Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-26 / 20. szám
X. évfolyam ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égész évre.................... . , 16 ft. —kr. Félévre ° • ■ Egy negyedre............................ * » “ • Egy hónapra ....................... in00» “2-2n A 11 ^ 20-dik szám. Kolozsvárit, 1876. szerda, január 26. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Híladóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. In .3 HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. In S* ^ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÍI, JANUÁR 25. A keleti vasút megvétele. A Királyhágón túli részeket kétségtelenül örvendetesen lepte meg az a hir, hogy a kormány a keleti vasutat megvette és ezzel véget vetett e vasút kétes állapotának és hitelünk meghurczoltatásának. Tagadhatatlan, hogy a részvényesek egy tekintélyes része nincs megelégedve az alkuval, mert részvényeinek, a tényleg befizetett összegnek egyharmad árban megvétele nagy károsodásukkal jár, de ezt a kárt nem e szerződés okozza nekik, a börzei árfolyamban már érzik ezt és még inkább abban a körülményben, hogy osztalékot nem kapnak. Úgy, hogy ha valamelyik fél itt áldozatról és megkárosításról beszélhet, az bizonyára csakis a magyar állam, mert oly papírokért ad csaknem 10 millió forintot érő kötvényt, melyek beváltására, illetőleg tulajdonosainak kárpótlására semminemű kárpótlással bír és ha ezeknek 600 forint névleges értékű részvény helyett, 5%-os arany kötvényeket 200 forint névértékben ad át, mégis oly kárpótlást nyújt a részvényeseknek, melynek effektív értéke (legalább 160 forint) most is többet ér, mint a részvények értéke és kamatozása biztosítva van, semmiféle üzleti esélytől felfüggesztve nincs, annál kevésbé van és lehet beszüntetve, mint a részvényeké most. Már pedig az államnak nemcsak az képezi áldozatát, elvész eddig fizetett kamatgarantiája, mi 12 — 13 millióra megy és a társulat elleni, 3 millióra menő követelése, minek fejében 1,200,000 forintnyi cauzióját és építkezéseiért való utólagos követeléseit engedi át. A vétel, igy tekintve, egyátalában nem látszik előnyösnek, mert az első és másodsorozatú prioritásokkal együtt, a deperditákt leszámítása után is, 86 millióra menő tőkeadósságot és 4.200.000 forintra menő kamat garantiát vállaltunk magunkra, amelynek terhe egyébiránt legnagyobb részben most is nyomott, mert a vasút tiszta jövedelme csekély lévén, a kamatgarancia nagy mértékben volt igénybe véve. Kamatterhünk csak 500 ezer arany forinttal fog növekedni, ami mindenesetre jelentékeny teher, de elviselhető annak reményében, hogy ha a vasút ügyei tisztázódnak, ennek jövedelmében és közgazdaságunknak, hitelünknek ebben biztosított előnyökben, kárpótlást fogunk azért találni. Csakis e szempontból tartjuk e szerződés létrejöttét nagyon örvendetes eseménynek, mert amint ezáltal hisszük bezártnak a keleti vasút szomorú és hitelünkre felette káros hatású történetét, úgy másfelől e lépéssel látjuk egy helyesebb, hasznosabb vasúti és tariffa-politika alapját letéve. Mindkét szempont fontos. Mert az tagadhatatlan, hogy egyik fő hitelpiaczunkat, Hollandiát, a keleti vasút története zárta el elölünk, sőt visszahatással volt az egész, főleg Dél-Németországra és Francziaországra is; elképzelhetjük tehát, hogy akár új kölcsönök kötésére, akár csak (ami szintén fontos) régi papírjaink árkeletére mily rosz hatással volt az, hogy ezeken a pénzpiacokon rosz hírben állottunk és hogy csaknem egészen Londonra és Berlinre voltunk szorulva. És most ha nem is akarunk újabb kölcsönt kötni, de az adósság-conversio miatt kötnünk kell utóbb és már a 80 millió árkelete is kihatással lesz arra, hogy mily árkelettel fogjuk a többit kibocsáthatni, már pedig ha két-három pénzpiaccal több versenyez azért, jobb árkerettel értékesíthetjük azt. Ezért bír fontossággal, sőt közvetett haszonnal a keleti vasút ügyének tisztázása Intelünk szempontjából. A vasút- és tariffa-politika szempontjából azért fontos az, hogy egy 80. 842 mértföldre menő nemzetközi pályává tehető vonalat juttat közvetlenül az állam birtokába. Ennek eredménye kettős irányban fejtendő ki. Először: létre kell hozni a csatlakozást Brassónál, másodszor a magyar államvasutakkal és Budapesttel. Az előbbi már munkában van, és minthogy az állam a tiszai részvények nagy részét bírja, erőfeszítés útján ugyan, de kivihető, és foganatosítandó a második is. Végül e pálya kiépítése után a tariftapolitikát is kezébe veheti a kormány és versenyével, valamint vonalain közvetlenül életbe léptethet egy helyes, igazságos tarifta-politikát, mely főleg Erdélyre nézve fontos, terményeinek értékesíthetése miatt. H. S. Hasonló idő tartamára megengedheti a kerületi (Bezirk) kormány a német nyelvet nem biró falusi községek elöljáróinak, hogy a tőlük bekivánt jelentéseket és nyilatkozatokat más mint német nyelven is megtehessék. 3. §: Ha a bíróság előtt oly személyekkel kell tárgyalni, aki a német nyelvet nem bírja, az meghitelt tolmács közbejöttével történik. A jegyzőkönyv német nyelven veendő fel, s ha ama személy hozzájárulása szükséges, a jegyzőkönyvet a tolmács közli vele. Az idegen nyelven mellék-jegyzőkönyv nem vezettetik.“ E törvényjavaslat indokolásából álljon a következő: „A jelenségekhez, melyek által egy nemzet sajátos élete nyilatkozik, elsősorban tartozik a nyelv. Egy állam, mely súlyt fektet a nemzeti jellegre, kell tehát hogy a nemzeti nyelvet, mint egységének kifejező jelét az összes nyilvános életben alkalmazza. Ha más nyelvet beszélő lakosság is van határai közt, a tekintet e lakosság szabadságára, nyelvét használni és mivelni, azért soha sem terjedhet odáig, hogy ez idegen nyelv egyenjogú államnyelvül ismertessék el.“ Mindezek megvilágítására pedig igen érdekes tudni, hogy Poroszországban, mely ilyen törvényeket alkot, nem kevesebb mint 2 és fél millió a lengyel, 116 ezer a litván, 50 ezer a cseh, 83 ezer a vend, 10 ezer a vallon, 145 ezer a dán és 30 ezer az egyéb nem német ajkú lakosság. Tehát kerek 3 millió az idegen. TARCZA. Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója. (Dr. Melly Hugótól.) Kolozsvárit, 1876. jan. 25-én. Midőn Gyulainak irodalmi jelentősége ma elevenebb színekben áll előttem, mint valaha, egy nagy német philosophus szép szavai jutnak eszembe: „Bátran állíthatjuk, hogy az Íróknak három fajtája van :u. m. először olyan, a ki ir, a nélkül, hogy gondolna ; emlékezet, reminiscentiák, — vagy épen közvetlenül idegen könyvekből írnak : ez osztály a leggazdagabb. — Másodszor: olyan, aki ír, és csak írás közben gondolkozik, azért gondolkozik, hogy írjon: nem épen ritka fajta. — Harmadszor: olyan, a ki már gondolkozott, minek előtte íráshoz fogna; csak azért ir, mert gondolkozott: ritka fajta. „A második fajta, mely a gondolkozást addig elnapolja, míg íráshoz fogna, hasonlít azon vadászhoz, ki csak úgy szerencsére elindul, aligha fog lőni valamit. Ellenben a harmadik ritka fajtának irodalmi működése hajtóvadászathoz hasonlít, a melyhez a vad már előre be van fogva vagy kerítésbe bezárva, ahonnan aztán csak úgy kiömlik seregenként, hogy más ketreczbe szaladjon, hol végtére nem menekülhet meg többé a vadásztól. Ily vadásznak aztán egyéb dolga nincs, mint czélozni és lőni (előadás). Ez az egyedüli vadászat, melynek valódi haszna van.“ Azt hiszem, nem szenved legcsekélyebb kétséget sem, hogy melyik osztályhoz számítandó dr. Gyulai Páll Gyulai azonban egyszersmind költő, csakhogy költői jelentősége itten nem jöhet tekintetbe; a prózaikusról szólunk ma. (Lehet jó költő rész prózaikus, mint p. Salis a németeknél, és lehet jó prózaikus rész költő: légió a példa!) És pedig a kritikus és aesthetikus Gyulairól, nem pedig a novellistáról (a „Vázlatok és képek" Pest 1867. szerzőjéről) szólunk; mert a novellistának is költőnek kell lennie; ellenben a kritikus és aestheticusnak nem. Gyulainak a magyar próza-irodalom körül szerzett nagy érdemei csak a kritika és aesthetika terén keresendők, in specie Petőfi ismertetésében. Azon szomorú napokban, melyek az 1849. viharra következtek, nem jutott senkinek eszébe kérdezni: vájjon honnan van a nagyszerű hatás, melyet e költő folyvást gyakorolt; miben rejlik egyáltalán Petőfinek aesthetikai becse ? Ekkor jelent meg az Akadémia közlönyében az „Uj magyar múzeumnak 1854“. évfolyamában (februáriusban) Gyulai tollából azon gyönyörű szép Petőfi-essay, az első ilynemű műve a Petőfi-irodalomnak és még máig az utolsó is. Ennélfogva a magyar Petőfi-irodalom teljességgel pangásban van. Mert nem ismer más Petőfit, mint az 1854. Gyulaiét. És ez roppant nagy kár, kár, melyet még nemzetgazdászatilag is ki lehetne számítani. A világon minden jónak megvan a sajátságos rész oldala. Nem lehet szándékom Gyulainak ezen 3 évre terjedő essüyét egész terjedelmében közölni; minthogy azonban igen sok észrevételeim és ellenmondásaim vannak, nem merem az úgyis harmadik osztályunkhoz tartozó írónak egyöntetű szép művét eldarabolni. Ezzel lett Gyulai a Petőfi-irodalom megalakítója. Közölni fogom tehát, ha nem is egész terjedelmében, de mind a hat szakaszában pontosan kijelölve a hézagokat és szakaszról szakaszra közbe szólva. Míg Gyulai e művével talán épen anynyit ártott, mint amennyit használt, addig második nagyobb szabású lépése a Petőfi-irodalom terén minden kétségenkivül oly ritka érdem volt, hogy egyedül e miatt elfoglalja az első helyet a modern magyar irodalom történetírók közt: értem Petőfi vegyes műveinek kiadását (3 kötet, Pest, 1863.) Álljon itt tehát mindenek előtt Gyulai Pál művéből a rövid bevezetés és az I. szakasz: Petőfi Sándor és lyrai költészetünk. Gyulai Páltól. Azon fiatal költő, ki első fölléptével egyszerre a közönség kegyencze jön, s hat rövid év . A kik Magyarországon nem akarnak magyarul tudni, azok számára szolgáljon okulásul a következő: A porosz országgyűlés elé legközelebb egy törvényjavaslatot terjesztett a kormány, melynek erejénél fogva az egész monarchiában hivatalos és ügykezelési nyelvvé kizárólag a német nyelv decretáltatik. A három első szakasz következőleg szól: „1. §. A német nyelv kizárólagos ügykezelési nyelve az állam minden hatóságának, tisztviselőjének és politikai testületének, írásbeli érintkezés ezekkel egyedül német nyelven engedtetik. 2. §. E törvény hatályba léptétől számítandó legközelebbi tíz év tartamára, királyi rendelettel engedélyezhető egyes járásokra (Kreis) nézve, hogy az iskolai székek, a községi és kreis-tanácsok szóbeli tárgyalásaiban a német nyelv mellett valamely idegen nyelvet is használhassanak. alatt irodalmunkban eddig hallatlan hatást idézett elő, nincs többé a magyar írók sorában. Minden adatot összevetve biztosan állíthatni, hogy ő már az irodalomtörténet személye, a magyar irodalomtörténeté, mely tulajdonképen nincs megírva. Másutt kevésbbé jeles költő is, mint a minő Petőfi volt, nagy figyelem tárgya. A legapróbb részletekig terjedő életrajza készül meg s műveinek széptani méltatása gyakran fölmerül az irodalmi kérdések közt. S míg a közönség előtt, mint jellem és költő egyaránt illő világításban áll, addig a történetíró nemcsak kész adatokat talál róla, hanem többé kevésbbé kifejlett nézeteket is. Íme az ok, mi arra készt, hogy közzé tegyem töredékes jegyzeteimet, melyeket Petőfi élete, művei s lyrai költészetünkben még folytonosan tartó hatásáról összeírtam. Hiányos kísérlet ez, oly mű, mely több okból sem kimentő életrajz, sem valóságos széptani elmélet nem akar lenni, s nem is lehet. Akár eszmék, akár külalak tekintetében nincsenek nagy igényei, azonban a közönség úgy hiszem érdekkel fogja olvasni egyik nagy költője regényes élettörténetének legnevezetesb korszakát; a történetíró néhány oly adat birtokába jut, melyek könnyen feledékenységbe mehetnek, s talán eszmecserére nyújtok alkalmat, oly nézeteket pendítve meg, melyeket jelen irodalmi körülményeink közt nem lehet eléggé vitatnunk. Néhány czikkben életrajzát fogom adni az 1847-ik év végéig. Olykor részletekbe bocsátkozom, mindenütt kisérve jelleme és költészete fejlődését, mennyire hiányos adataim engedik. Szólni fogok műveiről, és az irodalmi viszonyokról, melyek mint az általa alapított iskola torzításai mutatkoznak lyrai költészetünkön. Sokan talán mondani fogják, hogy eszményi személyt alakítottam belőle ; mások, hogy igazságtalan szigorral ítéltem róla. Vádak, melyeket csak a legszárazabb biographus kerülhet el, s melyek ellen tudni fogom magamat védeni. Legyen szabad még annyit bevallanom, hogy semminemű rokon- vagy ellenszenv nem vezetett, s igyekeztem elfogulatlan szempontra emelkedni, amennyiben lehet, sőt kell, oly kort illetőleg, melyben még úgy szólva benne élünk. A kol. keresk. és iparkamara következő körlevelet intézett a czégjegyzésre köteles kereskedőkhez és iparosokhoz: Az 1875. évi XXXVII. törvényczikk által al-De legyenek bár ítéleteim, széptani nézeteim hibások, adataimnak értéke van, mert azokat gondos utánjárással szedtem össze. Ítélettel válogattam meg s mindegyiket hiteles forrásig tudom visszavinni. I. Petőfi Sándor Félegyházán a Kiskúnságban 1823. jan. 1 én született. Atyja mészáros volt, ki úgy látszik Magyarország felső vidékéből költözött az alföldi síkra, s mindvégig megtartá Petrovics családnevét. A jámbor férfiú, noha többnemű szerencsétlenségek következtében nagyon elszegényült, mindent megten, hogy fiának némi nevelést adhasson. Előbb az aszódi, majd a szentlőrinci evang. gymnásiumba küldé, később Selmecre az ottani evang. lyceumba. A tüzes és makacs ifjonc, lelkéből megutálta az iskolai életet. Nyugtalan természete és függetlenségi vágya, mi egész életén átvonul, korán a nagy világba sodorta. Selmecről Pestre szökött. Tetszett neki a fővárosi élet s űzte az első ifjúság könnyelmű kalandjait. Legboldogabb estvére volt, ha a színházba beszökhetett. A színészet iránt már gyermeksége óta nagy hajlammal viseltetett. Már tanuló korában Selmecen is színészkedett, s épen az vonta maga után kiutasíttatását az iskolából. Részint ez okból, részint mert nagyon nyomorban élt, s nem mert haza menni,beszegődött a színházhoz. A színészek ruháit hordta fel esténként, és előadás alatt székeket, asztalokat rakott ki a színpadra. Vidor utcagyerek életet élt. Bolondja volt a csínyeknek és tréfáknak. Néha rosz cimborák közé is keveredett, a nélkül, hogy megromoljék. Épen mint Shakespeare, kiről életkor hasonlót beszélnek. Mindketten korán tusára szállottak az élettel és önmagukkal, s diadallal emelkedtek ki belőle. Fenékig kiüliték a szenvedélyek poharát s mély pillantást vethettek az emberi szívbe. Rakoncátlanságban tört ki bennök a genius első mozzanata, lábbal tapodták a hétköznapi erkölcsök és kötelességeket, mert óriási tetterejük még nem találta meg körét, és sejtelmök nagy és új pálya körül borongott. Shakespeare a világ első drámaköltője Ződ, Petőfi a legnagyobb magyar lyrai költő. Ifjusági örlevél a czégjegyzésre köteles kereskedőkhez és iparosokhoz.