Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-02-14 / 36. szám

csak azon esetben foroghatnak fenn, ha a kézbe­sítésnek a választó bíróság székhelyén kívül kell történnie.­­ Ezen esetben is az ügy gyors menete ér­dekében elegendőnek tartom, ha a választó bíróság valamely tagja az érintett megkeresést azon köz­hatósághoz intézi, melynek területén a kézbesítés teljesítendő, mert a felek érdekei mivel sem koc­­­káztatnak, ha egy vagy több biró írja alá a meg­keresést, míg más részről, ha azt minden tag alá­írni tartozik, az ügy gyors menete szenved, és maga az eljárás erdeménye is egy biró vonakodá­sa esetén — ha nem végkép — de legalább a vonakodás idejére meghiusittatik. — b., A tanuk kihallgatása végetti megkeresé­seknél, ugyan azon szempontok forognak fenn, mint a kézbesítés végetti megkereséseknél s itt egy biró aláírása mellett még a tanúkihallgatások halasztása esetén fölmerülhető veszélyeztetések elkerülése is szólt. ( c ) A szakértők kihallgatása és a szemlék foganatosítása végetti átiratok is a fenti szem­pont alá esnek, s különösen a szemlék halaszhat­­an foganatosítása, a legtöbb esetben, a leggyor­sabb eljárást lévén szükségessé, minden alakiság, mely e gyors eljárás rovására létezik — okvetle­nül kerülendő. — d..) Hátra volna még a valamely biró vona­kodása esetén szükséges átirat, valamint az íté­let hozatala után az iratokat beterjesztő átirat. Ezek is azonban a visszaélés tárgyául épp oly kevéssé szolgálhatnak, mint a többi átiratok, ezeknél is egy biró, esetleg az elnök aláírását elegendőnek vélem.­ (Folyt, követ.) Fogaras, február 10. 1874. Folyó hó 3-án itt bizottmányi gyűlés tarta­tott és habár két nagyon pikkáns tárgy volt na­­pirenden, mégis a legnagyobb higgadtsággal és az alkotmányunk tiszteletben tartásával folyt le. A bizottmányi ágok nagy számban jelentek meg. A román vezérférfiak közül a zernesti es­peres Metrianu, a fogarasi Vicarius Miku és Ro­man János, a magyarok közül Lázár Jakab, Tóth József, Pánczél Károly, Könczei Károly, Könczei Gyula, Riedel Konrád és Kóssy Sándor jelen vol­tak. Densusism­­ur úgy látszik, egészen vissza­vonult. A háború idejében használható lovaknak ösz­­szeírására kiküldött bizottság elnökéül egyhan­gúlag Lázár Jakab lett megválasztva. — Tehát magyar ember részesült ezen megtiszteltetésben. A törvényhatóságok kikerekítése, illetőleg Fo­­garas vidéke meghagyása tárgyában kiküldött 12 tagú bizottságba 6 román, 5 magyar és egy száz tag. Boér Kálmán főkapitány pedig elnöknek lett feemntialaslatva . Ez is a magyarok iránti javult bizalmas jó­­ndulatra mutat. Tudva van a tekintetes szerkesztőség előtt, hogy a mult évi Densusianu-féle események miatt három hivatalnok fölfüggesztetett a hivatalától és fegyelmi vizsgálat alá helyeztettek. A fegyelmi vizsgálat keresztülvitele után ezen hivatalnokok az utolsó előtti bizottmány által szótöbbséggel ártat­lanoknak nyilváníttatván , ellenök minden további eljárás megszüntett­etett. Ezen bizottmányi határo­zatot azonban a minisztérium azon okból, minthogy a marosvásárhelyi törvényszéknél Den­­susianu ellen indított bűnügyi eljárás a nevezett hivatalnokokra se vonatkozik, megsemmisítette. Ez a Tamazin uralkodása alatt a legnagyobb izgatottságot és reeriminatiókat szült volna, most­­, mely ne legyen közönséges. „Idyll“ mondá F.-né a Hegedűs magán kívül volt örömében. Így született vak Béla Idyllje. (Folyt, követ.) HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT- a tan franciából. Második rész. IX. FEJEZET. Fizetérek és czethalak. (Folytatás.) „De azt nem tudja Arronax úr, hogy a vi­lág kezdetén még gyorsabban úsztak a czettek, mint most.* „Valóban? Ez miért ?* „Mert farkuk akkor függőlegesen állott, úgy hogy a vizet jobbról balra és megfordítva verhet­ték. De a teremtő midőn látta, hogy nagyon gyor­sak, megfordította farkukat, úgy hogy most vízirá­­nyosan áll az, a csak felülről aláfelé verhetvén a vizet, ez nagy hátrányára van gyorsaságuknak.“ „Ej­ted, mondám, saját szavait használva, hinnttuk kell ezt önnek. „Mérget ugyan nem szükséges venni reá, — mondá Ned, — „valamint arra sem, hogy vannak áromszán láb hosszú és százezer font nehé­­zet­tek is.* .E. valóba, sok* — válaaaoltam. — ,­ bár b.m tagadhatni, hogy cino. poc2akr, te820 szert, mert mint mondják, százhúsz tonna zsírt szolgáltatnak.“ — „Ezt már magam is láttam,“ — igazold Ned „Hiszem, Ned, valamint azt is, hogy egy­ezettek elán elefánt testsúlyával bírnak. Képze unja és Gazeta és egyedül a Telegrafus mérsékli magát; úgy látszik e lap Procopius érsek szár­nyai alatt már valóságos kormánypárti közlöny­yé qualificálódott. A pancsovai választás 1. év márczius 26-ra van kitűzve. Gondoskodva van 3 elnökről, hogy ne fordulhasson elő azon eset, mint a múltkor, hogy az elnök gyenge egészsége miatt a választást foly­tatni nem lehet Erre vonatkozólag Babesiu lapja megjegyzi, hogy a magyarok így tehettek volna először is, így nem lennének úgy feltüntetve a világ előtt, mint „barbár* és „zsarnok* nép. És ők ezen kö­­vet az akkori magatartásuk által ki is érde­melték, most, mily hatást kell e tömegnek tennie, ha egész gyorsaságával közeledik.“ „Igaz, hogy hajókat képesek felfordítni ?“ — kérdé Conseil. „Hajókat? Azt nem hiszen, ámbár beszélik, hogy 1820-ban egy szett megtámadta az „Essex“-t, s több méternyire visszalökte azt. Az „Essex* kö­zel volt ahoz, hogy elmerüljön. Ned gondosan tekintett reám. „Én, illetőleg csom­akora még egy farkcsapást sem kaptam a czettől. „De az megtörtént velünk, hogy csom­­akostul hat méternyire a levegőbe repültünk." „Sokáig élnek ez állatok?" —kérdé Conseil. „Ezer évig" — válaszolt, minden gondolko­zás nélkül Ned. — „És honnan tudja ezt Ned?" „Mert mondják. “ „És miért mondják ?* „Mert tudják." „Nem, Ned, nem tudják, csak gyanítják s a gyanítás a következőn alapszik. Az első czetva­­dászatok négyszáz évvel ez­előtt kezdődtek, és ek­kor a czettek sokkal nagyobbak voltak mint most. Ebből azt következtetik, hogy a jelenleg élő czet­­teknek nem volt idejük kinőni. Ez indította Buf­­font amaz állításra, hogy a czetteknek egy sered évig is kell élniük.* Ned Land nem értette ezt. Nem hallgatott oda. A czett mind közelebb jött. Egész figyelmét az vette igénybe. — „Ah !“ — kiálta. — „Ez nem egyes czett, hanem egész seregi És én mit sem tehetek ! Meg vagyok kötve!* — „De, Ned barátom, miért nem kér rá enge­délyt a kapitánytól.* (Folyt. köv.) azonban a bizottmány nagyon helyesen és higgad­tan a miniszteri intézkedést tudomásul veszi, oly megjegyzéssel, hogy ezen ügy, addig mig a bűn­vádi keresetnek eredménye nem lesz tudatva, füg­gőben tartaszék. A bűnvádi keresetnek befejezése után pedig, annak eredményéhez képest ezen fe­gyelmi ügyet is kívánja elintézni. Ez nézetem sze­rint nagyon helyes eljárás, mert ha az érintett hi­vatalnokokat a törvényszék tényálladék hiánya miatt felmenti, akkor a fegyelmi ügy is egészen más stádiumba lép, ha pedig a törvényszék ki­­­mondja a bűnöst, akkor a bizottmány minden to­vábbi határozata felesleges. A magyar nyelv használata tárgyában lejett miniszteri leiratot a bizottmány oly megjegyzéssel veszi tudásul, hogy az országgyűléshez egy in­dokolt legális felirat intéztessék. Ez is törvényes és correct eljárás. Én részemről gratulálok a belügyminiszter úrnak, mert ha ez így fog menni, békésebb és oda­­adóbb vármegye nem lesz a széles hazánkban mint Fogaras vidéke. A román és a magyarokhoz pedig lenne egy szívből eredő kérésem: vessünk fátyolt a múltra, iparkodjunk közös erővel oda hatni, hogy Fogaras­­vidékünk az új törvényhatósági felosztásnál is meg­maradjon és ha ez sikerült, iparkodjunk benne az alkotmányunkhoz ragaszkodva, mint a politikai úgy a társadalmi téren testvéri szeretettel. Bizo­nyos urakat pedig nagyon szépen kérem, ne ipar­kodjanak egy külön castot alakítani és annál in­kább nem, minthogy Dines mire, mert kevés ki­vétellel az értelmiség mind Rogen után él. Vagy talán vaiután itt G. B. nem találtatnak, a társadal­mi osztályok a Diaten-Classe szerint felállítandók !? Román lapszemle. (M. G.) A román lapok a keleti vasút ügyé­­ben megbotránkozással szólnak. Az Albina 7-ik számában azt mondja: „A világ csak felületesen azt tudja, hogy a kor­mány 11 szavazattal győzött a keleti vasút ügyé­ben , ezáltal az állam 17 milliónyi terhet vállalt magára." . „De hogy történt minden? Ezen kérdés me­rül fel minden komolyan gondolkozó hazafi előtt. A középpárt, melynek kezébe volt letéve ezúttal a kormány fennállása, nem tartotta jónak a való­di ellenzékkel szavazni. Legyen a­mint lesz, tény az, hogy a kor­mány helyzete nem javult, az ügy nem tisztult, nem lett kimutatva igazságos volta, hanem in­kább a confusió lött s az ország terhei szaporod­va a legfeketébb gyanúra okot szolgáltató me­rényletek takartattak el. - I­gaz a Hreggor Dust tr hírddottcn” a f CllCT&IT* No, legalább úgy hiszi az Albint. Ez nem nagy baj és ne is hordozza annyi­ra szivén az Albina, hogy roszat-e, avagy jót be­szélnek külföldön a magyarokról. Jobban teendi, ha Pancsován a törvény tiszteletben tartása érde­kében dolgozik, s nem készti a választókat a rend és csend felforgatására; ha ezt teszi, úgy a magyarok sem vetik közbe magukat a törvény érdekében s úgy aztán nincs ok sem, hogy kül­földön a magyarokról rosszat beszéljenek. Azonban annyi dicséretére legyen mondva ezen lapnak, hogy midőn a pancsovai uj válasz­tás napját közli közönségével, nem koc­káztat megjegyzéseket, sem a választó polgárok maga­tartására nézve nem osztogat tanácsokat. Ezt nem vártuk volna a híressé vált »Fel­hívás­­ok után, melyek az Albinéban,a határőrvi­­dékiekhez intézve napvilágot láttak. Különben erre is van oka Babesiu urak; van oka, nagy és fontos, mert ebbeli eljárását ép azok nem pártálják, a­kikre támaszkodott. Jelesen nyíltan ellene emelt szót a „hed ” pedig oly világosan, hogy Babesiu bizony sokat érthetett belőle hazafitlansága érzetében De a publicumban sincs az az élénk érzés, mint eddig volt. Hogy Babesiut az országgyűlés kiadta, még csak egy résztvevő telegrammot sem kapott sehonnan. S a nagy férfinak ez fáj leg­inkább.Szóljunk a mi igaz, Babesiu tökéletesen le­járta magát, végképpen leszállhat a polcáról, melyet minden érdem nélkül foglalt el, s ha le­­száll, hiányát senki sem érzendi, működését min­denki kedvesen fogja nélkülözhetni. Nyilvános köszönet. A háromszéki leányárvaház javára K.-Vásár­­helyen, most január 31-én rendezett tánczvigalom, az intézet javára 131 frt 78 kr. és 1 drb. cs. arany tiszta jövedelmet aotott, a melybe m­nt fe­­lülfizetők szívesek voltak befolyni: méltóságos br. Szentkereszty Stéphánie O­nga Kolozsvárról 1 drb. aranynyal, Bogdán Istvánné és Bogdán Andrásné úrasszonyok Szentgyörgyről B írttal, Thury Ger­­gelyné Onga Bölönből 2 írttal, Ngos Vájna Tamás 8.­szt-györgyi kir. törvényszéki elnök ur 2 írttal; Hunmann Antal ur a „Nemere” szerkesztője 5 irttal s ezen kívül, mint maszk, a bálban naran­csot, czitromot, függőt, czukrot s egyéb apróságot árult, a mely szintén 5 irtot jövedelmezvén, szép bizonyítványt adott a t. szerkesztő urnak egyszer ügyességéről, másszor és pedig főképen az inté­zet iránti jó­indulatáról. Tekintve a társadalom minden rétegében levő je­lenlegi viszonyokat, az eredmény oly szép, hogy mél­tán megírtem­ítsr tű híd «««is ozivani köszönetünket,kik részvétel, sőt felülfizetés által szívesek voltak intéze­tünket pártolni, de felettébb kedves kötelességemnek tartom különösen Zayzon Lázárné és Feil Eduardné úrasszonyoknak legőszintébben érzett tisztelet mel­letti köszönetét nyilvánítani a tánczvigalom ren­­­dezése körül tanúsított buzgó fáradozásaikért, me­lyet méltán kiérdemeltek az által, hogy a meg­hívók nagy részét személyesen maguk hordozván szét, nemcsak a részvételre sokakat — mások ál­tal aligha elérhető sikerrel — buzdítottak, hanem belépti jegyet is többet értékesítettek oly helye­ken, a­honnan — tekintetbe vehető körülmények miatt — személyes megjelenést várni nem le­hetett Végül azt hiszem, hogy a rendezés körül tett, valóban sok fáradozásaiért szíves lesz a külön­ Még el sem végezte szavait, midőn Ned a hajó belsejében eltűnt. Néhány percz múlva együtt jöttek fel a kapitánnyal.“ „Nem vadászhatnék rájuk uram ?* — mondá a canadai. — „Ha csupán azért is, hogy egészen el ne feledjem szigonyászmesterségemet." „Minek vadásznék a szegény állatot. A „Nau­­tilus“-nak nincs szüksége halzsirra.* „A véres-tengerben még­is megengedte, hogy vadásztak a Dugongra." „Akkor szükségem velt arra, hogy a hajósze­mélyzet friss hússal láttassék el. Itt csak gyilkol­nánk, és csupán azért, hogy gyilkoljunk. Tudom, hogy az emberek ezt szabadalomnak tekintik, de nekem részemről legkevesebb kedvem sem telik az ily gyilkos időtöltésben. Az ön bajtársai Ned midőn az éjszaki és déli sarköv­erettjeit pusztít­ják, vétkeznek a természet ellen. A bassiusbait már teljesen néptelenné tették és nem fognak nyu­­godni, míg a hasznos állatot teljesen ki nem pusz­tították. Hagyja békében szegényeket. Elég bajuk van azzal, hogy természetes ellenségeik, a cache­­lot, fűrész- és kardhal ellen oltalmazzák magukat s nincs semmi szükség reá, hogy ön is beavat­kozzék.? Az olvasóra bízom, képzelje magának azt az arczot, melyet a kanadai a kapitány fentebbi sza­vai alatt vágott. Falra hányja a borsot, ki egy vadászt ily okokkal akar eltérítői szenvedélyétől Ned Land rábámult a kapitányra, a­nélkül, hogy annak szavait érteni lászott volna. És a kapitány­nak még­is igaza volt. A czethalászok barbár el­­járásának eredménye az lett, hogy egy napon az utolsó czett is eltűnik az óceánból. ben oly szerény Fejér Antal úr is egy méltán ki­érdemlett őszinte köszönetét elfogadni. Nagy Gábor, titkár Nehány szó a székelyház és kiállítója érdekében. Ki a mult évben a bécsi világkiállítás m­­órországát megnézte, az bizonyosan nem felejtet­te el megtekinteni a székelyházat sem, m9|j !( játságos keleti jellegével, tősgyökeres szék/' építési modorával, tulipános s galimbduczos kan/­jával, minden látogató figyelmét magára vonta mig másrészről a fedett eresz alatt barát*ég08a ’ hívogató pad, a kia ajtó felett e naiv felirat • | szived jó bejöhetsz, ha álnok odább mehetsz* önkénytelen mosolyra inditád az embert. Ha be­léptél az udvarra, a magas kukoriczaszár­ú egyszerű gazdasági eszközök, a falusi csöndélet ked­ves otthonát juttaták eszedve. Bent a szobád a tisztaság, az egyszerű csinos bútorzat megy a szép Poli piros pozsgás arcza, s Farkas Ferenc tősgyökeres székely typusz, s a kiállító Borsod Demeter Lajos ur őszinte szívessége, kinek a gyár vendégszeretetében én is szerencsés vc’^ részesülői, — megannyi kedves emlékét hagyták telkedben az egyszerű székely háznak. Nekem uz alább igen jól esett annyi vakító fény, annyi juj­­deg­arcz s elmésen kigondolt kapzsiság között e barátságos falusi magánnyal, s magyar terhes­­séggel találkoznom. Ki volt állítva több mint 200 különnemű tárgy, mind eredeti székely iparczikk, nyilvános bizonyságául annak, hogy a keleti kárpátok nim él egy számra csekély, de életképes nemzet, mely­­nek ruháját az idők viharai rongyokra tépték ki hírét, nevét, becsületét fentartotta mai napig,­­ mely nem durva erkölcstelen nép, mint jó szom­­szédai róla olykor hiresztelni szeretik, hanem csöndes tűzhelyénél a béke áldásos műveivel, ipar­­czikkekkel is foglalkozik , melyek habár a nyu­­goti müveit népek e nemű óriás haladásával mm versenyezhetnek is, de a nép életrevalóságának­­ czivilisatiora képességének beszélő bizonyságai És éppen ez volt czélja a székelyház felállí­tásának a bécsi világkiállításon. S hogy e czélját teljesen el is érte, világosan mutatja egyrészről az, hogy ő felsége a király magas tetszését is ki­­érdemelte; főleg pedig az, hogy a világtárlat, bíráló bizottsága által érdeméremmel tüntette­tett ki. Uraim, székely atyafiak! ez mind igen szép dolog eddig. De van a dolognak egy másik prózai oldala is, nevezetesen: Borsody Demeter Lajos úr, a székelyház derék kiállítója a székely nép becsületéért vagyona egy részét áldozatul vitte, i­­­t mai napig nem kapta vissza. A kormány, mint tudom, csak ezer forintot adott e czélra, s a vál­lalkozónak a ház kiállítása több mint 6000 forint­jába került, kétezer forint a székely iparczikkek eladásából visszakerült ugyan, de miután a házat mai napig sem vették meg, sőt ha­ megvennék is, annak bizonyosan csak anyagai árát fizetőd meg, világosan látható, hogy a derék kiállítónak két háromezer forint positiv vesztessége van ne­rves önfeláldozásáért s tetemes időveszteségéért A székely ház ügye uraim ! nem egy ember, hanem az egész nemzet ügye, dicsősége épen ugy mint vesztesége az összes székely népé. Szomorú jelenség lenne, ha a székely nemzet hideg fég­­vétlenséggel, hogy ne mondjam, hálátlansággal ju­talmazná polgárainak a nemzet becsü­letéért tett áldozatát. Ezt mi hinni nem akarjuk s erős meggy®­­désünk, hogy a nemes székely nemzet fog módot találni abban, hogy a derék vállalkozó Borsodi Demeter Lajos úr vesztesége társadalmi uton kár­­pótoltassák. A módozatról mi nem akarunk szólani, a* * nemzet dolga. Úgy vagyunk értesülve, hogy a szász oly* tiak a szász ház kiállítóját egy közköltségez tet' kis földbirtokkal akarják megjutalmazni. Ezek látszik érzik, mivel tartoznak a polgári érdefflő^' Azt hisszük, hogy a nemes székely nép •* érti és érzi ezt, csak hangot kell adni * ^ érzületnek, hogy az társadalmi utón nyilat^1 hassák. íme mi megadjuk e hangot, s ezennel fe^'f juk a székely népet, s különösen annak birtokos osztályát, hogy a különben is szűk anyagi kö­rülmények közt levő Borsodi Dameter Lej°,Dílí a nemzet becsületéért tett anyagi áldozatát tár­sadalmi uton kárpótolja. Ha ezt nem tenné, értené hivatását s kétségkívül maga a nemzet bánná meg azt leginkább a jövőben, mert megrrl vonná a jövő kor megrovását. Figyelmed Külföldi vegyes hirek. ^ porosz koronahorczeg, ki eddig!‘ országos szabadkőm­űves páholy főnöke volt, J °a ötegeskedése folytán szükségessé vált !*?! ^evékenysége miatt nagy mesteri tisztjét t® tölthetvén­ arról lemondott, s itt­ Bachreden kamarás lesz. fi.L- auS°* választások folyamában 1*^ hoiuT a|DíP’ m0iy a ,#88uly°8abb ver**#* Gladetom-kormánynak s bukását m«#*

Next