Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-12 / 208. szám

Midőn azonban elismerjük, hogy a pálya építkezése előtt mozgások a talajban létez­hettek és esetekben léteztek is, ki kell hogy emeljük, hogy ezek legritkábban vannak mű­ködésben akkor, midőn a pálya építkezése kezdődik, miután az ezek folytán létrejött új terrain configuratio következtében az egyen­súly helyreállott és a pálya építkezése alatt és után előforduló csuszamlások okait, majd kizárólag ezen egyensúlyt újonnan megza­varó bevágások és töltésekben véljük fel­lelni. Tárgyaljuk először a bevágásokat. Egészséges talajban is létesült bevágá­sok, ha ezek nem a kellő, t­i. az anyagnak megfelelő lejtékekkel állíttatnak elő, idővel kisebb-nagyobb anyagomlásoknak színhelyei lesznek. Ha azonban nemcsak a lejtékek szom­szédságában lévő anyag, hanem ennek háta mögött lévő hegység maga adja az impulzust a mozgásra, ez magától értetődik, intenzívebb is lesz, és ilyen esetben az egyensúly hely­reállítására vagy túlságos menedékes fejtéke­­ket kell alkalmazni — a­mi nagyobb esés­ben fekvő terraieumban óriási földtömegek­­ mozgását igényelné, — vagy erős támfalat kell létesíteni, mely a talaj nyomásának el­lentálljon, vagy a­mint leggyakrabban tet­tünk, magából a bemetszés oldalából, ennek mesterséges szilárdítása által, egy támpontot készíteni, mely nemcsak hogy önmagában nem fog mozogni, de képes lesz ellentállani a háta megött lévő anyag nyomásának. Ezen utóbbi ezélt a következő eszközökkel véltük rendesen elérni: A bevágás körül ennek lej­tőitől bizonyos távolságban, egy egész az impermeabilis anyagig hatoló szivár-árkot lé­tesítettünk. Ezen szivár-árok a permeabilis rétegeken jövő vizet felfogván, ennek beszi­várgását a szivár­árok és a bevágás fejtéke közti részben meggátolja, úgy,­hogy képzel­hető, miszerint ez a már benne létező ned­vességet úgy evaporatio, úgy mint az átszi­­várgás által elvesztvén, idővel egy szilárd, kellő ,ellenállással bíró tömeget képezne. Sajnos azonban, hogy ez a legritkább eset­ben várható be. Ugyanis vasútépítéseinknél bevett rohamos építési modor, lehetetlenné teszi, hogy hosszabban várjunk a létesített óvszerek működésére, és így a jelen esetben is, a bevágások kivitele ha nem is egyenlő mérvben, de még­is előhalad a szivár­árok elhaladásával, úgy, hogy a félig kész bevá­gás fejtéke és szivár­ árok közti anyag, ha né­mileg javult is eredeti állapotával szemben, még mindig nem bír a kellő szilárdsággal, úgy a maga, mint a reá nehezedő súly el­lenállására, hogy ezen ellenállási képessé­get elősegítsük, alkalmaztunk kisebb-nagyobb számban kereszt-szivar-árkokat, a­melyek vagy a bevágási szabványárok fenekétől, vagy még ennél is mélyebben kiindulván, függélye­sen a pálya irányával kötik össze a bevágás lejtőket a körülmenő szivar-árokkal.­­ Ezek működése kézzelfogható, egy­részt a szilárdí­tandó tömegtől a nedvességet eltávolítják, maguk pedig, mint szilárd testrészek, az egész tömeg ellenállási képességét közvetlen na­­gyobbítják, és azt szétosztva, az egyes ré­szekben esetleg előforduló mozgásokat loca­lizálják. A fejtékek alsó végén pedig rende­sen egy alacsony, de mély alapzattal és nagy méretekkel biró támfalat alkalmaztunk, mely­nek czélja meggátolni, hogy az előbb emlí­tett intézkedések teljes bevégezte, vagy mű­ködése előtt, vagy ezeknek elégtelensége folytán előfordulható kisebb ki­kagylózások a rejtékekben a pályatestig terjednek és ez­által a forgalmat meggátolják, a­mely az építési időszak rövidsége folytán rendesen életbe lép­tettették a biztosítási és más mun­kálatok teljes befejezése előtt. Több szaktársunk a lábfal helyett, ezt bizonyos tekintetben helyettesítendő, és azon czélból, hogy a pálya tengelyéhez függélyes kereszt-szivar árkokat nagyobb mélységben le­hessen létesíteni,nagyobb mélységű szivarárko­­kat alkalmaznak a bevágások szabványárkai alatt. Ezt azonban azon tapasztalatok folytán, a­melyeket tettünk, nem tudom teljesen czél­­szerűnek találni. Ugyanis a szivarárkok jeles tulajdonságaik mellett, azon hátránnyal bír­nak, hogy kivitelük alatt minden dúczolás daczára, kissebb-nagyobb mértékben össze­­nyomulnak, ha pedig a nyomás egy oldalról igen egyenetlen, a­mely nyomás igen foko­zódik azon csekély mozgás folytán, a­mely a szivárárok oldalainak engedése által az anyag­ban előidéztetett, mint előfordul a szóban lévő esetben, a kissebb tömeg nem fog el­lenállni a nagyobb nyomásnak, és így a pályatengely elnyomásának veszélye nagyob­­bittatik, míg a lábfalakat egy részt gyorsab­ban lehetvén elkészíteni, kevesebb ideje van a nyomás működésének a duczolásra, más­részt méreteiknél fogva, képesek az esetleg nyilvánuló nyomások ellenállására. A fenntebb előadott eljárást alkalmaztuk leggyakrabban vonalunkon lévő bevágásoknál, kivételt ké­pezvén, hol a speciális viszonyok folytán ol­tóbbnak és egyszersmind elégségesnek látszott fejtékek és támfalak alkalmazása. vabb hírről is valók értesülve. Volt a ki állította, hogy Petőfi mint fogoly Miklós czár elébe került, ki miután megtudta, hogy kivel van dolga, a nagy költőt gazdagon megjutalmazva szabadon bocsá­totta. A honvéd sírdombnak nem a mos­­tani, hanem a 20—25 é­v előtti állapo­táról van szó. A helyi viszonyok az után és falu között, azon idő óta annyira változtak, hogy Kőváry László közelebbi itt jártában nem kapott egy egész rétet, mely a csata nagyobb vendéglőnk minden szobáját. —­ utáni időkben megvolt. — És igaza van, a előjelekből ítélve, úgy hisszük, hogy az élelem drágasága felett sem lesz senkinek pa­nasza. A készülődésre vonatkozólag registrál­­hatom, hogy a megalakult osztályok körében lázas tevékenység indult meg, alkusznak a térség felett, tervezgetik a berendezést, ér­tekeznek, gy üléseznek. És most igen szívesen említek föl olyan dolgot, melynek elmaradása a rendezők nem kis sajnálatát idézte volna elő s a tárlat si­kerének csökkentésére szolgált volna. T. i. gr. Schweinitz Gyula ur a tőle már megszokott jóakaratu és eredményt termő tevékenységét távlatunk érdekében is meg­­sarkantyuzta. — A végrehajtó bizottság fe­jével közvetlen érintkezésbe léve magát s közli nemcsak egészséges eszméit, de fárad­ságának tényleges eredményeit is. Vajha a főurak körében sokan fognák fel hivatásukat úgy, mint a nemes gróf. — Különben ha körültekintünk, igen örvendetes számú mágnást találunk, kik hazánk jólété­nek emelése tekintetéből tettvágygyal és erő­vel sorompóra léptek. — Itt megemlítem hogy Teleki Sándor úr (szántszándékba nem írtam grófot) angol krumplit jelentet be, de reméljük hogy francziásan pezsgő kedélyével, a németként a tudomány iránt fogékony lelkével, a művészetek iránt, mint helleni lelkesedő szellemével, valódi magyar­­ zamata gondolkozásával, a minden szépnek és jónak igaz hű szeretője, személyesen fogja szerencséltetni tárlatunkat, annyival inkább, mert eddig sem idegenkedett városunktól a bizonyára csak azért nem használta ked­ves, humoros tollát eddig, hogy ezt ezután annyival jobban megtehesse. — Mert én szentül hiszem, hogy tekintetes szeresztő úr szerkesztői kötelességeiből kifolyólag min­dent el fog követni, hogy székesfehérvári tudósitóját becses lapja minden olvasójának nagy élvezetére a deési tárlatra is megnyer­je hason minőségben. Deésen, 1879. szeptember 10-én. Havas Gyula. (Vége köv.) (Folyt. köv.) A kolozsvári lóverse­nyekről. Őszinte és igaz nézetek Erdélyből. (Folytatás.) A lóversenyhez négy elkerülhetetlen kellék szükséges. Mindenekelőtt kell verseny egylet. Ama hazafiaknak, kik a mostani egy­letet teremtették, egy része fájdalom már nincs többé, a többieknek figyelme és tevé­kenysége, egyéb elfoglaltatások által lévén igénybe véve, az új versenyegylet létrehoza­talánál reájuk számítni többé nem lehet. A­­nem isolált véleményen levők pedig aligha képesek lesznek arra.“ Második kellék egy versenytér. Hogy Kolozsvárit versenyeink beszüntetése után többé versenytér és a szükséges épületeket előteremteni a lehetetlenségek közé tartozik, úgy hiszem, kellőleg kimutattam. Harmadszor kellenek díjak. Az állam­díjak megszűntével — mert azokról ideigle­nesen való lemondás, végmegszünéssel azo­nos , melyek minden meetingnél a közpon­tot képezik, mely körül csoportosulnak a többi dijak, amazok nélkül, bármily gazdagon do­tált magándijak sem képesek a versenyeket fentartani. Negyedik tényező a versenyló. Még ak­­kor is, ha spirituális éltévé, conserválni le-és tenyész anya­got, se sokat érnénk vele. Mint minden e földön, úgy a telivér is tökéletesedik, és ha e czéltól csakugyan oly távol állunk, mint azt czikkire véli, nem helytállásra, de kettőzött léptekkel való haladásra van szükség. A con­­serválás e módját még nem sikerülvén a tu­dománynak feltalálni: a versenyek megszün­tének elmaradhatatlan következménye lenne az erdélyi lótenyésztés rohamos visszamene­­tele, és rövid időn eleste. Elv­tünk van képe a jövőnek, melyet czikkíró tervének keresztülvitele teremtene. Nem szépítettem azt — igaz, de nem is használtam a valónál sötétebb színeket . Hogy nem ez, a­mit elérni óhajt, azt perczig sem kétlem, ha telivér erdélyi és hozzá sport­­man is. Czikkirónak még csak egy kitételére óhajtok felelni. Igyekezzünk, úgymond, visz­­szahódítani azt, mi egy idő óta oly rohamo­san indul a decadencenak: kitartó, erős és minden körülményekben biztosan használha­tó erdélyi paripáinkat. Ez, ha jól vettem ki, más szavakkal (Vége.) ő benjárt S.­Szentgyörgyön, be akart állani huszárnak, de mert a mértéket nem ütötte, nem vették be. Elment innét Kézdi- Vásárhelyre, onnan is elutasították. — így járt Csik Szeredában és Udvarhelyen, s mi­kor idáig jött, a remény végpontján állott hogy czélja nem sikerül, ezért lépett fel el­lenem az irtára módon s kijelentette, hogy ha be nem vettem volna, nem ugyan enge­­met, de magát előttem bizonyosan főbelőtte volna, mert nem tudta volna túlélni azon idenne a meglevő verseny­szégyent, hogy volt tanuló társai közül ő le­gyen egyedül az, ki huszár nem tud lenni. Végig harczolt. Forradalom végeztével mint Ugyvéd élt Hidvégen, most nem tudom hol lehet. — Kicsi huszár volt nagy lovon, és nagy bátorsággal szivében. 1849. elején K. Horváth János elfog­lalta a székbeni kormánybiztosi hivatalt. Majdnem első teendőjének tartotta el­rendelni a sorozást, egyelőre 17—28 éve­sekig. Ugron János elnöklete alatt kezdette meg a bizottság a sorozást. Azon fiuk, kiket február elején soroztam volt be, már márcz. 13-án rohammal bevették Szebent, holott ezen újonczok némelyike még a puska tölté­sét sem tanulta meg, sőt volt egy kedei fiú, ki puskája első töltését nem merte kilőni, mert másodszor megtölteni nem tudta volna. Ezért 28 kisebb nagyobb csatában részt vett, s szuronynyal csodákat miveit ugyan, de pus­a ki a nevezett urat WW, az szavaiban­­ káját az első töltéssel hozta haza, annyival kevésbé kételkedhe­­k, mert a jár- Soroztunk s mindig soroztunk. Több­­paüvek nagy bőségével rendelkezik, Győri-­szer átnéztük már az azelőtt megvizsgáltakat, Deési kiállítás. .. kérdés volt olyan, mely a kiállí­tásunk iránt érdeklődőket aggodalomban tar­totta , a szállítás és szállásolás. — Megszűn­het minden legkisebb aggodalom, mert e kér­­dések is a legjobban vannak megoldva. — Kibédi Biasini Domokos úr nagy­vállalkozó­val személyesen érintkeztem és a végrehajtó bizottság nevében azon írásbeli megállapodás­ra jöttem vele, miszerint­­ Kolozsvártól ki­indulólag annyi kocsit bocsát a vendégek ren­delkezésére, a mennyire szükség leend. — S­­ ki a nevezett urat :-----! kocsiján 2 osztály van, az elsőnek ára eddig s besoroztunk mindenkit 36 éves koráig, ha 3 frt 60 kr., a 2 iknak 2 frt 90 kr volt szer­házas volt is, de magtalan, mélyenként Kolozsvártól Deésig vagy vissza. Mikor azt hittem, hogy nem tudna utá­n A­ tárlat alkalmával az első ára leend 2 1 vatu senki 10 legényt kapui katonának, egész frt 50 kr, a másodiké 2 frt 25 kr. A jelent- járásomban, elősunoyog az én kedves bará­­kezésnél (jelentkezési iroda a Biasini szálló­­­tóm Feleki Miklós, s alig néhány nap alatt dában) tour és retour jegyet kell váltani és összetoboroz egy századra való legénységet, megjelölni azon időt, mely alatt a jegyet ér­vényben kívánja tartatni. — Ez persze a tárlat tartamának idejéig, t. i. legfelebb 8 na­pig lehet érvényes. — Egyébiránt vállalkozó úr határozottan kijelenté, miszerint őt nem nyerészkedési vágy, de tárlatunk iránti őszin­te érdeklődése vezérli. Fenn mintegy hangsúlyozni kívántam, hogy a kiindulás Kolozsvártól lesz, azért ta­nácsos lesz vendégeinknek csak e városig használni a vaspályát, mert ha ezt Apahidáig tennék, nem bizonyos, hogy itt kocsira ta­lálnak. Kénytelen voltam erre részletesen ki­terjedni, mert majdnem mindennap érkezik kiállítási titkárunkhoz felvilágosításért, meg Csábító szavaival maga után vitte azokat, kik bizottságunk által családi okokból a sorozás alól felmentettek, s elcsábított több gyerme­kű apákat. Ezen eredmény feletti örömben nálam egy éjjel jó nagyot mulattunk, s akkor taní­tott ő és Laczkó egy nótára — a Gott er­­halté dallamára, — szövege Laczkó által lé­vén szerkesztve — kárpótlásul a toborzott század legénységért. Ezen kis kitérés után kijelentem, hogy az elől megirt okokból, nincs okom másí­tani azon állításomon is, hogy Petőfi 1849. jul. 30-31. közötti éjjet itt nálunk Varga Zsigmondnál töltötte. A Manassis históriákon nem volt sem­keresés. Bovánkovics úr ugyan igen szívesen­­ mi okom megdöbbenni, miután én ilyesmi és roppant készséggel felel meg a rain-­ gyantásról már az 50 es években hallottam, dentn­en nyilatkozó óhajoknak, de tekintve, is ez, és ehez hasonlók, már 20 év előtt biz­­hogy a titkár segédszemélyzetével oly­annyi­ lapilag tárgyalva valának. Tudja jól ezt, ki rá igénybe van véve, hogy a reggeli 5 óra ezen kutatásokat figyelemmel kisérte őt már íróasztalánál találja s azt csak késői^M^- r “-------- ‘50“' ■ Én a Manasses által állitottnál még naf­estve hagyja el, tehát igen kívánatos volna, ha mennél szélesebb körben vennék tudomásul a fentieket, valamint azt, hogy elszállásolás rendezésére fölkért Deés városi rendőrfő­kapitány V­ékony Ferencz úr a legnagyobb buzgalommal tesz elvállalt feladatának eleget, s a­mint értesültem, már eddig 200-nál több személyre van gratis lakás előjegyezve, mert ezt a polgárok a legnagyobb előzékenységgel ajánlják föl. — S igy lakás tekintetében sem lesz hiány, a mitől pedig, úgy látszik sokan tartanak, mert már jó előre — bizo­nyára helyes előrelátással — lefoglalták egyik mert azon rét eltűnt Miként láthatta, Petőfi kevés különb­séggel csak olyan öltözetet hordott azon na­­pon, min­t én. Ha akartam volna, sem állott módom­ban Kemény Simont utánozni, mert mig én lovamat rendbe hoztam, s mint gyakorlatlan lovas arra felülhettem, Petőfi addig már el­ment volt, s h­ihetően a fogadó udvarán ha­gyott szekeréhez tartott. A falu között átha­­ladtamban én őt nem láttam, csakis a Kis Báni útnak az országijába szögellése táján lévő dombról vissza nézve véltem őt egy fu­tó alakban megösmerni . Ha való az, a­mit b. Heydte beszélt, akkor aligha csalódtam. Végre tudatom azt is, hogy Horváth Ambrus valódi vagy költött névaláírással a Honban megjelent s 1848—9 ki honvéd in­­formatiója után készült közleményre észrevé­teleimet már megtettem, s azok nemsokára való megjelenését remélem. A mit itt meg nem írtam, azt feltalál­hatja ott a szives olvasó, vagy ha a mit vár ott sem találná, ha türelme lesz, meg fogja találni a dr. Dus Adolf ur közremunkálásával nemsokára megjelenő recapitulatióban. Azon a f­i­g-e­m­b­e­r­r­e­l pedig, ki az 1848—9-ki honvéd köpenye alatt rejtőzik, ezúttal mindenkorra — végeztem. Lengyel József­ azt teszi, hogy a most Erdélyben nevelt lo­vak rosszabbak a régieknél, fía czikkiró csak­ugyan nem iszlálva áll b­e vételirányon, úgy megbízói, kiknek véleményét tolmácsolja, alig lehetnek mások, mint Sárga Péter és Korn­hauser. Tenyésztőtől , ki régen is az volt , ilyesmit nem hallani. Czikkiró a kolozsvári versenyek első éveit említvén, hihetőleg az akkori és a mos­tani versenyzők közt tes­z hasonlatot. Bármily előnytelenül it is az ki régi jó pajtásaimra, ki kell mondanom, hogy ha lehetséges volna az első évek nagy díjainak nyerteseit az utób­bi időkben az apróbb díjakra pályázó lovak­kal szembe kiállítani, amazok biztosan rövi­­debbet húznának. A mostani államdíj nyerte­sekkel pedig Handicap nem volna képes őket egybehozni. Kimondom ezt bátran, nem vonok le általa semmit az akkori tulajdonosok és te­nyésztők érdemeiből. Nehezebb volt az ak­kori viszonyok közt azokat a lovakat nevel­ni, mint ma Nemzeti vagy Derby nyertest. Nagyobb volt az értém­, ha az elismerés nem is. — De hát mióta is szokta követni nálunk elismerés az érdemet ? ők megtették a magukét és még töb­bet is. Leküzdve a kezdet nehézségeit, el­egyengették az utat, melyen biztosan halad­hat az elkényelmesedett uj nem,odók. Nem kisebbítem ez által az akkori de­rék versenylovakat sem. Eclipse-ről a lab­u- sok ma is azt hiszik, hogy ló még azóta nem volt, mely őtet felülmúlhatná , és ha ma fut­na , egy Selling-Plater megverné. Ha talán egyszersmind a kolozsvári ver­senyek életbe lépte előtti állatok dicséretére zeng az ének, nem arrogálom magamnak, hogy e felől véleményt mondjak. Hivatkozom egyszerűen ama tenyész­­ekre, kik ezelőtt 30—40 évvel azok voltak, és utóbbi időkig azzal foglalkoztak. De fe­lesleges magunkat ily naiv kérdéssel nevet­­ségessé tenni; elég érthető válasz az, hogy az erdélyi tenyésztők se készek a kereszte­zéshez megszerezni azt, a­mire ma már a lótenyésztésben legelmaradottabb államok is törekednek: az angol telivért! És ha hosz­szas tapasztalás után csakugyan meg lettek volna győződve az úgynevezett régi erdélyi faj előnyéről, bizonyára nem hagyták volna kiveszni e fajt akkor, mikor még lehetsé­ges lett volna azt az utókor számára fentar­tani. Hogy a helyze­ről tisztább fogalommal legyünk, szükségesnek látom itt felemlíte­ni ama körülményt, hogy 1848 előtt pár év­vel, oly magas fokon állott Erdély a főne­­megkésnek, mint a birodalom bármely más tartománya; ez bármily különösen hangzik is, nem üres kérkedés; adatokkal bebizonyít­ható tény. És hogy azt elérte, egyedül a pes­ti első versenyeknek és az azok következté­ben megindult telivér importatiónak köszön­hette. Mégis Petőfi, Sz.-Keresztur, 1879. szept. 6-án. Imre Sándor beszámoló beszéde (a kolozsvári t. egyetem szept. 11-i­i megnyitási ün­nepélyén.) Nagytekintetü egyetemi közgyűlés! Tisztelt közönség! Midőn az egy év előtt rám bízott hivatalt, e kir. tud. egyetem rectorságát, t. utódom kezeibe átadom, kötelességem az egyetem ez évi tör­ténetét röviden ismertetni, a benne előfordult változatokat elsorolni, hogy előha­­ladásunk és hiányaink az egyetemi összes kö­rök és a t. közönség előtt ismerve legyenek. I. Az egyetem hivatalos személyzetére tartozó adatok közt első helyen gyászos ese­ményeket kell említenem. Ily gyászos esemény dr. M­á­c­h­i­k B­é-­l­á­n­a­k, a belgyógyászat ny. r. tanárának, az egyetem 1873/4 évi rectorának, a ritka tudo­mányos készületéért egyetemünk díszének, emberiségéért, szelíd nemes lelkéért a na­gyobb közönség köztisztelete tárgyának gyá­szos halála. Már a tanév kezdetén hanyatló egész­sége helyreállítása végett hat havi szabad­ságot nyert, utóbb ismét ugyanannyit. Tan­széke ideiglenesen helyettesre dr. Büchler Ignácz tanársegéd- és magántanárra bízatott. De meghosszabbított szabadságideje még le sem telt, midőn ezen egyetemet s a hazai tudományosságot érzékenyen sújtó, de mind­nyájunkat, kik­et ismervén tiszteltük, lesújtó nagy veszteség a leghosszabb életre méltó férfi 40 ik évében bekövetkezett. Egyetemünk, igyekezett az elhunyt kartárs iránt kegyeletét kifejezni. Megbíz­tuk Budapestet­ időző kartájunkat Sza­mosi János tanárt, hogy az elhunyt felett fájdalmunkat síri beszédben kifejezze s sir­­halmát koszorúkkal diszesitse. Mi pedig örökre fogjuk szivünkben hor­dozni a tisztelt és derék kartárs emléke­zetét , Nmrgy miniszter úr rendeletében in­tézkedett, hogy e tanszék pályázat útján minél előbb betöltessék. Fájdalommal emlékezünk meg dr. M­i­­n­a János kartársunkról, az állatjárványtana és állatrendészet ny. r. rendkiv. tanáról, szak­beli érdemeiért koronás aranyérdemkereszt tulajdonosáról, ki folyó évi febr. elején elbo­rult elmével szállíttatott Budapestre, egy­előre 6 havi szabadságidőt nyerve. Tanszé­kének betöltése iránt az intézkedés utóbb fog bekövetkezni. Ide tartozik megemlítnem, hogy a néh­é­z i­f­j­a Ferencz elhunyta által megürült leiró és térboncttani tanszékre dr. Török Aurél, addig az élet- és szövettan ny.r. ta­nára helyeztetett át, saját kivonatára, — he­lyébe pedig az élet- és szövettan ,­­ dr. K­­­u­n Nándor neveztetett Lj3l1*l évi dor? it hi­vatalos esküjét múlt évi decz. 17 Vj 1­1 hi­eil­le, működését meg is kezdette. Torma Káról egyet, ny a budapesti egyetem régiség, /8 . H tanszékére tétetvén át, az első félév v­­olt egyetemről eltávozott; miután a 2‘11i évben dr. Vályi Gábor helyes fő­helyébe a közjog ny. r. tanárává dr . W­e­ner Gusztáv u.­szebeni jogacad . 1,11111 neveztetett ki, ki előadásait a mn,i a most tanévvel kezdi meg. Már a múlt tanév elején kezdeti» ködését dr. F­a­b­i­n­y­i Rudolf a vegytan ^ tanára, ki ugyan a tájon a középiskoL^' nárképezde tanárává és a t. vizsga ^ l­ság tagjává is lett. Szamosi János ugr tanár, tanár, pezdei igazgató ez intézet vezetésével to­ti­ három évre is megbizatott. A tanév végén dr. S­z i 1­a 3 a bölcs, kar felterjesztése alapját. „ a sémi nyelvekből tartandó nyilvános elavá­­sokra felhatalmazta. 1 .A. 6 falséi Dr. A­j­t­a­i Sándor h ny. tanár 1 törvényszéki orvostani előadásáért" b­ertol­! díjösszeggel (164 frt.) jutalmaztatott valaa­mint Vályi Gábor is a közjog­beli HTL előadásáért (mindkét félévről). Dr. Kolozsvári Sándor és D­évári Kelemen nevére a hazai levél­tárban teendő kutatások végett egyenként 4° frtot engedélyezett a Nagyméltóságú minis­tér ur. Felméri Lajos ny. r. tanárnak a angol iskolaügy és tanügyi irodalom tanul aranyozása végett félévi utazásra 800 fenn­­adatott. Dr. G­é­b­e­r Ede r. k. tanárt ő felej­ge f. é. ápril 29-dikén kelt legfelsőbb elha­tárolása által ny. r. tanárrá nevezte ki. Dr. Brundt József és dr. Törik Aurél ny. r. tanárok f. é. aug. elsejétől fog­­va évtizedes pótlék élvezetére léptek elő Dr. A­b­­ Antal ny. r. tanárt a az.-ud­varhelyi és u.-váradi reáliskolákhoz, érett­ vizsgálatokra a nörgy miniszter úr ez év­ben is kiküldte. Itt lesz helye megemlítnem, hogy tisz­telt társunkat , dr. B­r­a­s­s­a­i Sámuelt, a egyetem megválasztott rectorát, a haza és külföld természettudósai részéről, ritkámén tiszteltetés érte. T. i. mintegy 80 szaktu­dás Európa manden országából tisztelte meg üdvözlő iratál, fényképével, annak az érde­kes eseménynynek 40 éves fordulónapja melyen néhai Endlicher István, nagyér­demü növénytudós, egy új-hollandi növényt t. kartársunk nevével jelelt meg. a raegu­si telő fénykép-album, a szaktudósok arcké­­pes gyűjteménye folyó évi aug. 5 év adatott át, magánkörben, a megtisztelttel legszoro­sabb, legrégibb kapcsolatban álló testü­le­tek képviselői jelenlétében. De a magánü­­ünneplés oka és tárgya minket is mélyebbet érdekel, mintsem itt elhallgat­hattuk volna Ugyanez évben Imre Sándor bölcs, kar­tnár a m. tud. academia rendes tagjává vá­lasztatott. Az egyetem volt növendékei közül us­zási ösztöndíjt kaptak : dr. Dezső Béla 1200 dr. Boros Gábor, dr. Kiss Mór és Vá­lyi Gyula félévenként 500 írtjával. Egyetemi magántanárságra bocsátatat nyertek: Dr. Büchler Ignácz a kopogta­tás és hallgatódzástanból, dr. Góth Manót szülészeti rantétanból, dr. Kiss Mór a ró­mai örökösödési jogból, — dr. Schilling Lajos a római történelemből, — Melka Vincze a rajzból. Egyetemi magántanitóink D­u­r­er J­­zsef franczia, Kovács János angol nyel tanító az 1877/8 tanév m­ásodfelére 100, 1878/9 tanév első felére 108 írtjával jul­lomdist nyertek. Gélei József gyorsírás méltó 1877/8 tanév másodfelére hasonlóul 10 forintot. Tanársegédekké lettek ez év folytában az orvosi karnál dr. R­á­c­z­k­ö­v­i Sámuel boneztan, dr. Vaj­na Vilmos bőr­­én bújj' kórtani, dr. Fil­ipán Emil kórboneztani,­­ V­ékony Albert szemészeti tanszékek ure lett. — Végül a szerencsétlenül elhunyt dr. F­a­r­c­z­á­d­i N. Imre helyébe élettani inté­zeti tanársegéddé lett Krausz Ignácz»11'­gorló orvostudor. Az államorvostani int­­s tüdővészben elhalt tanársegéde dr. A­l­b­e­r Árpád helye eddig betöltetlen.­­ A mathern, természetűd, karkan­ rés Vilmos természettani, dr. Primácz György ásvány- és földtani, Koch fere vegytani tanszékeknél. 11. A működő tanerők száma a lefolyt­ben ilyképen állott: ...jó A jogi karban 12 nyr. tanár, 1­0,0 összesen 13, 4. Az orvosi karban 9 nyr. tanár, 1 10., kívüli, 1 helyettes, 2 magántanár, 1 segéd, 2 ösztöndíjas, 2 ösztöndijtalan növendék, összesesen 27. , 3 A bölcsészeti karban 11 nyí. tag magántanitó, összesesen 14. R­al. Ide kell még számítanunk dr. B .1 8 a i Sámuelt, ki e karnál a szarszkrit­a nyilvános tanítására már évek óta jog° tett s e tárgyat elő is adta több . A term. mennyiség karban 8 DJ­­ B nár, 1 magántanár, 5 tanársegéd 03 tizennégy. Összesen 68 tanitó egyén. Az elsorolt tanárok és elő' „„ OIOU1UIL inuaiuK tanító *1 a lefolyt tanév első felére ily bz*uiU adásokat hirdettek :­­23 térff* gy»k2. 1. A jog- és államtud. karban­ból hetenkénti 94 előadási órát. ^ 2. Az orvosiban 29 tárgyból a gl­­aj­­latokkal együtt hét, 122 órát. (a 10 ^­tani és kórvegytani gyakorlatokat­­ számítva.)

Next