Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-11 / 207. szám

re nézve az olcsó és könnyű szállítás meg adások figyelmeztetik a szemlélőt ezekre, még nagyobb fontossággal bír, mint a személy- ha az economia szempontjának igen hódol forgalomnál, nagyobb előmenetel biztosan ré­­van, a szükséges intézkedéseket kellő mérs­­melhető. Ezek folytán, eltekintve ezen vasút­­­ben mindenhol meg nem teszi és ennek foly kisebb-nagyobb fontosságától, mint kiegészí­tő része a létező magy. államvasutaknak, meggyőződésem szerint, igazolt ennek létre­jötte a locális forgalom, ipar és kereskedés szempontjából. A brassó-tömösi vasút építése az 1876. évi XXXIV. törvényczikkel rendeltetett el, és eltérve az eddig nagyobb vasútépítéseink­nél majd kizárólag alkalmazott általános rend­szertől, létesítése egységárak mellett hatá­­roztatott el. Az ezen alapon tartott nyilvá­nos árlejtés folytán az építési szerződés úgy al-, magas és felépítményi munkálatokra néz­ve — kivévén a felépítmény vas alkatrészeit — Gregersen és Bandeson ismert belföldi vállalkozó czéggel köttetett meg 1876. jan. 20-án, kik a vállalat fővezetésével Stroraszky Sándor tisztelt honfi és tagtársunkat bízták meg, a felépítményi vasrészeket az állam közvetlen szerezte be, és pedig leginkább diósgyőri saját gyárából. Tisztelt tagtársak előtt igen ismerete­sek lesznek azon indokok, melyek egyrészt az átalányösszegek szerinti, másrészt az egy­ségárak szerinti kivitelek mellett hozatnak fel, ezért nem is ismétlem ezeket, de mint az egységárak rendszerének híve, szemben az átalány­rendszerrel, azon reményt merem ki­fejezni, hogy ezen vasút építése körül tett tapasztalatok hathatós indokok lesznek az egységárak rendszerének szilárdítására, sőt hogy ezen után tovább haladván, az ezen pályához hasonló építéseknél, a­hol gyakran a siker attól függ, hogy a munkálatok, még momentán nagyobb áldozatok mellett is, le­hető rövid időszakok alatt és csakis száraz időjárás mellett létesíttessenek, hol több, a munkák elején előre nem látott és nem is látható események bekövetkezése folytán a megtett dispositiókon változtatni kell, mon­dom, reméljemá, hogy ily esetekben a nézetem szerint legczélszerűbb rendszert, a régió épít­kezést fogjuk életbe léptethetni. Vasutunk hossza a brassói állomás vé­gétől a határszélig 25 kil. 200 mt, végpontjai pedig 461 mt. magassági különbségben fe­­küsznek egymástól, Brassón 564 50 mt., a ha­társzélen pedig 1025­ 50 mt. lévén respective magasságuk a tenger színe felett. Ezen ma­gassági különbség legyőzésére 25%a mini­mális emelkedés alkalmaztatott, miután a más kisebb emelkedésekkel tanulmányozott vo­nalak aránytalanul nagyobb építkezési kört tán előbb vagy utóbb egyes pontokon új mozgások következnek be, az ódium kizáró­lag őtet illeti. Hasonlítható az ilyen építke­zéssel foglalkozó mérnök a gyakorló orvos­hoz, miután mind a kettő által kezelt beteg­nél a baj eredeti oka a szem elől el van fedve, de azon különbséggel, hogy míg az orvost a természet segíti a betegséget elő­idéző ok eltávolításánál, a mérnök kénytelen mesterséges eszközökkel az ellene működő természet erejét paralizálni. De úgy, mint az orvos gyógykezelése megállapítása előtt, a betegség symptomáit megvizsgálja és ennek diagnosisát készíti el, úgy kell, hogy a mér­nök is az okokat vizsgálja és ezekkel ismer­kedjék meg, mielőtt rajtuk segíthetne A csuszam­lásokról eddig kevés íratott, és legalább azon művek, melyeket alkalmam volt német nyelven olvasni, leginkább con­­cret eseteknek chronológiai és statisztikai leírásai voltak, a­nélkül, hogy az okok ku­tatására a kellő súly fektetve lett volna, hol pedig a tett intézkedések következményeire nézve nézetek fejeztettek ki, ezek a­meny­nyiben alkalmam volt a tárgyalt építkezések­kel megismerkedni, legkevésbé sem igazol­tattak a beállott események által. A fran­­czia szakirodalom azonban, bár e téren meny­nyiségileg ugyan nem igen kiterjedt, de úgy ezen, mint majd minden más gyakorlati mű­szaki ágban, a legtöbb felvilágosítást nyújt az érdeklődőknek, különösen pedig „Bruère“. „Traité de consolidation des Talus, Routes canaun et chemies de fer“ műve nagy ér­tékkel bír az ilyen munkálatokkal foglalkozó mérnökre nézve, és bár társaimmal együtt tett tapasztalataink több ízben nem egyez­nek meg az általa felállítottakkal, de sok esetben ajánlott eszközeit igen jó sikerrel alkalmaztuk. — Ezen munkájában előadja a külön föltevéseket, melyek a c-tuszam­lások és omlások eredeti okaira nézve léteznek és azon rendszereket, illetőleg eszközöket, a­melyek ezen mozgások ellensúlyozására al­kalmaztattak. Bármennyire tanulmányos lenne őt és szaktársait a csuszamlások eredete, indító okok, keletkezési módok, és az alkal­mazott óv- és gyógyeszközökről tett érdekes okoskodásaikban követni; bármennyire hasz­nosnak vélném ezeket — viszonyaink szem előtt tartásával — az ez után mondandók felvilágosítása és indokolása végett a tisztelt tagtársak előtt részletesen taglalni; ezt, te­ségeket tüntettek fel, és a­mint magától ér-­ kintettel az idő rövidségére, jelenleg nem tetődik, sokkal nagyobb hosszakra terjedtek , tehetem, és csupán egy pár szóval említem id. az íveknél alkalmazott legkisebb sugár, f fel azon fundamentális axiómákat, melyeket más hegyi vasutainkhoz hasonlólag, 275 méter, több kiváló franczia szaktársaink állítottak A vonalat, építkezési nehézségeit ille­ fel e kérdések közül főleg, három részre lehet osztani: az első, mely Brassótól 7 kilométer távolságra ter­jed, egy könnyű pálya jellegével bír, a má­sodik, mely innen a 16 és fél kilométerig tér- i­­­jed, egy középnehézségű építkezésnek mond- Albánia és az albánok, ható, még az utolsó circa 8-800 kb­nti. hosszú rész a határszélig úgy az eredetileg terve­zett munkák nagy kiterjedésére nézve, mint azon kedvezőtlen talajviszonyok folytán, a­melyek közt ezeket keresztül kellett vinni, a legnagyobb építkezési nehézségekkel bíró pályák közé lehet sorolni. A most említett első két szakasz csak mindennap előforduló viszonyok közt léte­sülvén, ezekről részletesen nem szólok és át­megyek a határszéltől 8,800 mtr. hosszra ter­jedő vonalszakasz építkezésére. A talaj, melyen a vonal ezen része mo­zog, csekély hosszak kivételével ugyanaz, mely a magy. állam keleti vasút igen ismert Ko­lozsvár Kocsárd és Erked Rákos vonalszaka­szok egyes részein fordul elő; t. i. az 1 -1 *­. méter mélységig terjedő termőföld alatt egy sárga agyag találtatik, mely magában tűrhe­tő nagy mennyiségű homokot, tartalmaz, azon­ban igen változó mélységekig terjed, ez alatt fordul elő a szintén homokkal vegyült kék agyag, mely nagyobb mélységekben kőhez ha­­sonló keménységű, tökéletes rétegzetes minő­séget vesz fel. Ezen talajok igen szomorú neve­zetességre vergődtek mindenhol, hol ezeken át vasutak épültek, de különösen hazánkban játszottak ezek nagy szerepet, hol újabban létesült vasutaink azon részén, melyek a dél és a keleti Kárpátokat érintik, egyes szakaszok ezen talajon át vezettetnek. És ha újabb vas­úti vállalataink pénzügyi calamitásai egészen más okokból is eredtek, de ezen kalamitá­sok mérvei kétségen kívül nagyobbodtak, és az említett talaj által előidézett váratlan épí­tési nehézségek által. Ugyanis ezen talajban a mozgó vasutak mind ki vannak téve az úgy­nevezett földcsuszamlásoknak, a készült vagy készülőfélben levő töltések úgy magukban, mint az alt­­ajjal együtt, mozgásnak indul­nak, magukkal rántván az alattuk lévő mű­tárgyakat, kiemelt bevágások pedig beomol­nak, úgy, hogy eltekintve a nagy költségek-A jelen pillanatban, melyben a Görög­ország és Törökország közti határok szabá­lyozása az európai kabineteket mozgásba hoz­­ta és egy darab albániai föld átengedése a görög királyságnak igen élénken fejtegette­­tik, egy Albániáról és az albánokról ép most megjelent röpirat különös érdekkel bir. Szer­zője, Wassa effendi, ideiglenes sajtóigazgató Konstantinápolyban s mint albániai, keresz­tény és történelmileg és philológiailag nagy műveltségű ember jelentékeny tekintélyt igé­nyelhet. Először is szenvedélytől egészen ment kritikában történelmileg mutatja ki az albán és a görög faj különbségét, azután igen ér­dekesen írja le a joggyakorlatot Albániában. „Az Albániában folytatott élet egészen primitiv és patriarchális. Minden ciánnak meg­van feje és vénei, kik közösen uralkodnak és a régi használat és szokások szerint, melyek a fantom lánt jogán szemet-szem­ért, fogat­fogért, alapszanak, gyakorolnak jogot. A c­ánok fejei és vénei állásaikat örö­kösödés által nyerik. De ez az állás, a­mi jogot illeti, egyátalán nem részesül előnyben. A fő és a vének a közjog és magánjog kér­déseiben ép úgy büntethetők, mint bármely közönséges albániai s ugyanazon törvények­nek vannak alávetve; oly főnök, a ki öl, megöletik, ezzel minden meg van mondva. A ki gyilkol, a meggyilkolt utódaitól maga is megöletik, ha a gyilkos maga nem található, föllelhető atyja, fia, testvére, rokona. Sőt, ha maga a gyilkos és családja ki tudja magát vonni a vendetta alól, az illető csak valamely más tagja öletik meg. A­ki lop, rabol, an­nak a rablást kétszeresen kell megtéríteni , s azonkívül büntetést fizet, mely a főnöknek és a véneknek jut, az a férfi, a­ki a rab­lásnál megöletik, becstelenül hal meg. Há­zas asszony megraboltatása egyenlő a gyil­kossággal, a megsértett férjnek vagy roko­nának a rablót vagy egyik rokonát meg kell­­ői, melyekbe a megrongált építmények hely­­ölnie , reállitása kerül, a von­zók forgalomba lépte- Oly menyasszony, ki mással kel össze, tése nagy mérvben késleltetik, a már meg­nyílt pályákon pedig az üzlet gyakran szü­netelni kénytelen, sőt ha bizonyos óvintézke­dések nem léteznek, biztosan lehet várni, hogy ezen mozgások következményeikkel együtt, újra be fognak állani. Ezért is szem­betűnő, hogy az óvintézkedések alkalmazásá­nál nem kell a csúszások bekövetkezését be­várni, de lehetőleg a munkák elhaladásához képest ezeket alkalmazni. De miben álljanak az elhagyott vőlegényt feljogosítja, hogy aty­ját, testvérét, nagybátyját vagy rokonát meg­ölje. A házasságtörés halállal büntettetik; a férjnek jogában áll a házasságtörőt megölni,ha nejével találja, vagy különben, ha a házasság­törés kétségtelen. E törvények valláskülönb­­ség nélkül mindenkire nézve egyenlők. Ha egy muzulmán keresztyént megöl, akkor a meg­ölt c­anjabeli valamelyik muzulmán kénysze­rítve van, mint a halott rokona, a muzulmánt ezen óvintézkedések, úgy, hogy míg egyrészt megölni, a ki gyilkolt és megfordítva, ha az építmények, és különösen a forgalom biz­tonságának és állandóságának meg legyen felelve, más­részt felesleges terhek ne ro­hassanak a vasutat építő kincstárra, vagy társulatra. Ezen problémát kell hogy vesse fel magának az építő mérnök, és ennek megol­dására mások és maga tapasztalatait segít­ségül hívja. Érdekes, de háládatlan feladat mert egy építkezés teljes befejezése után a nehézségek le lévén győzve, csak a nagy ki­egy keresztyén öl meg muzulmánt. A ven­dég szent, a vendégszeretet kötelességei semmi ürügy alatt sem sérthetők meg. Az, a ki vendégét megsérti, vagy megöli, meg van becstelenítve, a csán kiűzi magából és sen­kinek se lehet többé dolga családjával. Ez a gyalázat örök és vér se törülh­et le. Az, ki másnak a vendégét öli meg, en­nek „negyvenszer vérével* tartozik, melyet a vendégszeretet ciánjának joga van követel­ni a vendégszeretetet megsértett ciánjától­ (Folyt. köv.) A férfi, ki asszonyt öl meg, becstelen és­e engedjen meg a szives olvasó egy kis kitó­­becstelenség családjának minden tagjára há­­rést, hogy vázolhassam —­ ha hiányosan is romlik, asszonygyilkosoknak nevezik őket. — a honvéd-sorozás alkalmával személyes élet • Minden családnak ép úgy meg van a maga észleleteimet. — Azért teszem most, mert A régi állvány még akár 20 évig fa feje, mint minden ciánnak, s ez mindig , alig remélhetem, hogy azt elmondhatnom ked- tartható gondos ápolás évi javiul e­ család legidősebbje. A ház legidősb asszonya vező alkalom nyílhatnék, már pedig van ab­, tál, melyek költségéig a nézőhelyek bevi. a háztartás élén áll és s a családok igen nag­j­ban némi érdekes, s ezért kár lenne, ha az é­letből fedeztetnek.Kis forrás kiapadtával, il­gyök, vannak 100 -120 főből álló családok A férfiak végrehajtják a főnök parancsait, s ez minden és mindenki fölött ellenmondás nélkül rendelkezik. Vak engedelmességgel követik őt, mert tekintélye határtalan. A h­áztartás vezetőnője ugyanezt a ha­talmat gyakorolja az asszonyokkal és leányok­kal szemben. Ha egy család valamely tagjá­nak panasza van egy másik ellen, a ház fe­je ítél, büntet, engesztel a körülményekhez képest. A főnök ítélete ellen fölkelni meg­becstelenítő dolog, az albániai mérsékelt és szerény étkezéssel megelégszik. Málé, sajt és tej közönséges tápszerre vizet iszik; bort és pálinkát csak csekély adagokban. Ruházata könnyű, hideggel és forrósággal nem törődik ; fáradalmakat és nélkülözéseket stoikus egy­­­kedvűséggel visel el. Szeretetében, gyűlöletében nem ismer határokat; sem örömét, se fájdalmát nem iparkodik eltitkolni. A puska és a gatagan az albániaiak kedvencz fegyverei; mindenek­előtt a puska az ő társa, elválaszthatatlan barátja. Nagy gyöngédséggel ápolja és szere­ti, fegyvereire esküszik, mint istenére és be­csületére. Szép fegyverek büszkeségét, dicső Mégis Petőfi. Sz.-Keresztur, 1879. szept. 6-án. (Folytatás.) szóljana is a kutatáshoz, ha az férfi, már a tárgy méltóságáért is, neve teljes kiírásával álljon jót azért, a­mit mond. Az 1848—9-ki forradalom ezen jellem­óriásai nemcsak a csatákban, hanem a köz­életben is azt találták magukhoz méltónak, ha nyilt sisakkal szemben támadnak, vagy védekeznek. Ezért méltó gyanú fér ahoz, hogy a „Kelet* 200-201. sz. közlemény írója az 1848—9-ki honvédnek csak köpenyegét hasz­nálja, hogy kilétét eltakarja. Ezopus oroszlánbőrbe takaródzott fü­­lessét is elárulta hangja. Itt is már a köz­lemény bevezetéseként szolgáló plücsök-czir­­peléshez hasonló nóta elárulja azt, hogy a „Csiplik Csupluk“ czímű versemény szelle­mes írója bújt apój­ának — a forradalom alatt — nem nagyon megviselt honvéd köpö­nyege alá, és onnan bírálgatja — nagy bát­ran — megbízhatóságomat. Hogy más is ismerje — legalább le­írásból — az ellenem támadott hét svábnak ezen egyikét, megmondom, hogy ki legyen ő. Egy szétrobbantott tanítótestületből szár­mazott hozzánk nem sok idő előtt — a taní­tó szükség idejében— ezen ember­ mor­zsa. Felőle a székely azt tartja: g­y­e­r­­meknek igen nagy, embernek igen gyermek. Érettségi bizonyítás és hat heti utazási qualificatióval lett hozzánk küldve, s jobban követeli a tanár czímet, mint akár egy Virchov vagy Bleraschli. Azon rövid idő folytán, mióta nálunk él, összetűzése volt már minden rendű, ran­gú, nemű és korú emberrel, elkezdve a bá­baasszonytól fel a fanig. Lovagias elégtétel adása, vagy kérdezésére már képtelennek volt nyilvánítva. Időközi sérelmeit nálunk a kir. járásbíróság 5 forinttal szokta fokozgatni stb. Nem az ő felszólalásáért — mert ő azon C. D. E. betűk egyike, kivel ezen lapok ha­sábjain már egyszer végeztem volt, — hanem a tárgy méltósága és az olvasó közön­ség iránti figyelemből szóba állok, nem Télle, hanem felvetett állításaival. Ezen homunculus, úgy látszik, csak a „Hon” tárczájában megjelent kivonatot ol­vasta a Petőfi-kutatás történelméből. Hamis idézetei erre látszanak mutatni. A kutatás végeredménye nem egyes részletekből, hanem az egésznek komoly !a Mióta adja vissza a czápa martalékát ? A kolozsvári lóverse­nyekről. (Folytatás.) I­ségót képezik. Szerző munkáját azzal a kijelentéssel zárja be, hogy az albániaiak a szultán alatt Ha cikkiró úr tanu­mányozta volna a m­ű­­egyesítve maradnak, mindenekelőtt pedig gyakorazági versenyek történetét, tudhatná, s semmit sem akarnak tudni egyes tartomány- hogy volt még Pesten egy dij­­- a többi részek annexiójáról az előttük idegen és nem dijakra erdélyiek által történt adakozásokat rokonszenves Görögországhoz. s nem említve erdélyi hazafiaktól, Erde­l­lyi dij név alatt. — Depositum volt ez is, ha nem is kötvényszerü; visszaadta e azt Pest Erdélynek, mikor ott a versenyek élet­be léptek? Vissza, mint a czápa az elnyelt kis aranyhalat ! Beolvadt az a Nemzeti díj­ba. — Mit panaszkodtok! . . . hisz nyitva áll az erdélyi lovaknak is. — Nyitva ép oly nyitva, mint az Észak-német- vagy Angol-Györfi Pető a forradalom alatt a 12-ik Derby­ zászlóaljban százados, most nyug. kir. tör-­ Czikkiró, ki mint látszik, politikával is vényszéki elnök — volt az, ki a B. P. most szokott foglalkozni, tudhatná minő débatte­­országos képviselőt — ki a Petőfi kutatás-­­oknak vannak kitéve évente az államdijak a kor levele alá nevének csak kezdőbetűjét ir- költségvetés megszavazásánál; és hogy már ta volt ki — teljes nevén nevezte meg a do­, nem egyszer hajszálon függött azok sorsa, jogra vonatkozó levelében. így is évről-évre csipkedik a sttarmeisterek Talán épen általa lett kimondva ugyan­­azt a hitvány néhány ezer frankot. Kezd­­akkor, hogy bármily rendű vagy rangú egyén­­ünk csak mi magunk olyanokat írni szak­lapba, hogy feleslegesek Erdélyben a ver­senyek, nem kell nekünk államdíj, adjunk csak ily sípot a jó urak szájába, hatalmas trombita lesz abból, melytől összeomlanak Jericho falai ! Ha czikkiró Erdély javát akarta, rosz időt választott közleményére Ha azonban az erdélyi lótenyésztést akarja tönkre juttatni, soha jobbkor, mostanikor a feledhetlen em­lékű K. Wenckheim Béla nincs többé. A ma­gyarországi versenyügy sokat vesztett ben­ne; az erdélyi — lélek—mindent­ ő volt az, ki leyális, nyilt jelleménél fogva az erdé­lyiekkel mindig rokonszenvezett. Igazságsze­­retete nem engedte, hogy a szegény elnyo­matott Erdélytől elvegyék a kegyelemképen adott kis alamizsnát is, mely nem egyéb, mint véres verejtékének, melylyel a testvér hazát hizlalja, egy csöppje ! Mi fog történni az erdélyi lovaregylettel ? Talán ezt is az ország szivébe helyezzük el? Tágas szive van az országnak, azt jól tudom , elfér oda az is. De mi lesz majd a versenypálya és hozzátartozó épületekkel ? a­mi — régente volt, pompás bivalylegelő. Mis ha sikerülne is valamely találmány által megőrizni a több évi gondozás által körülményekhez mérve tűr­hető puhaságára tett pályát a marha csor­dák taposása általi megkeményedéstől, és va­lahogy conserválni lehetne az épületeket költ­ség nélkül addig, míg erőt gyűjtünk, a mi, te­kintve czikkíró által leírt sizalmas állapotunkat, nem egyhamar fog bekövetkezni — mind e geniális találmányok kárba mennének. Nyil­vánosságra kell hoznom azt, mit még eddig csak kevesen tudtak, és a­mit soha el sem árulok, ha czikkízó belügyeink szellőztetése által, e veszedelmes térre nem szorít. Ko­lozsvár kommunitásában ugyanis utóbbi idők­ben nagy számmal voltak a lóversenyek el­lenségei, és mellesleg mondva, kérdéses czikk­­hez hasonlók, szaklapba írva, állítólagosan erdélyi sprotsman tollából, nem fognak kés­ni azok számát, csak növelni. Többeknek sze­mét már rég sérti, hogy a város legszebb bivaly-legelője, a futtatásokra használtassák ; ezt rész néven venni nem is lehet oly vala­kitől, ki nem lévén tisztában a lóversenyek czéljával, nem tudhatja azt, hogy egy állam lótenyésztésének emelésére elkerülhetlen kel­lék a lóverseny. Csak­is lovagias érzelmű ta­nulmányozása után elbírálható csak. Harmincz­e­rék polgármesterünk Simon Elek úr, és n éve, hogy foly a kutatás, 20 év óta az Ogil- többi hasonló felvilágosodott szellemű, s a vánosan történhetett, korral haladni tudó communitás-tagnak kö-Legalább 20-féle versre fordult meg a szönhető, hogy a versenytér, mint ilyen tó főváros és vidék lapjaiban, melyhez hozzá to­­vábbra is bérbe lett adva az egyletnek, az vultak nagy Magyarország minden részeiből,­­ aránylag mérsékelt bér mellett. Ki Kolozs­­sőt Párisból is, vár környékét ismeri, tudhatja, hogy ez az De szóljunk a dologhoz­­ egyetlen hely, hol egy angol mértföldnyi kört Varga Zsigm­ond fiai közül csak egyikt lehet találni sima felülettel. Amna perestől volt honvéd. Vidékünkről ő és Szőcs Márton fogva, hogy a kolozsvári versenyek megszün­­telenleg kir. ügyész szerelték fel magokat— népek — habár, mint czikkiró azt lehetsé ex propriis — a lótól kezdve az utolsó gom- gennek hiszi, csak ideiglenesen is — a fenn big és csattig, így küzdötték végig ember-­ említett versenyellenes párt azonnal kimen­­séggel a forradalom minden csatáit. — Ezen i­daná e pályatér cassálását, és annak bivaly­derék fiú két kisebb testvére akkor csakis legelőre átalakítását, és annak is maradna 10—12 éves lehetett. Ilyen koruakat pedig s az örök időkre, nem vettek be honvédnek. Ilát az állvány és a többi épületek. Igaz, hogy a kor nem mindig volt mérv- várjon csak úgy magoktól nőttek azok ott ki­adó, mert példát tudok rá, hogy p. o. Hen­ a földből, mint a gomba ? Régen történt már, tér Antal szeben megyei jegyző alig haladta sokan elfeledtek, legtöbben nem tudják azok meg ugyan a 15 évet, de fejlettsége miatt eredetét. Elmondom, jól esik a mai érdek­­azt, hogy mennyi idős, elhallgathatta, s lelke- s hajhászó, és a mai nemes sportból is ízle­­sedésből ily ifjan kezdette­l küzdötte végig í­zét csináló időben ilyesmit hallani. A kolozs­­a forradalom harczait. . Ivari versenyek első éveiben, a nyertes lovak Mert a forradalmi lelkesedést jellemzi, erdélyi tulajdonosai, nyereményeiket az egy- így angol hitszónok beszéd, magyar unitáriusokhoz. (Német nyelven mondotta Chalmers Audra« bridgei unieáriua pap, Kolomárt az unitiri»«S­plomiban, 1879. szept. 8 kn*­ (Folytatás.) Majd közvetlenebbül hitsoraous 102 unitáriusokhoz intézi szent leczkéje intési Beszédének eme részéből a következők idézzük. Ez ország unitárius egyházainak k válóan szép feladat jutott abban, hogy tartsák azt a koronát, a­melyet e vallás ti­­itói, védelmezői és terjesztői a múlt hím küzdelmeiben szereztek meg. Nem fogom­­ nektek, kedves barátim és szeretett testv?­reim megnevezni azokat a férfiakat, a­m oly időben léptek a szellemi előhaladás ki dózerére, s lobogtatták rajta merészen a kis had vizsgálódás zászlaját, mikor erre a kor szellem s a közvélekedés még nem igen bí­torithati. De annyit legalább hálás kegyee­lettel emlithetek fel róluk én is, hogy na­gyon fáradságos és önfeláldozó munkára vál­­lalkoztak. Feladatuk ugyanis nem volt ke­vesebb, mint a vallás bemohosodott s már a­ korhadozó fájának friss és életképes hata­saik a pusztán formaszerü isteni tisztelet (Formeldienst) száraz talajáról a szabad hit és szabad vizsgálódás termékeny mezején ültetni át; különösen pedig arra hatni, hol az emberek üdve ne hittételektől, hanem nz ő telkeiknek istennel való közösségétől lé­ tessék függővé. A­kik ezért munkáltak, küzdöttek, szen­vedtek és vérzettek , azok voltak a valós reformátorok. Ők tették a keresztény tant,a kereszténység tudományát és a keresztényi­ nevelést szabaddá. És ezt a szabadságot, ezt a jogot kell nekünk mint szent megtartanunk,­­ tovább harczolva érte, ta kell, a hitnek és meggyőződésnek néma harczát. De mi az unitárius egyház törekvést rendeltetése ?___ Minő szolgálatot akar ő tenni a val­lásnak, s az emberiségnek ? E kérdéseim egész határozottsággal felelhetem, hogy a egyház nem a maga külső hatalmit tekint czélnak; nem egy papi kaszt érdekei szol­­gálatára rendeltetett, hanem isten országi terjesztésére alapíttatott. Istennek ajánlja fel szolgálatát, neki szenteli erőit. Nincs egyért törekvése, nincs más czélja, minthogy isten igéje s az isteni szellem terjedésének útat nyisson az emberek szívébe. Ezért igyekszik a kereszténységet a jelen kor kultúrái fej­lődésével összhangzatba hozni; s ezért óhaj­taná minden keresztény társulatoknak test­véries egyesülését oly hitelvek alapján,­ melyek nem a traditiokból, hanem a föld­ hígosodás szülte benső meggyőződésből fa­kadnak. Ezért a mig egyfelől határozott*» tiltakozik mindaz ellen, a mi isten gyerme­kei szent szabadságát veszélyezteti, s * ® a lelkiismeret szentségét megtámadja, T*? sérti; addig másfelöl minden időben irtózott és irtózik attól, hogy az egyenetlenséget* és gyűlölségnek gyújtó fáklyáját dobja odt a hol igaz testvériségnek , örök békének kellene uralkodnia. Tovább haladva beszédében, * személyéről nyilatkozott a szónok az tan** riusok értelmében. Kimondá, hogy az unitá­rius egyháznak nem czélja határozottan (sri­mulázott tant hirdetni Jézus személyérel Senkire se akarunk mi ily tant ráerőszakol­ni — monda —mivel meggyőződésünk, hár­ a kényszer a lelkiekben nem egyesit, hanem épen elszakaszt, eltávolít. Aztán hivatkozót arra, hogy a mint a bibliában is nagyon k­­­ü­­nböző felfogások találhatók, gyakran és­ nem közvetlenül egymás mellett is, Kris­­tusról, úgy lehet ez közöttünk , általában keresztény társulatok között is. A mi mink' illet, nekünk unitáriusoknak nem az­­»* ségig eszményített raythologiai Jézus *e ’ hanem igenis példányképünk és mester az a Krisztus, a kit mi mint húsúnkból !* húst és vérünkből való vért felfoghatunk ■ megérthetünk, a kinek szívverését szivet­­­­ben érezzük; a kivel együtt virrasztatttun és imádkozhatunk, küzdhetünk és sze°vIÄ1, hetünk, s a kivel még a kísértések, “J“0*, tetések és meggyaláztatások közepet­t együtt terjeszthetjük a szeretet, igaz a^­i szabadság országát e földön. Ebben v mi szent vallásunknak az a fensége* gj nája, a melyet tőlünk el nem vitathatna , nem rabolhatnak. . ^ S hogy ezt ott láthattam ragy°gülytf|t Örök egyszerű templomai tornyán, c* 0. utazásomnak egyik legédesebb öröme. » léletökre meghatottság közt jutott esze^e. a kevés szóval is sokat jelentő felirat, i lyet Németország egyik protestáns te v^. ma homlokzatáról e szavakban olva«0*^ ^ „fixemplum religionis, non structur*^^ önök templomai sem az építészet 10 hanem a vallásos buzgóság s a hitn. . erős ragaszkodás példányképei, ’ke-Híveik száma csekély, vallásos cz0*Ja! . bfi* vés alappal rendelkeznek; de hiány»1 ,Dg)j ven pótolja az, hogy kevéssel meg ^,1 elégedni, és hogy a mi kevesök van, szent czélju­kra hiven sáfárkodnak. , Di|­­Tartsák meg továbbra is e *■( y katl Legyenek, mint voltak, a jézust** • leinek ajándékozták; ez összegekéi a állvány.­­ Le a kalappal urake fgjf­z , épület egy uj állványhoz ?­leztetnek. E köztudomásra nem jutna. I óv ala,t összeomlana a gazdátlan Legelső sorozásom volt a nálunk ala-1 Honnan remélt czikkb­ó a pénzt kult Kossuth vagy Mátyás huszároké. Egy napon furcsa meglepetésben része­sültem. Beáillt hozzám Háromszékről Babos György ügyvéd. Kezében egy nyereg, pisztoly. A­nélkül, hogy — mint régi ismerős — kö­szöntene, első szava is ez volt: ha be nem soroz huszárnak, menten főbe lövöm. Ha csak ez a baj — mondom — inne itt a felvételi jegy, siessen a felvételi iro­dába. Egy szót sem szólott, hanem elrohant, s csak félóra múltán került vissza s magya­rázta ki velem szembeni eljárását. Lengyel József. (Vége köv.)

Next