Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-04-08 / 81. szám
közben már a bizottság rendelkezésére bocsátotta magát, s nem szenved kétséget, hogy Guibert érsek akár írásban, akár szóban szintén válaszolni fog a hozzá intézendő kérdésekre. Az angol nemzetet tegnapelőtt kellemetlen meglepetés érte. Beköszöntött nála a deficit, a tory párt kormányzatának ezen első s eddig egyetlen gyakorlati következménye. Míg a wighek állottak az ország élén, évről-évre óriási fölöslegek kisérték a pénzügyi gazdálkodást Egy egész csomó rendkívüli szükséglet, így például az Alabama-kárpótlás, mely 32 milliót ten s az asaulik elleni expeditió költségei daczára Gladstone minden esztendőben jelentékeny jövedelmi többlettel állt elő s folytonosan újabb adóleszállitásokat a megkönnyebbitéseket inditványozott s valósittatott meg. A tory-kormány a legvirágzóbb pénzügyi helyzetet vette át elődétől, de két évi uralkodása alatt oda tudta vinni a dolgot, hogy a jövő évre már mintegy nyolcz milliónyi deficit van előirányozva, melynek fedezésére a jövedelmi adó emelése térvezt©tik. Ez annál feltűnőbb eredmény, minthogy a márczius 31 én lejárt pénzügyi év még 7.100.000 frt jövedelmi többlettel záratott be. A kiadások a mult évben 746,210.000, a bevételek 771,131.000 forintot tettek. A most kezdődő pénzügyi évben a kiadások 780,410.000, a bevételek 772,700.000 írtra előirányozvák s igy a hiány 7,740.000 írtra rúg. A deficit fedezésére Northcote pénzügyminiszter az 1500 frton felüli jövedelem adójának egyszertolival leendő emelését indítványozza, mely adóemeléssel 3.650.000 frt superplust vár a költségvetésben. Ez a budget-előirányzat alighanem még inkább emelni fogja azon elégületlenséget, melyet a közvélemény a kormány egyptomi pénzpolitikája iránt érez. Cave jelentése ez ügyben, melyet a pénzügyminiszter végre előterjesztett, főleg most, miután a franczia kormány a khedivenek bankárává lön, igen élénk vitákra fog alkalmat, nyújtani, úgy látszik, maga a kormány is aggodalmakat táplál a jövendő dolgok iránt, mert az ügyről a péntek éjjeli ülésben olyan későn nyilatkozott, hogy a szombati lapok már nem szólhattak róla. Joztathatott meg, mivel a magyar akadémia évi üléseinek vége még nem tudatik, az üléstermet pedig csak azután lehet az osztrák delegáció részére átadni. Bécs, ápr. 5. A ma Andrássy gróf elnöklete alatt tartott minisztertanácsban, a hadsereg költségvetése annyiban elintéztetett, hogy a végérvényes megállapodás a holnap őfelsége elnöklete alatt tartandó minisztertanácsban a tavaly jóváhagyott budgethez képest előreláthatólag a tételeknek emelése nélkül létre jöhet. A bosnyák menekültek segélyezésére fordított költség ügye nem vétetett tárgyalás alá, mivel az erre vonatkozó számadások még teljesen nem készek. A kaszárnyaépítésről sem volt szó. Simonyi és Chlumeczky miniszterek a vámtételek fölötti tanácskozást tegnap befejezték. A plenáris értekezletek holnap és holnapután ismét folytattatni fognak. A helyzet nyilvánvalólag javult s a két fél hangulata láthatólag reményekre jogosító. Bécsből aHon a következő levelet vette apr. 5-ki kelettel. A helyzet komoly. A fogyasztási adókban érdemlegesen még nem tárgyaltak, e héten az elé sem kerül, csak az illető referensekváltogatják“ eszméiket és adnak egymásnak oldalvágásokat, illetőleg a bécsi miniszterek illető referense jelenlegbeteg." A vámügyben elővették hétfőn és kedden az egyes tételeket, úgy mint azokat a múlt évi septemberben Horn alatt állott kormányi bizottság összeállította volt, és amint azok a februári budapesti tanácskozások alkalmával is tárgyaltattak A megegyezés — igen kevés eltéréssel — konstatálható a gyarmati, aczél, vas, rövid árukra nézve, de a gyapjú- és pamutárukban a differenciák fenmaradtak. Az osztályozás tekintetében újabb vitás kérdések merültek fel és e végett távirati úton Budapestről szakértők hivattak fel, az osztrák kormány hasonlókat vesz igénybe. Ezek csütörtökön fognak tanácskozni, mely tanácskozás eredménye pénteken tárgyaltatik az egyes miniszterek és szakreferensek által; azután jön közös tanácskozás alá, ami körülbelül vasárnap vagy a jövő hét első napjaira várható. Bazanttal az illető referensek érintkeztek. Az a híre, hogy erős osztrák álláspontot képviselő de nem oly makacs védvámos, mint hirlelek, vagy a brünni kamara munkálatából következtetni lehet. Tehát a vámügy hivatalos tárgyalása szerdán és csütörtökön szünetel. Simonyi kitűnő tapintattal viszi az ügyeket. Sérthetetlen mint egy Achilles. A közös budgetet eddig a miniszterek csak maguk közt tárgyalták. Csak ha ez megvan és ha vitás kérdések merülnek fel, fog az formális közös minisztertanács elé kerülni. A bankügyben az osztrák bank egy újabb tervet nyujtott be, mert a kartellt semmiesetre sem fogadja el. De e terve merőben elfogadhatlannak bizonyult. Most magyar részről dolgoznak ki egyet, hogyha lehet, a kartell és valuta nehézségek lehető kerülésével, de a magyar bankalap és igazgatód g te jea Aitllá viá VA ! Az osztrák részről folyton tartó merevség ellen, azt hiszem, erős szerekhez kell folyamodni. A bécsi tárgyalásokról. Bécs, ápril 5. A közös költségvetés fölött az előzetes tanácskozások ma befejeztettek. Az eredeti előirányzatban jelentékeny kevesleet is eszközöltetett. A végleges megállapítás holnap történik az ő felsége elnöklete alatt tartandó közös tanácskozáson. Simonyi miniszter és Matlekovics osztálytanácsos ma délután terjesztették elő a többi minisztereknek a részletes vámtárgyalásokban eddig elért eredményeket. A delegációk május első hetében fognak megnyittatni; a megnyitás napja még most nem ható érzékenyen összeveszett egyszer Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is, ki megszólította azért, mert katona létére különözködni akart a nyakravaló nem viseléssel. Mészáros ezt nem tűrte, Petőfi pedig elkeseredett. Lemondott tiszti rangjáról s azt irta Mészárosnak, hogy nem tudta, hogy a hazát nyakravaló nélkül nem lehet védelmezni. Ez eset után került 5 Bemhez, kit aztán a rajongásig szeretett. ,Ez a csúf öreg pólyák az én második apám. Valóságos félisten. Ágyudőrei között született, a szabadságharczok voltak az iskolái, s egyedül százszorosan feléli Magyarország összes tekintetes táblabiráit .* Az öreg úr készséggel elnézte az ifjú láoglalkú költő különcrködéseit, sőt egyenesen féltette, hogy táborában veszedelem fogja érni. Sokszor figyelmeztette erre, de Petőfi határozottan kijelenté, hogy: vagy Bem mellett szolgál, vagy sehol sem. Mikor ennek a Keczei Bokor Andrásnak az esete történt, az öreg úr sok boszuságon ment keresztül. Ezt jól tudta Petőfi s szó nélkül távozott. Mert egyenesen fölkeresni azt a szerencsétlen embert. Az érzéketlenül várta sorsát. — Mit tettél te szerencsétlen! — szólt Bokorhoz Petőfi. A megszólított belebámult az alkonyatba s nem felelt semmit. — Egy hitvány sajtért áldoztad fel életedet; hát őrült vagy? Ittas voltál? . — Nem. — A szász igazat beszélt. Mind a kettőnknek igazunk van. És épen ez a baj, tiszt úr ! — Loptál, hogy lehet igazad ? In a szomszéd faluban lakik a feleségem és négy kis gyermekem. Fél esztendeje nem láttam okét. Amint jöttünk, ácsorgó asszonyoktól megtudtam, hogy a feleségem beteg, gyermekeim éheznek, a könyörületes emberek tartják őket egyik napról a másikra. Ez a hir elkeserített. Az első gondolatom az volt, hogy elhagyom a tábort s meglátogatom a beteg asszonyt. Bár igy tettem volna ! — Hibáztál volna akkor is. — Azért nem tettem. Nem akartam, hogy szökevénynek tartsanak. Ha elfognak, akkor részlegem lett volna. Mikor beszállásoltak a faluba, a gazda akkor rakosgatta össze sajtjait. Kértem, hogy adjon belőlük egyet. Megtagadta, azt állítván, hogy adott már a tábor számára eleget ingyen. Ha megfizetem, úgy ad, különben nem. Nem volt pénzem Lefeküdtünk. Én álmatlanul virasztottam, eszembe volt az a beteg asszony mindig. Láttam, hogy a szász hová zárja el sajtjait. Fölkeltem s a zárt fölfeszítem. Elloptam egy sajtot, az szent igaz, de nem magamnak. Egy asszonynak adtam át, ki reggel az én falumba akart menni. A szász észrevette reggel a dolgot. Gyanúja reám esett. Az ellopott sajtot nem tudtam már visszavenni. Följelentett. Ennyiből áll az egész eset. Nagyobb tolvajt is akasztottak fel már nálamnál, vitéz kapitány úr, én csak ezt mondó vagyok! Petőfit meghatotta ez az eset. Ez a halálra szánt ember nem hazudott sírja szélén. Bár jól tudta, hogy a tábornokot — a sok szomorú példák és fegyelmetlenségi kihágások után — nehezen lehet könyörületre bírni, mégis föltette magában, hogy szólani fog. Széchenyi azt mondotta volt egyszer, hogy: olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Hát most ? minden férfi karra tízszeres szükség van. Visszatért a tábornok lakása felé. Épen akkor lépett ki onnét az inspectiós tiszt. — Lehet az öregúrral beszélni ? — Nem lehet. — Miért ? — Három napja, hogy nem aludt, most dől le pihenni. Meghagyta, hogy csak rendkívüli hírre költsék fel. Petőfi és védenczére ez a legroszszabb hír volt. Míg egyrészről tudta, hogy ez a nyomorult ember menthetetlen áldozat lesz a Bem kegyelme nélkül, addig másrészről nem vehette magát reá, hogy fölkeltse álmából azt a megroncsolt öregembert, ki napokon keresztül ébren volt, azért, hogy mások békében pihenhessenek. Tudta, látta az öreg erőfeszítését. Ha kidől, ha betegség áldozata lesz, a vezér nélkül maradt sérget az ellen szétszórja. Hadd pihenjen tehát. Volt még egy reménye úgyis. Bokor Andrást csak reggel jókor fogják kivégezni. Addig talán jó alkalom kínálkozik, talán jön valami kedvező hír, ami az öreget jobb hangulatra tereli. Beállott az est. Petőfi is nyugodni ment Neki sem kellett sok rengetés. Elaludt szépen, mintha otthon lett volna Pesten, abban a barátságos szobában, ahol kisfiát utoljára Fogarat, 1876. ápril 4 én Ama mély csend közé, mely Fogaras vidéken huzamosb időn át — közügyeink horizontján uralkodik — két mozzanat vegyült, melyeket itt a következőkben röviden registrálni bátorkodom. Tegnapelőtt, ápril 2 án a helybeli ev. ref. egyházi tanács kezdeményezése és rendezése folytán Deák Ferencznek, hazánk nagy fiának, a dicső férfiúnak emlékére az említett egyház templomában gyászünnepet tartottunk. Örömmel konstatálom, hogy ezen alkalommal az itt él különböző nemzetiségek egybeforrtak. Mindenki: magyar, román, szász, zsidó sietett a nagy férfiú iránti tisztelet adóját leróni. Részt vettek mindennemű hivatalos és magán testületek, a honvédség, a közös hadsereg is nagy számban képviselve volt. Pánczél Károly ev. ref. pap nagyszabású és nagyhatású alkalmi beszédet mondott. A helybeli dalárda tagjai: Gál Domokos, Friedsmann, Schuller, dr. Worell, Gngoriu* * *, Semsey, Stieiner, Heller, Kramp, Reiner és Haupt urak remekeltek és az ünnepélyt becses közreműködésükkel imposans nivesura emelték. A második mozzanat pedig áprili án azaz tegnap tartott rendes tavaszi bizottmányi gyűlésünk volt. Ezúttal főkapitányunk Boér Kálmán elháríthatlan akadályoztatása és megbízása folytán Codru Dragianulu János elnökölt. Meglátszott, hogy az elnöki székben nem a kitűnő közigazgatási tehetségű Boér Kálmán, hanem egy nem abba qualificált és termett ember ült. — Mindazonáltal egy az elnöki székből jött, kirívó s otromba botrány kivételével, melynek e térem kitálalásától bizonyos — a közvetlen érdelődök által gondolható — okoknál fogva tartózkodnom kell, a bizottmányi gyűlés, mely hihetőleg ily alakban utolsó is volt, minden nagyobb baj és felemlítésre méltó momentum nélkül lefolyt. Codru Dragosianu János alkapitány uramat figyelmeztetjük ,a fogadatlan prókátornak ajtó háta mögött a helyen. Ama bizonyos privát véleményét — ahogy ő állítja, hogy privát — ne szőlje bizonyos saját privát érdekei elérhetése czéljából, hivatalos jelentésébe és ne tolakodjék magasztalásaival oly emberekhez, akiknek ilyszerű és legkevésbé a tőle jövő dicséretekre szükségük nincs. Az ily eljárás megbocsáthatatlan tapintatlanság, vagy pedig kiszámított részakaratra mutat, mely utóbbival nála nem ritkán találkozunk, de a legközelebbi restauratiónál gondunk lesz, hogy hasonlotta. Talán álmában hallotta is annak a gyermeknek a nyöszörgését, meg az altató danát hozzá .... Egyszer aztán igazán hallott valamit. Megszokgatott dobpergés volt.................... Vitték már Keczei Bokor Andrást. . . . Elöl egy szakasz, hátul ismét egy szakasz honvéd, az inspectiós tiszt, meg a tábori pap. Petőfi rémülten ugrott fel helyéből. Viradott jól. Alig tudott néhány ruhadarabot magára kapni. Rohant Bemhez. Mondták a parancsra váró futárok és kémek, hogy még alszik, nem szabad felkölteni. Nem hallgatott reájuk. Mikor az ágy előtt volt, a lámpás világánál látta, hogy Bem nyugodtan alszik. Egy angyalnak sem lehetett volna csendesebb álma Mit csináljon? Nem volt idő a habozásra. A dobpergés hangjai még fülébe zúgtak. — Tábornok úr! nem felrezzent. — Nos? Te vagy Sándor? Mi baj? Meg vagyunk támadva? — Nem tábornok úr. Am a szerencsétlen embert viszik ki ... . — Kiről beszélsz? — Aki azt a sajtot............. — Elég! Nem akarok többet hallani ! Ne ártsd magad ilyen dolgokba, — szólt Bem haragra lobbanva. A hadsereget példás büntetések kell hogy megóvják. Én nem akarok rabló bandákat vezetni! A rosz példa ragadósabb a pestisnél! — Ez nem volt gonosz ember, — én becsületemmel állok jól érette! — Már késő! — Még nem! Bem kedvetlenül kelt ki ágyából, hova egészen felöltözve feküdt volt le; az első pillanatban olyan taglejtést csinált, mintha ismételni akarná, hogy akarata megváltozhatatlan. Petőfi tiszteletteljesen vissza akart vonulni. — Jól van, ha nem késő és jól áll az érette, függesztesd fel az ítélet végrehajtását. Petőfi elrohant. Egy galopint küldött a vesztőhelyre. Az soha jobbkor nem érkezhetett meg. Bokor Andrást visszahozták. Petőfi visszament Bemhez, elbeszélte az elítéltteli párbeszédet. — Mond meg neki, hogy egy óra múlva • + » Negyed napra meleg napja volt a magyar tábornak. Az oroszok be akarták keríteni. Az öreg úr észrevette. Csak egy mód volt arra, hogy az oroszokat tévútra vezesse. Egy dombon 6 ágyú működött, annak észrevétlenül felét át kellett lopni egy másik oldalra. Az urt csak gyér bokrok fedték. Az ellen iszonyú kartácstüzet szórt épen erre az oldalra Aki azt a parancsot oda tudná vinni, az nagy szolgálatot tenne. Akadt vállalkozó. Egy óra múlva a mítoszok jobb szárnya oldalba volt támadva azzal a három ágyúval. Erre nem számoltak, megbomlott renddel vonultak vissza, azt hitték, hogy onnét nagyobb erő fog ellenük törni s egész hadszertáruk oda vész. Az öreg ur nevetve nézte távcsövén a dolgot. Látta, hogy a küldöncz, a ki a parancsot vitte, egész kartács-zápor között úszott. Annak az embernek a szive helyt kell hogy legyen. Ki vitte el a parancsot? kérdé Kurcztól. — Nem ismerem tábornok úr. — Ha visszakerül, hozzák elém. Estére előhozták. Tizenegy seb bobtá a derék fiút. Alig birt a lábán megállani. — Hogy hivnak? — Bokor Andrásnak. Béminek eszébe jutott ez a név. Félig eléje ment, s megszokta kezét. Becsületes ember vagy. Levelezés. Jó adtusokat provokálhatni többé alkalma ne lehessen A gyűlést többi részeiben inkább formalitásnak lehetne nevezni. Majd ezután érdekesebbek lesznek a közigazgatási bizottság ülései, melyektől mi itt sok üdvös dolgot remélünk. 1. Közállapotaink és az iskolai takarékpénztárak eszméje. (Vége.) A gömöri záloglevelek, a 30 milliós kölcsön és az 54 milliós kölcsön 81/40/# ba (árfolyam 76 és 75,26) kerültek. Francziaország ugyanazon időben a háború által szenvedett nagy veszteségei daczára 5 milliárdos kölcsönét G°/#-al helyezte el (árfolyam 836), és Oroszország, mely 1871- ben szintén a pénzpiaczhoz fordult, 6,86°/%-os pénzt kapott (árfolyam 85,25). E szerint Magyarország az említett kölcsönökből 77,0 millióval kevesebbet kapott, mint kapott esetleg Francziaország, illetőleg 9*0 millió forinttal kevesebbet, mint kapott volna Oroszorság. Legkiáltóbb azonban a nagy 153 millió forintos kölcsön eredménye. E kölcsön pontos számítás szerint 10 89'/o-ba kerül (árfolyam 84'/1 és 872), míg Oroszország 1873-ban fölvett kölcsöne csak 5,37 %-ba (árfolyam 93). Magyarország e szerint a kölcsön első felével 33 */bo m. forint, másodiknál 310/10 forinttal kevesebbet kapott mint esetleg Oroszország. Ha már most összefoglaljuk azon veszteségeket, melyeket Magyarország az említett kölcsönöknél szenvedett és ha az összehasonlítást csak Oroszországra fogadjuk is el, mely pedig szintén nem épen a legrendezettebb pénzügyi viszonyok közt volt; melynek szintén vannak kényszerrel felruházott papírjegyei; még ezen, nem épen a legjobb hitelt élvező országgal szemben is azt találjuk, hogy Magyarország az említett kölcsönöknél, melyek összesen 328 millió forintot képviselnek, 83*/.. milliót, azaz egész adósságának majdnem negyedével károsodott rész hitele következtében. De még ha Ausztria hitelét tekintjük és irányadóul a papírjáradék kölcsönt vesszük is, a fentebbi kölcsönök eszközlése alkalmával 65®/.. m. forinttal károsodtunk (árfolyam 4®/,- nél 70, tehát 5Vnál 83'/*) E viszony a legjobb időben sem javult. Az uj járadékkölcsön 80*/a árfolyam mellett bocsáttatott ki és 20'/,-al kedvezőtlenebb, mint Ausztria papírjáradéka, mely 6Vra átszámítva 100 frton áll. Itt van egy felszólítás, mely egy hamburgi államkölcsönben való részvételre hivott fel: e kölcsön 4%-os s kibocsátási ára 94'/). Tegyük fel, hogy a kölcsönvevő Hamburg város csak 92). kap (két és fél •/, provisióul éshagyja el táboromat, s szemem elé ne kerüljön. Most köszönje neked életét. Petőfi az ő „öreg polyák"-ját megcsókolta. — Aranyat érő szive van tábornok az ! -- Forradalomban semmit sem ér az érzékenykedés. Féljebb, indulj ! Mikor Petőfi megmondta Bokornak, hogy Bemtől kegyelmet kapott, annak az elfásult szivü embernek kicsordult a könnye, mind a két szeméből. — Megyek megköszönni ! — No azt ugyan nem teszed, rész emberi Ne kerülj a szeme elé, ha jó kell ! Elhagyhatod a tábort, mehetsz a merre tetszik.