Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-12 / 208. szám

IX. év­fol Nea nr. 208-dili rzhite. Kolozsvárit, 1875. vasárnap, szeptember 12. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre............................... *IT‘ Félévre.......................................° » » Egy negyedre.............................. 4 » — » Egy hónapra ......................... 1 » 60 „ ’2n 5" 4 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A 1 y c e « m^n y o m d á b a n. K iadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. n5 ír HIRDETÉSI DIJAK: Ötször h­asábozott garmond sor­ára, vagy annak területe­i kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilletés külön számittatik. u­j Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR börönként, vagy annak helye 26 tr­itec­umok, hirfüzérbe soronként 1 írt. ^_____________________________________ff* KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 11. A vámértekezlet után. A magyar kormány, miután saját tanul­mányai és adatai folytán, elkészíti azon vá­laszt és ellenjavaslatot, melyet az osztrák kor­mány tarifa javaslatával szembe akar állí­tani, a jövő héten megkezdendő tanácskozá­sokban és miután minden czikkre külön szak­értőket hallgatott ki, munkálatát egy szak­értőkből, képviselőkből és hírlapírókból álló vegyes tanácskozás elé terjesztő. Ennek czél­­ja inkább csak különböző körökkel való véle­ménycsere és ez után a közönség felvilá­gosítása, mint érdemleges, szakszerű tanács­kozás volt, noha e tekintetben is, nem egy tétel jön a felmerült adatok és ellenvetések folytán megváltoztatva. A fő dolog az, hogy e tanácskozásokból és az ezek tárgyalási alapját képező kormá­nyi előterjesztésből először jut­nak nyilvános­ságra azon főbb alapelvek, melyek a kormányt nemcsak az osztrák és magyar kereskedelmi szerződés revisiója tárgyában vezetik, mert ezek köztudomásúak, de a szoros értelembe vett t­ar­i­f­f­a p­o­li­t­i­ká­b­a­n vezérlik. És ez nagy­ fontosságú dolog, mert ha közös vám­területben maradunk, ennek kára és haszna attól függ, hogy milyen lesz a tariffa politi­ka és viszont­ az önálló vámterülettel is csak akkor fogunk hasznot biztosítani az or­szágnak, ha helyes elvekre tudjuk fek­tetni trarifáinkat és ezeket keresztül tudjuk vinni minden részletében. Igaz ugyan, hogy ha önálló vámterü­letünk lesz, akkor sok részben más tarifta politikát kell követnünk, saját érdekünkben, mintha vámközösségben maradunk , mert kü­lönböző lesz a vámterület nagysága és termé­szete és különbözők a tekintetbe veendő té­nyezők, az elérendő czélok. De vannak alap­elvek, melyek iránt ha tisztában lesz és vám­tételekben kifejezni tudja kormányunk, azok­nak hasznát veszi mind a két esetben. Tehát a conferencia által tárgyalt munkálat alapel­vei hol direkte, hol indirekte, hasznos anya­got szolgáltathat mind a két eshetőségben a felmerülő különböző kérdések megoldá­sára. Minden vámnak van egy közgazdasági és egy pénzügyi része és ezek aránya min­den vámterületben, annak természete szerint különböző kell hogy legyen a szerint, a­mint az illető országnak iparát védeni, nyers ter­ményeit szabadon értékesíteni és állam­­­háztartási jövedelmeit fokozni kell. Sőt ezeknek is h­a­t­á­r­t és irányt a forgalom termé­szete és mértéke sz­a­b. Ez más egy ma­gyar és más egy osztrák-magyar vámterü­leten. A kormány tehát munkálatában (mely a pénzügy és kereskedelmi minisztérium köze­geinek, a miniszterekhez intézett jelentése alakjában van készítve) a közös vámterületen igyekszik a magyar és osztrák érdekeket, ká­runk nélkül, kiegyeztetni. Ebben három alap­elv vezeti: a nyers terményeket vámmentes­sé kell tenni és a kiviteli vámot meg kell szüntetni. Ezt követeli a magyar földmivelő, de az osztrák gyárosok érdeke is. Tehát meg­szűnnék a gabnavám, a bőrre és rongyra ve­tett kiviteli és komlóra vetett behozatali vám. E három utóbbi Magyarország érdekének, az előbbi Ausztriának használ. A félgyártmányok vagy vámmentessé té­tetnek, vagy csekély vámmal terheltetnek. A félgyártmány nekünk szükséges, ipari fejlődé­sünkre, de sokat használ Ausztria is és mind­kettőnek ipara nyer ez által. A finom és fényűzési czikkek vámja úgy emeltetik, hogy ez által 3 millió jövedelmi fokozás lesz (ebből a mi javunkra esik 1 millió.) Ebben is nyer mindkét állam. Az alapelvekben így meg lehet egyezni és tökéletesen helyesek is azok, de annál ne­hezebb a részletes kivitel, így nekünk olcsó pamut fonal kellene. Ausztriának épen fonal­­gyárait kell védeni; a mi gyapjúiparunknak kellene védelem . Ausztriának nem ; a mi dur­va vasgyártmányainkat kell védeni, Ausztriának finomabbat, agyag üvegiparban egyetértünk. A szesz és czukor iránt sem lesz nehéz meg­egyezni. De ezekben az adótörvényhozás lesz nehéz. A javaslat részleteiben a kormány tesz consessiokat a fonal és összes szövészeti czik­­kekben Ausztria javára , de a durva vas, ke­ményítő, szappan, rongy, bőrczikkekben nekünk követel. Meglátjuk, mily eredménynyel. H. S . Deák Ferencz lemondása. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke, hivatalosan tudtára adta a fővárosi központi választmánynak, hogy Deák Ferencz egészségi tekintetekből nem fogad­hatja el a képviselői mandátumot a fővárosi har­madik választókerületből. Ennélfogva a központi választmány felszólíttatik, hogy a harmadik válasz­tókerületben új választást rendeljen el. A közpon­ti választmány szombaton délután ülést tart, hogy e tekintetben intézkedjék. — A magyar delegatió elnöke régi szo­kás szerint ezúttal a felsőház, az alelnök pedig a képv.­ház tagjai közül fognak választatni. Az el­nöki állásra Szőgyényi-Marich László, a felsőház alelnöke, az alelnökire pedig Szlávy József van­nak kijelölve. — A képviselőház e hó 20-ikán vagy négy hétre el fogja magát napolni és csak október hó végnapjaiban kezdi meg üléseit, hogy azonnal hozzáfogjon a jövő évi költségvetés tárgyalásához. Az országgyűlés elnapolása előtt — írja az­­Ellenőre — a kormány csak a budgetet terjeszti elő, hogy a pénzügyi bizottság rendelkezése alatt álljon. A pénzügyminiszter és belügyminiszter azon nagy­­fontosságú törvényjavaslatai, melyek a pénzügyi helyzet javítására és a közigazgatás reformjára vo­natkoznak , egymással szoros kapcsolatban álla­nak, értesülésünk szerint az országgyűlés újabb összejövetele alkalmával, október végén fognak elő­terjesztetni. ( TARCZA. A FEKETESZENE HERCZEGNŐ.*) (Egy ezredes naplójából.) Irta: K. PAPP MIKLÓS. Egy hangverseny Varsóban. (Folytatás.) Reggeli után a herczegnő felkérte LM, hogy játszék kivételképen az ő kedvéért egy rövid kis lengyel románcot. Oda ült szemtől­­szembe a művészszel, a­ki egészen el volt me­rülve azokba a kárhozatos fekete szemekbe, melyeket a herczegnő olyan kegyetlenül tudott ragyogtatni. — Kedves L*, ön nem az én románco­mat játsza ! — Ijedet, herczegnő, de már annak nem én vagyok az oka ! A vendégek el voltak ragadtatva. Zongo­rán ilyen hangokat Varsóban még nem hallott soha senki, s midőn a kívánt románccal befe­jezte játékát, a herczegnő szemeiből könyek törtek elő. L* úgy érezte magát, mintha nem is ezen a világon volna. A szép ében fekete für­tök beárnyalták homlokát, szemei égtek, ar­­cra lángolt. Barátja alig mert reá tekinteni. Játék közben sok baja támadt hanyagul kö­­tött nyakkendőjével. A herczegnő megkérte, u­g­gy engedje egy tűvel oda tűzhetni azt, s ejtette saját soliterjét, s azzal tűzte meg az nyakkendőjét. A­mig ez a műtét tartott, a razgyogó szemek még jobban megza-8^r4b01Mutalv4cy a­­Ma+tyar Polgár“ 187°- éri várták a művész fejét. Megittasodott tőlük. Ez a legveszedelmesebb részegség a világon. L* felkelt, s egy ablakmélyedésbe ült. Gr. T. alig várta, hogy külön fogja. — Mit mondtam ? Te magadon kívül vagy! — Barátom ilyen szemeket még nem láttam soha az életben ! — Szó sincs róla, nézd meg azt az arcz­­képet az átelleni falon, s akkor beszélj. Az a kép egy fiatal leányt ábrázolt, egy csodaszépséget, a­milyent maga a természet is csak ritkán szokott produkálni jó kedvében. Olyan alak, hogy Phydias a lábai elé borult volna, olyan szemei voltak, hogy nem emberi, de ha Libia pusztáin hímoroszlánnal talál­kozik, talán az is kitér tekintete elől, azt is megveri nézésével. És minő finom metszetű ajkak! A képíró művészek nem rendelkeznek olyan színnel, melylyel vissza tudnák adni annak üdeségét. Látszik ezen a képen, hogy keresve igen, de megtalálva nincsen a valóság. Ha­sonlít a herczegnőhez, de csak úgy, mint a csinált rózsa az igazihoz. —■ Nos mit mondasz hozzá ? — Barátom, lehetetlen, hogy ez élőnek legyen az arczképe ! — Bizony pedig az. Egy év előtt ment férjhez D—fiú orosz herczeghez. A mi herczeg­­nőnk huga. Egy kicsit hasonlít is hozzá. — És hol lakik most ? — Szentpétervárt, a férje alezredes a X-ik lovas ezrednél. — Ha ez az asszony él, akkor nekem meg kell őt látnom, ha életembe kerül is ! A beszélgetésnek véget kellett hogy ves­senek, mert a herczegnő közeledett, kinek éles tekintete nem kerülte el, hogy vendégei az arczképet bámulták. — Készen vannak önök az ítélettel ? — Ki merne ítéletet tartani e fejedelmi alak felett! szólt L*. — No lám, Dafi­ herczeg más vélemény­ben volt, ítélt az eredeti felett, — s nőül is vette húgomat. Apropos, egy szívességre aka­rom a maestrot felkérni. — Herczegnő! — Egy levelet küldök húgomnak, s azt személyesen fogja átadni. A önök ismeretsége nagy örömet fog Mélaidénak szerezni. Szenve­délyes zene­barát, s mondhatom, hogy a ma­estro imádói közé tartozik. — Ai herczegnő, e megbízatás kétsze­resen érdekessé teszi szentpétervári uramat. Elutazásom előtt a herczegnő megengedi, hogy személyesen vegyem át a levelet. — Kétségen kívül, s épen azért csak a viszontlátásig köszönök ! A herczegnő búcsút vett vendégeitől. A férfiak magukra maradtak, é­s így az út hamar megnyílt a pezsgőkhöz. Délután 5 órakor L* és barátjának olyan magas kedélyhangulata volt, hogy néhány vig czimbora aggodalommal gondolt a hangver­senyre. A legkevesebbet persze maga L* gon­dolt vele. Ő a jó kedv ködén keresztül is azt az igéző két asszonyt látta. Az egyik egy pompázó rózsaszál, a másik csak az imént volt még bimbó. Hanem egyszer aztán mégis eszébe jutott gr. T-nek, hogy a maestrot jó volna haza vinni. A hangverseny idejéig még csak két óra van. Ebből másfelet legalább pihenni kell, egy félórát az öltözködés vesz igénybe. L* nem akart a dologról semmit sem tudni. A lengyel főnemesség között pompásan lehet mulatni. A varsói színház titkára e Kedves barátom! Ma a méltóságos főrendek ügyesen rászedtek bennünket. Már napok előtt kire járt, hogy a válaszfelirat (melyet nem mint múlt levelemben említettem Szécsen hanem Szö­­gyényi készített) nagy vitát fog a felsőházban elő­idézni. Különösen azt emlegették, hogy Vay Mik­lós dr. élénk vitát fog előidézni a polgári házas­ság kérdésében , s erre megnyílik az iszonyú harcz, mely meg fogja remegtetni a nemzeti múzeum osz­lopait. Nosza rajta, sietett minden ember a czifra kapuson, az iparon és művészeten keresztül (az iparmúzeumon s a most festés alatt levő lépcső­házon) keresztül fel a méltóságos főrendek kar­zatára. A bizottságokba rendelt képviselők is alig várhatták meg, míg az elnökre és jegyzőkre be­adják szavazataikat, hanem rohantak illetőleg ro­hantunk idősebb és rangosabb collegáink csarnokába, mely előtt az idén különös intő jel gyanánt a vágóhíd omnibusai állanak, de bizony ott egyebet nem igen hallottunk, mint a kis Szögyényi­ek szó­noklatát, ki elég ékesen szóllással támogatá az ál­tala szerkesztett válaszfeliratot. Akar-e valaki még e tárgyhoz szólani — kiáltja a kis peczkes magatartásu elnök ezérn a vékony hangon, — s a felelet reá mély hallgatás. Ekkor feláll Zichy Vic­közben látogatást tett a maestro szállásán. Ott azt mondották neki, hogy a herczegnél volt reggelin, s alkalmasint még ott van. No akkor meg is ütheti a guta a mai hangversenyt! Rohant a herczeghez, hol a maestrot a legkedélyesebb ölelgetőzés között találta egy tblanus kapitánynyal. Épen készültek per te­s­tu lenni. A titkár kétségbeesve s a tőle kitelhető bátortalansággal figyelmezteté a maestrot, hogy a hangverseny ideje nagyon közeledik. Óriás közönség lesz. Ilyen tele színházat Varsó még nem látott soha. A jegyekért csaknem bajba kaptak az emberek. — No az ugyan kár volt .... édes barátom, jelentse az igazgatónak, hogy nem fogom ma a hangversenyt megtartani. — Lehetetlen ! — Kérdezze a kapitánytól! — De a közönség! — Jelentse, hogy beteg vagyok. A szegény titkárt csak a gondviselés mentette meg, hogy rögtön görcsöket nem ka­pott az igazgató helyett. Végre gróf T. bele disputált egy pohár pezsgőt, s ettől magához tért annyira, hogy szóba állhatott vele a gróf. — Nyugodjék meg uram. A maestro játsza­ni fog. Mindössze annyi baj lesz, hogy egy órával a hangverseny későbbre fog elkezdődni. Menjen nyugodtan haza. El lehet gondolni, hogy a szegény titkár mekkora nyugodtsággal ment vissza a színház­hoz! A maestrot a grófnak csakugyan sikerült haza vinni. Egy óráig aludni engedte, de ak­kor aztán megkísértette felébreszteni. Nem lehetett. (Folytatása kör.) Fővárosi levelek. V. Budapest, szept. 9-én 1875.

Next