Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-09-12 / 206. szám

* elkerülhetlenné tevék tüzérségünknek legalább részleges új felszerelését. Angol, franczia és német fegyvergyárosok az osztrák-magyar tüzérség e helyzetét látva, fel­ajánlották gyártmányaikat Az ajánlatok beható megvizsgálása folytán a műszaki és adminisztra­­tív katonai bizottság úgy határozott, hogy a had­ügyminiszternek a Krupp által ajánlott, gyűrűs hátultöltő, 8­ cent­ űrméretű aczélágyúit fogja javasolni nagyobbszerű gyakorlati próbatétekre. Ezen ágyú csöve 2 méter hosszúságú, van 1.85 milliméter mélységű 24 vonata, kerek zárék­kel együtt 487.5 kilogrammot nyom. A töltény egyenlőre 21/B caliberű, u. n. kettős falazatú üres lövet négy külső rézgyűrűvel. A belső falazat ké­pezi a lövet magvát, melynek ürege felveszi a robbanó töltést (0.19 kilogramm lőpor). A mag úgy néz ki mint egy jegeszedett test, mely két centi­méter hosszúságú kis pyramisokból áll, melyek­nek alapját csak vékony bordák kapcsolják össze. Ezen kis pyramisok a külső lövetburok belső fa­lának megfelelő mélyedéseibe illenek. Ezen beren­dezés folytán a löveg mihelyt a földre esik szét robban és BO—60 darab 1—5 latnyi és 10 drb. egy latnál könnyebb darabokra pattan. A kettős falzata üres 6.350 kilogramm. A lövettöltény 1.5 kilogramm lőport tartalmaz, a vetési töltény 0.4 kilogrammot, és pedig nagyszemű ágyúlőport. A mozsártalap falai préselt aczéllemezből va­lók. A kerekek tengelyén a cső két oldalán két tüzér számára van ülés készítve. A szintén vas­ból készített böröczön (Protze) és a talapon 51 hüvelykes u. n. Thonet kerekek vannak, vaságyak­kal, olyformán, hogy a sérült küllők kicserélése­kor a kerekeket nem kell szétszedni. A cső és a talap együttvéve 986 kilogrammot nyom. A telje­sen felszerelt ágyú a böröczczel és a benne elra­kott 34 lövettel együtt 1782,5 kilogrammot nyom; 34 kilogrammal többet, mint a nyolczfontos bronz­­ágyú; ha tehát a talap két tengelyülésén és a bö­­röcz-ládán 5 tüzér ül, a befogott hat ló minde­gyikére 367 kilogram teher jut, a 8 fontosnál 348. A múlt nyári és ez idei kísérletek bebizo­nyították, hogy a Krupp-féle 8,7 centiméterű há­tultöltők sok tekintetben többszörösen felülmúlják a 8 fontos elültöltőt. Lövéskor a lövet indulási sebessége a hátultöltőnél 473 méter, nyolczfontos­­nál 341 méter. A lövés által érintett tér 1,8 mé­ter magasságú czélnál kétszer oly magas, az elér­hető lőtávolok egyforma emelkedési szögeknél majd­nem egy harmadakkorák, mint a nyolczfontosnál. Az 50 százalékos szórat a Krupp-féle ágyúnál 1000—3000 lépésnyi távolságban 12—21 lépés hossza 03—2, méter széles és 0.42—1.86 méter magas, mig a nyolczfontosnál 40—57 lépés, ille­tőleg l.1—5.8 méter és 1.3S—9.6 méter. Az l,s méter magasságú czélba az aczélágyúból 1000 lé­pésre 100%, 2000 lépésre 89%, 3000 50% ta­lál, mig a nyolczfontosnál 66, 27 és 40%. A ve­tésnél, (magas ívó lövésnél) a két ágyúnem között nincs nagy különbség. Hogy a 8,7 centiméter­ ágyukkal szélesebb, alapon lehessen a kísérleteket folytatni, Krupp­­nál megrendeltek egy fél üteget (négy ágyú) és azt teljesen fölszerelték. Ezen félüteggel múlt szer­dán kísérletet tettek, melynél ismét kiderült a Kruppféle hátultöltők nagy fölénye a bronzágyuk felett. A 8., centiméterű félüteg most a brucki táborba szállíttatik és ott fel fog használtatni a nagyobb tüzérségi gyakorlatoknál és a czéllövé­­szetben. Valószínű hogy a gyalogütegek fegyverzésére a 8. centiméterű aczél hátultöltőket fogják elfo­gadni. Ezen valószínűség bizonyossággá vált volna, ha sikerül az új löveg számára egy, hatásának megfelelő repeszt készíteni. A változott taktikai viszonyokkal és a lövetek nagy indulási sebessé­gével szemben ez kissé nehéz feladat, de annak kielégítő megoldását már a legközelebbi jövő al­kalmasint meg fogja hozni. Külföldi politikai szemle. Ausztria-Magyarország és Németország új spanyol követei Bayonneból legközelebb utaz­tak Madridba s útközben a lakosság részéről min­denütt nagy rokonszenves tüntetésekkel fogadtat­tak. Különösen Valladolid d Avila hatóságai tün­tették ki magukat. A vendégeket itt a praefect s számos bizottság üdvözölte; tiszteletükre diszebé­­det rendeztek. Azóta a követek már Madridba ér­keztek s valószínűleg át is nyújtottak megbízóle­­veleket Serano tábornagynak, ki úgy látszik nem sokáig fog a fővárosban időzni. A legújabb hírek szerint Zabala, az északi sereg főparancsnoka, le­köszönt ez állomásról, melyet valószínűleg maga Serrano veend át. Más hírek azt állítják, hogy Ma­­riones fogna főparancsnokká kineveztetni. Kétség­kívül igen kedvező hatást gyakorolna a hadsereg szellemére, ha, mint Bilbao fölmentésekor történt, most újra Serrane állana a csapatok élére. Ma már kétségtelen, hogy a kormány csapa­tai felszabadították Puycerda városát, mely két hétig oly hősiességgel verte vissza az ellenség foly­ton meg­njuló, heves támadásait. Catalonia főka­pitánya, Lopez Dominguez 4000 emberrel indult a város felmentésére s Pobla de­ Tillet és Castella között találkozott a lázadókkal, kiket csak három napi heves harcz után brit állomásaikból kiverni. A felmentő csapatok szept. 6 án vonultak be Pur­­cerdába. A hősies védelem emlékére a madridi kormány „Siempre inviéta“ névvel tüntette ki a várost. Újabban érkezett hírek constatálják, hogy a karlisták és két német hajó között („Albatross“ és „Nautilus“) formális csatározás, lövöldözés fej­lett ki szept. 6-án. A karlisták ugyanis Guetan­­­aban­ (Tolossa mellett) elhelyezett ütegeikből rá­lövöldöztek az említett két német hajóra, melyek Santanderből czirkálni jöttek a spanyol part men­tében. A német hajók sem vették tréfára a dol­got, hanem 24 bombát röpítvén a karlisták közé Quetaniába, azzal visszatértek Santanderbe.­­ Így tisztelik a karlisták az idegen nemzetek lobogóit. Tán ez incidensből kiindulva, írja a „Moniteur,” hogy Poroszországnak az a szándéka, hogy miután a spanyol kormány elismertetett a hatalmak által, ezeket a karlisták ellen egy collectiv-interventi­­ora birja. _____________.—­Ausztria-Magyarország és Né­metország madridi képviselői (Ludolf és Hatz­­feld grófok) nagy kitüntetésekkel és rokonszenvi nyilatkozatokkal találkoztak utaztukban a spanyol főváros felé. Valladolidban az ottani és avilai praefektek, valamint számos küldöttségek fogadták a két követet, kiknek számára diszlakomát ren­deztek szept. 7-én. Hatzfeld Avila városra és Spa­nyolország jólétére, a praefekt pedig Ausztria- Magyarország és Németországra ürítette poharát. Törökország fegyverkezéséről az „Odesskij Vjestnik” többféle tudósítást közöl. Ezek szerint a porta elrendelte Erzerumot jól meg­­erődíteni és felfegyverezni, a török montenegrói határon pedig haladék nélkül hat bástyát építeni melyeknek mindegyike 150 emberből álló helyőr­séget foglalna magában Közli továbbá, hogy Kons- Külföldi vegyes hirek. — Az osztr.-magyar sarkexpollitió tag­jai szept. 8-án Tromseebe érkeztek, hová mege­lőző napon jött meg a pénz­küldemény, mely fe­­dezendi útiköltségeiket Bécsig. — A királyné Wightban Az angol idő­járás sehogy sem akar ő felségének kedvezni. A­mióta Wight szigetén van, még három napig egy­más után nem volt jó idő; szokatlan hideg, északi szelek járnak, melyek gyakran valóságos viharokká fejlődnek. Valódi nyári napokat a királyné csak Londonban élvezett, hol jelenleg is sokkal szebb az idő, mint Ventnorban. A viharos időjárás miatt, a királyné aránylag igen kevés tengeri fürdőt vett de mégis igen jól érzi magát, miután az orvosok állítása szerint maga a tengeri levegő is igen üdítő hatású. A napokban érdekes sport kezdődött, melyen a királyné is szívesen fog részt venni. A rókavadászat ugyan nem állott még be, de szen­vedélyes vadászok beérik azzal, hogy fiatal róká­kat hajhásznak ; az első vadászaton részt is vett már a királyné. Egyébiránt igen visszavonultan él és úgy látszik, nyugodt életmódját nem is szán­dékozik változtatni, mert különben Beust gróf aligha ment volna szabadságra. Meglehet, hogy a királyné hazautazása előtt néhány napra el­megy még Londonba, sőt ez némely tett nyilat­kozat után, még igen valószínűnek is mondható. Októberig azonban az angol főváros ép oly elha­gyott lesz, mint most. — A nemrég elhunyt Theiner római jezsuita, ki tudományáról messze földön hires volt, magyar eredetű s őseit Tajnay­aknak hívták. A „Magyar Állam“ ezt egy eredeti okmányból tudja, melyben maga Theiner magyarnak vallja magát. — A szentháromság tanának főbizo­­nyítékát hamisnak találták. Az uj testamen­­tom angol fordítását revideáló tudós társulat, mely nagyrészint a püspöki egyház főpapjaiból van ösz­­szealkotva, egy közelebbi gyűlésben megegyezett abban, hogy kitörülje a János apostol 1. levele V-ik részéből a 7-ik verset, mely szerint „Hár­man vannak, a­kik bizonyságot tesznek a meny­ben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez há­rom egy“.­­ E szöveg ezer évig állt beiktatva a a latin bibliába, a­nélkül, hogy a görög kéziratok­ban annak legkisebb nyoma is lett volna, kivéve egy-két újabbkori Codexet, a­miknek semmi érté­­kök. Mióta Friesbach 1777-ben a görög új testa­­mentom kritikai kiadásából e verset kihagyta, egy tudós sem merészkedett azt visszahelyezni, az an­­gol fordítás mindannak daczára foly­ást megtar­totta a hamisan becsúsztatott mondatot, mint a szentháromság bibliaellenes tanának legerősebb bástyáját. — Rövid de velős. A távirda föltalálása óta divatba jött a lakoniczizmus. Egy párisi bör­­ziáner, s így természetesen spekuláns is, Mac-Ma­­hon marsall körútja alkalmával tudni kívánta a közhangulatot a vidéken, hogy ehez alkalmazkodva vegyen vagy eladjon. Minthogy azonban nem akarta, hogy a távirdai tisztek tudják sürgönye tartalmát, a vidéken levő levelezőjének csak any­­nyit sürgönyözött: „?* - mire a levelező szintén távirdai után azt válaszolta hogy: „I* A börzsá­­ner tehát nem adott el hanem vásárolt. — Női gyöngédség és gondozás. Egy svájczi nő, ki a svájczi katonai összpontosításra induló férjét egész Altdorfig kisérte és ott könyek közt búcsút vett tőle, távozáskor 100 drb. becso­magolt levelet hagyott férjénél, melyekben csak annyi volt m­­egirva, hogy egészséges. Állom­ásról­­álomásra menve a férj neje utasítása szerint min­denütt egy-egy levelet adjon a postára, hogy az otthon levők ne legyenek bizonytalanságban hogy­­léte felől.­ ­ Itt HA HAiNíi. Kol­ízsvArtt, szeptember 11-én. — Tisztelettel kéretnek mindazon vá­rosok és községek t. hatóságai és elöljárósá­gai, melyek országos vásáraiban utóbbi idők­ben változás történt, vagy a „Magyar Pol­gár“ 1874-iki Nagy-Naptárá“-ban hibásan let­tek közölve: méltóztassanak eziránt alálirt kiadóhivatalt legkésőbb szeptember 16-ig, sa­ját érdekükben is, értesíteni, hogy a netaláni javítások még kellő időben megtétethessenek. Kolozsvárit, 1874. szept. 5-én. A „Magyar Polgár“ kiadóhivatala. & Pap Lajos, Ghyczey Samu a napok­ban usztak le Naszódra, hogy a kormánynak a naszódi összekuszált hires vásárját s az arra vo­natkozó körülményeket tanulmányozzák. Mint ol­vasóink emlékezhetnek, ez ügy interpellate tár­gya volt az országgyűlésen, a miniszter feleletét ez alkalommal nem vették tudomásul, h­ogy hin­­detett ki e kéttagú comissio. Mi azt hiszszük, vizsgálódásunk csak annyi haszna lesz, mint az eső után a köpenyegnek. A románok a jó vásárt mely 100.000 forinttal né­hány mér­tfö­­s területű birtokhoz juttató őket, kezeikből ki nem bocsátják egyhamar. Kerkápolynak az ér­deme, hogy ez ügyet olyan szerencsésen össze tudta bonyolítani, hogy most a kibontakozásról szó sem lehet. A roppant terjedelmű havasok és erdők már telekkönyvezve is vannak a naszódiak kezébe. Dr Szabó Károly a napokban utazott fel Pestre, hogy a suttyozóba elárverezett gyönyörű gr. Csáky-féle könyvtárt a tanarosi kézből vissza­vásárolja. E könytár különösen utazási díszmevek­ben felette gazdag volt. Az árverezésen hallatlan potomáron, úgy tudjuk, 450 vagy 500 forinton adatott el. Lehet, hogy ma már sok érté­kes munka hiányzik belőle, lehet azonban, hogy még egészen megmenthette Szabó Károly. A vásár megkötte­tett s a könyvtár bepakolva eddig útban van már Kolozsvár felé, s a­kik közelebbről ismerik, nagyon örvendek, hogy közvagyon lett belőle. fr Prielle Cornelia asszony Deésen Belső-szolnokmegyének­­, máskülönben csöndes központjának Deésnek Prielle Cornelia vendégsze­­replése néhány napra­­pezsgőbb életet adott. Mű­vészeti sátoros-ünnep van, s három napon keresz­tül az egész város Cornelia nevétől viszhangzik Boldognak érezi magát, a­ki láthatja, hát még azok, kikkel játszik ! A kis műkedvelő-társaságra alig lehet reá ismerni. No, de vegyük sorba a tör­ténteket. Prielle Cornelia asszonyt a deési műked­velők három előadásra hívták meg, s ő megígérte már régebben, hogy alkalmilag beváltja ígéretét. Most lement, s már útjában tisztelgő küldöttség várta. Hétfőn estére a társulat buzgó elnöke Torma István fényes estélyre gyűjtötte össze Deés értel­­miségének nagy részét. A kedélyes táncz­ mulatságot vacsora követte, hol a szívélyes házigazda emelt legelőször poharat vendégére. A köszöntések hősi­szú sorát nem is bolygatva, csak azt említjük meg, hogy a köztisztelet és szeretetben álló szép házi­asszonyért is volt egy hatalmas köszöntő, melyre az egész vendégsereg éljenzése hangzott fel. Va­csora után a tánczmulatság reggeli 5 óráig tar­tott. Másnap este a színházban „Női baret“ czímű ismert franczia vígjáték került elő. A műkedvelő­­társulat buzgó tagjai mindent elkövettek, hogy a nehéz feladatot a Cornélia jelenlétében becsület­tel oldják meg. Az előadás tűrhetőleg összevágó is volt, nem lehet azonban tagadni, hogy pár szerep talán szerencsésebb kezekben az előadás értékét is sokat emelhette volna. A nagyszámú közönség nem tudott eleget gyönyörködni Prielle asszony játékában, mely valóban minden legkisebb ár­nyalatában művészi volt. Sokan azt tartják, hogy az újabb franczia iskola termékeiben hatá­sosabb ábrázolásai vannak, mint a régiekben. E véleményt nagyon megingatta mai játéka is. Prielle asszony a grófnőből olyan alakot csinált, mely művészi egész, s a darab szerzője, ha élne, maga is elragadtatással bámulná, hogy Franczia­­országon kívül is van művésznő, ki merész, ön­álló alkotásával szebbé teremti szerepét, mint a­hogy az írva van. Persze koszorú-és verszápor fogadta a művésznő felléptét, s kihívásban sem volt hiány, azt utána gondolhatja mindenki. Más­nap, szerdán, szeptember 9-én „Gauthier Margit" került színpadra. Az igazat megvált azt hittük, hogy a deési műkedvelőktől ez egy kissé merész vállalkozás. A czímszerepen kívül néhány erős alak van, melyek egyenként nem ess szorgalmat, de tanulmányt is követelnek, s ha alakítások nem sikerülnek, legalább a fővonások­ban határozottan, úgy az előadás minden érdeke elveszett, sőt roppant unalmas tréfa lehet a do­logból, melyet még Prielle asszony gyönyörű já­téka sem bir meg­m­enteni. És ime a deési műke­velők ez előadásban minden várakozást mega­ladva működtek. Minden jeleneten a Prielle fír nek­a „tündérujjai“ látszottak, ő tanította be, rendezte ez előadást, s tanítványainak dics­ő tükre szól, hogy két próba után ennyire tu­d menni. Duval Armandot Eisenlohr *-í­rlet ur azon vonalra bírta emelni, melyen e­zzel^ élvezni lehetett. Szavalata értelmes, jól hangsu­­­zott. Warvillet Fenyő ur, az öreg Duvalt K°l°z ^ ur, otthonosság s kiváló gondosságai adták. A 11 közül Medgyesi Gisel k. a. (Nichette), br. Pé'nric^ (Prudence), Eisenlohr Lui/.a k. a. (Nanin), ^ ‘re, tild (Olimpia) egyenként csinosan kezelték ké peiket, dicséretesen, félretéve minden élőit , mely kis városokon nagy veszedelme szokott a műkedvelőknek. A­mi magát Prielle ^oTD^. illeti, az öreg Duvallah­ találkozásakor s Ar® téli búcsúja alkalmával az egész közöns­ée hozta sodrából. Könyárban fürdött az egén!­k ^ nem. Utolsó fellépte Júliában volt, rfgy rense már ebben nem láthatta. A mükedve o ^ pompás koszorúval lepték meg kedves vend­e ^ , ki bizonyosan többre tanította őket kár0® ^ alatt, mint máskülömben egy év alatt tanU ir.­nának. Csütörtökön Sloth Pál Déés város P° mestere adott tiszteletére diszebédet. f. I — A kolozsvári kereskedelmi i'8 (af.­­ kamara f. szept. hó 12-én d. u. 4 ^TB^0t{n­y tandó rendes ülésének főbb tárgyai:!) Az 8 és ezüstáruk finomsági tartalmának ~an a Következett az ebéd. Slárman ültek az asztalnál : Saussayes asz- Brony, Saussayes ur és Fleaupaille ur. Egy inason kívül senki sem volt jelen az étteremben. A­mint a dessertre került a sor, Saussayes ur jelt adott az inasnak és igy szólt : — Asszonyom, meglepetést készítettem az ön számára. Az inas körüljárt a czukros gyümölcscsel. Midőn Saussayes asszony venni akart magá­nak a gyümölcsből, Saussayes úr e szavakat mondá nyomatékosan: — Tessék csak, asszonyom, jóllehet, ma evett már czukros gyümölcsöt. Saussayes asszony elhalványodott. — Tessék, tessék asszonyom, tudom, hogy szereti a czukros gyümölcsöt. Saussayes asszony reszkető kézzel vett egy czukros földiepret. — Egye meg, asszonyom ! Saussayes asszony megette az epret. — Egyék én is, Fleaupaille ur — mondá Saussayes ur kissé hangosan. Fleaupaille ur engedelmeskedett. — Most rajtam a sor ! — folytatá Saussayes ur , ő is megevett egy földiepret. — Jean, ide az Alicante-borral. Az inas előhozta a bort. — Igyék, igyék ön, asszonyom. Nem ked­vese, sértett férje kinálja önt borral. Asszonyom, könyei elárulták önt! — Uram ! — pattant föl Fleaupaille ur — ön megsértette Saussayen asszonyt ! — Ön pedig engem kérten Fleaupaille­ur fölkelt székéről ~ s" * Ww é, „ ií5t, a- Itt a teremben nemsokára. Senki sem fog innen többé távozni. A gyümölcs a leghnomabb indián-méreggel volt becsepegtetve. Együtt hagy­juk el mindhárman e gyalázattal teli életet. Saussayes asszony egy jajkiáltással térdelre rogyott. — Bocsáss meg ! — kiáltá. — Szánj meg! irgalmazz ! Én nem akarok meghalni I Jean, fuss orvosért I Az inas orvosért akart szaladni. Saussayes ur fölugrott, bezárta az ajtót s az ablakon kidobta a kulcsot. — Hasztalan volna minden orvosi segély! Az indián­ méregnek ép úgy nincs ellenmérge, asszo­nyom, mint a­hogy lemosdatlan a szégyen, a­mit ön fejemre hozott. — Irgalom 1 irgalom 1 — könyörgött Saus­sayes asszony. — Igen, én megcsaltalak ! Bocsásd meg vétkemet, mentsd meg életemet ! — Késő 1 — felesé Saussayes úr és Fleau­paille arra mutatott, ki görcsösen vonaglott már a földön. Nemsokára a másik kettőnél is működni kez­dett a méreg. Borzasztó volt a halálharc,­­ borzasztó az ilyen kimúlás ! Az inas később csak nagy nehezen tudott a törvényszék előtt visszaemlékezni az iszonyú ese­mény részleteire, mert még az­nap heves ideglázba esett. A család szerencsétlen halála, de még in­kább a hűtlenség fölfedezésének módja nagyban foglalkoztatta annak idején egész Páris városát. A szerencsétleneket elnevezték a vegytan áldozatainak, s történetükből lehet, hogy eddig már drámát is írtak. tantinápolyban nagyon elégületlenek Romániával, s Hussein Avni pasa, midőn azon hírt kapta, hogy a hatalmak a bukaresti hadgyakorlatokra katonai képviselőket fognak küldeni, dühbe jött s ezt mondta volna „most már látom, hogy senkiben sem lehet bízni; egyedüli remé­nyem a Krupp-ágyuk mindenhatósá­gában a 111* Hogy Károly fejedelem a bukaresti táborban 25.000 embert összpontosított, abban a török kormányférfiak a porta főúri hatalma ellen nyílt tüntetést látnak.

Next