Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-08-02 / 174. szám

Vili (nik 'vid­vain. 174. f&á.m. Kolozsvárit, 1874. vasárnap, augusztus 2 POLITIKAI NAPILAP. £ előfizetési feltételek Egészébre .............................ft­ — kr félévre...........................................” » ~ » Egy negyedre........................ f ■ Egy hónapra ........................ 1 » ou »JS “3. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A Ifceavilupinițában­ Kiadóhivatal : A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. *2» HIRDETÉSI DIJAK ötször hasábozott Gormond sor­ára, vagy annak területed kr ! Minden hirdetések után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik.­­ Nagy fürdetéseiknél kedvítmények. 21­­5 A NYILTTER toronként, vagy annak bélyé­gie kr. Reclamok: birfülérbe soronként 1 frt.­­h. KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 1. Fővárosi levelek. CCCCXLVI. Budapest, julius 30. 1874. Kedves barátom ! Ne csodálkozzál, h­ogy leve­leim ritkábbak , nincs ember, kit a mostani hőség a mi szellőtlen parlamentházunkban ki ne meríte­ne, kivált föltéve, hogy benne ül, vagy épen foly­jon benne ülni kénytelen, mint én, kit a sors arra kényszerített, hogy kétfelé is reporterkedje­n. Nem is csodálom, hogy szegény Dickens, ki több éven át volt reportere valamelyik lapnak az angol parlamentben, oly halálos ellensége lett an­nak , miert folyton élvezve a mindennemű elsült és sületlen beszédeket, melyek a különböző tér. Tényhozási viták közben folynak, csaknem lehe­tetlen, hogy a magyar betegséget (csömör) meg ne kapja az ember. Vedd ehhez, hogy mint újság­írónak és mint naplóbíráló bizottság elnökének többnyire még egy-egy ízben át kell néznem az országgyűlési naplót ! A­mi már a közelebbről történteket illeti,­­ a választási törvény tárgyalása a­milyen nehezen indult meg a 12-ik §-ig, a census kérdéseiben, oly gyorsan iramodott neki azután, s azóta csak egyes megdöczczenései vannak, mint a boldogtalan adócensusnál, meg a nyílt és titkos szavazás kérdéseinél, vagy végre ma az etetés és itatás­nál, mely alig egy óra előtt a politikai morál ja­vára és a kormány nagy leszavazásával dőlt el;­­ a központi szöveg, melyhez a miniszter elég taktikátlan volt ragaszkodni, Tisza indítványával szemben alig nyervén félennyi szavazatot. Elég, hogy a törvényjavaslatnak már vége­re járunk s miután a 99-ik §-t, e szerencsétlen conceptust, mely a­­szándékos rágalmat* (1) akarta megszüntetni, a jobboldal is elejti. nem lehetetlen, hogy a törvényjavaslat tárgyalása már holnap, vagy legfölebb hétfőn véget fog érni. A­mi már a mai győzelmet illeti, — arra nézve valljuk be őszintén, hogy azt főleg Pulszky Ferencznek, a nógrádi képviselőnek kö­­szönhetjük, ki beszédében constatálta, hogy a kor­­teskedés e rut neme épen Nógrádban kezdötött volt s körülbelül itt érte volt el legmagasabb fo­kát is a 69-ki választások idejében. Nem csoda tehát, ha Pulszky egész undorral beszélt róla s kijelenté, hogy reá szavaz azon inditványra, mely annak megtorlására czéloz. Az ő példáját aztán sok jobboldali is követte. Bár úgy lenne, mint a 30 éves háborúval, hogy ott végződjék, a hol el­kezdődött. Nógrád legyen a korteskedési háború­nak megkezdő és befejező Prágája ! Különben a mai zárt ülésen azt is kijelenti a miniszterelnök, hogy a választási törvényen kí­­vül egyéb tárgyalás nem lesz, mint a házszabá­lyok azon módosítása, mely szerint jövőre az egyes bizottságokból kikerülő törvényjavaslatok fölött a ház szavazattal határozna, vitessenek-e osztályok elé vagy ne ? Ez is félrendszabály. Én és sokan mások helyesebbnek tartanák az osztályrendszer teljes eltörlését. P. Szathmáry Kiíróig. TARCZA. EMBER, A KI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.)­­ Ottó gróf épen nem tréfált, ő egész kö­ti martalékául engedte magát annak a dics­­*-íI­ét, hogy kettőjükből világhírű spiritista­vé­­váljanak. ^ miért ne válhatnának magyar létükre ? Um egy magyar gróf Sz. * * * első rendű J’stats codificator a spiritisták között s egy­­ J*JA * * barouesse nem csak hires médium, Vjil . ® írónő a Spiritismus tanában, s azonki­n I .13'nezetes politikai jósnő. Tőle származott az zen forgó jóslat, a mit az ötvenes évek közké: a »hiszekegyet“ tudott könyv­áré ■*' m'ni*eu *8az magyar hazafi és honleány, ■rjok le, mert meglehet, már elfelejtették. »1850 : — gyász az öltözetben; ~ minden ügyünk roszul megy; ~ megváltó még el nem jő ; . ~~ még súlyosabb lesz a járom; . 4‘ törj és szenvedj szegény nép; . dG ’ ~ reményünk is széttörött. G: a mi halad, nem marad ; '■ ~~ nagy izgalom szerte szét ö: — megürül sok magas polez. 09: — Rápad és elfut sok kegyencz. ÜGO: a jjjjt vártunk itt van!“ Vati,n­e 8°ká soká számítottunk arra az „itt „•Rendőrei És hát csakugyan hozott vala­­em ugyan azt, a mit vártunk. U akkor a lapomban közöltem is ezt a 8 arra ugyanazon tisztelt szerzőnő szi­­v°'l nekem megküldeni a jóslat f­o­l­y­ta­t­á­sát, melyet azonban a hirtelen szigorúra fordult sajtó-viszonyok miatt nem lehetett nyomtatásban reproducálnom akkor, im itt következik most: „1861 : — előttünk áll a nagy hegy; 1862: — a multnál roszabb jövendő; 1863: — segítséget ki se várjon; 1864: — most nem tudod, hogy mit tégy? 1861­: — kezd szakadozni a köd ; 1866: — kezdődik a hadd el hadd ; 1867 : — lesz benne egy örömhét; 1868: — ne siess, mert meglakolsz; 1869: — jó kedvedért majd megfizetsz ; — 1870: — sorsod tenkeredben ! 1871 : — feléjek fordul a hegy; 1872 : — úrrá lesz sok hetvenkedő; 1873: — okulunk a saját káron; 1874. — no de most már hová mégy ? Tovább nem terjed a nagyhírű jósnő jöven­dölése. E nagy celebritásokat elérni volt Ottó gróf magas vágya. S miért ne tulszárnyalni őket? A természeti adomány, az idegnethez meg van hozzá, azt csak fejleszteni kell. A magneserő a gyakor­lat által nő. Feladatai a lehetetlennek lehetővé tétele s azután a lehetővé tett lehetetlennek a lehetőség törvényei szerinti kimagyarázása. Ez volt a fő Ottó és Polyxena között. Ottó gróf szerint mindent az anyag és a világerő alkot; Polyxena meggyőződésében pedig mindent a szellem és az akarat. És az épen igy volt jól. Hiszen épen az ellentétek vonzzák egymást: a férfi és a nő ; a férfi a positiv polusz, a nő a negatív; az anyag a férfi, a szellem a nő; az erő a férfi; az akarat a nő. E kettő találkozásából származik a teremtés mi­­rákuluma. Ottó gróf bevü­lt képzeletében már látta ket­tőjük körül a bámuló világot, mely nem meri hinni azt, a­mit lát, de azért meghódol. A spiritisták fejedelmei az igazi „félként fők.“ Ottó képzelmében már előre látta a diadalt, midőn Polyxena lebegni fog a föld felett, mint Angela della Pace, s midőn ujja hegyével a sö­tétben leveleket fog elolvasni, m­időn a megneve­zett elhunyt szellemét a vékony kárpiton át meg­jelenésre készti, mint Davenport, s beszél vele, mint a prevorsti látnoknő; midőn ficzamokat fog meggyógyítani ráénekléssel, mint madame Dal Cíd, s keresztül lát az embereken, mint Veronica Giu­­lani; midőn beszélni fog minden vad nyelven, mint Cre­scentia Wolf s játszani fog áriákat min­den hangszeren, a nélkül hogy hozzájuk nyúlna, mint miss Fox-Kane. — És azután együtt fog utazni a csillagokban ő vele, s leírja azokat sa­ját tapasztalatából ; szebben, mint Flammarion. Megfogadta neki „szellemére,“ hogy el fog­nak utazni együtt a Siriusba. Ez persze csak extaticus álomban történhe­tik meg. S ez esetben múlhatlan, hogy egy és ugyanazon pillanatban lepje meg az álom mind a két utazót. Mert tudni kell, hogy a szellemek közleke­dési eszköze a fény. S ez az „alkalmatosság” nem vár. A­ki egy perc­c­el később ül fel, az már csak a következő vonaton indulhat, mely az első­től épen 42500 mértföldnyire maradt hátrább. E nehéz feladatnál egy megnyugtató felfe­dezést tett Polyxena Ottónak. Szemérmesen, szemeit lesütve mondá el a titkot, mert kényes természetű vallomás volt az. „Mikor ön házunknál marad éjszakára, olyan­kor mi rendesen egyszerre alszunk el mind a ket­ten. Ezt én bizonyosan tudom. Ön a negyedik szobában fekszik, velem parallelt, három fal van közöttünk. Én rendesen keletnek fordulva szok­tam feküdni; de ha ön ugyanakkor nyugo­ra fordulT, teszi le fel«: »“‡ ‘f,k *^ mind addig, míg öt. meg -Eg, éjjel e ész k­.ia.lig »•‚"‡ ’ “ órák három negyedet háromra ütöttek már, ak­kor eszembe jutott, hogy önnek a fejeallját bi­zonyosan az enyimmel ellenkező irányban vetet­ték. Erre hirtelen én is áttettem a vánkosaimat a túl oldalra fejtől lábhoz s egy percz múlva már szunynyadtam. S másnap ön is panaszkodott, hogy háromnegyed háromig nem tudott aludni. Az ok közös volt.“ Ottó gróf lelkét a világnetberig emelte e gyö­nyörteljes felfedezés. Hogy saját idegnem­erének oly varázsló befolyása van egy magasztos lényre, mely azt három falon keresztül sem engedi d­­szunynyadni. Távol volt tőle az a profán gondo­lat , hogy hát ha még a falak nem volnának közben ! Hanem másnap, midőn hazaérkezett Ottó gróf Silindiába s Pakalár Gligor eléje jött beszá­molni a gyapjúval, meg az esett birkákkal: — a krétáról eszébe jutott neki, hogy minden szellem­nek és spiritismusnak van egy légió universális el­lensége : a „számok* Mikor az ember „hinni* akar, azörogen útjában van a tudománya. Ottó gróf kalkulálni kezdett a kvétával (de­lejiszonyatos tapintatu ásvány !) hogy még 's mennyire lehetséges az a vállalat, a mire ő fogad­kozottA szellemek, mint már constatálva van, a m­ot választék közlekedési eszközül, mely naáaod­­perczenkint 42 ezer ötszáz mértföldet haladva, elég gyors szállítási közeg a naprendszer csillag­gai közötti utazásra. De hogy állunk a Sinussal? A legutóbbi hozzávetések szerint három­ezer négyszáz­ötvenhét millió kétszáz ezer mértföld­­nyire esik a földhöz s a­míg a szellemek valami gyorsabb omnibuszt nem tudnak kitalálni az uta­zásra, mint a fényt: ezzel az alkalmatossággal épen negyvennyolcz óráig tart a földről a Syrius­­ba eljutni, még szellem alakban is. S útközben nincs „restaurant” (Folytatása köv.) A bírói gyakorlati vizsgáról szó­ló törvény.*) (Kihirdettetett az országgyűlés képviselőházában 1874. évi július hó 22-én, a főrendek házában 1874. évi julius hó 23-án.) 1 §. A gyakorlati bírói vizsgálat a kir. ítélő­táblák bármelyike előtt teendő le. 2. §. A vizsgáló bizottság az elnökön kívül két kir. itélő­táblai bíróból áll. A bizottság tagjait az illető kir. ítélő tábla elnöke jelöli ki. 3. §. Gyakorlati bírói vizsgálatra bocsátan­dó minden magyar honpolgár, a ki az 1869. évi IV. t. sz. 7. §. 2. a) pontjában foglalt feltétele­ken kivül kimutatja, hogy tanulmányai és a sza­bályszerű államvizsgálat, vagy az első szigorlat le­tétele után 3 évig joggyakorlaton volt. 4. §. A három évi joggyakorlatból legalább két év bíróságnál, egy év pedig bíróságnál, kir. ügyésznél vagy ügyvédnél töltendő. A joggyakorlatba csak azon idő számíttatik be, a­mely kizárólag abban töltetett, kivéve a be­tegség, katonai szolgálat és szünidő idejét, a­mely azonban összevéve évenkint két hónapot meg .) Szentesítést nyert, nem haladhat. Az ezt meghaladó idő be nem szá­mítható. 5. §. A 3. és 4- §§-ban foglalt kellékek alól felmentésnek nincs helye. 6. §. A gyakorlati bírói vizsgálat, tárgyai: a magyar közjog, a polgári-, büntető-, bánya,­­váltó-, kereskedelmi-, anyagi és alaki jog, a köz­­igazgatási és pénzügyi törvények, és szabályren­deletek. 7. §. A vizsgálat írásbeli és szóbeli. Az írásbeli vizsgálatnál a jelöltnek egy pol­gári és egy büntetető perben a kivonat szerkesz­tése és ítélet feltevése hagyandó meg. A szóbeli vizsgálat nyilvános és mindegyik jelöltre nézve legalább egy óráig tart. Mind a szóbeli, mind az írásbeli vizsgálat az állam hivatalos nyelvén teendő le, Fiume te­rületére nézve fentartatván az eddigi gyakorlat. 8. §. A vizsgálat befejezte után a jelölt képesítése felett a bizottság szótöbbséggel ha­tároz. A Képesítettnek csak azon jelölt ítélendő, ki úgy az írás , mint a szóbeli vizsgálat által egya­ránt igazolta, hogy a bírói tiszt önálló gyakorla­tára szükséges jogi ismeretekkel, kellő ítélő tehet­séggel és avatottsággal bír. 9. §. Ha a bizottság a jelöltet visszautasí­totta, a jelölt a vizsgát ismételheti ; igazolnia kell azonban, hogy hat hónapig valamely bíró­ságnál újabb joggyakorlaton volt, és hogy ott ezen idő alatt kellő szorgalmat fejtett ki. Másodszori visszautasítás esetében az ismét­lés többé meg nem engedtetik. 10. §. A képesítettnek ítélt jelölt részére a kb­. ítélő tábla oklevelet állít ki, mely csak arra terjedhet ki, hogy a jelölt képesítettnek talál­tatott . 11. §. A vizsgálatról minden jelöltre nézve külön jegyzőkönyv vezettetik, mely azonban csak a bi­zottság határozatát tartalmazza, és a bizottság tag­jai által aláiratik. 12 §. A birói oklevél t­aztos bélyeggel lá­­tandó el ; a birói gyakorlati vizsgálat letételéért és az oklevél kiállításáért díj nem jár. 13. §. Bármelyik királyi itélő­tábla által ki­állított birói oklevél hatálya az egész országra ki­terjed. 14. §. Ezen törvény végrehajtásával az igaz­­ságügyminiszter bizatik meg. Tanügyi rovat. Visszapillantás a helybeli képezdék köz­­vizsgálataira. Kolozsvár, 1874. jul. 31. (V. K.) A városunkban levő állami két ké­­pezdében e hó 20-ától 29-éig folytak le a tanévet bezáró rendes közvizsgálatok. A­midőn ezekre akarok egy futó visszapillantást vetni, mindenekelőtt örömmel constatálom, hogy e vizsgálatok valóban „nyilvánosak“ voltak. Kez­dettől végig oly nagy volt ugyanis irántuk az ér­deklődés, a milyent városunkban — hasonló alkal­makkal — még eddig soha sem tapasztaltunk. A vizsgálati terem — kivált a tanítónő-képezdében — sokszor még felét is alig fogadhatta be a hall­gatóságnak, — annyi ember gyűlt itt egybe az érdeklődő szülőkből, szakférfiakból és tanügy-ba­rátokból, s átalában városunk értelmiségének és polgárságának csaknem minden rétegéből. Aztán a­kik egybegyűltek, azok nemcsak hallgattak és bámultak ám mindnyájan, hanem közülök többen hozzá is szólottak a szőnyegen volt kérdésekhez, vagy maguk intéztek új kérdéseket a növendékekhez. Jó jele ez az időknek , s ha a érdeklődés így tart tovább is, sőt ha — mint kívánatos — ki­terjed a városunkban levő többi tanintézetek kellő szemmel tartására is, majd csak elvégezzük mi a magunk dolgát szépen magunk is, ha hivatalos in­tés nem is hajt reá. Talán jobb is, hogy magunk civilizáljuk magunkat, minthogy megint a nyakunk­ra jöjenek valami ellenséges indulatú civilisátorok ! De ne politizáljunk, hanem lássunk a ma­gunk dolga után. Lássuk legelőbb is, hogy állunk a tanítóDő képezdével? Örömmel és őszintén mondhatom, hogy most a negyedik év végén hasonlíthatlanul jobban, mint a megelőző más háromban. Mintha csak kicserélték volna ez intézet szellemét, a­mióta a főuralom utolsó sziklája is, a­mely pedig egy ideig ugyancsak reá nehe­zült volt, egy szerencsés gyntásra szépen az Al­földre hengergett róla. A medréből eddig mind­

Next