Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-02-23 / 45. szám

XIII. évfolyam. 45 dik szám Kolozsvártt, vasárnap, 1879. február 23. 3 POLITIKAI NAPIL A F. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................16 frt. — Félévre ...........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt. — Egy hóra.....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: Otsaor huiboaott garmoudior, vagy tertU.Uaek ir. 0 gr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mimit'(1 hirdetés után 30 kr. bélyegületek külön ailmUUtlk. NYILTTKR: Soronként, tiot innak beire OS kr RKCLAHOK. _________Hicharingban .őrönként i frt A „Magyar Polgár" «gye« inlatluk An T kr. NArWMlll beküldött kOrldindnyek nem kBzttt.tnok, limtrotlM kézkol (Ott bérmentetlen Inolok ntm fogadtatnak «l. Használatlan kéziratok naai adatnak rlaaza SZERKESZTŐSÉGI IRODA : • Lnmm (hová * lap aaaUaoLf rUméi illető kOaka*aj»k lattmJAk.) KIADÓHIVATAL : A LITMUBi-inroada központi ln*A-|Abaa, lőtér gr. Tatoki Do ■adno Ház thorn nn alfldtnoMai páuak, hirdettük, njlltaért o«lkk»k latdandékj KOLOZSVÁR, FEBR. 22. A költségvetési vita. A költségvetési vita már négy napja tart, de várakozásunkon felül nyugodtan, sőt, egy két hely kivételével, elevenség, érdekeltség nélkül foly az. Az igaz, hogy a kormánypárt és ellenzék részéről egyaránt sokan tartogatják magukat , de a vita általános jelleme mégis inkább nyugodt, sőt apathikus, mint elkeseredett, amely váratlan fordulatnak, ha csakugyan megmarad, őszintén ürülünk. Nem mutatja ez az ellenzék azon erejét és többségre jutásának biztos reményét, melyet a legutóbbi szavazás esetleges (mert mulasztásból eredt) eredményéből sokan következtettek, vagy legalább hirdettek A dolog tárgyilagos magyarázata pedig egyszerűen az, hogy a szélsőbal a nemzetközi és Ausztriával kötött szerződéseket és az ezekből folyó kötelezettségeket, sőt magát a helyzetet is, hogy ha a tíz évre kötött szerződésekkel és a kongressus határozataival szemben, programmját érvényesíteni akarná, minden lépten nyomon törvényszegést kellene hogy elkövessen. Ezért nem nyújthat neki segédkezet a parlamentben gyakorlati politikus és megfordítva ezért nem nyújthat biztos támaszt az ellenzéknek, mert feltüzelni és numerikus nagyságát növelni képes ugyan, sőt a kifejezésekben és támadásokban olyan versenyt kelt a mérsékelt ellenzék részéről is, hogy ez is megnehezíti hatását felfelé és a parlamenti többségre ; de mikor arról van szó, hogy a parlamenti többség leszavaztassék, helyét az ellenzék foglalja el, akkor tűnik ki, hogy arra ennek ereje nincs. Ebből magyarázhatni ki aztán azt a jelenséget, hogy az ellenzéki hullámok minden magasabbra emelkedése, úgyszólván dagálya után, következik az apály, a magába szállás , mert mindent töredék észreveszi, hogy a másik szekerét tolja elő ; a mérsékelt ellenzék a szélsőbalt segíti a közönség között; a szélsőbal a mérsékelt ellenzéket a parlamentben; így a paralell actiókat különböző hatás követi. A szélsőbal szónokai közül eddig még csak Simonyi Ernő mondott valamit. De ennek is csak a szélsőbal ismeretes szempontjából van jelentősége. Mert a „gyökeres rendszerváltoztatás“, „Magyarország önállása“, „függetlensége“ szép szólamok, de a folyó évi költségvetés tárgyalásánál gyakorlati jelentőséggel nem bírnak. Mikor pedig Simonyi hozzá fog a budgethez, akkor biztos lehet mindenki, hogy a vaskos kötetekből véletlenül szemébe ötlő egy pár adatba kapaszkodik és azokból von le általános következtetéseket. így kereste az 1878- diki boszniai kiadásokat az 1879- diki költségvetésben; ráfogta a kormányra, hogy minden tárcza költségvetését emeli és nem vette észre, hogy maga közölte, hogy a legnagyobb tárcza, a pénzügyi 1877-hez képest 4 millióval kisebb; nem érti a vasút kamatgarantiált apadását, mert nem olvassa az indokolást, hol a vasutak költségvetése alapján van az megállapítva Hozzájárul az ellenzéken a pénzügyi bírálatban Lukács Béla, ki legalább minden adatot ismer, de sokat nem használja kellő tárgyilagossággal, mert ráolvasni a kormány fejére azt, hogy csinált (az 1879-ik évi üzleteket is számítja) 463 millió adósságot és csak a 153 millió conversió)átvenni conpensatióul, nem pedig a 47 milliónyi öt évi befektetést, a keleti vasutat, a 70 millió vasúti kamatgarantia előlegeket, a szűkölködő vaslutaknak adott 8 millió kölcsönt, a 60 millió Cursus veszteséget stb. — nem igazságos eljárás. Vagy felállítni azt a tételt, hogy a budget nem reális, mert 6 millióval több rendes bevétel vanelőirányozva, mint 1877-ben; hát annyi mint elfeledni a fogyasztási adókban, dohány régióben, államjószágokban mutatkozó tényleges eredményeket, mert 1877 óta nagy változás van e téren. A pénzügyi részen kívül, az egyesült ellenzék még nem támadott, a szélbal pedig folyton csak Boszniát emlegeti, mert neki mindig van valami, ami bizton tönkre teszi az országot; eddig a közös ügy, most Bosznia, annak 12 évi próbája nem valósítá a szélbal jóslatát, ennek 3,, milliónyi évi terhe sem okozhatja ezt. H. S ------------ -C -~f~——-----------Az osztrák-magyar bank utalvány-üzlete, az osztrák magyar bank utalványozási ügyleteiben eddig províziótételeit a távolságon alapuló tarifa szerint szabta meg. Az utóbbi időben eszközölt lényeges változások a postatarifában, arra indították az osztrákmagyar bankot, hogy a maga részéről is utalványozási ügyleteiben a tarifa revízióját eszközölje, mely annyiban bír elvi jelleggel, amennyiben többé nem a távolság, hanem kizárólag az utalványozási összeg szolgál a províziótétel alapjául. Márczius 1-től lép — a főtanácsnak a legutóbbi gyűlésben hozott határozata szerint — az egységes proviziótétel hatályba, mely szerint a provízió, tekintet nélkül a távolságra, az utalványozott összeg minden 100 írtja után 2/2 krban állapíttatik meg; ha a provízió egy utalvány után az 5 krnyi összeget el nem érné, egy 5 krnyi minimalösszeg fizetendő. Utalványok kiadására s beváltására a következő bankintézetek vannak felhatalmazva : Az osztrákmagyar bank főintézetei Bécsben és Budapesten, a zágrábi, bielitzi, brünni, czernoviczi, debreczeni, egri, fiumei, gráczi, nagyszebeni, insbrucki, kassai, klagenfurti, krakkói, brassói, laibachi, lembergi, linzi, olmützi, pilseni, prágai, reichenbergi, temesvári, teplitzi, trieszti és troppini fiókok. Mint Bukarestből távirják, azon nehézségek, melyek a brassó-predeali vasút befejeztetése ügyében a magyar és román kormányok közt kötendő egyezmény útját állották, már el vannak hárítva. A román kormány, tekintettel a szerződési záradékra, mely miatt a tárgyalások a magyar kormánynyal már megszakíttattak, valamint tekintettel a tarifta-kérdésre is, engedett a magyar kormány követeléseinek, mert a maga részéről a magyar engedményekre számit a vercsierovai csatlakozást illetőleg. TARCZA: A„Sylvester‘-vendéglő. — Vig elbeszélés. — Irta: Hegyesi Vilmos. I. Berekvár nem valami híres város, de nincsen is miért hírbe hozni. Ott fekszik két stállóval az isten háta mögött, egy völgyszorulatban, melyet nyáron vízáradások, télen hófúvatagok tesznek majdnem megközelithetlenné. A város két oldalán magas hegyek emelkednek ; a völgyszomlat alsó és felső végein egy-egy út vezet Berekvárra, de csak olyan, hogy ha az áradás és lavinák nem a hegyekről szakadnának, hanem ez utakon kellene jönniük, bizony talán sohasem keresnék föl a derék várost, melynek az elemi csapásokon kívül ritkán is akad más látogatója. Berekvár rendezett tanácsú város, de egyébként annál rendetlenebb, — már t. i. a mi külsejét illeti. A szétszórt kis földszinti házak alig formálnak olyan utczát, minőt e szó európai fogalma megkíván. Kövezetről szó sincs, de annál több áradás mosta árok szeli keresztül a várost, melyeket ahol átugrani nem lehet, egy-egy primitív fahíd könnyebbíti valahogy a közlekedést. A piacznak nevezett nagy tér egyik oldalán van a templom, iskola, papilak , odább néhány kereskedés, csupán annyi, mennyi a lakosság szerény igényeit kielégíteni képes. A templommal szemben emelkedik az ódon tanácsház, mellette van a járásbíróság. Erről máig sem lehet tudni, hogy miért tették épen Berekvárra, mikor itt nem perel, nem garázdálkodik, nem lop soha senki. Mert nincs a világon csöndesebb természetű, békésebb és becsületesebb nép, mint a berekvári. Rendezett viszonyoknak örvend, szorgalmas, meg van mindennapi kenyere, pontosan fizeti adóját, nem adósa senkinek, nem hitelezője senkinek. Magában és magának él, tökéletesen meg van elégedve helyzetével, és eszébe sem jut többet kívánni, mint amennyit a jó isten rendel évi termés képében. Még egymás között sem igen szeret érintkezni a lakosság, s azzal, mi a derekvári határon túl történik, épen nem törődik. Annyit tud a világ dolgáról, mint az ő róla: semmit. Nem politizál, nem járat hírlapokat, nem veri fejét csak a maga bajával. Gondjai nem terjednek túl saját házi körén, legfeljebb a templomig. Minden családnak meg van a maga háza és gazdasága, melyből tisztességesen kijöhet. Nincs a berekváriak közt gazdag ember, de földhöz ragadt szegény sincsen. Ha valaki közülök bajba jut, kisegíti a rokonság, ami annyival könnyebben megy, mert a berekváriak ősidőktől kezdve mindig egymás között házasodtak, úgy hogy voltakés az egész város egy kiterjedt rokonsági hálózatot képez. Berekváron nincsen nyilvános mulató hely. Úgy tartják, hogy aki otthon nem tud elég mulatságot találni házikörében, s másfelé kívánkozik, az nem tisztességes ember. Sétatért, kávéházat, vendéglőt a berekvári lakás csak hírből ismer. Az az hogy, a vendéglő mégis van. Egy csinos, földszinti épület, künn a város végén, tizenkét ékszobával, nagy étteremmel, szépen kényelmesen berendezve. Csakhogy a vendéglősön és feleségén kívül csupán az az egy-két idegen fordul meg benne, ki olykor Berekvárra vetődik. Méltó meglepetéssel lehet kérdezni : hogy került ide ez a vendéglő ? Hát úgy, hogy abban az időben, mikor mindenfelé építettek vasutakat, csak oda nem, ahova kellett volna, egyszer hire járt, hogy Berekvár is kap vasútállomást. Mégpedig úgy volt kombináczióba hozva, hogy egyik csomópontját képezze a hálózatnak. Nem volt bizony e tervben semmi észszerűség, de azért komolyan foglalkoztak vele, mert a berekvári vonal érintette egy hatalmas ur birtokait, kinek okvetetlenül vasút kellett. Képzelhető, hogy e dolog minő rémületbe ejté az egész várost. Fenyegetve van békés életük, belesodorják őket a világ zajába ! Minden jóérzelmü berekvári kétségbeesve látta, hogy a vasút puszta hirére egy csomó idegen arcz jelenik meg az addig oly néptelen utczákon, sőt akadtak olyanok is, kik a városban le akartak telepedni. De már erre nem volt eset. A berekváriak becsületbeli kötelességüknek tekintek, hogy idegent ne bocsássanak maguk közé. Egy talpalatnyi földet sem adtak el, bármennyit ígértek érte , végre még a szállást is megtagadták a jövevényektől. Aki azért jön, hogy felzavarja az ő nyugalmukat, az ellenség, s ekként kell bánni vele. Ezenkívül is megtettek minden lehetőt a veszély elhárítására. A nemes tanács petitionált, a lakosság küldöttséget menesztett a kormányhoz, kérve könyörögve, hogy vigyék másfelé azt a vasutat. Hisz ellenkező irányban építve, kevesebbe kerül, többet jövedelmez , nekik pedig semmikép nem kell. Berekvári ember még a közönséges szekeret is csak gazdasági czélokra használja, akkor is mellette jár. Hogy ülne ő gőzlóra! Ott veszszen, ahol feltalálták. De minden rimánkodás hasztalan volt, illetékes helyen nevetve fogadták a panaszokat, s rendkívül furcsának találták, hogy ez a város oly szívósan ragaszkodik elszigeteltségéhez, oly hévvel védelmezi magányát. A pályaépítés bevégzett tény volt. A lakásoknak bele kellett nyugodniok a kisajátításokba s tehetetlen dühvel nézték, miként emelkednek a töltések, miként rakják le az indóház alapjait. Ekkor jött egy élelmes német arra a gondolatra, hogy ha már a derekváriak csökönössége miatt a városban nem lehet szállást kapni, majd épít ő egy vendéglőt, a leendő indóház közelében, ama sok utas számára, kik most és jövőben fölkeresik e vidéket. Mikor aztán a vendéglő már egészen készen állt, akkor egy szép napon a hatalmas úr, kinek birtokai a tervezett vasútvonalba estek, megbukott. Akik pedig utána jöttek, sokkal hasznosabbnak s olcsóbbnak találták, ha a vasutat tizenöt mértfölddel odább vezetik el, alkalmasabb talajon, mint Berekvár hegy-völgyes, áradásos környéke. Az örömhír folytán, hogy felhagynak a vasúttal, a lakosság kivilágított, és misét mondattak a templomban. Két hét alatt elpusztult a vidékről minden jövevény, a szokott csönd ismét helyreállott, a berekváriakat többé nem háborgatta senki és semmi. Az új vendéglő tulajdonosa pedig iszonyattal tapasztalt, hogy úgy kerülik helyiségét, mintha a hóhér háza volna. A vendéglő „Sylvester“-hez volt czimezve, nemcsak azért, mert ez volt a berekvári védszent neve, s ehez szoktak imádkozni a lakosok minden vízáradat és hósuvatag alkalmával; de azért is, mert magát a tulajdonos urat Sylvesternek hivták. Még pedig Sylvester Kajetánnak Kajetán úr teljes félesztendeig állta a dicsőséget vendég nélkül; teljes félesztendeig biztatta a reménység, hogy mégis csak lesz valami a vasutból . . De biz abból nem lett. Ekkor kifogyott türelméből és kínálta fűnekfának az épületet, hogy vegyék meg Féláron is eladta volna, de nem akadt rá vevő. Idegennek nem kellett, berekvárinak még kevésbé. Mit csináljon berekvári ember még egy házzal ? Mikor itt mindenki az apja házában lakik, s ha a család gyermeke megnősül vagy férjhez megy, az öregek az épület első részébe vonulnak, míg az ifjú pár a hátsó részt foglalja el. Mire az unokák összekelése következnék, addig az első rész lakói szépen kiköltöznek a temetőbe, a hely megürül s folytatják a régi methodust. Sylvester Kajetán a haját tépte mérgében s megverte a feleségét; pedig ez ártatlan volt az egész dologban. Csupán annyit lehetett vétkéül felróni, hogy egyéb foglalkozás hiányában viszonyt kezdett a vendéglő egyetlen pinczérével, ki hasonlókép bő idővel rendelkezett, hogy Sylvesterné asszony szép szemein elmerengjen. De Kajetán úr hiába tépte a haját, mégsem tudta eladni a vendéglőt, és addig verte a feleségét, míg az egy sötét deczemberi éjszakán megszökött a pinczérrel. Már most Sylveszter Kajetán egyedül maradt a tágas épületben; az egész cselédszemélyzet egy féleszű darabontból s egy förtelmesen vén konyhaszolgálóból állott. A „Sylvester“-t nagy ritkán keresik föl idegenek; egyetlen törzsvendége nemes és vitézlő Kardos Ábrahám úr, birtokos egy közeli faluban, ki gyakran bejár Berekvárra. Valami pőre van az öreg urnak, afféle családi hagyomány. Még a szépapja kezdte volt s a milyen kuszáti ügy, még Ábraháza urnak is kevés reménye lehet, hogy befejezheti. De hát nem azért tözsgyökeres magyar ember, hogy hagyja a jussát, bármibe kerüljön is. Perel buzgó odaadással s koronként benéz a városba, hogy az ügyről informatiót nyerjen s megbízottjának újabb utasításokat adjon. Kardos Ábrahám eddig elé megbízottjához szokott szállani, de mióta a „Sylvester“ felépült, mindig ennek a vendége. Gondolni lehet, hogy Kajetán úr mekkora tiszteletben tartja az öreget, ki egyedüli rendes látogatója a szerencsétlen szállodának, egyedüli rendes lakója ama tizenkét szoba egyikének, melyek legtöbbje még soha sem látott vendéget falai között. (Folyt. köv.) Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 20-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Hegedűs Sándor előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a dálya-vinkovczei vasútról, a Luisa-út megváltásáról és a honvédelmi minisztérium hivatalainak elhelyezésére emelendő állami épületről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A törvényjavaslatok kinyomatnak, szétoszlatnak és annak idején az osztályok mellőzésével közvetlenül a házban fognak tárgyaltatni. Következik a napirend: a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Nemes Nándor úr. habozás nélkül kijelenti, hogy a kormány az ország pénzügyi kibontakozását lehetetlení tette s hogy politikája olyan, mely határos a könnyelműséggel. A 21-es bizottság kimutatta az ösvényt, melyen haladva a deficitekből szabadulni lehet. Az akkori pénzügyminiszter biztosította is a pénzügyi bizottságot, hogy ez alapon, ha az adót 13 1 2 millióval emelik, eltünteti a deficitet. Erről mindenki is meg volt győződve, mert 7- ben a kormány is hasonlóról biztosíta a nemzetet. Nemsokára felemeltettek az adók, s hozatott egy drasztikus adóbehajtási törvény. S mindez azért történt, hogy az ország pénzügyei rendeztessenek. De mi történt. Először is köttetett Romániával kereskedelmi hátrányos szerződés Ausztria érdekében, s ezt követte a miniszterelnök Magyarországot tönkre tevő politikája, melynek áldozatul esett Simonyi Lajos bárói, majd Széll Kálmán miniszterek, mely hazánkat a boldogító reichsrabba fogja vezetni. Itt az ideje, hogy a törvényadta önsegélyhez lássunk. Csak a politika gyökeres változássá segíthet rajtunk, s itt elsősorban meg kell oldanunk, hogy a 67-es törvények alapján, mi tartozik az egyes törvényhozások körébe. Kívánja, hogy az ország kormánya szilárdabb kezekbe adassék, miért is meg nem szavazza a költségvetést s pártolja Simonyi Lajos b. határozati javaslatát. E nö k, T. ház ! A házban közvetlenül az ülés megnyílta előtt elterjedt váratlan hir következtében Várady Gábor alelnök úr útján szerzett hiteles tudósítás alapján fájdalmas érzettel teljesítek egy igen szomorú kötelességet, midőn a t. háznak tudomására hozom egy a házban, sőt el merem mondani a hazában köztiszteletben állott képviselőtársunknak, a szepes megyei szepes-szombati választókerület képviselőjének, Zsedényi Edének mai nap fél tíz órakor történt szomorú halálát. (Mozgás.) Zsedényi Ede egy félszázadot meghaladó idő folyama alatt vett részt a közügyek kezelésében, részint a törvényhozás terén, részint az általa viselt közhivatalokban. Tagja volt mint Szepes vármegyének követe az 1832—- ig országgyűlésnek, mely a hazánkban azóta történt reformoknak első alapját vetette meg. Tagja volt az 1840. és 1843. esztendei országgyűléseknek. 1861. óta folyvást fáradhatatlan munkássága, pártja körében irányadó, de meggyőződésének párttekintet nélkül is kifejezést adni szokott tagja volt a háznak. Ő volt az első, ki pénzügyeink állami kezelésének kezdetén, mindjárt észlelte annak hiányait, folytonosan figyelmeztette rájuk a házat és az állam pénzügyeinek rendezésére való közreműködést, végbetegsége beállásának első pillanatáig, törvényhozói tevékenységének főtárgyául tűzte ki. Elhunyt a nagy veszteség e házra nézve. Emléke sokáig fog élni a hazában. Béke hamvaira! Meg vagyok győződve, hogy a t. ház ezen szomorú haláleset feletti fájdalmas érzetét jegyzőkönyvileg kívánja megörökíteni. (Helyeslés.) A többi részletekről és az elrendelendő új választásról csak későbben fogok a t. háznak jelentést tenni. Ha a t. háznak tetszik, folytathatjuk a tárgyalást. (Élénk általános felkiáltások: Tíz pereznyi szünetet kérünk!) Tíz perezre az ülést felfüggesztem. Az ülés 10 perezre felfüggesztetik. Elnök (10 pereznyi szünet után): Az ülést újra megnyitom, folytatjuk a tanácskozást. Lónyay Menyhért gr.: Ama veszteség, melyről t. elnökünk jelentéséből az imént értesültünk, oly mélyen meghatott nemcsak engem, de nem kételkedem, a ház minden tagját. (Élénk helyeslés, hogy bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék ama kegyeletnél fogva, melylyel Zsedényi Ede emléke iránt mindnyájan viseltetünk, e fájdalmas érzés közepette a tanácskozást a mai napon felfüggeszteni. (Átalános helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház jóváhagyja, e szomorú eset folytán a mai ülést befejezzük. Holnap 10 órakor ugyanazon napirenddel, mely a mai napra volt kitűzve, tartunk ülést. Ülés vége 11 órakor. Lapunk mai számához van mellékelve Csiky Imre magánjegyzéke.