Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-09-12 / 208. szám
domány korbeli ny. r. tanárból állott. — Az országos gyászünnepélyen való képviseltetésén kívül egyetemünk a nagy hazafi iránti kegyelet által vezérelteivé, márczius hó 19- én emlékünnepélyt rendezett, melyen Szá.- Béla bölcsészettani dékán az 1878 tanévi adáink külön III fasciculusában megjelent emelkedett szellemű emlékbeszédet zártal ugyanez alkalommal a tanári testület Deák Ferencz halhatatlan érdemeinek bedobálás érzelmeit megörökítendő, egy államjogi pályakérdésre 200 írt jutalomdíjat tűzött ki. Dr. Toldy Ferencz budapesti egyetemi tanárnak, nemzeti irodalmunk nagy veszteségére történt gyászos kimúlta alkalmából, ennek, valamint elhunyt kitűnő tanártársunk dr. Korbuly Imrének özvegyéhez, az egyetemi tanács részvétiratot intézett Az év folytában több oly fontos rendszabály lépett életbe, melyeket nem mu oszthatok el ez alkalommal fllendíteni. A második félévben az előbbitől több czélszerű módosítás által eltérő új tanulmányi, fegyelmi és leckepénz szabályzat lépett életbe. A középtanodákon a nagy szünidő augusztus szeptemberről július augusztusra tétetvén át, a magas kormány szükségesnek tartá az egyetemi szünidőt is hasonló módon megváltoztatni s az egyetemek ez ügyben való véleményének meghallgatása után a nagy szünidőt junius 15-dikétől szept.ig terjedő időre tette át, s ehez képest a lefolyt átmeneti évben a téli fé év virágvasárnapját megelőző csütörtök, azaz március 6-ika helyett február 15-ikén végződöt, a február 16-án keződött nyári félév pedig június 15-én ért véget. A jog- és államtudományi karban a két különböző tudománykör szerint a jog és államtudományi szigorlatok két külön csoportban állapíttattak meg, miután a már 1874-ben február 6-én kiadott szabályrendeletben a régi jogtörténeti államvizsgálat helyébe az első év végén tartandó első alapvizsgálat s a második év végén tartandó második alapvizsgálat léptettetek, valamint a jog- és államtudományi vizsgálatok is új szabályozást nyertek. Végre felemlítem, hogy az országos Karolina-kórház s az orvosi klinikák közti viszony az érdekelt hatóságok meghallgatása után szabályoztatok Az egyetemi tanács s az egyes tudománykarok által számos fontos ügyben tett oly felterjesztéseket, melyek még elintézve nincsenek, nem tartom időszerűnek ez alkalommal részletezni . Maga az egyetemi tanács 9 rendes, 9 rendkívüli ülésében s két értekezletén 970 különböző ügydarabokat tárgyalt és intézett el. Midőn ezek után a lefolyt év élményeitől búcsút vennék, kedves kötelességemnek tartom mélyen tisztelt tanártársaimnak s különösen a tekintetes egyetemi tanács minden egyes tagjának legmelegebben érzett hálámat kifejezni B20- jóakaró támogatásért, melylyel személyemet hivatalos teendőimnek végzése körül szives előzékenységgel kitüntetni méltóztattak. Nem különben kötelességemnek tartom elismerésemnek nyilt kifejezést adni az egyetemi segédhivatalok személyzete iránt, kik hivatalos működéskörükben buzgó odaadással fáradozván, az egyetemi ügyeknek vezetését megkönnyítették ! S most ünnepélyeden átengedem az elnöki széket mélyen tisztelt utódomnak, dr. Groisz Gusztáv jog és államtudomány korbeli gy. r. tanár urnak, egyetemünk 187. tanévre szabályszerüleg megválasztott nagyságos rectorának. Fogadja nagyságod hivatalos működésének megkezdésekor legforróbb üdvözletemet ! Legyen az év, melyben Nagyságod intézendi egyetemünk ügyeit, eredményeiben gazdag. Legyen a Nagyságod által megkezdett uj lustrum virágzásnak időszaka ! Dr. Groisz Gusztáv ex rector székfoglaló beszéde a t.-egyetem megnyitási ünnepélyén. (Folytatás.) Hozzájárul még, hogy minden igazságszolgáltatásnak és így a büntető-igazságszolgáltatásnak is, nélkülözhetetlen kelléke a bizalom Nem lesz érdektelen erre vonatkozólag idézni Ilyenek, az esküdtségi intézmény egyik leghevesebb és bátran bevallhatom, legszellemdúsabb elleneinek nyilatkozatát, ki azt mondja:,Ich selbst muss zugestehen, dass bei dieser Frage zum Theile massgebeud die subjective Meinung das subjective Wollen der Völker ent heidet für Welche solche Rechtsinstitutebestimmt sind. Eskommt nämlich hiebei ucht zupäcast daraufen wel die Vertrauen verdienen, ob Rechstgelehrte Beamten Richter oder Geschworene aus dem Volke, sondern alles hängt zunächst davon ab, wer mehr Vertrauen besitze.“ Már pedig az esküdtszékek története tanúsítja, hogy a népek épen ezen intézmény iránt kiváló bizalommal viseltetnek, s valahányszor a népek sorsuk intézésére befolyást nyertek, mondhatni első, legfőbb óhajukat teljesítették az esküdtszéki intézmény megmOnOsítása által. Ezt tapasztaljuk Francziaországban, ezt Belgiumban, ezt Németország legtöbb államaiban , ezt végül Schweitz kantonaiban, melyek egyszersmind tanúbizonyságot szolgáltatnak arra, hogy nem politikai mozgalmak közepette, nem politikai féltékenység által eltagadtatva, követelte a nép az esküdtszéket, mint politikai intézményt, hanem a politikai nyugalom idejében, különböző időkben és alapos, higgadt megfontolás eredményekép. Nem téveszthető továbbá szem elől azon körülmény sem, hogy akkor, midőn a bűnösség kérdése esküdtek által határoztatik el, a bírálók leginkább ártanak a felfogásnak, az ismeretnek azon a terén, melyen a vádlott, leginkább képesek tehát magukat belegondolni, mondhatni beleélni azon helyzetbe, azon viszonyokba, melyek között a tény létesült ; — igaz, hogy a törvénytudó bírák is a népből származnak, a népből vétetnek ; ámde a törvénytudó bíró épen jogászi műveltségénél fogva megszokja azt, hogy az egyes eset elbírálásánál a tudomány vagy gyakorlat által megállapított egy abstract szabályt kövessen, mely annál nagyobb befolyással van reá és ítéletére, mentői inkább panaszkodhatik egy tudományos tekintélyre, vagy valamely már előbb jogérvényesen eldöntött esetre; a törvénytudó bíró mesterséges szabályokat és tételeket követ különösen akkor, midőn valamely kétes törvényes fogalom értelmezéséről van szó és épen ilyen esetben igen könnyen ellentétbe helyezi magát a népies felfogással, a nép egérzetével. A törvénytudó biró hivatásszerű tevékenységének vajmi gyakran kifolyása az, hogy az egynemű vagy fajú esetek biablonszerüleg ítéltetnek meg, miáltal az eset egyes momentumai a vádlottnak egész individualitása igen könynyen figyelmen kívül marad, holott talán épen ezek adnák meg a felvilágosítást a cselekvő személy nézeteiről, indító okairól. Mindez máskép van a laicus elem bíráskodása esetében, midőn a vádlottra nézve kiváló garániát szolgáltat azon körülmény, hogy az eset eldöntésében oly számú bírák vesznek részt, miként maga e szám, s ily számnál rendszerint előforduló megvitatás inkább feltehetővé teszi azt, hogy az ezek által kimondott „bűnös” nem alapul tévedésen vagy elnézésen; az esküdtszéki bírói felfogás nem lesz egyoldalú, mert különböző állású és foglalkozású egyének jőnek össze és működnek közre az esküdtszéknél. Az esküdtszék biztosítékot nyújt a közöny ellen mely a mindennapi foglalkozásnál oly természetes, hogy a legerősebb jellemek is alig képesek ettől menekülni, mig írog polgárok, km minden napi foglalkozásuk köréből szólitatnak fel komoly munkára, ítélni polgártársaik felett, mely megtisztelő hivatás csak keveseket és ritkán ér, nem eshetnek közönybe, rendszerint figyelmük éber, igyekezetök erélyes, melyet az igazság felderítésére munkálnak. Síintéu uem megvetendő az esküdtszékek előnyös voitára vonatkozó kővetkező szavai Ulunanuak : Uozweilelbaft tiägt die Bethei iguug des Volkes un der Rechisprecbuug durch Verbreitung von Recűtskenninis sen zur Aufk äruog des Rechtsbewusstseius wesentlih bei. In dem Coidact, in welchen dadurch die Rechtsanschauung des Volkes mit den bestehenden Gesetzen tritt, gelangen manche Lücken und Mängel deredben zur Erkenntniss und wird dss Interesse auf Fortbildung und Verbesserung der gegebenen Rechtszustäode geleukl * Mai nap minden oly állam, melyben a nép megfelelő mivétséggel bír, befolyást enged a népnek az állami élet legfontosabb functionálásia már azon helyzetben van egy nép, hogy a törvényhozás terén a benne rejlő jogérzetnek hatásos kifejezést adni képes, csak következetesnek tetszik, hogy az alkalmazása is az ilykép létesített törvénynek a nép közreműködésével történjék, különösen az igazságszolgáltatás azon ágában hol a közreműködés a józan ész és élettapasztalat alapján egyedül is lehető ; csak igy lehet a jog megvalósítása egyes esetben a törvény szellemével folytonos öszhangban A nagy tudományú, de egyszersmind széles gyakorlati tapasztalattal biró jogtudós Schwarce — ellenzéke ugyan az esküdtszék intézménynek, de elvileg fáradhatlan védelmezője a latens elem befolyásának — igei helyesen mondja erre vonatkozólag: Es lieg in der Mitwirkung der Laten eine schützend Institution, schützend das Recht in desses Anwendung vor Erstarrung u. unpractische Einseitigkeit.“ Nem kis előnyt biztosít a locusok befolyása büntető igazságszolgáltatásba azon tekintetben is, hogy a különböző elemek ténykedésének elkülönítése folytán a reformált büntetőper alapelvei az eljárás szóbelisége, a kutató elv túlfeszítésének mellőzése, a bizonyítás méltatásának szabadsága következetesebben keresztülvihetők. Hol laiusok mint esküdtek közreműködnek, kizárólag és közvetlenül az előttük lefolytatot tárgyalás alapján ítélnek, ezen kizárólagosság és közvetlenség pedig a törvénytudó állandó bíráknál vajmi gyakran nem érvényesül legalább teljes mérvben, minthogy irányadóvá válnak nála gyakran oly bizonyítás momentumok, melyek már a tárgyalás élőt tudomására jutottak, melyek pedig a főtárgyalás alkalmával megejtett bizonyítási eljárás következtében befolyásukat vesztették vagy legalább más jelentőséget nyertek. Mindezek felett nem mulaszthatom kiemelni még azt, hogy kétségbevonhatja nagy előnyt nyújt a laiucusok befolyása büntető igazságszolgáltatásba azon tekintetben is, hogy ha a bűnösség kérdésében laicus elem határoz, a törvénytudó bíró pedig csak a büntetés kimondására van hivatva, meg van óva egy az állami életben megbecsülhetlen jelentőségű elv: ki hatalommal bir büntetni, ne bírjon egyszersmind hatalommal bűnösnek találni (nyilvánítani). Gondoljunk cs a politikailag izgatott idősre; nem közel ádázon feltevés, hogy az állam szolgálatába lévő bírák, tudva vagy nem tudva, talán midőn az állami érdeket vélik védeni a létez hatalom érdekében, az egyéni szabadság elnyomására szolgálnak. Ezen feltevés nem gyanusitás az állami birákkal szemben, kornt sem, de a dolog természetéből önként következik, mert az «latni biró a létező törvény holt belül szét int ítél; már pedig épmi politikában vajmi gyakran erény az ma,int tegnap még bűn volt! De nem fordulhat-e elő még azon eset is, hogy épen politikailag izgalmas időkben az állami bíró — ki bármikor bizosíttassék függetlenségében a törvényhozás által — a kormánytól egészen független vajmi ritka esetben lesz, a kormánynak eszközül adja magát a hatalom czéljaira? Ily viszonyok között a biztosíték csak abban áll, ha az, ki hatalommal bir büntetni, bir hatalommal bűnösnek találni. (Vége köv.) Gondűző A tej elrontásáról, mely nálunk oly divatban van, eszembe jut egy adoma, melyet egy elhalt orvos ismerősöm igen szeretett ismételgetni. Egy betegének szamártejet rendelt, s ajánlja neki, hogy a szamarat mindig maga előtt fejesse. — Mennyi az ára egy csésze tiszta tejnek? kérdé a beteg a tejárustól. — Két sous uram. — Jó. Fejje előttem. — Oh, akkor aztán három sous! * Egy művelt és előkelő társaságban, míg S. püspök néhány barátjával beszélgetett, a vendégek másik része a modern táncz kisebb-nagyobb ártatlanságáról, s illedelmességéről vitatkozott. A vélemények többsége a táncz mellett volt. Végre elhatározták, hogy a kérdést a püspök ítélete alá bocsátják. — Ami engem illet, szól a pap, meg kell vallanom, hogy életemben csak egyszer láttam tánczot, s az eléggé tetszett . . . A hallgatók kissé csodálkozó tekintetet váltottak. — Jártam Bécsben, Londonban — folytatá — még Olaszország nagyobb részét is beutaztam, de csak egyszer voltam ily mulatságnak tanúja; ez Parisban történt Egyéb különösségek közt bizonyos „tudós majmokat“ is megnéztem, melyek igen jól és mérték után tánczoltak; megvallom, hogy örömmel néztem, mert láttam, hogy az nekik igen jól áll. Egy orvos tanácsa : — Egy nyitott ajtótól jobban féljetek, mint egy puska golyótól. Megeshetik, hogy a puska nem talál, ám a légvonat mindig talál. * Egy vén diplomata tanácsa szintén e térre lépő fiához : Mikor az államférfi előtt fogsz állani, nehogy rohammal akarj bizalmához jutni , hiú fáradság volna ! Várj, amíg jól kezedre kerül : akkor keresd ki gyönge oldalát ; ha megkaptad, ennek hódolj, itt fejts ki erőt. Lassan-lassan megtörik ellenállása a te kitartásodon. Felnyílik elötted. Fedetlen fog előtted állani, s akkor szedj gondosan mindent, még egy cseppet se hagyj ott. — E szerint — szól a figyelmes ifjú — , — épen úgy kell bánni vele, mint az osztrigával ? Ebéd végén. — Tetszik aszalt szilva, kisasszony ? — Nem, uram .... ellenkezőleg ! (Figaro.) —SS— Nemzeti színház. Prielle Cornelia asszony második felléptéül hétfőn, szept. 11-én Castelnovo Leónak „Holt szív “ czimil 3 felvonásos szimüve adatott elő. A színház a meglehetős hűvös megtelt, B fe'kihív ,10sí'mt*l,pi‘S & idő daczár a szépen vésznő ma is sok Minden jelenete gondos és ábrázolása legtökéletesebb résziéi*' és harmadik felvonás utolsó J’ " Nehány jelenetben ,.. .. közönség volt meghatva, s a tetszés zaja S tört ki. Kovács Gyula Oscár herei«!! györgyi Barcer lordot, Dittót .1, • S2i°igaz! öreg szolgát, Krasznai csinosan játszták. Szerdahelyi Antonia kis&15, bájos és kedves ifjú leányka, szomor fellépni a „Párbajában Az egész nagy érdeklődéssel néz e fellépés * Balázs Sándornak legsikerültebb I téka „Az éeben“ pénteken lesz Némethy Irma síremléke javára, p,..,, néhának e darabban rendkívül jó* pe van. Szemiráminéja olyan alakjul a magyar színpadokon a szó-szoros érj ben unicum a maga nemében. Gásm* Virány“ és „Lombok* levelezőjét, ki bőgő* és „Torma* álnevek alatt IV,IV né asszony fogja játszani. ’ 1 * A zenekar hangversenye fog megtartatni. Kordin Mari, Killa kisasszonyok és Nagy Gábor, Ilkay Kálmán, Rauchleitner uraik vés közreműködésével. A zenekar napapróbát tart s a „Teli Vilmos-“ tLed'' nyitányokká! szép tanujelét fogja adni a ségeinek. Érdekes részlete a hangverse^ még Alard Symphoniája, mely ^ a leggyönyörűbb szerzeményeknek;’^' bor és Salamon János urak adják elé. Ko- Mari k. a.-nak már megállapitott jó hir, van a kolozsvári közönség előtt a régi csak azt sajnálhatjuk, hogy olyan r van alkalmunk hallani ; az „Oberon» melyet énekel, egyike a legszebb damorfeteknek. A hangverseny többi közreműködj zül K i s G zella k. a. t is előnyöen ismer közönségünk egy-két nyilvános fellepi — Ismételten ajánljuk e hangverínyt pártolók figyelmébe. A programra egy van összeállítva, s ha valaki, úgy &nj, mely mindennap ott működik a szinház megérdemli jutalomjátékán a tömeges, fogást. A J. P." magantávi" Feladatott Budapesten, szept. 12-én d. e. 101 Érkezett Kolozsvárra szept. 11-én d. e. 111. Boszniában a lázadás megsztnek tekinthető. — Despotovicc összesen 580 embere van Goek Planinán; ezenkívül 200 főnyi rab banda csatangol Banjaluka könkén Több lázadó nincs. Bosznia többi része csöndes A tegnap tartott török minisz tanácsban felolvastatott antú hattja, mely szerint a nagyvezér miniszterek megerősittetnek hivatakban, elrendeltetik a nemzeti tat alakítása törvények kidolgozása azok végrehajtása és a pénzügyellenőrzésére. A hatt továbbá kim a népnevelés előmozdítását- habzott rendszabályokat rendel Részt Herczegovina és Szerbiára nézve, tol a vérontásnak vége vettessék. Muktar pasa pénteken szétveremett pen riporttt , hogy nem hiszi, hogy talált volna. Távolabb ismét egy fegyver dördült el, aztán egy második, végre egy harmadik, mire Bobinónak egész lelkéből fölcsengő örömkiáltását hallók. Mindenki arra sietett, bár — fölismerve a hangot — kiki inkább tette fel azt, hogy az ügyes vad valamely fogással bolonddá tette az illetőt. De ime, oda érve, nagy bámulatunkra Bobinót a vadkanon ülve találtuk. Szájában torokszárasztó pipával, kezében tüzet gyulasztó csattogó kovával. Lövésére a vad lelapult, mint egy nyul, s egyet se mozdult helyéről. Képzelhetjük az üdvkiáltások hangversenyét, melylyel elhalmozták a győztest, ki szerény képpel a vadon ülve, csak annyit eresztett ki bodor füstök között a száján: — Ej, teringettét ! lássátok csak, miként gördítjük le mi falusiak az ilyen kicsiny állatokat ! Valóban, mit se lehetett mondani, a legördítés tökéletes volt, a golyó fültövön találta . Mona, Berthelin, vagy Mildet se csinálták volna jobban. Bernard érkezett oda legutoljára. — Mi az ördögöt mesélnek nekem, Bobinó ? kiállá, amily távolról csak meghallhatok , azt mondják, hogy a vad golyódba ütődött, mint egy ostoba. — Hogy elütödött-e golyómba, vagy golyóm beléje ? — elett a győztes — az egyre megy; az áll, hogy nekem, szegény Bobinonak oly jó eledelem lesz a télen, mint senki másnak, s csak azok lesznek reá meghiva, kik hasonlóval tudják viszonozni. Kivéve a főfelügyelő urat — tévé hozzá levett kalappal — kinek részéről legalázatosabb szolgája mindig megtiszteltetésnek veszi, ha Bobine 8 nő a konyháját szerencsélteti. Niquet mindig igy nevezte feleségét, tekintve, hogy szerinte Bobine nőnemű alakja volt Bobinonak. — Köszönöm, Niquet, köszönöm, válaszolt rokonom, a világért sem utasítom viszsza.— Teringellét Bobino, szólt Bernard, minthogy nem remekelsz igy mindennap, a főfelügyelő úr engedelmével érdemjelt adok. — Csak add, barátom, add! Hányan kaptak már, kik nem érdemelték meg úgy, mint én ! S Bobino pipázott tovább komikus magatartással , Bernard pedig kihúzta kését, a vad hátuljára került, megfogta forkát, s hirtelen levágta. A vadkan tompa röffenést hallatott. — Nos, kicsikém, mi bajod ? — mond Bobino, mialatt Bernard a farkot a győztes mellére akasztá, — úgy látszik, hogy sokat adtál e farokra? A vadkan másodikat röffent, s egyik lábát megmozdítá. — Jó, jót mond Bobino, magadra akarod vonni figyelmemet, kicsikém ? lásd, de megbánod ! Alig végző szavait Bobino, máris tízlépésre fetrengett, orrával a porban, eltört pipájával a szájában. A vad, mely csak elszédült volt hirtelen életre serkent a Bernard metszése által; s miután terhétől megszabadult, négy lábra állt, bár ingott még. — Aki kiált fel rokonom, hagyjátok kissé magára; különös volna, ha magához jőne ! — Lőjjenek reá ! kiált Bernard puskája után nyúlva, melyet az imént egy árokba támasztott, hogy munkáját kényelmesebben végrehajthassa; lőjjenek reál ismerem én az ily magánzókat; kemény életük van; lőjenek reá inkább kétszer, mint egyszer, különben elmenekül. De már késő volt: a kutyák, amint fölkelni láták, reá rohantak, néhányan füleire, néhányan farára, szóval: oly tökéletesen ellepték, hogy annyi üres hely se maradt testén, hová egy golyót fúrhattak volna. Ez alatt a vad lassan az árokig ért, magával hurczolva az egész kutyacsoportot; aztán eltűnt, Bobino által üldöztetve, ki a kapott csapástól dühösen fölkelve, mindenképen nyertes akart maradni. — Fogd meg, fogd meg, kiáltá Bernard Fogd meg a farkánál fogva, Bobino, fogd, fogdl A társaság majd megpukkadt nevetFegyverropogást hallottunk. Aztán egy percz múlva Bobinot láttuk, amint füleit lekonynyasztva, visszatért. Kétszer lőtt reá, de nem találta, so kan — a kutyák által üldözve — elmenekült Mind jobban távozó csaholást baltánk. Egész nap üldöztük, öt órát mentünk érette, csak este hagytuk el, és soha se hallottunk róla semmit, dacára annak, hogy Bernard nemcsak saját vidékünk, de a szomszédság csőszei közt is kihirdette, hogy ha közülök valamelyik véletlenül egy farkatlan vaddisznót lő, de a csonkítatlan egészre vágyik : e farkot megtalálhatja a Bobino mellén. De a vadászat, mely siker esetében sokkal érdekesebb lett volna, nem elégité ki a felügyelőt ki nem azt a parancsot vette, hogy a vaddisznót megcsonkítsa, hanem hogy egészen kiirtsa. Ezért, midőn a csönzöktől elvált, új vadászatot rendelt a legközelebbi csütörtökre, s meghagyta, hogy addig minél több vad nyomára jöjjenek. S minthogy a csütörtök szabad napom, rokonom megengedte, hogy nemcsak a jövőre minden vadászaton részt vehessek, melyeket vasárnap és csütörtök napokon rendeznek. A legközelebbi vadászat már más helyekre volt tervetve. Rokonom és én katonai pontossággal jelentünk meg; mindenkit ott találtunk a szokott rend szerint. Három vadnak jöttek a nyomára. Önkényt érthető, hogy senki se mulasztá el a kérdezősködést Bobinotól az ő vaddisznójáról. De a farkat kivéve, melyet Bobino dicséretes észjárással még mindig mellén hordozott, mit se tudott vadjáról. E napon — mint mondók — háromdisznót kell megostromolni: egyet a Berthelin, — egyet a Bernard, — s a harmadikat a Mona területén. A legközelebbre esőn kezdettük, egy fiatal kan volt a Berthelin területén mindjárt kezdetben megölte Mildot, szivén fúrván keresztül golyójával. A másodikra tértünk, mely a Bernard helyén volt. Közel esett a helyhez, hol az elsőt elejtettük. Bernard, szokása szerint, az Ujházba vezetett a kenyérre és borra, s csak azután távoztunk. Felálltunk, én rokonom — és ennek Ferencz nevű vadászlegénye közé jutottam. Ferencz után következett Mona,aztán magam se tudom, hogy ki. S már nagyobb állattal való dolgunk. Bernard a bozótba hatolt vizslájával s nehány percz múlva a vad üldözőben volt Hallók jövetelét, mint az elsőnél, összecsapott fogai csattogásáról. Rokonom, kire először ment, mindkét csövét elsüté, de nem talált Reálőttem én is, de minthogy ez volt az első, mely reám jött, elhibáztam. Harmadszor Ferencz tüzelt, s teste közepét találta; erre a vad egyet kanyarodik, s villámsebességgel rohan a vadászra. Ferencz másodszor is reálő egészen közelről, de már ekkor Ferencz s a vad egy alaktalan tömeget képeztek. Kétségbeesett kiáltást hallánk: Ferencz a hitán feküdt, a dühös vad agyaraival turkálta. Mindnyájan segítségére iramodtunk, de a perezben egy hang parancsolólag felkiáltott: — Ne mozduljatok ! Mindenki megállt helyén mozdulatlanul. Láttuk, hogy Mona mint veszi czélba a rettenetes csoportot. Aztán egy perczig állt, mintegy emlékkő, mire elsüté fegyverét, s a vállon talált állat négy lépésre gurult attól, kit körmei közt tartott vala. — Köszönöm, öreg, szólt FerenCZ lábaira emelkedve; ha valaha szükséged lesz reám, életre, halálra a tied vagyok, érted? — Nem érdemiek én annyit, szólt Mona. Mindnyájan Ferenczhez szaladtunk, egy marás volt karján, ez az egész, a ez még semmi volt ahoz képest, hogy mi lehetett volna. S mikor meggyőződtünk a baj csekély voltáról, jó kívánságainkkal halmozók el Monát. De, minthogy nem először történt meg ez az eset vele, oly ember gyanánt fogadta üdvözleteteinket, mint aki nem érti, hogy mi különöst találhatunk mi egy oly egyszerű, s könnyen megtehető dologban. Miután elvégeztük az emberrel, újra az állat után néztünk. Két golyót kapott volt Ferencztől, de egyik dombját érte, s alig horzsolta meg » ^ c a másik fejére esett, s véres esi * vont maga után. A Monáé pedig—® mondók — vállánál fúródott be, s rütfi megölte. Ujrakezdtük a vadászatot, minth* c sem történt volna, s mint a kik nem* i hatók előre, hogy az elbeszélt esetii eltérő, de sokkal borzasztóbb dolog következhetik. A harmadik rohamot a Mona te# * kelte megtennünk. Ugyanazt az eljárást* vetők, mint az előző két esetben, épen mi álltunk fel, csakhogy én rokonom és i lin közé jutottam. Mona pedig ment, ka a vadat fölverje, öt percz múlva is,ekutya hangja, hogy a vad űzőben van. s Egy.szerre karabin lövést hallott fe egyidejűleg egy, tőlem mintegy fegyver pésre állt kö ezer darabra törik, aztán jóról fájdalmas kiállást hallottam. Arra ^ d lók, s Berthelint pillantom meg, 8®^ n kezével a fához kapaszkodik, másikkal F dig oldalát szorítja. Özszeomlott magára, kettőbe ásva, s aztán mély nyögéssel a földre bolozott. — Segítség! kiáltás, segítség!^ lm meg van sebesülve! .m S hozzá futottam rokonommal,®1*1! a vadászok az egész vonalról felénk !írlak. Berthelin magán kívül vala, tűk; vére vastagon ömlött a balcsíp*le, tátongó sebből; a golyó testében Mindnyájan a haldokló körüli szemeinkkel kérdezve egymástól, hogy ki tette e végzetes lövést, midőn Perrire sürü bozótból löveg nélkül, kezében hiújával kibontakozott, s felkiáltott: — Sebesült? sebesült! Ki moo nagybátyám sebesült ? Egyikünk se felelt , de kez0®*»ji haldoklóra mutatánk, ki teli szájjal és vért» . j» no* Bernard meredt szemekkel, izzSfll ^jit lókkal, égnek álló hajjal közeledett; ^j, a sebesülthez ért, iszonyú ordítást «»,(fel karabinját egy fához csapta, s csőre lépésre dobta magától, tőben.