Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-10-23 / 241. szám
VIII. évfolyam. 241-dik azám Kolozsvárit, 1874. péntek, október 23 POLITIKAI NAPILAP. “2. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre .....................................16 ft. — kr. Félévre.................................................8 „ — „ Egy negyedre.............................. 4 „ — „ Egy hónapra .................................1 „ 60 „ ír, rS A SZERKESZTŐSÉGI IRODA: lyceuminyo in iliiban Kiadóavatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr írt Teleki Domokos-hoz. 'Zr. 16 HIRDETÉSI DIJAK: & ! Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számitatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. I NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 36 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 firt. -ai KOLOZSVÁR, OKTÓBER 22. Fővárosi levelek. CCCCLXX. Budapest, október 20. 1874. Kedves barátom ! Ha egészen szép nyári meleg napjaink nem volnának, ezóta régen be kellett volna füttetnünk itt a fővárosban , mert nincsen itt ittán útfélen egyébről szó mint az északi sarkvidékről, sarkutazókról, jegesmedvékről és tengeriborjakról. A középületeken s a Duna minden hajóján ünnepélyt jelentőleg leng a sok lobogó; a „Hungaria”-szállodát kivált délestén a bámusok nagy tömege fogja körül s a kirakatokban a „beauti dujour“-okon kivül nem látni egyebet mint Payert és Kepest, Weyprechtet és Őreit, Zichy és Wilczeket. Az utcsán hordárgyerekek 10 kvért északsarki emléket árulnak , néhol még kurtaszőrű báránybőrbe öltöztetett babákat is láthatni hosszú kampós bottal, melyeknek Kepest és Payert kellene ábrázolnak. E jégtárlat engemet is elragadott annyira, hogy tegnap este megjelentem a derék férfiak felolvasásain s végighallgatom előadásaikat. Általában véve úgy látszik, hogy az egész aarki expeditió részére kiváló testi és lelki erővel felruházott férfiak voltak összeválogatva. Payer főhadnagy, ki hegymászásai és geographiai ismereteiről már azelőtt is híres ember volt s Kepes hazánkfia, szintén e vasalkatuak közé látszanak tartozni, s kivált az elsőnek tekintetében van valami lobogó tűz, melyen első pillanatra fölismerhető, hogy „kitör és eget kér.* A „Redout“-ot a főváros valódi hautevoleeja, a valódi értelmiség törté meg, mely riadó éljennel fogadá a nap megjelent hőseit, 1-ször Kepes szólt, tiszta szép magyar nyelven s valóságos irodalmi képzettséggel olvasván fel értekezését, mely a „Thegethoff“ hajó iszonya hányatásait a hajó személyzetének szenvedéseit és örömeit az uj föld megpillantásakor, a kedély melegével és bizonyos költői emelkedettséggel adta elő. Megható volt azon jelenet leírása, midőn egyetlen halottjukat Kriescht másféle sir hiányában egy mély jégrepedésbe temették el. Payer előadása a fölfedezési utakra szorítkozott s az expeditionak tujdonképeni eredményeit adá elő. Előadását egy sebtében készült földabrosz illustrálta, melyet igyekszem lapod olvasóinak szemei elé állítani, szemben az ismeretes Novaja Semlya szigettel az északi szélesség 78—83° között a jégtorlat által elragadottak egy tengerszoros torkához szorittattak be alig pár mértföldre azon szárazföldtől, melyet Zichy földjének, az ezzel szemben fekvőt Wilczek földjének nevezték el; félőbb a 80-ik fok táján, jobbra és balra mintegy keresztet képezve, újra tengerszorosok vannak s ezeken túl az előbbiekkel szemben balra Ferencz József földje, jobbra Petermann földre feküsznek, Bécs-fok a Ferencz József földnek legészakibb, Budapest-fok pedig a Wilczek földnek legészakibb pontjain fekszik. A Zichy és Wilczek földje között egy kis sziget-tenger terül el, melynek szigeteit az expeditio Deákról, Vámberyről stb. nevezte el. A „Tegelhoff“ Vardöcból indulván,a Novaja- Somlyán történt kikötés után messzire hányatott el észak-keleti irányban, honnan a jégsziklák közé szorított hajót az iszonyú szélvész a Zichy-föld délnyugati fokához sodorta, hol máig is van, ha csak valami véletlen ki nem szabadítá. Innen tették a sarkutazók felfedezéseiket egész a 83-ik fokig a rettenthetlen Payer vezetése alatt, három ízben, innen indultak vissza Kepes indítványára szánokra rakott csolnakokkal csaknem egyenes irányban délfelé Novaja-Semlya délnyugati fokához, hol az őket Tremzébe visszaszállító orosz hajót találták. Az expeditiónak Payer szerint 2 czélja volt: a geographiai ismeretek gyarapítása, mely fényesen sikerült is , az északkeleti átjáró felfedezése, mely csak azon negatív eredményre vezetett, hogy ha léteznék is ilyen tengeri út a Wilczek és Petermann földek között, ennek az örökös fagy miatt semmi practicai haszna nem lehetne. Payer a felfedezett földek minőségéről is szólott; növényélet szerinte ott majdnem semmi sincs; az állatvilág jégmedvékre, fókákra s néhány madárfajra szorítkozik; a többnyire lecsapott kúpalaku hegyek vulkanikus képződésü bazdtok és dolomitokból áll. Szóval a jeles utazók bár hajójukat ott hagyták, a tudománynak és bátorságnak nevezetes vívmányait hozták el s az expeditio becsületét megmentették. P. Szathmáry Károly. TARCZA. Poniatovszky kalandja. — Elbeszélés az orosz udvari életből. — (Folytatás.) A fiatal tiszt a sértett hiúság és mély bánat egy leírhatatlan pillantásával tekintett utána, de csak egy perczig, aztán sóhajtva távozott. Az utszán egy bundás magas urba ütközött. „Jól látok ! — Mihály ! csakugyan te vagy?“ „Ah! édes nagybátyám — már visszatért Moszkvából? Rendkívül örülök rajta.* Aztán karöltve továbbhaladtak, elbeszélve egymásnak az utóbbi napok eseményeit, s végre a fiatalember meglehetős lehangoltan közlé nagybátyjával hogy a szép lengyel kőtöl kosarat kapott. „Verd ki fejedből a szívtelen kígyót, vigasztalá az öreg.— Válogathatsz te hazánk leányai között, anélkül hogy elutasítástól kellene tartanod. Egyébiránt Arsenovics elárulta nekem Jadviga ittlétének okát, Jer hozzám, majd egy jó este mellett felejteni igyekezünk a meghiúsult kézfogó fölötti bánatunkat.“ Minthogy a nagybátya jó konyhát tartott s Mihálynak ma nem volt szolgálata, készséggel elfogadd a meghívást, s mindenik saját gondolataival elfoglalva, szótlanul haladtak végig az utczák°n az öreg háza felé. Ezalatt Jadviga szobájában idénk társalgásba volt merülve fivérével, egy szökő ifjúval, ki örömtelien közle vele a Glinszkiékkel folytatott örök- Régi tárgyalások eredményét. „Képzeld, Jadviga — egy fél millió rubelt azonnal kifizetnek nekünk, ha birtokigényeinkül lemondunk. Ezek persze nagyobb értéket képviselnek, különösen a Glinszkikre nézve, minthogy többi birtokaiknak majdnem közepében feküsznek, de — te épen nem látszol osztani örömömet a jó vásár fölött? Ugyan mi bajod?“ „Jó, jó! — szakitó feike Jadviga türelmetlenül. — Én is örülök, hogy az ügy kiegyenlíttetett, de hisz tudod, hogy nem ezért, határoztam rá magam e hosszú útra.“ „ Csakugyan ! Nem tudod már feledni azt a Szaniszlót ?“ „Hogy kérdezhetsz ilyet ! — kiáltá hevesen Jadviga s felugrott a keveretről. — Könnyű neked beszélni. Miután minden gondolatom, érzésem az imádott férfiban összpontosult, most közönyösen nézzem el, hogy lesz hirtelen irántam? Nem, — folytató növekvő felindultsággal — én eleget szenvedtem, midőn mind ritkábban adott hirt magáról, s nem egy éjt tölték el álmatlanul és könyek közt e miatt; midőn végre a hírek egészen kimaradtak s én megtudtam, hogy a szép nagyherczegnő kedvese lett, örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy társaságodban ideutazzam. És te kérded, hogy még nem feledtem el ? Oh, ti ingatag, hitszegő férfiak! Nem vagytok méltók a véres könyekre, melyeket értetek ontunk végtelen gyötrelmeinkben! Nem érzed-e, hogy beszélnem kell vele — minden áron! Mindeddig nem találtam fel egy társaságban sem, — talán kerül engem. Ide e napokban a czárnő nagy álarczos bált ad. Ott meg kell jelennie s ott kérdőre vonom — ha ki kellene is ragadnom őt Katalin karjaiból, ő az enyém, egyedül az enyém, a szerelem legédesebb szavaival körülhálózta fiatal tapasztalatlan szivemet, s nem lehet, nem szabad, hogy hidegen, hűtlenül elhagyjon!“ Hangosan zokogva hanyatlott vissza a kerevetre s eltakard remegő kezeivel lázban égő arczát. Fivére hízelgő szavakkal igyekezett vigasztalni őt. Végre nyugodtabb lett s halvány, hideg vonásain nyoma sem maradt az előbbi nagy felindultságnak. „Igazad van, bátyám, miért szomorködnék ? — szólt bánatos hangon. — Ez illetlen tőlem, én tenni akarok — meg fogom boszniai magam !“ Ezután látszólag nagy érdekkel hallgatta végig fivérének közlését az örökségi ügyről; csak néha vonult át egy-egy könnyű felhő magas fehér homlokán és ajkainak alig észrevehető ideges rángása elárult a közöny álarcza alatt bensejében tomboló vihart. Miután fivére visszavonult, Jadviga még sokáig ült ott, gondolatokba merülve. Midőn végre fölállt, tisztában látszott lenni tervével; hideg nyugodt vonásain mindenre kész elhatározottság kinyomata ült. II. A téli palota ünnepiesen díszített termeiben tündéries tarka tömeg hullámzott fesztelen mulatozás közt fel s alá. Itt magas államférfiak, amott tisztek fényes díszegyourulatjukban, aztán a nemesség és polgári osztály legelőkelőbb képviselői, többé-kevésbé phantastikus, egészen vagy félig álcrázott, nevető, pajzánkodó, ármányos női maszkoktól körülzajongva —elbűvölő szingazdag képet nyújtottak a nézőnek. Egy ilyen állt a bejáratnál egy oszlophoz támaszkodva s látszólag türelmetlen várakozásban vizsgált minden úton belépő maszkot, hogy mindanyiszor csalódottan kedvetlenül ismét elforduljon ; sőt nagy figyelmében, melyet minden új vendég iránt tanúsított, még a gúnyos megjegyzések által sem hagyta zavartatni magát, melyekben egyik-másik maszk részesitő, feleletei valóban udvariatlan szárazsága és rövidségéért.Büszke, imponáló szép férfialak volt, körülőélül huszonöt éves s a pompakedvelő lengyel nemesség gazdag nemzeti viseletében, egyszava, gróf Poniatovszky Ágost Szaniszló volt, a szász és lengyel király ő felsége követe az orosz udvarnál, a szentpétervári hölgyvilág enfant choii-je és speciális kedvencze ő császári fensége Katalin Alexiewna nagyherczegnőnek, Péter nagyherczegtrónörökös nejének. De ez egyszer nem a szép szellemdús czarewna volt, kit a lovagias lengyel oly kinos türelmetlenséggel várt, mert olykor-olykor egy illatos levélkét vett ki oldalzsebéből, mely a következő, szép de előtte ismeretlen vonásokkal lengyel nyelven irt rövid sorokat tartalmaz: „Édes Szaniszlóm! Ha egy öreg hű barátodat viszontlátni akarod, jelenj meg holnap a nagy álarczos bálon a téli palotában és pedig álcrázatlanul. A maszkot, ki e szavakkal: „Varsó örökre!* szólít meg, kövesd bizalommal; tőle megtudod a továbbiakat.“ Megelőző napon kormányika, Popier, egy ismeretlen férfitől kapta e levelet, azon sürgős utasítással, hogy urának mielőbb kezéhez szolgáltassa, mert nagy szolgálatot tesz neki ezáltal. Poniatovszky minden fejtörés daczára, nem is sejtette, hogy ki lehet a levél írója, de elhatározta, hogy a légyotton megjelen. — „Csak jönne már a hű barát — sohajtá türelmetlenül a szép lengyel, kedvtelen tekintetet vetve a tarka vendégseregre. A czarewna csak éjfél után jön, de —“ E pillanatban gyöngéd kéz érintő vállat; Varsó örökre!“ suga fülébe egy csábos női hang. (Folyt. köv.) A zágrábi egyetem megnyitása. Zágráb, okt. 17-én. Az ünnepély az országgyűlési teremben tartatott meg. A terem balrészén az országgyűlés tagjai foglaltak helyet, közepén a küldöttségek, a magasabb állású közigazgatási és bírósági hivatalnokok, az egyletek, a városi tanács, jobbfelől pedig a közönség sorakozott. A karzatok alatt jobb és balfelől a tanulók foglaltak helyet. A padok előtt, a trónüléssel szemben, külön karszékeken ültek Pauler igazságügy miniszter, Mihajlovics érsek, az országos főhadparancsnok, Strossmayer és Smiciklas püspökök, a titkos tanácsosok és a tábornokok. A középső padok első sorában ültek Télfy, Hornig, Apáthy, valamint a többi magyar vendégek, kik magyar díszruhában jelentek meg. Strossmayert beléptekor viharosan üdvözölték.A bán mint királyi biztos latin beszéddel nyitá meg az ünnepélyt. Azután Muhics osztályfőnök olvasá fel az egyetem alapításáról szóló szentesített törvényt, mire a bán beigtatá a rectort, aki a gyülekezetét, mint ilyent, horvát nyelven, a vendégeket pedig külön latin beszédben üdvözlő és azután egy órai előadást tartott a horvát egyetem keletkezéséről és jelentőségéről. A rector kijente, hogy húsz évi működése óta, melyet a cultura és tudomány szolgálatában töltött, soha sem merte azt reményleni, hogy egyszer még azon szerencséje lesz, hogy egyetemi rector és pedig Horváthország fővárosában létesült egyetem rectora lehet. Miután még örömteljes meggyőződését fejezte ki, hogy a collegák, valamint a tanuló ifjúság az ő részére a hivatalos működést kellemessé , a cultura nagy és nemes ügyére nézve gyümölcsözővé teszi, előadja Horvátország culturális fejlődését. Cirill és Method, a hit apostolai, a tudományok terjesztői is voltak, s hozzájuk vezetnek vissza a nemzeti cultura nyomai. Mesics ezután kifejti, hogy már 200 évvel ezelőtt meghozatott az arról szóló határozat, hogy Zágrábban egyetem alapittassék s előadja a viszonyokat és okokat, melyek a határozat valósítását eddig gátolják. Végül szónok élteti a királyt, mit háromszoros zsidnó követ és élteti Strossmayer püspököt, mint az egyetem alapítóját; a közönség örömujongva visszhangoztatja az éljeneket. Azután Télfy, Finály és Dobránszky üdvözlék a horváth egyetemet, eleinte magyar, azután latin beszédben. Utánuk Rouda és Krizek cseh, Costa szlovén, Biedermann Gráczból és a többi osztrák egyetemek képviselői illető országos nyelveiken szólottak. Most Pauler miniszter tartott magyar beszédet, melyben kiemelé a Magyrország és Horvátország között 800 év óta fennálló szövetségi és testvériségi viszonyt és hangsúlyozá Magyarország rokonszenvét Horváthország fejlődése irányában. A magyar akadémia részéről üdvözölvén az új egyetemet „Vivat, fioreat, creacat-ot kívánt neki, és végül latin nyelven kívánt szerencsét a rectornak. Végre zajos örömnyilatkozatokkal fogadtatott Gueist német és Policini olasz beszéde. Miután a rector latin nyelven kifejezte köszönetét, az előkelő vendégek beiták neveiket az emlékkönyvbe, először Mazuranics, azután Panier, Mollináry, Mihalovics, Strossmayer, a magyar vendégek és végül a többiek A bán a néphymnusz hangjai között hagyá el a termet. Este a város fényesen ki volt világítva. A rector a bánok Strossmayer püspök nagy fáklyászenét kaptak, azután a bánnál estély volt, a tanulók pedig diszcommerset rendeztek. Külföldi politikai szemle. Sajátságos hírek. A táviratok egész sorát a rejtélyes híreknek hozzák. Az „Ind. Belge”-nek azt írják Páriából, hogy az ottani kormány körében nagyon nyugtalanító hírek keringenek bizonyos csapatösszpontosítások miatt, melyeket a német kormány állítólag Metz és Strasbourg közt elrendelt. Mi lenne czélja ez összpontosításoknak? Fenyegetődzik vagy háborúra készül Németország? Azt hisszük, hogy az „Infj. Egyveleg. (Találó felelet.) Egy bécsi, igen látogatott, kávéházba majd mindennap elmegy egy magasabb rangu hivatalnok, kinek ügyetlensége barátai között már egészen közmondásossá vált. Pár nap előtt X ... úr váratlanul belépett a játékterembe, hol néhány ismerőse tarokkozott. Az egyik saját hibájából épen játszmát vesztett „Valóban — kiáltá — valódi X ... vagyok !“ — „Uram — szólt a hivatalnok, előlépve a Bötétből — ön ostoba.“ — „Hisz épen azt akartam vele mondani“ — felelé a másik hirtelen.