Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-02-14 / 37. szám

XIII év­folyam. 37 dik szám. Kolozsvárit, péntek, 1879. február 14. MAGYAR POLGÁ­R P­OLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy Lóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: etasor halábozott girmondaor, vagy területének Ara B Kr. HAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minilan hirdetés után 30 kr. bélyegÜleték külön Ami tutik. ETYILTTER : Boronként, vagy annak helye SS kr. EKCLAMOK: ______________Hirharangban apránként 1 frt. A „Magyar Polgár“ egyes aalmainak Ara­d kr. NAvt­lenül beküldött közlemények nem köröHetnek, ismeretlen kéikol tött birmentetlen letelek nem tork­oltatnak *1. Hannálatlan kéziratok nem adataik vissza. a Lvaaam-aramdtkaa (hord a lap eeaUeml rdeedt tlletfl kaalem*njr*k latdaaaddk.) KIADÓ-HIVATAL : A Lroaum-nyemda közpeak­ InXá-Jéban, lőtér gr. Teleki Damekei kdl (hord an elMaetdal pdutk, hlntaedeak, oyiM­’rl enlkkak ‘if* midii II J SZERKESZTŐSÉGI IRODA : KOLOZSVÁR, FEBR. 13. Körültekintés. Nagyon félreértik a képviselőház je­­lenlegi többségének állását, hangulatát azok, a­kik akár gondatlan könnyel­műségnek, akár megcsökönyödött m­arad­­lokságnak tulajdonítják azt, hogy még most is fentartja a Tisza-korm­ányt, vagy a közelebbi két szavazás alkalmával tör­tént csökkenését a többségnek egyenesen az ellenzék erősbölésének tulajdonítják Pedig az utóbbi körülményben több sze­repe volt a semmiesetre sem menthető körülménynek, hogy a többség tagjai kö­zül 82 volt távol, mint bármiféle ellen­zéki programmnak, a­mit különben is nehéz lenne kivezető út gyanánt hasz­nálni, mert a szélsőbal radikális pro­­grammján kívül,­­ ellenzéki programm nincs; sem a külpolitikában, sem a pénz­ügyekben; és nagyon valószínű, hogy a szélsőbal sem kívánná azonnal életbe lép­tetni programmját, az Oroszország elleni háborút, úgy ha ezt már most provo­kálná, ignorálva a berlini szerződést, akkor aligha képes lesz pénzügyeinket rendezni, sőt talán e nélkül nem megy e téren sokra; mert, ha nem is jószántá­ból, de bizonyára kényszerűségből kény­­telen lenne az ország kötelezettségeinek, v­agy a külföld, mint Ausztria irányában eleget tenni, és akkor ép úgy rá lenne utalva saját erőnkre, mint a­hogy a többség annak teljes megfeszítésével tartja csak fenn az ország hitel- és fizetésképességét. Mert gyakorlati érzékű ember sehol sem véli felfedezhetni azt az Eldoradot, melybe vezetne minket a szélbal azonnal, mihelyt­t kormányra jutna. No de most erről szó nincs. Hanem beszélnek az egyesült ellenzék és párton kívüliek „actiójáról“ , melyet természe­tesen csak a szélbal segedelmével lehet olyan hatásossá tenni, de raj helyest ez a ,könnyű lovasság“ elmarad, azonnal kitűnik, hogy az egyesült ellenzék, pár­­tonkívüliek és mak­ontentusok minden fa­ját és nemét összevéve, 106 mond száz­hat szavazatnál többet a képviselőházban nem számítnak. Hogy ezzel a számmal mikép lehet többséget csinálni ? Nem tud­juk. Az az, hogy mégis tudjuk. Van en­nek egy módja , a­mely perezben megfog­ható, gyakorlati, lépésről lépésre kivezető programmot ad valaki, és az megment a boszniai expeditió terheitől, de úgy, hogy eleget tegyen a berlini szerződés köve­telményeinek , a­melyet fentartanunk nemcsak morális kötelezettségünk, de anya­­gi érdekünk is, mert csak ez alapon tart­hatjuk meg Európa solidaritását Orosz­ország visszaszorítása érdekében; ismétel­jük, a­mely perezben valaki a közjogi alapon álló ellenzékből oly programmot ad, mely megment a boszniai expeditió terheitől, eszközöket ad, további megter­­heltetésünk nélkül, a pénzügyi kibonta­kozásra, másfelől nemzetközi állásunkat inkább képes erősíteni, mint a jelenlegi politika, azonnal felbomlik a jelenlegi többség és csatlakozik a m­entó program­ és férfiú körül. Mert azt ne gondolja senki, hogy a többség meg van elégedve a helyzettel. Ellenkezőleg: tele van ag­godalommal és elégületlenséggel. De ez aggodalmak és elégületlenség okait nem keresi az egyénekben ; nem rójja rájuk a nemzetközi bonyodalmakat és pénzügyi nehézségeket; látja, mint vergődnek, küz­denek azok is és most nem lát jobb, biz­tosabb kivezetőt; marad ott, a­hol van. Legyen csak felajánlva a bizto­sabb eszköz; bizonyára meg fogja azt ragadni. Sőt maga a kormány és az a sokat rágalmazott Tisza Kálmán, bizo­nyára sietni fog menekülni a martyrom­­ságból, mihelyt a felelősségére bízott ál­­lamrudat más elvállalni kész. Próbálta­m már egynéhányszor átadni azt­, de nem vállalkozott senki, a­kik megkérdezve,­­ vagy megkínálva jönnek. Mert vannak emberek, kik szeretik, ha Tiszát ütik, azért, hogy miért van kormányon, de he­lyére állani nem hajlandók. Természetes, hogy erre legegysze­rűbb válasz: Tisza hagyja ott állását, mundus se expediet. úgy tudjuk, hogy nemcsak a könnyelműen gondolkozók e filozófiájával élők, de mások is tanácsol­ják e lépést a számításból. Mert arról sokan meg vannak győződve, hogy ez or­szágnak nyugodt parlamenti élete nem lesz mindaddig, m­íg egy pár ember még le nem járja magát és a legalkalmasabb perez a lejáratásra a mostani, főleg azok­ra nézve, a­kik opponálnak — prog­ramm nélkül. Ha ezeket oda bocsátják azon állásra, melyen Tisza Kálmán is csak ennyit tudott kivinni és elérni, len­ne olyan általános csalódás némely nagy hazafi és nagy diplomata irányában, hogy habár egy pár válság árán is, sok em­bernek letörne a szarva és még több em­ber kijózanodnék; legalább azoknak lenne megnyugvásuk, a­kik önzetlenül hiszik azokat az erős szavakat, melyeket a je­lenlegi politika felett hangoztatnak, vagy másoktól hangoztatni hallanak, sőt akkor talán a szélbal irányában is tisztábban fogna látni a közönség, ha nem lenne segítségül fogadva a mérsékelt elemek által, hanem magára lenne hagyva, azzal a programmal, melynek egyfelől tíz éves szerződések, másfelől nemzetközi határo­zatok állják útján és akkor talán (a szen­vedélyek felforralásának kölcsönös abban­­hagyásával) ez is mérsékeltebb lesz; megmarad ideálja mellett, de nem nyúl a „lejáratás“ azon fegyvereihez, melyek­kel csak magyar államférfiakat él, de ön­magának nem használ. Lehet, hogy ez bekövetkezik és mi őszintén annak örülnénk, kok általában, ő is törökebb akar lenni a tö­rököknél. Pedig a portának e tárgyalásokban békülékeny szerepet kell játszania és számot vetnie helyzetével. Bécs, febr. 11. Tisza Kálmán minisz­terelnök ma délután ideérkezett, s ma este Andrássy Gyula gróf külügyminiszterrel ér­tekezett. A magyar miniszterelnöknek Bécs­­ben való időzése ez alkalommal három-négy napra fog terjedni. Daczára annak, hogy Taaf­­fe gróf megbízatása tökéletesen meghiúsult­nak tekinthető, a miniszterválság iránti el­döntés csak a legközelebbi napok folyamában fog valószínűleg bekövetkezni. Taaffe gróf még nem utazott el Bécsből. TARCZA: Az állatok társadalmi viszonyai. A budapesti természettud. társulat febr. 7-ki estélyén Kriesch János műegyetemi tanár előadást tartott „Az állatok társadalmi viszo­nyairól“ czímmel, az állatvilág egyik legérde­kesebb és háládatosabb élettani mozzanatát választván. A sokat ígérő tárgy s az előadó jól ismert neve, a kellemetlen időjárás da­cára, szép számú közönséget csoportosita egybe s a díszes vegy­intézeti terem meleg (talán egy kicsit nagyon is meleg) egyenlő barátsággal fogadá a komoly tudósokat, s a nagyszámú szép, s természetet odaadón sze­­rető hölgyeket. A felfüggesztett, részben szí­nezett rajzolatok, a borszeszben levő álla­tok, szárított darázsfészkek, hernyócsoport, s a szépen megtartott függő madárfészkek már előre kíváncsiságot ébresztenek, s adának a fürkésző szemnek foglalkozást. Szerény bevezetés után az előadó pár­huzamot von az emberi és állati társadalom között, az állatok társadalmi élete ép úgy m­int az emberi, a természet törvényeinek kifolyása. Kísérjük figyelemmel az előadót, s látni fogjuk az állatok sokoldalú, gazdag ele­ven színű, társadalmi életét. Többféle a rugó, mi az életnek társa­dalmi jellegű és természetű kifejezést köl­csönöz. Minden élő­lény elé a természet két­fős feladatot tűzött, ezek az egyénfentartás és a fajfentartás. ..vagyis a táplálkozás és Szaporodás. Az éhség és szerelem minden ál­lati cselekedetnek két főrugója. Tarka kü­­lönféleségében e körül forog az egész élet, ennek érdekében két barezra az erős a gyen­gével. A megélhetést a lehetőség körvonalaz­­za s ad neki oly sokféle módozatot. A koral­­lok comunisticus élete közös táplálkozáson alapul, az egyes lény által szerzett zsákmány mindjárt a közös gyomorba jön s ebből áll az egész törzs. Táplálkozásra nézve az állatok három csoportra oszthatók: it. is tisztán növény­vagy állatevőkre és az ezekkel vegyest táp­­lálkozókra. A növényevők gyors és nagy számban szaporodása ismeretes. Ki nem észlelte vol­na a levélbolhák és tetvek szaporodási ké­pességét ; hasonló gyorsasággal terjed a sző­lőpusztitó Phylloxera vastatrix s a rettenetes országpusztitó vándorsáska (Pachytylus mi­­­gratorius). Főképen ezen növényevők táplál­kozási czélokból egyesülnek s ilyenkor néha tömeges megjelenésekkel imponálnak s „vi­ribus unitis” bámulatos dolgokat visznek véghez. 1347 ben IV­ Károlyt egy cseh króni­kás azzal ébreszte föl: „Kelj fel uram, itt van a végső nap, berontottak a vándorsáskák.“ Ezen utolsó nap óta gyakrabban mutatkoz­tak a mezők ez iszonyú ellenségei, így 1658- ban 3 sáskasereg rontott be hazánkba s az eldöglöttek hullái helyenkint 6 láb magasság­ban hevertek. 1859-ben Besszarábiában 128 ezer holdat leptek el s június végén felemel­kedve e vándorló szakasz, 1 */4 mértföldnyi szélességű s 8 lábnyi vastagságú felhő alak­jában vonult el. Elpusztításukra 14,000 min­denfélekép felfegyverzett ember lett kiren­delve s az öldöklés 8 napig tartott. A tiszavirág (Ephemera vulgata, Ein­tagsfliege) nagy csoportban megjelenését ma­gyar elnevezése mutatja; rövid, alig huszon­négy órai életét a szaporodás előmozdítására használja fel. Az éneklő szúnyogok rajait ki ne ös­­znerné és érezte volna barátságos tolakodó közeledésüket. Némely vidéken nagy felhők alakjában Űzik könnyed tánczukat. Baja kör­nyékét mondják a szúnyogok hazájának, s itt a nép száján egy mese is forog e csípős ál­latkákról. Régen, nagyon régen, egy gaz­dag herczeg bírta e vidéket. Gazdaságát rá­bízta egy kasznárra, ki aztán a rábizottal nem a leghűségesebben bánt el. A herczeg tetten kapván a csalót, mezítelenül egy fához köttető. Nemsokára ellepte a szúnyogok ra­ja, s szörnyű kínokat szenvedett. A herczeg arra sétálván, megszánta őt s zsebkendőjével űzé el a vérszopó állatkákat. „Kegyelmezz uram, s ne űzd el a szúnyogokat,“ könyörge a deliquens. A herczeg bámulattal kérdé e kívánsá­gának okát. „Uram! ha elkergeted azokat, kik már véremmel megteltek, éhesek váltják fel he­lyeiket, kínjaim nagyobbodnak.“ A herczeg a mondottak felett okoskodván, azon ered­ményre jön, hogy ha ő e megtelt gazembert elkergeti, uj és még éhesebb csalót kap he­lyette, s azért megkegyelmezett neki. A kasznár azután elhalt, de lelke vért színi még azután is eljárt s a nép őt szúnyog királynak nevezé. Mellékesen megjegyezzük, hogy hím-szunyog sohasem csip, csak a nőstény. Ily nagy társaságokban él még azon konyháinkat szerető fekete féreg, melyet a magyar svábnak, a német muszkának és vég­re a muszka meg porosznak keresztelt el (Blabs mortisaga.) A közös érdek a társadalomban itt is nyer kifejezést, s a tökéletlen társulásnál megesik, hogy az egész sereg egyes egyének példáját követve, az után indul és ez a tár­sadalom szervezkedésének első nyoma. — A vezérszerep elnyerhetéséért gyakran heves harcz folyik, de a nyertes teljhatalommal van felruházva, így látjuk ezt a vándorhernyók­nál (Heer-Wurm), mi különben apró féreg­­kukaczokból áll (Sciara railitaris) és a bucsu­­járó lepke (Enethocampa processionea) her­nyóinál. Ez utóbbi aként szervezkedik, hogy elől megy egy, a vezér, őt követik rendes sorokban, ékalakban, a többiek, míg egy sor­ba húsz esik; innét a sorok fogyatkoznak visszafelé, míg a menetet csak egy zárja be. Ezen rendszeresség mindig meg lesz tartva. Tavaszszal és nyárban csak megél az állatvilág, de az ősz s kiválóan a tél, felette megnehezíti a táplálkozást. Ilyenkor a ma­dár­világ könnyen segít baján. Szárnyra kel s ely hazát keres, hol könnyen táplálkozha­­tik. E fáradságos veszélyes útra szintén ék alakjában rendezkednek s a vezér elöl röpül. A vezérszerep ott van csordáinkban, nyájainkban, s egy amerikai majomfajnál rendkívül észlelhető. Ugyanis itt a vezér, mig a nagy sereg a kukoriczásban gazdálko­dik, őrt áll s a netaláni veszély közeledtével futásra parancsolja az egész sereget. A szerelem s ebből kifolyó házasság na­gyon érdekes társadalmi mozzanatok szü­lőjele, az egy vagy több nőtartás szintén meg van az állatoknál s a szerelmes légyottoktól kezdve a megkérés és nászü­nnepig a házas­ság minden fázisa képviselve van Ilyenkor sokan köntöseiket változtatják, mint sok madaraink; mások erős szag elvá­lasztása által csalják kedvesüket magukhoz; egyesek erős hangadás vagy fütyüléssel tu­datják hollétüket, mint a fajdakakas s több madár. A szentjánosbogár (Lampyris splendi­dula) bájos zöld fáklya fénynél keresi pár­ját. Némelyek imádottjaikért heves párviadalt is küzdenek, mely a mi tapsifülesünknél a nyúlnál komikus por-osztogatásban nyer ki­fejezést. A házas életből fejlődik a családi élet,­­ az ifjú nemzedék, a gyermekek. Keletkeznek puszták, falvak és rengeteg városok Érde­kesek e téren a hód (Biber) telepek, a par­tifecske fészekcsoportja s a vizimadarak, gáz­lók gyülhelyei. Van Amerikának egy vándor­galambja, — mely 200—300 milliónyi egyén­ből álló­­ coloniákban lakik, s táplálkozá­sukra nem több mint 18 millió mérő külön­féle mag kell. Ily roppant tömegek együttélésének le­hetnek csak következményei ama nagy gua­nó-telepek, melyek jelenleg oly nagybecsű trágya-anyagot szolgáltatnak. Az ivadékokról gondoskodva lesz, s a kölcsönös segélyezés is megragadó példák­ban mutatható be. A szárcsák és a fürjek mindig együtt vándorolnak. Egy esetben egy erős pávián saját élete veszélyeztetésével mente meg gyenge társát. Másszor egy fecs­kepárnak fészke lett közvetlen a tojásrakás előtt elrontva, hosszas parlamentirozás után a többi fecskék összecsoportosulának s — viribus unitis — nagy gyorsasággal fel lett a fészek építve, úgy hogy a szaporodás nem lett megrövidítve. Igazságszolgáltatásuk is rendszeres és felette szigorú. Egy szemtelen verébpár el­foglald a fecske kész fészkét s a kiköltött kicsinyekkel vigan élő napjait; de megjöttek a fecskék s látva a lakbitorlókat, felszóllták jogos tulajdonuk azonnali elhagyására. A ve­rebek azonban nem mentek el Az eszes fecske család gyors ítélet hozással sár után repült, s mire a verebek ámulatukból ma­­­­gukhoz jöttek, már be is voltak falazva. A társaséletből fejlődik a beszéd s az állatoknál a hivó hang fütyülésben s ugatás­ban vagy bőgősben nyer kifejezést. De az állatok néha mulatság kedvéért is gyűlnek össze, hol vagy társalognak, vagy énekelnek, vagy pedig tánczolnak. Esténként a tavak és mocsárak lakói a békák, össze­gyűlnek, a beszélgetések egyhangúságára mindenki emlékezni fog. Amerikában a bő­gőmajmok concertirozás kedvéért jönnek ösz­­sze, s a nótát a karmester sose kezdi meg, követvén őt azután az egész kar, s a finalé újólag a karmester feladata. A novibazári conventióról jelenti a Po­litische Correspondenz. A porta csak a leg­utóbbi napokban kezdett meg komolyan a tár­gyalásokat Zichy gróffal a novibazári conven­­tió fölött. Eddig csak két ülést tartottak, azok is csak előkészítő természettel bírnak. Azon föltételek, a­melyeket Ausztria-Magyar­­ország ajánl, annyira elfogadhatók Törökor­szág által, hogy elvakultság nélkül nem uta­síthatja vissza azokat. Mindinkább világossá lesz, hogy Karatheodory külügyminszter nem mozdítja elő a Zichy gróffal megkezdett al­kudozások haladását, a­mint az orosz-török békekötés tárgyalását is ok nélkül hozta-ha­­lasztotta. Karatheodory pasát nem teszi al­kalmassá kényes helyzete ezen tárgyalások közvetítésére, mert a berlini congressuson követett magatartás miatt elvesztette a porta kegyét, a népnél nem talál támogatásra, és a mint a törökországi keresztény hivatalno­ Politikai vegyes rovat, BELFÖLD. A főrendiház kedden ülést tartott, melyben Haynald Lajos kalocsai érsek, mint az állandó bizottság elnöke, bemutatja a hi­telműveletek törvényjavaslatáról szóló jelen­tést, melyben a törvényjavaslat elfogadását ajánlja. A jelentésben azon óhajnak ad a bi­zottság kifejezést, hogy a kölcsön az arany­­járadék kötvények művelete után szereztes­sék be. úgy a bizottsági jelentés, mint a törvényjavaslat felolvastatván, ki fog nyomat­ni és a főrendiház tagjai közt ki fog osztat­ni. Elnök jelenti, hogy a törvényjavaslat ér­demleges tárgyalása a jövő szombaton 11 óra-­­ kor tartandó ülésen meg fog történni. Ezzel­­ az ülés 9/42-re véget ért. KÜLFÖLD, London, febr. 11. A „Reuter-ügy­nökség“ a Jóreményfokról jelenti jan. 28-ról: Az angol haboszlop, mely a 24. ez­red részeiből, 600 benszülöttből és egy üreg­ből állt, 20,000 zulu által borzasztó veszteséggel megveretett; egy 1102 szekérből álló élelmezési train, 1000 db szarvasmarha, továbbá 2 ágyú, 400 gránát, 1000 puska, számos lőszer, roppant mennyi­ségű készlet és a 24. ezred zászlója az el­lenség kezébe esett. Az ütközet a Tugela folyó mellett volt, 5000 zulu megöletett, az angol hadoszlop megsemmisítt­e­­tett. Az angolok vesztesége 500 ember és 60 tiszt halott. Natalt komolyan veszély fe­nyegeti. A főkormányzó erősbítést kért Ang­liából. Konstantinápolyból írja a „Po­litische Correspondenz“. Az orosz kormány, úgy látszik, komo­lyan végre akarja hajtani ígéretét, hogy 35 nap alatt kiüríti Trácziát. A drinápolyi fő­hadiszállás már megállapította a megszálló sereg hadrendjét, a­mely három hadtestből fog állani, tudniillik a 4., 9. és 13. hadtes­tekből és két lovas hadosztályból. Ezeket a csapatokat már fölszerelték az új Krupp­­ágyukkal, míg a hadseregnek a Dunán in­nen táborozó többi része nem kaptak új ágyukat, mert haza fogják őket szállítani. Az előbb említett csapatok lóállományát és train-anyagát már régóta egészítik ki, vala­mint az Oroszországból érkezett pótcsapat legnagyobb részét is ezen hadtestekbe osz­tották be. Az oroszok adatai szerint 42.000-re rúg ezen pótcsapatok száma, a­melyeket a háborúban részt nem vett hadosztályok ön­­kényteseiből alakítottak. A 13. és 14. hadtestek és a 2. gya­log hadosztály hazamenetele után körülbelül 80.000 orosz marad a Balkán-félszigeten. Ezekhez számítandó 31 zászlóalj bolgár miliczia, összesen 18.000 ember, úgy hogy az orosz kormány még akkor is, 100,000 harc­ossal fog rendelkezni. Az utóbbi napokban sokat beszélnek a Sipka-szoros és Kirk-Kilissza erődítéséről. Az utóbbi napokban csakugyan 17 ostrom­­ágyút szállítottak a Sipka szorosba. E tudó­sítások összhangzanak az orosz kormány azon törekvésével, hogy minden eshetőség ellené­ben biztosítsa seregét. P­á­r i­s, február 11. Grévy ma írta alá a rendeleteket, melyek értelmében 14 fő­­procurator ujonan neveztetett ki és 4 áthe­lyeztetett, továbbá azokat, melyek által 12 hadtest-parancsnok részben ujonan nevezte­tik ki, részben áthelyeztetik. — Favre tá­bornok Bourbaki helyére Lyonba, Wolff tá­bornok Aumale herczeg helyére Besanconba neveztetett ki. —■ A kamara bizottsága ma megválasztotta azon bizottmány tagjait, mely Laissantnak az önkéntes­ év eltörlését s a katonák szolgálati idejének 5 évről 3-ra szál­lítását illető indítványát tárgyalja. A megvá­lasztott 11 tag közül 9 pártolja az indítványt. — A kamara Grévy Albertet, az elnök testvé­rét a miniszterré kinevezett Ferry helyébe alelnökké választotta. — Lourrigues követ interpellálta Say minisztert a rente conver­­tálása ügyében, Say azt válaszolta, hogy most nyilatkozzék e fölött. — A kérdést a bizott­sággal tanulmányozni fogja, most azonban min­den választ megtagad s kéri a kamarát, hogy egyszerűen napirendre térjen. Egyhangúlag elfogadtatott. — Marcére törvényjavaslatot terjeszt be, hogy az 1871. évi események kö-

Next