Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-09-17 / 212. szám

VII. évfolyam. 212. sírm. Kolozsvárit, szereda szeptember 17. 1873. POLITIKAI NAPILAP. rfi” ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ° IS' SZERKESZTŐSÉGI IRODA: °\ Egész évre ..... . 16 ft. —­kr. • 8 „­­ , Egy negyedre .... Egy hónapra .... ^ B -- B 1 * 50 „ (jJ V. A lyeeumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, gr. Teleki Domokos­ h&i. g. ' HIRDETÉSI DIJAK Én Ot»*dr b&aábosott sor ára 6 kr. Minden hirdeti« utAn 80 kr. bélyegilleték. Nagyhirdetéseknél Lij kedvezmények. ^ NYILTTÉR ■őrönként, vagy annak helye 86 kr. Reklamok: MrAaérbe «őrönként 1 ft. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 16. Kolozsvár a jobb rend küszöbén. A­ki csak négy évtized előtt látta Ko­lozsvárit, az bajosan fogna ma reá ismerni, annyira csinosodott, annyit köszörültek az idők rajta, — és mégis átalánosságban a nagyobb városokhoz hasonlítva, valóságos sár és piszok­fészek ma is, és az lenne bizonyára hoszszú időkön keresztül még, ha a város polgársá­gának értelmisége koronként csaknem erőszak­kal el nem mozdítana egy-egy gátat, mely a haladás útjában áll. Egy évtized kellett ahoz, hogy a gázvil­­­ágí­tás szülési fájdalmain keresztül essék a városi képviselő testület, s ugyan annyi ideje lesz ma holnap, hogy szidják után-útfélen a közjárdákat, melyeket a legbotrányosabb álla­potból, csak most kezd a város félig meddig kiemelni, de azt is oly móddal, hogy ez a generáció bajosan fogja megérni azt a gyö­nyörűséget, hogy aggodalom nélkül merjen megindulni a belváros minden részébe. Na de legalább van mozgás, ráléptünk az ösvényre, a gondviselés majd eltaszigálja ezt az ügyet is lassacskán. Van azonban egy baj, melynek orvosságát minden ember ismeri, de ostya nél­kül senki sem akarja bevenni,­­ pedig a vé­gén is csak az lesz annak a vége,, akár­meny­nyit kerülgetjük. A városi majorsági­ pénztár teljesen ki van merítve, s koronként a város előre nem látott nevezetes kiadásoknak van kitéve, mint például az idén is e czím alatt majdnem 8000 forintja úszott el. Ezt is, amazt is meg kellene csináltatni, a város egész oeconómiája úgy néz ki, mint a szegény ember csizmája, folt hátán folt van, s egy csomó épülete olyan állapotban van, hogy so­hasem lehet tudni, melyik esztendőben borul az éppen bentlakók nyakába. Igazilni kellene, száz meg százféle te­kintetben a kor színvonalára kellene emelked­ni, — de nincsen pénz, — ez a refrain min­­dig, — s ez az élhetetlen nyomorult sopán­­kodás mind ,­ addig igy fog tartani, mig lesz Kolozsvár képviselő testülete élén egy erélyes polgármester, ki elég bátor legyen a sopán­­kodóknak szájába önteni az orvosságot, ha keserű lesz is, s kimondja, hogy Kolozsvár, ha továbbra is igényt akar tartani arra, hogy az erdélyi részek fővárossának tekintes­■ i -f-ÜB I , ■BBgBSBggg sék, ez esetben egy nagyobb kölcsönre van szüksége, melylyel rendezze gazdaságát, beru­házza pusztulásnak indult jószágait, kisajátít­hasson egy csomó ronda fészket, s beépíttet­hessen egy csomó olyan közhelyet, melyeket parlagon hevertetni, valóságos istentelenség volt eddig is. E kölcsönkérdés forró kásáját hosszú évek óta kerülgetjük,­­ a ’gyertya azonban kezd a körmünk hegyére égni, s igy talán beleharapunk, ha savanyú képpel is. Ha csak egy évvel hamarább köti meg a város kölcsönét, sokkal, szedvezőbb viszonyok között, s olcsóbban jut hozzá. Most meg kell a várakozás kamatait is fizetni a rész­pénz­piacion,­­ s ha tovább vár, a pénzerizés csak nőni fog, s jönni fog idő, midőn elő fog állani a szükség s akkor minden áron pénzt kellene teremteni. •' ■ '• '' * .­­ . .!­­ Ott vannak rész hidjai, ott van dűlő­fél­ben levő redoutja, az eső már is az érdemes tánczoló publikum nyakába csurog, ki kell sa­­játitnia a mészáros ezék házát, s vízvezetéket kell berendezni, a közkényelmet nem is te­kintve, a vagyon bátorságért is tűzesetekre stb. stb. A mészárosok czéhh­áza kisajátítása érde­kében épen most folynak az értekezletek, s szeretjük hinni, hogy a társulat tagjai a jó­zan eszélyesség útján haladva, megragadják a most utoljára kínálkozó alkalmat ar­ra, hogy e régi vitát és alkut úgy fejezzék be, nehogy a város kénytelen legyen olyan jogaival élni, melyek sok kedvezménytől foszt­hatják meg mészáros polgártársainkat jövő időkre. Igaz, hogy áldozatról is van szó, de a közügyért áldozni a legelső és legszebb pol­gári kötelesség. A­ki ezt nem akarná elismerni, a­ki útjában állana a város olyan törekvéseinek, melyek Kolozsvárnak mintegy újjászületését czélozzák, az nem csak rosz­szolgálatot tenne, de legelső­sorban szegény­ségi bizonyítványt állítana ki önmagáról is. A város jogai itt kétségbe vonhatatla­­nok, s a legújabb ipartörvényekre hi­vatkozni e tekintetben még akkor is­­felesle­ges volna, ha nem tudná mindenki, hogy a kisajátítási törvény is a küszö­bön áll. A­mint a város készen lesz a templom­­körüli épületek lebontásával, ezek helyett rész­ben parquirozni kell, s ezzel egyidejűleg a pompás bel-közép-, magyar- és monostor-ut­­czák boulevardokká alakíthatók, s a közép­­utcza végén ott áll a szép hely a legfelsé­gesebb uj parkra, melynek helye most büz­­hödt sárfészek, mihelyt­ 24 órai eső van. És ha néhány év alatt igy meg tud ifjodni Kolozsvár, ha tévéit a vízvezeték szökőkutak­­kal látja el, s árnyas fasorai közt az idegen végig sétál, az elmondhatja majd: e város szép, tiszta, mindenütt a haladás, a cultura látszik, itt érdemes megpihenni! K. Papp Miklós: — A belügyministerium körrendelet®. A természetes ásványvizek hitelének és becsének megóvása, úgyszintén a­­fogyasztó közönség félre­vezetésének megakadályozása tekintetéből, a mes­terséges ásványvizek gyártása s eladása körül, az országos közegészségi tanács véleménye alapján, e következők rendeltetnek : 1. Mesterséges ásványvizek gyártására csak gyógyszerészek és oly egyének nyerhetnek enge­délyt, kik vegytani ismereteiknek tanúbizonyságát adták. 2. Az e czélra szolgáló gyárak és készülé­kek használatuk végleges engedélyezése előtt szak­értői vizsgálatnak vettetnek alá, ezenkívül pedig folytonos orvosrendőri felügyelet alatt állanak. 3. Mesterségesen készült ásványvizeket oly elnevezésekkel, feliratokkal ellátni, melyek bel­vagy külföldi természetes ásványvizek megjelölé­seivel azonosak, szigorúan tiltatik. 4. Úgyszintén tiltva van mesterséges ásvány­vizek számára a természetesekéihez hasonló üve­geket, korsókat, dugaszokat, tokokat, bélyegeket sat. használni. 5. Ellenben minden mesterségesen készült ásványvíz ezen olvasható, nagy betűkkel nyomott felirattal: „Mesterséges ásványvíz“ és a megfelelő jelzéssel, például carlsbadi, marienbadi, kereszt­forrás stb. látandó el; a feliraton ezen kívül a gyártónak neve is olvasható legyen. 6. Jelen szabályrendelet bármely pontjának figyelmen kívül hagyása az engedélynek azonnali elvesztését vonja maga után. Budapesten, 1873 augustus hó 26-én,­nyeket csikarhassanak ki tőle ; másodszor pedig az olasz király utazásainak hatását akarják pa­­ralizálni. Ez okból a kormány , a monarchisták terveiről érkező híreket, akár kedvezők, akár ked­­vezőtlenek legyenek, mindig nagy elővigyázattal kell fogadnunk. A titoktartás, s a nagy tömeg el­­altatása a monarchisták terveinek sikeréhez annyi­ra szükséges, hogy a hamis hírek egész özönét bizonyára csak azon szándékkal terjesztik, hogy a közvéleményt megzavarják és tévútra vezessék. A spanyolországi válság oly fon­tos, hogy megérdemli, miszerint lefolyását lépés­­ről-lépésre kisérjük. Castelar minisztériuma most kétségen kívül áll. A titkos é­rtesülésen­ szept. 12-én az opposi­te ereje mérkőzött, de gyengének mutatkozott. „A haza és szabadság megmentése", ez jel­szava Castelarnak, melylyel a kamarához fordult A carlismus nemcsak a köztársaságot, hanem a szabadságot is fenyegeti. Leküzdésére a homogén minisztérium kezébe helyezendők mindazon eszkö­zök, melyek e czélra szükségesek, mint pénz, és rendszeresített sereg, mely nélkül Carlos győzel­me bizonyos. Salmeron hasonló szellemben nyilatkozik, mint Castelar; az ország helyzete erélyes intézkedést kíván, de a mostani minisztérium nem képes e kö­veteléseknek eleget tenni. Mint Rios Rosas, Sal­meron is hasonlókép a többség minisztériumát ajánlja, mint egyedüli lehetőséget. A baloldal, vagy Ce­ntrum minisztériuma a hazát a karlisták kezébe juttatná. Piy Margall Salveront elvei megtagadásával vádolja, és azt hiszi, hogy az országot az ő pártja elveivel meg lehet menteni. Gil Berges szemére veti Pi­y Margallnak hogy ő sem dicsekedhetik nagy következetes­séggel. Délután egy órakor, a titkos ülés feloszlatá­sa alkalmával — hír szerint­ — Castelar 48 órai határidőt kapott egy minisztérium szervezésére. Az oppositio — Perez Costales által egy utolsó erőlködést kísérlett meg, de 123 szavazattal 64 el­lenében legyőzetett. A Porto Rico követei eleinte haboztak, később a többséghez szegődtek és meg­ígérték, hogy Castelarra szavaznak. Éjjelre egybehívta Castelar a többséget a tanácsba, hol 108 képviselő volt jelen. A szokásos megnyitási formalitások után Garcia Alvarez bi­zalmi szavazatot indítványozott Salmeron részére a többség által, hogy maradásra birják, de miután Salmeron megmaradt határozata mellett, Castelar előadta elveit, melyekkel az új minisztérium bír. Erélyesnek kell lennie­­ a halálbüntetést alktal­­mazni. Azonkívül a kegyelmezési törvény reformá­lását kérte, olyformán, hogy a kormányzó-elnök kezébe tétessék le a kegyelmezés. Szept. 13-án este tehát a köztársaság a leg­jobb republikánus oltalma alatt ipegy nyugalomra. A múlt éjjelen egy kis zavargási kedv mutatkozott, „Halál a cortesre“ kiáltások hallatszottak. A had-1 1 i ------ ’ -?-■* 1 '____/Mt ! fii 1 JllTl/. _y,\i 7 y I I ; *s ' í<' ' f7 '•'«t • ■ I fjh" r» ntlv>- -' TÁRCZA. Adatot Bem tábornok map jelleméhez forradalmunk idejéből. (V­é­g­e.) A székelység személyes bravourját , harczi­­as természetét ő mindenkinél jobban ismerte s két eszközzel tartotta mindig éberen és munkás­ságban, t. i.­vesztett nagy csaták után csaknem vakmerő sietséggel azon igyekezett, hogy vert se­rege önbizalmát, ha bár kissebb győzelem által is mihamarább fölemelje, abban székelyei tűnjenek ki és aztán minden város bevételekor az ezüst pénzzel való fizetés és különös jutalom — egy vagy két havi harczibér — jön ígérve és ponto­san teljesítve. Ezért kérte Bem a hadi sarczot ezüst pénzben. Mikor Besztercze, Medgyes és Szeben alá indultunk, már előre biztosítva voltunk erről. A zsoldkettőzésnek csodás hatása van a ka­tona elszántságára. Aztán volt még neki egy ta­lizmánja, mely mutatta, hogy ő a magyar nemzet jellemét jól ismerte, t. i. a gyávák és fegy­elmel­­lenkezők iránt kérlelhetlen szigorú, de a bátrak és vitézek iránt ritka szives és elismerő volt !­c­h lasse sie todt schiessens . Volt sza­ Vajárása, ha parancsát nem teljesítették nagyban bár vagy kicsiben. És a­mit egyszer kimondott, arról emberi erő le nem beszélette. Mikor Seges­várról márczius 10-én Szeben felé már útban vol­tunk, két Vilmos huszár kirabolt egy szegény pa­rasztot, ez a tábornokhoz sietett, a tábornok cons­­tatáltatta a bűntényt, sergét megállította, a két húszért irgalom nélkül főbelövette, s a fél sereg kézt érettek, szemeinken köny égett, egyiket még a golyó sem akarta érni, a Hunyadi László esete fordult elő a segesvári réten, rohantunk kegyelmet kérni érezte; nem lehetett, a két hősnek meg­­kellett halni ! Másfelől, mikor jól harczolt valamely zász­lóalj, huszár, vagy tüzér-osztály, öröme s dicsérete kifogyhatlan volt; mikor érdemjelt osztogattak, ő tűzte fel azok mellére, a­kik hősileg viselték ma­gukat; a­ki életét koczkáztatva hajtott végre va­lami tettet, a minek akár a seregre lelkesítő ha­tása volt, akár a csata kedvező kimenetelét eldön­tötte, azonnal tisztté nevezte s a csapat előtt di­csérettel halmozta el. Mikor Szelindekről febr. 3-án 1849-ben Sze­ben felé egész hadseregével cselvetésből megindult, a béreztetőn megállítva azt kérdi kíséretétől: ki ismeretes e vidéken ? Nevem jön említve. Maga elé rendelt. Jól ismeri ön e tájat? Jól, tábornok úr, felelőm, mint gyakornok öt évig szolgáltam Szebenben. Ismeretes ön Vízaknán ? kérdi tovább... Ismeretes vagyok, mondom. „Öt Kossuth-huszárt választva maga mellé — parancsoló szigorúan — gyorsan menjenek oda, puhatolják ki Szebenben Puchner hadiállását, Berge erejét , a nép hangula­tát s hozzanak biztos tudósítást !“ A szél szárnyán termettünk néhány percz alatt Vízaknán, a szép Deézsi kisasszonyok ablaka előtt a piaczon, fejér köpenyünk s veres csákónk ösz­­szecsőditette a kis­­város népét; ott volt — jól emlékszem rá — Tímár Károly ma is élő barátom, a Szentpáliak és többen, kiknek nevét elfeledtem. E találkozás isteni volt. A korábban szelíd bureaucrata most mint zajos kedvű Kossuth-huszár, mint kém­szemlére jött forradalmi katona látogatta meg a kedves családot. A szivek egyszerre megnyíltak, mindent megtudtam. Szépeink rögtönzött meleg borsos borral s lágy kenyérrel embereitek meg, lovaink homlokszija nemzeti szalaggal van díszítve, én és társaim „éljen“ kiáltások s fejér kendő­­lobogtatás közt nyíl gyorsasággal robogtunk vissza szeretett tábornokunkhoz, a kinek a hallottakat elbeszélvén, bravót kiáltott, táborunk azonnal meg­indult, a támadásnak látszó két órai manevvíiro­­zásunk eredménye a lett, hogy Puchner egy pus­kalövés nélkül Nagy-Csűrről Szebenbe húzódott be, nyomon követve Czetz alezredes seregosztálya által, mi pedig nyugodtan tértünk meg öszvére­szelvndeki táborhelyünkre, magasztalva öregünk taktikáját, a­ki ütközet nélkül is meghátráltatja ellenfelét... 191 Ennyit most sebtében, jövőben — ha­élek — e jellemzést folytatom. Jakab Elek: Külföldi politikai szemle. Kolozsvár, szept. 15-én Ma már érdekes felvilágosítást veszünk azon párisi hírekre nézve, melyek szerint a f­r­a­n­c­i­i­a kormány, belátva a királyság restaurátiójának le­hetetlenségét, Mac Mahon elnöksége alatt a mos­tani köztársaságot véglegesen szervezni akarja. E terv az orleanisták agyában fogamzott meg, s ket­tős egálja van. Az orleanisták először is nyomást akarnak vele Chambord grófra gyakorolni, meg akarják ijesztői, hogy annál nagyobb engedmé­ Embervásár Afrikában. — p. J­altzan J­enriktől — (Vége.) Tekintve a borzasztó helyzetet, melyben e szerencsétlenek sínylődtek, a halál mentő angyal lett volna rájuk nézve. De a ragaszkodás az élet­hez, mi legtöbb embert még a legnagyobb nyo­morban sem hagy el, s a néger fajoknál különö­sen erős, itt is érvényesité jogait. A szánalomra méltók, kiknek az élet, csak kint s nyomort adott már, borzalommal tekintettek a halál elébe. Az ál­talános levertség, a járvány terjedésével tompa kétségbeesésbe ment át. Jajgatás s nyöszörgés hang­zott minden kunyhóból, majd gyászüvöltés az épen elhaltak felett, és a betegek kíntól kisajtolt jajki­­áltásai törték el a levegőt. Borzasztó kép ! E kü­lönben oly életrevaló s a természettől csaknem ki­­irthatlan víg kedélylyel megáldott törzseknél, a fájdalom is, ha kitör, erélyes módon érvényesíti magát s oly jeleneteket idéz elő, mikről nekünk európaiaknak alig van fogalmunk is. Most tűntek még csak ki igazán a rabszol­gaságnak alapul szolgáló embertelen gondolkozás­­mód következményei. A tulajdonosok, kik rabszol

Next