Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-12-03 / 277. szám

VH. évfolyam, 277. szám. Kolozsvárit, 1873. szereda, deczember 3. 9 POLITIKAI NAPILAP. új ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égési évre ....................................16 ft. — kr. Félévre .................................................8 „ — , Egy negyedre................................4 . — , Egy hónapra .................................1 „ 50 „ "Rn SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeami nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeami nyomda „központi irodájául Teleki Domokos-házban, főtér, gr. ^ *5 HIRDETÉSI DIJAK 2 Otvör liMábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 te. A etcik.léseknél ug___ kedvezmények. _ NYILTTÉR «ionként, vagy annak helye SS Reelamok, hirsttaérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, DECZEMBER 2. Pest, nov. UT. 1875. (Vége.) Az is logica magáért, hogy a baloldalnak kormányra lépni (a jobboldal, vagy vegyes kormányban is, legalább annak egy része helyett a jobboldal kizárólagos kormányképességének elismerése. Auch eine schöne Gegend ! Hidje, aki birja !! Fölteszem, bár meg nem engedem, hogy jövőnk a várakozásban van, de mit ér ezen jövőnkre a várakozás akár egyes embernek, akár a pártnak jövőjét értjük is alatta, ha — hogy én is kisértsem meg Ugrón virágos stilusát, — mig az égi mamna reánk hullását öndicsőitésünk csattanós szavallása közben várjuk, képzelt nagyságunk gőzkörétől nem látva mi körültünk történik, s nagy úri pöffeszkedésünk önhitségében nem véve ki ellenfelünk kezéből a módot, többségre juttatásunkat s igy a választók akaratábóli kormányra léptetésünket meggátolni, mig mi a sült galambot tétlenül várjuk, addig elpusztul a rosz kormányzás miatt a maga háza, melyről különben Ugrón nagy szónoklatában alig van említés. Én óhajtok jövőt magunknak, óhajtok jövőt pártunknak, de óhajtom azt mindenek előtt imádott hazámnak ! Igaz, a bankkérdés, mint ilyen, nem cardinális pontja a balközép programmjának, de cardinalis pontja az országos pénzügynek teljes függetlenítése . Eris mili magnus Apolló tisztelt, értekezleti értekező, ha megmondod a bankkérdésnek czélszerűtlen eldöntése után, hogy fog majd lehető lenni pénzügyünk függetlenítése? Ha hát a czélt akarjuk, akarni kell az eszközt, teljes erővel csatába szállni a független magyar jegybankért. De hiszen érti ezt az értekező is, csak jó kortesfegyvernek hitte állítását a gyengébbek előtt. Trefort nem lett balközépi indítványáért, mert indítványa sem volt balközépi, miután nem csak független magyar jegybankot, de még a kizárólagos szabadalmi osztrák bankra támaszkodó magyar bankot sem ajánlott. Ezt ha nem tudta, barátom, megtanulhatta volna az országgyűlési iratokból. Ki nem a Tisza Kálmán ajánlatát, de most már, a pártnyilatkozatát pápaszem nélkül elolvassa, nem fogja elhinni Ugronnak, hogy azon a tág lelkiismeret bujkálhatására oly sok nyitott ajtós ablak lenne hagyva. E tévedés még megengedhető volt Ugronnak, midőn a Tisza Kálmán indítványára ez indítványnak még hallása előtt, elkészült fényes philippicát az értekezleten elbúgta, s helyenként nagy nehezen felolvasta, de ezen valótlan állítás az utókornak szánt (?) nyomtatott példányokból csakugyan kimaradhatott volna. Különben is, ha ez igaz lenne, ugyan ügyetlenül használták fel ezeket Ugrón s társai, kik ahelyett, hogy saját lelkiismerők sértése nélkül is, mit hát szerinte épen e nyilatkozat könnyített, a pártban maradtak volna — nyugtalankodásukkal az ablakfa szomorú sorsára juttatták magukat, és sem benn sem künn nincsenek, mint ezt közülök egy kifejező. Az ég s föld közti libegést még a prófétának is csak koporsója tehette. Önök pedig nem próféták. Tisza Kálmán javaslatát elfogadta a párt nagy zöme, tehát Ugrón szerint „él azon állapot, melyet az jellemez, hogy leplezzük egymás előtt gondolatainkat, a közönség nem ért minket, mi nem egymást, s a félreértések bosszúsága önt el, ha megértenek.“ Ha ezt, mit értelmem értelmetlennek kénytelen érezni, lenne ember, ki érti, kérem értesítsen értelméről. — Én is ragaszkodom az 1872-iki márczius 10-iki pártprogrammhoz, s hogy annak elveiről közülünk, kik az 1873-ik nov. 7-iki nyilatkozatot elfogadták, valaki lemondott volna, ezt ezélzatos és minden alapot nélkülöző rágalomnak állitom, s nyilatkoztatom ki, mint azt az 1873-ik november 7-iki határozat szavai s magok is megczáfolják, s kifejezve azon félelmemet, hogy, ha Ugrón Gábor barátom a mások, és hinnem kell az ön maga ámításának ezen útján halad, ha nem is hal meg, quod Dens avertat, okvetlen ön ambitiójának csalottjaként fog az erfelé verődő hullámoktól emelve, kevés pillanat múlva a szigethez ért. Kiszállottunk, s meggondolva, hogy jobb lesz a Canadai ösztönére bíznunk magunkat, Ned Landot követők, kinek hosszú lábai azzal fenyegettek, hogy elhagynak bennünket. Ned Land nyugatnak tartott, s néhány patakágyon áthaladva, elérte a csodálatos erdőségtől borított földet. Néhány segély (martin-pecheur) repdesett a vízmentében, de nem engedtek magukhoz közel. Ez az előrelátás részünkről arról győzött meg, hogy tudják, mit tartsanak két lábú fajunk felől, s azt következtettem, hogy ha nem lakják is a szigetet, de emberi lények mégis meg szoktak fordulni rajta. Egy meglehetős nagy réten áthaladván, egy kis erdő szélére értünk, melyet nagy számú madarak röpülése, s éneke elevenite meg. — Ezek még mind csak madarak, — szólt Conseil. — Legalább lesz ennivalónk! viszonzá a szigonyász. — Nem igen, Ned barátom, — szólt vissza Conseil, — mert nem látok egyebet, mint közönséges kajdácsokat. — Conseil barátom, — viszonzá Ned komolyan — a kajdács, fácán azokra nézve, kiknek nincs egyéb ennivalójuk. —Én pedig azt teszem még hozzá, — szóltam én, hogy ez a madár, jól elkészítve megérdemli, hogy asztalunkra kerüljön. Valóban, az erdő sűrű lombjai közt a karszág előtt állani és pedig rövid idő alatt, mert, ha bár most is szívesen üdvözölnék a keztükbe, bona fide, megtérőt, már hiába, attól meg nem bírunk ijedni, hogy ott lesz ő isaz ellenünk küzdők közt. Erre a magyar példabeszéddel csak annyit mondhatunk „Ott leszünk mi is“Legfeljebb azt szeretnénk még tudni, mivel eddigi változékonysága után biztosak nem lehetünk, hogy miután azon reményében csalódni fog, hogy a mi elhányt fegyvereinket szedje fel, mert csalódnia kell, miután mi, kedvéért, kipróbált fegyvereinket el nem hányjuk, a jezsuitákkal, vagy a szélballal, vagy a jezsuitákkal és szélballal, mint Ugrón párttal fog e ellenünk küzdeni. Vederemé. A kolozsvári kir. tud. egyetem bölcsészeti karának véleménye a főtanodai törvényjavaslatról. Nagyméltóságu miniszter ur. A kolozsvári tudomány-egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának mély tisztettel alálirt tanári testülete köszönettel vette a nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatási minisztérium 17,911 sz. alatti magas leiratával leküldött főtanodai törvényjavaslatot, s azt, mint őt közvetlenül érdeklő nagyfontosságú tárgyat beható tanácskozás tárgyává tette. A bölcsészeti kar tanári testülete a legnagyobb örömmel úgy találta, hogy e törvényjavaslatban a különféle érdekek és szempontok szerencsésen vannak öszszeegyeztetve és megóva. Meg van óva, sőt tulajdonképen először teljesen életbeléptetve a tanítási és tanulási szabadság, melyet már részben az 1848 XIX. törvényczik 2 §. kimondott ugyan, de keresztülvitele következetesen mindeddig nem történt. Ez irányban nem csak hogy a 3. §. kimondja, miszerint: „Az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelve a tanítási és tanulási szabadság hanem ezen elvnek lehetőleg tökéletesebb védvéül szolgálnak : a.) a 17 §., mely a tanárok elmozduhatlanságát mondja ki, (természetesen az elkerülhetlen megszorítással); b.) a 18 §, mely szerint a tanárok előadásai rendszerére, irányára és szellemére vonatkozó bíráló nyilatkozatok nem képezhetik az egyetemi fegyelmi bíróság ítéletének tárgyát; c.) a 22 §.,mely meghatározza egyrészt, hogy: „a tanár a tantárgyak előadásában azok szellemére, irányára és terjedelmére nézve meggyőződését szabadon követheti“ a dácsoknak egész serege röpdesett ágrus-ágra, csupán a gondosabb nevelésre várakozva, hogy az emberi nyelvet elsajátítsák. Pillanatig a mindenféle szinü nő kajdácsok s kakukkok társaságában kajdásstak, mely utóbbiak valamely bölcsészeti feladat fölött látszottak gondolkozni, mig a kirívóan vörös szinü vörösbegyek, mint a szellő által fölvert por szállingott a zajos röptű kalauzok, a legfinomabb azuz árnyalakú paponas-k, s legkülönfélébb, de álalában nem igen ehető szárnyasok között. Azonban ama föld egyik kiváló madara, mely soha se hagyja el az Arron s a Paponas szigetek határát, hiányzott ebből a gyűjteményből. De a sors föntartó számomra, hogy nem sokára gyönyörködhessem bennük. Egy középsűrűségű résen elhaladva, bokrokkal benőtt földre értünk. Itt nagyszerű madarakat láttam fölrebbenni, melyeknek hosszú tollaik rendeltetésénél fogva a szél ellen kellett repülniük. Hullámos repülésük, ragyogó szemeik játéka vonzotta, s elbájolá a szemet. Nem nagy megerőltetésembe került, hogy felismerjem. _ Paradicsommadarak ! — kiáltám. _ A verebek fajából, a clystomores-k osztályából, — viszonzó Conseil. __A foglyok családjából ? — kérdésed Land. — Nem hiszem, Land mester. Azonban számolok önre, hogy kézre kentünk egyet a tropikus égaljama bájos alkotásai közül. — Megkísérlendjük tanár úr, ámbár jobban tudom kezelni a szigonyt, mint a puskát, másrészta hallgatók saját választásuk szerint bármelyik tantárgyra tetszésük szerénti sorrendben s bármelyik tanár előadásaira irathatják be magukat;“ végre d) az 61. §, mely jogot ad a hazában létező vallásfelekezeteknek, törvényhatóságoknak, községeknek, sőt egyeseknek és oly társulatoknak is, melyek alapszabályaikban kifejezetten e czélra alakultak, e törvény szellemében főtanodákat alapítani a azok felett a törvény korlátai között rendelkezni. Meg vannak óva a tudomány érdekei még azáltal is, hogy az egyes tudományszakok egymástól is függetleníttettek. Ez irányban intézkednek a 6 §., mely a mathematikai és természettudományi kart (mely a kolozsvári egyetemnél ugyan már törvényileg el van különítve) általános érvényű törvénynyel elkülöníti; a 9 §., mely egyes tudományos gyakorlati szakképezdék (seminariumok) felállítását helyezi kilátásba, hogy így elkülöníttetvén, mintegy a szakpályákra való képzés, az egyetem tisztán tudományos feladatának akadályul ne szolgáljon; a 10 §., mely szerint a főtantárgyak mindenikére külön tanszék rendszeresíttetik; a 14 §., mely a magántanárok számát korlátlannak mondja ki ; a 21 §., mely az egyes tudomány karokat szakkérdésekben és belügyeikben teljesen függetleníti; s végre a 24. §., mely a szigorlatok ügyét a tudomány igényeinek megfelelően reformálja. Ha kiemeljük még azt, hogy a törvényjavaslat kimondja, miszerint a műegyetemek és jogakadémiák is főtanodák, s ennélfogva ezeket is a 34 és 42 .§. ugyanazon tanítási és tanulási szabadsággal ruházza fel, mint a tudományegyetemeket; végre ha kiemeljük, hogy a nem állami főtanodáknak engedett legtágabb szabadság mellett a kellő állami felügyeletre épen ,így, mint a tudomány érdekeire kellő figyelemmel van, úgy, azt hisszük, megemlékeztünk mindazon főbb pontokról, melyek törvényerőre emeltetve, a főtanodai oktatásnak, s ennélfogva a hazai tudományosság felvirágzásának legbiztosabb alapját fogják képezni. Nem hallgathatja el azonban a tisztelettel alálírt bölcsészeti kar azon pontokat sem, melyeket a beható tárgyalás alkalmával részint nem elég szabatosoknak vagy világosoknak, részint hiányosoknak, vagy meggyőződésével ellenkezőknek talált. 1.) így legelőször is utalnunk kell azon ellenmondásra, mely az 1. és 3. §§. közt van. Míg ugyanis az 1. §. felsorolja a főtanodákat s ezek között a tanár-képezdéket is, addig a 3 §. az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelvévé teszi a tanítási A malajok, kik nagy kereskedést űznek Chinában ezekkel a madarakkal, különféle eszközökkel bírnak a madarak kézrekerítésére, melyeket mi nem használhatunk. Hurkokat állítnak a legnagyobb fák tetejére, hol ezek a madarak legörömestebb időznek, majd sűrű léppel ejtik hatalmukba, mely meggátolja a madár repülését. Sőt a kutakat is megmérgezik, melyekből a madarak inni szoktak. Mi azonban csak arra szorítkozhatván, hogy röptükben lelőjük, kevés kilátásunk volt, hogy sikerülni fog törekvésünk. S csakugyan eredménytelenül fogyasztottuk el lőszerkészületünk egy részét. Délelőtt tizenegy óra felé már keresztül haladtunk a sziget közepét képező hegyek elején, s még semmit be lőttünk. Az éhség gyötört bennünket. A vadászok biztak vadászatuk eredményében, csalódtak. Szerencsére Conseil, nagy meglepetésre kettős zsákmányt ejtvén, biztosítá a reggelit. Egy fehér s egy vadgalambot lőtt, melyeket lassanként megkopasztván, nyársra húztunk, s a szárazfából rakott tűzön megsütöttük. Mig az érdekes állatok sültek, Nedartocarpus gyümölcsöt készített elő. Azután a galambokat csontjaikig felfalatozván, kitűnőnek nyilvánítok. A muskotálydió, melylyel élnek, húsukat illatozóvá tevén, pompás csemegéül szolgált. , — Ez olyan, mintha a férezék szarvasgombával táplálkoznának, — szólt Conseil. — S most, Ned, mi hiányzik még ? kérdem TARCZA. HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-eLTEr, azután francziából. HUSZADIK FEJEZET. Néhány nap szárazföldön. (Folytatás.) Végre estéli öt órakor megrakodva kincsekkel elhagyók a sziget partjait, s fél óra múlva a vitorlás hajónál valánk. Senki sem vette észre érkezésünket. Az óriási vasbádog-henger elhagyatottnak látszott. Az élelmiszereket beszállítván, fölmentem szobámba. Ott készen találtam ebédemet. Ettem, aztán elaludtam. Másnap január 6-án, semmi újság a fedélzeten Semmi zaj bent és semmi életjel. A csónak a hajó fedélzetén feküdt, ugyan azon a helyen, ahol hagytuk voli. Elhatározók, hogy visszatérendünk a Gueboroar szigetre. Ned Land remélte, hogy szerencsésebb lesz, mint azelőtt, s meglátndja az üldöző hajót, miért is az erdőnek más részét óhajta meglátogatni. Napkeltével útban voltunk. Bárkánk a part a canadai. (Folyt köv.)