Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-02-14 / 36. szám

Vin. évfolyam. 36-dik szám. Kolozsvárit, 1874. szombat, február 14. POLITIKAI NAPILAP. • 9 ELŐFIZETÉSI Egierérre . . . • Félévre....................... Egy negyedre . . . Egy hónapra . • ■ FELTÉTELEK. . . . 1« fi. — ... 8 „ - • ■ - 4 „ -... 1 „ 60 SZERKESZTŐSED IRODA: A lyceumi nyomdában K­iad­ót­ivatal: eceumi nyomda „közpon­ti irodájá“-ban főtér gr. Teleld Domokos-ház.­­a_ HIRDETÉSI DIJAK Ötször halározott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél Lg kedvezmények. s* 4 NYILTTÉR te­renként, vagy annak helye 15 kr. Reclamok: hirffllérbe toronként 1 frt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 13. Fővárosi levelek, cccxcu. Budapest, febr. 11-én. Kedves barátom ! A mire én már annyiszor czéloztam h­zzád, illetőleg lapodhoz intézett leve­leimben, hogy t. i. törvén hozásunk jelen helyzete és személyzete mellett megállható kormány Tisza Kálmán mellőzésével a képtelenségek tárába tar­tozik , azt most úgyszólva váratlanul a jobboldali sajtó fő korifeusai a „Pester Lloyd“ és a „Pesti Napló“ egyértelműen vallják. Hozzá­teszik ehhez azt is, hogy Szlávy az első, ki nem hogy bánná egy ily koalitionális minisztérium létrejöttét, ha­nem maga is iparkodik azt létrehozni. Igen ter­mészetes, hogy a mérsékeltebb ellenzéki sajtó ezen irányzatot nem kárhoztatja, s csupán a koalíc­ió létrejövésének alapjai felett foly a vita. Meglehet, hogy ezen hangulat létrejöttére nagy befolyással volt a párt fejének, Deák Fe­­rencznek folyton nehezkedő betegsége, de talán még inkább azon financziális bonyodalmak, melyek az országot mind beljebb beljebb sodorták a bu­kás örvénye felé, s melyeknek végsőkéta a hírhedt keleti vasut­ i­gy adott. Elég, hogy e koaliczionális hangulat megvan, és e pillanatban sokkal erősebb kifejezést nyer a jobboldalon, mint az ellenzéknél, mely, miután né­zetünk szerint is legutolsó lépéseit ez irányban megtette, most tiszteletteljes távolban hallgat és várakozik. A főkérdés, mint jelzem, most már abban öszpontosul, minő alapon jöjjön e koalic­ionális kormány létre ? A tisztán személyi képességek alapján-e, melyek némelyek szerint egyesítendők oly czélra, hogy a nemzetet a meredély szélén fenntartsák és megmentsék, vagy ezen kívül a pár­tokat eddig szétválasztott elvek kiegyenlítése ál­tal, melyek a nemzet ügyének javítását újra ott kezdenék el, a­hol egykor tagadhatlanul kezdetét vette. — A „Magyar Polgár“ t. olvasó közönsége, azt hiszem rég ismeri e tekintetben nézeteimet, hogy t. i. én csak is ezen utóbbi módozatban tudok hazámra nézve mentséget találni. És­pedig ezt nem csak azért, mivel a közös terhek enyhítése nélkül egy szabadon fejlődő Magyarországot kép­zelni szerencsés nem lehetek , hogy e közös ter­hekből folyó kissebb nevű, de talán nagyobb je­lentőségű ügyek, mint a vám és bankügy elinté­zése nélkül az ország anyagi felvirágzását kép­zelni sem tudom, hanem főként azért is, mert azon egyének, mint Ghyczy és Tisza, kiknek tekintélyétől és képességeitől úgy az inté­zők, mint a közvélemény az ország viszontszüle­tését várja, a nemes és nagy feladatnak csak is úgy felelhetnek meg, ha nem mint összetört szob­rok, hanem mint a nemzeti közvéleményt, rokon­­szenvet és hitet valóban hívó vezérek foghatnak a nagy munkához. Az ország jelen bonyolult helyzetében, melynek rendezésére lenne egy ily koalic­ionális miniszté­rium hivatva, a nemzetnek tömeges és féltetlen bizalmára van szüksége azon férfiaknak, kik ott az intéző hatalmat átveszik; férfiakra, kik iránt a külföld bizalma ép úgy nyilatkozzék, mint a­mily nagy mértékű és tömeges a hátuk mögött álló ha­zai közvélemény. Úgy emelni fel e férfiakat a ma­gas polctra, hogy egyszersmind eltörpítsük, hason­­ulna a magyar akadémia egykori bírálóinak eljá­rásához, kik a jutalomra méltatott darabot jó előre lerántották. Azért azoknak, kik az országra nézve e sze­rencsésebb fordulatnak eszközlői kivánnak lenni első és föltétlen kötelességük, hogy azon körben, melynek bizalmát bírják, ne csak azon egyénekre fordítsák a figyelmet, kiktől ők és az ország a kisegítés nagy művét várják, hanem azon elvekre is, melyek alapján ezen férfiak a közvéleményben magasra emelkedtek. Makacs ragaszkodás a kor­mányzat eddigi alapjához és eljárásaihoz , a 67-iki kiegyezés minden legkisebb pontjához való föltét­­len dogmai hit, nézetünk szerint ezen egész ter­vet halomra dönti. Ha még ehez az illetőknek elv­tagadását is követelik , akkor oly képtelenséget kivonnak, mely az ország javával , az emberi jel­lemmel 688zeférhetlen. E férfiak fellépését csak akknt lehet lehetővé tenni, ha ezek azt, hogy fölléptek, a nyomo­­ba, sü­­lyedt országgal azonnal éreztethetik, s ha azon homlokokon, melyeket eddig a közvélemény babér­ral övedzett az elvtagadás pírja egy perezre sem jelen meg. Ez az én meggyőződésem. P. Szathmáry Károly: Törvénykezési rendtartásunk reformjához A választott bíróságról. DR. REISZ JGNÁCZ. (Folytatás.) 7., A választott bírósági határozatok végre­hajtása szintúgy mint az eljárás körül felmerü­lendő bírói teendők, de mint előbb láttuk gyakran a választott bíróság megalakulása maga is, a ren­des bíróságok közvetítését nélkülözhetlenné teszik, minélfogva annak meghatározása, hogy ily esetek­ben melyik rendes bíróság legyen illetékes, a tör­vényhozás feladatát képezi. K­ötsünk 506 §-ével a választott bíróság el­járása körüli szükséges bírói teendők hatásköré­vel azon rendes bíróságokat ruházta fel, melyek a vál. bírósági eljárás tárgyát képező ügyekre nézve különben is illetékesek volnának.­­ A trolts ezen intézkedése által a vál. bíró­sági eljárás közben fölmerülő teendőkre nézve a rendes bíróságok, tehát a törvényszékek is ille­tékessé tétetvén, a fentebbiek nyomán, mivel a választott bírósági eljárás (előnyei veszélyeztetése nélkül­­) csak a sommás lehet, a trolis 606 §-a oda módosítandó, hogy a választott bíróság megalakítása, valamint a­z elj­árá­sa fo­l­y­t­án felmerülő más teendőkre nézve is illetékesek— csak a sommás — tehát a járásbí­róságok lehetnek. — Ezen módosítás következtében a rendes bí­róságok által kitűzendő, a trdts 499, 501, 604 § aiban érintett határidők is 15 napról 8 napra változtatandók. — De megváltoztatandó a trolts. 506 §-a az abban foglalt egyes teendőkre nézve is. — Az 506 § szerint a kézbesítések tanuk s szakértők kihallgatása, valamint a szemlék és es­kük bevétele a rendes bíróságok által foganato­­sitandók. — A kézbesítéseknek a rendes bíróságok utján való eszközlését fölöslegesnek és időt­ rablónak tar­tom, mert­­ a kézbesítések a választott bíró s a több tagból álló bíróság elnökének felszólítására a királyi végrehajtók által direct is teljesíthetők. Ezen módosítás indokolását találja egy részt abban, hogy ez által az ügyek gyors menete moz­­díttatik elő , a rendes bíróságok egy ok nélküli, időt rabló munkától szabadíttatnak meg ; más­részről pedig azon körülmény is igazolja a fen­­tibb­ an­osz­ítást hogy a felek érdekei, valamint az eljárás eredménye is az által nem veszélyez­tetnék, mert hiszen a kézbesítés az arra hivatott hiteles kir. végrehajtó által eszközöltetik. — A választott bírósági eljárás közben fölme­rülő tanuk vagy szakértők kihallgatása, valamint a szemlék is a rendes bíróságok utján volnának foganatositandók, mindig azonban a vál. bírósági tagok közbenjövetele mellett. — Ezen módosítást nem csak azon körülmény teszi szükségessé, mert a választott bírák legjobb belátásuk és meggyőződésük szerint ítélvén, sok­kal jobb a alaposabb ítéletet fognak hozni, ha az ügy eldöntésére szükséges és arra befolyó körül­ményeket saját meggyőződésük után észlelhetik, hanem szükségessé teszi az is, mert mint tapasz­talatból tudjuk, a tanúk, szakértők kihallgatása, valamint a szemléknél is számtalanszor megtörté­nik, hogy a bíró oly kérdéseket kénytelen tenni, melyek valamely tanú vagy szakértő épp akkor tett nyilatkozatából, — vagy csak­is a szemle al­kalmából merülnek fel, már pedig ha a választott bírák közbenjövetele nélkül foganatosíttatnak az érintett teendők, lehetlen, hogy az ügy érdemét nem is ismerő rendes bíró a kihallgatásokat vagy szemléket úgy foganatosítsa , hogy azok alap­ján a választott bíróság igazságos ítéletet hozhas­son.­­ A választott bíróság tehát mind­azon ese­tekben, melyekben tanuk vagy szakértők kihallga­tása vagy pedig szemle szükségessége forog fenn, a rendes bíróságot a felek által megnevezett ta­nuk v. szakértők neveinek, esetleg szemle fennfor­gása esetén a szemle helyének közlésével felkéri, miszerint, a foganatosítás végett határnapot tűz­zön ki, arra a feleket valamint a bírákat is hív­ja meg; önként értetődvén, hogy a tanúk és szak­értők kihallgatásánál, valamint a szemléknél, a vá­lasztott bírák épp úgy jogosítják a rendes bíró útján kérdéseket intézni, mint maguk a felek. 1 8., Törvénykezési rendtartásunk 508 §-a sze­­rint a bírói közhatóságokhoz intézett megkeresé­seket, úgy­szintén a létrejött egy­ességet vagy hozott ítéletet , ezek kiadványait a választott bíróság minden tagja aláírni tartozik. Ezen határozat által trdtsünk a választott bírákat nem csak egy oly hatalommal ruházta fel, melynél fogva aláírásuk egyszerű megvonása által az egész választott bírósági eljárás eredmé­nyét meghiúsíthatják, hanem egy ok nélküli köte­lezettséget is decretál, melynek keresztülvitelére azonban az utat és módot meghatározni feledte Az aláírási kötelezettség teljesítésére való út a választott bíráskodás polgári kötelességgé való tételéből ugyan önkényt foly, amennyiben vonako­dás esetén a birói pénzbírság terhe alatt arra kötelező lehetne; nézetem szerint azonban a fentebbi czikk Ulot­u.Uuaá _ wrvljr»« A választott birósági eljárás egyik legfőbb czélja a gyorsaság lévén, mindazon alakiságok, melyek az ügy huzavonáját előmozdítják s a fe­lek valamint az ügy érdekeit elő nem segítik kerülendők s lehetőleg a legkisebb mértékre szo­­ritandók.­­ A választott birósági eljárásnál felmerülhető s valamely bírói közhatósághoz intézendő megke­resések soha oly jogi hátránnyal valamely félre nem lehetnek, hogy azoknál a felek v. az ügy érdekeinek megóvása v. ellenőrzése végett egy több tagból álló biróság minden tagjának aláírása szükségeltetnék. — Mert tekintsük a közhatóságokhoz intézendő megkereséseket külön külön. a.) A kézbesítések végetti megkeresések a fentebbiek szerint, mivel a választott biróság szék­helyén szükséges kézbesítések a választott bíró­ság elnökének vagy valamely tagjának egyszerű felhívására a kir. végrehajtó által teljesittetnek. i TÁRCZA. ftz 184Vki kolozsvári szinidény. -- jP OLLINUS JlÁNOS. — (Folytatás) Az operisták szinte tartoztak a drámai elő­adásokban résztvenni s bár én kivételkép nem tartoztam, de mégis örömmel tettem. — Ma pél­dául az operában tapsokkal tüntettek ki, s más­nap a drámában egészen jelentéktelen kis szere­pet játsztam. S innen magyarázható azon átalá­­nos elévültség, jó kedv s az ügyészi buzgalom, mely az egész társulatot jellemző, s mi az előa­dások­­menetére a legsikerteljest behatást teve. Fizetéseink ilyenek voltak: Szerdahelyi N e 11­­, mint operai prima-donna kapott havon­ként : 60 frt, z. Lukácsy Antonia, ki drá­ma, opera és népszínművekben volt prima-donna 60 frt, Erkel­né drámai prima donna 60 frt, F o 1 1 i n u 8, első tenorista 46 frt, Hegedűs L. mint első hős, jellemszínész és átalános ren­dező 40 írt, Gyulay Feri, a közönség kiváló kedvencze 24 frt, Böhm Gusztáv, jeles kar­mesternek volt 32 írt, Szerdahelyi Kál­mán, kardalnoknak 16 írtja a pengő pénzben. Mondanom sem kell, hogy 1846-ban 40 fo­rint, hát több nem, de annyi mindenesetre volt, mint most 100 frt. Hallatlan olcsóság uralkodott akkor különösen Kolozsvárt, s a mellett a ven­dégszeretet oly nagy szerepet játszott, hogy a­ki nem akart mindennap vendégeskedni, annak bu­­jondit kellett játszania, különben nyakoncsipték , par force vitték ebédre, uzsonnára vagy va­csorára A Tivoli volt az időben a legelegánsab ét­kező helyiség, bár az elegantiát külsőségekben hiába kerestük volna. Elegáns volt, mert oda járt a kolozsvári közönség életére é­­s egy hosszú asz­talnál mágnások, előkelő polgárok és színészek együtt komároztak Ha fölkeltél és fizetni akar­tál, a válasz többnyire az volt: „Schon bezahlt.“ Ha jutalomjáték volt s a jutalmazott a kö­zönség kedvencze, a zsúfolt ház fele jövedelmé­nél többnyire nagyobbra rúgott, azon összeg, mit a közönségtől ajándékul kapott, így a többi közt Lukácsy Antónia egyik jutalomjátéka alkalmával, egy ezüst ládikában 30 aranyat, egy levélben 100 frtot és két pompás ruhát kapott, oly egyénisé­gektől, kiket síig ismert. Első operai előadásunk az akkor nagyban divatozó „Linda“ volt, következő szereposztással: Linda : Szerdahelyi Nelli. Pierotto: Lukácsy An­tónia. Marquis: Szerdahelyi József. Arthur: Fol­­linus. Antonio: Filipovics. Rector: Foltinyi. Ezenkívül még következő operák voltak a műsoron: Norma, Alvajáró, Fekete domino, Négy Slajmonfi, Bájital, Sevillai borbély, Belizár, Bűvös vadász, Ezred leánya, Zampa, Ördög része, Béla futása — az első magyar opera — s a Báléj — mely kiállításánál fogva epochát képezett. — Ked­ves operája volt Kolozsvárnak a „Fekete Domino“ is, melyben különösen Szerdahelyi­e, mint Gil Pe­rez feledhetetlenné vált mindenki előtt, ki őt ezen szerepben láthatta Nevezetesen a „Deo gratias“ dallammal csinált ő nagy hatást. Ezért később az operát, be is tiltották, de ő kifogott a censurán és Deo gratiás helyett úgy énekelte, hogy „d­e jó a czikás.“ így aztán megengedték, pedig épen úgy hangzott, mintha a Deo gratiast éne­kelte volna. Ezen opera előadatása később soha sem elé­­gíte ki, Paulinát kivéve még Pesten sem; hiány­zott a pezsgő elevenség , a prózai rész azon he­lyes exequálása, miáltal az itteni előadás oly ked­vessé és vonzóvá tétetett. A drámában: Gyulay, Hegedűs, Er­­k­e­­­u­é és szinte Szerdahelyi, úgy Szabó József, s naiv szerepekben Lukácsy Aure­li­­­s voltak a közönség kedvenczei. Gyulay külö­nösen akkor állott művészete zenitjén, szép alak, kifejezésteljes m­ez, érczes orgánum s helyes föl­fogás jellemzők szereplését. Ő nem annyira tanulta vagy­is — mint mon­dani szokás — magolta szerepeit, mint inkább ta­nulmányozta. Rendkívüli természeti adománynyal bírt — és gyakran a színpadon előadás közben egy mondhatni bűvös inspiratio folytán oly alaki­­tást rögtönzött, melylyel az egész közönséget el­bűvölte. Ha valaki, úgy Gyulay minden bizonnyal megérdemelné, hogy mellszobra a kolozsvári szín­ház csarnokát díszítse ! Ez­által az illetők csak a színházat tisztel­nék meg, Gyulay e­lékezete iránt pedig egy régi kötelesség teljesítését rónák le. Hegedűs L­aj­os majdnem ellentéte volt Gyulainak, ő már nagyon is szeretett magolni és szerepeit többnyire könyv nélkül tudta. Excentricus ember volt. Néha oly tűzzel járt kelt a szobában, kezében egy nagy spádéval hadonázva és torok­szakadtából declamálva, hogy egy ízben átjött az öreg Gyöngyösi megnézni, hogy mi baj van , tán bizony összeverekedtünk ? Ha valaki szobánkba lépett, azonnal észre­vehette, hogy itt komédiások laknak, mert Hege­dűs costumjei és színpadi kellékei mind a falon paradizoztak. Pedig naponként voltak vendégeink lakásunk valóságos casino volt. Hegedűst — szerepein és színdarabokon kí­vül soha sem láttam, hogy egyebet olvasott 10*““ S ez leginkább akkor lepett meg, midőn per­ múlva Győrött átad egy darabot, mit, min iá énen akkor végzett be, hogy olvassam el rtar E°­ r , csomagot és olf«»- t .Hautet - Bogam, megvallom. Hegedő. ‘“J“ “RS1*«"11 '­­ darab oly érdekfesztőnek tűnt föl előttem, hogy ő sem tettem, mig el nem olvastam. A legszebb évet jósoltam neki. ő nem akart hinni. Meglássa,­­ úgymond — el sem fogják Pesten fogadni. El­­ogadták s nagy tetszést aratott, s csak nem rég ült le ott a repertorról; vidéken azonban most a kedvelt darab. „Bíbor és gyászt“ — mely a Jókai „Könyves Kálmánjával* együtt nyerte a 100 arany pályadijt — Soadon irta 1855-ben s eljött egy izben Follinus­

Next