Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-09-12 / 208. szám
VH. évfolyam. 208. szám. Kolozsvárit, péntek September 12. 1873. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre .........................16 ft. — kr. Félévre ........................................8 » — ■ Egy negyedre..........................4 » ~ » Egy hónapra ..........................1960 . Un SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeenmi nyomdában. Kiadó Ilivattai: A lyeenmi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, gr. Teleki Domokos-ház. "2" HIRDETÉSI DIJAK Én Ötször hasiboott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél k]_____ kedvezmény ele. n5 NYILTTÉR ■őrönként, vagy annak helye 26 kr. Reklamok: hirfőaérbe Boronként 1 (t. “Trj KOLOZSVÁR, SEPTEMBER 11. A megyék felosztásához. llargita-alja, sept. 6-án. (Vége.) Ilyenek — hogy másokat ne említsek, a Székely Székek, melyek talán az egy Aranyosszéket, mely Csiliszék gyergyói kerületénél mind népesség, mind pedig területre nézve sokkal kissebb, kivéve — a tervbe vett uj felosztási műveletnek alá nem vehetők anélkül, hogy legféltettebb érdekeik mélyen megsértve nelegyenek, — és Szent István koronája — s tehát az állam legfőbb érdekében is helytelen, sőt veszélyes experimentatió lenne a székely földet bántani, melynek compact fekvése és eddigi felosztása ezer éven túlterjedő idők viszontagságaival daczolva, vész, és vihar közepette is fényesen kiállotta a próbát, s helyfekvése is olyan, mely más felosztási műveletet meg sem tűr anélkül, hogy az magát szörnyen meg ne bosszulná. — Talán Csik-Szék volna, mely a moldvai határszélen innen nem kis hosszúságban nyúlik el Gyergyó, és Kászon fiu székeivel, de ennek is oly természetes határai vannak, melyeket változtatni nem lehet, s minden más törvényhatóságtól nagy havasi bérezek, s erdőségek által annyira el van zárva, hogy azok bármelyikével egy egyesült megyét nem alakíthat anélkül, hogy a legnagyobb phyzikai, erkölcsi, és jogi akadályokba ne ütközzék. Emellett vannak a Székely Székeknek külön speciális érdekeik, hosszas évszázadok viharai által megedzett alapokon mély, és erős gyökereket verve, intézményeik, és birtok vagy más közvagyonaik, melyek az egyesítésnek, akár átkeblezésnek oly hatalmasan ellentmondanak, hogy, ha ezt a kormány, és törvényhozás kellő figyelembe nem venné, bizonyosan a közjót nem előmozdítaná, hanem csak aláaknázná, amit az állam érdeke éppen nem kíván. De nem kívánja azt sem, hogy a Székelyföld szétmarczangoltassék, akár összeolvasztassék, sőt előnyösebb az államra nézve, hogy mindeniket a maga konyháján engedje működni, és élni, mintsem a viszály vészthozó magvait hintse el közöttük, hogy aztán vihart arasson. Nem óhajtja ezt maga a székelység sem, sőt az ily operatió, mint még csak József császár kísértett volt meg, de azután ő maga is visszavont, annak legélénkebb ingerültségével, és kiálthatlan ellenszenvével találkoznék. A femjelzett megyerendezési törvény által úgy is legsarkalatosbb ősi municipális jogai semmisíttettek meg, mi már magában is elég mély sebet vágott e nemzet megyei közéletén, s ha ez áldozatot meghozta a közös haza oltárára akkor,mikor egy maroknyi nemzetiség a kormány fonák politikája által a köztörvény alól indokolatlan kedvezésből kivétetett, még oly további áldozatra is,minővel egyik, vagy másik szék,vagy talán mindenik is, saját életerét látná elmetszetni, és minőt az állam üdve koránt sem igényel, — magát hajlandónak éppen nem érzi, s nem is tudnám elhinni, hogy egy ily műtét, melyre még az idegen absolut kormány sem vállalkozott, most a székely nemzet akarata, és érdekei ellenére alkalmaztassék, s okunk van reménylem, hogy országos képviselőink, kik a megválasztásuk alkalmával bennük helyzett közbizalmat méltányolni tudják, az ily veszélyes kísérleteknek, ha netalán fölmerülnének, egész erélylyel ellene fognak szegülni. Ám legyen meg a szabályozás, akár esetleg új felosztás annak idejében ott, hol arra elkerülhetlen szükség van, de nagy tapintatlanság, és veszélyes dolog lenne ott is a megyék bonczolgatásához kezdeni, ahol erre égető szükség nincs, mint például a székely földön, melynek inkább erősbítésére kellene több gondot fordítani, mint ily zaklatásokkal, ha ugyan az új felosztási terv rá is kiterjed, ingerelni, zsibbasztani, és elidegeníteni. Tiborcz. — A magyar vasutak forgalmáról ha értesülést kívánunk szerezni, Bécsbe kell járnunk. Az osztrák kormányközegek képesek nemcsak az osztrák, de a magyar vasutakról is hónapról hónapra forgalmi kimutatást közzététetni; a magyar közlekedési minisztérium azonban a legjobb esetben 8—10 hóval a forgalmi év lejárta után bocsátja közre a statisztikai adatokat. Bizonyosan nagyon csekély a magyar közmunka minisztérium személyzete arra, hogy még ily folyó statisztikai kimutatást is közöljön. És ki tudja várjon nem úgy mérlegelik-e a minisztériumban az ország jogos érdeklődését, hogy elvégre egy év múlva is nagyon hasznos anyag lesz a vasutak mostani forgalmának kimutatása. Bármi legyen a kormánynál az e részbeni eljárás indoka, mindenesetre sértő, hogy a magyar vasutak forgalmáról bécsi közlönyök publikációira vagyunk utalva. A magyar vonalak sommás eredményét nem mutathatjuk ki. A magyar szakaszok adatai nincsenek elkülönítve, hanem össze vannak foglalva az osztrák részek számaival. E szerint az egész monarchia vasutai a f. év július hóban 4,141,312 személyt és 56,187,327 mázsa terhet szállítottak. A személyforgalom az előző év ugyanazon hónapjához képest 583,300 egyénből álló, vagyis 1639, százaléknyi többletet, a teherforgalom 4.998,451 mázsa többletet mutat fel. A bevétel a személyszállításnál 1.300,710 ft vagyis 26. 74%, a teherszállításnál 1.627.148 ft vagyis 17. 59%-nyi összesen 2.066,360 ft, azaz 22.75%-nyi többletet eredményezett a. m. é. julius hóval szemben. Bevételi többlet mutatkozik azon magyar pályák között, amelyeknek vonalhossza nem szaporodott a kérdéses időszakon: az első erdélyi vasútnál 8.34, és az osztrák állami vasútnál (részben) 6.29 százalékkal. Kevesebb bevétel mutatkozik a m. é. július havához képest az arad-temesvári vasútnál 20,12, a tiszavidékinél 9, az aföldfiumei vasútnál 6,72 százalékkal. Azon magyarországi vasutak közül, amelyeknek vonalhossza az említett időben növekedett, a bevételi többlet a magyar nyugati vasútnál 193,64, az első magyar gácsországi 155,93, az északkeletinél 111,66, a magyar államvasutaknál 41.98, a déli vasútnál 12.08, a báttaszék-zákányi vonalnál 5.14, a keleti vasútnál 1.53 százalékot tett. TARCZA: Magyarország közjoga, illetőleg a magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével. Irta : DR. Jorbuly Imre, m. kir. kolozsvári egyetemi ny. r. jogtanár stb. (I. kötet: Államjog. Előszói—VIII. lap. Bevezetés.1—48 lap. A mű: 49—671 lap. Budapest, Hoffmann és Molnár kiadója, 1874. Ára nincs kitéve.) II. (Vége.) A mű derék tartalma két szakaszra oszlik, első az alkotmány tárgyalása. Előadja szerző zömök rövidséggel a magyar állam eredetét, vezérek alatti alkotmányát, annak az Árpád-királyok alatti átalakulását, I. Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és I. Mátyás királyaink alatti fejlődését, viszontagságait a Habsburgok alatt; tárgyalja az alaptörvényeket átalában s jellemzi a magyar alkotmányt, annak alapját, a védszerződést stb. előadja az államhatalom gyakorlási módját meghatározó alaptörvényeket, a királyi örökösödést, trónról lemondást, Magyarországnak az osztrák tartományokhoz való viszonyát szabályozó s e mellett az ország független önállását biztosító alaptörvényeket stb. Ezután átmegy a honpolgárok jogait biztosító alaptörvényekre, tárgyalja Erdély unióját s Horvát-, Dalmát- és Tótországok Magyarországhoz való államviszonyát illető alaptörvényeket; kimondja, hogy a magyar alkotmány főjellegét a törvényekkel korlátozott egyeduralom és annak megfelelő intézmények képezik, hogy M. ország saját alkotmánynyal bíró önálló és független ország s csak a fejedelem személyében és a közös védelemben van Ausztriával, törvényes formájú szövetséggel egyesülve, stb. Külön fejezet van szentelve az ország területének, Erdélynek, a régi Slavoniának, a mai Slavoniának, a Partiumnak, Temes-, Torontál- és Krassóvármegyéknek, megrója szerző és elveti a jogosulatlan „Temesi bánság“-i elnevezést; tárgyalja a kapcsolt részeket vagy mai törzsországokat, azok velünk közös ügyeit, pénzügyi viszonyát, a magyar tengermelléket, végre a katonai határőrvidéket a múltban s a legújabb királyi elhatározások értelmében ; különösen érdekesen adja elő a határőrvidék polgárosítása kérdését, amit a közdolgokkal foglalkozó, vagy az irodalom terén munkálkodó minden embernek tudnia kellene. felette érdekes, ami az ország integritásáról, az állampolgárok és nemzetiségek egyenjogúságáról, a polgári jogokról, a gondolatnyilvánítás tan- és sajtószabadságról, egyesülési jogról sat le van írva, mit az olvasónak eléggé nem ajánlhatok így megy keresztül szerző az egyházi és vallási testületek, a törvényhatóságok önkormányzat jogai tárgyalásán, az 1870-ki uj szervezkedésen az államfő (a király) és házas családja méltósága és jogai, a trón betöltése, az ausztriai és magyarországi pragmatica sanctio nehéz kérdésein, a törvényhozási, végrehajtói, bírói hatalomban az államfőnek és állampolgároknak miként részesedése részletein, ritka mérséklettséggel, de határozottan szabadelvűig tárgyalva ez igen fontos közjogi pontokat. A mű második szakasza Magyarországnak ő felsége többi országaihoz való viszonyát tárgyalja, még pedig előbb azt, a mely fenállott 1848- ig, és azután azt, a mit az 1867-ik évi 12. t. sz. hozott létre, kimondja szerző, hogy a pragmatica Sanctio M. ország függetlenségét s alkotmányos önállását nem érintette, Ausztria és M. ország közt reál-unió soha sem volt stb. Még azon változások is fel vannak véve a műbe „póték“-képén leghátul, amelyek annak nyomtatása alatt jöttek létre. Egyes tévedéseket és hiányokat vettem észre, kivált az erdélyi adatokban és tényelőadásokban, ismétlés is van egy-két helyen, valamint az irály ellen is volnának némely észrevételeim; de a sok jó és hasznos, ami e könyvben el van mondva, megkötik kezemet s nem engedik kötekedésre emelnem tollamat, azt mondom inkább Horatiussal —— Ubi plura intens, non ego paucis Ostendur maculis. Vajha állami és felekezeti tanáraink ily derék művek létrehozására szentelnék idejöket ! Az alkotást átalában szerencsésnek kell mondanom, valamint az előadás is tetszetős, világos és egyszerű. Tetszik nekem az a nemes szabadelvűség, mely íróval minden kényes kérdésnél független és igazságos ítéletet mondat; néhol van egy kis dolog-szépítő idealizmus, de nemsokára ismét a realitás terére tér vissza szerző. A tárgyilagosság is egyik előnye, valamint azon nyugodtság, mely előadásának hitelt szerez s az olvasóban bizalmat ébreszt. Ismétlem, felette kívánatos lenne, hogy azok, a kiknek feladata közügyekben járni, sőt a kik csak polgári jogaikkal is helyesen akarnak élni s tehetségeiket a hazára nézve hasznositni, szerezzék s olvassák meg e könyvet, mely épen úgy érdemelne helyet minden magyar állampolgár házánál, mint egykor a biblia és énekes könyv. Szerencsét kívánok egyetemünknek e szerény, munkás és tudós férfihoz, s ajánlom tartalomdús könyvét az olvasó közönségnek. —y Interpellate. A bodolai községi iskolaszék elöljáróságához. Ha a községi iskolaszék elöljárósága — hazafiasságából kiindulva — bátorságot vett magának — jelen abnormis viszonyaink között — épen itt Bodolán, hol nemzetünk jövő nagyságáért áldoznak legkevesebbet, állomását elvállalni, van-e tudomása, miszerint: 1. ) a magas kormány — néhai nagy Eötvösünk szelleme által áthatva — magas kegye és a nép véresverítékéből épült iskola „leltár* mellett át van-e véve vagy nincs ? 2. ) Csekély—de hazafiasan meglevő — tőkéje rendeztetett-e ? és tétetett lépés annak gyarapítására ? pl. mi jövedelem folyt bé: restáns számadóktól, iskola-alapra ajánlott községi javakból? a feleslegesen gondnoknál heverő pénz kamatjából ? és van-é rendes, törvénynyel megegyező számadás bé adva, megvizsgálva s a gondnok fel van-é mentve a mult évről? hát az 5% perczent hol van 1872 és 1873-ról, de tán még 1871-ről is ? 3. ) Mi az oka, hogy — iskolaszéki elöljáróság hanyagsága folytán — 4646/1873 szám alatt Brassóban be van az iskolaszék perelve és főelnöke dús vagyonában elmerülve, fülét sem mozgatja az ügyért ? s ki leend felelős, ha nyomorult iskolánk ez által szenved ? 4. ) A községi iskola miért nincs körülkerítve? fákkal körülültetve? hol a tornahelyiség ? hol az oltó-iskola? miért diszlenek ott vad fák? mi czélja egy községi iskolának ? 5. ) Vannak-e szakértő tanítók 1873/4-diki iskolai évre? 6. ) Ki az iskola felügyelője? stb. Alólírt, mint ezen nemes iskolaszék igénytelen tagja, honpolgári és htemme 11 e 11 i kötelezettségemnél fogva, bátorkodom nem csak az elnökséget, de a teljes iskola elöljáróságát felkérni, miszerint: femjelzett 6. pont alatti aggodalmamra, röviden megnyugtató választ adni méltóztassék; ellenben jogot érzek magamban, — ezen hazafias szent ügy érdekében —felsőbb helyen, sőt hirlapi téren is kérni felvilágosítást. Jelen interpellate kérem a felveendő jegyzőkönyvhöz mellékelni és a mos tanfelügyelőséghez juttatni; ellenben a nevelésügyi minisztériumhoz juttatandom. Kelt Bodolán, 1873-ik évi aug. 3.-án. Kósa Sándor, iskolaszéki t. A székelytörténeti pályadíj-alapról XXV- ik közlemény. (Vége.) Régi ígéreteiket beváltották valamennyi kolozsvári aláiróim egy kivételével, a kit erre újból tisztelettel bátor vagyok figyelmeztetni. Az enyediev. ref. nemes tanuló Ifjúság adományait magában foglaló XVI-ik közleményből tévedésből kimaradt volt Kövér András köztanitó ur 1 frt 1 kr, és Benkő Ferencz ur szintén 1 frt 1 kr, adománya, de a beküldött egész 29 frt 50 kr és egy arany küldemény hiánytalanul a takarékpénztárba tétetett a mit ezennel kiigazítva köztudomásra juttatni kedves kötelességemnek ismerek. Végre igazán „pro Coronide“a mai közleményem fűszeréül tudatom a marosvársárhelyi két deserteurőn kívül minden igaz ügybarátainkkal s az érdeklődő magyar olvasó világgal, hogy Gróf Mikó Imre ur ő nagy méltósága utján kezeimbe jött a halhatatlan kalocsai érsek Haynald & SSTO&&S BOaSEtT. — Történeti beszély. — ÍRTA : J'OLY-JENRION. (Folytatás.) Ezzel a viharos párbeszédnek vége volt, mert Rozina a kellemetlen hír hozójának dühösen hátat forditott s felsietett a verandára, míg a csalódott Figaro a terepélyes gesztenyefa alatt levő kőpadra húzta meg magát. A rosz diplomata azt hitte, hogy hiábpostája majd valamit használni fog neki Rozinánál-------és most fürdőstől a gyermeket is kiönté. . Rossinha is kezdett már igen kellemetlenül