Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-02-23 / 44. szám
XI. évfolyam. 44-dik szám. Kolozsvárit, 1877. péntek, február 23. MAGTÁR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre................................... Félévre............................................... * ■ Egy negyedre..................................... • ,n » Egy hónapra ..............................1 » OVI • SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmocdsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfüzérbe soronként ! Irt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 22. A keleti kérdés. A török szultánok sorsa egy idő óta nagyon szánalomra méltó Abdul Aziz és Murad szultánok betegségének tünetei most abdul Hanoidnál is mutatkozni kezdenek. Konstantinápolyban aggasztó fairek keringenek az uralkodó egészségi állapotáról. Mindebből azonban nem tűnik ki, hogy igen megbízható levelező szerint a szultán- Románia nem kötött-e egyezséget az orosznak sohasem nagyon erős idegeit a Midhat seregeknek területén leendő átvonulására, pasa bukására vezető palotaármányok nagy mértékben fölizgatták. Febr. 11-én a szultán egy yachton kirándulást tett a Bosporuson ügyünk egyébre, mint hogy Oroszország uszályát hordjuk, s támaszai legyünk a czárizmus dicsvágyó terveinek. Annyi volna az, mint kegyetlenül megcsalni az európai hatalmakat, melyek bennünket az orosz protectorátustól megszabadítottak; virágzó és legfontosabb városainkat Ismailt, Galaczot, Brailát, Gyurgyevot, Turnu Szeverint stb. a török ágyuknak kiszolgáltatni, hogy azokat porrá és hamuvá tegyék Megadnók magunkat a pétervári udvarnak kegyelemre s visszatérnénk azon fajs e híreket jól értesült külföldi lapok is nálatos állapotra, melyben egy negyedszámegerősítik Abdul Hamidnál ama lelki had előtt voltunk. Kormányunk delegátiója gyöngeség nyomai mutatkoznak, mely csa lenne a czárnak, még akkor is, ha a czár ládjában ugy látszik örökössé len; a bizalmatlanság és rémület rohamai váltakoznak nála, bárgyú képzeletekben ringatja magát, gyermekes időtöltésben keres szórakozást. Egy Romániát függetlennek nyilvánítaná függetlennek, mint a krimi khánság 100 évvel ezelőtt volt.“ V TARCZA. MNC80 Silpsig Alfréd, hogy némileg következetes maradjon Erzsiké előtt önmagához, mélyen felsóhajtott, a fiatal asszonyra tekintett, s fátyolozott hangon felelt: — az éjszaka igen szenvedtem, nagy szaggatásaim voltak. — A fejedben ? kérdezte Gyula. — Ott is — jön a nyomatékos válasz. Tehát mégis elhatott az önvád a te hideg önző szivedig is? S ha nem lennél ilyen szenvedő állapotban, még talán ma elutaznál? Igen, igen, ezt mutatja egész valód, különösen szenvedő megbánó tekinteted. S feszült figyelemmel várta Erzsike, mikor fog a bűnbánatos megtért férfiú közeli elutazásáról beszélni. Bizony mikor ezt várta, nagyobb gyermek volt, mint mikor ott zokogott férje keblén. Fenyvesiné fürkészve tekintett leánya különös magatartására, s a finom ember csinált szomorúságára. Anyai ösztöne jól megsúgta neki, hogy itt nincs valami a rendjén, s rögtön elhatározta, hogy tovább nem fog hallgatni, majd este lefekvés előtt nyiltan szól leányához, régen akarja tenni, de viszszatartotta a félelem, hogy hát ha szavai egy körvonalzatlan valamit fognának életre kelteni , legyen az gyűlölet vagy más érzelem, rettegett tőle, hogy az ő szavai ébreszszék valamib. H A ° udUdin 1YCUI lag VIIIICIUNI. I DH iX/j u Hallgatag jc hucgen o^avai cm ak f 1 . . ,aG vett rajta erőt, gondolata lenlététől? Tehát ott fogja idejének nagyobb öntudatra. Hisz az emberi szív oly kimagyanpa/.?0 UonJVm.\ndegJre megakadályozta egy részét tölteni, s hallgatni fog úgy, mint hajrázhatlan csodás valami, nem lehet abból ez, melyet nem tudott I dán. Letclobban bántották a gúnymosolyok ? s fennakadás nélkül soha senkine ... , gésbé elhárítani. Ily y apó an rte el az est, s borult red s mindezek annyira elkeserítenék, hogy, férje 1 / f li ---- UiUfiHilnf !mwlen, éTMet’ melíet nem tudott I dán. Legjobban uitmuiuin. a guujnuvnuijua f I ícuu»»»«« uouiui óvna x kevésbé elhárítani. Ily ke- Oh, ezeket sem fogja visszatartani. S ha talán még az édes anyának sem. .. ...FV e' az est’ 9 Peruit reá mindezek annyira elkeserítenék, hogy, férje 1 “ ”1 nv.mn’m re*teg/.8 tavaszi éjszaka, előtt feltárna mindent ? Nevetség! Erezte, a nyomasztó^érzelmeknftW ^ ,sem e^°Bztatója mennyire hatalmában áll falusias gyermeteg. T , nek/nk^t még ily ae-1 séffnek tíintatni föl a nanaszt, s talán nevetHát az anya nem bizott teljesen gyermekében ? Nem nyugtatta meg az a tudat, hogy ha egy nő igazán szereti a férjét, soha sem kell azt félteni ? Nem így féltette Fenyvesié a leányát, ámbár az sem tetszett neki, hogy olyan számító, ügyes és szívtelen - . . . --re-—,,». VA nem megszokott magaslatán, hanem [ifjú, ki minden tehetségét egy czél elérésémind azt a hatást mezik f‘°, h£gy a mi súly alant a porban látta; igen, kinozni fogja re szenteli, olyan szabadon szőhesse hálóját; volt a kedelyen so a nehezebbé, s a raiudaddig, mig az is leszáll a fénylő, büsz- de még sem ettől félt. A féltette leánya boltin sötét volt a szívben, so a feketébbéke talapzatról, hisz az elkeseredés vagy igy,dogságát. Látta, hogy az eltitkolva szenved, teszik* , , vagy úgy megfogja törni — annak meg kell látta a helyzetet, hogy az egyedüli oltalma-Mire az éj kidühöngte magát, s a ta lennij hoz, férjéhez nem folyamodhatik, ilyen kovaszi hajnal halvány rózsaszínes sávokt vont Másnap a szokottnál is halványabbanörülmények között nem is volna szép tőle, tét zivataros, éjszakaTÁ “kt ’ ‘“fl''tLT““1’ ‘ szél jajgatása az ablaktáblák bánatos réz-1 Neki nagy olfa van kinzani egy nőt, a gése és a csapkodó eső szaggatott suhogása ki őt bJ - ■ • __* J n Vwif naf 1 1 1 O v 1 ol r\ Lai».. ~ • . . ’ ^ regény két kötetben. Irta: P^armathy ^Zsigáné. Második kötet. (Folytatás.) VII. Magával elégületlenül, s terve meghiusulta miatt boszusággal eltelve tért haza Alfréd. Végtelenül föllázitotta büszkeségét, hogy érzékei diadalmaskodtak akarata felett, hisz az először történik életében, most az egyszer engedte elzsibbadni erejét a körülmények mámorító hatásától és megszűnt a helyzet ura lenni. Pedig ő minden eshetőss6gre el volt készülve, csak erre az egyre nem — már mint ez rendesen történni szokott — mert az emberek leggyakrabban épen azt az egyet felejtik ki számításaikból, a mi bekövetkezik: ingerültség, boszúság, s ezek daczára a redőnyök nyílásai közé mintha egy jelent meg Gyuláéknál, ez a testvérnek felnyugodt és után derült mosolylyal ébredne tűnt, s részvéttel kérdezte nem beteg-e ? — akkor már a küzködő férfiúnál egy gondolat megérlelődött, s egy érzelem egész sötétségével töltötte el szivét. Azt a nőt, ki látta őt elvakult gyöngeségében, látta tiszta, hideg szemekkel, egész erejéből gyűlölte. S rendre ez az egy érzelem — mint a legerősebb — legyőzött nála minden más érzelmet, képezett volna a végletegig menni, hogy gyűlölete tárgyát kínozhassa. Egy lassan múló és sötétében mindent meggondolva, tisztába jött azzal, hogy a fiatal asszonyt legnehezebb lenne azon az utón megbeszélni, melyen leginkább óhajtotta, s melyről teljesen nem is fog soha lemondani, az elcsábításon. Nem hitte lehetetlennek, hogy az egyszer bekövetkezzék, de érezte, hogy oda ide, s talán nagy kitartás kell ; hisz a fiatal asszonynál férje iránti szerelme, puritán nevelése, s nagy szeméremérzete, mind oly erősségek, melyeket még egy Alfréd is csak idővel dönthet meg; sőt valami nagyon gyöngén pislogó hit a jóban, azt súgta neki, hogy : soha. De e szót nem akarta meghallani, sértette volna büszkeségét, hogy egy olyan játékban, melyben egy asszony, s egy Alfréd szerepel, a »soha“ előfordulhasson. A fiatal asszony el akarta őt utaztatni? Nem fog elmenni. Félt az 5 hallgatag se senkinek olvasni , hogy férjét úgy elszomorítsa. Az ifjú asszonynak úgy kell tűrni, s úgy kell az Alfréd különös magaviseletét fogadni, hogy férje ne is sejtse, mintha szenvedne. A férfiak leginkább magukból vonnak következtetést mindenre. Gyulának jól esik, ha testvérét látja, el van telve hálával iránta, szóval megszokta, szereti, reá sem gondol, hogy más — s épen az ő neje — egyebet érezhetne iránta. Amennyire nem volt megfigyelés tárgya Alfréd testvére előtt, annyira az volt Fenyvesiné előtt, siethet, hogy mindketten túl mentek a határon. Az anya előtt most nem volt egyéb czél, mint hogy mindenáron eltávolítsa a sógort leánya közeléből, ha egyik terv nem sikerül, majd sikerülni fog a másik, mig végre czélt ér, s csak akkor lesz nyugodt, ha a finom embert is valami elfoglalja. Mert mint a befeketített üveg felfogja a fénylő napsugarakat, s maga mégis sötét marad, úgy fogja fel az a férfi a szív melegéből áradt tiszta derűt, s maga mégis oly sötét, hideg marad. Míg Fenyvesiné magában tépelodott a jövő felett, a fiatal nő, elrejtendő zavarát, lehajolva játszott a szőnyegen hempergő kicsivel, és Alfréd fejét meghajtva mélyen hallgatott. Gyula egy mulatságos esetet adott elő a szomszéd kisváros történetein , mind azon helyeken, hol egészséges humorérzéke az emberi gyöngeségek neve s 6 h oldalait felfedezte, jó izó nevetésben tört ki. Végre arra a pontra ért, mikor várta, hogy hallgatói vidám megjegyzéseket tesznek, azok szerencséjére felnyílt az ajtó, s egy cseléd levelet adott át Fenyvesinének, akkor aztán az önmagával elfoglalt társaság szépen kisiklott a figyelmetlenség gyanúja alól. Fenyvesiné felismerte a Gaboltine kéziratát, összerezzent: Jaj ez most azt i°Ka tudatni, hogy nem jöhet, mily kellemetlen lesz az! Hisz akkor egy új terv szövéséhez kell fogni, pedig az idő olyan drága, s ez a terv oly biztos szálakból, a finom ember hiúságának felhasználásával szöretett, nehéz lenne ettől megválni. Feltörte a levélkét és arcza kiderült, a levél Fenyvesről volt keltezve. Áradozó szavakkal mondta el benne Olga bárónő, hogy szenvedő lábát nem kényszeríthette előbb meggyógyulni, azért nem jöhetett; de mihelyt annyira jobban lett, hogy reá bírt állani, rögtön repült az ő imádott Margitjához, s most már elragadtatását emberfeletti erővel kénytelen visszatartani azon falak közt, melyek mint háziasszonyukat fogadhatják magukba a világ legtökéletesebb asszonyát. Tele volt a levélke nagy szavakkal kifejezett rajongó örömmel; beszélt a kis bárónő nagy boldogságáról, dobogó szívéről, repüléséről, Fenyves magasztos szépségéről, s az imádott barátnő megmértetlen jóságáról, szóval beszélt mindenről, csak arról az egyről nem, ami egyedül érdekelte az imádott barátnőt. Ah tehát, miért beszél ez mindig csak magáról ? Csak egyedül jött volna el ? Oh, az igen nagy áldozat lenne: elfogadni az asszonyt, akit megvet, a leány nélkül, kibe minden reménye! Felkelt egy pár szót váltani a Fenyvesről jött egyénnel. Az a pár szó kielégítő lehetett, derült arczczal tért vissza, s miközben kézi munkáját összegöngyölte, vidáman szólt: — Az én régen várt vendégeim megjöttek, azért leányom nekem is rögtön távoznom kell. Leánya felugrott, megragadta kezét — Édesanyám ne menjen ma! s e hangból nem a háziasszony természetes marasztása, hanem egy megrettent gyermek lázas ragaszkodása csengett ki. — Leányom, hogyan tehetném azt! Olyan nagyvilági finom delnőket csak nem hagyhatok az unalomnak, ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyedül képes leszek az ők unalmukat elűzni, fognak ebben nekem nálamnál sokkal hivatottabbak segédkezet nyújtani . . . legalább én igy remélem, mert a múlt nap hallottam Hedvig pornótot, hogy minden órán várják a fiatal S. Ke czeget ezt különben én előre is sejtettem, hisz mint napot az árnyéka, úgy követi ez ifjú a híres SZepi Alfréd kezdett figyes helyzetbe jönni. Gyula közbe szólt — Igaz, hisz a herczeg már itt van, el is feledtem mondani. Egy román memorandum szövegét közli a »Tablettes d’un Spectateur“ czimű diplomaatiai közlöny. Az emlékiratot Ghika Joan szerkesztés nyújta át a bécsi, párisi és londoni kabineteknek. Az irat kifejti, hogy a szultán hatalmának süllyedése s a szlavizmus növekvése óta a románok, görögök és szlávok közti solidaritásról többé nem lehet szó. A románok főtörekvése századok óta a szlávok túlsúlya ellen irányult. Az orosz román szövetségről elemoire ezeket mondja: »Az oroszokkal való szövetség gondolatát elfogadni szakítás lenne azon politikával, melyet mi románok e század kezdete óta a mai napig követtünk ; annyit tenne ez, mint semmisnek jelenteni ki mindazt, mit e czélból tettünk és irtunk, hogy az egész világot meggyőzzük, hogy mi a panszlavismus elleni védbástyául akarunk szolgálni. Annyi volna az, mint hazugoknak bélyegezni magunkat és bebizonyítani, hogy nem valók va n görög fővárosból hogy friss levegőt szívjon. Ezt a gyógymó- . . megbízható alakban írják, hogy ott Middot egy bécsi orvos tanácsára Murádnál is hat pasa bukásának híre komoly intésnek alkalmazták, de hasztalanul. A párisi,Temps kitekintetett arra nézve, hogy erélyesen folymegerősíti e híreket. Általában ismét készülnünk kell azon eshetőségre, hogy Törökországban nemsokára trónváltozás lesz. Abdul Hamid törvényes utóda Mehemed Resid effendi, ki 1841. november 3 án született, lássák a hadi készületeket. Előbb a budgettárgyalás példátlanul lomhán folyt. Most ez megváltozott, s a kamra roppant buzgalommal dolgozik ; az ellenzék hangulata egyszerre igen harczias lett, s a miniszterelnökkel egyetértésben nem a budget letárgyalását, hanem a hadi készületek ügyét tekinti a legsürgősebb feladatnak. Kommondoros úr egyébiránt kijelentette, hogy továbbra is ragaszkodik ugyan békés és semleges politikájához, de azt akarja, hogy e semlegesség fegyveres legyen. Ennélfogva a kamra egy ülésben elintézte a hadügyi költségvetést. A török-montenegrói béketárgyalások. Cettinjéból február 12 róla a Pol. Corr.“ nak azt írják, hogy Nikita azért vonakodik Konstantinápolyba a békealkudozások ügyében meghatalmazottat küldeni, hogy megmutassa a világnak, mily különbség van a legyőzött Szerbia, a a diadalmas Montenegró közt. Pár nap óta élénken működik a táviró Cettinje és Konstantinápoly közt anélkül, hogy ezen előzetes kérdésben megállapodás létesült volna, a porta úgy látszik nagy súlyt fektet reá, hogy a montenegrói békeküldöttség a Khalifák székhelyén jelenjék meg, mert ez a boszniai és herczegovinai rajákra nagy hatást tenne. De épen ezért ellenzi Montenegró a tervet, ámbár bizonyos, hogy Nikita e kérdésben engedni fog, mihelyt lényeges előnyöket helyeznek neki kilátásba. A fejedelem gyakorlati politikus s jó kárpótlásért mindig kész a formaságokban engedni. Ha területi nagyobbodásra van kilátása, úgy követei Szambulba is elmennek. Montenegró óhaja egyáltalán nem szerények ,amit Törökországból meghódítottunk és occupálunk, azt ki nem adjuk többé,* mondja a hivatalosGlas Crnagorza,a mely egyúttal azt is kijelenti, hogy Montenegrónak minden áron tengeri kikötőre van szüksége. Kétségtelen, hogy a fejedelem ama napon, midőn követeit Konstantinápolyba útra indítja, már biztosítva lesz a porta engedékenységéről, minthogy a békekötés alapjára nézve is élénken folynak az eszmecserék. Noha ez a pont még nincs kellően felvilágosítva, mégis bizonyos, hogy Montenegrónak alapos kilátása van rá, hogy igényeinek nagy része teljesülni fog. úgy látszik, Monson angol consul fel volt hatalmazva ez iránt megnyugtató kilátásokat nyújtani s ha Angliának még van befolyása Konstantinápolyban, akkor Montenegró bizonyosan kitűnő feltételeket fog kapni. Az újabb táviratok szerint a montenegrói meghatalmazottak már elindultak Konstantinápolyba s a hét végén érkeznek oda, nem vermednek. „Akármily nyomorúságos Törökország jelen helyzete — írja levelező — Anglia azt mégis jobban szereti, mint akármely dolgot, mely közvetve vagy közvetlenül Konstantinápoly kérdését elfoglalása vethetné föl. A mostani török államterület átalakításának eshetőségétől a kabinetek többsége sokkal inkább fél, s azért minden lépést elkerülni vagy megakadályozni iparkodnak, melytől ez irányban tartani lehet. Arra természetesen egyik kormány sem mutat hajlamot vagy elhatározást, hogy casus bellit csináljon belőle, hanem az orosz-török háború kitörését, melyet itt általában még kikerülhetlennek tartanak, mindaddig figyelve fogja nézni, míg a saját érdekeiknek megóvása, a saját alattvalóiknak védelme a tengerparti városokban stb. a beavatkozást nem igényli.* A szerb meghatalmazottak már Konstantinápolyban vannak s azon reményt táplálják, hogy a békeokmány még február 26-án a skupstina megnyitásának napján elő lesz terjeszthető. A nehézségek még csak Törökország belgrádi képviselete körül forognak s igy nem olyan természetűek, hogy attól lehetne tartani, hogy a tárgyalásokat meg fogják hiúsítani, a porta, úgy látszik, már kivonja hadait Szerbiából, a Dunavilajetben, hol a hó elején csak 60.000 ember volt, a létszám most 75.000 főre szaporíttatik. Ruscsuk helyőrsége 10—12000 ember, a Dobrutcsában pedig 4000 ember áll. Mihelyt a béke létrejön, Alexináczból az egész török sereg a Duna mellé megy. A kabinetek közt még egyre folynak a tárgyalások a január 31-ki orosz jegyzékre adandó válasz ügyében, a »Pol. Corr.* egy berlini levele is kiemeli, hogy Törökországnak Európa semmiféle ellenséges actiójától nincs mit tartania, ha csak a török fanatismus a keresztén lakosság ellen valami bűnös merényletre A válság vége. Az »Ellenőr“ írja febr. 20-ki kelettel: A válság, amennyiben a két kormány és a bank közötti differenciák kiegyenlítésétől függhetett, a mai naptól elintézettnek tekinthető. A magyar ideiglenes kormány az osztrák kormány és a nemzeti bank megbízottjai között megegyezés jött létre minden vitás pont felett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány fentartotta magának a jogot a létrejött megállapodásokat a párt tagjaival közölhetem. Véglegesen egyik fél sem kötötte le magát A magyar kormány már ideiglenes voltáná fogva sem tehette ezt. Ami magát a bankegyezményt illeti, ezt saját külön tudósítónk a következőleg vázolja : 1. A banktársaság két bankintézetet állít, egyet Budapesten. Mind a két intézet élén egy önálló igazgatóság áll, melynek tagjait a részvényesek választják. Az alkormányzókat ezekhez az illető kormányok nevezik ki. Az igazgatóságok hatásköre magában foglalja a teljes rendelkezési jogot, úgy a felállítandó és meglevő fiókok dotációjára nézve, valamint az egyes hitelélvezők hitelmegszabását illetőleg. 2. A banktársaság központi orgánuma 15 tagból alakul, kik közül kettőt-kettőt a budapesti és bécsi igazgatóságok delegálnak; nyolcat a részvényesek szabadon választanak. Ezeken kívül tagja a főtanácsnak a kormány által kinevezett alkormányzó és elnöke az uralkodó által kinevezett kormányzó. A megbízatás tartama négy év. 3. Az igazgatóságok és a főtanács között az alapszabályok értelmezése miatt felmerülhető vitás kérdésekben választott bíróság dönt, mely három magyar, három osztrák legfőbb ítélőszéki bíróból, s egy őfelsége által évenkint előre kinezezett elnökből áll. 4. A magyar bank dotátiója 60 millió minimum. Nagyobb hitelszükség esetén a bankegy tartalékból e dotatió felemelhető. Ez ötven millió kizárólag a magyarországi hiteligények kielégítésére fordíttatik. A bank alaptőkéje szaporítható s a szaporodásból is Magyarországot illeti az 60 millió arányának megfelelő rész. 5. A bankjegyek német és magyar szövegűek. A magyarországi igazgatóság hivatalos nyelve a magyar. A magyar bank központi tisztviselőit, magyar honpolgárokból a főtanács nevezi ki; a fiókok hivatalnokait az igazgatóság. Ennyi, az amit a kiegyezés lényeges pontjairól vázlatosan feljegyezhetünk. Az egyezmény különben a két kormány között sincs még véglegesen szövegezve. De minden megállapodás részletesen jegyzőkönyvbe foglaltatott. A magyar kormány kinevezése után, ami szombatnál előbb nem igen történik meg, közös miniszteri értekezlet lesz, melyen ő felsége elnöklete alatt, az egyezmény végleges szövegezése hitelesíttetni fog. Jöv ő felsége ma reggel fogadta Tiszát, ki azután találkozott még Auersperg osztrák miniszterelnökkel, mert értekezletre ma már nem volt szükség, miután a principiális kérdések már tegnap meg voltak állapítva. Közlések azonban nem történtek, mindkét részről határozott diskretió igértetvén. Ma délután értekeztek az osztrák miniszterek az alkotmánypárti fractiók elnökeivel. Az alkotmánypárti körökben nagy az elégületlenség, mióta tudják, hogy a párttal, mint olyannal, a kormány nem is szándékozik értekezni. Herbst azonban bízik a párt megnyerésében. Tisza, Széll és Trefort miniszterek a ma esti gyorsvonattal megérkeztek, s a mi tudomásunk szerint csütörtökön térnek ismét vissza Bécsbe. úgy halljuk, hogy a szabadelvű pártnak egyelőre nem lesz értekezlete. Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár ”-ik száma.