Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-12 / 206. szám
* elkerülhetlenné tevék tüzérségünknek legalább részleges új felszerelését. Angol, franczia és német fegyvergyárosok az osztrák-magyar tüzérség e helyzetét látva, felajánlották gyártmányaikat Az ajánlatok beható megvizsgálása folytán a műszaki és adminisztratív katonai bizottság úgy határozott, hogy a hadügyminiszternek a Krupp által ajánlott, gyűrűs hátultöltő, 8 cent űrméretű aczélágyúit fogja javasolni nagyobbszerű gyakorlati próbatétekre. Ezen ágyú csöve 2 méter hosszúságú, van 1.85 milliméter mélységű 24 vonata, kerek zárékkel együtt 487.5 kilogrammot nyom. A töltény egyenlőre 21/B caliberű, u. n. kettős falazatú üres lövet négy külső rézgyűrűvel. A belső falazat képezi a lövet magvát, melynek ürege felveszi a robbanó töltést (0.19 kilogramm lőpor). A mag úgy néz ki mint egy jegeszedett test, mely két centiméter hosszúságú kis pyramisokból áll, melyeknek alapját csak vékony bordák kapcsolják össze. Ezen kis pyramisok a külső lövetburok belső falának megfelelő mélyedéseibe illenek. Ezen berendezés folytán a löveg mihelyt a földre esik szét robban és BO—60 darab 1—5 latnyi és 10 drb. egy latnál könnyebb darabokra pattan. A kettős falzata üres 6.350 kilogramm. A lövettöltény 1.5 kilogramm lőport tartalmaz, a vetési töltény 0.4 kilogrammot, és pedig nagyszemű ágyúlőport. A mozsártalap falai préselt aczéllemezből valók. A kerekek tengelyén a cső két oldalán két tüzér számára van ülés készítve. A szintén vasból készített böröczön (Protze) és a talapon 51 hüvelykes u. n. Thonet kerekek vannak, vaságyakkal, olyformán, hogy a sérült küllők kicserélésekor a kerekeket nem kell szétszedni. A cső és a talap együttvéve 986 kilogrammot nyom. A teljesen felszerelt ágyú a böröczczel és a benne elrakott 34 lövettel együtt 1782,5 kilogrammot nyom; 34 kilogrammal többet, mint a nyolczfontos bronzágyú; ha tehát a talap két tengelyülésén és a böröcz-ládán 5 tüzér ül, a befogott hat ló mindegyikére 367 kilogram teher jut, a 8 fontosnál 348. A múlt nyári és ez idei kísérletek bebizonyították, hogy a Krupp-féle 8,7 centiméterű hátultöltők sok tekintetben többszörösen felülmúlják a 8 fontos elültöltőt. Lövéskor a lövet indulási sebessége a hátultöltőnél 473 méter, nyolczfontosnál 341 méter. A lövés által érintett tér 1,8 méter magasságú czélnál kétszer oly magas, az elérhető lőtávolok egyforma emelkedési szögeknél majdnem egy harmadakkorák, mint a nyolczfontosnál. Az 50 százalékos szórat a Krupp-féle ágyúnál 1000—3000 lépésnyi távolságban 12—21 lépés hossza 03—2, méter széles és 0.42—1.86 méter magas, mig a nyolczfontosnál 40—57 lépés, illetőleg l.1—5.8 méter és 1.3S—9.6 méter. Az l,s méter magasságú czélba az aczélágyúból 1000 lépésre 100%, 2000 lépésre 89%, 3000 50% talál, mig a nyolczfontosnál 66, 27 és 40%. A vetésnél, (magas ívó lövésnél) a két ágyúnem között nincs nagy különbség. Hogy a 8,7 centiméter ágyukkal szélesebb, alapon lehessen a kísérleteket folytatni, Kruppnál megrendeltek egy fél üteget (négy ágyú) és azt teljesen fölszerelték. Ezen félüteggel múlt szerdán kísérletet tettek, melynél ismét kiderült a Kruppféle hátultöltők nagy fölénye a bronzágyuk felett. A 8., centiméterű félüteg most a brucki táborba szállíttatik és ott fel fog használtatni a nagyobb tüzérségi gyakorlatoknál és a czéllövészetben. Valószínű hogy a gyalogütegek fegyverzésére a 8. centiméterű aczél hátultöltőket fogják elfogadni. Ezen valószínűség bizonyossággá vált volna, ha sikerül az új löveg számára egy, hatásának megfelelő repeszt készíteni. A változott taktikai viszonyokkal és a lövetek nagy indulási sebességével szemben ez kissé nehéz feladat, de annak kielégítő megoldását már a legközelebbi jövő alkalmasint meg fogja hozni. Külföldi politikai szemle. Ausztria-Magyarország és Németország új spanyol követei Bayonneból legközelebb utaztak Madridba s útközben a lakosság részéről mindenütt nagy rokonszenves tüntetésekkel fogadtattak. Különösen Valladolid d Avila hatóságai tüntették ki magukat. A vendégeket itt a praefect s számos bizottság üdvözölte; tiszteletükre diszebédet rendeztek. Azóta a követek már Madridba érkeztek s valószínűleg át is nyújtottak megbízóleveleket Serano tábornagynak, ki úgy látszik nem sokáig fog a fővárosban időzni. A legújabb hírek szerint Zabala, az északi sereg főparancsnoka, leköszönt ez állomásról, melyet valószínűleg maga Serrano veend át. Más hírek azt állítják, hogy Mariones fogna főparancsnokká kineveztetni. Kétségkívül igen kedvező hatást gyakorolna a hadsereg szellemére, ha, mint Bilbao fölmentésekor történt, most újra Serrane állana a csapatok élére. Ma már kétségtelen, hogy a kormány csapatai felszabadították Puycerda városát, mely két hétig oly hősiességgel verte vissza az ellenség folyton megnjuló, heves támadásait. Catalonia főkapitánya, Lopez Dominguez 4000 emberrel indult a város felmentésére s Pobla de Tillet és Castella között találkozott a lázadókkal, kiket csak három napi heves harcz után brit állomásaikból kiverni. A felmentő csapatok szept. 6 án vonultak be Purcerdába. A hősies védelem emlékére a madridi kormány „Siempre inviéta“ névvel tüntette ki a várost. Újabban érkezett hírek constatálják, hogy a karlisták és két német hajó között („Albatross“ és „Nautilus“) formális csatározás, lövöldözés fejlett ki szept. 6-án. A karlisták ugyanis Guetanaban (Tolossa mellett) elhelyezett ütegeikből rálövöldöztek az említett két német hajóra, melyek Santanderből czirkálni jöttek a spanyol part mentében. A német hajók sem vették tréfára a dolgot, hanem 24 bombát röpítvén a karlisták közé Quetaniába, azzal visszatértek Santanderbe. Így tisztelik a karlisták az idegen nemzetek lobogóit. Tán ez incidensből kiindulva, írja a „Moniteur,” hogy Poroszországnak az a szándéka, hogy miután a spanyol kormány elismertetett a hatalmak által, ezeket a karlisták ellen egy collectiv-interventiora birja. _____________.—Ausztria-Magyarország és Németország madridi képviselői (Ludolf és Hatzfeld grófok) nagy kitüntetésekkel és rokonszenvi nyilatkozatokkal találkoztak utaztukban a spanyol főváros felé. Valladolidban az ottani és avilai praefektek, valamint számos küldöttségek fogadták a két követet, kiknek számára diszlakomát rendeztek szept. 7-én. Hatzfeld Avila városra és Spanyolország jólétére, a praefekt pedig Ausztria- Magyarország és Németországra ürítette poharát. Törökország fegyverkezéséről az „Odesskij Vjestnik” többféle tudósítást közöl. Ezek szerint a porta elrendelte Erzerumot jól megerődíteni és felfegyverezni, a török montenegrói határon pedig haladék nélkül hat bástyát építeni melyeknek mindegyike 150 emberből álló helyőrséget foglalna magában Közli továbbá, hogy Kons- Külföldi vegyes hirek. — Az osztr.-magyar sarkexpollitió tagjai szept. 8-án Tromseebe érkeztek, hová megelőző napon jött meg a pénzküldemény, mely fedezendi útiköltségeiket Bécsig. — A királyné Wightban Az angol időjárás sehogy sem akar ő felségének kedvezni. Amióta Wight szigetén van, még három napig egymás után nem volt jó idő; szokatlan hideg, északi szelek járnak, melyek gyakran valóságos viharokká fejlődnek. Valódi nyári napokat a királyné csak Londonban élvezett, hol jelenleg is sokkal szebb az idő, mint Ventnorban. A viharos időjárás miatt, a királyné aránylag igen kevés tengeri fürdőt vett de mégis igen jól érzi magát, miután az orvosok állítása szerint maga a tengeri levegő is igen üdítő hatású. A napokban érdekes sport kezdődött, melyen a királyné is szívesen fog részt venni. A rókavadászat ugyan nem állott még be, de szenvedélyes vadászok beérik azzal, hogy fiatal rókákat hajhásznak ; az első vadászaton részt is vett már a királyné. Egyébiránt igen visszavonultan él és úgy látszik, nyugodt életmódját nem is szándékozik változtatni, mert különben Beust gróf aligha ment volna szabadságra. Meglehet, hogy a királyné hazautazása előtt néhány napra elmegy még Londonba, sőt ez némely tett nyilatkozat után, még igen valószínűnek is mondható. Októberig azonban az angol főváros ép oly elhagyott lesz, mint most. — A nemrég elhunyt Theiner római jezsuita, ki tudományáról messze földön hires volt, magyar eredetű s őseit Tajnayaknak hívták. A „Magyar Állam“ ezt egy eredeti okmányból tudja, melyben maga Theiner magyarnak vallja magát. — A szentháromság tanának főbizonyítékát hamisnak találták. Az uj testamentom angol fordítását revideáló tudós társulat, mely nagyrészint a püspöki egyház főpapjaiból van öszszealkotva, egy közelebbi gyűlésben megegyezett abban, hogy kitörülje a János apostol 1. levele V-ik részéből a 7-ik verset, mely szerint „Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a menyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez három egy“. E szöveg ezer évig állt beiktatva a a latin bibliába, anélkül, hogy a görög kéziratokban annak legkisebb nyoma is lett volna, kivéve egy-két újabbkori Codexet, amiknek semmi értékök. Mióta Friesbach 1777-ben a görög új testamentom kritikai kiadásából e verset kihagyta, egy tudós sem merészkedett azt visszahelyezni, az angol fordítás mindannak daczára folyást megtartotta a hamisan becsúsztatott mondatot, mint a szentháromság bibliaellenes tanának legerősebb bástyáját. — Rövid de velős. A távirda föltalálása óta divatba jött a lakoniczizmus. Egy párisi börziáner, s így természetesen spekuláns is, Mac-Mahon marsall körútja alkalmával tudni kívánta a közhangulatot a vidéken, hogy ehez alkalmazkodva vegyen vagy eladjon. Minthogy azonban nem akarta, hogy a távirdai tisztek tudják sürgönye tartalmát, a vidéken levő levelezőjének csak anynyit sürgönyözött: „?* - mire a levelező szintén távirdai után azt válaszolta hogy: „I* A börzsáner tehát nem adott el hanem vásárolt. — Női gyöngédség és gondozás. Egy svájczi nő, ki a svájczi katonai összpontosításra induló férjét egész Altdorfig kisérte és ott könyek közt búcsút vett tőle, távozáskor 100 drb. becsomagolt levelet hagyott férjénél, melyekben csak annyi volt megirva, hogy egészséges. Állomásrólálomásra menve a férj neje utasítása szerint mindenütt egy-egy levelet adjon a postára, hogy az otthon levők ne legyenek bizonytalanságban hogyléte felől. Itt HA HAiNíi. KolízsvArtt, szeptember 11-én. — Tisztelettel kéretnek mindazon városok és községek t. hatóságai és elöljáróságai, melyek országos vásáraiban utóbbi időkben változás történt, vagy a „Magyar Polgár“ 1874-iki Nagy-Naptárá“-ban hibásan lettek közölve: méltóztassanak eziránt alálirt kiadóhivatalt legkésőbb szeptember 16-ig, saját érdekükben is, értesíteni, hogy a netaláni javítások még kellő időben megtétethessenek. Kolozsvárit, 1874. szept. 5-én. A „Magyar Polgár“ kiadóhivatala. & Pap Lajos, Ghyczey Samu a napokban usztak le Naszódra, hogy a kormánynak a naszódi összekuszált hires vásárját s az arra vonatkozó körülményeket tanulmányozzák. Mint olvasóink emlékezhetnek, ez ügy interpellate tárgya volt az országgyűlésen, a miniszter feleletét ez alkalommal nem vették tudomásul, hogy hindetett ki e kéttagú comissio. Mi azt hiszszük, vizsgálódásunk csak annyi haszna lesz, mint az eső után a köpenyegnek. A románok a jó vásárt mely 100.000 forinttal néhány mértfös területű birtokhoz juttató őket, kezeikből ki nem bocsátják egyhamar. Kerkápolynak az érdeme, hogy ez ügyet olyan szerencsésen össze tudta bonyolítani, hogy most a kibontakozásról szó sem lehet. A roppant terjedelmű havasok és erdők már telekkönyvezve is vannak a naszódiak kezébe. Dr Szabó Károly a napokban utazott fel Pestre, hogy a suttyozóba elárverezett gyönyörű gr. Csáky-féle könyvtárt a tanarosi kézből visszavásárolja. E könytár különösen utazási díszmevekben felette gazdag volt. Az árverezésen hallatlan potomáron, úgy tudjuk, 450 vagy 500 forinton adatott el. Lehet, hogy ma már sok értékes munka hiányzik belőle, lehet azonban, hogy még egészen megmenthette Szabó Károly. A vásár megköttetett s a könyvtár bepakolva eddig útban van már Kolozsvár felé, s akik közelebbről ismerik, nagyon örvendek, hogy közvagyon lett belőle. fr Prielle Cornelia asszony Deésen Belső-szolnokmegyének, máskülönben csöndes központjának Deésnek Prielle Cornelia vendégszereplése néhány naprapezsgőbb életet adott. Művészeti sátoros-ünnep van, s három napon keresztül az egész város Cornelia nevétől viszhangzik Boldognak érezi magát, aki láthatja, hát még azok, kikkel játszik ! A kis műkedvelő-társaságra alig lehet reá ismerni. No, de vegyük sorba a történteket. Prielle Cornelia asszonyt a deési műkedvelők három előadásra hívták meg, s ő megígérte már régebben, hogy alkalmilag beváltja ígéretét. Most lement, s már útjában tisztelgő küldöttség várta. Hétfőn estére a társulat buzgó elnöke Torma István fényes estélyre gyűjtötte össze Deés értelmiségének nagy részét. A kedélyes táncz mulatságot vacsora követte, hol a szívélyes házigazda emelt legelőször poharat vendégére. A köszöntések hősiszú sorát nem is bolygatva, csak azt említjük meg, hogy a köztisztelet és szeretetben álló szép háziasszonyért is volt egy hatalmas köszöntő, melyre az egész vendégsereg éljenzése hangzott fel. Vacsora után a tánczmulatság reggeli 5 óráig tartott. Másnap este a színházban „Női baret“ czímű ismert franczia vígjáték került elő. A műkedvelőtársulat buzgó tagjai mindent elkövettek, hogy a nehéz feladatot a Cornélia jelenlétében becsülettel oldják meg. Az előadás tűrhetőleg összevágó is volt, nem lehet azonban tagadni, hogy pár szerep talán szerencsésebb kezekben az előadás értékét is sokat emelhette volna. A nagyszámú közönség nem tudott eleget gyönyörködni Prielle asszony játékában, mely valóban minden legkisebb árnyalatában művészi volt. Sokan azt tartják, hogy az újabb franczia iskola termékeiben hatásosabb ábrázolásai vannak, mint a régiekben. E véleményt nagyon megingatta mai játéka is. Prielle asszony a grófnőből olyan alakot csinált, mely művészi egész, s a darab szerzője, ha élne, maga is elragadtatással bámulná, hogy Francziaországon kívül is van művésznő, ki merész, önálló alkotásával szebbé teremti szerepét, mint ahogy az írva van. Persze koszorú-és verszápor fogadta a művésznő felléptét, s kihívásban sem volt hiány, azt utána gondolhatja mindenki. Másnap, szerdán, szeptember 9-én „Gauthier Margit" került színpadra. Az igazat megvált azt hittük, hogy a deési műkedvelőktől ez egy kissé merész vállalkozás. A czímszerepen kívül néhány erős alak van, melyek egyenként nem ess szorgalmat, de tanulmányt is követelnek, s ha alakítások nem sikerülnek, legalább a fővonásokban határozottan, úgy az előadás minden érdeke elveszett, sőt roppant unalmas tréfa lehet a dologból, melyet még Prielle asszony gyönyörű játéka sem bir megmenteni. És ime a deési műkevelők ez előadásban minden várakozást megaladva működtek. Minden jeleneten a Prielle fír neka „tündérujjai“ látszottak, ő tanította be, rendezte ez előadást, s tanítványainak dicső tükre szól, hogy két próba után ennyire tud menni. Duval Armandot Eisenlohr *-írlet ur azon vonalra bírta emelni, melyen ezzel^ élvezni lehetett. Szavalata értelmes, jól hangsuzott. Warvillet Fenyő ur, az öreg Duvalt K°l°z ^ ur, otthonosság s kiváló gondosságai adták. A 11 közül Medgyesi Gisel k. a. (Nichette), br. Pé'nric^ (Prudence), Eisenlohr Lui/.a k. a. (Nanin), ^ ‘re, tild (Olimpia) egyenként csinosan kezelték ké peiket, dicséretesen, félretéve minden élőit , mely kis városokon nagy veszedelme szokott a műkedvelőknek. Ami magát Prielle ^oTD^. illeti, az öreg Duvallah találkozásakor s Ar® téli búcsúja alkalmával az egész közönsée hozta sodrából. Könyárban fürdött az egén!k ^ nem. Utolsó fellépte Júliában volt, rfgy rense már ebben nem láthatta. A mükedve o ^ pompás koszorúval lepték meg kedves vende ^ , ki bizonyosan többre tanította őket kár0® ^ alatt, mint máskülömben egy év alatt tanU ir.nának. Csütörtökön Sloth Pál Déés város P° mestere adott tiszteletére diszebédet. f. I — A kolozsvári kereskedelmi i'8 (af. kamara f. szept. hó 12-én d. u. 4 ^TB^0t{ny tandó rendes ülésének főbb tárgyai:!) Az 8 és ezüstáruk finomsági tartalmának ~an a Következett az ebéd. Slárman ültek az asztalnál : Saussayes asz- Brony, Saussayes ur és Fleaupaille ur. Egy inason kívül senki sem volt jelen az étteremben. Amint a dessertre került a sor, Saussayes ur jelt adott az inasnak és igy szólt : — Asszonyom, meglepetést készítettem az ön számára. Az inas körüljárt a czukros gyümölcscsel. Midőn Saussayes asszony venni akart magának a gyümölcsből, Saussayes úr e szavakat mondá nyomatékosan: — Tessék csak, asszonyom, jóllehet, ma evett már czukros gyümölcsöt. Saussayes asszony elhalványodott. — Tessék, tessék asszonyom, tudom, hogy szereti a czukros gyümölcsöt. Saussayes asszony reszkető kézzel vett egy czukros földiepret. — Egye meg, asszonyom ! Saussayes asszony megette az epret. — Egyék én is, Fleaupaille ur — mondá Saussayes ur kissé hangosan. Fleaupaille ur engedelmeskedett. — Most rajtam a sor ! — folytatá Saussayes ur , ő is megevett egy földiepret. — Jean, ide az Alicante-borral. Az inas előhozta a bort. — Igyék, igyék ön, asszonyom. Nem kedvese, sértett férje kinálja önt borral. Asszonyom, könyei elárulták önt! — Uram ! — pattant föl Fleaupaille ur — ön megsértette Saussayen asszonyt ! — Ön pedig engem kérten Fleaupailleur fölkelt székéről ~ s" * Ww é, „ ií5t, a- Itt a teremben nemsokára. Senki sem fog innen többé távozni. A gyümölcs a leghnomabb indián-méreggel volt becsepegtetve. Együtt hagyjuk el mindhárman e gyalázattal teli életet. Saussayes asszony egy jajkiáltással térdelre rogyott. — Bocsáss meg ! — kiáltá. — Szánj meg! irgalmazz ! Én nem akarok meghalni I Jean, fuss orvosért I Az inas orvosért akart szaladni. Saussayes ur fölugrott, bezárta az ajtót s az ablakon kidobta a kulcsot. — Hasztalan volna minden orvosi segély! Az indián méregnek ép úgy nincs ellenmérge, asszonyom, mint ahogy lemosdatlan a szégyen, amit ön fejemre hozott. — Irgalom 1 irgalom 1 — könyörgött Saussayes asszony. — Igen, én megcsaltalak ! Bocsásd meg vétkemet, mentsd meg életemet ! — Késő 1 — felesé Saussayes úr és Fleaupaille arra mutatott, ki görcsösen vonaglott már a földön. Nemsokára a másik kettőnél is működni kezdett a méreg. Borzasztó volt a halálharc, borzasztó az ilyen kimúlás ! Az inas később csak nagy nehezen tudott a törvényszék előtt visszaemlékezni az iszonyú esemény részleteire, mert még aznap heves ideglázba esett. A család szerencsétlen halála, de még inkább a hűtlenség fölfedezésének módja nagyban foglalkoztatta annak idején egész Páris városát. A szerencsétleneket elnevezték a vegytan áldozatainak, s történetükből lehet, hogy eddig már drámát is írtak. tantinápolyban nagyon elégületlenek Romániával, s Hussein Avni pasa, midőn azon hírt kapta, hogy a hatalmak a bukaresti hadgyakorlatokra katonai képviselőket fognak küldeni, dühbe jött s ezt mondta volna „most már látom, hogy senkiben sem lehet bízni; egyedüli reményem a Krupp-ágyuk mindenhatóságában a 111* Hogy Károly fejedelem a bukaresti táborban 25.000 embert összpontosított, abban a török kormányférfiak a porta főúri hatalma ellen nyílt tüntetést látnak.