vezetni, melyeknek keresztülvitelében azonban részint a segesvári kir. járásbíróság hanyagsága, részint pedig a hírhedt Farkas Béni-féle rabló gyilkossági bünper lejártatása miatt van gátolva.“ A csodálatos összetalálkozása ily hajmeresztő bünügyek halmazának ugyan azon vizsgálóbíró kezében, ki legjobb akarata mellett is eddig képtelen volt az igazság lángostorával a bűnösöket utolérni, — ezen kívül bizonyítja az országgyűlési tudósításokból látható tényadat, hogy vádló a Fejéregyházi birói zárlat feltöréséért mint erkölcsi bűnszerző, a m.-vásárhelyi k. t -szék által idei június 25-én a magyar képviselőháztól már ki is kéretett, és hogy a mentelmi jognak felfüggesztése mind eddig késik, annak oka holmi alaki hiányokban keresendő, melyek azonban a bűnvizsgálatot legfelebb megakasztani, de megszüntetni nem képesek, — mint mindezek a tanúnak idézett Hildebrand J. vallomásából nyílván kitűnhettek volna, ha kihallgatását a bíróság meg njra tagadja. A fentebb előadottak kétségtelené teszik, hogy vádlott csak megtörtént dolgokat, amennyiben azokat érdekéből kifolyólag megtudhatta, bizonyos tények előadásával és nem hamisaita közölt, mégpedig nem annyira vadképen, sőt inkább a’ vádló által elferdített alakban, mint egy szemfélyvesztőség közlöttek helyreigazítása végett tette, azon reményben, hogy maholnap az igazságszolgáltatás erélyesb kezelése mellett a való és igaz ki fog tűnni, mit vádlott annál inkább óhajt, mivel őszintén sajnálja, hogy saját testvére a gróf Haller család jó hírnevét ily hallatlan eljárásokkal kívánja behomályositani, kire sem az enyén s tiéd sem pedig a családi testvériség tiszta fogalmai befolyhással nem birnak. Hogy a mentelmi jogban elbizakodás vádját mint országos képviselőt mennyire elragadta és törvényszegő merényleteit miként tetézi újabb Szjabakkal, ennek illustrálásául hivatkozik a Curia idézett végzetére történt hivatkozásért a pesti esküdtszék által idei május 6-án hozott, vádlottat fölmentő ítélet előtti időből a Hon hasábjain megjelent nyilt levelére vádlónak, melyben Erdély ázsiai igazságszolgáltatására utalt, továbbá a segesvári piaczon kirúghatott figyelmeztetésére vádlónak, mely szerint a zárgondnok intézkedését bűnténynek czimervén, a sárpataki jószágot sajátjának állította. És hogy többeket ne említsek, az elvetemült féktelenségnek legkirívóbb példáját adta vádló akkor, midőn a jogérvényesen elrendelt birói zárlatot Fejéregyházán önhatalmúlag feltöretvén, miután a bűnvádi előnyomozás a helyszínen megtartatott és a zárlat folytatása újból elrendeltetett, s foganatosítása megkezdetett volna, elég merész volt idei október 14-én a m.-vásárhelyi k. ügyésznél a szudvarhelyi k. t. szék polgári osztálya és a birói zárlat foganatosítására kiküldött biztos ellen panaszolva, a helyszínére ugyan azon vizsgálóbíró Hildebrandot kirendeltetni, amely egyik törvényszéket a másik ellen uszító eljárás azon vidéken közbotrányt idézvén elő, utóvégre is a vizsgálóbíró meggyőződhetett, hogy Fejéregyházán a legtörvényesebben és erélyesen t eljárt zárlatbizton sem confiscatiot, sem pedig rablást nem követett, el, mint ezt vádló elég naivsággal híresztelte. Miután ezen vizsgálóbíró onnan eltávozott, jónak látta vádló az igazságügyérhez idei okt. 27-én egy táviratot küldeni, melyben a zárlati biztost egy tolvajbanda alakításával, vagyona lopatásával és pusztításával vádolván, a minisztertől felelőség terhe alatt más bíróküldést, és a k. főügyészhez intézkedést sürgetett, de eddig siker nélkül. Ily nyilvánosan űzött botrányos merényletek képesek a kormányzottakba a kormány iránti bizalmat, és a törvények iránti tiszteletet megrendíteni, főleg akkor, midőn a közönség látja, hogy egy alsóbb osztályú bűnöst az igazság keze hamar utoléri, míg ellenben egy hatalmas four a törvényekkel és bíróságokkal szemben büntetlenül paczkázhatik, mit bizony a törvény elötti egyenlőség és a részrehajlatlan igazság sehogy sem engedhetnek meg. Mindezekből a t. esküdtszék azon meggyőződést meríthette, hogy a bevádolt czikkben foglalt bizonyos, a bíróságok előtt álló tények előadása becsületsértési sajtóvétséget annál kevésbé képezhet, mivel már a k. curia végzésénél és a képviselőháztól történt kikérésnél fogva a büntetőbíróság van hivatva azokért eljárni, úgyszintén arról is meggyőződhetett, hogy a bevádolt czikk a min. rend. 6k §.-a szerint hiv szellemben és igazán közölt megtörtént dolgokat tartalmazván és ezek földerítésére vádlott épen vádló által hivatván föl, mindezek miatt jelen kereset joggal és törvény szerint megindítható nem volt. Ugyanazért vádlott ezen közlemény által saját és családja jogait minden jogtalan megtámadások és furfangos erőszakoskodások ellen lehetőleg megóvni kívánván, ezen sajtóügynek elbírálását az esküdtek részrehajlatlan lelkiismeretes meggyőződésébe azon kéréssel ajánlja . Miszerint a leplezetlen igazság és a szólásszabadság érdekében higgadt megfontolással vádlottat ezen kereset alól épen úgy felmenteni méltóztassanak, mint ezt az előbbi esküdtszék egyhangú szavazatával kimondotta, és ezen eljárásával az alkotmányos intézmények egyik legdicsőbb vívmányának a sajtószabadságnak a legfényesb diadalt szerzett. Ajánlom védenezemet újabban is a 1. esküdtszék igazságszeretetébe. Ezután Dobás Antal zilált válaszában holmi kortesfogásokról, táviratokról, félrevezetett közvéleményről és cselszövényekről, úgy az esküdttekre nézve irányadó bölcselmi, társadalmi és törvényes ismeretekről szólván fiatal felhevülésében oly messze ragadtatott, hogy a szabadszólás terét szemétdombnak merte nevezni, — azon kívül elismerte ugyan a védencze, mint főispán viselt és országos képviselő, hazafi ellen létező vádjelentések halmazát, de mig ezek felett ítélet nincs, a sajtótól mereven megtagadta a beleszólhatást, ragaszkodván a fenálló törvényekhez. Továbbá az előbbi egyhangú felmentését vádlottnak saját gyöngesége palástolásául abból kívánta kimagyarázni, miként védőjének azónoklata által előidézett éljensée, valamint az általa felolvasott hamis iratok az akkori esküdtekre nyomást gyakoroltak volna, mi reméli ma nem történend. Szóval beszélt sok mindenről, védencze természete szerint, hol tagadott, hol pedig beismert több döntő tényeket, például a polgári és bűnpereket elismervén, azok lejártatását bevárendónak látja, a Hildebrand-féle nyilatkozat sem cáfolja az udvarhelyi t.-szék kiküldött biztosa ellen intézett eljárását védenezének vakmerőségnek nevezte, míg ellenben sok egyéb a védbeszédben igazolt adatokat egyszerűen megtagadván, és vádlottat, mint fehér hollót gyanúsítással illetvén, igyekezett az esküdtek ítéletét a várandó bűnügyi ítéletektől függővé tenni, kérvén újból is vádlott elmarasztalását. Erre Lázár Ádám végszavában férfias komolysággal utasította vissza alaptalan hetvenkedéseit és a sajtó hatalmát, s a közvéleményre befolyását szépen fejtegetvén, a sajtó buzgó napszámosai nevében az igazán parasztul választott szemétdombot annak szerencsétlen feltalálójára visszagördítette. Egyúttal az esküdtszéki intézmény fonosságát ismételve hangsúlyozván, kiemelte, hogy .x tesküdtekre nézve nem a törvények és Ítélet®, hanem lelkiismeretes meggyőződésük irányadó kiket bármiként hivatkozzék vádló az általa ázaainak nevezett törvénykezésre, bit azok mi részben isen köthetnek meg. Az éljenzés és szónoklat hatását szerényen elutasítván, figyelmeztette ellenfelét, hogy igyekezzék saját szavait jobban megválasztani, ha szintén hatást remél az esküdtekre gyakorolni, de saját gyöngeségének őszinte bevallásával ne számítson diadalra. Úgyszintén elmondá, hogy vádlónak önérdeke sugalja a számos perek lejáratására várakoztatni, mely idő alatt az osztatlan jószágok jövedelmeit még tovább is húzhatni reméli, ugy de vádlottnak nem tetszik jogos igényei érvényesítésével világvégéig várni, és bízik is abban, hogy valahára a bíróságok igazat fognak szolgáltatni. Az általános tagadásokra és hamisaknak nevezett iratokra nézve megjegyzi, hogy ellenfél a pesti sajtóbiróság előtt tárgyalt curiai végzés és más okiratok valóságát, és az ott keletkezett fölmentő ítélet igazságát beismervén, ez által önmagát csapta arczul, midőn a jelen védbeszéd rendén felhozott, de meg nem czáfolt ugyanazon iratoknak valódiságát kétségbe vonta. Végül miután ellenfél a vádlott ellen is vádjelentésekről emlékezett, és vádlottat ép oly fehér hollónak nem tekintheti, ezen puszta gyanúsítást és sületlen életét vádlott mint varjukárogást egyszerüen megvetvén, hivatkozva a k. curiai végzésre és a képviselőháztóli kikérésre, visszautasította, s védencze fölmentését ismételve kérte. Mindezek után elnök a tárgyalás eredményét rövidhiven kitűnő szabatossággal összegezvén,következő kérdéseket tűzte ki: 1- ször. Meg vannak-e győződve, hogy a MP bevádolt czikkében becsületsértés foglaltatik ? 2- szor. Megvannak-e győződve, hogy azon czikknak szerzője gróf Haller József? 3- szor. Megvannak-e győződve, hogy gróf Haller József vétkes-e ? Mire az esküdtek szokott figyelmeztetés után viszavonulván, rövid idő múlva visszatértek és kimondották: az első kérdésre 11.— 1 ellen igen, a 2-ik kérdésre 12 — igen, ak-ik kérdésre 6 — igen és 6. nem szavazatukat, melynek következtében vádlott a vád alól felmentetett, s egyúttal vádló vádlott részére 214, frt. — védőjének 240 fr. eljárást mindkét tárgyalások után megállapított költségek megfizetésében elmarasztaltatott, tanúnak 38 frt. 20 kv. vádlott ellenében kimondatván. Vádlott ezen újabb igazságos ítéletet megköszönte, vádló pedig semmiségi panaszt jelentett be. LEVELEZÉS. Csikszék, november 26-án. Ámbár a kormánynak azon bölcs (?) intézkedését, mely szerint Gyergyó Sz.Miklós, mint az észak-keleti erdélyi kocsi-posta végső állomása, még azon állami jótékonyságtól is, melyben már az 50-es évek alatt az idegen absolut kormány által részesíttetett, most egy tollvonással megbiztatott, e lapok 269. számában Putnai úr egy kissé megszellőztette, de miután az nem csupán Gy. Szt.Miklóst, s illetőleg Gyergyó-Széket érinti közvetlenül, hanem egész Csik, Gyergyó — Kászon- Széknek sérti legféltettebb érdekeit, és ipar úgy — mint kereskedelmi forgalmát támadván meg, e törvényhatóság szellemi, és anyagi életerét metszi keresztül, meg fogja engedni a tisztelt szerkesztőség, s úgy Putnai úr is, hogy e tekintetben nem csak a Gyergyó, hanem átalában az egér Csikszék — sőt közvetőleg az állam érdekei szempontjából is e fonák intézkedésre, s annak helytelen, és káros voltára nézve holmit elmondhassak. Tekintve ugyanis, hogy a malleposta-járat nem csak Csik-Szereda, Szt.-Domokos, és Gyergyó Szt.-Miklós, hanem Csik Szereda, és Kézdi-Vásárhely között is ez intézkedéssel megszüntettetett és tekintve, hogy a kocsi-postának nem csak a gyergyó szt.-miklósi piaci forgalma jön a mult, úgy mint a jelen évben a Putnai úr adatai szerint is oly tekintélyes, hanem e forgalom a szt -domokosi s kézdi-vásárhelyi postáknál is nevezetes pénzösszegekre ment, higy például a szt.-domokosi közbeeső postán feladatott ez évben 40,270 frt, s leadatott 98,933 frt, értékű szállítmány, minél a kézdi-vásárhelyi forgalom még nagyobb lehet) a postakocsi ez állomásokon már ezeknél fogva is ae Csik- és Háromszék érdekében, se államgazdáslati szempontból nem lesz vala beszüntethető. De nem lesz vala azon politikai szempontból sem, mert amely állami jótékonyságban hazánk bármely vidékét, a annál inkább a székelységet egy idegen, minden irántunk rokonszenvet nélkülöző absolut hatalom felkéretlenül, saját jóakaratából részesítette, attól azt magyar felelős kormánynak egy parancsszóval megfosztani sem érdekében, sem jogában nem áll. — Nem áll pedig jogában már azért is, mert jól tudja a közlekedési miniszer úr, hogy akkor, midőn az ország más vidékeit állami kőz és vasutakkal — néhol még szükségtelenül is — behálózta, a székely földnek, s különösen Csik-Gyergyó-Széknek - az oláhfalu — esik szeredai vá-