Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-09-12 / 208. szám

I le. ^ iffolsm' 208-ik szám. Kolozsvárit, 1876. szerda, szeptember 13. AGTAL POLG AK POLITIKAI NAPILAP. "—ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Kész évre.................................16 frt. - kr. Félévre ................................2 ■ Egy negyedre............................... » » Est hónapra............................In pO „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DÍJAK: Ötször hasábozott garmomisor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, SZEPTEM. 12. Leg­ujabb távirati tudó­­sitások. Belgrád, szept. 10. Most már ad­dig megkímélt hivatalnokokat is kény­eik a hadsereghez menni. — Alim­­­ics,­­állítólag, tegnap nagy vereséget­­engedett. — A Morava balpartján Ad­­ivácznál tegnap kis ütközet folyt, mely­­ről­ a szerbek visszavonulni kényszerit­­ettek. Ragusa, szept. 10. Mukhtár pasa közvetlenül Grahovácz előtt áll és Sakir pasa állítólag már egyesült vele. — Podgoriczából jelentik, hogy a török patak egy része montenegrói területen áll Viddin, szept. 10. Néhány nap óta tegnap érkezett Nisból az első hír, m­rv szerint a török csapatok a Morava balpartján úgy, mint a jobb parton min­den uraló positiót megszállottak és Saib pisa mind előbbre nyomul. Zára, szept. 10. A török invasio következtében a Drahovonál tartózkodott herczegovinai menekültek és sok monte­negrói, osztrák területre menekül. London, szept. 10. Blackheath­­ben egy meeting tartatott, melyen mint­egy 12,000 ember volt jelen. Gladstone hosszabb beszédet tartott, melyből a kö­vetkező emelendő ki: A krími háború Angliára ünnepélyes kötelezettségeket rótt, ő jött most azoknak teljesítésére inteni ; az általános emberiesség kérdéséről van szó: Szerbiával úgy akarnak bánni, mint Bulgáriával; — azok, kik a megkivántató hatalom birtokában vannak és a kegyet­lenkedéseknek határt nem szabnak, ezért felelősek. Ezután Angliának és Oroszor­szágnak cooperatiója mellett emel szót. Oroszország — úgy mond — nem ment a becsvágytól, de mindazonáltal humani­tárius szándékok vezetik ; Európának ha­­talmai és népei ritka egyetértést mutat­ok és Angolrszág a nagyhatalmak ré­ TARCZA. ai es hatvani kirándulás. szá­m statisztikai congressus beczéje az or­­mó­i ’ melynek hivatalos tagjait minden J.°.0 ^“jeztetik, kik mindennap nagy ka­quetute8ZDfk 8 alig ettek vé8'8 egy ban' • a ma8'kra hivatalosak ; ellenben kfil ? ^ C0Dgres8Us tagjai minden zajnél­­kitünt me8 fővárosunkban ; hivatalos mint e^ben alig részesültek s rendben, a hangyák, folytatták munkálataikat. 1 ízem6 e'v^re ezekre is virradt egy nap, &ohL ’-®‘'ka­­ffiidőn végre a nemzet na- L «*«1 érintkezésbe jöhettek. E na­­s&anf lat a Va'kói és hatvani kirándulás, litván5 - tU(*omÁnyos czélzatból a valkói és j­osrégészeti leshelyek megtekintésére, kor­a ití '* an lehettünk, reggel 6 óra­tübbj*', „ kaszárnya“ előtt, felénél jóval kön­otu ^ tudósnői és tudósai, kik ^zoim T lett az orosz Metzger kis- Ueuberg grófnét, a dán királykis­­üjet, ijii^bb más külföldi műkedvelő höl­­kittet n aez hazánk nem méltatlan képvi- VSt0U,kiUinorégésznőnk Torma Zsó- T, KL-, ,£ait miveit Pulszky kisasszony­­­ % 0u , D^han és másokban. A tudósok kö-­­ v­ettek­ e tudomány első coun­­tot, Jt0nt K­ckowot, Capprolinit, Crocat, Ela­lfaM­owi? IUII*) a szenvedélyes gyűjtő Wurm­­kettet ,o ?1.8 hazánk csaknem minden régé­­s tottkeri 1 oz° nevezetesebb egyéniségét, észter­e Ö­k között jelen volt Vorsne dán Bou/ Európának, sőt Amerikának igen rag a külföldi és hazai sajtó több p I®' k jen!, • 6 órakor elindultunk a congres air 1 ^ elnöke, Pulszky vezetése alatt egy r**°r az állami vaspályán ültünk. Itt rövid óra alatt Gödöllőre robogott. '* a cont­r Város és vidék mindent megtet* t 1) 3?8SU8. ,ag)a‘nak szivélyes fogadá­ízetet'^'t! minden dictio nélkül, de ’ hogy e szegényes vidék több mint tél 200 ember részére elegendő hintóval nem­­ rendelkezhetett , volt biz­ott olyan szekér! is, melynek ülése szénából, vagy szalmából állott, ponyvával betakarva , az ember a szekér oldalain is kidughatta lábát Ezt a világért sem a rendezők kritikájául mondjuk, sőt akarjuk, hogy a külföld ily nevezetes egyénei nemzetünk szegényebb osztályait is aként látták légyen, a mint szegénységükben fogataikat kiállíthatták, mert sehol sem a jó akarat, hanem csak is a tehetség hiányzott. A dolog csak annyiban öltött komikai szint, mivel a jobb kocsikat a hölgyek fog­lalván el: nevezetes és nagy rangú férfiak kerültek fakó szekerekre, mint p. Virchow és a dán miniszter, kik hazájukban valószi­­nűleg ritkán részesülnek hasonló szeren­csében. Gödöllőről változatos hegyeken és völ­gyeken keresztül, de folyvást sebes menet­ben húzódott a hosszú kocsisor a valkói ha­tár azon helyére, hol hajdanában úgy neve­zett „pogányvár“ állott s ettől nem messze a paullinusok egykori kolostora. Itt a társaság leugrált a szekerekről és sietett a több helyen megkisérlett ásatá­sokat megtekinteni. A legmélyebb ásásokat fenn a hegyte­tőn tették, melynek változatos felülete — úgy látszik — gyakran szolgált már kincs-­ ásók kereső helyéül. Itt bár 3­ -4 ölnyi mély­ségre is lementek a sivár agyagba, a felsőbb rétegben talált köveken s néhány emberi csontdarabon kívül semmit sem találtak , mi­­ azt mutatja, hogy itt tulajdonképen a lakó­­helyek voltak és jobb lett volna a figyelmet­­ a várhegy aljára fordítani, hol épen akkor egy férfi és női hullát találtak s e mellett az ilyen erős tzivákon agyagban több cse­répedény darabot csaknem minden göröngy­ben egy-egy szemét azon talizmán gyöngyök-­­ nek, melyek a halottakkal eltemetve voltak. E gyöngyökben az a nevezetes, hogy azin tekintetében csakis vereset, fehéret és zöldet találhatni, mintha e három szin már ezred évek előtt is e föld rögéhez lett volna kötve A gyöngyök közt jött elő egy olyan is, melynek alapanyaga élénk vörös, mig ol­dalai zöld csillagokkal vannak megrakva. Hölgyek és férfiak élénken lepték el a hegyet és hegyalját s körölbelől egy óráig mulattak e helyet, igyekezvén a göröngyök közül régészeti emlékül legalább pár szem gyöngyöt megszerezni. Ekkor aztán hasonló sebességgel haj­tattunk vissza Gödöllőre, hol az állomás vendéglőjében gazdag villásreggeli várt; min­den ünnepélyesség nélkül csillapítottuk le éhünket és szomjunkat s kaptunk fel újra a kényelmesen összeállított vasúti kocsisorra, melyet az államvaspályák főigazgatója Tolnay úr volt szives vezetni. Hatvannál már az előjelek gyanitta­­tók, hogy nagyobb lesz a fogadtatás s va­ 10 szinüleg fényesebb az eredmény. Az indó­­ház tarkállott a mindenféle lobogók és vi­­rágdiszitéstől, de még most csendes volt minden, miután nem itt, hanem a legelső őr­háznál, a leshely közelében történt a leszállás. A jelenet festővé kezdett válni, pár ezerből álló néptömeg várta a vonatot s azon helyen, hol az Eger felé vezető ország­út a vasutat keresztül vágja, díszes diadal­kapu állott, úgy ez, mint az egész út a vá­rosig és lelhelyig az ország és Hevesmegye lobogóival feldíszítve. Hevesmegye nevében visontai Kovács László franczia nyelven, Hatvan városa ne­vében a helybeli prépost magyarul fogadta a congressus tagjait, hódolatot hozván mind­ketten megbízottaik nevében a tudománynak és a tudomány képviselőinek. Mindkét beszédre Pulszky felelt szo­kott élénkségével és genialitásával s ezután megindult a hosszú menet a pár puskalö­­vésnyire fekvő lelhely felé, melynél taraczk lövések, bandérium fogadták az érke­zőket. A leshely egészen a város közelében egy imposans földemelvényt képez, mely egé­szen padokkal volt körölvéve, lobogókkal diszitve; nem messze a magaslattól deszka­terem állott, hol vigan szólt a zene, a nép­ünnepélyre hívogató. A fensikon 7—8 kis zászlócska a már megtalált sírok helyeit jelző, ásókkal, kapák­kal fefe­gyverzett ügyek földmives legények által környezve, kik csak intésre vártak, hogy a könnyű homokföldet a régészeti tár­gyak köréből eltávolitsák. A középre kitett asztalon már koráb­ban talált edények és edény-töredékek voltak kirakva. A congressus elnöke felszólita a tudó­sokat, hogy csoportokra oszolva, fogjanak a kiásatásokhoz s a corifeusok azonnal hozzá is láttak, mindenik egy nőt vévén maga mel­lé a találás nagyobb szerencséje kedvéért. A leletek valóban meglepők voltak, mert alig volt sir, melyben csak 3—4 váza találtatott volna; többnyire 7—8, sőt 11 is 2—3 szorosan egymás fölé rakva feküdt egy helyben s érdekes volt látni, a mint a nagy hirü tudósok ritka szakértelemmel és kimé­lettel távolitgatták el tellkéseikkel a durva, de nem egyszer meglepően szép alakú és czifrázatú edények mellől az azokhoz tapadt földet s emelgették ki nagy örömmel a kü­lönböző nagyságú edényeket. Alig egy kettőben volt némi csonttör­melék ; a többi edény úgy látszik, csak ke­gyeletből volt étellel és itallal a hulla­porok mellé állítva; de némelyik közüllök annyira ép még ma is, hogy — mint több várositól hallam — asszonyságok kiszárítva, még ma is tudják azokat használni. Az edényeken a koromnak legtöbb­ször semmi nyoma nincsen s korszakát te­kintve, a késő rómaiból eredetieknek tartják s a népet, mely ide temetkezett, határszéli jászoknak (josyges metanastae. Rövid másfél óra alatt ki voltak ürít­ve a sírok s kedves vendégeink némelyike a nép mulatságát kereste föl , mig végre 1 - 4 óra között egy adott jelre az egyik rész a vasúti vonaton, a másik az itt már valóban díszes nagy mennyiségű hintókra és szekerekre kapva fel, hagyta el a csatatért. Ételben és borban gazdag ebéd várta a társaságot s miután a rendezési elnök fel­­köszöntött, egymást érték a toasztok franczia és magyar nyelven Heves megyére, Hatvan vá­rosára, a társaság hölgyeire; de legkivált és első­sorban a magyar hazára, nemzetre és köznépre, melynek tagjai százával állották a korlátokat körül, várva várván, hogy mikor szólal meg a csárdás az ő részükre is. A tagok egyike egy amerikai a magyar köznép boldogságáért ivott s ezt megértvén a magyar legények, néhányan a sorompóba léptek s egyikök oly értelmes és bátor kö­szöntéssel viszonozva a pohárköszöntést, mely a külföldieket kétségkívül láthatólag meg­lepte A fekete kávé után azonnal meg is szólalt a zene s nem egy lelkesült külföldi, ki talán most hallott először életében csár­dást, ugyancsak megforgatta a magyar me­nyecskéket; mig a hölgyek szintén a nép közé elegyedtek s a dán király leánya egy magyar földmivss legényével kísérlette meg szerencséjét. Még az indóház termében is lefolyt egy franczia négyes s ez után a nép harsogó élő­jenei között reméljük, nem kedvezőtlen ha­tás alatt, ült fel a társaság vasútra s tért vissza Pestre az élvezetes és eredményes nap fáradalmait kipihenni. P. Szathmáry Károly e­ széről csak szívélyes helyeslésre szá­míthat. — szept. 11. A helyzet, alexinácz alól, mint gondolni lehetett, semmi hír. A .Duly News­ levelezőjének 2, 3 és 4-ikéről Alexináczból és Deligrádból szóló tudósításai azt bizonyítják, hogy a törökök nem vették be Alexináczot, s hogy az alexinácz deligrádi út legalább akkor még szabad volt E levelező tagadja, mintha a törökök szept. 1-jén oly nagy győzelmet arattak volna, s azt mondja (4-én), hogy aránylag kevés tö­rök volt és van a Morava völgyében. A tö­rök főhadsereg két hadt­estre van osztva, az egyik Horvatovicscsal küzd, ki török terüle­ten (nem Alexináczban ?) van a gramadai szoros előtt s a Nis körüli török tábort fe­nyegeti , a másik Jankova Klisura körül s Krusevácz mellett törekszik. Deligrád alatt a Morava völgyébe jutni A törököknek, ha a kevés őrségü Alexináczot be akarják ven­ni, előbb Horvatovicscsal kell megküzdeni­ük. Ugyanezen levelező a törökök kegyet­lenkedéseiről azt írja, hogy a cserkeszek a Morava mindkét partján Deligrád fölött fel­gyújtanak minden falut, s olykor meg is akasztják Deligrád és Alexinácz közt a köz­lekedést. Jeszika mellett a „Graphic” tudó­sítójának három sebesült szerbet mutattak. Ezeket a törökök fákhoz kötözték, s azután tüzet rakva alájuk, halálra sütötték. Lábaik hamuvá lettek. Arczuk rémítően el volt tor­zítva. Az „Artist“ azonnal lerajzolta lapja számára a borzasztó látványt. A .P. L'd.-nak jelentik Belgrádból szept. 9-től. Hir szerint­­ a törökök ma a Morava balpartján észak felé egész a Sztorácz mellett fekvő Szveti Nikoláig nyomultak előre. Hivatalosan erről semmit sem tudtak. 6-án folytatták az üt­közetet , a csata délután 2 órától szakadat­lanul folyt esti 10 óráig. A szerbek a jasz­­trebáczi magaslatokat visszafoglalták. Horva­­tovics e napon 25,000 emberrel Gramadá­tól másfélórányira állott délnek Nis felé. Nikolics hadügyminiszter ma a drinai had-­i sereghez utazott. Abdul Kerim, mint Belgrádból jelentik, a fővezérnek táviratilag kijelenté, hogy ő kénytelen a főparancsnokságot letenni, ha tő­le azt kívánják, miszerint seregének fegyver­szüneti parancsot adjon ki, mielőtt az Ale­xináczot elfoglalta, s ilykép a szerbek le- s győzetesét bebizonyítaná, miután tart attól, miszerint győzelmes serege, azon lealázó gyanút, hogy a legyőzött szerbek előtt fegy­verét leteszi, elhárítandó, nyílt ellenszegülés­re képes lenne. Ragusából jelentik tegnapról, hogy Der­vis pasa még eddig nem támadott, hanem csak általános kémszemlét rendelt a monte­negrói állások körül. Az ottani csapatok há­rom hadtestre oszlottak, s elfoglalták kije­lölt positióikat. Dervis pasa csapatainak egy része montenegrói területen áll, s az általá­nos támadás legközelebb megkezdődik. A szerb győzelmi hírekből egy szó sem igaz. A porta és Görögország. Athénből Írják a „Polit. Corr.“nek szept. 3-tól. Az itteni kormány még a kamarák egy­­behívása előtt törekedett az indigenatus kér­désének megoldására. Miután a török kabinet eddig csak mentségekkel és kitérésekkel vá­laszolt, most egyszerre hírlik, hogy Konstan­tinápolyban Karatheodori elnöklete alatt bi­zottságot szerveztek, mely ez évi decz. 13-án fog egybeülni, hogy e kérdésben döntsön. Ez­­ újabb elhalasztás itt nagy boszankodást okoz. A kormány még inkább sértve érzi magát a­­ török külügyminisztérium cynicus modora ál­tal, melylyel az epirusi, thesszáliai és ma­­c­edoniai cserkesz coloniákért a felelősséget visszautasítja. „A porta nem tilthatja meg a már letelepedett cserkeszeknek, hogy hozzá­tartozóikat néhány napra meglátogassák.“ Így hangzik a válasz Görögország tilta­kozására. Mindenesetre érdekes, hogy Kon­stantinápolyban azt gondolják, miszerint el­hitethetik kormányunkkal, hogy e félmeztelen, rongyos népség Szíriából tömeges kirándulá­sokat rendezhet a drága török gőzhajókon, hogy rokonainál látogatást tehessen. Egy má­sik szinte laconicus válasz, melyet követünk az ismételt tiltakozásra kapott, kinyilatkoz­tatta, hogy a portának nincs tudomása a cser­kesz kivándorlásokról és hogy ilyesmik nem történtek. A­ legújabb adatok alapján a gö­rög kormány egészen erélyes tiltakozó jegy­zéket küldött a portához, mely nem kitérést, hanem határozott feleletet kíván. Dr. Entz Géza ex rector beszá­moló beszéde. (Folyt, és vége.) Egyetemünk egyes tudományos szak­intézetei egyévi történetének ecsetelésé­re térve át, fájdalom, kényszerítve va­gyok igen rövidre foglalni jelentésemet. Az egyes szakintézetekben s dolgozdákban végzett munkálatok, az intézeteknek a tanu­lók általi használása, nem képezheti tárgyát a rectori beszámoló jelentésnek s csupán a könyvtárra nézve akarok kivételt tenni , ki­emelni, hogy eltekintve az egyes szakintéze­tek s a középtanodai tanárképezde kézi könytáraitól, az egyetemi és múzeum-egyleti könyvtárból a hallgatók mintegy 700 munkát vettek ki, s az olvasó teremben az olvasó egyetemi hallgatók száma naponként 20—30 között váltakozott. A könyvtár használata kö­rül tett ez évi tapasztalatok, nevezetesen azon körülmény, mely szerint egyes munkák hallgatók által tömegesen kerestetnek, múl­hatatlanul szükségessé teszi, — mint ezt már rectori székfoglalóm alkalmával bátor voltam hangsúlyozni, h oly külön könyvtár mielőbbi berendezését, melyben a legfontos­­sabb kézi­könyvek többszörös példányban állanának a hallgatók rendelkezésére. A­mit ez alkalommal az egyes szakin­tézetek egyévi történetéről jelenthetek, az azon szomorú tényállás constatálására szo­rítkozik, hogy hazánknak sokszor spostro­­phált sanyarú pénzügyi viszonyai azon kény­szerhelyzetet erőszakolták a magas kormány­ra, mely szerint az egyes intézetek folytató­lagos felszerelésére ez évben semmit sem fordíthatott s igy azok kizárólag évi átalá­nyaikra voltak utalva, oly összegekre, me­lyekből a már meglevő műszerek, készülékek, gyűjtemények jó karban tartásán felül foly­tatólagos felszerelésre igen kevés, vagy sok esetben épen semmi sem maradi Egyedül könyvtárunkról jelenthetem, hogy az 1874/5 tanévinél szerencsésebb viszonyoknak örven­dett, a­mennyiben az egyetem felállításakor 5000 forintra megállapított évi átalánya az 1874/5 tanévben 2000 forintra szállíttatott le, a lefolyt évben pedig nem ugyan az aránylag szintén csekély eredeti összegre, hanem legalább 4000 írtra emeltetett. Az épen említett szomorú ténynyel szem­ben, mely intézeteink folytatólagos felszerelé­sét egy egész évre megakasztó, igen kevés vigaszt s megnyugvást nyújthat azon körül­mény, miszerint a múlt évekből áthozott nem jelentéktelen függő adósságok fedeztet­tek s ezekre, valamint az épületek s az egyetem birtokában levő egyéb iogatlanságok jó karban tartására s kisebbszerű, de nélkülöz­­hetlen javítási s átalakítási munkálatokra összesen 12,168 frt 63 kr. utalványoztatott ki, névszerint a következő tételekre: 1) Az egyes épületek tanczélokra tör­tént átalakítása, a gáz- és vízvezetéki mun­kálatok hátralékos költségeire 5290 frt 74 kr. 2. ) Az 1874—5 évi gázfogyasztás költ­ségeire 500 frt. 3. ) Az 1874—5 évi tisztogatási mun­káknak költségeire 803 frt 86 kr. 4. ) Az élet- és kórvegytani intézet gáz­vezetékének hátralékos költségeire 846 frt 60 kr. 5. ) Kutak igazítására 203 frt 29 kr. 6. ) A növénytani intézetbe vezető lépcső igazítására 29 frt 90 kr. 7. ) a növénykert külső részében az ál­lattani intézethez vezető út deszkajárdájára 120 frt. 8. ) A főépület s az élet- és kórvegy­tani intézet cserépfedelének kijavítására 642 frt 37 kr. 9. ) A budapesti egyet, nyomdában ké­­­­szült nyomtatványok költségeire 203 frt 86 kr. 10. ) Az élet- és kórvegytani intézet külső ablakaira s az állattani intézet abla­kainak javítására 66 frt 50 kr. 11. ) A főépület két részét összekötő I függő folyosó felülmunkálatainak költségeire 69 frt 81 kr. 12. A szünidő alatt végzett tisztogatási munkák költségeire 728 frt 50 kr. 13. ) A főépületnek vaskulcsokkal való­­ ellátására 2653 frt 20 kr. Összesen: 12,158 frt 63 kr. Az utoljára említett munkával kapcso­latban egy elvileg már az 1870/4 tanévben­­ elfogadott átalakítási munkának kivitelére nyerte ki az egyetemi tanács a magas kor­mány beleegyezését, t. i. a főépület második emeletén néhány nap múlva elkészülendő füg­gő folyosó kiépítésére, mely átalakítás a tá­gas fedett folyosónak czélszerű intézeti he­lyiségekül való alkalmazását tette lehetővé. Ezen átalakítási munkára fedezet nem lévén, annak 3412 frt 78 krra terjedő költsége a magas kormány intézkedése szerint a jövő tanév építkezési alapjából fog utalványoz­tad. Egyetemünk a lefolyt tanévben küldött­­ségileg két ízben képviseltette magát. A tanév első napjaiban a czernoviczi egyetem megnyitási ünnepélyén Fináli Hen­rik prorector és dr. Meltz Hugó bölcsészet­­kari ny. r. tanár képviselték egyetemünket. A második képviseltetésre az országos gyász napja, a nemzet nagy balátjának, De­ák Ferencznek temetési ünnepélye szolgált szomorú alkalmat, melyen az egyetemi kül­döttség a rector vezetése alatt Szász Béla bölcsészetkari decánból, dr. Koch Antal meny­­nyiségtan természettudományi karbeli prode­­cánból és dr. Jenei Victor jog- és államtit­ —Id. Dumas S. saját ifjúkori kalandjairól.— (Folytatás.) II. A mint a vadkan buvó helyére értünk, Bemnard csöndet intett. E pillanat után még suttogás se volt hallható. Ekkor Bemnard közölte tervét a főfelügyelővel, ki aztán sut­togó hangon kiosztá a parancsot, s mi he­lyeinkre állottunk. Nagy­bátyám megtartá anyámnak adott szavát; maga és Mona közé helyezett; a uta­sításul adta, hogy vonuljak egy tölgy mögé, s ha az állatra lövök, s ez reám jőne, ka­paszkodjam egy ágba, húzódjam fel, hogy a vad alattam haladjon el. Minden gyakorlott vadász tudja, hogy ez a módszer van hasonló körülményekre elfogadva. Tíz percz múlva minden ember helyén állt. Megadták a jelt. a. Bernard kutyája nem­sokára oly heves és gyors csaholást hallatott, miszerint nem kételkedhettünk, hogy nyomon jár, s a vadhoz közeleg. Egyszerre nagy re­csegést hallunk a száraz galyag között. Lát­tam, hogy előttem elhaladt valami, de mielőtt lőhettem volna,­­ valami elvonult. Mona el- Baté fegyverét, de fejcsóválása azt hirdette.

Next