Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-12 / 208. szám
IX. évfol Nea nr. 208-dili rzhite. Kolozsvárit, 1875. vasárnap, szeptember 12. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre............................... *IT‘ Félévre.......................................° » » Egy negyedre.............................. 4 » — » Egy hónapra ......................... 1 » 60 „ ’2n 5" 4 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A 1 y c e « m^n y o m d á b a n. K iadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. n5 ír HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sorára, vagy annak területei kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilletés külön számittatik. uj Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR börönként, vagy annak helye 26 tritecumok, hirfüzérbe soronként 1 írt. ^_____________________________________ff* KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 11. A vámértekezlet után. A magyar kormány, miután saját tanulmányai és adatai folytán, elkészíti azon választ és ellenjavaslatot, melyet az osztrák kormány tarifa javaslatával szembe akar állítani, a jövő héten megkezdendő tanácskozásokban és miután minden czikkre külön szakértőket hallgatott ki, munkálatát egy szakértőkből, képviselőkből és hírlapírókból álló vegyes tanácskozás elé terjesztő. Ennek czélja inkább csak különböző körökkel való véleménycsere és ez után a közönség felvilágosítása, mint érdemleges, szakszerű tanácskozás volt, noha e tekintetben is, nem egy tétel jön a felmerült adatok és ellenvetések folytán megváltoztatva. A fő dolog az, hogy e tanácskozásokból és az ezek tárgyalási alapját képező kormányi előterjesztésből először jutnak nyilvánosságra azon főbb alapelvek, melyek a kormányt nemcsak az osztrák és magyar kereskedelmi szerződés revisiója tárgyában vezetik, mert ezek köztudomásúak, de a szoros értelembe vett tariffa politikában vezérlik. És ez nagy fontosságú dolog, mert ha közös vámterületben maradunk, ennek kára és haszna attól függ, hogy milyen lesz a tariffa politika és viszont az önálló vámterülettel is csak akkor fogunk hasznot biztosítani az országnak, ha helyes elvekre tudjuk fektetni trarifáinkat és ezeket keresztül tudjuk vinni minden részletében. Igaz ugyan, hogy ha önálló vámterületünk lesz, akkor sok részben más tarifta politikát kell követnünk, saját érdekünkben, mintha vámközösségben maradunk , mert különböző lesz a vámterület nagysága és természete és különbözők a tekintetbe veendő tényezők, az elérendő czélok. De vannak alapelvek, melyek iránt ha tisztában lesz és vámtételekben kifejezni tudja kormányunk, azoknak hasznát veszi mind a két esetben. Tehát a conferencia által tárgyalt munkálat alapelvei hol direkte, hol indirekte, hasznos anyagot szolgáltathat mind a két eshetőségben a felmerülő különböző kérdések megoldására. Minden vámnak van egy közgazdasági és egy pénzügyi része és ezek aránya minden vámterületben, annak természete szerint különböző kell hogy legyen a szerint, amint az illető országnak iparát védeni, nyers terményeit szabadon értékesíteni és államháztartási jövedelmeit fokozni kell. Sőt ezeknek is határt és irányt a forgalom természete és mértéke szab. Ez más egy magyar és más egy osztrák-magyar vámterületen. A kormány tehát munkálatában (mely a pénzügy és kereskedelmi minisztérium közegeinek, a miniszterekhez intézett jelentése alakjában van készítve) a közös vámterületen igyekszik a magyar és osztrák érdekeket, kárunk nélkül, kiegyeztetni. Ebben három alapelv vezeti: a nyers terményeket vámmentessé kell tenni és a kiviteli vámot meg kell szüntetni. Ezt követeli a magyar földmivelő, de az osztrák gyárosok érdeke is. Tehát megszűnnék a gabnavám, a bőrre és rongyra vetett kiviteli és komlóra vetett behozatali vám. E három utóbbi Magyarország érdekének, az előbbi Ausztriának használ. A félgyártmányok vagy vámmentessé tétetnek, vagy csekély vámmal terheltetnek. A félgyártmány nekünk szükséges, ipari fejlődésünkre, de sokat használ Ausztria is és mindkettőnek ipara nyer ez által. A finom és fényűzési czikkek vámja úgy emeltetik, hogy ez által 3 millió jövedelmi fokozás lesz (ebből a mi javunkra esik 1 millió.) Ebben is nyer mindkét állam. Az alapelvekben így meg lehet egyezni és tökéletesen helyesek is azok, de annál nehezebb a részletes kivitel, így nekünk olcsó pamut fonal kellene. Ausztriának épen fonalgyárait kell védeni; a mi gyapjúiparunknak kellene védelem . Ausztriának nem ; a mi durva vasgyártmányainkat kell védeni, Ausztriának finomabbat, agyag üvegiparban egyetértünk. A szesz és czukor iránt sem lesz nehéz megegyezni. De ezekben az adótörvényhozás lesz nehéz. A javaslat részleteiben a kormány tesz consessiokat a fonal és összes szövészeti czikkekben Ausztria javára , de a durva vas, keményítő, szappan, rongy, bőrczikkekben nekünk követel. Meglátjuk, mily eredménynyel. H. S . Deák Ferencz lemondása. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke, hivatalosan tudtára adta a fővárosi központi választmánynak, hogy Deák Ferencz egészségi tekintetekből nem fogadhatja el a képviselői mandátumot a fővárosi harmadik választókerületből. Ennélfogva a központi választmány felszólíttatik, hogy a harmadik választókerületben új választást rendeljen el. A központi választmány szombaton délután ülést tart, hogy e tekintetben intézkedjék. — A magyar delegatió elnöke régi szokás szerint ezúttal a felsőház, az alelnök pedig a képv.ház tagjai közül fognak választatni. Az elnöki állásra Szőgyényi-Marich László, a felsőház alelnöke, az alelnökire pedig Szlávy József vannak kijelölve. — A képviselőház e hó 20-ikán vagy négy hétre el fogja magát napolni és csak október hó végnapjaiban kezdi meg üléseit, hogy azonnal hozzáfogjon a jövő évi költségvetés tárgyalásához. Az országgyűlés elnapolása előtt — írja azEllenőre — a kormány csak a budgetet terjeszti elő, hogy a pénzügyi bizottság rendelkezése alatt álljon. A pénzügyminiszter és belügyminiszter azon nagyfontosságú törvényjavaslatai, melyek a pénzügyi helyzet javítására és a közigazgatás reformjára vonatkoznak , egymással szoros kapcsolatban állanak, értesülésünk szerint az országgyűlés újabb összejövetele alkalmával, október végén fognak előterjesztetni. ( TARCZA. A FEKETESZENE HERCZEGNŐ.*) (Egy ezredes naplójából.) Irta: K. PAPP MIKLÓS. Egy hangverseny Varsóban. (Folytatás.) Reggeli után a herczegnő felkérte LM, hogy játszék kivételképen az ő kedvéért egy rövid kis lengyel románcot. Oda ült szemtőlszembe a művészszel, aki egészen el volt merülve azokba a kárhozatos fekete szemekbe, melyeket a herczegnő olyan kegyetlenül tudott ragyogtatni. — Kedves L*, ön nem az én románcomat játsza ! — Ijedet, herczegnő, de már annak nem én vagyok az oka ! A vendégek el voltak ragadtatva. Zongorán ilyen hangokat Varsóban még nem hallott soha senki, s midőn a kívánt románccal befejezte játékát, a herczegnő szemeiből könyek törtek elő. L* úgy érezte magát, mintha nem is ezen a világon volna. A szép ében fekete fürtök beárnyalták homlokát, szemei égtek, arcra lángolt. Barátja alig mert reá tekinteni. Játék közben sok baja támadt hanyagul kötött nyakkendőjével. A herczegnő megkérte, uggy engedje egy tűvel oda tűzhetni azt, s ejtette saját soliterjét, s azzal tűzte meg az nyakkendőjét. Amig ez a műtét tartott, a razgyogó szemek még jobban megza-8^r4b01Mutalv4cy aMa+tyar Polgár“ 187°- éri várták a művész fejét. Megittasodott tőlük. Ez a legveszedelmesebb részegség a világon. L* felkelt, s egy ablakmélyedésbe ült. Gr. T. alig várta, hogy külön fogja. — Mit mondtam ? Te magadon kívül vagy! — Barátom ilyen szemeket még nem láttam soha az életben ! — Szó sincs róla, nézd meg azt az arczképet az átelleni falon, s akkor beszélj. Az a kép egy fiatal leányt ábrázolt, egy csodaszépséget, amilyent maga a természet is csak ritkán szokott produkálni jó kedvében. Olyan alak, hogy Phydias a lábai elé borult volna, olyan szemei voltak, hogy nem emberi, de ha Libia pusztáin hímoroszlánnal találkozik, talán az is kitér tekintete elől, azt is megveri nézésével. És minő finom metszetű ajkak! A képíró művészek nem rendelkeznek olyan színnel, melylyel vissza tudnák adni annak üdeségét. Látszik ezen a képen, hogy keresve igen, de megtalálva nincsen a valóság. Hasonlít a herczegnőhez, de csak úgy, mint a csinált rózsa az igazihoz. —■ Nos mit mondasz hozzá ? — Barátom, lehetetlen, hogy ez élőnek legyen az arczképe ! — Bizony pedig az. Egy év előtt ment férjhez D—fiú orosz herczeghez. A mi herczegnőnk huga. Egy kicsit hasonlít is hozzá. — És hol lakik most ? — Szentpétervárt, a férje alezredes a X-ik lovas ezrednél. — Ha ez az asszony él, akkor nekem meg kell őt látnom, ha életembe kerül is ! A beszélgetésnek véget kellett hogy vessenek, mert a herczegnő közeledett, kinek éles tekintete nem kerülte el, hogy vendégei az arczképet bámulták. — Készen vannak önök az ítélettel ? — Ki merne ítéletet tartani e fejedelmi alak felett! szólt L*. — No lám, Dafi herczeg más véleményben volt, ítélt az eredeti felett, — s nőül is vette húgomat. Apropos, egy szívességre akarom a maestrot felkérni. — Herczegnő! — Egy levelet küldök húgomnak, s azt személyesen fogja átadni. A önök ismeretsége nagy örömet fog Mélaidénak szerezni. Szenvedélyes zenebarát, s mondhatom, hogy a maestro imádói közé tartozik. — Ai herczegnő, e megbízatás kétszeresen érdekessé teszi szentpétervári uramat. Elutazásom előtt a herczegnő megengedi, hogy személyesen vegyem át a levelet. — Kétségen kívül, s épen azért csak a viszontlátásig köszönök ! A herczegnő búcsút vett vendégeitől. A férfiak magukra maradtak, és így az út hamar megnyílt a pezsgőkhöz. Délután 5 órakor L* és barátjának olyan magas kedélyhangulata volt, hogy néhány vig czimbora aggodalommal gondolt a hangversenyre. A legkevesebbet persze maga L* gondolt vele. Ő a jó kedv ködén keresztül is azt az igéző két asszonyt látta. Az egyik egy pompázó rózsaszál, a másik csak az imént volt még bimbó. Hanem egyszer aztán mégis eszébe jutott gr. T-nek, hogy a maestrot jó volna haza vinni. A hangverseny idejéig még csak két óra van. Ebből másfelet legalább pihenni kell, egy félórát az öltözködés vesz igénybe. L* nem akart a dologról semmit sem tudni. A lengyel főnemesség között pompásan lehet mulatni. A varsói színház titkára e Kedves barátom! Ma a méltóságos főrendek ügyesen rászedtek bennünket. Már napok előtt kire járt, hogy a válaszfelirat (melyet nem mint múlt levelemben említettem Szécsen hanem Szögyényi készített) nagy vitát fog a felsőházban előidézni. Különösen azt emlegették, hogy Vay Miklós dr. élénk vitát fog előidézni a polgári házasság kérdésében , s erre megnyílik az iszonyú harcz, mely meg fogja remegtetni a nemzeti múzeum oszlopait. Nosza rajta, sietett minden ember a czifra kapuson, az iparon és művészeten keresztül (az iparmúzeumon s a most festés alatt levő lépcsőházon) keresztül fel a méltóságos főrendek karzatára. A bizottságokba rendelt képviselők is alig várhatták meg, míg az elnökre és jegyzőkre beadják szavazataikat, hanem rohantak illetőleg rohantunk idősebb és rangosabb collegáink csarnokába, mely előtt az idén különös intő jel gyanánt a vágóhíd omnibusai állanak, de bizony ott egyebet nem igen hallottunk, mint a kis Szögyényiek szónoklatát, ki elég ékesen szóllással támogatá az általa szerkesztett válaszfeliratot. Akar-e valaki még e tárgyhoz szólani — kiáltja a kis peczkes magatartásu elnök ezérn a vékony hangon, — s a felelet reá mély hallgatás. Ekkor feláll Zichy Vicközben látogatást tett a maestro szállásán. Ott azt mondották neki, hogy a herczegnél volt reggelin, s alkalmasint még ott van. No akkor meg is ütheti a guta a mai hangversenyt! Rohant a herczeghez, hol a maestrot a legkedélyesebb ölelgetőzés között találta egy tblanus kapitánynyal. Épen készültek per testu lenni. A titkár kétségbeesve s a tőle kitelhető bátortalansággal figyelmezteté a maestrot, hogy a hangverseny ideje nagyon közeledik. Óriás közönség lesz. Ilyen tele színházat Varsó még nem látott soha. A jegyekért csaknem bajba kaptak az emberek. — No az ugyan kár volt .... édes barátom, jelentse az igazgatónak, hogy nem fogom ma a hangversenyt megtartani. — Lehetetlen ! — Kérdezze a kapitánytól! — De a közönség! — Jelentse, hogy beteg vagyok. A szegény titkárt csak a gondviselés mentette meg, hogy rögtön görcsöket nem kapott az igazgató helyett. Végre gróf T. bele disputált egy pohár pezsgőt, s ettől magához tért annyira, hogy szóba állhatott vele a gróf. — Nyugodjék meg uram. A maestro játszani fog. Mindössze annyi baj lesz, hogy egy órával a hangverseny későbbre fog elkezdődni. Menjen nyugodtan haza. El lehet gondolni, hogy a szegény titkár mekkora nyugodtsággal ment vissza a színházhoz! A maestrot a grófnak csakugyan sikerült haza vinni. Egy óráig aludni engedte, de akkor aztán megkísértette felébreszteni. Nem lehetett. (Folytatása kör.) Fővárosi levelek. V. Budapest, szept. 9-én 1875.