Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-08-02 / 176. szám

Vii. evolyam. rS Égé»t­érre félén« . Egy negyedre Egy hónapra előfizetési feltételek. ...................16 fi. — kr. .. . •. 48, 7 • .............I . no! SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. Teleki Domokos -ház, 176. szám. Kolozsvári­, szombat augustus 2. 1833. POLITIKAI NAPILAP. In HIRDETÉSI DÍJAK ^ Ot»*ör hatábozutt sor­­ra 6 kr. Minden hirdető» után 80 kr. bélyegilleték. N­agy hirdetéseknél kedvezmények. 1-j p5 NYILTTÉR •erenként, vagy annak helye 26 kr Reclamok: bfrfQaérbe soronként 1 ft. “ Ír. ti KOLOZSVÁR, AUGUSTUS 1. Fővárosi levelek. CCCVII. Pest, jul. 30. 1873. Kedves barátom ! A Csernátony-Mocsáry­­féle vita, melyre a „M. Polgár“ hasábjain pár ízben magam is tettem megjegyzéseket, az előbbinek egy czikkével ma érte végét az „Ellenőriben. Én azt hiszem, hogy a­ki e vitát figyelem­mel kísérte, be fogja vallani, hogy a­mit meg­jósoltam, hogy a vita jelenleg teljesen meddő, eléggé jogosult volt. Mocsáryék részéről teljesen alaptalan volt az a vád, mintha a balközép álláspontját el­hagyta volna ; ezt nem lehet annak egyetlen tényéből is kimutatni, nem még azt sem, hogy a­yolv programmjához közeledett volna, me­lyet akkor tiszteletteljes hallgatással mellőzött, mint időszerűtlent és korait. Eljárására pe­dig az öszszes párt igen népes értekezletén nyomta reá a helyeslés pécsijét. Másfelől megengedjük, hogy Csernátony­­nak sikerült a közfigyelmet lapja számára a mait idény elején felkelteni s ezt szerkesztői szempontból helyesen tette, de újat egyálta­lában nem mondott. Legutolsó czikkében ugyan­is oda lyukadt ki, hogy az ellenzéknek, ha kormányra akar jönni, el kell fogadnia a létező alapot, különben lehetlen kor­mányzást kezdenie. Ez tökéletesen igaz, de nem új és azt hisszük, nem tagadta, sőt józanul nem is tagadhatja senki. De megengedjen tisztelt barátom, ha ki­nyilatkoztatom, hogy ez nem egyéb szó­játék n­á­l. Mert nem az a kérdés, hogy az ellen­zéknek a kormányrajutás pillanatában mily alapon kell állania, miután a jogfolytonosság elvénél fogva a pillanatnyi alap nem lehet más, mint a létező, hanem igen­is az, minő programmal, föltételekkel, vagy compro­missummal fogadja azt el a j­ö­v­ő­r­e néz­ve? S épen azt kérdik a túloldalról. A szójáték pedig szerintünk abban van, hogy a , jelen alapon“ után ki van hagyva e szó ,maradva“ vagy­ ez „tovább m­e­n­v e.“ Abban Mocsáryéknak igazuk van, hogy e tekintetben a balközép még nincs tisztában, vagy jobban mondva, nem állapodott meg. De az a kérdés, volt-e máig erre szük­ség ? Volt-e reá eddig alkalom ? S erre ha­tározottan nemmel kell felelnünk. Nem volt eddig sem szükség, sem alka­lom, mert a jobboldalról még semmi közele­dés nem történt felénk ; többségre sem ju­tottunk s az uralkodó nem szólította föl ka­­binetalkotásra vezéreinket. Mindaddig, míg ezek valamelyike nem történik, alkudozásokra, lefelé hezitálásra nem hogy szükség nincs, de ez határozottan azon nagy lármáju fővárosi h­ezitácziókhoz hasonlí­tana, melyekben a tulajdonosok maguk, vagy fogadott embereik által hezitálnak s melyek­kel zajt­atni, vagy egy két „balekot“ fogni talán lehet, de komoly üzletet tenni nem. Is­meretes dolog is, hogy ezek lármáit a fővá­rosi rendőrség betiltotta. Ha a mi pártunk eddig soha meg nem tagadott elveit egyszer proclamálta, gyermekes dolog volna azt mindegyre ismételgetnie, még gyermekesebb minden komoly esemény nélkül és félhívatlanul lealkudnia. A­mi eljárását és modorát illeti, erre nézve kijelenté, hogy el­várja „a kedvező időt és alkalmat.“ Mikor jön el ez a kedvező idő és alka­lom, ezt nem tudjuk, de még ma sehol sem látjuk. Ellenben látjuk azt, hogy ha pártunk nyugton és együtt marad, nem keresi­ a köl­tött okokat a szakadásra, akkor a helyzet­nek urává válik és a jövő az övé. Talán ezt nem szeretik sem jobb, sem bal oldalról, de nekünk az határozott meggyő­ződésünk, melytől egyáltalában nem tágítunk. P. Szathmáry Károly.­­ A belügymiszter a kholerajárvány ügyében júl 28-án a főispánokhoz köriratot inté­zett, melyben elősorolván a járvány elfojtására már tett intézkedéseket, a főispánokat felhívja, hogy e súlyos napokban megyéjük területén tartózkodva, ellenőrizzék a törvényhatóságok intézkedéseit és szólítsák fel a közönséget is a bajok orvoslására az egyleti és társadalmi utón, a nép fölvilágosí­­tására a szükséges teendők iránt­i adlakozás gyűj­tésére a szűkölködők, szenvedők javára. — A belü­gyministériumban, mint a „Re­form“ újságolja, erélyesen dolgoznak ama törvény­­javaslatokon, melyek az országgyűlés megnyitásá­val fognak előterjesztetni. A vármegyék kikerekí­­téséről szóló törvényjavaslat, Nebredeczky minisz, tanácsos szerkesztése alatt, közel áll befejezésé­hez , míg a választási törvényjavaslatra az összes előmunkálatok már elkészültek, és csak a szöve­gezés munkája van hátra, melyre a minister, Hor­váth Lajos miskolczi képviselőt kérte föl.­ ­ TÁRCZA: Pestalozzi János Henrik. Papp Mártontól.*) „A bölcs boldog mindenütt, Mert ő magával hordja kincseit; De boldogabb ott mégis, hol körülte A nyájas élet hinti kellemeit, És szive, lelke, tárgyát lelheti, Mint hol magába zárva él magának, S csak álma tündér képét kergeti Mint egy vadonban bujdosó Fakir.“ Berzsenyi Dániel. Az embernek, mint a teremtés legszebb gondolata ab remekének, e földön hiva­tása rendeltetését, „boldogságát“ valósítani, az arra szükséges eszközöket hasznosítani; hogy Pedig az ember magasabb rendeltetését, melyre “­ind természeti tehetségei, mind a kereszténység fogalma és világos parancsai utalnak, valósággal elérje, főtényező : a józan és észszerű ne­­v­e­l­é­s Ezt úgy kell intézni, hogy bármely osz­tályhoz tartozzék valaki, képes legyen nemcsak ösztönből, hanem belső meggyőződés- és megnyug­vásból is felfogni, mennyire szükséges s hasznos szellemi erőink kifejtése a nevelés a­l­a­pj­á­n A nevelés az emberi természet czélszerű ki­fejtésében s művelésében áll. Már M. T. Cicero megjegyzi, hogy sokan a test művelésé­vel s épen tartásával elfoglalva a lé­lek nemesítésével s tökélyesítésé­­vel keveset törődnek, holott a szer­zf Korán elhunyt öcsém hátrahagyott műveiből. Szere­­lemi természet kiművelésére annál nagyobb gondot és erélyt kellene fordítanunk: minél ma­g­a­s­z­t­o­s­a­b­b s istenibb az, s minél könnyebben el­fajulhat ámító vélemények, áltan­i­­tások , megvesztegetett erkölcsök között eredeti rendeltetésétől. Hogy minden polgáriasult álladalom és ország gyermekei oly oktatásban részesüljenek, miszerint belőlük becsületes emberek s jó honpolgárok vál­hassanak, az államhatalomnak egyik legszentebb kötelme és érdeke: a polgárok szellemi, vallási, erkölcsi műveltségéről, tehát a nevelésről — mely mindennek alapja — gondoskodni, s a fölmerülő akadályokat erélyes fellépésével elhárítani. A közműveltségnek kettős czélja van, egyik­ az, hogy általa az emberek képzettséget szerezve a physicai tételeket biztosíthassák, mindennapi ke­nyerüket megszerezhessék; másik czélja, hogy jó állampolgárok legyenek, és mint olyanok, kötelmei­ket a vallás és haza iránt teljesítsék, embertár­saik s a közállomány jogait tiszteljék, minden jog­sértéstől, mely mások akaratképességének akadá­lyoztatásában áll, óvakodjanak. E kettős czél elé­résére pedig a nevelésnek oly irányt kell adni, hogy először a gondolkozási tehetség fejlesztessék ki; továbbá, hogy azon ismereteken kívül, melyek minden műveltségnek alapját képezik, és a­melyek az állampolgárnak minden körülmények között szük­ségesek, még oly ismeretek szerzésére is nyújtas­­sék kedvező alkalom, melyek a különféle viszo­nyok alakulásai közt nélkülözhetlenek; végül az erkölcsi, vallási és jogi műveltség fejlesztessék, mely által minden egyes kötelmeit ismerni, az erényt szeretni s becsülni, a jogot s törvényt tisz­telni tanulja. Azért áldva legyen azoknak emléke, kik a nevelés rögös pályáján — embertársaik boldogítá­­sára — utat törve, az emberiséget szebb jövő biz­tos révébe kalauzolták, s nem tekintve az óriási nehézségeket, komoly szándékkal — önzéstelenül — közreműködtek a nagy czélok valósítására; kik mélyreható gondolkozásukkal belátták, hogy vég­nélküli, soha meg nem szűnő tökélyesülés, s a mi ennek következménye, min magunk s felebarátunk boldogságának előmozdítása azon czélok, melyek emberi létünk rendeltetéséül tűzettek ki; kik is­merték, hogy gondoló, érző s akaró tehetségünk szabad, de cselekedeteink sikere a sorsnak van alávetve, s e belső szabadság s külső kénytelenség közötti harcz és küzdelem azon fontos tünemény éltünk rögös határain, melynek bölcs elintézése minden józan életbölcselet tárgya. Áldva legyen azon ember emléke, ki nyomo­ra, nélkülözései, ifjú álmainak s reményeinek szét­­dult romjain is embertársainak szentelte napjait, ki mindig, — elhagyatottsága közt sem csüggedve el, — fölemelt fővel a gondviseléstől várt mindent, s mert „ki várni tud — mint Kölcsey mond­ja, — az sokat tud, s nemcsak tud so­kat, de tehet s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképen az rendes időre inég nő s unokáját gyümölcscsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni, s kivárás után sok jót nyert, az munkálni a jö­­vök ezé­r­t sem re­sti“ Áldva legyen Pestalozzi János Hen­rik, a legkitűnőbb — elméleti s gyakorlati téren eredménynyel működő — nevelőnek emléke, kinek föllépése a neveléstan történetében korszakot alko­tott, s kinek tanmódszere egész Európa s a tudós világ közkincsévé vált. Egész életében akadályok­kal kényszerült küzdeni, ki a sokaságot elhagyva, kevesektől járt útra tért. Az élet reá nézve nem volt éten, hanem küzdtél, melyen csak végezve nyerhetett babért, vagy inkább szünet nélküli meg­csalt remények, kijátszott fáradozások rövidebb vagy hosszabb lánczolata. Daczára mindezeknek, küzdött azon czélok tökélyesítéséért, melyek az embernek, mint az állam hasznos tagjának elke­­rülhetlenül szükségesek arra, hogy lételét s fenn­maradását ideig-óráig biztosítsa. Az élni tudás nagy titka sem abban áll, hogy mindig és kizárólag jobb sors után iparkodjunk, hanem abban, hogy jelen körülm­é­­nyeink jó oldalát kiismerve, az ab­ból nyert javakat s er­e­d­m­én­y­e­k­e­t embertársainkkal megosszuk. De térjünk most által Pestalozzi élet­rajzának vázolására*) (Folyt. köv.) Külföldi szemle. Kolozsvár jul. 30-án. A franczia „fehér jóléti bizottság“-ban a bouapartistáknak csak egy képviselőjük van, s ez sem tartozik legjobb híveik közé. A „Journal de Paris“ szerint a bouapartisták csaknem teljes ki­zárása az állandó bizottságból, a többség megfon­tolt határozatából történt. A több conservatív pártok nem titkolják többé, hogy a bonapartisták társasága már terhükre vált. A had- és belügy­miniszter a hatóságok s praetectekhez intézett rendeletei az internationale­k«lnökeit illetőleg, azt eredményezték, hogy most felette veszedelmessé ten­ni onvoinv» ^ __ ni. A polgári ér­ő katonai hatóságok minden ide­gent internationalista ügynöknek tartanak, s az utazó folyton azon veszélynek van kitéve, hogy mint a „vörös internationale“ tagja börtönbe jut, Dante Claudeban (Jura) a napokban több gyanús­nak látszó schweiczi elfogatott, s daczára minden reclamnak szabadságukat mindeddig még nem nyer­hették vissza. A Bazaine-pör tárgyalása csak október 6-án kezdetik meg. A tábornagy e naapokban értesítte­­tett, hogy a pörre vonatkozó okmányok ügyvéde Lachauddal közöltethetnek. Ez iratok egész könyv­tárt képeznek, annyi van. Több mint 400 tanú hallgattatott ki, kik közül 260 a törvényszék előtt is meg fog jelenni. Bazaine maga 100 tanúra szándékszik hivatkozni. Riviére tábornok jelentése c„TSZ, történetét képezendi az 1870-ki hadjáratu­­­k . A „Republic Jr.“ szériát a Rochefort egész­­ségi állapotának megvizsgálásával megbízott orvo­si bizottság azon véleményt mondta ki, hogy Roche­fort az Új-Caledoniába szállítás alatt a hosszú tengeri út fáradalmait nem lesz képes kiáltani. Broglie herczeg indítványa folytán, hogy a kereskedelmi szerződések még a szünidő előtt tár­gyaltassanak, a nemzetgyűlés elnapolása pár napra elhalasztatott. A szünidő alatt a kereskedelmi és pénzügyminiszterek Olaszországgal, Ausztria-Ma­­gyarországgal, Svéd-Norvéghonnal és Schweiczczal készítenek elő új kereskedelmi szerződéseket. A szélső­baloldal elhatározta, hogy a szünidő tartamára felügyelő-bizottságot fog kiküldeni. A Spanyolországból érkezett tudó­sítások kissé kedvezőbben hangzanak. Salmeron erélyes magatartása s az engesztelhetetlenek pusz­tításai a rend embereit a kormány támogatása kö­rül összpontositák. Magán tudósítások szerint a gazdag zárdák önkényt nagy összegeket adtak a kormány rendelkezésére. Madridban 80 ezeren áll­tak a honvédség közé. Általában a vidékről is kedvező tudósítások érkeznek. A városok lázadá­sa, melyek függetlenségüket kikiáltották, nem ter­jedt tovább s a kisebb városokban nem talál visz­­hangra. Bilbao s Puycerda a megrohanástól védve vannak s a hadseregben a fegyelem hő­'l­eállása látható haladást tesz. Figuerasban a can­aták tá­madása ellen nagy védelmi intézkedések létez­nek. A kapuk be vannak csukva s az utczákon torlaszokat emelnek. Számos egyén elfogatását je­lentik, kik mint carlisták gyanúsak; igy a vidék­ről hat pap megkötözve hozatott be a városba. Geronaban a püspököt szintén szemmel tartják a carlistákhoz átpártoltatott csendőrök ismét visz­­szatértek s a lakosság által lelkesedve fogadtat­ták. Egy önkénytes csapat az alezredes őrnagyot s több közvitézt elfogatott. Csak az ezredesnek és fiának sikerült megszökni. A spanyol „Vigilante“ hajó a német kor­mány minden felhatalmazása nélkül fogatott el a „Friedrich Karl“ fregatt által, miért is a kapi­tánynak igazolnia kell magát. Párisi távirat sze­rint egyébiránt a német kormány megígérte a spanyol követnek a „Vigilante“ kiadását. A „Golos“ hírképen közli a Chivával kö­tendő béke következő feltételeit: 1. Chiva hét év alatt két milliónyi hadisarc­ot köteles az oroszok­nak fizetni, mely összegből 1.200,000 rubel magá­ra a b­ánságra, 800,000 rubel pedig a jomid törzs­— Elbeszélés a rococo-korból. — ÍrTA : J_ ILLA J' B L I X. (Folyta­ts.) (v) A nap leáldozóban volt, végsugaraival megaranyositva a Thorignyi-kastély bástyafedeleit. Fegyvertermében a nyitott ablaknál állt Ro­.) Forrásaim Pestalozzi János Henrik életrajzához voltak: „Die Geschichte der Pädagogik von Pestalozzi bis zur Gegen var t. “ Von Dr. Karl. Schmidt. — Gothen, 1862. 4. B. „Pädagogische Real- Encyclopä- J i e, oder En cyclopädisches Wörterbuch les Ersibungs und seiner Geschichte. y0n Karl Gottlob Hergand. — Grimma und Leipzig, 1862. 2. ß. stb. s más ide vonatkozó muukák,

Next