Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-18 / 211. szám
r évfolyam. ELŐFIZETÉSI feltételek. Eléfférre ...............................16 ft. — kp. Félé-* .............................eléfférre Félévre Egy Egy hónapra ~2n 211-dik szzám. Kolozsvárit, 1874. péntek, szeptember 18. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki homokoaház. '2«© HIRDETÉSI DIJAK Otanör hasábozott gormond sorára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetések után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ______ | NYILTTER rá soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclamok: hirfdiérbe Boronként 1 frt rS KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 17. A moldvai betörések. A kis Románia ugy látezik nem tud megférni , iiga bőrében, a e régből oly dolgokat művel, s melyek épen arra lehetnének képesek, hogy az „jít bőréből ugrassák ki. A kis szomszéd majdnem minden évben meg* nyitja kissebb-nagyobb mértékben garázdálkodásait, & határon megsértését az idegen tulajdonnak. Horn tesszük fel a szomszéd Románia kor* Bányáról azt, hogy ezen határvillongásban része legyen * azokat közvetlenül bármi tekintetben előírtk; ellenkezőleg azon meggyőződésben vagyunk, hogy a fennforgó egyenetlenségek nem estek ínyére, sőt határozott rosszulásával találkozik, hisszük ezt azért, mert meg vagyunk győződve a barátságos jóindulatról, melylyel Románia kormánya irányunkban viseltetik. Ez azonban nekünk nem nagy előnyünkre szolgál; nincs semmi hasznunk benne, ha Románia kormánya belsőleg irányunkban érzett jóindulatául s a barátságos szomszédi viszony fenntartásunk jelét nem adja akkor és ott, a mikor és ahol ezen baráti viszonynál fogva igényünk lehetne hozzá, a azt már e czímen is tőle megkövetelhetnénk. Románia kormánya évről-évre tapasztalja azon betöréseket a moldovaiak részéről, melyek államunk sértetlen tulajdona ellen vannak intézve, ezektől szembe látja a jogtaposást, van tudomása a határainkon véghezvitt rablásokról s ezek dacéira a jó szomszéd, a helyett, hogy a jogtiprók ellen elég szigorral lépne fel , megtanitná őket ,idegen tulajdon szentségének ismeretére — palástolni igyekszik, a gonosztettet elsimítja s a meny- tyire lehet a súlyos bűntényeket a kihágások maital vonja be. Ezt nem várták Románia kormányától azon birsságos viszonynál fogva sem, mely a két óráig között fenntartani nélkülözhetlenül szükséges. Egyébbiránt hisszük azt is, hogy a szomvéd kormány a vörös párt iránti tekintetből költi a fennebb jelzett eljárást; a vörös párt köztősei és befolyása szokta meghiúsítani az e végreh amitbin tett vizsgálódásokat, mert a vörösért épen nem oly tiszta kezű, hogy az idegenéül ne nyúljon, a tervei és nem olyanok, hogy vel szemben a barátságos viszony fenntartását javolja és azt fenntartsa. De a szomszéd kormánytól vártunk volna, all itt s most is, oly előintézkedéseket e tekintetben, melyek meggátolhatták volna ezen jogtiprásokat vagy legalább megnehezítették volna; erélyes rendszabályokat vártunk tőle s azok szigoru alkalmazása által a moldovaiak passiója bizonyára enyhült, s engedett volna. E tekintetben felelős Románia, s ha a barátságos viszonyt velünk fennkarja tartani teljesítenie kell azon feladatot, melyet e barátságos szomszédság felállított. Ámde Románia kormányát egészen hibásnak nem tekinthetjük, része van ebben a mi kormányunknak is. Az ezelőtti határvillongás kérdését máig sem tisztázta; fellépése nem elég erélyes, s a helyett, hogy elégtételt követelne s biztosítékot a jövőre megelégszik egy-egy alázatosabb hangon fogalmazott átirattal s bocsánatkéréssel. Ez nem elégtétel, mert határainkat évrőlévre addig fogják zaklatni keleten, addig fogják ottani terményeinket leszedni, addig fognak ott rabolni, amíg formális igényt fognak támasztani az általuk önkényüleg elfoglalt területekhez, akkor nehéz lesz térképekből meghatározni a határt) nehéz lesz kitisztázni a kérdést. Meg vagyunk győződve, hogy a moldovaiak legközelebbi betörése nem utolsó, s arról is, hogy a betöréseknek hosszú sora van még hátra. Kormányunk feladata volna tehát most erélyesen fellépni s tisztázni, ketté vágni egyszer smindenkorra ez ügyét, mely ránk nézve veszedelmessé válhatik. Mi nem nyúlunk Románia vagyonához, annak földjét tiszteletben tartjuk, ha részünkről Bert is követtetnék el, bizonyára tudnánk elégtételt adni és tudna venni is. Midőn pedig a mi földünket sértik meg, legyünk elég erő- Bek annak minden porszemét megvédeni, akarjunk erősen elégtételt nyerni és ne ámitassuk magunkat puszta parázisokkal. Moldován Gergely. — Ghyczy Kálmán adóreform tervezeteiről eddigelé nagyon kevés szivárgott ki a nyilvánosság elé. Jobbatlan sejtelmek és hozzávetések után indultak el a lapok, midőn az adóemelés kérdésében hajba kaptak. Mint halljuk, nincs is tervben egyenes adóemelés hanem csak az egyes adónemek reformjának az igazságosság követelményei szerint való arányosítása fog némi adóemeléssel járni, tehát csak a czím változik. Lesz különben a fényűzési csikkek megrovásával néhány új adó is behozva. Diszhintók, czimerek, paripák és kutyák már ki vannak szemelve, hogy mint alapok új forrást nyissanak az állam TARCZA. A spanyol viador bikák. Ki fog csodálkozni azon, hogy republikánus takirí,Ja kormányok egymást fölülmúlni iparkod- 8i renszésben és kegyetlenkedésben egy ornépe rovására, melynek kedvencz mulatsága embereket bősz bestiákkal látni öldöklő tu- 1 A köztársaság hajói végig vitorláznak a 'tal' Part°kon s a védtelen falvakat és Wnd ’ nagy részt szegény halásznépet bomba,t büntetik, részint érzületekért, részint a hogy a karlistákat élelmezik. A * . Pedig ezért viszont összefogdosták az el. . hakat s közülök minden a védtelenekre hulló l«i ... egyet-egyet agyonlőnek. A hol a muhti^ ^Va *8 ^*e halálra való játék, ott a komoly e,^ nem lehet szelid, humánus természetü. De . |Qe01 a köztársasági és a királyi pártiak zel|ld&láról, hanem a VftlÓ8£gáo9 spanyol nemírdt.Viador-bikákról akarunk egyet s mást a mi li. .18’ elmondani Federico de la Torre egy czikek tataiból. ,*^01 viador bika a szarvasmarha bii*l«i * ajához tartozik, mely sajátságos ismertető ijjie egyhez sem sorolható az Európában k 1 bar°m alaptörzsek közül. Átalánosan afrilirinAguk tartják ez állatokat: alakjukra vjali*int ^«-a-alaku. tühegyességü szarvuk •Unj U níz*e, melyek mindig élesen előre Háta4*’ hasonlítanak a podoliai szarromhoz, se Minte „ezve nem. Nagyobbrészt barnák, amint mondani szokás farkasszőrűek, néha feketék, ritkán tarkák, apró foltokkal. Fejük és nyakuk nagyon ki van fejlődve, lábuk hosszú és vékony, válluk tömör. Az egész állat szilaj, erő és vadság benyomását teszi, mely elvadult, mindig ingerült magaviselete, forgó szemei s csapkodó farka által még fokozódik. Az állatok szántszándékkal neveltetnek e bősz elvadultságban. Istállót soha sem látnak,ifjú koruktól kezdve éjjel nappal, télen nyáron egyaránt szabad ég alatt vannak a hegyi síkságok magányos legelőin, hol lovas, lándzsás pásztorok őrzik hosszú farkú kutyák segítségével, melyek „Perros de toros“ név alatt ismervék és rettegés tárgyai. A bikák ruganyossága s mozgékonysága rendkívüli; öt-hat láb magas sövényeken sokkal könnyebben ugrálnak át minden nekiiramodás nélkül, mint a lovak a vágtatva gyorsaságban a fó paripával is versenyeznek. Eledelük csak a sziklás talaj füvéből s növényzetéből áll; semminő gondot rájuk nem fordítanak, csakhogy épen napjában kétszer elhajtják az itatóra. A fiatal bikák addig járnak a tehenekkel, a mig félévesek nem lesznek, ekkor elválasztatnak s 25—49 darabnyi csordákra szakasztatnak. Az egyes csoportokat, melyek néha iszonyú harczokat vívnak egymással lehetőleg kölön tartják egymástól. Egy ilyetén törzsök csordának „vacada“ a neve, mig az egész tenyésztőt ,ganodeliá“-nak hívják. A legelő minősége és a tenyésztő gazda arravalósága szerint, kinek feladata igazi viadorbikákat: ,toros de muerte“, niven, van kisebb-nagyobb hire az egyes vakációknak. Az ember az hinné alig érdemes ily czélokra tenyészteni állatokat, de egy tekintet a fogyasztásra, hamar más véleményre fog bennünket téríteni. Minden némileg tekintélyes spanyol városnak megvan a maga ,plaza dotorosa, bikaviadal helye, s még a falvakban is nem ritkán rögtönöznek bikaviadalokat, melyeknek szintere azután a falvaknak kétfelül elzárt utcája. Az évenkénti bikabeli fogyasztást e czélra 24,000, mások szerint 40,000 drbra kell tennünk. A madridi, valencziai, szevillai, cadixi, barcellonai nagy bikaviadalokban naponként elesik átlagban 8 — 16 bika, s e városok közül mindenik évenként egész 100 ig tart ily bősz mulatságot. A leghíresebb ganaderia (tenyésztőhely) jelenleg a Veragua herczegé Madrid táján. Colmerar Vejoban Don Manuel Garcia Puente Lopez-é, mely „Aloas“ név alatt kiválló hírnek örvend; azután Don Eulogio Narboné, a híres colmerári Gomez-féle tenyésztő örököséé , nem különben a Don Antonio Minra - Szevillában, a Granja és de Flores-é, Don Manuel Martin de San Augusztin é, Don Andrés Vecinoé humorában, a Marques de las Torras e Carmonában stb. Na valamely vacada nemes és vitéz hírben áll, az kiválóan vonza a népet. Ebből az okból fontos a viadorállatok megvétele. Erre külön vállalkozók akadnak, kik az állatokat legelőikön keresik fel. Egy bikát seválasztanak öt éven alul vagy héten felül; egynekegynek átlagos ára 350—400 frt. Az összevásárolt barmokat azután a város közelében, melynek plazájára szánják, legeltetik. A bikaviadalokat rendesen hétfőn szokták tartani. Szombaton a lovas őrök a hét szükséges bikát — egy nyolcadikat tartalékul — szelíd fehér vezérokor segítségével a czirkus udvarára bástján, 0 ftZ 1 Ütik. Vasárnap következik a bezárás (encierro). Az állatokat, melyek a szokatlan helyen az éjjelen át nagyon nyugtalanok voltak, és hozzá sem nyúltak a fűhöz, melyet felülről dobtak elébek, a menzók — ennek nevezik a szelíd, betanított üköket — a rekeszbe csalják, ahová aztán bezáratnak. Az őrök a karzatról póznáikkal segítenek és gondoskodnak arról, hogy a bikák a szükséges sorrendben legyenek, mely a borzasztó nagyságú falragaszokon megállapíttatott. Két sor rekesz van, mindegyik négy része osztva és egymástól vastag, erős ajtókkal elválasztva, melyek felülről kötéllel nyithatók föl és csukhatók be. A rekeszek elején kis ablakok alkalmazzák, amelyen át az őr, röviddel mielőtt a bikát kibocsátja, selyemszallagos boglárt, mely vasborgas botra van erősítve, üt a nyakába. A szegény állat a fájdalom folytán dühösen ront ki, amint a rekesz ajtaja felnyílik. De valódi czélja a divizának — címek nevezik a selyemszallagot — az, hogy megmutassa, minő fajtából származik a négy lábú harczos, mert mindegyik fajtának meg van külön színe : encarnada, amarilla, negra, stb. A megölt bikákból semmi egyebet nem használnak, mint bőrét és szarvait, busát többnyire eltemetik, vagy a kutyáknak dobják étkül. Rendesen két bikát ölnek meg egy corridában (futtatás), de rendesen zajosan kiván a nép még egy torográfiát (kegyelembikát), s a felsőség többnyire eleget is tesz a kívánságnak. Előbb két bikaviadalt tartottak ugyanazon a napon, ezt azután corrida enterának (teljes futtatás) mondták ; ma a corridával (fél futtatás) is beérik, melyet t. i. délután tartanak. A kevés eddig tett gyenge kísérlet, hogy e kegyetlen mulatságoknak véget vessenek, eddig még mindig hajótörést szenvedett a nép szenvedélyes ellentállásán. H. rt bevételei számára. Ezek ellen nem is igen tesz a közvélemény elvi kifogást, csak aztán az uj adókivetés valóban a fényűzési czikkek megrovásáig terjedjen meghatározásai által és a kényelmi lelki látszat örve alatt át ne csapjon oly térre hol a hasznos és szükséges tárgyak érintésével a közgazdasági érdekeket sérti meg. — APesti Napló“ Írja .Minthogy az 1875-diki közösügyi budget meg van már alapítva, s e költségvetésben az uj tüzérségi fölszerelésről nincs gondoskodva , kérdés támad, váljon az 1871-diki évig várjon-e a monarchia az új tüzérségi fölszerelésre, vagy pedig tétessenek már korábban e tárgyban intézkedések ? Mi is osztozunk azon nézetben, hogy az új tüzérségi fölszerelésnek — ha az csakugyan oly nélkülözhetetlennek bizonyult, mint majd minden nyilatkozat állítja — tizenhat hónappal való elhalasztása kockáztatott dolog lenne, de azt hisszük, hogy erre nincs is szükség. A hadügyminisztérium megtehet minden előleges intézkedést, tervezheti az 1876-diki budgetet, az új tüzérségre való tekintettel is úgy, hogy az eddigi összeget túl ne haladja , egyelőre is e tüzérségi fölszerelésre fordíthatja az 1875-diki budgetben létesülő megtakarításokat s az ágyukra megszavazott összegeket. Tudjuk jól, hogy a jövő évi tavaszszal, körülbelül 6-7 hónap múlva ismét összeülnek a delegációk, de előre is tiltakozunk az ellen, hogy a delegatióktól az 1875-diki évre vonatkozólag utólagosan póthitel keressék. Figyelmeztetünk arra, hogy Kuhn hadügyminiszter, a mostani delegationális tárgyalások alkalmával, határozottan kijelenté, hogy póthitelre nem lesz szükség; hogy a magyar delegate többsége, főleg csak e biztosítás fejében szavazott ellene a Széll Kálmán által indítványozott létszámleszálításnak, s a póthitel kérésével a hadügyminiszter minden valószínűség szerint oly lépést követne el, melyre a delegátiótól nem nyeri meg az indemnitást.* — Az „Orientul Latin“ mondja: .A n.szebeni metropolita választási előintézkedések napról-napra nyugtalanítóbbak. Úgy látszik, hogy a szerb egyház fölött lebegett vészes felhő a román egyház fölé emelkedik, hogy itt elérhesse azt, mit ott el nem érhetett. Erre mutat különösen a körülmény, hogy a magyar lapok — a román egyház ügyeibe vegyülve — jelölteket állitnak s azok legfőbb érdemeiül azt tulajdonítják, hogy en vagy amaz a magyar állam eszményeivel meg van barátkozva a mindig tevékenységet fejtett ki az ultraisták ellen! A magyar állam eszményeivel való megbarátkozás pedig nem jelent egyebet, mint „magyarostán.“ Azonban a román egyháznak nem szabad a politikai ingatások színhelyévé lenni a a román nép sem leend többé politikai üzelmek tárgya, mint eddig volt. (Legfőbb óhajtásunk! A szerk.) Eltelt az idő, midőn a metropoliták politikai szerepet játsztak a román nép rovására. Hajdan a főpapot nép küldöttének tekintették, — ma a román nemzet politikai ügyeit azok viszik, kik e czélra — a néptől külön meghatalmazással bírnak . A kormánynak minden joga a megválasztottnak megerősítésében összpontosul.“ Belső-Szolnok megye bizottságának a megye területe szabályozása tárgyában a m. kir. belügyminiszterhez intézett felirata. (Vége.) Mindenesetre fel kell kérnünk nagyméltóságod figyelmét mindazokra a nehézségekre, melyek az államutak fentartási terhének a megyékre leendő hárítását ellenzik. Tudjuk ugyan, hogy a Magyarroszág derekán különösen az alföldi síkságon fekvő megyék nem sok állami kőúttal, de annál több országosan garantírozott vasúttal dicsekedhetnek, minélfogva az ilyen törvényhatóságokat a czélba vett intézkedés közelebbről nem is érdekli, de annál több mértföldnyi államut szeli át Felső-Magyarország és Erdély jobbatlán vasúttalan megyéit, még több országos és megyei út, mely utóbbiaknak fentartását az országos, kereskedelmi, közlekedési és hadászati tekintetében kívül főként megyei érdekek követelik. Mivé válnának ez utóbbi, valóban megyei közérdekű utak azon esetben, ha az illető törvényhatóság képtelen volna mást, mint csak a területén átvonuló államutat fentartani? Avagy kívánatos lehet-e az államutaknak elhanyagolása egyes törvényhatóságok részéről a megyei utak javára? De jogosan kívánni sem lehet, hogy a tisztán állami és országos utakat csak néhány ily természetű utaktól át-meg átszelt, s mint a tapasztalás bizonyítja, vasúti vonalak áldásai által legkevésbé sem boldogított megye tartsa fenn önköltségén, jobbadán országos s tán legkevésbé megyei érdekekben; e törvényhozási intézkedés sok megyére mi terhet sem róna, még az országnak a világforgalomtól önhibáján kívül távoleső jó része a terhet alig bírná viselni. Az állam functiók négy részének s ezek közt főként a közlekedés-steret fenntartása kizárólagos kötelezett-