Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-08-22 / 190. szám
egyetértős alapján kössön szövetséget a törökkel az orosz támadás visszautasítására, mely következéseiben hazánkat és az osztrák birodalmat is irtózatos veszélylyel fenyegeti. E szövetséggel kezében mondja azt az orosznak : im a török igazságot szolgáltatott népeinek , ha még is folytatnád a háborút, ennek más értelme nem lehetne, mint az, hogy hatalmadat akarod kiterjeszteni. — Ezt én saját monarchiám életérdekeinek tekintetéből nem engedhetem, s el is vagyok határozva nem engedni. Hát legyen vége a vérontásnak. És vége lenne. Az orosz nem fogná magát annak kitenni, hogy míg szemben vele a török oroszlán áll, háta megött az osztrák magyar haderő foglaljon állást és útját vágja. A haza s a monarchia valószínűleg kardcsapás nélkül, mindenesetre aránylag kevés áldozattal meg volna mentve, az áldozat jobbadán egy tekintélyes haderőnek öszpontosítására szorítkozandván; természetesen a Duna körül és Erdélyben, nem pedig amott Dalmátiában s a horvát határőrvidéken, ami oly nevetséges volna, ha oly igen gyanús nem volna. S a haza és a monarchia megmentésével kapcsolatban egyszersmind elég téteznék a humanitás követelményeinek, mert az mégis csak rettenetes dolog, hogy a XIX ik században irtóháború viseltessék, mely borzalmakban még a XHI-ik század tatárjárásán is túlteszen, és gondoskodva volna a keleti keresztény népek jobb sorsáról is, anélkül, hogy a török birodalom épsége, függetlensége megcsorbíttatnék, vagy állami méltósága megsértetnék. Oly eredmények, melyek a csak egy, de így teljes sikerrel biztosítható monarchiának súlyát tekintélyét, fényét, dicsőségét nagy mérvben növelnék. Politikai irányt akartam jelölni, nem végrehajtási részleteket. Arról meg vagyok győződve, hogy hazánkról s a monarchiára csak ily irányt tartó politikával lehet a fenyegető veszélyt elhárítani. És az bizonyos, hogy ily irányban kormánypártkülönbség nélkül az egész magyar nemzet lelkesült áldozatkészségére a legbiztosabban számíthat. Hát miért nem siet azt felhasználni Ritkán adatik kormánynak ily szerencse. Miért nem veszi hasznát? Gróf Andrássy Gyulának nagy, maradandó dicsőségére nyujtanak alkalmat a körülmények. Hazájának, a birodalomnak, az uralkodó ház jövendőjének megmentőjévé lehet, ha az alkalom intését fel tudja fogni. — Sírásójává lesz, ha vagy nem tudja vagy nem meri. Mi akadályozza, hogy merje ? A poroszt hallom emlegettetni. Igen, tíz év előtt a közös ügyes alkuba ijesztgették be a nemzetet az oroszszal, most meg az orosz karjaiba ijesztgetik bele a poroszszal. Én nem tagadom a berlini kabinet oroszos hajlamait. Része van ebben Vilmos császár személyiségének, mely a berlini politikában kétségtelenül nagy súlylyal bir, s van része azon fonák positiónak is, melybe Elszász-Lotharingia elfoglalásával bonyolódott, s melynek feszélyező befolyása pillanatig még azon magasabb tekintetet is háttérbe látszik szorítani, melyet a német birodalomnak, mint jelenben Európa első hatalmának soha sem kellene szem elől téveszteni, s mely abból áll, hogy az orosz hatalomnak minden további növekedése okvetlenül compromittálja a német birodalom primátusi állását Európában ; véganalysisben pedig logikai kényszerűséggel (mely ellen személyes hajlamok hiában küzdenek) a német és szláv faj közt egy oly irtózatos összeütközésre kell hogy vezessen, aminőt még tán soha sem látott a világ. Róma és Carthago egymás mellett sohá meg nem állhat. De bárminek legyenek is a röppenő perez feszélyező hatása alatt a berlini kabinet hajlamai, azok odáig nem mehetnek, hogy az oroszt pátrónosává fogadja, maga pedig cliensévé szegődjék. S végre is a német császári politikának a német fejedelmekkel s a német nemzettel is számolnia kell, s amazok közt, és ennek soraiban bizony még vannak, akik emlékeznek, hogy mit jelent az orosz patronátus, az orosz cliens Németországnak, és akik erre emlékeznek, bizonynyal emlékeztetnék a berlini kabinetet, hogy a német vér Németországé s nem az oroszé. Engem a történelem logikájának azon ismerete, melyet ősz fejemnek a komoly tanulmány és szenvedések közt gyűjtött tapasztalás szereztek meg, a felől biztossá teszen, hogy a német császár adhat az osztrák cszászáriak orosz sympathiák által sugallott tanácsokat, de bárminő politikát kövessen is a bécsi kabinet a keleti kérdésben, e miatt ugyan a német birodalom az osztrák-magyar monarchiának háborút szenni soha sem fog. Én a poroszszali ijesztgetést egyszerűen fogásnak nyilatkoztatom azon camarilla részéről, mely oda működik, s fájdalom hatással működik, hogy a bécsi cabinet és azt tegye most a török birodalom vesztére törő orosz törekvésekkel szemben, amit tett a Lengyelország vesztére irányzott orosz törekvésekkel szemben, t. i., hogy szegődjék az orosznak osztályos czinkosává a rablásban, a helyett, hogy a törökkel kezet fogna, mint kellett volna a lengyellel kezet fognia, hogy a rablást meggátolja. Ez a veszély az, melyet mint egy halálosadért látok kiterjesztett szárnyakkal lebegni hazám felett, s azért a honszeretet ösztönöz, hogy erről még emlékezetbe hozzak némelyeket kapcsolatban egypár szerény figyelmeztetéssel a nemzeti közvélemény megindult nyilatkozatait illetőleg. Ezt tisztelt képviselő úr engedelmével egy második levelemben fogom elmondani. Addig is fogadja tiszteletem nyilvánítását baráságos üdvözletemet. Kossuth Lajos A helyzet képét az „Eli." következő sorokban adja: A törökök újabb sikereit jelenti egy eredeti táviratunk, s az örvendetes hírt egyszerre erősítik meg Londonból és Párisból. Rasgrad alatt nagyobb összeütközésben győzött Ahmet Ejub serege a czarevics hadai fölött. S ha e csata nem is volt döntő eredményű, igen könnyen előjátékát képezheti egy ép oly csatasorozatnak, mint aminő Plevnánál lefolyt, a helyzet analóg. Miként Plevnánál Ozmán pasa úgy, Akmet Ejub pasa is oldalban fenyegeti Rasgrádnál az orosz haderőt , s miként Plevna leírása nélkül nem nyomulhattak a muszka Radeczki hadai a Balkánba, úgy a czarevics sem gondolhat Ruszcsuk cernirozására, mielőtt Rasgrádot bírná. De Rasgrád is ép oly erősen elsánczolt védelmi positro, mint Plevna ; a hadak erőviszonyai is ugyanazok (40,000—40,000 ellen) s igy a czaravicsre is igen könnyen az a sors várhat Rasgrad alatt, mint aminőben Krüdener részesült Plevnánál. Amit kívánunk is neki tiszta szivünkből. Meglehet egyébiránt, sőt valószínűbb is, hogy a most vívott csata még nem az orosz offensív lökésekhez számítandó, hanem és ellenkezőleg Ahmed Ejubnak azon támadásainak folytatását képezi, melyek által eddig Pokrcs, Jazlar, Szadiva és Cibina alól szerencsésen elkergette az oroszokat. Ez újabb támadás, ha az volt, Kosztancza és Ogolcsin felé Kacseljevó ellen irányulhat, hol a 13-ik hadtest főhadiszállása van. A csata elvesztése ez esetben azt jelentené az oroszokra nézve, hogy vissza kellene vonulniok a komvonal mögé. Egy további győzelmes ütközést jelentenek Tirnova tájáról, azzal kapcsolatban, hogy a törökök a sipkai szorost fenyegetik. A sipkai szoros zárja észak felül, tudvalevőleg Gabrova , e hely és Szulejman pasa balszárnya közt, mely Plakovszky Monosztirban állt, csupán Dragicsevóban áll egy orosz dandár, s ha Szulejman pasa errefelé Tirnova háta megött fejti ki balszárnyát, s a dragicsevói oroszokat elűzi, akkor igen is közvetlenül fenyegeti s sipkái szoros kitorkolásait Gabrovává). Különben a sipkai szorost ép úgy fenyegetheti akár Reszim pasa Kazaulikból, akár Ozmán pasa Lovcsából; táviratunk ez iránt föl nem világosit. Utoljára hagytuk, de nem jelentéktelenebb az a hír, mely azt jelenti, hogy Sulinánál (Dunatorkolat) jelentékeny török csapatok keltek partra. Már ma reggeli lapunk zárta után érinté egy táviratunk e fontos tényt, jelentve, hogy a Dobrudzsában török gőzös csapatokat tett partra. Ma egy eredeti táviratunk megerősíti s azzal egészíti ki e hirt, hogy a partra szállt törökök Hasszán pasa hadtestével combinált operátiót kezdenek, a még ott rekedt oroszok ellen. Ez operatio által az oroszok visszavonulási vonala van fenyegetve s igen veszélyessé válhatik rájuk nézve. Nos hát ez az állapot az, melyről Nikola nagyherczeg azt szokta jelenteni, hogy minden jól megy.* Csak menjen is, de így! Mind válságosabbá lett aVesta* helyzete. Az ellenfélnek pánczélfalak által védett ágyúi sokkal nagyobb előnyt adtak, hogysem a küzdelem kimenetele iránt kétkedni lehetett volna. AVesta fedélzetén egy utolsó kísérletre szánták magukat; csolnakokra szállva akartak még egy támadást intézni az ellenséges hajó ellen, mi ha nem sikerül, a fedélzeten maradandóknak az ellenfél mellé kell vala sietni, a két hajót együttesen légbe röpíteni. Előbb azonban Rosertvenski és Kroikoff hadnagyok, kik a tüzértisztek eleste folytán az üteget vezényelték, még egy tüzelést rendeltek. Alig hangzott a lövése, midőn nagy megzavarodást vettek az ellenséges hajón észre. Megszűnt a tüzelés, csakhamar aurit füstfelhő szállott ki a hajó nyílásain. A bombának a gépüregben kellett szétpattanni. Elképzelhetni, mily ujjongástidézett elő a szerencsés lövés a .Vesta“ fedélzetén. A pánczélhajó megfordult s minden tüzelés nélkül lassan tovahúzódott. A ,Vestá“-n már üldözésére s esetleges kézrekeritésére gondoltak, de sulyos veszteségeik s azon körülmény, hogy némelyek a távolban füstfelhőt képzeltek látni, visszatarták a parancsnokot e terv kivitelétől. Délutáni 2 órakor a ,Vestar Sebastopol felé vette útját s 24-én reggel érkezett oda meg. Legénységének nagy része elesett vagy megsebesült, a török hajónak, melyben az „Assani Tefvit“et vélték felismerni, nem volt meghatározható a vesztesége. AVesta“ parancsnoka hivatalos jelentésében kiemeli, hogy a tiszt, ki a a török hajón a tüzelést vezényelte, európai öltönye a angol tengerész sipkát viselt, míg a többi tisztnek fején vörös fej volt A feltevés, hogy a török hajón angolok is voltak, annál kevésbbé látszik alaptalannak, mert néhány nappal aLufti Djelila légberöpülése után Matsinnál is egy hullát halásztak ki, amelynél jelentékeny összegű angol pénzen kívül egy angol névre 14 nappal előbb kiállított elbocsási igazolványt találtak. Párbaj egy török és egy orosz hajó közt. Az orosz haditengerészet számára, mely a háború kitörésekor igen csekély hajóanyag fölött rendelkezett, egy odessai kereskedő társulattól több gőzöst vásároltak, azokat szerkezetüknek megfelelően felfegyverezték és tengerész katonasággal ellátták. A legutoljára — junius hóban — megvásárolt ily hajó aVesta" volt, a múlt hóban aVesta* önálló expeditióra készült, melynek czélját titokban tartották. Amint most kitűnik, a parancsnok a Duna torkolatokhoz szándékozott, hogy vadászatot indítson a török szállítóhajók ellen, ezért azonban épen nem érhette el. Júl. 22 én indult ki aVesta az odessai kikötőből. Másnap a nyílt tengeren, mintegy 36 tengeri mértföldnyire Küstendse-től sűrű füstfelhőket vettek fedélzetről a távolban észre, s csakhamar egy hajó teste is felismerhetővé lett. AVesztény csapatszállító hajónak vélték ezt, s feléje indultak. Néhány percz múlva azonban észrevehették csalódásukat. A „Vesta“ egy teljes gőzerővel kezelő török pánczélos hajót látott maga előtt Ágyúi csakhamar megadták az első sortüzet. Csakhamar szakadatlan ágyutűz indult meg, amely hatodfél óráig tartott. AVesta személyzete teljes elismerését nyilvánítja a török hajó tüzérsége iránt. A lövések közül csak három gránát okozott ugyan nagyobb pusztítást aVesta“ fedélzetén, de a legtöbb lövés igen jól volt irányozva, s a „Vesta“ csak a parancsnok igen ügyes manővíírozásának köszönheti, hogy menekült az elsülyedéstől. A tüzelés mindkét részről hevesebbé vált. AVesta“ egyik ágyúja demontíroztatott, a más kettőnek emberei részint elestek, részint megsebesültek, s velük Tsernoff és Jakowleff tüzértisztek is elestek. Egy második szétrobbanó löveg súlyosan megsebesíté Perelesin tengerészhadnagyot, ki épen a torpedókat akarta kivetni. Egyik lába egészen szétzúzatott, s az amputatió után csakhamar ki is adta lelkét. Egy másik löveg a hajó fedélközét gyújtotta meg s a legénység csak nagy nehezen tudta a lángokat eloltani. Az orosz katonaság gyengéi. „Szakértői toklból a következőket közli a :Fremdenblatt :* A bolgárországi harertéroe mutatkozó tartós fegyverszünet alkalmat s időt ad az orosz hadsereg érzelmi tényezőit, úgy, amint azok a tényekben mutatkoztak, rövid bírálat alá vetni. Nálunk kezdettől fogva úgy taktikai, mint stratégiai tekintetben jelentékeny eredményeket vártak az oroszoktól, mert azon föltevésből indultak ki, hogy ama hadsereg, mely a krími háború alatt oly fényes bizonyságot szolgáltatott jelessége mellett, a béke oly tevékenyen fölhasznált hosszú időszaka alatt mintaszerű katonai hatalommá kellett, hogy kiképződjék. A premissza ebben mindenesetre igaz, nem az azonban a következtetés, mert a szebasztopoli hősi küzdelmek s a Pruth ez idei átlépése közt oly idő fekszik, mely nem fordíttatott kizárólag a katonai viszonyok teljesítésére s természetes fejlesztésére, hanem igen gyakran a legkülönbözőbb kísérletekre. Az orosz katona vitézségében ma sem kételkedik senki, a legutóbbi bolgárországi ütközetek azonban mind a legénységgel, mind a lisztekkel megértethették, hogy legalább ami elméleti , gyakorlati képzettségüket illeti, készületlenül mentek a harcba, ami elsősorban a legénységet illeti, tudjuk, hogy még egy év előtt az orosz hadseregben az a rendszabály állt fenn, hogy a póttartalékosok és ujonczok a tartalék csapatrészeinél tartoznak szolgálatba lépni, hogy ott, az orosz parasztok műveltségi állapotának megfelelően, nem kevesebb mint hat vagy nyolc hónapot töltsenek maguk öszszeegyengetésével. Ez intézkedés megváltoztatása nem sokkal történt a mozgósítás előtt. Azóta az eziránt kibocsátott miniszteri rendelet értelmében a pótarttalékosok és ujonczok nem mint előbb a tartalékcsapatrészekhez osztatnak be, hanem egyenesen a tényleg szolgáló csapatokhoz, s szintén ez az eljárási mód követtetvén a legutóbbi besorozott újonczokkal, azok beosztattak a működő hadsereghez. Sajnos tény továbbá, hogy a gyalogság előbbi nehézkességét hibának kezdték tekinteni s a legutóbbi európai háborúkban tapasztalt mozgékonyabb taktika folytán az exakt és zárt gyakorlatokra mi súlyt sem helyeztek. Ha az orosz gyalogság a modern szétszórt harczászatban oly gyakorlatot szerezhetett volna, mint az osztrák vagy német, úgy szakférfiúi szempontból ez még kevésbé jött volna számba, de a gyalogsági zászlóalj úgy van szervezve, s taktikailag iskolázva, hogy a négy csapat, melyből áll, három úgynevezett sorcsapatot képez, míg a negyedik, mint vadászcsapat, más szolgálatra is alkalmazható, mint a három más rész. Szabály szerint hát csak a Vadászcsapat viszi a szétszórt küzdelmet, míg a többi részek zárt rendben alkalmaztatnak. E berendezésben rejlik a taktikai mechanizmus teljes nehézkessége már a zászlóaljban is, mely az ezrednél s nagyobb összetett csapattesteknél még fokozódik. Prevnánál tényleg kiderült, hogy a rajokra felosztott vadászcsapatok legelőbb tizedeltettek, sőt konczoltattak fel. Hogy e kritikus perczekben a szétszórt harczmódban kevéssé oskolázott sorcsapatok csak nehezen, s minden életerős mozgékonyság hián, pedig ez a taktikai sikernek kisebb téren alapföltétele, voltak a megbontott tüzelő vonalba hozhatók, magától értetik. A török gyalogság természetesen e tekintetben még nagyobb bűnöket követ el, amennyiben nemcsak taktikai felosztása és alágazatainak mozgása igen egyszerű, hanem még fegyelmezetten aggodalmasan megóvott vízszintes vonalakkal csak az utánuk nyomuló oszlopot kellene fedezniük. Az egész háború jelleme azonban a törököket majd kizárólag védelmi magatartásra kényszeríti, míg az orosz hadseregnek már támadó szerepénél fogva is más taktikára kellett volna gondolnia, mint arra, mely zászlóaljankint három csapatot képtelenné tesz a széttagolhatásra. Ennyit a gyalogsági taktika hiányáról. Az orosz lovasság eddig mindig nagy hírben állt, most még számbeli túlsúlyánál fogva is rendkívüli eredményt lehetett tőle várni. De szakemberi szempontból nem egy csalódást okozott. Eltekintve attól, hogy a rendes ezredeket a krími háború óta számban folyton alászálllták, úgy látszik, hogy az orosz hadvezetés egészen figyelmen kívül hagyta, hogy Németországban s Ausztriában mennyire foglalkoztak a nagyobb lovassági tömegek taktikájával s hogy törekedtek nagyobb szabású lovassági hadműveletek által gyakorlatilag próbálni ki némely theóriák megbízhatóságát Annál is inkább kellett volna pedig ezt tenniük, mert az ő lovasságuk 80,000 főre rúg, míg az ausztriai csak 46.000, a német 66.000 re. Megkísértették ugyan, hogy egy nagyobb lovas hadtestet (az idősb Skobeleffét) állítanak össze, s önállóan engedik működni, azonban rögtön Bolgárországba megérkezése után több részre osztották fel azt s az igy eldarabolt hadosztályokat minden döntő hatás nélkül külön külön használták. A nagy lovassági hadtest felállításának gondolata igen szerencsés volt, de hogy lehettek volna jártasok egy ily nagy tömeg vezetésében, mikor a nagyszabású lovassági manőverekről egyátalán mit sem tudnak, ami harmadik sorban az orosz tüzérséget illeti, ez — úgy látszik — az egész hadsereg legjobban kifejlődött ága. Azért azonban itt is nagyon érezhető a hiányos taktikai tagolás, például a tüzérségi dandárok minden alosztályozás nélkül való alakulása e fegyvernem felhasználhatását s a parancsnok rendelkezési szabadságát rendkívül kell hogy bénítsa. Ezenkívül Oroszországban nincs külön sem tüzérségi hadosztály, sem ilynemű hadtest, amint hogy a voltaképi tüzérségi gyakorlatokra békeidőn kevés figyelmet is fordítanak. A tartalékos tüzérség el nem tagolt tömegei okozták Pievnánál, hogy a parancsnok dandárütegeit be tudta ugyan vinni a tűzvonalba, a rendelkezésére álló tüzérségi dandárt azonban nem, mert az égésnek alkalmazására hiányzott a hely, egyes ütegek küönválását pedig a szabályzat nem ismeri. Az összes ütegek ugyanis a tüzérdandár parancsnokság alatt állanak, külön ütegparancsnokság nincs. Hálás dolog lenne még a tiszti karról is szólni. Erről csak annyit, hogy a legutóbbi, de csakis a legeslegutóbbi időkben történt valami az orosz tisztek tudományos kiképezésére, de ez nem változtat a tényen, hogy például az utóbbi években a főtáborkarba beosztott tisztekre nézve többször kellett oly rendeleteket kibocsátani, melyekkel ez uraknak állomásukon való megmaradhatása föltétele mellett meghagyatott, hogy a térképolvasást sajátítsák el. Ezt a nemes mesterséget nálunk s Németországban már az értelmes altisztektől is megvárják, tiszteknél magától értetődőnek tartják, buzgalma és szakértelme miatt ■ is nyereség a bizottságnak. Jo h&Ab szu során át volt párisi lakos , években tanulmányait is „Ecole des beaux arts* növendő6' W loac-n rcmarka a nőko!i. •» ... **' 1 párisi jesen ismerős aszonyokkal. Az installationalis számos kérdé báni deta ti lé é szál pada» nem kevés gimdol fog okTM os bizottságnak, mert az rán oldás szágos LM&uilinguan, mert az tett igények messze túlhaladják11018 Hit zésre álló térmennyiséget. Szom* tet(H a spanyolokkkal egy részről “^‘itis egy kérdésben merül fel nézetekés k leménykillönbság, a mi gyakran ,* *»i „ol lyokat a magyar bizottság működ? S tentiei elé; remélhetőleg azonban •' i kétes vagy vitás kérdések barátai,?111^ * - nak kiegyenlittetni. ^08&ti ^ A szekrények rajzára kitű»a„ dei zatra nyolcz pályamű érkezett be H vál nek jeligés lévé kái külön boritívHti Az raéltflltpt.fpk VAlamprmk I». rm csékeltettek. Valamennyi pályamű ^ r°l idöben érkezett, s egyéb akadály k' —rülvén fel, mindannyi pályázatra bocs?* « A pályaművek tanulmányozása 7. * ^ © •ására egy albizottság küldetett ki », • taoril • ITolLr Zakvmnn/l 17-_ ▼. ' tagjai: Fáik Zsigmond, Kauser József Iner Lajos, Posner K. Lajos és Z. Vilmos. A bejelentési határidő alan»... 10-én végleg lejárt, s most már cwk* * zottság különös határozata mellett les' kiváló bejelentéseket elfogadni. Az/* eredmény — az uralkodó mostoha vja? mellett — várakozáson felül kiesér mondható. Ezernél több kiállító jelentés a Magyarország részére átengedett tea' nagyon csekélynek bizonyult. A mnem állítás egyik legszebb és legérdekesebb rsze a tanügyi kiállítás lesz, melyrőlzottságban Gönczy Pál miniszteri tanévbizottsági tag referált. Nevelésügyünknek a múlt évekbeni jelentékeny haladását, legjobb iskoláink rendezését és szervezetét, kiválóbb köreinket, s általában egész közoktatási két nemcsak tanulmányteljes, könnyen tekinthető képekben fogja kitüntetni, he mennyiségileg is sok látni és tanulnád valót fog az nyújtani. fe A bi bi gife e 101 la m m ai ci b U a Egy közös hadseregbeli tiszt Oroszország hóditó politikájáról. Bischoff Oreszter őrnagy a 34. számú közös (magyar) gyalogezredben, melynek tulajdonosa épen Vilmos császár, egy igen figyelemre méltó röpiratot irt, mely Lipcsében a napokban következő czím alatt jelent meg : „Der Kaukasus uod seine Bedeutung für Russland mit Bezug auf seine curopae ischen u. asiatischen Verhältnisse." E röpiratban többek közt ezek hatnak: „Oroszország hódító politikájának és azon törekvésének, hogy hatalmát a chivai tengertől Közép-Európáig terjeszsze, csak úgy lehet gátat vetni, ha sikerül elragadni tőle a Kaukázust és lengyel várőret. Ennek lehetősége az európai seregek erejében és hatalmában van, melyeket Anglia flottája fogna támogatni. Végül a Kaukázus és Lengyelország népeinek gondolkozásában van. Míg Oroszország a Kaukázus és a lengyel várcsoportot leírja, hagyományos hódító politikájáról és azon törekvéséről, hogy a világkereskedelmet magához ragadja, nem fog lemondani, és továbbra is fenyegető veszély marad az önálló államok és népek léterére.“ E sorokat a lap homlokzatán közli a berlini „Nordd. All. Ztg.* és „von hochgeschätzter Seite“ vett mérges commentárokkal kiséri, melyekben keményen megróvja a szerzőt, hogy merészkedett ily szellemű röpratot közzé tenni, s hogy nem volt tekintettel arra, hogy azon ezrednek, melyhez tartozik, tulajdonosa, valamint az osztrák-magyar uralkodó is a legbarátibb viszonyban áll Oroszországhoz. Egyébként figyelemre méltó eseménynek nevezi e röpiratot, mon Magyarország a párisi közkiállításon. A párisi kiállítás magyar országos bizottsága legutóbbi ülésén leginkább installationális dolgokkal foglalkozott. Installateurnek sikerült Kauser József vadászai csak így fogják fel feladatukat, mintha derék építészünket megnyernie, ki nemcsak van PJ 87 bi BZ v i j í Drinápolyi mozaikképek a háború alatt. Drinápoly, angli Egyhangú lárma zajoig a főúton mind közelebb hangzik a fülcsigázó Jut Tam 1* Egy csapat lovas vonul a Kon&k Iá — cserkeszek, basi-bozubok, tatárok, teilkék, — barna, fekete és fehér arcznak, fest, vegyülében. Egy cserkesz nyargal legeli fehér gyolcs köntösben, fekete övvel áton roppant báránybőr süveggel fején. Sötét selyem lobogót tart, mely át van szőve f rosló félholddal és csillagokkal. Mellette nagy ezüst fehér szakállug lovagol, egyik szeme hiányzik, de a hiú nem ándokítja el ; barna homlokára tett fehér kendője díszt ad férfias ábrázolatán Két kis fabottal szakadatlanul döngető apró üstdobot (a dobok nagysága egy görögdinnyéhez hasonló) s ez a döngetést in azt a Tam-Tam zajt, melynél egyha gább nincs a világon. A csapat a Konakba lovagol, hát mint a „legújabb önkéntes-svadron* - t* mulassa magát a Válinak. A Váli egész Divánjával megjelen az udvarban . . . * ^ lobogó aláhajol, a lovak tüszögve fölágaskodnak, az öreg még dühösebben dörgeti a dobjait, a lelkes kis csapat .Padisah & jasal* kiáltásba tör ki s neki eresztett fiával tova száguld. Nézzünk szét az utczákon. A nyírt boltok előtt cserkeszek alkudoznak, virgoncz paripáik nyugtalanul ficzánkolnak alattuk jobbra-balra. Ha az alkut szeredben megkötötték szerszámra, kurta csig vígan tova ügetnek. Előre akarsz hatolni, de nem tudsz." Kénytelen vagy a falhoz lapulni, mértig sor ökrös szekér közeledik, nyögő síilekkel telerakva. A boldogtalanok többnypárjával feküsznek a szalmán s a véres fl nyegen, kingyötört arczczal. Az egyik lehunyta szemét, és 8 ^ ábrázat sárga, mint a halál, — a másik» révén néz föl az űrbe. Az egyik nyög, 8 sikajgat, a harmadik néma fájdalom tartja kezét a Bebhelyen; mellettük dac*^ lépegetnek az ökörhajtó bolgárok; val8“^ szór a nyikorgó fakerék kiálló kövekbe ezen, a sebesültek fölhajtódnak s uj 18)“|(| tás tölti be a levegőt. Valamennyien 11 asa hadseregéből valók. Borzalmas, szi^' itő látvány I ^ Már száznál több szekeret olvas’ meg, s a gyászos sorozat még most sem ^ véget érni. Meghatva fordulunk el. 8 utczába irányozzuk lépteinket. Katonák hajlonganak egy szőnyeg a török előtt, ki mindenféle tarka-barka elefántcsont dobozt, háromszögletű borlettet, török olvasót (Tespi) s mio“ olajat és csodavizet árul. Az öreg ®°, dán, ájtatos szavakat mormolva, tenb katonák mellét, homlokát szent olajjár amulettet akaszt nyakukba. A vitézet nyugodva, szilárd léptekkel távozna most már bizonyosak abban, hogy 8 jég golyója nem tehet kárt bennök. C„K Ott jön egy csapit újonc*, 8 az imént vették fel a katona-ruhát. A kormány adta rendes fegy*6 rénvül ott hordják övükben a rettene o jjjt gánt s a sok lövetű revolvsrt; t!bstr a Ehvlie 1' éet; tus: ti fi re 8i 83 fű Ví bím az CB vitá fű