Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-02-23 / 44. szám

XI. évfolyam. 44-dik szám. Kolozsvárit, 1877. péntek, február 23. MAGTÁR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre................................... Félévre............................................... * ■ Egy negyedre..................................... • ,n » Egy hónapra ..............................1 » OVI • SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmocdsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfüzérbe soronként ! Irt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 22. A keleti kérdés. A török szultánok sorsa egy idő óta nagyon szánalomra méltó Ab­dul Aziz és Murad szultánok betegségének tünetei most abdul Hanoidnál is mutatkozni kezdenek. Konstantinápolyban aggasztó fairek keringenek az uralkodó egészségi állapotáról. Mindebből azonban nem tűnik ki, hogy igen megbízható levelező szerint a szultán-­ Románia nem kötött-e egyezséget az orosz­nak sohasem nagyon erős idegeit a Midhat seregeknek területén leendő átvonulására, pasa bukására vezető palotaármányok nagy mértékben fölizgatták. Febr. 11-én a szultán egy yachton kirándulást tett a Bosporuson ü­gyünk egyébre, mint hogy Oroszország uszá­lyát hordjuk, s támaszai legyünk a czárizmus dicsvágyó terveinek. Annyi volna az, mint kegyetlenül megcsalni az európai hatalmakat, melyek bennünket az orosz protectorátustól megszabadítottak; virágzó és legfontosabb városainkat Ismailt, Galaczot, Brailát, Gyur­­gyevot, Turnu Szeverint stb. a török ágyuk­nak kiszolgáltatni, hogy azokat porrá és ha­muvá tegyék Megadnók magunkat a pétervári ud­varnak kegyelemre s visszatérnénk azon faj­s e híreket jól értesült külföldi lapok is nálatos állapotra, melyben egy negyedszá­­megerősítik Abdul Hamidnál ama lelki had előtt voltunk. Kormányunk delegátiója gyöngeség nyomai mutatkoznak, mely csa lenne a czárnak, még akkor is, ha a czár ládjában ugy látszik örökössé len; a bizal­matlanság és rémület rohamai váltakoznak nála, bárgyú képzeletekben ringatja magát, gyermekes időtöltésben keres szórakozást. Egy Romániát függetlennek nyilvánítaná függetlennek, mint a krimi khánság 100 év­vel ezelőtt volt.“ V TARCZA. MNC80 Silpsig Alfréd, hogy némileg következetes ma­radjon Erzsiké előtt önmagához, mélyen fel­­sóhajtott, a fiatal asszonyra tekintett, s fá­tyolozott hangon felelt: — az éjszaka igen szenvedtem, nagy szaggatásaim voltak. — A fejedben ? kérdezte Gyula. — Ott is — jön a nyomatékos válasz. Tehát mégis elhatott az önvád a te hideg önző szivedig is? S ha nem lennél ilyen szenvedő állapotban, még talán ma el­utaznál? Igen, igen, ezt mutatja egész valód, különösen szenvedő megbánó tekinteted. S feszült figyelemmel várta Erzsike, mikor fog a bűnbánatos megtért férfiú közeli elutazá­sáról beszélni. Bizony mikor ezt várta, nagyobb gyer­mek volt, mint mikor ott zokogott férje keblén. Fenyvesiné fürkészve tekintett leánya különös magatartására, s a finom ember csi­nált szomorúságára. Anyai ösztöne jól meg­súgta neki, hogy itt nincs valami a rendjén, s rögtön elhatározta, hogy tovább nem fog hallgatni, majd este lefekvés előtt nyiltan szól leányához, régen akarja tenni, de visz­­szatartotta a félelem, hogy hát ha szavai egy körvonalzatlan valamit fognának életre kel­teni , legyen az gyűlölet vagy más érzelem, rettegett tőle, hogy az ő szavai ébreszszék valami­­­b. H A ° udUdin 1YCUI lag VIIIICIUNI. I DH iX/j u Hallgatag jc h­ucgen o^avai cm ak f 1 . . ,aG vett rajta erőt, gondolata lenlététől? Tehát ott fogja idejének nagyobb öntudatra. Hisz az emberi szív oly kimagya­npa/.?0 UonJVm.\nd­egJre megakadályozta egy­­ részét tölteni, s hallgatni fog úgy, mint haj­­rázhatlan csodás valami, nem lehet abból ez, melyet nem tudott I dán. Letclobban bántották a gúnymosolyok ? s fennakadás nélkül soha senkine ... , g­ésbé elhárítani. Ily y apó an rte el az est, s borult red s mindezek annyira elkeserítenék, hogy, férje 1 / f li ----­ UiUfiHilnf !mwlen, éTMet’ melíet nem tudott I dán. Legjobban uitmuiuin. a guujnuvnuijua f I ícuu»»»«« uouiui óvna x kevésbé elhárítani. Ily ke- Oh, ezeket sem fogja visszatartani. S ha talán még az édes anyának sem. .. ...FV e' az est’ 9 Peruit reá mindezek annyira elkeserítenék, hogy, férje 1 “ ”1 nv.mn’m re*teg/.8 tavaszi éjszaka, előtt feltárna mindent ? Nevetség! Erezte, a nyomasztó^érzelmeknftW ^ ,sem e^°Bztatója mennyire hatalmában áll falusias gyermeteg­­. T , nek/n­k^t még ily ae-1 séffnek tíintatni föl a nanaszt, s talán nevet­Hát az anya nem bizott teljesen gyer­mekében ? Nem nyugtatta meg az a tudat, hogy ha egy nő igazán szereti a férjét, soha sem kell azt félteni ? Nem így féltette Feny­vesié a leányát, ámbár az sem tetszett ne­ki, hogy olyan számító, ügyes és szívtelen - . . . --re-—,,». VA nem megszokott magaslatán, hanem [ifjú, ki minden tehetségét egy czél elérésé­mind azt a hatást mezik f‘°, h£gy a mi súly alant a porban látta; igen, kinozni fogja re szenteli, olyan szabadon szőhesse hálóját; volt a kedelyen so a ne­hezebbé, s a raiudaddig, m­ig az is leszáll a fénylő, büsz- de még sem ettől félt. A féltette leánya bol­tin sötét volt a szívben, so a feketébbé­ke talapzatról, hisz az elkeseredés vagy igy,­dogságát. Látta, hogy az eltitkolva szenved, teszik* , , vagy úgy megfogja törni — annak meg kell látta a helyzetet, hogy az egyedüli oltalma-Mire az éj kidühöngte magát, s a ta­ lenni­­j hoz, férjéhez nem folyamodhatik, ilyen ko­vaszi hajnal halvány rózsaszínes sávokt vont Másnap a szokottnál is halványabban­ö­rülmények között nem is volna szép tőle, tét zivataros, éjszakaTÁ “kt ’ ‘“fl''tLT““1’ ‘ szél jajgatása az ablaktáblák bánatos réz-1 Neki nagy olfa van kinzani egy nőt, a gése és a csapkodó eső szaggatott suhogása ki őt bJ - ■ • __* J n Vwif naf 1 1 1 O v 1 ol r\ Lai».. ~ • . . ’ ^ regény két kötetben. Irta: P^armathy ^Zsigáné. Második kötet. (Folytatás.) VII. Magával elégületlenül, s terve meghiu­sulta miatt boszusággal eltelve tért haza Alfréd. Végtelenül föllázitotta büszkeségét, hogy érzékei diadalmaskodtak akarata felett, hisz az először történik életében, most az egyszer engedte elzsibbadni erejét a körül­mények mámorító hatásától és megszűnt a helyzet ura lenni. Pedig ő minden eshetős­s6gre el volt készülve, csak erre az egyre nem — már mint ez rendesen történni szo­kott — mert az emberek leggyakrabban épen azt az egyet felejtik ki számításaikból, a mi bekövetkezik: ingerültség, boszúság, s ezek daczára a redőnyök nyílásai közé­­ mintha egy­­ jelent meg Gyuláéknál, ez a testvérnek fel­nyugodt és után derült mosolylyal ébredne tűnt, s részvéttel kérdezte nem beteg-e ? — akkor már a küzködő férfiúnál egy gon­dolat megérlelődött, s egy érzelem egész sö­tétségével töltötte el szivét. Azt a nőt, ki látta őt elvakult gyöngeségében, látta tiszta, hideg szemekkel, egész erejéből gyűlölte. S rendre ez az egy érzelem — mint a legerő­sebb — legyőzött nála minden más érzelmet, képezett volna a végletegig menni, hogy gyűlölete tárgyát kínozhassa. Egy lassan múló és sötétében mindent meggondolva, tisztába jött azzal, hogy a fia­tal asszonyt legnehezebb lenne azon az utón megbeszélni, melyen leginkább óhajtotta, s melyről teljesen nem is fog soha lemondani, az elcsábításon. Nem hitte lehetetlennek, hogy az egyszer bekövetkezzék, de érezte, hogy oda ide, s talán nagy kitartás kell ; hisz a fiatal asszonynál férje iránti szerelme, puritán nevelése, s nagy szeméremérzete,­ mind oly erősségek, melyeket még egy Al­fréd is csak idővel dönthet meg; sőt vala­­­mi nagyon gyöngén pislogó hit a jóban, azt súgta neki, hogy : soha. De e szót nem akar­ta meghallani, sértette volna büszkeségét, hogy egy olyan játékban, melyben egy asszony, s egy Alfréd szerepel, a »soha“ elő­fordulhasson. A fiatal asszony el akarta őt utaztatni­? Nem fog elmenni. Félt az 5 hallgatag se senkinek olvasni , hogy férjét úgy elszomorítsa. Az ifjú asszony­nak úgy kell tűrni, s úgy kell az Alfréd kü­lönös magaviseletét fogadni, hogy férje ne is sejtse, mintha szenvedne. A férfiak leginkább magukból vonnak következtetést mindenre. Gyulának jól esik, ha testvérét látja, el van telve hálával iránta, szóval megszok­ta, szereti, reá sem gondol, hogy más — s épen az ő neje — egyebet érezhetne iránta. A­mennyire nem volt megfigyelés tár­gya Alfréd testvére előtt, annyira az volt Fenyvesiné előtt, siethet, hogy mindket­ten túl mentek a határon. Az anya előtt most nem volt egyéb czél, mint hogy min­denáron eltávolítsa a sógort leánya közelé­ből, ha egyik terv nem sikerül, majd sike­­rülni fog a másik, mig végre czélt ér, s csak akkor lesz nyugodt, ha a finom embert is valami elfoglalja. Mert mint a befeketített üveg felfogja a fénylő napsugarakat, s ma­ga mégis sötét marad, úgy fogja fel az a férfi a szív melegéből áradt tiszta derűt, s maga mégis oly sötét, hideg marad. Míg Fenyvesiné magában tépelodott a jövő felett, a fiatal nő, elrejtendő zavarát, le­hajolva játszott a szőnyegen hempergő kicsi­vel, és Alfréd fejét meghajtva mélyen hall­gatott. Gyula egy mulatságos esetet adott elő a szomszéd kisváros történet­ein ,­­ mind azon helyeken, hol egészséges humor­érzéke az emberi gyöngeségek neve s 6 h oldalait felfedezte, jó izó nevetésben tört ki. Végre arra a pontra ért, mikor várta, hogy hallgatói vidám megjegyzéseket tesznek, azok szerencséjére felnyílt az ajtó, s egy cseléd levelet adott át Fenyvesinének, ak­kor aztán az önmagával elfoglalt társaság szépen kisiklott a figyelmetlenség gyanúja alól. Fenyvesiné felismerte a Gaboltine kéz­iratát, összerezzent: Jaj ez most azt i°K­a tudatni, hogy nem jöhet, mily kellemetlen lesz az! Hisz akkor egy új terv szövéséhez kell fogni, pedig az idő olyan drága, s ez a terv oly biztos szálakból, a finom ember hiúságának felhasználásával szöretett, ne­héz lenne ettől megválni. Feltörte a levél­két és arcza kiderült, a levél Fenyvesről volt keltezve. Áradozó szavakkal mondta el benne Olga bárónő, hogy szenvedő lábát nem kény­­szeríthette előbb meggyógyulni, azért nem jöhetett; de mihelyt annyira jobban lett, hogy reá bírt állani, rögtön repült az ő imá­dott Margitjához, s most már elragadtatását emberfeletti erővel kénytelen vissza­tartani azon falak közt, melyek mint háziasszonyukat fogadhatják magukba a világ legtökéletesebb asszonyát. Tele volt a levélke nagy szavak­kal kifejezett rajongó örömmel; beszélt a kis bárónő nagy boldogságáról, dobogó szí­véről, repüléséről, Fenyves magasztos szép­ségéről, s az imádott barátnő megmértetlen jóságáról, szóval beszélt mindenről, csak ar­ról az egyről nem, a­mi egyedül érdekelte az imádott barátnőt. Ah tehát, miért beszél ez mindig csak magáról ? Csak egyedül jött volna el ? Oh, az igen nagy áldozat lenne: elfogadni az asszonyt, a­kit megvet, a leány nélkül, kibe minden reménye! Felkelt egy pár szót váltani a Fenyvesről jött egyénnel. Az a pár szó kielégítő lehetett, derült arcz­­czal tért vissza, s miközben kézi munkáját összegöngyölte, vidáman szólt: — Az én régen várt vendégeim megjöt­tek, azért leányom nekem is rögtön távoz­nom kell. Leánya felugrott, megragadta kezét — Édes­anyám ne menjen ma! s e hangból nem a háziasszony természetes marasztása, hanem egy megrettent gyermek lázas ragasz­kodása csengett ki. — Leányom, hogyan tehetném azt! Olyan nagyvilági finom delnőket csak nem hagyhatok az unalomnak, ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy egyedül képes leszek az ők unalmukat elűzni, fognak ebben nekem nálamnál sokkal hivatottabbak segédkezet nyújtani . . . legalább én igy remélem, mert a múlt nap hallottam Hedvig p­ornótot, hogy minden órán várják a fiatal S. Ke czeget ezt különben én előre is sejtettem, hisz mint napot az árnyéka, úgy követi ez ifjú a híres SZepi Alfréd kezdett figyes helyzetbe jönni. Gyula közbe szólt — Igaz, hisz a her­­czeg már itt van, el is feledtem mondani. Egy román memorandum szövegét közli a »Tablettes d’un Spec­­tateur“ czimű diplomaatiai közlöny. Az em­lékiratot Ghika Joan szerkeszté­s nyújta át a bécsi, párisi és londoni kabineteknek. Az irat kifejti, hogy a szultán hatalmának sü­l­lyedése s a szlavizmus növekvése óta a ro­mánok, görögök és szlávok közti solidaritás­­ról többé nem lehet szó. A románok főtö­rekvése századok óta a szlávok túlsúlya el­len irányult. Az orosz román szövetségről e­lemoire ezeket mondja: »Az oroszokkal való szövetség gondo­latát elfogadni szakítás lenne azon politiká­val, melyet mi románok e század kezdete óta a mai napig követtünk ; annyit tenne ez, mint semmisnek jelenteni ki mindazt, mit e czélból tettünk és irtunk, hogy az egész vi­lágot meggyőzzük, hogy mi a panszlavismus elleni védbástyául akarunk szolgálni. Annyi volna az, mint hazugoknak bélyegezni ma­gunkat és bebizonyítani, hogy nem valók va­­ n görög fővárosból hogy­ friss levegőt szívjon. Ezt a gyógymó- . . megbízható alakban írják, hogy ott Mid­dot egy bécsi orvos tanácsára Murádnál is hat pasa bukásának híre komoly intésnek alkalmazták, de hasztalanul. A párisi,Temps k­itekintetett arra nézve, hogy erélyesen foly­megerősíti e híreket. Általában ismét készül­nünk kell azon eshetőségre, hogy Törökor­szágban nemsokára trónváltozás lesz. Ab­dul Hamid törvényes utóda Mehemed Re­­sid effendi, ki 1841. november 3 án szü­letett, lássák a hadi készületeket. Előbb a bud­gettárgyalás példátlanul lomhán folyt. Most ez megváltozott, s a kamra roppant buzga­lommal dolgozik ; az ellenzék hangulata egy­szerre igen harczias lett, s a miniszterelnök­kel egyetértésben nem a budget letárgyalá­­sát, hanem a hadi készületek ügyét tekinti a legsürgősebb feladatnak. Kommondoros úr egyébiránt kijelentette, hogy továbbra is ra­gaszkodik ugyan békés és semleges politiká­jához, de azt akarja, hogy e semlegesség fegyveres legyen. Ennélfogva a kamra egy ülésben elintézte a hadügyi költségvetést. A török-montenegrói béketárgyalások. Cettinjéból február 12 róla a Pol. Corr.“ nak azt írják, hogy Nikita azért vonakodik Konstantinápolyba a békealkudozások ügyé­ben meghatalmazottat küldeni, hogy megmu­tassa a világnak, mily különbség van a le­győzött Szerbia, a a diadalmas Montenegró közt. Pár nap óta élénken működik a táviró Cettinje és Konstantinápoly közt a­nélkül, hogy ezen előzetes kérdésben megállapodás létesült volna, a porta úgy látszik nagy súlyt fektet reá, hogy a montenegrói békeküldött­­­ség a Khalifák székhelyén jelenjék meg, mert ez a boszniai és herczegovinai rajákra nagy hatást tenne. De épen ezért ellenzi Montenegró a tervet, ámbár bizonyos, hogy Nikita e kér­désben engedni fog, mihelyt lényeges előnyö­ket helyeznek neki kilátásba. A fejedelem gyakorlati politikus s jó kárpótlásért mindig kész a formaságokban engedni. Ha területi nagyobbodásra van kilátása, úgy követei Szambulba is elmennek. Montenegró óhaja egyáltalán nem szerények­ ,a­mit Törökor­szágból meghódítottunk és occupálunk, azt ki nem adjuk többé,* mondja a hivatalos­­Glas Crnagorza,a mely egyúttal azt is ki­jelenti, hogy Montenegrónak minden áron tengeri kikötőre van szüksége. Kétségtelen, hogy a fejedelem ama na­pon, midőn követeit Konstantinápolyba útra indítja, már biztosítva lesz a porta engedé­kenységéről, minthogy a békekötés alapjára nézve is élénken folynak az eszmecserék. Noha ez a pont még nincs kellően felvilágo­sítva, mégis bizonyos, hogy Montenegrónak alapos kilátása van rá, hogy igényeinek nagy része teljesülni fog. úgy látszik, Monson an­gol consul fel volt hatalmazva ez iránt meg­nyugtató kilátásokat nyújtani s ha Angliának még van befolyása Konstantinápolyban, ak­kor Montenegró bizonyosan kitűnő feltétele­ket fog kapni. Az újabb táviratok szerint a montenegrói meghatalmazottak már elindul­­tak Konstantinápolyba s a hét végén érkez­nek oda, nem vermednek. „Akármily nyomorúságos Törökország jelen helyzete — írja levelező — Anglia azt mégis jobban szereti, mint­ akár­­mely dolgot, mely közvetve vagy közvetlenül Konstantinápoly kérdését elfoglalása vethetné föl. A mostani török államterület átalakítá­sának eshetőségétől a kabinetek többsége sokkal inkább fél, s azért minden lépést el­kerülni vagy megakadályozni iparkodnak, melytől ez irányban tartani lehet. Arra ter­mészetesen egyik kormány sem mutat haj­lamot vagy elhatározást, hogy casus bellit csináljon belőle, hanem az orosz-török hábo­rú kitörését, melyet itt általában még kike­rülhetlennek tartanak, mindaddig figyelve fogja nézni, míg a saját érdekeiknek meg­óvása, a saját alattvalóiknak védelme a ten­gerparti városokban stb. a beavatkozást nem igényli.* A szerb meghatalmazottak már Konstantinápolyban vannak s azon reményt táplálják, hogy a békeokmány még február 26-án a skupstina megnyitásának napján elő lesz terjeszthető. A nehézségek még csak Törökország belgrádi képviselete körül forognak s igy nem olyan természe­tűek, hogy attól lehetne tartani, hogy a tár­gyalásokat meg fogják hiúsítani, a porta, úgy látszik, már kivonja hadait Szerbiából, a Dunavilajetben, hol a hó elején csak 60.000 ember volt, a létszám most 75.000 főre sza­­poríttatik. Ruscsuk helyőrsége 10—12000 ember, a Dobrutcsában pedig 4000 ember áll. Mihelyt a béke létrejön, Alexináczból az egész török sereg a Duna mellé megy. A kabin­etek közt még egyre folynak a tárgyalások a január 31-ki orosz jegyzékre adandó vá­lasz ügyében, a »Pol. Corr.* egy berlini le­vele is kiemeli, hogy Törökországnak Európa semmiféle ellenséges actiójától nincs mit tar­tania, ha csak a török fanatismus a keresz­tén lakosság ellen valami bűnös merényletre A válság vége. Az »Ellenőr“ írja febr. 20-ki kelettel: A válság, a­mennyiben a két kormány és a bank közötti differenciák kiegyenlítésé­­től függhetett, a mai naptól elintézettnek te­kinthető. A magyar ideiglenes kormány az osz­trák kormány és a nemzeti bank megbízott­jai között megegyezés jött létre minden vi­tás pont felett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány fentartotta magának a jogot a létrejött meg­állapodásokat a párt tagjaival közölhetem. Véglegesen egyik fél sem kötötte le magát A magyar kormány már ideiglenes voltáná fogva sem tehette ezt. A­mi magát a bankegyezményt illeti, ezt saját külön tudósítónk a következőleg vázolja : 1. A banktársaság két bankintézetet állít, egyet Budapesten. Mind a két intézet élén egy önálló igazgatóság áll, melynek tag­jait a részvényesek választják. Az alkor­mányzókat ezekhez az illető kormányok ne­vezik ki. Az igazgatóságok hatásköre magá­ban foglalja a teljes rendelkezési jogot, úgy a felállítandó és meglevő fiókok dotációjára nézve, valamint az egyes hitel­élvezők hitel­megszabását illetőleg. 2. A banktársaság központi orgánuma 15 tagból alakul, kik közül kettőt-kettőt a bu­dapesti és bécsi igazgatóságok delegálnak; nyolc­at a részvényesek szabadon választanak. Ezeken kívül tagja a főtanácsnak a kormány által kinevezett alkormányzó és elnöke az uralkodó által kinevezett kormányzó. A meg­bízatás tartama négy év. 3. Az igazgatóságok és a főtanács kö­zött az alapszabályok értelmezése miatt fel­merülhető vitás kérdésekben választott bí­róság dönt, mely három magyar, három osztrák legfőbb ítélőszéki bíróból, s egy ő­felsége által évenkint előre kinezezett el­nökből áll. 4. A magyar bank dotátiója 60 millió minimum. Nagyobb hitelszükség esetén a bank­­egy tartalékból e dotatió felemelhető. Ez ötven millió kizárólag a magyarországi hi­teligények kielégítésére fordíttatik. A bank alaptőkéje szaporítható s a szaporodásból is Magyarországot illeti az 60 millió arányá­nak megfelelő rész. 5. A bankjegyek német és magyar szö­­vegűek. A magyarországi igazgatóság hiva­talos nyelve a magyar. A magyar bank köz­ponti tisztviselőit, magyar honpolgárokból a főtanács nevezi ki; a fiókok hivatalnokait az igazgatóság. Ennyi, az amit a kiegyezés lényeges pontjairól vázlatosan feljegyezhetünk. Az egyezmény különben a két kormány között sincs még véglegesen szövegezve. De min­den megállapodás részletesen jegyzőkönyvbe foglaltatott. A magyar kormány kinevezése után, ami szombatnál előbb nem igen törté­nik meg, közös miniszteri értekezlet lesz, melyen ő felsége elnöklete alatt, az egyez­mény végleges szövegezése hitelesíttetni fog. J­ö­v ő felsége ma reggel fogadta Tiszát, ki azután találkozott még Auersperg osztrák miniszterelnökkel, mert értekezletre ma már nem volt szükség, miután a principiális kér­dések már tegnap meg voltak állapítva. Köz­lések azonban nem történtek, mindkét rész­ről határozott diskretió igértetvén. Ma dél­után értekeztek az osztrák miniszterek az alkotmánypárti fractiók elnökeivel. Az alkot­­mánypárti körökben nagy az elégületlenség, mióta tudják, hogy a párttal, mint olyannal, a kormány nem is szándékozik értekezni. Herbst azonban bízik a párt megnyerésé­ben. Tisza, Széll és Trefort miniszterek a ma esti gyorsvonattal megérkeztek, s a mi tudomásunk szerint csütörtökön térnek is­mét vissza Bécsbe. úgy halljuk, hogy a szabadelvű párt­nak egyelőre nem lesz értekezlete. Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár ”-ik száma.

Next