Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-08-02 / 174. szám

egyre ki-kicsapongó ár kezd szépen ismét TM»«­­ttrni egyen­es u­t­j­á­r­a, a­mióta vétel­e­méi nem vetnek oly meggondolatlanul szelet, de nem is aratnak egy könnyen vihart. A szenvedé­lyek kitombolták magukat, az intrigya megbu­kott vagy legalább behúzta fejét (nem is tanácsos, hogy ki-kidugjal), s most a béke és a rend csend­jében a látszatot valóság, a dissonantiát összhang, a tüntetési munka s a sokféle kapkodást óvatos körültekintés és biztosabb tájékozódás kezdi föl­ váltani Mindezekről már a csak a közelebbről lefolyt vizsgálatokon is meggyőződést szerezhetett ma­gának kivált az, a ki az eddigieken is jelen volt s azokat a mostaniakkal igaz mérték szerint ösz­­szehasonlitgatta. Nem láthatott ez alkalommal az ember a leányoson óriás ,chignon"-okat, nagyszerű „coi­­fure*-eket és fi­nyes „toilette"-ket, de annál job­ban meglátszott még külsejűken is, hogy bensőleg is kezdik már érteni és érezni, hogy legjobban megilleti őket — úgy is mint leendő tanítónő­ket , de úgy is mint fiatal ártatlan leányokat — a nemes egyszerűség, az affektatiótól irtódzó sze­rénység, sőt egy bizonyos pontig még az a neme is az erőltetés nélküli komolyságnak és nyugodt­ságnak, a­melyet az önbecsérzet minden mivelt lélekben felkelt, de a­melyet az ilyeneknél a va­lódi önismeret meg is szokott minden túlságba menő nyilatkozattól, így is kell ennek lenni, ez jövőre így még azoknál is, a­kik a most elmon­dottakat eddig talán még nem értették s nem ér­zik eléggé. A­mi a feleleteket illeti, most nem pergett ugyan úgy a növendékek nyelve, mint eddig ; de azért átalában elég sok szép és szabatos feleletet hallottunk most is, a­melyek épen azért, mert nem a kézi­könyvek bemagolt szövege szerint hangzottak, jóval alaposabb tárgyismeretre és több meggondolásra engedtek következtetnünk, mint a­mennyit az eddigi tapasztalatok után a női vizs­gáktól szoktunk várni. Különösen a derék 3-ik osztálybeliek legna­gyobb részének értelmes és világos feleletei lep­ték meg a lényeget kereső s így inkább a mély­re tekintő hallgatókat. Az igaz, a kikérdezés is szerencsésebben al­kalmaztatott e vizsgálatokon, mint az eddigieken. Szerencsésebben, nem csak azért, mert a kér­dező tanárok a tanított tárgyakból aránylag sok­kal többet öleltek fel most, mint a­mennyire me­részkedtek elmenni eddig, hanem szerencséseb­­ben még azért is, mert most inkább igyekeztek kerülni az olyan kérdést, a­melyre a felelet — ily rövid idő alatt — rendesen csak nagy általá­nosságban lapul el, vagy üres phrazissá foszlik szét. E tekintetben ugyan — kivált egy pár tan­erő részéről — jövőre még van várni valónk, de legalább már bizton várhatunk, mert az eddig kö­vetett irány előnyösen megváltozott ebben is. (Folytatása követ.) beszél a világ ? írta K. PAPP MIKLÓS. Jön az ellenség! (Folytatás.) — Már csak elkészítem reá Ernesztint is. Keresztül kell ezen esni, mint a fogfájá­son. Anyósom bámulatos pontossággal szokta végig elreferálni, hogy leányáról mit be­szél a világ?* Bűnbocsátó Jézus, hát ne­kem ehez mi közöm van itt falun? Mit tar­tozik az az én csendes, békés életemre, hogy Pesten mivel mulatja magát a világ ? Hát én törődöm velük ? Hát tehetek én arról, ha va­lakinek a bálban megtetszik a feleségem, s többet tánczol vele, mint mással, s ha nagy ritkán elvetődik házamhoz egy régi ismerős, megtilthatom-e neki, hogy Ernesztinnel ne társalogjon ? A mennykőben is, hisz minden emberben van annyi józan értelem és aesthe­­tikai ízlés, hogyha egy csinos asszony, meg egy olyan magam­forma nyers ember között kell választani, hát bizonyosan nem velem fogja az időt eltölteni, hanem az asszonynyal. Aztán végre is az csak az én jó ízlésem mel­lett tanúskodik, ha másnak is tetszik Ernesz­­tin. Egy szó mint száz, nem engedem maga­mat mende-mondákkal elkábittatni. Az ellen­­g jön, s én egy fifikus stratégiai mozdulat­“ 77“ a líW,olbot-­tóin * f°S°m’ * Puskapor elfogyott, vis­szatérek tűzhelyemhez ismét, mint „ ki végezte dolgát. II. Mennyibe kerül egy békekötés ? A szomszéd termeken keresztül léptek, s a közeledő ajkairól jókedvű dana adta tud­tára Zsolnainak, hogy neje, a szép, fiatal Er­­nesztin jön, s a következő pillanatban való­ban ott is állott, messziről nyújtva már ke­zeit férjének. — Jó reggelt édes barátom, jó reggelt! — úgy látom, az én Ernesztinem elfo­gadta ajánlatomat s együtt fogunk reggelizni. — Nagyon örömest. Lásd, ez jó gondo­lat volt tőled, hogy megvártál, bizony több­ször is eszedbe juthatna. Elszokhatnál már a csúnya korai reggelizőstül. — Jaj, édes rózsám, ha én addig nem megyek ki a mezőre munkásaimhoz, míg mi együtt reggelizhetünk, akkor, a­mennyi eszük van az én embereimnek, egy hét alatt felfor­gatják gazdaságomat, istentelen népség ez, ha magára hagyják — De hát gazdatiszteid ? — A tekintetes tiszttartó urak ? Azok nem érkeznek. Tudod, most képviselő-válasz­tás van. Valóságos hadjáratot folytatnak egy­más ellen. Kettő baloldali, kettő átcsapott a Deák-párthoz, s napokon át kapac­itálják egy­mást. Épen egy hete, hogy konferencziáznak a felett, hogy kellene az ellenpárt jelöltjeit megbuktatni. Ha bevetődöm a városba né­melykor, meghívnak a gyűlésekre is,­­ nekem szemem, szám eláll, olyan dictiókat hallok tő­lük. A múlt héten úgy hajba kaptak, hogy nagy munkámba került borozdára hozni őket Már ez így fog menni vagy két hétig még, addig szerencsésen keresztül esünk a válasz­tásokon, s szóba lehet velük állani okosabb dolgok felett is .. . Hej, Márton gazda! hát hogy leszünk azzal a reggelivel? Márton gazda, ki a családnak legrégibb bútordarabja, megviselt huszár dolmányban, a biztatásra csakugyan behozta a reggelit. — Hát Nagy István uram ? — kérdé Ernesztin, a reggelit rendezgetve. — No az öregtől ellophatnák az egész helységet, s fogadom, csak egy hét múlva venné észre. — Használjuk hát a ritka alkalmat, reg­gelizzünk. — Édes kicsi feleségem, mondanék én valamit. Nézd, itt van ez a kendő, hajdaná­ban olyan ügyesen tudtad te ezt nekem fel­kötni. Az igazat megvallva, félek, hogy leön­töm az új mellényt, s akkor aztán nem lesz maradásom Márton gazdától. Mindennap jól teszed, ha egy gombomat elvesztem, egy fél­óráig zsimbel, hiába mondom neki, hogy most nem vagyunk a huszároknál, s nem szentség­­törés, ha vagy egy gombbal kevesebb van a dolmányon. Ilyenkor azzal fizet ki, hogy már az úgy dukál! Ha vagy egy zseb­kendőmet elhagyom a mezőn, egy hétig sem merem megmondani, mert van aztán ne mu­lass . „ Elvesztettük, ugy­e bár, a drága ken­dőt? Ez már a harmadik ebben az eszten­dőben, azt hiszi talán a tekintetes ar, hogy ingyenbe kerül az hozzánk? No, no! nem addig van az, most az egyszer adok másikat, az a Nro 5, holnap a zsebbe kapjam, mert bizony-bizony megharagszom." Így megyen ez édes rózsám egész héten. De szeretem az öreget, sokszor elkötődöm vele órákig. Gyer­mekkoromtól fogva őriz, végig szolgált velem a leggonoszabb időkben, mikor elfogtak s Josefstadtba kisértek, itt hagytam sírva a kapuba, mikor visszatértem, akkor is ott várt az öreg, akkor is akit, csakhogy örömében. Azóta kobzódunk örökösen, nekem jól esik nem Ha­l. Kovács Gyula Zrínyiből érdekes erőteljes alakot csinált, hangját mérsékelte s szebb jele­lenetein a bensőség meleg érzete ömlött el. Bír­­ ezt mondhatnék Szacsvairól is, ki Szelimet meg- i lehetős sovány felfogás s alakítással adta. Midőn­­ Szigetvár védői egyenként tudtára adják, hogy • megvetik s az utolsó csepp vérig küzdenek, midőn­­ Zrínyi s társai azt a megható szép esküt teszik, Szelim egy darabig akkora egykedvűséggel hall­gatta, mintha arról gondolkodott volna: várjon nem lehetne e ma nagyobb közönség is a szin­­házban ? A Szacsvai játéka, alakítása nem egyön­tetű, nem folytonos. Szerepe fénypont­jainál némelykor megpróbálja felmelegedni, de a tűz nyomban ellobban, s a következő jelenet számára már nem maradt belőle semmi sem, Szűcs­őszinte hűsége, ő pedig azt hiszi, hogy­­ apám nekem, s igy engedelmessé­g­­g­e­l tartozom neki. — Édesem, hiszen meghal a reggeli — szólt Ernesztin, miközben Zsolnai uram­nak ügyesen felkötötte a kendőt, s műértőleg rendbe hozta a hanyagul álló nyakkendő csok­rát is egy költséggel. — Igaz biz’­a, Nagy István uram­ meg jött Pestről! Épén kérdezni akartam­, hogy 1­0 ki tette a számomra hozott piperéket. Meg!*5 holnap milyen jól fogok kinézni. Egyébig te nem igen törődöl az ilyen dolgokkal sem dicséred öltözetemet, pedig ezt már nt­mán csak a te kedvedért vettem fel. A re •’­eredj te csúnya ember, többet tudsz gyöny­ör­ködni egy szopós csikóban, mint a leggentán­sabb fejekben ! vuk — No, már az igaz! Én bizony tagadom, van egy kis nyerseség bennem nem édes rózsám, a te gondjaid közé tarto­zik ezt az én makacs fejemet mei Egy kicsit nehéz munka lesz, de ti asszon,­­ bírjátok azt a nehéz tudományt, mely mind rabbá tud tenni, mely leszoktat ezekről a hia vala anyagi dolgokról és átad annak a b° világnak, hol a mennyboltozat csipkékből a természet csak honi selymet terem. a 15 ^ tagok csak gyémántból vannak faragd- 5 /ózza»­zon’ 0 világegyetemet divatárusnők kormány 0 ^ Boldog világ lehet ez! Régen vágyak02 oda, hová nem követik az embert a­­ nyers productumai, a­hol nincs búza, azt tengeri, a halandó útját nem állják el a lan­darmok, nem kell pürölni munkáso nem kell félteni a repczét bolha­táboroktól — Elég, elég az életeskedésből ! (Folytatása követk.) Külföldi politikai szemle. Kolozsvár julius 31-én. A franczia nemzetgyűlés tegnapelőtt tár­gyalta a feloszlatási indítványt. Miután több szó­nok beszélt, a belügyminiszter kifejezést adott azon reménynek, hogy a nemzetgyűlés nem fog feloszol­­ni, míg az alkotmány törvények iránt vállalt kö­telességét nem teljesíti, és hogy ezt a szünet után azonnal meg fogja tenni, a nemzetgyűlés 375 szó­val 332 ellen elvetette Malleville felosztási indít­ványát A ma érkező hírek azt sejtetik, hogy a né­met birodalmi kormány komolyabb actióra ké­szül a carlistákkal szemben, mely, mint a félhivatalos .Prov. Corr." Írja — remélhetőleg szerencsés fordulatot fog a spanyol viszonyokban előidézni, úgy látszik, hogy a német kormány a rendelkezésére álló egész hajórajt a spanyol par­tokhoz akarja küldeni, mert a mai táviratok azon közleménye, hogy a tengerészeti minisztérium pa­rancsa már nem találta Wightnél a német hajó­hadat, s ez okból másik hajóhadat szerelnek fel, mely augusztus elején indul a spanyol partvidék­re, valósággal azt látszik mondani, hogy a kor­mány mindkét hajórajt a cataloniai tengerpartra akarja küldeni. Félhivatalos hírek szerint a berlini cabinet már jegyzéket intézett a nagyhatalmakhoz s őket közös fellépésre hívta föl a carlisták ellen: állí­tólag a bécsi és pétervári kormányok elvben helyeslik a dolgot. A német kormány — mond­ja a félhivatalos levelező — e kérdésben nem fog fél rendszabályokkal megelégedni. Azt állítják, hogy a német nagykövet a párisi kormánynak elő­terjesztéseket ten a miatt, hogy a carlistákat tá­mogatja s egyúttal bejelentő, hogy Berlinben ko­moly rendszabályokat fognak a carlisták ellen al­kalmazni. Mindenesetre fontos dolgok állanak e téren kilátásban. B r­ü s s e l, jul. 29. A nemzetközi congressus verificálta a delegáltak meghatalmazásait,és bizott­ságot küldött ki, mely az orosz kormány előter­jesztése felett jelentést terjesztene elő. A bizott­ság holnap ül össze, M­ongolnőt. Neje, ki esetleg épen az napra ren­dezvonsza jött Montreauxhoz, egyik mellékszobá­­ban meghallja, hogy férje miket beszél ; felháboro­dásában Montreux karjaiba veti magát. De a bün­tetés nem marad el, mert Montreux még semmi­­revalóbb ember Vandeuilnél és hűtlen lesz hozzá, mert most valami Carmina nevű nővel, ki barát­jához Marbeuty báróhoz ment férjhez, van viszo­­nya. Marbeuty-ék azt kivánják Vandeuilnótól, tisz­telje meg jelenlétével egyik házi mulatságukat. A madame az ajánlatot eleinte indignatióval vissza­utasította, de utóbb azt hallva, hogy Montreux ott lesz, oda megy­­ is. Ekkor Carmina kiutasít­ja, Montreux pedig elég alávaló, hogy ezt eltűrje. F. pillanatban belép Vandeuil, ki néhány napja visszajött keletről . Montreuxnek szeme közé vágja a 80,000 frankot, karon fogja nejét, eltávozik, más­nap párbajt vív Montreuxvel, halálosan megsebe­sül és neje karjai közt meghal e szavakkal: sze­gény nem­­ minő lesz jövőd ? — A darab igen tetszett a közönségnek. — A persa sáli adós maradt egy zseb­kendő árával egy berlini hímzési mű kereskedő­­nőnek. Ugyanis e nő egy zsebkendőt készített, melynek két szegletére a német császár és csá­szárné arczképe volt hímezve. A zsebkendő fel­­­ajánltatott 300 tallérért a német császárnénak, de az nem fogadván el, a pipereárusnő azon gondo­latra jött, hogy elküldi 1000 tallér utánvétellel a persa sahnak. Ez rég ideje meg is történt. A nő most úgy őrzi a postavevényt, mint a szeme vi­lágát, de azért se pénz, se posztó.“ A nő aztán a külügyi hivatalba ment panaszra s a diplomatiát interventióra szólította fel — a zsebkendőért, de mindeddig nem tudni, minő sikerrel. Külföldi vegyes hírek. — Uj franczia dráma. A párisi „Gyarna* se Dramatique“*ban Leroy-tól „A bukás" czím alatt 4 felvonásos színmű került színre. Hogy milyen fajta darab, eléggé ki fog tűnni, ha egyszerűen el­mondjuk meséjét. Madame Vandeuil, nagyon rosz­­szul él férjével, ki éjjel-nappal kalandok után jár és nejét elhanyagolja. Egyszerre bánatot szín­lel és azt mondja, hogy elutazik keletre és zilált háztartását rendbe iparkodik hozni. Ez azonban csak ürügy ; voltakép az a baja, hogy egy bizo­nyos Montreux 80,000 frankot elnyert tőle és ő meg­hamisította neje aláírását, hogy magának a 80,000 frankot megszerezze. Ez sikerült is neki, de a férj, a­helyett, hogy az adósságot megfizesse, egy angol hölgy bolondját járja, Montreuxhoz megy és biz­tatja, hogy majd megfizet neki, mihelyt megunta Bécsi hírek. — Nemzetközi egészségügyi értekezlet. A 18 üléssel az értekezlet befejező tárgyalásait. A napirenden volt a sárgaláz fölötti vita. A gyü­lekezet konstatálta, hogy e betegséget is, valamint a kolerát az emberi közlekedés terjeszti, hogy te­hát a nemzetközi vészbizottság feladata, e beteg­ség eredetét és okait kutatni. Valamint a kolerát, úgy a sárgalázt is határozott rendszabályokkal kell megakadályozni. Az egyes államok kényére van bízva e tekintetben az egyik vagy a másik rendszert elfogadni. A sárgaláz tanulmányozására a legalkalmasabb helyeket azok a hajók nyilvá­níttatnak, a­melyek a sárgaláz-vidékekkel közle­kednek. Ezzel a gyülekezet munkálatainak végé­hez ért. — A bécsi vízvezeték forrásvize, mint szépségpusztitó. A bécsi nőket borzasztó vész fe­nyegeti. Nem kevesebb, mint szépségük forog ve­szedelemben. Ugyanis, mint a bécsi lapok jelen­tik, vízvezetéküknek ugyanazon hatása van, mint a déli Alpok vizének, s erősen állítják, hogy a nyugoti külvárosok némely lakóin, kiknek legelőször vizetett a vízvezeték, tetemes „n­y­ak­té­r­é­s" vehető észre. — Tehát sem több, sem kevesebb mint „golyva" az,a mi a szépeket fe­nyegeti. — Rothschild temetése oly egyet ment végbe, mint egy szegény orthodox zsidóé. A döblingi halottas ház előtt tegnap reggel vágyt, többnyire koldus jelent meg alamizsnára vett ’ Egy kis barnára festett földszinti szobában ^ * a fekete posztóval bevont koporsó. [­. u. 3 , 1 tájban a zsidó hitközség elöljárói jelentek koporsónál és az elhaltnak három fia s a Pá,' * ból Bécsbe érkezett egyik unokaöcscse. Rövid vll­lásos szertartás után kétfogatu halottas kocsiba elszállították a hullát a nyugoti vaspályád Mindössze négy kocsi kisérte a temetkezés egylet tagjaival. A hulla deczkakoporsóba * ex ismét arczkoporsóba foglaltatott és egy Vas­­úti teherkocsiba helyeztetett el. E kocsi a 4­­­5. órakor Frankfurtba menő futárvonathoz kapt­­tatott, a melylyel a boldogultnak fiai " leányai" elindultak.­­ Az elhunyt Rothschild báró hátrama­radt vagyona kerek számban 500 millió­ért, melyből az­­ 1/4 örökségi százalék szerint mintegy g ffiss h­ó jut a kincstárba. Érdekesnek tartjuk m­egemlí­teni, kik mennyivel adósok Rothschildnak a­­ gyár és osztrák lóurak közül: Eszterházy hero- 6.400,000 frt. Schwarzenberg hp: 5 000,000 frt Donnersmarcki gróf Henckel: 1.125000 frt. Ha­nyady gróf: 500,000 frt; Sándor gr. 670,000 frt Szapáry gr. 300,000 frt; Széchenyi gr. 1.800,000 forinttal. Nemzeti színház. fr Kassainé asszony pénteken Jókai Szi­­getvári vértanuk"­ézirati szinjátékában lépett­ fel Anna szerepében, mely úgy tetszik nekünk, ö­í­­szes szerepei között egyik leghelyesebb, legjobb alakítása. Báttyátóli búcsúja, Szelimmeli találko­­zása s végjelenete, midőn bevallja Szelimnek, hogy mindig szerette, egyenként erőteljes ábrázolások voltak, melyek a közönség elismerő tapsait meg­érdemelték. Kassainé asszony játékán ma látszott igazában, hogy ízlése, felfogása az utóbbi időben valóban sokat nyert. Nem is lehetett abban ké­­telkedni, hogy Karsainé asszonyban van akarat­erő, de a­mi a legfőbb baja, az, hogy játékának sikere vagy sikertelensége apró, sokszor nagyon jelentéktelen dolgok befolyása alatt áll. *

Next