Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-09-12 / 208. szám

domány korbeli ny. r. tanárból állott. — Az országos gyászünnepélyen való k­épviselteté­­sén kívül egyetemünk a nagy hazafi iránti kegyelet által vezérelteivé, márczius hó 19- én emlékünnepélyt rendezett, melyen Szá.-­ Béla bölcsészettani dékán az 1878 tanévi ad­áink külön III fasciculusában megjelent emelkedett szellemű emlékbeszédet zártal ugyanez alkalommal a tanári testület Deák Ferencz halhatatlan érdemeinek bedo­­­bálás érzelmeit megörökítendő, egy államjogi pálya­kérdésre 200 írt jutalomdíjat tűzött ki. Dr­. Toldy Ferencz budapesti egyetemi tanárnak, nemzeti irodalmunk nagy veszte­ségére történt gyászos kimúlta alkalmából, ennek, valamint elhunyt kitűn­ő tanártársunk dr. Korbuly Imrének özvegyéhez, az egyete­mi tanács részvétiratot intézett Az év folytában több oly fontos rend­szabály lépett életbe, melyeket nem m­u oszt­hatok el ez alkalommal fl­lendíteni. A második félévben az előbbitől több czélszerű módosítás által eltérő új tanulmá­nyi,­­ fegyelmi és lec­kepénz szabályzat lépett életbe. A középtanodákon a nagy szünidő au­gusztus szeptemberről július augusztusra té­tetvén át, a magas kormány szükségesnek tartá az egyetemi szünidőt is hasonló módon megváltoztatni s az egyetemek ez ügyben való véleményének meghallgatása után a nagy szünidőt junius 15-dikétől szept.­­­ig terje­dő időre tette át, s ehez képest a lefolyt átmeneti évben a téli fé év virágvasárnap­­ját megelőző csütörtök, az­az március 6-ika helyett február 15-ikén végződöt, a február 16-án keződött nyári félév pedig június 15-én ért véget. A jog- és államtudományi karban a két különböző tudomány­kör szerint a jog és ál­lamtudományi szigorlatok két külön csoport­ban állapíttattak meg, miután a már 1874-ben február 6-én kiadott szabályrendeletben a régi jogtörténeti államvizsgálat helyébe az első év végén tartandó első alapvizsgálat s a második év végén tartandó második alap­­vizsgálat léptettetek, valamint a jog- és ál­lamtudományi vizsgálatok is új szabályozást nyertek. Végre felemlítem, hogy az országos Ka­­rolina-kórház s az orvosi klinikák közti vi­szony az érdekelt hatóságok meghallgatása után szabályoztatok Az egyetemi tanács s az egyes tudo­mánykarok által számos fontos ügyben tett oly felterjesztéseket, melyek még elintézve nincsenek, nem tartom időszerűnek ez alka­lommal részletezni . Maga az egyetemi ta­nács 9 rendes, 9 rendkívüli ülésében s két értekezletén 970 különböző ügydarabokat tárgyalt és intézett el. Midőn ezek után a lefolyt év élményei­től búcsút vennék, kedves kötelességemnek tartom mélyen tisztelt tanártársaimnak s kü­lönösen a tekintetes egyetemi tanács minden egyes tagjának legmelegebben érzett hálámat kifejezni B20- jóakaró támogatásért, melylyel személyemet hivatalos teendőimnek végzése körül szives előzékenységgel kitüntetni mél­­tóztattak. Nem különben kötelességemnek tartom elismerésemnek nyilt kifejezést adni az egyetemi segédhivatalok személyzete iránt, kik hivatalos működéskörükben buzgó oda­adással fáradozván, az egyetemi ügyeknek ve­zetését megkönnyítették ! S most ünnepélyeden átengedem az el­nöki széket mélyen tisztelt utódomnak, dr. Groisz Gusztáv jog és államtudomány kor­beli gy. r. tanár urnak, egyetemünk 187. tanévre szabályszerüleg megválasztott nagy­ságos rectorának. Fogadja nagyságod hivatalos működé­sének megkezdésekor legforróbb üdvözlete­met ! Legyen az év, melyben Nagyságod in­­tézendi egyetemünk ügyeit, eredményeiben gazdag. Legyen a Nagyságod által megkez­dett uj lustrum virágzásnak időszaka ! Dr. Groisz Gusztáv ex rector székfoglaló beszéde a t.-egye­­tem megnyitási ünnepélyén. (Folytatás.) Hozzájárul még, hogy minden igazság­szolgáltatásnak és így a büntető-igazságszol­gáltatásnak is, nélkülözhetetlen kelléke a bi­zalom Nem les­z érdektelen erre vonatkozó­lag idézni Ilye­nek, az esküdts­égi intéz­mény egyik leghevesebb és bátran bevallha­tom, legszellemdúsabb elleneinek nyilatkoza­tát, ki az­t mondja:,Ich selbst muss zugeste­hen, dass bei dieser Frage zum Theile mass­­gebeud die subjective Meinung das subjective Wollen der Völker ent h­eidet für Welche solche Rechtsinstitutebestimmt sind. Eskommt nämlich hiebei u­cht zupäcast darauf­en wel die Vertrauen verdienen, ob Rechstgelehrte Beamten Richter oder Geschworene aus dem Volke, sondern alles hängt zunächst davon ab, wer mehr Vertrauen besitze.“ Már pedig az esküdtszékek története tanú­­­­sítja, hogy a népek épen ezen intézmény­­ iránt kiváló bizalommal viseltetnek, s vala­hányszor a népek sorsuk intézésére befolyást nyertek, mondhatni első, legfőbb óhajukat tel­jesítették az esküdtszéki intézmény meg­mOnOsítása által. Ezt tapasztaljuk Fran­­cziaországban, ezt Belgiumban, ezt Né­metország legtöbb államaiban , ezt vé­­gül Schweitz kantonaiban, melyek egy­szersmind tanúbizonyságot szolgáltatnak ar­ra, hogy nem politikai mozgalmak közepet­te, nem politikai féltékenység által eltagad­tatva, követelte a nép az esküdtszéket, mint politikai intézményt, hanem a politikai nyu­galom idejében, különböző időkben és alapos, higgadt megfontolás eredményekép. Nem téveszthető továbbá szem elől azon körülmény sem, hogy akkor, midőn a bűnös­ség kérdése esküdtek által határoztatik el, a bírálók leginkább ártanak a felfogásnak, az ismeretnek azon a terén, melyen a vádlott, leginkább képesek tehát magukat belegon­dolni, mondhatni beleélni azon helyzetbe, azon viszonyokba, melyek között a tény léte­sült ; — igaz, hogy a törvénytudó bírák is a népből származnak, a népből vétetnek ; ám­de a törvénytudó bíró épen jogászi művelt­­ségénél fogva megszokja azt, hogy az egyes eset elbírálásánál a tudomány vagy gyakor­lat által megállapított egy abstract szabályt­­ kövessen, mely annál nagyobb befolyással van reá és ítéletére, mentői inkább panasz­­kodhatik egy tudományos tekintélyre, vagy valamely már előbb jogérvényesen eldöntött esetre; a törvénytudó bíró mesterséges sza­bályokat és tételeket követ különösen akkor, midőn valamely kétes törvényes fogalom ér­telmezéséről van szó és épen ilyen esetben igen könnyen ellentétbe helyezi magát a né­pies felfogással, a nép egérzetével.­­ A tör­vénytudó biró hivatásszerű tevékenységének vajmi gyakran kifolyása az, hogy az egynemű vagy fajú esetek biablonszerüleg ítéltetnek meg, mi­által az eset egyes momentumai a vádlottnak egész individualitása igen köny­­nyen figyelmen kívül marad, holott talán épen ezek adnák meg a felvilágosítást a cselekvő személy nézeteiről, indító okairól. Mind­ez máskép van a laicus elem bírás­kodása esetében, midőn a vádlottra nézve kiváló garániát szolgáltat azon körülmény, hogy az eset eldöntésében oly számú bírák vesznek részt, miként maga e szám, s ily számnál rendszerint előforduló megvitatás inkább feltehetővé teszi azt, hogy az ezek által kimondott „bűnös” nem alapul tévedésen vagy elnézésen; az esküdtszéki bírói felfogás nem lesz egyoldalú, mert különböző állású és foglalkozású egyének jőnek össze és működ­nek közre az esküdtszéknél. Az esküdtszék biztosítékot nyújt a közöny ellen mely a min­dennapi foglalkozásnál oly természetes, hogy a legerősebb jellemek is alig képesek ettől menekülni, mig írog polgárok, km minden napi foglalkozásuk köréből szólitatnak fel komoly munkára, ítélni polgártársaik felett, mely m­egtisztelő hivatás csak keveseket és ritkán ér, nem eshetnek közönybe, rendsze­rint figyelmük éber, igyekezetök erélyes, me­lyet az igazság felderítésére munkálnak. Síintéu uem megvetendő az esküdtszé­kek előnyös voitára vonatkozó kővetkező szavai Ulunanuak : Uozweilelbaft tiägt die Bethei iguug des Volkes un der Rechispre­­cbuug durch Verbreitung von Recűtskenninis sen zur Aufk äruog des Rechtsbewusstseius wesentlih bei. In dem Coidact, in welchen dadurch die Rechtsanschauung des Volkes mit den bestehenden Gesetzen tritt, gelangen manche Lücken und Mängel deredben zur Erkenntniss und wird dss Interesse auf Fort­bildung und Verbesserung der gegebenen Rechtszustäode geleukl * Mai nap minden oly állam, melyben a nép megfelelő mi­vétséggel bír, befolyást en­ged a népnek az állami élet legfontosabb f­­unctionálá­sia már azon helyzetben van egy nép, hogy a törvényhozás terén a benne rejlő jogérzetnek hatásos kifejezést adni ké­pes, csak­ következetesnek tetszik, hogy az alkalmazása is az ilykép létesített törvény­nek a nép közreműködésével történjék, kü­­lönösen az igazságszolgáltatás azon ágában hol a közreműködés a józan ész és életta­pasztalat alapján egyedül is lehető ; csak igy lehet a jog megvalósítása egyes esetben a törvény szellemével folytonos öszhangban A nagy tudományú, de egyszersmind szé­les gyakorlati tapasztalattal biró jogtudós Schwarce — ellenzék­e ugyan az esküdtszék intézménynek, de elvileg fáradhatlan védelme­zője a latens elem befolyásának — igei helyesen mondja erre vonatkozólag: Es lieg in der Mitwirkung der Laten eine schützend Institution, schützend das Recht in desses Anwendung vor Erstarrung u. unpractische Einseitigkeit.“ Nem kis előnyt biztosít a lo­cusok befolyás­a büntető igazságszolgáltatásba azon tekin­tet­ben is, hogy a különböző elemek tényke­désének elkülönítése folytán a reformált bün­tetőper alapelvei az eljárás szóbelisége, a ku­tató elv túlfeszítésének mellőzése, a bizonyí­tás méltatásának szabadsága következe­tesebben keresztülvihetők. Hol lai­usok mint esküdtek közreműködnek, kizáró­lag és közvetlenül az előttük lefolytatot tárgyalás alapján ítélnek, ezen kizárólagos­ság és közvetlenség pedig a törvénytudó ál­landó bíráknál vajmi gyakran nem érvénye­sül legalább teljes mérvben, minthogy irány­adóvá válnak nála gyakran oly bizonyítás momentumok, melyek már a tárgyalás élőt tudomására jutottak, melyek pedig a főtár­gyalás alkalmával megejtett bizonyítási eljá­rás következtében befolyásukat vesztették vagy legalább más jelentőséget nyertek. Mindezek felett nem mulaszthatom­­ kiemelni még azt, hogy kétségbevonhatja nagy előnyt nyújt a laiucusok befolyása büntető igazságszolgáltatásba azon tekintet­ben is, hogy ha a bűnösség kérdésében laicus elem határoz, a törvénytudó bíró pe­dig csak a büntetés kimondására van hivat­va, meg van óva egy az állami életben meg­becsülhetlen jelentőségű elv: ki hatalom­mal bir büntetni, ne bírjon egy­szersmind hatalommal bűnösnek ta­lál­ni (nyilvánítani). Gondoljunk cs a politikailag izgatott idősre; nem közel ád­ázon feltevés, hogy az állam szolgálatába lévő bírák, tudva vagy nem tudva, talán mi­dőn az állami érdeket vélik védeni a létez hatalom érdekében, az egyéni szabadság el­­nyomására szolgálnak. Ezen feltevés nem gyanusitás az állami birákkal szemben, ko­rnt sem, de a dolog természetéből önként követ­kezik, mert az «latni biró a létező tör­­vény holt belül szét int ítél; már pedig épm­i politikában vajmi gyakran erény az ma,­int tegnap még bűn volt! De nem fordulhat-e elő még azon eset is, hogy épen politikai­lag izgalmas időkben az állami bíró — ki bármikor bizosíttassék függetlenségében a törvényhozás által — a kormánytól egészen független vajmi ritka esetben lesz, a kormány­nak eszközül adja magát a hatalom czéljaira? Ily viszonyok között a biztosíték csak abban áll, ha az, ki hatalommal bir büntetni, bir hatalommal bűnösnek találni. (Vége köv.) Gondűző A tej elrontásáról, mely nálunk oly di­vatban van, eszembe jut egy adoma, melyet egy elhalt orvos ismerősöm igen szeretett ismétel­getni. Egy betegének szamártejet rendelt, s ajánlja neki, hogy a szamarat mindig maga előtt fejesse. — Mennyi az ára egy csésze tiszta tej­nek? kérdé a beteg a tejárustól. — Két sous uram. — Jó. Fejje előttem. — Oh, akkor aztán három sous! * Egy mű­velt és előkelő társaságban, míg S. püspök néhány barátjával beszélgetett, a ven­dégek másik része a modern táncz kisebb-na­­gyobb ártatlanságáról, s illedelmességéről vitat­kozott. A vélemények többsége a táncz mellett volt. Végre elhatározták, hogy a kérdést a püs­pök ítélete alá bocsátják. — A­mi engem illet, szól a pap, meg kell vallanom, hogy életemben csak egyszer láttam tánczot, s az eléggé tetszett . . . A hallgatók kissé csodálkozó tekintetet váltottak. — Jártam Bécsben, Londonban — folyta­­tá — még Olaszország nagyobb részét is be­utaztam, de csak egyszer voltam ily mulatság­nak tanúja; ez Parisban történt Egyéb külö­nösségek közt bizonyos „tudós majmokat“ is megnéztem, melyek igen jól és mérték után tán­­czoltak; megvallom, hogy örömmel néztem, mert láttam, hogy az nekik igen jól áll. Egy orvos tanácsa : — Egy nyitott ajtótól jobban féljetek, mint egy puska golyótól. Megeshetik, hogy a puska nem talál, ám a légvonat mindig talál. * Egy vén diplomata tanácsa szintén e tér­re lépő fiához : Mikor az államférfi előtt fogsz állani, nehogy rohammal akarj bizalmához jut­ni , hiú fáradság volna ! Várj, a­míg jól ke­zedre kerül : akkor keresd ki gyönge oldalát ; ha megkaptad, ennek hódolj, itt fejts ki erőt. Lassan-lassan megtörik ellenállása a te kitar­tásodon. Felnyílik elötted. Fedetlen fog előtted állani, s akkor szedj gondosan mindent, még­­ egy cseppet se hagyj ott. — E szerint — szól a figyelmes ifjú — , — épen úgy kell bánni vele, mint az osztri­gával ? Ebéd végén. — Tetszik aszalt szilva, kisasszony ? — Nem, uram .... ellenkezőleg ! (Figaro.) —SS— Nemzeti színház. Prielle Cornelia asszony második fel­léptéül hétfőn, szept. 11-én Castelnovo Leó­nak „Holt szív “ czimil 3 felvonásos szimüve adatott elő. A színház a meglehetős hűvös megtelt, B fe'kihív ,10sí'mt*l,pi‘S & idő daczár a szépen vésznő ma is sok Minden jelenete gondos és ábrázolása legtökéletesebb résziéi*' és harmadik felvonás utolsó J­’ " Nehány jelenetben ,.. .. közönség volt meghatva, s a tetszés zaja S tört ki. Kovács Gyula Oscár herei«!! györgyi Barcer lordot, Dittót .1, • S2i°igaz! öreg szolgát, Krasznai csinosan játszták. Szerdahelyi Antonia kis&15, bájos és kedves ifjú leányka, szom­or fellépni a „Párbajában Az egész­­ nagy érdeklődéssel néz e fellépés * Balázs Sándornak legsikerültebb I téka „Az éeb­e­n“ pénteken lesz­­ Némethy Irma síremléke javára, p,..,, néh­ának e darabban rendkívül jó* pe van. Szemiráminéja olyan alakjul a magyar színpadokon a szó-szoros érj ben unicum a maga nemében. Gásm* Virány“ és „Lombok* levelezőjét, ki bőgő* és „Torma* álnevek alatt IV,IV né asszony fogja játszani. ’ 1 * A zenekar hangversenye fog megtartatni. Kordin Mari, K­il­la kisasszonyok és Nagy Gábor, Il­ka­y Kálmán, Rauchleitner uraik vés közreműködésével. A zenekar napa­­próbát tart s a „Teli Vilmos-“ tLed­'' nyitányokká! szép tanujelét fogja adni a ségeinek. Érdekes részlete a hangverse^ még Alard Sy­mphoniája, mely ^ a leggyönyörűbb szerzeményeknek;’^' bor és Salamon János urak adják elé. Ko- Mari k. a.-nak már megállapitott jó hir, van a kolozsvári közönség előtt a régi csak azt sajnálhatjuk, hogy olyan r van alkalmunk hallani ; az „Oberon» melyet énekel, egyike a legszebb da­mo­rfe­teknek. A hangverseny többi közreműködj zül K i s G zella k. a. t is előnyö­en ismer közönségünk egy-két nyilvános fellepi — Ismételten ajánljuk e hangverí­nyt­­ pártolók figyelmébe. A programra e­gy van összeállítva, s ha valaki, úgy &­nj, mely mindennap ott működik a szinhá­z megérdemli jutalomjátékán a tömeges­, fogást. A J. P." magantávi" Feladatott Budapesten, szept. 12-én d. e. 101 Érkezett Kolozsvárra szept. 11-én d. e. 111.­ Boszniában a lázadás megszt­nek tekinthető. — Despotovicc összesen 580 embere van Goek Planinán; ezenkívül 200 főnyi rab banda csatangol Banjaluka kön­­kén Több lázadó nincs. Bosznia többi része csöndes A tegnap tartott török minisz tanácsban felolvastatott a­ntú hattja, mely szerint a nagyvezér miniszterek megerősittetnek hivat­akban, elrendeltetik a nemzeti tat alakítása törvények kidolgozása azok végrehajtása és a pénzügyel­­lenőrzésére. A hatt továbbá kim a népnevelés előmozdítását- hab­­zott rendszabályokat rendel Részt Herczegovina és Szerbiára nézve, tol a vérontásnak vége vettessék. Muktar pasa pénteken szétve­rem­ett pen ri­­­por­ttt , hogy nem hiszi, hogy talált volna. Távolabb ismét egy fegyver dördült el, aztán egy má­sodik, végre egy harmadik, mire Bobinónak egész lelkéből fölcsengő örömkiáltását hallók. Mindenki arra sietett, bár — fölismerve a hangot — kiki inkább tette fel azt, hogy az ügyes vad valamely fogással bolonddá tette az illetőt. De ime, oda érve, nagy bámulatunkra Bobinót a vadkanon ülve találtuk. Szájában torokszárasztó pipával, kezében tüzet gyu­lasztó csattogó kovával. Lövésére a vad lelapult, mint egy nyul, s egyet se mozdult helyéről. Képzelhetjük az üdvkiáltások hangver­senyét, melylyel elhalmozták a győztest, ki szerény képpel a vadon ülve, csak annyit eresztett ki bodor füstök között a száján: — Ej, teringettét ! lássátok csak, mi­ként gördítjük le mi falusiak az ilyen kicsiny állatokat ! Valóban, mit se lehetett mondani, a le­­gördítés tökéletes volt, a golyó fültövön ta­lálta . Mona, Berthelin, vagy Mildet se csi­nálták volna jobban. Bernard érkezett oda legutoljára. — Mi az ördögöt mesélnek nekem, Bobinó ? kiállá, a­mily távolról csak meg­hallhatok , azt mondják, hogy a vad golyódba ütődött, m­int egy ostoba. — Hogy e­lütödött-e golyómba, vagy go­lyóm beléje ? — elett a győztes — az egyre megy; az áll, hogy nekem, szegény Bobino­­nak oly jó eledelem lesz a télen, mint senki másnak, s csak azok lesznek reá meghiva, kik hasonlóval tudják viszonozni. Kivéve a főfelügyelő urat — tévé hozzá levett kalap­pal — kinek részéről legalázatosabb szolgája mindig megtiszteltetésnek veszi, ha B­o­b­i­­n­e 8 n­ő a konyháját szerencsélteti. Niquet mindig igy nevezte feleségét, tekintve, hogy szerinte Bobine nőnemű alakja volt Bobinonak. — Köszönöm, Niquet, köszönöm, vála­szolt rokonom, a világért sem utasítom viszsza.— Teringellét Bobino, szólt Bernard, minthogy nem remekelsz igy mindennap, a főfelügyelő úr engedelmével érdemjelt adok. — Csak add, barátom, add! Hányan kaptak már, kik nem érdemelték meg úgy, mint én ! S Bobino pipázott tovább komikus ma­gatartással , Bernard pedig kihúzta kését, a vad hátuljára került, megfogta forkát, s hir­telen levágta. A vadkan tompa röffenést hallatott. — Nos, kicsikém, mi bajod ? — mond Bobino, mialatt Bernard a farkot a győztes mellére akasztá, — úgy látszik, hogy sokat adtál e farokra? A vadkan másodikat röffent, s egyik lá­bát megmozdítá. — Jó, jó­t mond Bobino, magadra aka­rod vonni figyelmemet, kicsikém ? lásd, de megbánod ! Alig végző szavait Bobino, már­is tíz­­lépésre fetrengett, orrával a porban, eltört pipájával a szájában. A vad, mely csak elszédült volt hir­telen életre serkent a Bernard metszése ál­tal; s miután terhétől megszabadult, négy lábra állt, bár ingott még. — Ak­i kiált fel rokonom, hagyjátok kissé magára; különös volna, ha magához jőne ! — Lőjjenek reá ! kiált Bernard puskája után nyúlva, melyet az imént egy árokba támasztott, hogy munkáját kényelmesebben végrehajthassa; lőjjenek reál ismerem én az ily magánzókat; kemény életük van; lője­nek reá inkább kétszer, mint egyszer, kü­lönben elmenekül. De már késő volt: a kutyák, a­mint fölkelni láták, reá rohantak, néhányan fülei­re, néhányan farára, szóval: oly tökéletesen ellepték, hogy annyi üres hely se maradt testén, hová egy golyót fúrhattak volna. Ez alatt a vad lassan az árokig ért, magával hurczolva az egész kutya­csoportot; aztán eltűnt, Bobino által üldöztetve, ki a kapott csapástól dühösen fölkelve, minden­képen nyertes akart maradni. — Fogd meg, fogd meg, kiáltá Ber­nard Fogd meg a farkánál fogva, Bobino, fogd, fogdl A társaság majd megpukkadt nevet­Fegyverropogást hallottunk. Aztán egy percz múlva Bobinot láttuk, a­mint füleit lekonynyasztva, visszatért. Kétszer lőtt reá, de nem találta, s­o kan — a kutyák által üldözve — elmenekült Mind jobban távozó csaholást baltánk. Egész nap üldöztük, öt órát mentünk érette, csak este hagytuk el, és soha se hallottunk róla semmit, dacára annak, hogy Ber­nard nemcsak saját vidékünk,­ de a szom­szédság csőszei közt is kihirdette, hogy ha közülök valamelyik véletlenül egy farkatlan vaddisznót lő, de a csonkítatlan egészre vá­gyik : e farkot megtalálhatja a Bobino mellén. De a vadászat, mely siker esetében sokkal érdekesebb lett volna, nem elégité ki a felügyelőt ki nem azt a parancsot vette, hogy a vaddisznót megcsonkítsa, hanem hogy egészen kiirtsa. Ezért, midőn a csönzöktől elvált, új vadászatot rendelt a legközelebbi csütörtök­re, s meghagyta, hogy addig minél több vad nyomára jöjjenek. S minthogy a csütörtök szabad napom, rokonom megengedte, hogy nemcsak a jövő­re minden vadászaton részt vehessek, me­lyeket vasárnap és csütörtök napokon ren­deznek. A legközelebbi vadászat már más helye­k­re volt tervetve. Rokonom és én katonai pontossággal jelentünk meg; mindenkit ott találtunk a szokott rend szerint. Három vadnak jöttek a nyomára. Önkényt érthető, hogy senki se mulasz­­tá el a kérdezősködést Bobinotól az ő vad­disznójáról. De a farkat kivéve, melyet Bo­bino dicséretes észjárással még mindig mel­lén hordozott, mit se tudott vadjáról. E napon — mint mondók — három­­disznót kell­ megostromolni: egyet a Bert­­helin, — egyet a Bernard, — s a har­madikat a Mona területén. A legközelebbre esőn kezdettük, egy fiatal kan volt a Berthelin területén mind­járt kezdetben megölte Mildot, szivén fúr­ván keresztül golyójával. A másodikra tértünk, mely a Bernard helyén volt. Közel esett a helyhez, hol az elsőt elejtettük. Bernard, szokása szerint, az­ Ujházba vezetett a kenyérre és borra, s csak azután távoztunk. Felálltunk, én rokonom — és ennek Ferencz nevű vadászlegénye közé jutottam. Ferencz után következett Mona,­­aztán ma­gam se tudom, hogy ki. S­­ már nagyobb állattal való dolgunk. Bernard a bozótba hatolt vizslájával s nehány percz múlva a vad üldözőben volt Hallók jövetelét, m­int az elsőnél, összecsa­pott fogai csattogásáról. Rokonom, kire elő­ször ment, mindkét csövét elsüté, de nem talált Reálőttem én is, de minthogy ez volt az első, mely reám jött, elhibáztam. Harmad­szor Ferencz tüzelt, s teste közepét találta; erre a vad egyet kanyarodik, s villámsebes­séggel rohan a vadászra. Ferencz másodszor is reálő egészen közelről, de már ekkor Fe­rencz s a vad egy alaktalan tömeget képez­tek. Kétségbeesett kiáltást hallánk: Ferencz a hitán feküdt, a dühös vad agyaraival tur­kálta. Mindnyájan segítségére iramodtunk, de a perezben egy hang parancsolólag felki­áltott: — Ne mozduljatok ! Mindenki megállt helyén mozdulatlanul. Láttuk, hogy Mona mint veszi czélba a ret­tenetes csoportot. Aztán egy perczig állt, mintegy emlékkő, mire elsüté fegyverét, s a vállon talált állat négy lépésre gurult attól, kit körmei közt tartott vala. — Köszönöm, öreg, szólt FerenCZ lá­baira emelkedve; ha valaha szükséged lesz reám, életre, halálra a tied vagyok, ér­ted­­? — Nem érdemiek én annyit, szólt Mona. Mindnyájan Ferenczhez szaladtunk, egy marás volt karján, ez az egész, a ez még semmi volt ahoz képest, hogy mi lehetett volna. S mikor meggyőződtünk a baj csekély voltáról, jó kívánságainkkal halmozók el Mo­­nát. De, minthogy nem először történt meg ez az eset vele, oly ember gyanánt fogadta üdvözleteteinket, mint a­ki nem érti, hogy mi különöst találhatunk mi egy oly egyszerű, s könnyen megtehető dologban. Miután elvégeztük az emberrel, új­ra az állat után néztünk. Két golyót kapott volt Ferencztől, de egyik d­omb­ját érte, s alig horzsolta meg » ^ c a másik fejére esett, s véres esi * vont maga után. A Monáé pedig—®­­ mondók — vállánál fúródott be, s rütf­i megölte. Ujrakezdtük a vadászatot, minth* c sem történt volna, s mint a kik nem* i hatók előre, hogy az elbeszélt esetii eltérő, de sokkal borzasztóbb dolog kö­­­vetkezhetik.­­ A harmadik rohamot a Mona te# * kelte megtennünk. Ugyanazt az eljárást*­­ vetők, mint az előző két esetben, épen m­i álltunk fel, csakhogy én rokonom­ és i lin közé jutottam. Mona pedig ment, k­a a vadat fölverje, öt percz múlva is,e­­kutya hangja, hogy a vad űzőben van. s Egy.szerre karabin lövést hallott fe egyidejűleg egy, tőlem mintegy fegyver­­ pésre állt kö ezer darabra törik, aztán jó­ról fájdalmas kiállást hallottam. Arra ^ d lók, s Berthelint pillantom meg, 8®^ n kezével a fához kapaszkodik, másikkal F dig oldalát szorítja. Ö­zszeomlott magára, kettőbe ás­va, s aztán mély nyögéssel a földre bo­lozott. — Segítség! kiáltás, segítség!^ lm meg van sebesülve! .m S hozzá futottam rokonommal,®1*1! a vadászok az egész vonalról felénk !írl­­ak. Berthelin magán kívül vala, tűk; vére vastagon ömlött a balcsíp*le, tátongó sebből; a golyó testében Mindnyájan a haldokló körül­i szemeinkkel kérdezve egymástól, hogy ki­­ tette e végzetes lövést, midőn Perr­ire sürü bozótból löveg nélkül, kezében hiújával kibontakozott, s felkiáltott: — Sebesült? sebesült! Ki moo nagybátyám sebesült ? Egyikünk se felelt , de kez0®*»ji haldoklóra mutatánk, ki teli szájjal és vért» . j» no* Bernard meredt szemekkel, izzSfll ^jit lókkal, égnek álló hajjal közeledett; ^j, a sebesülthez ért, iszonyú ordítást «»,(fel karabinját egy fához csapta, s csőre lépésre dobta magától, tőben.

Next