Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-08-02 / 176. szám
Vii. evolyam. rS Égé»térre félén« . Egy negyedre Egy hónapra előfizetési feltételek. ...................16 fi. — kr. .. . •. 48, 7 • .............I . no! SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. Teleki Domokos -ház, 176. szám. Kolozsvári, szombat augustus 2. 1833. POLITIKAI NAPILAP. In HIRDETÉSI DÍJAK ^ Ot»*ör hatábozutt sorra 6 kr. Minden hirdető» után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 1-j p5 NYILTTÉR •erenként, vagy annak helye 26 kr Reclamok: bfrfQaérbe soronként 1 ft. “ Ír. ti KOLOZSVÁR, AUGUSTUS 1. Fővárosi levelek. CCCVII. Pest, jul. 30. 1873. Kedves barátom ! A Csernátony-Mocsáryféle vita, melyre a „M. Polgár“ hasábjain pár ízben magam is tettem megjegyzéseket, az előbbinek egy czikkével ma érte végét az „Ellenőriben. Én azt hiszem, hogy aki e vitát figyelemmel kísérte, be fogja vallani, hogy amit megjósoltam, hogy a vita jelenleg teljesen meddő, eléggé jogosult volt. Mocsáryék részéről teljesen alaptalan volt az a vád, mintha a balközép álláspontját elhagyta volna ; ezt nem lehet annak egyetlen tényéből is kimutatni, nem még azt sem, hogy ayolv programmjához közeledett volna, melyet akkor tiszteletteljes hallgatással mellőzött, mint időszerűtlent és korait. Eljárására pedig az öszszes párt igen népes értekezletén nyomta reá a helyeslés pécsijét. Másfelől megengedjük, hogy Csernátonynak sikerült a közfigyelmet lapja számára a mait idény elején felkelteni s ezt szerkesztői szempontból helyesen tette, de újat egyáltalában nem mondott. Legutolsó czikkében ugyanis oda lyukadt ki, hogy az ellenzéknek, ha kormányra akar jönni, el kell fogadnia a létező alapot, különben lehetlen kormányzást kezdenie. Ez tökéletesen igaz, de nem új és azt hisszük, nem tagadta, sőt józanul nem is tagadhatja senki. De megengedjen tisztelt barátom, ha kinyilatkoztatom, hogy ez nem egyéb szójáték nál. Mert nem az a kérdés, hogy az ellenzéknek a kormányrajutás pillanatában mily alapon kell állania, miután a jogfolytonosság elvénél fogva a pillanatnyi alap nem lehet más, mint a létező, hanem igenis az, minő programmal, föltételekkel, vagy compromissummal fogadja azt el a jövőre nézve? S épen azt kérdik a túloldalról. A szójáték pedig szerintünk abban van, hogy a , jelen alapon“ után ki van hagyva e szó ,maradva“ vagy ez „tovább menv e.“ Abban Mocsáryéknak igazuk van, hogy e tekintetben a balközép még nincs tisztában, vagy jobban mondva, nem állapodott meg. De az a kérdés, volt-e máig erre szükség ? Volt-e reá eddig alkalom ? S erre határozottan nemmel kell felelnünk. Nem volt eddig sem szükség, sem alkalom, mert a jobboldalról még semmi közeledés nem történt felénk ; többségre sem jutottunk s az uralkodó nem szólította föl kabinetalkotásra vezéreinket. Mindaddig, míg ezek valamelyike nem történik, alkudozásokra, lefelé hezitálásra nem hogy szükség nincs, de ez határozottan azon nagy lármáju fővárosi hezitácziókhoz hasonlítana, melyekben a tulajdonosok maguk, vagy fogadott embereik által hezitálnak s melyekkel zajtatni, vagy egy két „balekot“ fogni talán lehet, de komoly üzletet tenni nem. Ismeretes dolog is, hogy ezek lármáit a fővárosi rendőrség betiltotta. Ha a mi pártunk eddig soha meg nem tagadott elveit egyszer proclamálta, gyermekes dolog volna azt mindegyre ismételgetnie, még gyermekesebb minden komoly esemény nélkül és félhívatlanul lealkudnia. Ami eljárását és modorát illeti, erre nézve kijelenté, hogy elvárja „a kedvező időt és alkalmat.“ Mikor jön el ez a kedvező idő és alkalom, ezt nem tudjuk, de még ma sehol sem látjuk. Ellenben látjuk azt, hogy ha pártunk nyugton és együtt marad, nem keresi a költött okokat a szakadásra, akkor a helyzetnek urává válik és a jövő az övé. Talán ezt nem szeretik sem jobb, sem bal oldalról, de nekünk az határozott meggyőződésünk, melytől egyáltalában nem tágítunk. P. Szathmáry Károly. A belügymiszter a kholerajárvány ügyében júl 28-án a főispánokhoz köriratot intézett, melyben elősorolván a járvány elfojtására már tett intézkedéseket, a főispánokat felhívja, hogy e súlyos napokban megyéjük területén tartózkodva, ellenőrizzék a törvényhatóságok intézkedéseit és szólítsák fel a közönséget is a bajok orvoslására az egyleti és társadalmi utón, a nép fölvilágosítására a szükséges teendők iránti adlakozás gyűjtésére a szűkölködők, szenvedők javára. — A belügyministériumban, mint a „Reform“ újságolja, erélyesen dolgoznak ama törvényjavaslatokon, melyek az országgyűlés megnyitásával fognak előterjesztetni. A vármegyék kikerekítéséről szóló törvényjavaslat, Nebredeczky minisz, tanácsos szerkesztése alatt, közel áll befejezéséhez , míg a választási törvényjavaslatra az összes előmunkálatok már elkészültek, és csak a szövegezés munkája van hátra, melyre a minister, Horváth Lajos miskolczi képviselőt kérte föl. TÁRCZA: Pestalozzi János Henrik. Papp Mártontól.*) „A bölcs boldog mindenütt, Mert ő magával hordja kincseit; De boldogabb ott mégis, hol körülte A nyájas élet hinti kellemeit, És szive, lelke, tárgyát lelheti, Mint hol magába zárva él magának, S csak álma tündér képét kergeti Mint egy vadonban bujdosó Fakir.“ Berzsenyi Dániel. Az embernek, mint a teremtés legszebb gondolata ab remekének, e földön hivatása rendeltetését, „boldogságát“ valósítani, az arra szükséges eszközöket hasznosítani; hogy Pedig az ember magasabb rendeltetését, melyre “ind természeti tehetségei, mind a kereszténység fogalma és világos parancsai utalnak, valósággal elérje, főtényező : a józan és észszerű nevelés Ezt úgy kell intézni, hogy bármely osztályhoz tartozzék valaki, képes legyen nemcsak ösztönből, hanem belső meggyőződés- és megnyugvásból is felfogni, mennyire szükséges s hasznos szellemi erőink kifejtése a nevelés alapján A nevelés az emberi természet czélszerű kifejtésében s művelésében áll. Már M. T. Cicero megjegyzi, hogy sokan a test művelésével s épen tartásával elfoglalva a lélek nemesítésével s tökélyesítésével keveset törődnek, holott a szerzf Korán elhunyt öcsém hátrahagyott műveiből. Szerelemi természet kiművelésére annál nagyobb gondot és erélyt kellene fordítanunk: minél magasztosabb s istenibb az, s minél könnyebben elfajulhat ámító vélemények, áltanitások , megvesztegetett erkölcsök között eredeti rendeltetésétől. Hogy minden polgáriasult álladalom és ország gyermekei oly oktatásban részesüljenek, miszerint belőlük becsületes emberek s jó honpolgárok válhassanak, az államhatalomnak egyik legszentebb kötelme és érdeke: a polgárok szellemi, vallási, erkölcsi műveltségéről, tehát a nevelésről — mely mindennek alapja — gondoskodni, s a fölmerülő akadályokat erélyes fellépésével elhárítani. A közműveltségnek kettős czélja van, egyik az, hogy általa az emberek képzettséget szerezve a physicai tételeket biztosíthassák, mindennapi kenyerüket megszerezhessék; másik czélja, hogy jó állampolgárok legyenek, és mint olyanok, kötelmeiket a vallás és haza iránt teljesítsék, embertársaik s a közállomány jogait tiszteljék, minden jogsértéstől, mely mások akaratképességének akadályoztatásában áll, óvakodjanak. E kettős czél elérésére pedig a nevelésnek oly irányt kell adni, hogy először a gondolkozási tehetség fejlesztessék ki; továbbá, hogy azon ismereteken kívül, melyek minden műveltségnek alapját képezik, és amelyek az állampolgárnak minden körülmények között szükségesek, még oly ismeretek szerzésére is nyújtassék kedvező alkalom, melyek a különféle viszonyok alakulásai közt nélkülözhetlenek; végül az erkölcsi, vallási és jogi műveltség fejlesztessék, mely által minden egyes kötelmeit ismerni, az erényt szeretni s becsülni, a jogot s törvényt tisztelni tanulja. Azért áldva legyen azoknak emléke, kik a nevelés rögös pályáján — embertársaik boldogítására — utat törve, az emberiséget szebb jövő biztos révébe kalauzolták, s nem tekintve az óriási nehézségeket, komoly szándékkal — önzéstelenül — közreműködtek a nagy czélok valósítására; kik mélyreható gondolkozásukkal belátták, hogy végnélküli, soha meg nem szűnő tökélyesülés, s a mi ennek következménye, min magunk s felebarátunk boldogságának előmozdítása azon czélok, melyek emberi létünk rendeltetéséül tűzettek ki; kik ismerték, hogy gondoló, érző s akaró tehetségünk szabad, de cselekedeteink sikere a sorsnak van alávetve, s e belső szabadság s külső kénytelenség közötti harcz és küzdelem azon fontos tünemény éltünk rögös határain, melynek bölcs elintézése minden józan életbölcselet tárgya. Áldva legyen azon ember emléke, ki nyomora, nélkülözései, ifjú álmainak s reményeinek szétdult romjain is embertársainak szentelte napjait, ki mindig, — elhagyatottsága közt sem csüggedve el, — fölemelt fővel a gondviseléstől várt mindent, s mert „ki várni tud — mint Kölcsey mondja, — az sokat tud, s nemcsak tud sokat, de tehet s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképen az rendes időre inég nő s unokáját gyümölcscsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni, s kivárás után sok jót nyert, az munkálni a jövök ezért sem resti“ Áldva legyen Pestalozzi János Henrik, a legkitűnőbb — elméleti s gyakorlati téren eredménynyel működő — nevelőnek emléke, kinek föllépése a neveléstan történetében korszakot alkotott, s kinek tanmódszere egész Európa s a tudós világ közkincsévé vált. Egész életében akadályokkal kényszerült küzdeni, ki a sokaságot elhagyva, kevesektől járt útra tért. Az élet reá nézve nem volt éten, hanem küzdtél, melyen csak végezve nyerhetett babért, vagy inkább szünet nélküli megcsalt remények, kijátszott fáradozások rövidebb vagy hosszabb lánczolata. Daczára mindezeknek, küzdött azon czélok tökélyesítéséért, melyek az embernek, mint az állam hasznos tagjának elkerülhetlenül szükségesek arra, hogy lételét s fennmaradását ideig-óráig biztosítsa. Az élni tudás nagy titka sem abban áll, hogy mindig és kizárólag jobb sors után iparkodjunk, hanem abban, hogy jelen körülményeink jó oldalát kiismerve, az abból nyert javakat s eredményeket embertársainkkal megosszuk. De térjünk most által Pestalozzi életrajzának vázolására*) (Folyt. köv.) Külföldi szemle. Kolozsvár jul. 30-án. A franczia „fehér jóléti bizottság“-ban a bouapartistáknak csak egy képviselőjük van, s ez sem tartozik legjobb híveik közé. A „Journal de Paris“ szerint a bouapartisták csaknem teljes kizárása az állandó bizottságból, a többség megfontolt határozatából történt. A több conservatív pártok nem titkolják többé, hogy a bonapartisták társasága már terhükre vált. A had- és belügyminiszter a hatóságok s praetectekhez intézett rendeletei az internationalek«lnökeit illetőleg, azt eredményezték, hogy most felette veszedelmessé tenni onvoinv» ^ __ ni. A polgári érő katonai hatóságok minden idegent internationalista ügynöknek tartanak, s az utazó folyton azon veszélynek van kitéve, hogy mint a „vörös internationale“ tagja börtönbe jut, Dante Claudeban (Jura) a napokban több gyanúsnak látszó schweiczi elfogatott, s daczára minden reclamnak szabadságukat mindeddig még nem nyerhették vissza. A Bazaine-pör tárgyalása csak október 6-án kezdetik meg. A tábornagy e naapokban értesíttetett, hogy a pörre vonatkozó okmányok ügyvéde Lachauddal közöltethetnek. Ez iratok egész könyvtárt képeznek, annyi van. Több mint 400 tanú hallgattatott ki, kik közül 260 a törvényszék előtt is meg fog jelenni. Bazaine maga 100 tanúra szándékszik hivatkozni. Riviére tábornok jelentése c„TSZ, történetét képezendi az 1870-ki hadjáratuk . A „Republic Jr.“ szériát a Rochefort egészségi állapotának megvizsgálásával megbízott orvosi bizottság azon véleményt mondta ki, hogy Rochefort az Új-Caledoniába szállítás alatt a hosszú tengeri út fáradalmait nem lesz képes kiáltani. Broglie herczeg indítványa folytán, hogy a kereskedelmi szerződések még a szünidő előtt tárgyaltassanak, a nemzetgyűlés elnapolása pár napra elhalasztatott. A szünidő alatt a kereskedelmi és pénzügyminiszterek Olaszországgal, Ausztria-Magyarországgal, Svéd-Norvéghonnal és Schweiczczal készítenek elő új kereskedelmi szerződéseket. A szélsőbaloldal elhatározta, hogy a szünidő tartamára felügyelő-bizottságot fog kiküldeni. A Spanyolországból érkezett tudósítások kissé kedvezőbben hangzanak. Salmeron erélyes magatartása s az engesztelhetetlenek pusztításai a rend embereit a kormány támogatása körül összpontositák. Magán tudósítások szerint a gazdag zárdák önkényt nagy összegeket adtak a kormány rendelkezésére. Madridban 80 ezeren álltak a honvédség közé. Általában a vidékről is kedvező tudósítások érkeznek. A városok lázadása, melyek függetlenségüket kikiáltották, nem terjedt tovább s a kisebb városokban nem talál viszhangra. Bilbao s Puycerda a megrohanástól védve vannak s a hadseregben a fegyelem hő'leállása látható haladást tesz. Figuerasban a canaták támadása ellen nagy védelmi intézkedések léteznek. A kapuk be vannak csukva s az utczákon torlaszokat emelnek. Számos egyén elfogatását jelentik, kik mint carlisták gyanúsak; igy a vidékről hat pap megkötözve hozatott be a városba. Geronaban a püspököt szintén szemmel tartják a carlistákhoz átpártoltatott csendőrök ismét viszszatértek s a lakosság által lelkesedve fogadtatták. Egy önkénytes csapat az alezredes őrnagyot s több közvitézt elfogatott. Csak az ezredesnek és fiának sikerült megszökni. A spanyol „Vigilante“ hajó a német kormány minden felhatalmazása nélkül fogatott el a „Friedrich Karl“ fregatt által, miért is a kapitánynak igazolnia kell magát. Párisi távirat szerint egyébiránt a német kormány megígérte a spanyol követnek a „Vigilante“ kiadását. A „Golos“ hírképen közli a Chivával kötendő béke következő feltételeit: 1. Chiva hét év alatt két milliónyi hadisarcot köteles az oroszoknak fizetni, mely összegből 1.200,000 rubel magára a bánságra, 800,000 rubel pedig a jomid törzs— Elbeszélés a rococo-korból. — ÍrTA : J_ ILLA J' B L I X. (Folytats.) (v) A nap leáldozóban volt, végsugaraival megaranyositva a Thorignyi-kastély bástyafedeleit. Fegyvertermében a nyitott ablaknál állt Ro.) Forrásaim Pestalozzi János Henrik életrajzához voltak: „Die Geschichte der Pädagogik von Pestalozzi bis zur Gegen var t. “ Von Dr. Karl. Schmidt. — Gothen, 1862. 4. B. „Pädagogische Real- Encyclopä- J i e, oder En cyclopädisches Wörterbuch les Ersibungs und seiner Geschichte. y0n Karl Gottlob Hergand. — Grimma und Leipzig, 1862. 2. ß. stb. s más ide vonatkozó muukák,