Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-08-02 / 174. szám
egyre ki-kicsapongó ár kezd szépen ismét TM»«ttrni egyenes utjára, amióta vételeméi nem vetnek oly meggondolatlanul szelet, de nem is aratnak egy könnyen vihart. A szenvedélyek kitombolták magukat, az intrigya megbukott vagy legalább behúzta fejét (nem is tanácsos, hogy ki-kidugjal), s most a béke és a rend csendjében a látszatot valóság, a dissonantiát összhang, a tüntetési munka s a sokféle kapkodást óvatos körültekintés és biztosabb tájékozódás kezdi föl váltani Mindezekről már a csak a közelebbről lefolyt vizsgálatokon is meggyőződést szerezhetett magának kivált az, a ki az eddigieken is jelen volt s azokat a mostaniakkal igaz mérték szerint öszszehasonlitgatta. Nem láthatott ez alkalommal az ember a leányoson óriás ,chignon"-okat, nagyszerű „coifure*-eket és finyes „toilette"-ket, de annál jobban meglátszott még külsejűken is, hogy bensőleg is kezdik már érteni és érezni, hogy legjobban megilleti őket — úgy is mint leendő tanítónőket , de úgy is mint fiatal ártatlan leányokat — a nemes egyszerűség, az affektatiótól irtódzó szerénység, sőt egy bizonyos pontig még az a neme is az erőltetés nélküli komolyságnak és nyugodtságnak, amelyet az önbecsérzet minden mivelt lélekben felkelt, de amelyet az ilyeneknél a valódi önismeret meg is szokott minden túlságba menő nyilatkozattól, így is kell ennek lenni, ez jövőre így még azoknál is, akik a most elmondottakat eddig talán még nem értették s nem érzik eléggé. Ami a feleleteket illeti, most nem pergett ugyan úgy a növendékek nyelve, mint eddig ; de azért átalában elég sok szép és szabatos feleletet hallottunk most is, amelyek épen azért, mert nem a kézikönyvek bemagolt szövege szerint hangzottak, jóval alaposabb tárgyismeretre és több meggondolásra engedtek következtetnünk, mint amennyit az eddigi tapasztalatok után a női vizsgáktól szoktunk várni. Különösen a derék 3-ik osztálybeliek legnagyobb részének értelmes és világos feleletei lepték meg a lényeget kereső s így inkább a mélyre tekintő hallgatókat. Az igaz, a kikérdezés is szerencsésebben alkalmaztatott e vizsgálatokon, mint az eddigieken. Szerencsésebben, nem csak azért, mert a kérdező tanárok a tanított tárgyakból aránylag sokkal többet öleltek fel most, mint amennyire merészkedtek elmenni eddig, hanem szerencsésebben még azért is, mert most inkább igyekeztek kerülni az olyan kérdést, amelyre a felelet — ily rövid idő alatt — rendesen csak nagy általánosságban lapul el, vagy üres phrazissá foszlik szét. E tekintetben ugyan — kivált egy pár tanerő részéről — jövőre még van várni valónk, de legalább már bizton várhatunk, mert az eddig követett irány előnyösen megváltozott ebben is. (Folytatása követ.) beszél a világ ? írta K. PAPP MIKLÓS. Jön az ellenség! (Folytatás.) — Már csak elkészítem reá Ernesztint is. Keresztül kell ezen esni, mint a fogfájáson. Anyósom bámulatos pontossággal szokta végig elreferálni, hogy leányáról mit beszél a világ?* Bűnbocsátó Jézus, hát nekem ehez mi közöm van itt falun? Mit tartozik az az én csendes, békés életemre, hogy Pesten mivel mulatja magát a világ ? Hát én törődöm velük ? Hát tehetek én arról, ha valakinek a bálban megtetszik a feleségem, s többet tánczol vele, mint mással, s ha nagy ritkán elvetődik házamhoz egy régi ismerős, megtilthatom-e neki, hogy Ernesztinnel ne társalogjon ? A mennykőben is, hisz minden emberben van annyi józan értelem és aesthetikai ízlés, hogyha egy csinos asszony, meg egy olyan magamforma nyers ember között kell választani, hát bizonyosan nem velem fogja az időt eltölteni, hanem az asszonynyal. Aztán végre is az csak az én jó ízlésem mellett tanúskodik, ha másnak is tetszik Ernesztin. Egy szó mint száz, nem engedem magamat mende-mondákkal elkábittatni. Az elleng jön, s én egy fifikus stratégiai mozdulat“ 77“ a líW,olbot-tóin * f°S°m’ * Puskapor elfogyott, visszatérek tűzhelyemhez ismét, mint „ ki végezte dolgát. II. Mennyibe kerül egy békekötés ? A szomszéd termeken keresztül léptek, s a közeledő ajkairól jókedvű dana adta tudtára Zsolnainak, hogy neje, a szép, fiatal Ernesztin jön, s a következő pillanatban valóban ott is állott, messziről nyújtva már kezeit férjének. — Jó reggelt édes barátom, jó reggelt! — úgy látom, az én Ernesztinem elfogadta ajánlatomat s együtt fogunk reggelizni. — Nagyon örömest. Lásd, ez jó gondolat volt tőled, hogy megvártál, bizony többször is eszedbe juthatna. Elszokhatnál már a csúnya korai reggelizőstül. — Jaj, édes rózsám, ha én addig nem megyek ki a mezőre munkásaimhoz, míg mi együtt reggelizhetünk, akkor, amennyi eszük van az én embereimnek, egy hét alatt felforgatják gazdaságomat, istentelen népség ez, ha magára hagyják — De hát gazdatiszteid ? — A tekintetes tiszttartó urak ? Azok nem érkeznek. Tudod, most képviselő-választás van. Valóságos hadjáratot folytatnak egymás ellen. Kettő baloldali, kettő átcsapott a Deák-párthoz, s napokon át kapacitálják egymást. Épen egy hete, hogy konferencziáznak a felett, hogy kellene az ellenpárt jelöltjeit megbuktatni. Ha bevetődöm a városba némelykor, meghívnak a gyűlésekre is, nekem szemem, szám eláll, olyan dictiókat hallok tőlük. A múlt héten úgy hajba kaptak, hogy nagy munkámba került borozdára hozni őket Már ez így fog menni vagy két hétig még, addig szerencsésen keresztül esünk a választásokon, s szóba lehet velük állani okosabb dolgok felett is .. . Hej, Márton gazda! hát hogy leszünk azzal a reggelivel? Márton gazda, ki a családnak legrégibb bútordarabja, megviselt huszár dolmányban, a biztatásra csakugyan behozta a reggelit. — Hát Nagy István uram ? — kérdé Ernesztin, a reggelit rendezgetve. — No az öregtől ellophatnák az egész helységet, s fogadom, csak egy hét múlva venné észre. — Használjuk hát a ritka alkalmat, reggelizzünk. — Édes kicsi feleségem, mondanék én valamit. Nézd, itt van ez a kendő, hajdanában olyan ügyesen tudtad te ezt nekem felkötni. Az igazat megvallva, félek, hogy leöntöm az új mellényt, s akkor aztán nem lesz maradásom Márton gazdától. Mindennap jól teszed, ha egy gombomat elvesztem, egy félóráig zsimbel, hiába mondom neki, hogy most nem vagyunk a huszároknál, s nem szentségtörés, ha vagy egy gombbal kevesebb van a dolmányon. Ilyenkor azzal fizet ki, hogy már az úgy dukál! Ha vagy egy zsebkendőmet elhagyom a mezőn, egy hétig sem merem megmondani, mert van aztán ne mulass . „ Elvesztettük, ugye bár, a drága kendőt? Ez már a harmadik ebben az esztendőben, azt hiszi talán a tekintetes ar, hogy ingyenbe kerül az hozzánk? No, no! nem addig van az, most az egyszer adok másikat, az a Nro 5, holnap a zsebbe kapjam, mert bizony-bizony megharagszom." Így megyen ez édes rózsám egész héten. De szeretem az öreget, sokszor elkötődöm vele órákig. Gyermekkoromtól fogva őriz, végig szolgált velem a leggonoszabb időkben, mikor elfogtak s Josefstadtba kisértek, itt hagytam sírva a kapuba, mikor visszatértem, akkor is ott várt az öreg, akkor is akit, csakhogy örömében. Azóta kobzódunk örökösen, nekem jól esik nem Hal. Kovács Gyula Zrínyiből érdekes erőteljes alakot csinált, hangját mérsékelte s szebb jelelenetein a bensőség meleg érzete ömlött el. Bír ezt mondhatnék Szacsvairól is, ki Szelimet meg- i lehetős sovány felfogás s alakítással adta. Midőn Szigetvár védői egyenként tudtára adják, hogy • megvetik s az utolsó csepp vérig küzdenek, midőn Zrínyi s társai azt a megható szép esküt teszik, Szelim egy darabig akkora egykedvűséggel hallgatta, mintha arról gondolkodott volna: várjon nem lehetne e ma nagyobb közönség is a szinházban ? A Szacsvai játéka, alakítása nem egyöntetű, nem folytonos. Szerepe fénypontjainál némelykor megpróbálja felmelegedni, de a tűz nyomban ellobban, s a következő jelenet számára már nem maradt belőle semmi sem, Szűcsőszinte hűsége, ő pedig azt hiszi, hogy apám nekem, s igy engedelmességgel tartozom neki. — Édesem, hiszen meghal a reggeli — szólt Ernesztin, miközben Zsolnai uramnak ügyesen felkötötte a kendőt, s műértőleg rendbe hozta a hanyagul álló nyakkendő csokrát is egy költséggel. — Igaz biz’a, Nagy István uram meg jött Pestről! Épén kérdezni akartam, hogy 10 ki tette a számomra hozott piperéket. Meg!*5 holnap milyen jól fogok kinézni. Egyébig te nem igen törődöl az ilyen dolgokkal sem dicséred öltözetemet, pedig ezt már ntmán csak a te kedvedért vettem fel. A re •’eredj te csúnya ember, többet tudsz gyönyörködni egy szopós csikóban, mint a leggentánsabb fejekben ! vuk — No, már az igaz! Én bizony tagadom, van egy kis nyerseség bennem nem édes rózsám, a te gondjaid közé tartozik ezt az én makacs fejemet mei Egy kicsit nehéz munka lesz, de ti asszon, bírjátok azt a nehéz tudományt, mely mind rabbá tud tenni, mely leszoktat ezekről a hia vala anyagi dolgokról és átad annak a b° világnak, hol a mennyboltozat csipkékből a természet csak honi selymet terem. a 15 ^ tagok csak gyémántból vannak faragd- 5 /ózza»zon’ 0 világegyetemet divatárusnők kormány 0 ^ Boldog világ lehet ez! Régen vágyak02 oda, hová nem követik az embert a nyers productumai, ahol nincs búza, azt tengeri, a halandó útját nem állják el a landarmok, nem kell pürölni munkáso nem kell félteni a repczét bolhatáboroktól — Elég, elég az életeskedésből ! (Folytatása követk.) Külföldi politikai szemle. Kolozsvár julius 31-én. A franczia nemzetgyűlés tegnapelőtt tárgyalta a feloszlatási indítványt. Miután több szónok beszélt, a belügyminiszter kifejezést adott azon reménynek, hogy a nemzetgyűlés nem fog feloszolni, míg az alkotmány törvények iránt vállalt kötelességét nem teljesíti, és hogy ezt a szünet után azonnal meg fogja tenni, a nemzetgyűlés 375 szóval 332 ellen elvetette Malleville felosztási indítványát A ma érkező hírek azt sejtetik, hogy a német birodalmi kormány komolyabb actióra készül a carlistákkal szemben, mely, mint a félhivatalos .Prov. Corr." Írja — remélhetőleg szerencsés fordulatot fog a spanyol viszonyokban előidézni, úgy látszik, hogy a német kormány a rendelkezésére álló egész hajórajt a spanyol partokhoz akarja küldeni, mert a mai táviratok azon közleménye, hogy a tengerészeti minisztérium parancsa már nem találta Wightnél a német hajóhadat, s ez okból másik hajóhadat szerelnek fel, mely augusztus elején indul a spanyol partvidékre, valósággal azt látszik mondani, hogy a kormány mindkét hajórajt a cataloniai tengerpartra akarja küldeni. Félhivatalos hírek szerint a berlini cabinet már jegyzéket intézett a nagyhatalmakhoz s őket közös fellépésre hívta föl a carlisták ellen: állítólag a bécsi és pétervári kormányok elvben helyeslik a dolgot. A német kormány — mondja a félhivatalos levelező — e kérdésben nem fog fél rendszabályokkal megelégedni. Azt állítják, hogy a német nagykövet a párisi kormánynak előterjesztéseket ten a miatt, hogy a carlistákat támogatja s egyúttal bejelentő, hogy Berlinben komoly rendszabályokat fognak a carlisták ellen alkalmazni. Mindenesetre fontos dolgok állanak e téren kilátásban. B rü s s e l, jul. 29. A nemzetközi congressus verificálta a delegáltak meghatalmazásait,és bizottságot küldött ki, mely az orosz kormány előterjesztése felett jelentést terjesztene elő. A bizottság holnap ül össze, Mongolnőt. Neje, ki esetleg épen az napra rendezvonsza jött Montreauxhoz, egyik mellékszobában meghallja, hogy férje miket beszél ; felháborodásában Montreux karjaiba veti magát. De a büntetés nem marad el, mert Montreux még semmirevalóbb ember Vandeuilnél és hűtlen lesz hozzá, mert most valami Carmina nevű nővel, ki barátjához Marbeuty báróhoz ment férjhez, van viszonya. Marbeuty-ék azt kivánják Vandeuilnótól, tisztelje meg jelenlétével egyik házi mulatságukat. A madame az ajánlatot eleinte indignatióval visszautasította, de utóbb azt hallva, hogy Montreux ott lesz, oda megy is. Ekkor Carmina kiutasítja, Montreux pedig elég alávaló, hogy ezt eltűrje. F. pillanatban belép Vandeuil, ki néhány napja visszajött keletről . Montreuxnek szeme közé vágja a 80,000 frankot, karon fogja nejét, eltávozik, másnap párbajt vív Montreuxvel, halálosan megsebesül és neje karjai közt meghal e szavakkal: szegény nem minő lesz jövőd ? — A darab igen tetszett a közönségnek. — A persa sáli adós maradt egy zsebkendő árával egy berlini hímzési mű kereskedőnőnek. Ugyanis e nő egy zsebkendőt készített, melynek két szegletére a német császár és császárné arczképe volt hímezve. A zsebkendő felajánltatott 300 tallérért a német császárnénak, de az nem fogadván el, a pipereárusnő azon gondolatra jött, hogy elküldi 1000 tallér utánvétellel a persa sahnak. Ez rég ideje meg is történt. A nő most úgy őrzi a postavevényt, mint a szeme világát, de azért se pénz, se posztó.“ A nő aztán a külügyi hivatalba ment panaszra s a diplomatiát interventióra szólította fel — a zsebkendőért, de mindeddig nem tudni, minő sikerrel. Külföldi vegyes hírek. — Uj franczia dráma. A párisi „Gyarna* se Dramatique“*ban Leroy-tól „A bukás" czím alatt 4 felvonásos színmű került színre. Hogy milyen fajta darab, eléggé ki fog tűnni, ha egyszerűen elmondjuk meséjét. Madame Vandeuil, nagyon roszszul él férjével, ki éjjel-nappal kalandok után jár és nejét elhanyagolja. Egyszerre bánatot színlel és azt mondja, hogy elutazik keletre és zilált háztartását rendbe iparkodik hozni. Ez azonban csak ürügy ; voltakép az a baja, hogy egy bizonyos Montreux 80,000 frankot elnyert tőle és ő meghamisította neje aláírását, hogy magának a 80,000 frankot megszerezze. Ez sikerült is neki, de a férj, ahelyett, hogy az adósságot megfizesse, egy angol hölgy bolondját járja, Montreuxhoz megy és biztatja, hogy majd megfizet neki, mihelyt megunta Bécsi hírek. — Nemzetközi egészségügyi értekezlet. A 18 üléssel az értekezlet befejező tárgyalásait. A napirenden volt a sárgaláz fölötti vita. A gyülekezet konstatálta, hogy e betegséget is, valamint a kolerát az emberi közlekedés terjeszti, hogy tehát a nemzetközi vészbizottság feladata, e betegség eredetét és okait kutatni. Valamint a kolerát, úgy a sárgalázt is határozott rendszabályokkal kell megakadályozni. Az egyes államok kényére van bízva e tekintetben az egyik vagy a másik rendszert elfogadni. A sárgaláz tanulmányozására a legalkalmasabb helyeket azok a hajók nyilváníttatnak, amelyek a sárgaláz-vidékekkel közlekednek. Ezzel a gyülekezet munkálatainak végéhez ért. — A bécsi vízvezeték forrásvize, mint szépségpusztitó. A bécsi nőket borzasztó vész fenyegeti. Nem kevesebb, mint szépségük forog veszedelemben. Ugyanis, mint a bécsi lapok jelentik, vízvezetéküknek ugyanazon hatása van, mint a déli Alpok vizének, s erősen állítják, hogy a nyugoti külvárosok némely lakóin, kiknek legelőször vizetett a vízvezeték, tetemes „nyaktérés" vehető észre. — Tehát sem több, sem kevesebb mint „golyva" az,a mi a szépeket fenyegeti. — Rothschild temetése oly egyet ment végbe, mint egy szegény orthodox zsidóé. A döblingi halottas ház előtt tegnap reggel vágyt, többnyire koldus jelent meg alamizsnára vett ’ Egy kis barnára festett földszinti szobában ^ * a fekete posztóval bevont koporsó. [. u. 3 , 1 tájban a zsidó hitközség elöljárói jelentek koporsónál és az elhaltnak három fia s a Pá,' * ból Bécsbe érkezett egyik unokaöcscse. Rövid vlllásos szertartás után kétfogatu halottas kocsiba elszállították a hullát a nyugoti vaspályád Mindössze négy kocsi kisérte a temetkezés egylet tagjaival. A hulla deczkakoporsóba * ex ismét arczkoporsóba foglaltatott és egy Vasúti teherkocsiba helyeztetett el. E kocsi a 45. órakor Frankfurtba menő futárvonathoz kapttatott, a melylyel a boldogultnak fiai " leányai" elindultak. Az elhunyt Rothschild báró hátramaradt vagyona kerek számban 500 millióért, melyből az 1/4 örökségi százalék szerint mintegy g ffiss hó jut a kincstárba. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, kik mennyivel adósok Rothschildnak a gyár és osztrák lóurak közül: Eszterházy hero- 6.400,000 frt. Schwarzenberg hp: 5 000,000 frt Donnersmarcki gróf Henckel: 1.125000 frt. Hanyady gróf: 500,000 frt; Sándor gr. 670,000 frt Szapáry gr. 300,000 frt; Széchenyi gr. 1.800,000 forinttal. Nemzeti színház. fr Kassainé asszony pénteken Jókai Szigetvári vértanuk"ézirati szinjátékában lépett fel Anna szerepében, mely úgy tetszik nekünk, öíszes szerepei között egyik leghelyesebb, legjobb alakítása. Báttyátóli búcsúja, Szelimmeli találkozása s végjelenete, midőn bevallja Szelimnek, hogy mindig szerette, egyenként erőteljes ábrázolások voltak, melyek a közönség elismerő tapsait megérdemelték. Kassainé asszony játékán ma látszott igazában, hogy ízlése, felfogása az utóbbi időben valóban sokat nyert. Nem is lehetett abban kételkedni, hogy Karsainé asszonyban van akaraterő, de ami a legfőbb baja, az, hogy játékának sikere vagy sikertelensége apró, sokszor nagyon jelentéktelen dolgok befolyása alatt áll. *