Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-12 / 206. szám
VJLII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ..................................16 ft. — kr. Félévre................................................8 » — » Egy negyedre.............................. 4 » — » Egy hónapra ............................. 1 » 50 » “n. ~iír n5 J? ‘12_ 206 (lik ftvám. Kolozsvárit, 1874. szombat, szeptember 12. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Illaciól hivatal. A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. rS HIRDETÉSI” DIJAK 8n Ötször hasábozott Gormond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetések után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél ^ kedvelmények. ^ LM & NYILTTER soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt hír KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 11. A lutheránus conventben felmerült, a nagyfej feloszlatott gymnasiumra vonatkozó viharos felszólalások a tót képviselők részéről a román sajtónak élénk helyeslésével találkoztak. A román sajtó a kormány ama tényét a tót nemzet közműveltsége elleni merényletnek állítja s üdvözli azon derék férfiakat, akik ez ügyben a nemzetiségek érdekében is síkra szálltak s megvédeni iparkodtak a szerintük való igaz ügyet. A tótnak szóval igen jó barátja lett a román sajtó, már ha más szempontból nem, csak azért is, hogy nemzetiségi ügyet védelmeznek és mernek védelmezni. Mindenütt, ahol magyarellenes törekvések nyilvánulnak; mindenütt, ahol állami érdeket fenyegető kísérletek észlelhetők ; mindenütt, ahol magyart kell ütni, már ezen egyszerű szempontnál fogva is, ott van a román sajtó az ő nem kért és nem ponderáló pártfogásával. Ez az eredménye a szélső nationalisták működésének, odáig feszítették már az ívet, hogy törése igen valószínű. Azt tapasztalhatni, hogy a szélsősködő nemzetiségi férfiak előtt a nemzetiségi szempontnál másféle szempont nem létezik ép úgy, mint ők hiszik és terjesztik, hogy a magyar minden lépése a magyarizálást czélozza. Az állítólag megtámadott nemzeti létet kell megvédelmezni, ha e védelem alatt a nemzet teljes demoralizatiónak megy is, ha jogosultságát a léthez erkölcsi tekintetben el is veszti. És ezen üzérkedések folytán a nemzetiségeink közel állanak e ponthoz s nincs messze az általános hanyatlás és szellemi bukás, sülyedés ideje. Pedig az alap, melyen a nationalisták állanak, fixírozott, nem valódi, mert a magyar parlament működése nem költhette senkibe, hazánk egy nemzetiségébe sem azon meggyőződést, hogy a magyar nemzet előjogainál fogva, mindent a maga kalapja alá akar vonni, annál kevésbé támadta meg a nemzetiségek létét. Hamis oknak hamis következményei vannak , a hátrány mindenesetre azokat súlyja, akik ezen okok létezését vitatják s azok szerint dől Mert akkor, midőn a román sajtó kizárólag nemzetiségi szempontból valaminek pártolására adja magát, mint jelenleg a nagy-réczei gymnasiumok ügyében — népe meggyőződése és jobb tudata ellen szól, miáltal csak a közvéleményt hamisítja meg s a népből visszatetszést szül, vagy annak nagy részét e téves után magával sodorja. Senki sem fogja engedni, a legdühösebb román naţionalista sem, hogy egy államemetletes czélok felé történjenek törekvések, melyek csírájukban hordozzák az állam felbomlását. Ezt mindennap bizonyítja a kis Románia, ahol az ilyen garázdálkodások igen hamar rövid uton és igen gyökeresen orvosoltatnak. Ott a román szereti hazáját és félti létét, önállóságát. Nálunk ez másképen van. Először és mindenekelőtt a nemzetiségi fészkelődések és sértett patrióták dühöngései, a magyar és ezzel államellenes czélok legyőzendők ; a nemzetiségi Szempont- nak kell eleget tenni — nem baj, ha ezek teljesítése által az állam alkotmánya összebomlik is. És ez a nationalisták szempontjából nagyon helyes, igen jó. De biz ez nem jó, ennek meg kellene egyszer változni mindnyájunk megnyugtatására. Moldován Gergely. — A portomentesség ügyében a belügyminiszter következő körrendeletet intézett a hatóságokhoz : A magántársulatok és magánfelek közhatóságokkal és portomentes hivatalokkal váltott levelezéseikre nézve csak az esetben élvezik a portomentességet, ha a levelezés nem az illetők ügyeiben és érdekében, hanem állami vagy közszolgálati ügyben folyik, és ha ezen körülmény a borítékon a czimirat (adresae) alsó jobb sarkán szemben eső helyen az ügy megnevezése mellett, e czélra megállapított zarándokokban ki van fejezve. Azon levelezések számára, melyek közhatóságoktól közszolgálati ügyekben magánfelekhez intéztetnek, következő záradék állapíttatott meg: portamentes közszolgálati, iskolai, közegészség- statistikai stb. ügyben. Magánfelektől közszolgálati ügyben közhatóságokhoz intézett levelezések számára pedig .Hivatalos felszólítás folytán“ iskolai, közegészségi stb. ügyben portamentes, mely záradékok, hogy a kezelő postahivatalok sokfelé igénybe vett figyelmét ki ne kerüljék, mindig veres vagy kék trónnal aláhuzandók. Az ily záradékkal el nem látott, magánfelekhez intézett vagy azoktól eredő levelezések a portával meg fognak terheltetni azon fél rovására, ki a szabályszerű záradék kitételét elmulasztotta. Ellenben ezen záradék illetéktelen (az illeti felek érdekében váltott levelezésekre való) alkalmazása a postajövedék szándékos megcsonkításának fog tekintetni, mely pénzügyi kihágás gyanánt megtoroltatik. Minthogy gyakran fordulnak elő panaszok egyes felek részéről, hogy közhatóságoktól a panaszlókat nem érdeklő ügyekben hozzájuk intézett levelezésekért postadíjt kénytelenek fizetni, mely panaszok a levelezések felszerelésénél követendő vigyázat által könnyen mellőzhetők : a földmivelés, ipar és kereskedelmi m. k. minisztérium megkereséséhez képest felhívom a törvényhatóságot, utasítsa kiadóhivatalát és alatta a közegeit, hogy magánfelekhez és magántársulatokhoz intézett levelezéseket, ha közügyekben folynak, az említett záradékkal, ha pedig az illető felek ügyében és érdekében folynak, a .Hivatalos“ szócskán kívül még ezen megjegyzéssel .Portó-köteles“ lássák el. Budapest, 1874. évi aug. hó 24-én. A közös hadsereg tüzérsége. A tüzérségi gyakorlatok eredményéről megjelent legújabb tudósításokat a következőkben reproducáljuk : A .Pester Lloyd+igy ir. .Habár katonai tudósítónk előadása némely oldalról túlzottnak mondatik is, abban a pontban mégis összetalálkozik az összes józan lapok ítétélete, hogy tüzérségünk a műszaki haladások mögött jelentékenyen elmaradt, és hogy ezen sürgősen segíteni kell. Időközben hivatalosan constatáltatott, hogy a Krupp-féle ágyuk és a mi nyolc a fontosaink között, a találó lövések aránya nem 70 : 1700, hanem 300: 1100. Vájjon ez a mi tüzérségünkre nézve lényegesen kedvezőbb irány-e, annak feszegetését bízvást elhagyhatjuk. Katonai tudósítónk nagyon pessimistikus nézetét a jelenlegi tüzérség becsétől mi magunk azon hatalmas benyomásnak tulajdonítottuk, melyet a próbalövés a jelenvolt katonákra tett, és hogy e benyomást jellemezzük, elmondunk itt egy episodot, melyet kétségtelenül hitelt érdemlő oldalról hallottunk. A hadseregnek egy igen magas állású tagja, akinek befolyása elsősorban eszközölte, hogy az ágyuk kérdése csak most nyert actuális jelentőséget, a lövési eredményekkel szemben a következő nyilatkozatra fakadt: „Itt nincs egyéb hátra, mint hogy összes bronczanyagunkat eladjuk a zsibárusnak vagy a karlistáknak !“ Ebben nyilvánult az első leverő benyomás, melyet ugyan későbben a pontos számszerű adatok némileg enyhítettek. Mint mondok, most már majdnem valamennyi lap a tüzérség reformja mellett szólal fel, és e felfogásban csak a szükséges költség beszerzése tekintetében mutatkozik eltérés, míg mi és az összes helybeli lapok a hadi budget felemelése eszméjét határozottan visszautasítjuk és az új anyagszer fokozatos beszerzését — feltéve, hogy csakugyan elkerülhetlenül szükségessé vált — csak annyiban találjuk helyénvalónak, amennyiben a költség az eddigi kiadási költségvetés keretén belül fedezhető volna, addig néhány bécsi lap megint a bőkezűség lojalitásában tetszeleg és a hajszál élességéig bebizonyítja, hogy a tényleges létszám leszállításáról egyáltalán szó sem lehet. E fölött egyelőre nem akarunk vitatkozni, a fejtegetésekre még elegendő alkalmunk lesz. Ezúttal még csak egész határozottsággal azon émelygős feltevés ellen akarunk óvást tenni, mintha e tárgynak első megbeszélése lapunkban ,reclame“-ra lenne viszszavezetendő; — az ilyen esztelen gyanúsítás ellen még többet felhozni felesleges dolog volna.* ANeue Freie Presse“ egyik katonai munkatársa, hivatalos adatok nyomán, a tüzérségi gyakorlatok eredményét így ismerteti: Az utolsó porosz-franczia háború eredményei után az összes európai hatalmak mélyreható reformokat eszközöltek tüzérségekben. E fegyvernem tacticáját a messze vivő, biztosan találó gyalogsági fegyverek alapjában megrendítették, úgy hogy azt újjá kell alakítani; a tactica lényegétől függő lőanyagot egy új csataszabályokhoz és az azokból származó növekedett igényekhez kell alkalmazni. Az osztrák-magyar tüzérség hosszas habozás után határozta el m magát e reformra. Már 1866-ban számos hang a szerencsétlen háború tapasztalatai folytán oda nyilvánult, hogy csak nyolcz fontos ágyuk feleltek volna meg, a négy fontosak igen könynyűek és az 1600 lépést meghaladó távolságokban hatásuk bizonytalan, nem elegendő. Az akkor egybehívott tüzérségi bizottmány nem nyilatkozott ugyan ily határozottan, de tagjai nem zárkózhattak el azon nézet elől, hogy az agyuk hatását fokozni kell. Az iddigi kísérletek nem vezettek a kívánt sikerre, mely annál nehezebben látszott elérhetőnek, minél nagyobb igényeket formáltak a tüzérség lőtávolát illetőleg. Másrészt az idegen tüzérségek hátultöltő aczélágyúi kitűnő eredményeket mutattak fel ez irányban. Ez ágyuk tetemes fölénye az osztrák magyar lövegek túlnyomó részét képező négyfontosok felett JARCZA. A vegytan áldozatai. Laussager úr harmincz és egy néhány éves * ^ előtt kelt egybe Plofand Helén kisasz ^njnya), egy ritka szépségű fiatal delnővel. Plofand kisasszony zárdában nevekedett; a ‘abba oly czélból lépett, hogy elragadjon és el^»«Itassék, há !? larkaskörök, a kocsizás, az opera, a színban ^éris minden mulatsága rendkívüliban*1 ^a^orolt 1‘loland kisasszonyra. A szinház hól kérdék az emberek : ki ama szép 1^? A boulognei erdőben bátor lovagok vették lén? , mely szerencsés volt Plofand Hele p,V'n:i'' Imn^dták Plofand Heléut az estélyeken bir’i ° a°^ a nap hősnője volt, az ünnepek a társaságok csodája. betr sz^m°3 kérők közül Plofand kisasszony gírrj méltat°tt figyelemre : Fleaupaille urat, egy é lénk 197,e^’ Saussayes urat. Fleaupaille ur ^ rn°zdulatokkal birt, szemeiben a bensejét tükrözött; Saussayes ur ellenben ből|t 2nek tetszett, beszéde elárulta a gondolkozó p|’aa kutatót. Ha valaki dán Juannak nevezné élő La lle Urat* Saussayes ur akkor bizonyára az »ttai ”°b0r volt’ mert nem találkozott hölgy, ki W dlCmelkedhetet volna, hogy lábainál látta a °'y embert. m K versenytárs közül Saussayes ur lett a ***157,000 frank tőkepénze él u Orleansutczában fekvő díszes háza oly körülmények voltak, melyeket Helén szülei nem mulasztottak el figyelembe venni, s melyek a kisasszony elhatározására is döntő befolyást gyakoroltak. Különös, hogy Fleaupailleur legkevésbé sem neheztelt meg e veszteségért; ellenkezőleg, még meg is nyerte Saussayes ur barátságát. Az esketés nagy pompával ment végbe. Keresztelő szent János temploma alig bírtafogadni a meghívott vendégek és a kiváncsiak seregét. Saussayes ur azután utazni ment nejével Mézesheteiknek csak akkor szakadt vége, midén kezdetét vette Párisban az idény. Saussayes asszony még Plofand kisasszonynál is jobban tetszett, elragadta, megbűvölte az egész férfivilágot. Fleaupaille ur, Saussayes ur barátja, mindennapi vendég lett a háznál. Nemsokára azt rebesgették, hogy Fleaupaille ur Saussayes asszonynak is barátja. Saussayes ur meghökkent, midőn egy nuzamban halla emlegetni neje és barátja nevét. Saussayes ur nagyvilági férfiú volt, erőt vett magán és hallgatott. Nem akarta beszennyezni neje jó hírnevét és kerülte a botrányt, hogy ne állítsa magát pelengérre a finom körök előtt. Fejében azonban egy gondolat szülemlett meg, melyet csak a tudomány volt képes érvényesíteni. Nem bírt annyi bátorsággal, hogy terve kiviteléhez segédtársat keressen, kit természetesen be kellett volna avatni a titokba. De honnan vegye várjon az igazság bizonyítékait? Tudományos képzettsége az újkori követelmények színvonalán állt. Összeköttetésben volt az akadémia embereivel, Dumas-val, Balaud-val, Gautier-val, Carditonnal; ily módon könnyen tökélyesíthette magát a színképelemzés tanában, melynek segélyével végére akart járni a dolognak. Midőn eléggé erősnek éreze magát a vegytanban, terve kiviteléhez fogott. Tudta, hogy Saussayes asszony szereti a czukros gyümölcsöt és az alicantei bort. Fleaupaille urnak Saussayes ur czukros gyümölcsöt és Alicante-bort küldött ajándékba. Fleaupaille ur semmi roszat sem gyanított. Mind a gyümölcs, mind pedig a bor caesiummal voltak vegyítve. A caesium különös vegyanyag, mely nagyritkán lelhető a természetben, s melyet a szinképen két kék vonaláról lehet megismerni. Egy szép napon Saussayes ur helyet adhatni vélt a sejtelemnek, hogy neje, ki a divatárusnőhöz készült, nem mondta meg tulajdonképeni látogatása czélját. Ebéd előtt Saussayes ur a bondokba ment azon erős szándékkal, hogy vagy közönyösség, vagy szemrehányás által egy könyet csal ki neje szemeiből. Saussayes urnak szüksége volt e könyre; e köny napfényre deritendi az igazat. E könynek, föltéve, hogy Saussayes asszony evett a gyümölcsből és ivott a borból, annyi caesiumot kellett tartalmaznia, a menynyi b,*TDT,t * kur elégséges a prizmák titokteljes készü Kedvező volt az alkalom. Saussayes asszony törökkőékszert kért férjétől. „Há Saussayes ur megtagadta neje kérelmét, először életében. Saussayes asszony a nők rendes segédeszközéhez folyamodottakra fakadt. — Asszonyom, adja nekem a zsebkendőt, melylyel leszáritotta kényet, mondá Saussayes ur, akkor teljesíteni fogom kívánatot. — Hogy csak kényeimmel lágyíthattam meg az ön szivét , viszont Saussayes asszony mosolyogva és átadta férjének a zsebkendőt. — Köszönöm asszonyom. Remélem, ön nem fogja megbánni az imént sirt kényeket. Saussayer úr dolgozószobájába sietett és bezárkodott. Hidegvérrel vette elő a drága erenyből való tégelyt s a köneny lángjával pár percz alatt hamuvá égette benne a zsebkendőt. Rendbehozta a színképet, fölvette sodronyra a hamut és odatartotta a köneny lángjába. Azután keresztülnézett a szinképkészüléknek szibériai hegyiregeczből való üvegén. Mereven nézte a lángot, mely az ő sorsát fogja most hirdetni. Az izzó sodrony halványsárga lángoszlopott bocsátott ki magából. Saussayes úr megborzadt. Még egyszer belenézett az üvegbe , azután egy fölkiáltással hátratántorgott, mintha csörgőkígyó csípte volna meg. Saussayes ur a két kék vonalat látta a hamuban. Visszanyerve lélekjelenetét, ismételte a kísérletet. Az eredmény ugyanz maradt. Újra megjelentek a caesium félreismeretlen kék vonalai. Saussayes ur elálta a lángot, egy szekrényből czukros gyümölcsöt, egy rejtett fiókból valami folyadékot vett el s pár cseppet a gyümölcsre öntött.