Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-04-08 / 81. szám

közben már a bizottság rendelkezésére bocsátotta magát, s nem szenved kétséget, hogy Guibert ér­sek akár írásban, akár szóban szintén válaszolni fog a hozzá intézendő kérdésekre. Az angol nemzetet tegnapelőtt kellemet­len meglepetés érte. Beköszöntött nála a deficit, a tory párt kormányzatának ezen első s eddig egyetlen gyakorlati következménye. Míg a wighek állottak az ország élén, évről-évre óriási fölösle­gek kisérték a pénzügyi gazdálkodást Egy egész csomó rendkívüli szükséglet, így például az Ala­­bama-kárpótlás, mely 32 milliót ten s az asaulik elleni expeditió költségei daczára Gladstone min­den esztendőben jelentékeny jövedelmi többlettel állt elő s folytonosan újabb adóleszállitásokat a megkönnyebbitéseket inditványozott s valósittatott meg. A tory-kormány a legvirágzóbb pénzügyi hely­zetet vette át elődétől, de két évi uralkodása alatt oda tudta vinni a dolgot, hogy a jövő évre már mintegy nyolcz milliónyi deficit van előirányozva, melynek fedezésére a jövedelmi adó emelése tér­­vezt©tik. Ez annál feltűnőbb eredmény, minthogy a márczius 31 én lejárt pénzügyi év még 7.100.000 frt jövedelmi többlettel záratott be. A kiadások a mult évben 746,210.000, a bevételek 771,131.000 forintot tettek. A most kezdődő pénzügyi évben a kiadások 780,410.000, a bevételek 772,700.000 írtra előirányozvák s igy a hiány 7,740.000 írtra rúg. A deficit fedezésére Northcote pénzügyminisz­ter az 1500 frton felüli jövedelem adójának egy­­szertolival leendő emelését indítványozza, mely adó­emeléssel 3.650.000 frt superplust vár a költség­­vetésben. Ez a budget-előirányzat aligha­nem még in­kább emelni fogja azon elégületlenséget, melyet a közvélemény a kormány egyptomi pénzpolitikája iránt érez. Cave jelentése ez ügyben, melyet a pénzügyminiszter végre előterjesztett, főleg most, miután a franczia kormány a khedivenek bankárává lön, igen élénk vitákra fog alkalmat, nyújtani, úgy látszik, maga a kormány is aggodalmakat táplál a jövendő dolgok iránt, mert az ügyről a péntek éjjeli ülésben olyan későn nyilatkozott, hogy a szombati lapok már nem szólhattak róla. Joztathatott meg, mivel a magyar akadémia évi üléseinek vége még nem tudatik, az üléstermet pedig csak azután lehet az osztrák delegáció ré­szére átadni. Bécs, ápr. 5. A ma Andrássy gróf elnökle­te alatt tartott minisztertanácsban, a hadsereg költségvetése annyiban elintéztetett, hogy a vég­érvényes megállapodás a holnap ő­felsége elnök­lete alatt tartandó minisztertanácsban a tavaly jó­váhagyott budgethez képest előreláthatólag a téte­leknek emelése nélkül létre jöhet. A bosnyák menekültek segélyezésére fordí­­tott költség ügye nem vétetett tárgyalás alá, mi­vel az erre vonatkozó számadások még teljesen nem készek. A kaszárnyaépítésről sem volt szó.­­ Simo­nyi és Chlumeczky miniszterek a vámtételek fö­lötti tanácskozást tegnap be­fejezték. A plenáris ér­tekezletek holnap és holnapután ismét folytattatni fognak. A helyzet nyilvánvalólag javult s a két fél hangulata láthatólag reményekre jogosító. Bécsből a­­Hon a következő levelet vette apr. 5-ki kelettel. A helyzet komoly. A fogyasztási adókban érdemlegesen még nem tárgyaltak, e héten az elé sem kerül, csak az illető refe­rensek­­váltogatják“ eszméiket és adnak egymásnak oldalvágásokat, illetőleg a bécsi miniszterek illető referense jelenleg­­beteg." A vámügyben elővették hétfőn és kedden az egyes tételeket, úgy mint azo­kat a múlt évi septemberben Horn alatt állott kor­­mányi bizottság összeállította volt, és a­mint azok a februári budapesti tanácskozások alkalmával is tárgyaltattak A megegyezés — igen kevés eltéréssel — konstatálható a gyarmati, aczél, vas, rövid árukra nézve, de a gyapjú- és pamutárukban a differen­ciák fenmaradtak. Az osztályozás tekintetében újabb vitás kérdések merültek fel és e végett távirati úton Budapestről szakértők hivattak fel, az oszt­rák kormány hasonlókat vesz igénybe. Ezek csü­törtökön fognak tanácskozni, mely tanácskozás eredménye pénteken tárgyaltatik az egyes minisz­terek és szakreferensek által; azután jön közös tanácskozás alá, a­mi körülbelül vasárnap vagy a jövő hét első napjaira várható. Bazanttal az illető referensek érintkeztek. Az a híre, hogy erős osz­trák álláspontot képviselő de nem oly makacs véd­­vámos, mint hirlelek, vagy a brünni kamara mun­kálatából következtetni lehet­. Tehát a vámügy hivatalos tárgyalása szerdán és csütörtökön szüne­tel. Simonyi kitűnő tapintattal viszi az ügyeket. Sérthetetlen mint egy Achilles. A közös budgetet eddig a miniszterek csak maguk közt tárgyalták. Csak ha ez megvan és ha vitás kérdések merülnek fel, fog az formális kö­zös minisztertanács elé kerülni. A bankügyben az osztrák bank egy újabb tervet nyujtott be, mert a kartellt semmi­esetre sem fogadja el. De e terve me­rőben elfogadhatlannak bizonyult. Most magyar részről dolgoznak ki egyet, hogyha lehet, a kartell és valuta nehézségek lehető kerü­lésével, de a magyar bankalap és igazgatód g te jea Ai­t­llá viá VA ! Az osztrák részről folyton tartó merevség ellen, azt hiszem, erős szerekhez kell folyamodni. A bécsi tárgyalásokról. Bécs, ápril 5. A közös költségvetés fölött az előzetes tanácskozások ma befejeztettek. Az eredeti előirányzatban jelentékeny kevesleet is esz­közöltetett. A végleges megállapítás holnap törté­nik az ő felsége elnöklete alatt tartandó közös ta­nácskozáson. Simonyi miniszter és Matlekovics osztályta­nácsos ma délután terjesztették elő a többi mi­nisztereknek a részletes vámtárgyalásokban eddig elért eredményeket. A delegációk május első hetében fognak meg­­nyittatni; a megnyitás napja még most nem ható érzékenyen összeveszett egyszer Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is, ki megszólította azért, mert katona létére különözködni akart a nyakravaló nem viseléssel. Mészáros ezt nem tűrte, Petőfi pedig elkeseredett. Lemondott tiszti rangjáról s azt irta Mészárosnak, hogy nem tudta, hogy a ha­zát nyakravaló nélkül nem lehet védelmezni. Ez eset után került 5 Bemhez, kit aztán a rajongásig szeretett. ,Ez a csúf öreg pólyák az én második apám. Valóságos félisten. Ágyudőrei kö­zött született, a szabadságharczok voltak az is­kolái, s egyedül százszorosan feléli Magyarország összes tekintetes táblabiráit .* Az öreg úr készséggel elnézte az ifjú láog­­lalkú költő különcrködéseit, sőt egyenesen féltet­te, hogy táborában veszedelem fogja érni. Sok­szor figyelmeztette erre, de Petőfi határozottan kijelenté, hogy: vagy Bem mellett szolgál, vagy sehol sem. Mikor ennek a Keczei Bokor Andrásnak az esete történt, az öreg úr sok boszuságon ment keresztül. Ezt jól tudta Petőfi s szó nélkül tá­vozott. Mert egyenesen fölkeresni azt a szeren­csétlen embert. Az érzéketlenül várta sorsát. — Mit tettél te szerencsétlen! — szólt Bo­korhoz Petőfi. A megszólított belebámult az alkonyatba s nem felelt semmit. — Egy hitvány sajtért áldoztad fel életedet; hát őrült vagy? Ittas voltál? . — Nem. — A szász igazat beszélt. Mind a kettőnknek igazunk van. És épen ez a baj, tiszt úr ! — Loptál, hogy lehet igazad ? In a szomszéd­ faluban lakik a feleségem és négy kis gyermekem. Fél esztendeje nem lát­tam okét. A­mint jöttünk, ácsorgó asszonyoktól megtudtam, hogy a feleségem beteg, gyermekeim éheznek, a könyörületes emberek tartják őket egyik napról a másikra. Ez a hir elkeserített. Az első gondolatom az volt, hogy elhagyom a tábort s meglátogatom a beteg asszonyt. Bár igy tet­tem volna ! — Hibáztál volna akkor is. — Azért nem tettem. Nem akartam, hogy szökevénynek tartsanak. Ha elfognak, akkor rész­legem lett volna. Mikor beszállásoltak a faluba, a gazda akkor rakosgatta össze sajtjait. Kértem, hogy adjon belőlük egyet. Megtagadta, azt állítván, hogy adott már a tábor számára eleget ingyen. Ha megfizetem, úgy ad, különben nem. Nem volt pénzem Lefeküdtünk. Én álmatlanul virasztottam, eszembe volt az a beteg asszony mindig. Láttam, hogy a szász hová zárja el sajtjait. Fölkeltem s a zárt fölfeszítem. Elloptam egy sajtot, az szent igaz, de nem magamnak. Egy asszonynak adtam át, ki reggel az én falumba akart menni. A szász észrevette reggel a dolgot. Gyanúja reám esett. Az ellopott sajtot nem tudtam már visszavenni. Följelentett. Ennyiből áll az egész eset. Nagyobb tolvajt is akasztottak fel már nálamnál, vitéz ka­pitány úr, én csak ezt mondó vagyok! Petőfit meghatotta ez az eset. Ez a halálra szánt ember nem hazudott sír­ja szélén. Bár jól tudta, hogy a tábornokot — a sok szomorú példák és fegyelmetlenségi kihágások után — nehezen lehet könyörületre bírni, mégis föltette magában, hogy szólani fog. Széchenyi azt mondotta volt egyszer, hogy: olyan kevesen va­gyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kelle­ne kegyelmezni. Hát most ? minden férfi karra tízszeres szükség van. Visszatért a tábornok la­kása felé. Épen akkor lépett ki onnét az inspec­­tiós tiszt. — Lehet az öreg­úrral beszélni ? — Nem lehet. — Miért ? — Három napja, hogy nem aludt, most dől le pihenni. Meghagyta, hogy csak rendkívüli hírre költsék fel. Petőfi és védenczére ez a legroszszabb hír volt. Míg egyrészről tudta, hogy ez a nyomorult ember menthetetlen áldozat lesz a Bem kegyelme nélkül, addig másrészről nem vehette magát reá, hogy fölkeltse álmából azt a megroncsolt öreg­embert, ki napokon keresztül ébren volt, azért, hogy mások békében pihenhessenek. Tudta, látta az öreg erőfeszítését. Ha kidől, ha betegség áldozata lesz, a vezér nélkül ma­radt sérget az ellen szétszórja. Hadd pihen­jen tehát. Volt még egy reménye úgyis. Bokor Andrást csak reggel jókor fogják kivégezni. Addig talán jó alkalom kínálkozik, talán jön valami ked­vező hír, a­mi az öreget jobb hangulatra tereli. Beállott az est. Petőfi is nyugodni ment Neki sem kellett sok rengetés. Elaludt szépen, mintha otthon lett volna Pesten, abban a barátságos szobában, a­hol kis­fiát utoljára Fogarat, 1876. ápril 4 én Ama mély csend közé, mely Fogaras vidéken huzamosb időn át — közügyeink horizontján ural­kodik — két mozzanat vegyült, melyeket itt a következőkben röviden registrálni bátorkodom. Tegnapelőtt, ápril 2 án a helybeli ev. ref. egyházi tanács kezdeményezése és rendezése foly­tán Deák Ferencznek, hazánk nagy fiának, a dicső férfiúnak emlékére az említett egyház tem­plomában gyászünnepet tartottunk. Örömmel konstatálom, hogy ezen alkalom­mal az itt é­l különböző nemzetiségek egybeforr­tak. Mindenki: magyar, román, szász, zsidó sietett a nagy férfiú iránti tisztelet adóját leróni. Részt vettek mindennemű hivatalos és magán testületek, a honvédség, a közös hadsereg is nagy szám­ban képviselve volt. Pánczél Károly ev. ref. pap nagyszabású és nagyhatású alkalmi beszédet mon­dott. A helybeli dalárda tagjai: Gál Domokos, Friedsmann, Schuller, dr. Worell, Gngoriu­* * *, Sem­­sey, Stieiner, Heller, Kramp, Reiner és Haupt urak remekeltek és az ünnepélyt becses közreműködé­sükkel imposans nivesura emelték. A második mozzanat pedig ápril­i án azaz tegnap tartott rendes tavaszi bizottmány­i gyűlésünk volt. Ezúttal főkapitányunk Boér Kálmán elhárít­­hatlan akadályoztatása és megbízása folytán Cod­ru Dragianulu János elnökölt. Meglátszott, hogy az elnöki székben nem a kitűnő közigazgatási tehetségű Boér Kálmán, ha­nem egy nem abba qualificált és termett ember ült. — Mindazonáltal egy az elnöki székből jött, kirívó s otromba botrány kivételével, melynek e térem­ kitálalásától bizonyos — a közvetlen érde­lődök által gondolható — okoknál fogva tartóz­kodnom kell, a bizottmányi gyűlés, mely hihető­leg ily alakban utolsó is volt, minden nagyobb baj és felemlítésre méltó momentum nélkül lefolyt. Codru Dragosianu János alkapitány uramat figyel­meztetjük­ ,a fogadatlan prókátornak ajtó háta mögött a helyen. Ama bizonyos privát véleményét — a­hogy ő állítja, hogy privát — ne szőlje bi­zonyos saját privát érdekei elérhetése czéljából, hivatalos jelentésébe és ne tolakodjék magasztalá­­saival oly emberekhez, a­kiknek ilyszerű és leg­kevésbé a tőle jövő dicséretekre szükségük nincs. Az ily eljárás megbocsáthatatlan tapintatlanság, vagy pedig kiszámított rész­akaratra mutat, mely utóbbival nála nem ritkán találkozunk, de a leg­közelebbi restauratiónál gondunk lesz, hogy hason­lotta. Talán álmában hallotta is annak a gyer­meknek a nyöszörgését, meg az altató danát hozzá .... Egyszer aztán igazán hallott valamit. Megszokgatott dobpergés volt.................... Vitték már Keczei Bokor Andrást. . . . Elöl egy szakasz, hátul ismét egy szakasz honvéd, az inspectiós tiszt, meg a tábori pap. Petőfi rémülten ugrott fel helyéből. Viradott jól. Alig tudott néhány ruhadarabot magára kapni. Rohant Bemhez. Mondták a parancsra váró fu­tárok és kémek, hogy még alszik, nem szabad felkölteni. Nem hallgatott reájuk. Mikor az ágy előtt volt, a lámpás világánál látta, hogy Bem nyugodtan alszik. Egy angyal­nak sem lehetett volna csendesebb álma Mit csináljon? Nem volt idő a habozásra. A dobpergés hangjai még fülébe zúgtak. — Tábornok úr! nem felrezzent. — Nos? Te vagy Sándor? Mi baj? Meg va­gyunk támadva? — Nem tábornok úr. Am a szerencsétlen em­bert viszik ki ... . — Kiről beszélsz? — A­ki azt a sajtot............. — Elég! Nem akarok többet hallani ! Ne ártsd magad ilyen dolgokba, — szólt Bem ha­ragra lobbanva. A hadsereget példás bünteté­sek kell hogy megóvják. Én nem akarok rabló bandákat vezetni! A rosz példa ragadósabb a pestisnél! — Ez nem volt gonosz ember, — én becsü­letemmel állok jól érette! — Már késő! — Még nem! Bem kedvetlenül kelt ki ágyából, hova egé­szen felöltözve feküdt volt le; az első pillanat­ban olyan taglejtést csinált, mintha ismételni akarná, hogy akarata megváltozhatatlan. Petőfi tiszteletteljesen vissza akart vonulni. — Jól van, ha nem késő és jól áll a­z éret­te, függesztesd fel az ítélet végrehajtását. Petőfi elrohant. Egy galopint küldött a vesz­tőhelyre. Az soha jobbkor nem érkezhetett meg. Bokor Andrást visszahozták. Petőfi visszament Bemhez, elbeszélte az el­­ítéltteli párbeszédet. — Mond meg neki, hogy egy óra múlva • + » Negyed napra meleg napja volt a magyar tábornak. Az oroszok be akarták keríteni. Az öreg úr észre­vette. Csak egy mód volt arra, hogy az oroszokat tévútra vezesse. Egy dom­bon 6 ágyú működött, annak észrevétlenül felét át kellett lopni egy másik oldalra. Az u­rt csak gyér bokrok fedték. Az ellen iszonyú kartácstüzet szórt épen erre az oldalra A­ki azt a parancsot oda tudná vinni, az nagy szolgálatot tenne. Akadt vállalkozó. Egy óra múlva a m­ítoszok jobb szárnya oldalba volt támadva az­zal a három ágyúval. Erre nem számoltak, meg­bomlott renddel vonultak vissza, azt hitték, hogy onnét nagyobb erő fog ellenük törni s egész had­­szertáruk oda vész. Az öreg ur nevetve nézte távcsövén a dolgot. Látta, hogy a küldöncz, a ki a parancsot vitte, egész kartács-zápor között úszott. Annak az embernek a szive helyt kell hogy legyen. Ki vitte el a parancsot? kérdé Kurcztól. — Nem ismerem tábornok úr. — Ha visszakerül, hozzák elém. Estére előhozták. Tizenegy seb bob­tá a derék fiút. Alig birt a lábán megál­lani. — Hogy hivnak? — Bokor Andrásnak. Béminek eszébe jutott ez a név. Félig eléje ment, s megszok­ta kezét. Becsületes ember vagy. Levelezés. Jó adtusokat provokálhatni többé alkalma ne le­hessen A gyűlést többi részeiben inkább formali­tásnak lehetne nevezni. Majd ezután érdekesebbek lesznek a közigazgatási bizottság ülései, melyek­től mi itt sok üdvös dolgot remélünk. 1.­­ Közállapotaink és az iskolai takarékpénztárak eszméje. (Vége.) A gömöri záloglevelek, a 30 milliós kölcsön és az 54 milliós kölcsön 81/40/# ba (árfolyam 76 és 75,26) kerültek. Francziaország ugyanazon időben a háború által szenvedett nagy vesztesé­gei daczára 5 milliárdos kölcsönét G°/#-al helyezte el (árfolyam 83­6), és Oroszország, mely 1871- ben szintén a pénzpiaczhoz fordult, 6,86°/%-os pénzt kapott (árfolyam 85,25). E szerint Magyarország az említett kölcsönökből 77­,0 millióval keveseb­bet kapott, mint kapott esetleg Francziaország, illetőleg 9*­0 millió forinttal kevesebbet, mint ka­pott volna Oroszorság. Legkiáltóbb azonban a nagy 153 millió forintos kölcsön eredménye. E kölcsön pontos szá­mítás szerint 10 89'/o-ba kerül (árfolyam 84'/1 és 87­2), míg Oroszország 1873-ban fölvett kölcsöne csak 5,37 %-ba (árfolyam 93). Magyarország e szerint a kölcsön első felével 33 */bo m. forint, má­sodiknál 310/10 forinttal kevesebbet kapott mint esetleg Oroszország. Ha már most összefoglaljuk azon vesztesé­geket, melyeket Magyarország az említett kölcsö­nöknél szenvedett és ha az összehasonlítást csak Oroszországra fogadjuk is el, mely pedig szintén nem épen a legrendezettebb pénzügyi viszonyok közt volt; melynek szintén vannak kényszerrel felruházott papírjegyei; még ezen, nem épen a legjobb hitelt élvező országgal szemben is azt ta­láljuk, hogy Magyarország az említett kölcsönök­nél, melyek összesen 328 millió forintot képvisel­nek, 83*/.. milliót, azaz egész adósságának majd­nem negyedével károsodott rész hitele követ­keztében. De még ha Ausztria hitelét tekintjük és irányadóul a papírjáradék kölcsönt vesszük is, a fentebbi kölcsönök eszközlése alkalmával 65®/.. m. forinttal károsodtunk (árfolyam 4®/,- nél 70, tehát 5Vnál 83'/*) E viszony a legjobb időben sem javult. Az uj járadékkölcsön 80*/a árfolyam mel­lett bocsáttatott ki és 20'/,-al kedvezőtlenebb, mint Ausztria papírjáradéka, mely 6Vra átszá­mítva 100 frton áll. Itt van egy felszólítás, mely egy hamburgi államkölcsönben való részvételre hivott fel: e köl­csön 4%-os s kibocsátási ára 94'/). Tegyük fel, hogy a kölcsönvevő Hamburg város csak 92). kap (két és fél •/, provisióul és­hagyja el táboromat, s szemem elé ne kerüljön. Most köszönje neked életét. Petőfi az ő „öreg polyák"-ját megcsókolta. — Aranyat érő szive van tábornok az ! -- Forradalomban semmit sem ér az érzé­kenykedés. Féljebb, indulj ! Mikor Petőfi megmondta Bokornak, hogy Bemtől kegyelmet kapott, annak az elfásult szivü embernek kicsordult a könnye, mind a két sze­méből. — Megyek megköszönni ! — No azt ugyan nem teszed, rész emberi Ne kerülj a szeme elé, ha jó kell ! Elhagyhatod a tábort, mehetsz a merre tetszik.

Next