Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-02-23 / 43. szám

X. évfolyam. 43-dik szára. Kolozsvárit, 1876. szerda, február 23. MARTRE POL&IE POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égési évre.......................................18 fi. —kT. Félévre.............................................." » ■ Egy negyedre.............................. * ■ » Egy hónapra ......................... 1 ■ • 2n £ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomátában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi Irodájában" fotór gr. unj Teleld Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sorára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helyett kr. Reclamok: hkrfilzérbe soronként 1 trt. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 22. Az adókezelésről. Az adókezelésről szóló törvényjavaslat, fontosságához és terjedelméhez mérten, elég gyorsan jön a képviselőház által letárgyalva. A mostani állapothoz képest, mindenki elismerése szerint, ez tetemes javulást fog képezni, annyival is inkább, mert e javaslatban már a közigazgatási bizottság szervezete is alkalmazva van. Tehát az önkormányzat közreműködése az adóügyben szerves alapon van igénybe véve. A javaslat által eszközölt legfontosabb változások: az adófelügyelő intézményében, az adókivetési, fellebbezési és végrehajtási eljárásban van. Az adófelügyelő intézménye teszi lehetővé a decentralisatiót az adóügyben: az adóhivatalok összeírási, kirovási eljárása reá ruháztatik, a pénzügyigazgatóságok felebbviteli joga, az ő közreműködésével bízható a közigazgatási bizottságra. És ugyancsak ez intézmény által jön lehetségessé téve a végrehajtási eljárásnak pontosabbá szakszerűbbé tétele. E tekintetben a legtöbb panaszra eddig is nem a végrehajtás maga, mint az ezzel kapcsolatban felmerült túlzások, részrehajlások szolgáltattak alkalmat, és minthogy egy szakembertől fog az kiindulni, az önkormányzat helyi közegeivel végrehajtva, kilátás van arra, hogy ha nem is lehetünk biztosítva minden kihágás ellen, mégis több garanciánk lesz arra nézve, hogy a végrehajtás nem lesz egy jelentőségű a zsarolással. Minthogy a végrehajtók intézménye is az adófelügyelőnek, az önkormányzati közegek feletti rendelkezési jogának életbe lépésével megszűnik, e tekintetben csak nyer az önkormányzat és polgárság egyaránt. A kivetésben, hasonlóan az adófelügyelő teszi lehetségessé, hogy a községi közegek és közigazgatási bizottság járjanak el. És ez nemcsak az önkormányzatnak válik javára, de egyszersmind az adóügynek is, mert azok sokkal inkább ismeretesek a polgárok vagyoni viszonyaival, mint a bureauban dolgozó adóhivatal. A bevallások és fellebbezések ügyében is fontos rendszabályok foglaltatnak a javaslatban. A bevallásokra záros határidő van szabva, aki elmulasztja, hivatalból szólíttatik fel erre, és ha meg nem teszi, adója hivatalból állapíttatik meg, de ha az emelve lesz, az adózó külön értesíttetik erről. Az eredeti javaslatban pénzbírság is volt szabva a bevallást elmulasztóra, ami annyiban igazságos, hogy ha a hivatalosan felszólított sem teszi meg azt, akkor megérdemli a büntetést, mert ez azt bizonyítja, hogy érdekében áll a hallgatás, spekulál arra, hogy nem találják el adóját, mert ha eltalálják, vagy nevelik és úgy van joga felszólalni, mint a bevallónak. Tehát e tekintetben egészen előnyben lesz a bevallást nem tevő, és az adóalap sok adattól el fog esni. A fellebbezési fórumok az 1868-as törvény elvei szerint, de a közvetett választások kikerülésével fognak direkt a municipiumok által összeállíttatni. De ezekben a kormány lesz ezentúl többségben, minthogy három tag fogja őt képviselni. Ennek magyarázata az, hogy a kereseti adó egészen átalakítva jön, sokkal több adatra lesz szükség a fellebbezések ellenőrzésére, mint eddig és a másik magyarázata az, hogy az adókivető és fellebbezési bizottságok elé nem tartozó adókban a közigazgatási bizottság fogja a fellebbezést elintézni, tehát egészen az önkormányzat. A bevallások ellenőrzésénél főleg két intézkedés ellen volt kifogás. Az egyik az adófelügyelőnek adott jog: a polgárok kereseti viszonyai iránt bárkit megkérdezni. De minthogy e jog csak reá és helyettesére (nem, mint az eredeti javaslatban volt, segédszemélyzetére is) jön kiterjesztve, minthogy határozottan ki van kötve, hogy faggatástól tartózkodnia kell, a polgár nyilatkozási szabadsága fenn van tartva. A másik kifogás a kereskedők mérlegének, a kivetési bizottság által való megtekinthetése ellen létezett. Sokan féltek, hogy ezt a jogot fel lehet használni a polgárok hitelének megrontására. Ez ellen Wahrman azt a kikötést akarta biztosítékkép tenni, hogy a kereskedőnek ne vagyon mérlege, hanem csak a legutóbbi három évről szóló nyereség és veszteség mérlege vetessék fel; ebből lehet tudni, hogy mennyi jövedelme volt, tehát mennyi adót kell reá kivetni, de nem lehet tudni, hogy vagyonilag hogy áll. A módosítvány elbukott, de biztos tudomásom van, hogy a pénzügyminiszter megígérte, miszerint utasításában ezt ki fogja fejezni. Zsarolásra, kihágásra a javaslat alkalmat nem nyújt és a polgárok jogait minden lépten annyira biztosítja, hogy ha a polgár elmulasztja érdekeit megvédeni, akkor kárt szenved, különben nem. H. S. fel, de ha — kipuhatolásuk szerint — a beültetéstől 1876. végéig hat év még nem telt el, a hátralevő időszakra azon tiszta jövedelmi különbözetet, mely a felvett szőlő s az illető birtokrészlet előbbi tiszta jövedelme közt létezik, adótárgyváltozási jegyzékben mutassák ki. E jegyzéket a kataszt. igazgatóságok akkor, midőn az illető község újonnan megállapított tiszta jövedelmi összegét, mint 1876 tól kezdve alkalmazandó adóalapot a pénzügyi igazgatóságokkal köztik, szintén átadják, a pénzügyigazgatóságok pedig elrendelvén az újonnan nyert alapon való adóelőírást, egyidejűleg a kitüntetett tiszta jövedelmi apadás után járó földadónak a jegyzékben kitett évekre való leírása iránt is intézkednek. Ez eljárás követendő oly községekre nézve is, hol a tagosítás folytán új adómunkálatok készülnek, azon különbséggel, hogy itt az uj alap szerinti adófizetés nem 1876-tól, hanem az uj birtokbavétel idejétől kezdődik. TARCZA. Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója. DR. MELTZL HUGÓTÓL. (Folytatás.) Nádaskay pseudokritikájának legfontosabb momentuma az, hogy a „pórias“-ra való figyelmeztetés tőle származik. Három utolsó kikezdéseiben négyszer hányja szemére Petőfinek, hogy ő „pórias.” Császár F. id. megtámadásában tehát Nádaskay után indult. Azóta untig kellett hallanunk és kell fájdalom hallanunk még máig is, különösen Toldy műveiből, hogy Petőfi részben pórias vagy nyers stb. költő. Láttuk fent, hogy még egy Gyulai is osztja ez igazságtalanságot. Mert a negyven éves „kritika“ úgy megszoktatta a későbbi kritikát erre a vádra, hogy azon kétkedés többé senkinek se jutott eszébe. Ezért legyen szabad erre néhány megjegyzést tenni, noha már többször volt alkalmam e vádat igazságtalannak nevezni. De nemcsak igazságtalan, hanem hebehurgya is és a negyven éves journalistikának nagyon csekély olvasottságáról és tehetségéről tanuskodik. Legnevetségesebb oly író szájában, ki a hatalmas Dantét már fordítgatta. Nem akarok arra különös hangsúlyt fektetni, hogy Shakespearet akkor már nálunk is elsajátították volt, noha inkább csak német fordításokból, (ha Lemouton Emilia kezdeményezéseitől eltekintünk,) de csak azt az egyet tartom nagyon megfontolni való dolognak, hogy az akkortájt a közel fekvő Pécs városából elterjedt és a még országszerte dívott Blumauerléle parodisticus irodalomból talán csak tudhatták, hogy mi a parodia, vagy travestia! A helység kalapácsának, e genialis paródiáik ily félremagyarázása, mely még 1847-ben felmerül, valóban szinte megfoghatatlan De még megfoghatatlanabb a pórias és nyerseségért való megleczkéztetés, a melynek a fiatal Petőfi folytonosan ki van téve, kinek már akkor több oskolája volt, mint kritikusainak, noha nála is hiányzott a magasabb oskola. De ő nélkülözhette is s sok tekintetben előnyére vált ez a hiány. Mert ő a legérettebb aesthetikát hordozta szívében , és azt, amit egy Lessing csak in abstacto tudott, azt egy Petőfi in concreto alkalmazta a legnagyobb könynyűséggel. De nézzük közelebb Petőfinek úgynevezett pórias vagy nyers elemeit. Petőfi soha se használ erősebb kifejezéseket, mint a minőt a legműveltebb magyar ember társaságában majdnem minden nap hallani. (De elvégre is a társaságra való tekintet nem szolgálhat zsinórmértékül az aesthetikánok, vagy költészet- és egyáltalán művészetnek.) És pedig használja P. ott, ahol a dictió plasticája követeli! Mi a Németországbeli legmiveltebb embereknek a „Himmelsakrament“, vagy „Kreuzschockschwerenot* és még néhány durvább fordulat, az a Magyarországbelinek a „veszett fene* stb. Senkinek se jut eszébe úgy az egyiket, mint a másikat etymologiai bonczkés alá venni és azt constatálni, hogy nagyon rút, pórias stb. Csak attól függ minden, hogy hol és mikor alkalmaztatik a rút! Mert a rútnak is van aesthetikája (melynek systemjét Hosenkranz építette Lessing Laokoonának egy fordulatára.) Shakespeare az V. Henrik királyban (III. 3 ) egy oly jelenetet hoz a színpadra, mely a rút kifejezések netovábbját tartalmazza. És mégis szép az egész és genialis. Az igaz, hogy franczia nyelven van közbe szúrva az egész jelenet , de annál genialisabb: Catharina. Alice, tu as été en Angleterre et tu pariez bien !n lauguo du pais. Alice. Un pen, madame, Cu tharin a. Je te prio, enseignos la moi; illant, quo j’ apprenne a parier. Comment appolez vous la main en Anglais y*— stb. Az egész elég ismeretes , de még a legkényesebb ízlésnek se jutott eszébe Shakespearnek szemrehányásokkal megköszönni azt, ami, igaz, hogy csak a világirodalom óriásainak privilégiuma: az emberi szív legtitkosabb titkait árulás nélkül elárulni. Legfeljebb Shakespeare kortásai és gáncsolói lehettek még oly tapintatlanok és együgyük mint a Nádaskayak és Császárok. (Ezért is teljes meggyőződésem, hogy Petőfire Shakespeare sorsa vár) Tudjuk, fájdalom igen jól tudjuk, hogy mi mohó gyorsasággal terjedt el a Petőfi ellen (eleinte csak tudatlanságból ?) szórt poriasságnak hazug vádja, még tüstént azon órában. Ez volt az elsődleges (primár) Nádaskayánismus. A következő év (1846.) már sokkal gazdagabb volt ellenségeskedésekben. Ez a Nádaskayánistau( most már Szeberényi, Császár, Toldy*) továbbá a névtelen magyarkák szerzője és végül Nagy Ignácz (Tigris költészete) és miként magától értetik a Honderűnél magánál is: másodlagos (secundar) Nádaskayanismussá fejlődik. De ez még nem minden: 1846. és 1847-ben (névleg midőn a költő „összes költeményei* megjelennek) a harmadlagos (tertior) Nádaskayánismus kezd uralkodni: itt is mindenek előtt a Honderű (Zerffi) a hangadó, melynek hatása alatt öntudatlanul áll a M. Szépirodalmi szemle* (Pulszky F.) és végül mint opus coronans finis, a Futár szerzője Greguss A. Álljon itt könnyebb áttekintés végett a légből kapott vádnak egész származasi táblája : I. (1844) (Honderű 1844. Hecz. 21.) III. 18447. Pulszky F. Poor Imre Zerfli Oreguss Á. („M.szépirod. („Hírnök“ (Honderű („Futár“Szarszemle" 1847. 1844 1840. vason, 1847. Május 2.) Nov. 19.) Október) Szeptember) *) Toldy F. 1845. mártius 4-én megjelent kritikájába» következet ir: „— Herényi minden emberiért, minden szépért lángol — — — , mig Petőfinek egyediségének egy más, egy oly oldalát is mutatja fel, mely a miveit embe-De akadt mégis, már mindjárt 1845-ben, egy jó barátja Petőfinek, ki barátságosan sokat irt róla és eltekintve néhány apróságoktól, nagyon helyesen ir ; sőt talán Vahot J. és Eötvösön kivül leghelyesebben. Csakhogy nem tartotta szükségesnek valódi nevét kitenni. És ez a melléktekintet nagyon megcsökkentette nemes fellépésének fontosságát, sőt becsét is az utókor előtt. Áljon itt egyike szép leveleinek, melyeket a pesti „Divatlap“-ba szokott írni Szeverin álnévvel, „Irodalmi levelek* Consztancziához czimmel: „Igen örülök, hogy kegyed véleménye Petőfiről az enyémmel nagyrészint egyező. — Bátran ki lehet mondani, hogy ő valódi lángész. Hibák nélkül ő sincs, mert gyarló, halandó, esendő ember, de azért tüzlelke magas szárnyaltával, villámként tört magának saját önállásu utat a magyar irodalom egén s most már a legfényesebb, legnagyobb csillagok közt ragyog ő itt, hideg gunymosolylyal tekintve az apró, hulló csillagocskák irigy kacsintásait. Petőfi legnagyobb hibája az, hogy úgy ír, mint szive érez, agyveleje gondolkozik, pedig tudja kegyed, mily nagy bűn ezt tennie, a finom világ zsarnoki conventióinak tudta és engedelme nélkül? - Petőfi legnagyobb hibája az, hogy a természet egyszerű útján halad, mondja hát kegyed, miként boldogulhatna ő ezen elművelt, természetien világban, hol Shakespeare Goethe és Wieland bizonyos nemes ízlést, finomságot affektáló uracsok és hölgyecskék által, nyersnek, durvának, goromba töktilkónak neveztetik, noha ők Nestroy vastag aljasságait, s Paul de Cook sikamlós regényeit suttomban a legnagyobb gyönyörrel nyeldesik. És nem borzasztó vétke e az Petőfinek, hogy ő „a nép nyelvén szól? — Csodálom, hogy ezen demokratiai merényért még eddigelé hűtlenségi pörbe nem idéztették azon ügyvéd szellemű írók, költők,(?) kik azt tartják költői nemesitett nyelvnek, s jó ízlésű beszédnek, mely minden barmakség hajlamai körén kivűl fekszik; a dorbézolás, éjjeli időtöltések, rendetlen élet szeretetét . Told' akkor a diaetetica tanára volt a budapesti ügyelemen. Kritikája folyamában P.-t inti „aljas“ költészete miatt. Oslvay II. 1846. Szeberényi L.Toldy F. Császár Magyarkák Nagyi. (Lipcse.) (Meny és Pokol.) — A képviselőház tagjai közül többen egy törvényjavaslatot készülnek előterjeszteni a képviselőknek az országgyűlés tartama alatt a magyarországi vasutakon való díjmentes utaztatása tárgyában. A tvjavaslat, „N. H.” szerint, nemsokára be fog mutattatni a szabadelvű párt értekezletén. — A keleti vasút megvétele ügyében a kormány által rövid idő múlva a képviselőház asztalára leteendő törvényjavaslat előreláthatólag igen éles vitáknak fogja anyagát képezni. A pénzügyi bizottság egyik közelebbi ülésében Zsedényi már ki is jelentette, hogy „utolsó csepp vérig fog küzdeni a javaslat elfogadása ellen." Az újonnan beültetett szőlők megadóztatása tárgyában a pénzügyminiszter körrendeletet intézett a kataszteri s pénzügyi igazgatóságokhoz. Az ily szőlők ugyanis beültetésük után 6 évig rendszerint nem hozván jövedelmet, a törvény szerint csakis a hetedik évtől róhatók meg a szőlőtermelésre alapított földadóval, addig csakis az előbbi mivelési ági osztály szerinti földadó szedhető, azon esetben pedig semmiféle sem, ha a szőlő terméketlennek felvett birtokrészletből keletkezett. E határozmány gyakorlati keresztülvitele céljából a becslő biztosok utasíttatnak, hogy az ily szőlőket a tényleges állapotnak megfelelő mivelési ágba s osztályba vegyék ugyan Az erdélyi birtokrendezés. (A m. k. igazságügy miniszter rendelete a birtokrendezési eljárás iránt az ország erdélyi részében.) (Folytatás.) 12. §. Az idézett rendelet 49. §-a helyett. A felek bármelyikének szabadságában áll az előmunkálatok, a jelen rendelet 11. §-ban érintett tett hitelesítése alkalmával vagy később azt kérni, hogy a szabályozási tervnek egyezség útján leendő megállapítására a helyszínen tárgyalás tartassák — mely kérelem teljesítése meg nem tagadható. Ha az egyezség sikerül, — a működő mérnök a kiküldött bíró által a szabályozási tervrajznak a létrejött egyezséghez képes leendő elkészítésére utasítandó. Egyezség létre nem jötte esetében a felperes, illetőleg felperesek által az érdemleges kereset nyújtandó be. Az érdemleges keresetlevélben kérelmezendő: a) a birtokrendezés tervének megállapítása, b) a közösen használt erdőkből, legelőből, nádasból, kaszálóból a volt földesúr, és a volt úrbéresek illetményének meghatározása, valamint az irtások visszaváltása, és a foglalások körül felmerülő vitás kérdéseknek eldöntése.