Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-02-23 / 43. szám

Külföldi politikai szemle. A franczia senatusi tervezetek gomba­módra szaporodnak. Tegnap három ilyen javasla­tot ismertettünk. Azóta még három van előttünk, melyeket Talion, Delacour és Clapier urak ter­jesztettek elő; ezen kívül van még néhány más terv is Az indítványozókat az alkotmánybizottság már kihallgatta; a jobbközép is megállapodott azon­ alapelvekben, melyeken az új senátust fölépíteni óhajtja. Általában ma olyan hírek érkeznek, melyek a pártok kiegyezését nagyon valószínűnek mond­ják. Mindenütt igen élénken nyilatkozik az óhaj, hogy a ház az alkotmánytörvények ügyét végle­ges megoldásra juttassa. A jobbközép szégyenleni kezdi magát, hogy ingadozása folytán az ügy ma ■incs a megoldáshoz közelebb hozva. A jobb és balközép közt Lavergne és társai játszák most a közvetítő szerepet Igen valószínűnek tartják, hogy olyan terv fog elfogadtatni, melynek alapján a ■enatust a megyei és járási bizottságok talán a legtöbb adófizetőkkel együtt választják, míg a köztársaság elnökének meghagyják ugyan azon jogot, hogy ő is nevezhessen ki senatorokat, de a kinevezendő tagok száma igen csekély lesz. Mindkét fél kész engedményt tenni; a köztársa­ságiak azért, hogy a hatalom átruházására vo­natkozó javaslat körül nyert diadalukat értékesít­sék, a jobbközép pedig azért, hogy a kamra-fel­oszlatást, mely a házat egy újabb, eredménytelen vita után fenyegeti, kikerüljék. Azon hír, hogy az angol kormány a kato­nai költségvetést már a jövő­­ ápril elsején kezdődő évvel lényegesen emelni akarja, nem va­lósul meg. Az előirányzat 4.577.700 font ster­linget tesz , ez összeg csak 193.200 fonttal na­gyobb, mint a folyó évi szükséglet. A hadsereg létszáma India nélkül 128.944 emberben van föl­téve s a létszám csak 287 emberrel mutat sza­­porodást. Az olasz senanatus 15-én kezdette meg az új büntető törvényjavaslat tárgyalását, melyet Vyatta Aga már a mult ülésszakban átvizs­­gált. A­ javaalat nanno ^—mely a büntet­tek, vétségek és kihágások defínitióját tartalma­z­­za, rövid vita után változatlanul elfogadtatott. Azóta a ház folytatta a tárgyalást. A porosz képviselőház tegnapelőtt folytat­ta a kath. egyházközségek vagyonának kezelésére vonatkozó javaslat tárgyalását. Ez alkalommal Windhorst ismeretes ultramontán képviselő heve­sen megtámadta a javaslatot, azt mondá, hogy csak a katholicismus legnagyobb ellenségei merik védeni. A javaslat azon részét, mely az egyház­­elöljáróságokra vonatkozik, el lehetne ugyan fogad­ni, ha az illetékes egyházi hatóságoktól indulna ki, de minthogy a kormány terjesztette elő, nem ér az egész semmit, sőt az eljárás ellenkezik az alkotmánynyal. Gyakorlatilag a javaslat confiscálja az egyházi vagyont. Windhorst után a kormány kép­viselője emelt szót. Különben az egyházpolitikai harc­ba legújabban a pápa is beavatkozott. Ő­szentsége a porosz püspöki karhoz encyclicát intézett,melyben újólag kárhoztatja az ismeretes egy­­házi törvényeket s mindazon papokat,a kik ama törvé­nyeknek engedelmeskednek, kiközösíti az egyház­ból. A porosz kath. papok helyzete tehát minden esetre szánandó. Ha engedelmeskednek a törvény­nek, akkor az egyház zárja ki őket kebeléből; ha nem engedelmeskednek, az állami bünfenyítő ha­talom egész súlyát kell érezniök. Ez ugyan szo­morú dilemma. A spanyol kormány rendeletet ten közzé, mely az obligatiorius polgári házasságról szóló tör­vény hatályát megszünteti, de másrészt meghagy­ja a facultatív polgári házasságot azokra nézve, a­kiket az egyház kanonjogi akadályok miatt megesketni nem akar. Igen rosz hatást tett a lakosságra az, hogy Alfonz király olyan gyorsan odahagyta a csatatért. Azt mondják, hogy megfutott a carlisták elöl; különben a hadműve­letek most újra szünetelnek. hideg vérrel lábához támasztotta a látcsövet elő­vette, hogy a lövés eredményét megnézze, s ek­kor fejével helyeslő vagy nem tetsző mozdulatot tett, ahhoz képest, a­hogy lövésével meg volt elé­gedve, aztán ismét megtöltötte fegyverét, ismét czélzott és lőtt, lövés után a látcsövet vette elő, s a fő­ mozdulatával ismét tetszését vagy elégedet­lenségét fejezte ki. Midőn az ellenség megfutott, s Garibaldi, mint mindig, most is győzedelmes maradt a csatatéren, sir John nem gondolt semmivel, ő elment a halott­jait és sebesültjeit felkeresni, mert épen mint a­hogy a vadász az általa meglőtt vagy megsebzett vadakat megismeri, sir John is mindig m­egös­­merte az általa meglőtt vagy megsebesített osztrá­kokat. Miután az eredményt tárczájába feljegyezte, az osztrákok üdvözlésére szaladt, s hosszú lábai lévén, a legjobb gyaloglókat is hamar utólérte. Garibaldi úgy tett, mintha nem is ügyelne reá, s két vagy három csatában megengedte, hogy az angol a saját módja szerint lövöldözzék. De nem szerette, nem állhatta sokáig ki ezt a látszó­lagos közönyösséget s egy csatában a legnagyobb tüzelés között az angolhoz ment. — Sir John — mondá Garibaldi — üdvöz­löm önt, ön egy derék, bátor férfi. — Tudom, — válaszold az angol. — És ön az én barátom. Ah! — mondá sir John — ezt nem tud­tam, köszönöm ... De bocsánat, egy Osztrák ördög áll amott, nem nézhetem tovább. E szavak után sir John felvette fegyverét, ezélzott s az osztrákot épen mellbe lőtte, az há­rom lépést csinált előre s orrára bukott Sir John elővette látcsövét, jól megnézte az osztrákját, a fejével megelégedve intett s Garibal­di felé fordulva, kezet nyújtott s igy­ázett. — Jó reggelt, tábornok úr, hogy érzi ma magát, egészséges? E naptól kezdve sir John Williams Peardet mindig csak a Garibaldi angoljának hívták. Az „Ellenőriből. Levelezés. Háromszék febr. 16. .Az atyának,fiúnak és szentléleknek nevében.“ Lázár Mihály ma Három- és törvénye­sen egyesült Miklósvárszékek főispánjává installál­va lett, avval a kis különbséggel azonban, hogy nem volt jelen az­­atya“, nem volt jelen a ,fiu“, de hogy ezt az exordiumot keresztyén atyámfiai megértsétek, hát idézem a valódi, a megörökítésre méltó textust; nem is olyan régen volt, mert ak­kor volt, midőn Lázári Mihály urat a két székely város, — és Thury Gergely urat más négy város főispánjává kinevezték, — gróf Kálnoki Dénes ő excellentiája akkoron háromszéki főispán, bizo­nyosan abbeli örömében, hogy az általa nevelt két gyermeket, kikben, mi tűrés tagadás, ő excel­lentiája csakhamar fölismerte azt a hajlamot, hogy az „aviticitáshoz“ erősen ragaszkodnak, — ilyen szépen, ilyen csinosan atyai házából kibocsáthatta, — elhelyeztetve láthatja, még pedig nem is a saját, hanem az ország con­ójára, ilyen pohárköszöntéssel instellálta saját atyai, vagy jobban mondva, székháza asztalánál: „uraim töltsünk poharat.“ A mellettem jobbról ülő főispán mirsgs Lázár Mihály urat és a mellettem balról helyet foglalt főispán mirsgs Thury Gergely urat akarom felküszönteni! Midőn sze­­­­rencsém van méltóságtokat, mint collegáimat üd­vözölni, megengednek nekem, hogy e collegatus­­ban az ratqui» szerepet önmagamnak vindicál­has­sam, — de megenged meltosagun inkáib­ur hogy a balról szivemhez közelebb álló főispán méltóságon Thury Gergely urat először is a szent­­irás e szavaival felköszönthessem: „Te vagy az én kedves fiam, kiben nekem kedvem tölt* és mél­tóságodat e „trinitásban*, mint a szentlel­ke­t, — mely nélkül e Három egy főispánság tel­jes soha nem lett volna és nem lenne, — üdvö­zölhessem. Éljenek ! Éljenek! A „szentlélek“ megszállván azt, a­kit megszállni kellett és a­nélkül,hogy „kedves atyjá­tól* még csak elbúcsúzhatott volna, anélkül, hogy a­­kedves fiúval“, a jó testvérrel, megosztozhatott volna, egymagára kellett hogy az egész gazdasá­got, a curiát a négy majorral együtt által vegye ! Azonban tréfa, a mi tréfa, de a főispáni be­vonulás nagyszerű volt; — el lehet gondolni midőn kísérete az ezer embert meghaladta, — kik ré­szint fogatokon, részint mint bandérium kisérték. A város nagy piaczát ellepte a városi és közel vi­déki nép sokasága. A székházhoz érkezvén, meg­indultak a polgári és katonai hatóságok tisztelgé­sei, üdvözölve lett a különböző egyletek e testü­letek által. Hogy ezeknek vége volt, alispán Forró Ferencz elnöklete alatt megtartatott egy bizottsági gyűlés, melyben egy küldöttség lett megválasztva, hogy az újonan kinevezett főispán urat székének elfoglalá­sára meghivja. A küldöttségbe túlnyomó számban a bizottságnak ellenzéki tagjai lettek beválasztva, hogy miért? Azt a gyűlésben mindig többségben volt jobboldaliak tudnák talán megmondani. A főispán megjelent, megélje­eztetett. A fő­jegyző Horváth László felolvasta a kinevezési ok­mányt, azután az eskümintát, mely után a főispán az esküt letette, melyet letévén, egy rövid beszéd­del a gyűlést megnyitotta. Elég lelkesen volt tartva megnyitó beszéde, de abból kimaradhatott volna azon passus, mely­ben kéri a gyűlést és a jelenvolt hallgatóságot, hogy „a múltjából következtetőleg ne gyanúsítsák, ne rágalmazzák” nézetem szerint, midőn „arról“ má­sok hallgatnak, ő is hallgasson. Hogy a gyűlést a főispán megnyitotta, üdvö­zölte a megye nevében főjegyző Horváth László, egy igen csinos beszédben, melynek végeztével Künte József szót kért és azt indítványozta, hogy a bizotsági gyűlés szavazzon a volt főispán gróf Kálnokynak elismerést és arról ő nagyméltóságát átiratilag értesítse, elfogadtatott, úgyszintén el­fogadtatott törvényszéki elnök vájna Tamásnak azon indítványa, mely szerint a gyűlés a belügy­miniszternek egy feliratban az iránti köszönetét fejezze ki, hogy háromszéki főispánnak Lázár Mi­hály úr lett kinevezve. Egy meddő vitát idézett elő azon körülmény hogy a kinevezési okmány, mint főkirálybirót ne­vezi meg lázár Mihály urat, egynémelyik azt akar­ta volna, hogy tartsa meg a főkirálybirói czimet, má­sok megint, hogy főispánnak czimeztessék. E vitat­kozásban résztvettek Gyárfás Imre, Geréb János, Kö­­kösi Endre, Donáth József, Thury György s a végén a gyűlés feliratot határozott a miniszterhez azért hogy engedje meg, miszerint Lázár Mihály ne főkirálybi­­rónak, hanem főispánnak czimeztessék. Evvel a gyű­lésnek vége lett, s kezdetét vette az ál­dom­t­s, ez azután megtartott estéig, ebéd alatt producálta magát, Székely-Udvarhely város dalárdája melyet gyönyörűség volt hallgatni. Még az ebédnek jóformán vége sem volt, megkezdődött a tűzijáték, s kezdetét vette egy imposáns fáklyásmenet, több száz fáklya, roppant nép, zene közeledett s m­egállott a szék­háza előtt a nép élén Zsákodi Horváth Ignác, volt honvéd törzstiszt, a fáklyafénynél egy beszédet olvasott föl, mely tréfa, a­­mi tréfa, de igazán el­maradha­tott volna, az egész beszéd abból állott, hogy a múltakból Lázár úr ellen emelt vádak rágalmak, abból, hogy igazságtalanul s törvénytelenül ítél­ik el, abból, hogy milyen derék, becsületes ember Lázár István főispán úr. Horváth Ignácz puriti­áló comissárius úr nem gondolta meg, hogy evvel a beszéddel többet ár­tott, mint használt a szerinte nem elvi, de kebel­béli barátjának, ki miután maga mondá, hogy jól tudja, miszerint reá „áldás vagy átok“ vár, és ezt a mondást ne feledje főispán ur — vigye úgy hivatását, s győzze meg, ha úgy tetszik, elen­­ségeit annak ellenkezőjéről, a mit róla tartanak, és puritikálva leend.*) Ammen. D . . . . r. A „Dalkör“ közgyűlése. (M ) A kolozsvári „Dalkör“ vasárnap délu­tán 3 órakor tarta meg közgyűlését a városi ta­nács­teremben. Elnök K. Biasini Domokos meleg szavakkal a közgyűlését magnyitá. Felolvastatott a mult évi közgyűlés jegyzőkönyve, mely hitelesíttetett. Bergai titkár jelentést tett, melyet itt egész terjedelmé­ben közlünk. A kolozsvári dalkör titkári jelentése az 1874. dal­köri év eredményéről. A kolozsvári dalkörnek a mult év eredmé­nyéről a következendőkben van szerencsém évi jelentésemet röviden összefoglalva megtenni. Az elmúlt dalköri év alatt, a mely alapítá­sától kezdve a hetedik — a működő tagok he­tenként kétszer, szerdán és szombaton az esti órákban 7,8 órától­­ 210-ig zárták szokott gya­­korlataikat Karnagy J­ch. Márton vezetése alatt, mely órákban 28 ú­jabb darab tanultatol be. Az alapszabályok 2. §. 3-i­k pontja értelmé­ben a pártoló tagok számára 4 rendes dalestély rendeztetett, még pedig: a) az első 1874 márczius hó 1-én a városi vigardában; b) a második junius hó 4-én, úrnapján az­­Angol királynő“ czimű nyári mulató kertben; c) a harmadik augusztus hó 9-én a sétatéri színkör helyiségében ; d) a negyedik rendes dalestély decz. hó 6-án a városi vigardában. Ezeken kívül: 1) márczius hó 15-én részt vett a városi vigardában rendezett nagy nem­zeti ünnepélyen a hymnus és szózat előadá­sával ; 2) idősbb Ábrányi Kornél tiszteletére ren­dezett banquetten; 3) megtisztelte a város köztiszteletben álló új polgármesterét Simon Elek és a dalkör ujo­­nan választott elnökét idősbb Iv­bédi Biasini Do­mokos urakat serenáddal. 4­­1. év május hó 25-én pünkösd másod ün­­nepén részt vett a Székely-Udvarhelyi dalegylet zászlószentelési ünnepélyén, hol a legszivélyesebb magyar vendégszeretettel fogadtatván, a­unak em­léke jegyzőkönyvileg is megörökittetett; 5) f. év június hó 7 én a helyi iparos ifjú­ság által az orsz. halárünnepély javára rendezett máj­uson ; 6) 1 év július hó 5-én egy jótékony czélú rendkívüli dalestélyt remizett a sétatéri színkör újonan átalakított helyiségében; 7) megtisztelte a zászló védnökné úrasszonyt f. év aug. 24-én egy serenaddal; 8) Folyó év augusztus hava úgy kel, mint küléletében nevezetes és felejthetlen marad úgy a dalkörre, mint városunkra nézve is. Ez év augusztus havában tartatott meg az országos halárünnepély, melynek ünnepélyes lefolyá­sa mindenki előtt tudva van, annak ismétlésébe bocsátkozni felesleges. — E nagyszerű ünnepély alkalmával a Dalkör a Sk­láriával a rendezői tisz­tet vitte; részt vett ez alkalommal az országos dalárünnepély díszhangversenyében Erkel Gyula „Dalra magyar“ czimű versenydarabjával; 9) továbbá részt vett a nagy dalcsarokban tartott közös előadásban ; 10) szintén a dalárünnepély alkalmával avattatott fel a Dalkör új díszes lobogója a fő­téren az országos daláregyesület jelenlétében. A felavatást a dalárok buzgó apostola idősbb Ábrá­nyi Kornél a Dalkör tiszteletbeli tagja és az orsz. daláregyesület titkára vitte véghez.­­ A zászló­­anya díszes tisztét pedig id. Kibédi Biasini Do­­mokosné, született Kovács Karolina úrnő válalta el, városunk legszebb hölgyei, mint koszorús leá­nyok kíséretében. •­ Nekünk is ez a véleményünk. A zászlóvédnökné úrasszony egy igen di­szes zászlószalagot ajándékozott, melyért úgy a koszorús hölgyek és az általunk annyira tisztelt felavató művész úr fogadják egyenként, úgy össze­­sen legforróbb köszönetünket.­­ A zászlószente­­lés után a zászlóanya egy 200 terítékű ebédet adott. — Ez ünnepély a Dalkör történetének hetedik évét aranybetűkkel örökíté meg. 11) Továbbá az országos dalárünnepély al­­kalmával a helybeli Hilária társ-dalegylettel kö­zösen rendezett a lövölde helyiségében egy ünne­pélyes tánczvigalmat, az országos daláregyesület tiszteletére, a­mely minden tekintetben a legszeb­ben sikerült. 12) Közreműködött a Dalkör még decz. hó­­­ban az egyetemi ifjúság által Jókai Mór és Jókai Mórné tiszteletekre rendezett fáklyás ze­nén. . . 13) Évi működését a Dalkör a Biasini szál­­lodában rendezett Sylvester estélyén fejezte be. Hangjegygyűjteményünk a múlt évben 311 darabból állott, a lefolyt évben pedig 23 újabb darabbal szaporodott, ezek között van oly darab, melyeket a dalkör tiszteletbeli tagja idősbb Hu­­ber Károly ajándékozott, így összesen jelenleg 339 darabból áll a Dalkör hangjegygyűjteménye. Vagyona a mult évben több tárgyakkal sza­porodott, u. m. egy 400 frt. értékű lobogóval, nyolcz új paddal,­­ egy ásványos vonatozott fe­kete táblával, egy a dalcsarnoki közös előadást megörökítő fényképpel, egy diszes hangjegytokkal, ezen említett befektetések nem kis mértékben vette igényben a pénztárt, mindamellett, a­mint később a pénztári jelentésből ki fog tűnni, annak állása, tekintve a múlt év folytán történt rendkí­vüli kiadásokat, nem megvetendő. Az igazgató választmány működését tekint­ve, az szintén a múlt évekhez képest sok tekin­­tetben kielégítőbb eredményt mutathat fel; a dal­körnek minden működése a választmány közvetí­tése folytán történt és annak vezetése alatt is ál­lott. A lefolyt dalköri év alatt tartatott 1 rendes köz­gyűlés, 14 választmányi ülés, melyeken 108 tárgy intéztedett el. A jegyzőkönyvnek ez évben 198 száma volt. Úgy a pártoló, mint a működő tagok száma ez év­ben folytonos változásoknak volt kitéve a beállott apadás és szaporodások által. A jelenleg megálla­pított létszám a pártoló tagoknál 303, a működő tagoknál 43. A választmányból Krémer Ferenci­ben a Dalkör nem csak egy tevékeny, hanem a mellett egy érdemes veterán tagját veszité el, ki életének nagyobb részét munkásságával és fáradé­katlan tevékenységével a közügyeknek szentelő , és kit a kérlelhetlen halál épen azon hóban ra­­gadt ki körünkből, melyben az orsz. halárünne­pély volt és a melynek városunkban megtartásáért az elhunyt sunyit küzdött és fáradozott,­­ áldott legyen emléke mindörökre. A működő tagok kö­zül Bothos Istvánban, e tisztes őszben, úgy Czir­­ják Frigyesben szintén, tevékeny buzgó és régi tagjait veszité el a Dalkör, a végtisztesség alkal­mával gyászdalokkal róttuk le a kegyelet diját az elhunytak iránt. Ez rövidbe foglalt története a legközelebb elmúlt dalköri évnek. Kolozvártt, 1875. febr. 14. Bergay, titkár. Ezután pénztárnok Tutsek József olvasá fel­jelentését a pénztár állásáról. A múlt évi bevétel 2600 írton felül volt, melyből leszámítva a kia­dásokat, az egyletnek jövedelme 62 írtra megy. A tisztviselők és választmány lemondván, a tisztújítás következőleg ejtetett meg. Elnök : Kis­bédi Biasini Domokos 66 szavazattal, alelnök : Mol­nár Sándor 51. sz. titkár : Bergay József 31.sz.pénz­­zárnok: Tutsek József 58 sz. ellenőr: Köblös Gá­bor 53 sz. gazda: Keresztey Lajos 32. sz. Választ­mányi tagok: Bodor Antal 61 sz. Bogdán István 58 sz. Csiky Imre 53 sz. Czirják Albert 61 sz. Szász Domokos 68 sz. Vizy Endre 61 sz. Bökő Mihály 61 sz Fábián Imre 52 sz. Liszkay László 63 sz. Nyárády Lajos 57 sz. Seres Károly 49- Udv. Incze József 59 sz. Póttagok : Balázsi Dénes 49 sz.Gazsy József 52 sz. Kósa Árpád 53 sz. Török Sándor 67 sz. Hangjegytárnok Weimann István 05. Az alapszabályok módosítása jött szóba, miu­tán a tervezett alapszabályok az egylet pártoló- és működő tagjai közt kellő időben kiosztva nem lettek, a közgyűlés ezek tárgyalását egy két hétre összehívandó rendkívüli közgyűlésre tart­ja fenn. Tiszteletbeli tagoknak megválasztottak: Esz­ter­házy Kálmán gr. Simon Elek polgármester, Ki­­rályi Pál és Hahn Károly, karmester, a­ki ez ál­lásról, a közgyűléshez beadott iratában feltétlenül lemondott. A közgyűlés a karmester megválasztásával, s illetőleg ez állás betöltésével a választmányt bizta meg. K. Biasini Domokos, az elnökséget újabban elfogadni vonakodván, a közgyűlés általános ki­kiáltásának és felkérésének engedvén, azt elfogadta. E közgyűlésen összesen 62 tag vett részt, igen csekély szám az egylet 350 tagjával szemben­ A gyűlés fél hat évkor eloszlott azon kije­lentései, hogy az indítványok szintén a megtar­­tandó közgyűlésen fognak tárgyaltatni. Szerk.

Next