Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-02-14 / 36. szám

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Félévre..............................................8, — „ Egy negyedre...................................4 , — „ Egy hónapra...................................1­9­60 , POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLAMOK: Hírfűzérbe Boronként 1 Irt. KULOMÁK, FEBRUÁR 13. A válságról. Az irányadó köröktől távol, közvet­len értesítéseik nélkül, bajos a jelen vál­ság bonyolult kérdésében véleményt koc­­­káztatni, s ha ezt teszem, teszem inkább azon szükség érzetében, hogy épen az irányadó körök és képviselőink hallják, tudják, minő benyomást gyakorolt az a Királyhágón túl eső hazarész szabadelvű honfiaira. A válságot előidézett tényezők kö­zül kettőre el voltunk készülve. Tudjuk, hogy a nemzeti bank körül csoportosuló, Lajtán túli pénzhatalmasságok önzése szélsőségekig el fog menni, pénzügyi kizá­rólagos hatalmak megőrzése kedvéért. És tudjuk, hogy a lemondott kormány, bár­ha kész lesz, a külpolitikai helyzet okoz­ta államérdek kényszere alatt, messze­menő engedékenységet tanúsítani, már létező jogok feladására sem­mi sem lesz képes őt reábíz­­ni. De megvallom, nem hittük a Lajtán túli kormány és parl­amentről, hogy ők annyira elámitassák a nemzeti bank em­berei által magukat, hogy össze­tévesz­­szék, nem is a nemzeti bank részvénye­seinek, hanem a nemzeti bank irányadó köreinek érdekeit, a monarchia Lajtán túli részének érdekeivel. És be kell valla­nom, igen fájdalmasan érintett, látni mi­ként sikerül­t felsége urunk és királyunk szilárd, nemes hazafi keblében kételyeket támasztani, Magyarország pénzügyi függet­lenné tételének időszerűsége iránt. — Nem c­élom e kérdéseket fejtegetni, csak megemlítem a tényezőket, melyek a vál­ságra befolyással voltak. Ma ott állunk, hogy a szabadelvű magyar kormány, mi­vel a Lajtán túli kormány, a nemzeti bank vezér­egyéniségei befolyásolása alól menekülni nem volt képes, s azok szem­üvegén keresztül látta a monarchia, kor­mányára bizott feleinek pénzügyi érde­keit, mivel ő felsége a király az enge­dékenységben a szélső határig elment magyar kormánynak, a független magyar bank felállítását megengedni nem tartá időszerűnek, az, parliamentben levő nagy többsége dac­ára, visszalépett, a képvi­selőház többségének élénk tapsai között. Mi lesz ezen természetellenes fejle­mény eredménye ? Mit rejt méhében a jövő ? Magyarország parl­ament­je kisebb­ségének és többségének kitűnőségei ré­szint már meghallgattak, részint nyilat­kozni fognak. És eddig nem vállalkozott senki és nem fog vállalkozni senki, az engedékenységben túl menni a volt kor­mány engedékenysége határain. Mert tudja minden államférfia e hazának, hogy engedékenyebb alkut törvénynyé emelni, sem ezen, sem újból választott parl­a­­mentekben képes nem lesz. Maga a Lajthán­ túli kormány is érzi ezt, midőn kinyilatkoztatja, hogy az alkudozást csak szabadelvű magyar kormánynyal foly­tatja, s ha más pártból alakult kormány bízatnék meg Magyarországon az alku­dozással, ő is visszalép. Mi lesz tehát ? A pénz zsarnok és uralkodni vá­gyó, de rendet, zavartalan politikai vi­szonyokat szeret. Zavart viszonyok közt megszűnik keresett lenni, jövedelmező­sége fennakad, és a kényszerhelyzet zsar­nokoskodik ő felette is. Tehát ha látja túlkövetelései zavaró hatását, engedni fog. Engedni fog, még­pedig annak, a­kiben biztosítékot lát, hogy a megkötött alkut törvénynyé emeltetni a parl­amentben képes és a politikai helyzetnek biztos ál­landóságot szerezni képesség, erély és népszerűséggel rendelkezik. Hogy ki ezen államférfiú, az olvasóra bízom felfede­zését. De bárki legyen is az, a volt kor­mányelnök, vagy a szabadelvű­ párt más kitűnősége, kormányalkotásra megbíza­tást csak úgy fogadhat el, ha tekintettel a parliament és ország, válság által kel­tett reményeiben gyökerező hangulatára, a májusi stipulatiók feltételeit tekintheti követelései minimumának és ezen felté­telek ki nem eszközölhetése esetére sza­bad kezet nyer Magyarország jogait füg­getlen magyar bankra nézve érvényre juttathatni. Zeyk­ó József had habozni egy magyar kormánynak sem. És Tisza nem habozott. Nemcsak a paritás fontos elve okozta bukását, bár ez is elég arra, hogy ne engedjen, bármi következzék be, de az igazgatóságok ha­táskörében és hitelfogalmunk összegére nézve is tetemes eltérés volt még a két kormány között, és ha az első pontban az ellenállást parancsoló alkotmányunk alapeszméje és hazánk méltósága; a töb­biben az engedékenység még jobban meg­szorította volna a májusi stipulátiókban kikötött hitelforgalmat és annak önálló­ságát , tehát az ország valódi érdekeit. E lemondás bizonyítja a határpon­tot, melyen túl a Tisza-kormány nem mehet és tényleg c­áfolja meg azt a sok rágalmat, melyet az ellenzék különböző árnyalatai szórtak reá, hogy a hatalom birtokáért képes mindent feláldozni. Most megnyílt a tér, versenyezni lehet a hatalom birtokáért; mindenki fel­mehet a trónhoz és elmondhatja, hogy akarja az országot megmenteni; ha meg nem hallgattatik, vagy terve kivihetetlen­nek bizonyul be: ennek Tisza és pártja oka nem lesz, ez lelépett a hatalomról ; az uralkodó és nemzet rendelkezzenek azzal. Ez a lecske. Sőt talán egyebet is lehet abból ta­nulni. Veszedelmes fegyvernek bizonyult az ellenzék rágalmazási taktikája; vesze­delmesnek az országra és nemcsak a kormányra nézve. A nép követelései túl­­csigáztatnak, a kormányzásra kedve min­denkinek igen rövid idő alatt elmúlik, az osztrákok teljesen félrevezettetnek dol­gaink állására nézve, és mindennek tete­mes része van nemcsak a mostani kor­mányválságban, hanem belállapotainkban általában. És, hogy ez az országnak nem használ, az kétségtelen. Ausztria is részesült egy kis lecs­­kében. Most már megijedtek az osztrá­kok , kiabálnak, hogy nekik Sennyey nem kell, mert azzal együtt jó Schmer­ling vagy Hohenwart is; hangsúlyozzák, hogy az oszták alkotmányhű párt soli­­daritásban van a magyar szabadelvű párt­tal ; követelik, hogy most már tegyen valamit az osztrák párt is; mert tudva van, hogy a kabinet ellenállása most már nem a bank, hanem az osztrák par­lamenti pártok részéről volt incitálva. Mindez szép dolog, csak hogy „post fes­ta“ van. Ha mindezeket az érzelmeket osztják , akkor miért hagyták a dolgo­kat ennyire menni ? Azt hiszik, hogy olyan könnyű vissza­térni? . . . A korona kezébe van letéve az el­határozás. Abba mi bele nem szólhatunk. Védjük állásunkat és jogainkat, kötele­zettnek tartjuk a Tisza-kabinetet addig elmenni, meddig szavát leköté. De ez sem tart végtelenig. Ha jól vagyok ér­tesülve : azon perezben, melyben egy ú­j kabinet veszi a kiegyezést kezébe, akár sikerül ez neki, akár nem, akár bukik meg egy-két hét alatt vagy később — a Tisza-kabinet mostani obligó­­jából is feloldottnak tekinti magát, mert az efféle kötelezettség a válság el­kerülésére szorítkozik, a­mely perez­­ben ezt más akarja elintézni, abban a perezben nem létezőknek tekint­hetők a concessiók. Sőt az ország most is elfogadhatja ez álláspontot, mert Ti­sza és 7 társa bírt annyi tapintattal, hogy legutóbbi concessioira nem kötele­zett senkit: a pártok nem nyilatkoztak, az ország a kötelezettségekbe bevonva nem volt, a szabadelvű párt csak a májusi stipulatiokat vállalta el, miután ezeket meg nem tárták, ezek alól is feloldatott. A válság meg van, Tisza elégtételt szerzett magának az ellenzékkel szem­ben és reméljük, az ország is megadja azt neki! H. S TÁRCZA.­I A sziget-épitő virágállatok. Dr. Entz Gézától. fel elolvasta a kol. természet­tudományi társulat jan. 13-án tartott term. estélyén.) (Folyt, és vége.) Valamint a növényvilág a forró égöv alatt fejleszti ki teljes pompáját, éri el te­­nyészésének egész nagyszerűségét, úgy a vi­rágállatok óriási telepeket alkotó képviselői, a kőkorallok is tőlünk oly távol fekvő forró égövi tengerekben élnek s építik bámulatos falaikat, zátonyaikat; hol a tengervíz közép­­hő®ier,se'se 27—29" C. és soha sem száll 20° l. alá, ott építenek szakadatlanul a tengerek ezen fáradhatlan munkásai a leg­mélyebb a­paly színétől mintegy 20 ölnyi m­ély­­ségig, melyen alul már csak egyes képvise­lőik élhetnek, mert igen nagy mélységek a kőkorallokra nézve ép oly lakhatlanok, mint iszapos partok, nagy folyamok tengerbe sza­kadása körül gyakran széles területen ke­vert vizű öblök, s alacsony hőmérsékű víz. A kőkoralloknak földünk tengereiben való elterjedése a szerint élesen korlátozott, ha­­tájukat egy öv képezi, mely az egyenlítőtől mintegy 28 szélességi fokig terjed az északi és déli féltekén, s ettől eltérés csupán oly helyes-­ud­­vaorv mélosz­jaival szemben, az Atlantioceán északi szé­lességének 32' 15" alatt fekszenek, a me­leg öböláramnak (Golfstrom) köszönik létre­jöttöket. Egyébiránt a kőkorallok elterjedé­sén még okvetlenül más eddig ismeretlen tényezők is korlátozólag hatnak : így az At­lanti óc­eánban Afrika és Délamerika part­jai között nincsenek korallzátonyok és szi­getek, nincsenek továbbá Délamerika nyu­gati partjai körül, bár ezen tájak forró égöv alatti részei a korallok tenyészésére igen al­kalmasaknak látszanak, míg ellenben az In­diai- és Csendes tenger, valamit a mexikói öböl a kőkorallok tulajdonképi hazáját ké­pezik s itt lépnek fel építményeik egész el­ragadó nagyszerű­ségekben. A kőkorallok által épített zátonyoknak három főalakja ismeretes s ezek a szegély­vagy partzátonyok, sáncz-, vagy csatornazá­tonyok és öbölzátonyok, vagy Atollok. A szegély- vagy partzáto­nyok (Saumriffe) közvetlenül a száraz­föld partjaihoz építvék s a szárazföldet a tenger felé egyre növelik, mint ezt Florida félszi­getnél s egyéb már említett példa felemlité­­sénél már kiemeltük. Hol a partok, például iszaposságoknál fogva, korallok közvetlen megtelepedésére nem alkalmasak, s a tenger a partoktól egy vagy több mértföld távolságban nem­ túlsá­gos mély, ily viszonyok között a korallok előszeretettel a parttal párhuzamosan futó zátonyokat építenek, — ezek a sáncz,­­vagy cs­atornazátonyok (Barrier,­­Damm,­ Kanal-Riffe), melyek mintegy védő­falat képeznek a szárazföld körül, mely s­i­gerrészlet húzódik el, mely a hajók számára biztos révet szolgáltat. A legóriásibb ily sánc­zátony az, mely mint már említem, Ausztrá­lia északi partjai hosszában húzódik. A Csen­destenger korallövében számtalan ily sáncz­­zátony környez egy vagy több kisebb szi­getet s miután a zátonynak egyes pontjai lassanként a vizből kibukkannak, felületén egyes szigetek képződnek s igy állanak elő azon sajátságos sziget­csoportok, melyek egy vagy több középponti sziget körül számtalan körben helyezett apró sziget által vannak mintegy körülrajozva, mely utóbbiak végre egy-két kapu által áttört szigetkoszorúkba egyesülhetnek. Ha az ily korall-zátonyokon fejlődött szigetraj, vagy szigetkoszorú tengeréből, mely egy örökké nyugodt tükrű öblöt képez, a kö­zép­pontisziget hiányzik, ez esetben a zá­tonyt szigeteivel együtt öbölzátony­nak (Lagunenriff), vagy egy általánosan el­fogadott maledivi szót használva, A­to­ll­na­k nevezzük. Ilyen Atollokból áll a ma­­ledivi szigetcsoport, ilyen Atollok a csendes tenger számos apró szigetei. Ezen meglepő koszorú alakú szigetcso­portok keletkezésének megmagyarázásával számtalan búvár foglalkozott . Darwin el­méletének felállításáig legelterjedtebb volt azon vélekedés, mely szerint a korallok el­­sülyedt tűzhányó hegyek krátereinek szegé­lyéről építették fel az Atollokat; ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ily Atolloknak h­os­­­­za sok 100 földrajzi m­értföldet is elér, már ezen egy körülmény maga elégséges arra, hogy az egész hypothesist megingassa, mi­nig azíZbi afrrwermii kráterek nem kép­ger Atollok külső partjain közvetlenül csak­nem feneketlen 100 - 500 öl mélységű, míg a körülzárt öböl sekély, alig néhány öl mély­ségű ? Fennebb azt állítottuk, hogy a kökő­rallok csak mintegy 20 ölnyi mélységig ké­pesek élni ; az atollok falának mélyéből fel­emelt töredékek pedig kétségtelenné tették, hogy az egész Atollfal korallmészből áll, ha­bár nagy mélységekben e korallok mind el­haltak. Darwin, ki föld körüli útjában a Csendestengeri korallszigeteket különös be­ható tanulmányozásának tárgyává téve, egy mai nap már általánosan elfogadott elméle­tet állított fel, mely az Atollok keletkezésé­re nézve mindenben kielégítő magyaráza­tot ad. Bizonyos állat - és növényföldrajzi s geológiai adatok csaknem kétségtelenné te­szik, hogy igen hosszú idő, évezredek, vagy talán évmilliók előtt ott, hol jelenleg a csendes tenger hullámai zajlanak, kiterjedt szárazföld volt, melyen a jelenlegi szigetfa­jok övének megfelelő hatalmas hegylánczolat húzódott nyugat-keleti irányban. Ezen száraz­föld lassan kint sülyedésnek indult, valószínű­leg azon időszakban, midőn Délamerika a tengerből kiemelkedni kezdett számlálatlan év­ezred alatt mind mélyebb és mélyebbre sü­­lyedt a szárazföld, míg végre csak egyes ormai maradtak a tenger színe felett, ezek a csendestenger azon apró szigetei, melyek nem koralloknak vagy későbbi vulkáni kitö­réseknek köszönik létöket, s melyek mind­egyikéből egy-egy kúpos hegy, az elsülyedt szárazföld bérczeinek legmagasabb orma, emelkedik ki. Az elsülyedt szárazföldből fen-­­­­korallok telepedtek s pertek, — de a sziget egyre sülyedt, s a korallok egyre folytatták munkájokat, felebb és felebb épitve, még pedig leggyorsabban a szegélyzátony külső szélein építettek, me­lyeket a zátonyon megtörő hullámok legjob­ban csapkodtak: az őszes észlelők tapaszta­lata ugyanis azt bizonyítja, hogy az ily hul­­lámcsapdosásnak folytonosan kitett helyek a korallok tenyésztésére legalkalmasabb ta­nyát képeznek. A tenger­fenék s vele együtt a sziget sülyedése a koralloknak pedig épí­tése kis idő közökre nézve ugyan észrevét­lenül, de azért szakadatlanul folytatódván, a sziget hajdani partjaira szokott zátony lassankint a mindinkább kisebbedő szigettől látszólag eltávozott, s a szegélyzátonyból sánczzátony képződött. Egy lépéssel tovább, é­s a sáncz­zátony által környezett sziget legmagasabb csúcsát is elnyelik a habok, a sánezzátony már most Atollá változott, mely­nek falai a fenék sülyedésével mélyen leszál­lanak azon szintái alá, melyen a korallok élni képesek, miután pedig a korallok az elsülyedt sziget felületén is megtelepszenek, s felfelé építenek, ebből magyarázható a la­­­­gunának az Atollon kívül fekvő óceánéhoz­­ képest csekély mélysége. Darwin geniális elmélete még egy­részt teljes világot vet a Korall-szigetek kép­ződésére, másrészt egy nagyszerűsége által elragadó drámai képet tár fel előttünk föl­dünknek élettörténetéből, egy képet, melyben a szárazföld harczot viv az elnyeléssel fe­nyegető tengerrel, é­s a természet a győ­zelmes óceán hullámaiból kiemelkedő sírhal­­mokkal jelöli a rágtusában elsülyedt száraz­föld ormait, s mosolygó pálma­ligeteket va­rázsol a sírokra, melyeknek pmoléagnál­­­a­ Tisza lemondása. A lemondás elfogadtatott. Meglepte az országot, megc­áfolta az ellenzéket és megijeszte az osztrákokat e tény. Ná­lunk a jó akaratú ellenzék szerette ko­médiának hirdetni a kormány ellenállá­sát és Bécsben e rágalmakat készpénz­nek vették, figyelmeztette Tisza az ille­tőket, ne makacskodjanak, mert rosz lesz a vége. Megtörtént. Most az ellenzék megijedt saját kívánságának teljesülésé­től, mert azt csak nem hiszi senki el, hogy ez is komédia. A fejedelemmel játszani nem lehet és az országot vál­ságnak, melynek vége mindig, de főleg most beláthatatlan, kitenni nem sza­bad Azonban, mikor az ország meg­aláztatásáról van szó, szintén nem szó­ Bécsből. B­é­c­s, febr. 11. Ghyczy Kálmán, Szlávy József és Bittó István ma délután 2 órakor megérkeztek. 3 és 4 óra közt megjelentek a királynál, hol nem kormányalakításra, hanem Csak véleményük nyilvánítására szóllíttattak föl Holnap még itt maradnak. Tisza Kálmán holnap szinte feljön, s valószínűleg felhívják Gorovét is, mint a szabadelvű­ párt elnökét. Wenckheim ma este érkezik ide. Sennyey még itt marad néhány napig. Az osztrák képviselőköröknek napról napra nő az aggo­dalmuk. Báró Sennyeyt a király pénteken fogadta , a helyzet iránt kihallgatta. A báró ez alkalommal akkép nyilatkozott, hogy a jelen országgyűlésen lehetetlen kivinni oly egyességet, mely kevesebbet akarna, mint amire Tisza törekszik. A király mindazáltal értésére adta azon kívánságát, hogy Sennyey kísértené meg az új kormány alakítását. Sennyey engedélyt kért a király­tól, hogy mielőtt nyilatkoznék, mindenekelőtt Bécsben tudomást szerezhessen magának a helyzetről. E czélra a péntek és szombat közti időt használta föl. Szombaton Sennyey ismét fogadtatott a király által, ekkor kije­lentette, miszerint nincs azon helyzetben, hogy a kormány alakítását elvállalhassa Erre a király azon megbízással bocsátotta el Sennyeyt, hogy még maradjon Bécsben egy­­ideig. (Eds.) A keleti kérdés: Midhat bukásának okairól még mindig újabb változatú hírek ér­keznek. Egy londoni lap távirata szerint a szultán kihallgatáson fogadva gróf Zichy Jó­zsefet, ennek kijelenté, hogy Midhat nem va­lamely öszeesküvésben való részvétele miatt száműzetett, hanem mert a rendőrfőnök 4 jelentéséből kitűnt, hogy Midhát vigyázat­lan és illetlen hangon nyilatkozott a szul­tánról. a szultán magyarázta Zichy grófnak, hogy az alkotmány kétélű fegyver, s hogy azt Midhát pasa uralkodója ellen használta, s hogy Midhát a hivatalokat részrehajlóan, mind saját pártja embereivel tölti be. A szultán határozott kívonatát fejezte ki arra nézve, mikép közhírré tétessék, hogy Midhát nem azzal van vádolva, mintha ellene áru­lást készített volna elő. Az említett lap ar­ról értesült, hogy a szultánnak egy kér­vény fog előterjesztetni, hogy ha Midhát pasa valamiben csakugyan vétket követett el, indíttassék ellene per az alkotmánynak meg­­felelőleg. Edhem pasa egy hírlapíróval folytatott beszélgetésében újból hangsúlyozta, hogy a nagyvezér állásának megváltozása csupán személyes okoknak tulajdonítható s a török kormány politikája e tekintetben is a régi marad. Az új nagyvezér nézetei nagymérték­ben békés természetűek, s nemcsak az al­kotmány kivitelét, de annak kibővítését is ígérte. Egy Konstantinápolyból jött jelentés újabb válság híréről szól. Az ulemák közül többen kétségbevonják azon fetvának törvé­nyességét, melylyel Abdul Hamid a trónra jutott Állítólag Murad is egészséges már, mig Hamid epilepsiában szenved. A mire a törvény nem kötelez. A balázsfalvi g. kath. érsek kiadta az iskola szervezési munkálatot. A g. cath. főpap sietett az uj törvé­nyek szellemében nyújtani felekezeti iskolái részére egy oly munkálatot, mely alkal­mas legyen a fejlődésre. Egyúttal felhívta papságát, hogy szigorú felelőség terhe alatt iparkodjék az iskolákat oly karba helyezni, hogy a törvény rendel­kezéseinek megfeleljenek. Az iskolaszervezési munkálat törvényes alapra van fektetve. A tantárgyak ugyanazok, melyeket a törvény tanításra körül ir. A tanórák úgy vannak beosztva, a­mint a törvény rendeli. A szükséges iskolai naplók s más nyom­tatványok mind megfelelnek a törvény ren­delkezéseinek. úgy látszik, hogy az érsek ipar­kodott egy egészséges szervezési munkálatot alkotni, mindenben a fennálló törvényt véve irányadóul. Igen helyesen. A g. kiath érsek az állam intézményei

Next