Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-11-08 / 256. szám
előtt nyilatkozni méltóztatik. (Mozgás a baloldalon.) Mindenesetre 60 millión föltü tolt, úgy emlékezem 64 millió a deficit. Az összehasonlítás tehát nem úgy áll, hogy akkor 8, most 24 millió, a viszony az, hogy 64 és 24. (Mozgás a baloldalon.) Ez financziális szempontból már maga nagy különbség. De különben, t. képviselőház, bár az előttem szólott képviselő úr felszólalása másutt más értelemnek és más felfogásnak is adhatna helyet, én a magam rszéről sokkal jobban hiszem ismerni a magy. törvényhozás tagjait, semhogy szükségesnek tartanám hoszszasabban indokolni azt, hogy midőn a királyi udvartartás költsége egyforma összegekben állapítandó meg a monarchia két állama által, midőn ezt a törvény mondja, midőn a másik állam ezen udvartartási költségeket nem felemelve, de a már egyszer megállapított összegben megszavazza, akkor nézetem szerint nemcsak erkölcsileg, de tisztán politikailag is lehetetlenség, hogy a mi részünkről ebben ellenszegülés történjék. (Úgy van jobb felől.) Azt hiszem, nem tartozik ide és nem helyes az udvartartás belső ügyeit elemezni és vitatni. De egyről biztosíthatom a t. képviselő urat, és ez az egy az, hogy épen azon körökben, amelyekben a magyarságra egyedül lehet nagy súlyt fektetnünk, századok óta nem volt oly magyar udvar, mint a minő ma. (Úgy vaan ! Élénk helyeslés jobbról.) Ezek folytán egyszerűen kérem az ajánlott összeg megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) Lukács Béla megjegyzi, hogy a 79- diki deficzit a boszniai költségekkel nem 24, hanem 33 millió s így ezt kellett volna a miniszterelnöknek a 73-ki deficzittel összehasonlítani. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy ő egyszerűen Urányi adatát akczeptálta; ha ez nem helyes, feleljen ő érte. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Szólnak még Irányi Dániel, Madarász József, Apponyi Albert, Hefy Ignácz, Zay Adolf és Thaly Kálmán. A ház a törvényjavaslatot elfogadta. Végül Pázmándy Dénes terjesztő elő interpelláczióját, mely így szól: Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz bizonyos államkötvények általa történt eladása tárgyában. 1) Való-e, hogy a pénzügyminiszter úr f. év októberben — s nem szeptember hó folyamában — Waitzenkorn és fia helybeli pénzváltó üzletében 11.600 frt. névértékű urból-váltsági kötvényeket árusított el személyesen ? 2. Való-e, hogy pénzügyminiszter úr hasonlat oly hitelpapírokat, melyekre nézve f. év október 18-án a képviselőházban tartott expozéjában a törlesztés meghosszabbítását helyezte kilátásba, illetőleg önmaga javasolta, szintén október hó folyamában az itten székelő magyar leszámítoló banknál (Dorottya utcza) eladott ? 3. Van e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy hozzátartozói többen ugyan ilyen értékpapírokat ugyanazon időkben, s nagy összegekben adattak el? 4. Miképen tudja a miniszter úr ezen tényeket összeegyeztetni hivatalos állásával és titoktartási kötelezettségével ? Szapáry Gyula, gr. pénzügyminiszter, T. ház ! A parlamenti gyakorlat és a nálunk bevett szokás azt hozza magával, hogy e helyről oly tényekért vagy mulasztásokér feleljen a kormány tagja, melyeket hivatalos működésében elkövetett. Ily tényekért a választ megadni a képviselőház iránti tisztelet s saját kötelességem érzete folytán mindig kötelességemnek tartottam. Ez alkalommal is megteszem ezt, a t. ház előtt kijelentvén, hogy semmi oly tényt, melyből azt lehetne következtetni, hogy hivatalos állásommal visszaéltem, vagy hivatalos állásomat saját előnyömre felhasználtam volna, nem követtem el s azért kérem a t. házat, hogy ebbeli válaszomat méltóztassék tudomásul venni. A t. képviselő úr azonban kiterjeszkedett más ügyekre is, olyanokra, melyek magánjellegűek. Ezek most már több nap óta a sajtóban több oldalról hangoztattak. Épen a több oldalról tett nyilatkozatok folytán ki-ki s így a háznak is minden tagja magának tudomást és saját felfogása szerint magának meggyőződést szerezhetett a dolog réibenállása felől, valamint arról, van e itt kárhoztatandó eljárás vagy nincs. Ily magánjellegű ügyet illető kérdésre azt mondhatnám, hogy e helyről nem is tartozom válaszszal De én tovább megyek s azt mondom, hogy mindezért ami e dologban az én részemről a lapokban nyilvánosság elé hozatott, a felelősséget igenis elvállalom. Mindazt azonban ami ezentúl megy, határozottan valótlannak vagyok kénytelen állítani, amint eddig is valótlannak kellett nyilvánítanom. Az ide vonatkozó kérdésekre tehát többet e helyről nem mondok, hanem kijelentem, hogy magának a képviselő úrnak, ki e kérdéseket tette, teljes készséggel és nyíltsággal a választ megadni kész vagyok. Magára e kérdésre adott válaszomat, kérem a házat, méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Pázmándy Dénes kijelenti, hogy e dologról neki más felfogása volt. Azt hitte, hogy ha az ügy minden kétséget kizárólag meg nem cáfoltatik, veszélyezteti a képviselőház s a kormány iránti bizalmat Mindamellett a választ tudomásul veszi, habár azt kielégítőnek nem tartja. A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Ezzel az ülés 1 órakor véget ért, fogja ellepni. A részgyűlés Homonnai mellett nyilatkozott, s Szukait, a márcziusi gyűlésből felküldött követet, Kassáról Thurzó György és Dóczi András áprili0 tól azzal a felhívással bocsátották haza, hogy mondjon le Rákóczy a fejedelemségről s engedje azt Homonnainak át, ki egyelőre, addig, mig Thurzó megjárja Bécset, csendességben fog maradni. Homonnai ez elhatározásában talán a portának is volt része, hol Balassi, a Rákóczy követe mégis kivitt annyit, hogy a szüle Jván megintette csauszai által Homonnait: hadat ne vigyen Erdélyre, hanem szép szerével egyezzek ki a fejedelmeimel. Az üzenet, melyet Szuhay Thurzótól hozott, s főként azon körülmény, hogy ez leplezetlenül tudatta, hogy Homonnai érdekében Bécsbe utazik, rögtöni intézkedést kívántak, azonnal kellett valamit tenni azok ellensúlyozására. Ezenkívül a Balfasitól kapott hír a portai fordulatról, az ottani viszonyoknak jó karba hozása szükségessé tették, hogy Rákóczy is tegye meg a kellő intézkedéseket. Nem lehetett tehát bevárni a júniusi egyetemes országgyűlést, hanem a dolgok sürgősségéhez képest a fejedelem máj. 12- től a fő- és tanácsurakat, s a nemeseket értekezletre hívta magához Fehérvárra. Nemesek és főurak szép számmal jöttek össze. Mint a politikai küzdelmekben általánosan világszerte mindenütt, a szenvedély itt is mindenik pártnál az ellenfél törekvéseit képtelenségig túlzottakká nevelte s tetteinek indokait önzésben, hazafiatlanságban kereste. Ha Homonnai nem átallotta az ő ,szép apjának" sántaságát nevetség tárgyává tenni, a fejedelem párthívei nem is vádolták kisebbel, mint hogy magyar király akar lenni. A fehérvári értekezlet a portai dolgokban beállott jobb fordulatot fel akarta használni. Elhatározták a portára újabb követséget küldeni, (júl. 20-án) s Veres Dávidot és Weiss Mihályt nevezték ki. Utasításába adták sürgetni a portán az athnámot, a a szokásos jelvényeket. Ne tűrjék, hogy mint Murad idejében, a pasák nevezzenek ki fejedelmet ; ellenkezőleg utasítsák ezeket, hogy szükség esetében segéljék meg az országot Erdély fegyveres erejét ne vegyék igénybe; a az országon török erő ne vonuljon át. Boksányt, Moldvabányát s Világosvárt adják visssza, a az évi adót tíz évre engedjék el. Tanácskozás alá vették a Thurzó által küldött üzenetet, s hogy végre Rákóczy elismertetését kivigyék, elhatározták oly embert küldeni a császárhoz, ki nála személyileg is kedvelt egyén, s erre nézve Sennyey Pongráczot szemelték ki. Minthogy pedig az ország eddigi, a három nemzet három pecsétjével lezárt leveleinek hitelességét kétségbe vonták, a Sennyeynek adott teljhatalmat a jelenlevő főurak, főispánok, székely királybirák és szász királybirák mindnyájan személyesen aláírták és megpecsételték (jun. 25- dikén) azt, számszerint 36 np. Maga Rákóczy is írt a császárnak : tudatta vele Sennyey Pongrácz küldetését, s bocsánatot kért, hogy hamarabb nem küldhetett követet. Ez fogja ő felségét hűségéről biztositni (máj. 26.) Irt Mátyás főherczegnek is, (máj. 27.) kit illetőleg Sennyey meg volt bízva, hogy hozzá is térjen be. Maga Sennyey elindulása előtt Forgácsnak irt, felvilágosítandó őt az iránt, hogy az országban senki sincs, ki Homonnait akarná fejedelmnek, mindenki irtózik tőle, egyszersmind figyelmeztetvén is, hogy most, midőn már külső ellenség nincs, kerüljék a belviszályt. E végre Horn urnáihoz is küldött Rákóczy követet, Pócsy Simont, ki által ötszemélyes találkozásra hívta fel. Nem volt ettől idegen Homonnainagyságok előbbi minden engedelmességre szoktatott fiát, úgy minden idegességet szivéből kivetvén, mindenekről nagyságoddal bízvást szólhassak" — ha Nagy-Bánya máj. 30 ró., s a találkozás megtörtént. Homonnai lemondott ugyan igényeiről a fejedelemséghez, de Bocskay koronáját magánál tartá, s Husztot és Kővárt nem adta ki kezéből. A mezőgazdasági kérdés. (A magyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottságának emlékirata a képviselőházhoz az ország mezőgazdasági helyzetéről.) (Folytatás) Hogy az 1848-iki döntő körök arról nem gondoskodtak, megbocsátható, hiszen abban az időben a mezőgazdaság csak dilettantizmus volt, vagy még annyi sem; azonban két évtized tapasztalásaiól okulni lehetett volna hogy azóta földmivelési tekintetben nevezetesen megváltoztak a viszonyok, látva, hogy a földmivelés súlyos terhek elviselésére lett immár hivatva, hogy az államháztartás terhei túlnyomólag annak vállain nyugtdznak és hogy és ennélfogva a kormányzat legmagasabb figyelmét, gondoskodásait igényli az, mindenesetre megérdemli, hogy egy miniszter vezetése alatt az ország legkiválóbb tehetségei foglalkozzanak ügyeivel napról napra és ne oly miniszter, kit a távirda, a postaigazgatás ezerágy személyes kérdései olyannyira igénybe vesznek, hogy ha volna is hajlama reá a mezőgazdaság ügyeivel tüzetesen foglalkozni, akkor se tehetné. Midőn azonban az országos gazdaértekezlet határozatai első pontjául ,önálló földmivelési minisztérium" felállítását mondotta ki, távolról sem gondolt központi hivatalnokok terjeszkedése, új osztályok alakítása és egy csoport új tisztviselői állás teremtésére, javaslatának indoka csupán az, miszerint az e ekégesnek tartja, hogy midőn egy ország közgazdasági viszonyai oly válságos állapotban vannak, melynek orvoslása, lehet, évtizedekre ható öntudatos, eggedetlen kormányműködés megfelelő volta érdekében a kormánynak egy tagja legfőkép ezen, belügyeink legfontosabb ágazatának szentelje tevékenységét, leginkább ezen ügy érdekeit gondozza és képviselje. Ez indokát merítette azon meggyőződésből, hogy az ország érdekeinek szívén hordozására hivatott törvényhozó testület a gazdasági állapotot javítása érdekében szükséges törvényes intézkedéseket halogatás nélkül helyes érzékkel megalkotandja és a földmivelési miniszternek a gazdaság emelésére szükséges és megfelelő összegeket rendelkezésére ellítandja. Mert ha tudjuk is, hogy jelen viszonyaink között milliókat nem igen áldozhatunk, de azon összegeket, melyekre az anyagi létünk alapját képező földmivelés fentartása és fejlesztésére szükségünk van, a t. képviselőház meg nem tagadhatja, naiv az annyi volna, mintha azon kútnak, melynek vizéből élünk, forrását elapad, engedjek. " Nézetünk egyébiránt az, hogy azönálló földmivelési minisztérium" felállítása az állam pénztárára háramló m minden nagyobb teher nélkül, csupán a minisztériumon új és czélszerűbb csoportosításával is könnyen keresztülvihető. Mert ha már magát azönálló földmivelési minisztérium" felállítása, mely az állam- és közalapítványi birtokok és az összes állami és közalapítványi erdők kezelésének és rendezésének kézbevételével hivatásának megfelelő hatáskört találva, úgy az állam gazdálkodására, mint magára az egész ország gazdaságára a legjobb eredményeket mutathatná fel, alig számbavehető kiadásokkal járna, mindenesetre a legkönnyebben és minden költség nélkül létesíthető a mostani viszonyainknak leginkább megfelelő ,közgazdasági minisztérium" felállítása. Keresztülvihető ez azon egyszerű és hogy úgy mondjuk, természetes beosztással, mely szerint a posta- és távirda- ügyek vezetése kivétetvén a jelenlegi minisztérium hatásköréből, ezen ügyek a tulajdon- képeii illetékes közmunka és közlekedési minisztérium keretébe helyeztetnek be, és bátorkodunk ez alkalommal, habár csak mellesleg is, azon nézetünknek kifejezést adni, hogy a posta és távirda egyesítése, — tekintettel az ez által elérendő évi megtakarításokra, — mindenesetre gyorsabb megoldást érdemelne. A létesítendő ,közgazdasági minisztérium" felölelné tehát a földmivelés, ipar és kereskedelem ügyeinek kizárólagos gondozását, legragasztosabb feladata fogván lenni, e legfontosabb érdekeket egymással öszhangzatban minél nagyobb virágzásra juttatni. És midőn ily szervezéssel a központi képviselet mi újabb terheket sem róna az állam pénztárára, a nagyobb és sikeresebb működésre elengedhetlenül megkívántató külközegekkel is fog ezen minisztérium megfelelő módon és szintén anyagi áldozatok nélkül rendelkeztetni. Elsősorban munkatársul és szakkérdésekben tanácsadóul fogja bírni az ország központjában felállítandó ,gazdasági tanácsot", mely az ország különböző vidékeinek viszonyaival teljesen ismerős gazdák és a gazdasági tudomány minden ágazatából kinzemelt szakértőkből lesz összeállítandó. Ezen nem túl sok tagból álló testület hivatva lenne a közgazdasági miniszter által elébe terjesztendő tervezetek, indítványok felett véleményt, illetve javaslatot adni, s az ország gazdasági szükségeiből merített önálló indítványokat tenni. Anélkül, hogy további indokolásul a külföldnek hasonló testületeire hivatkoznánk, elegendőnek tartjuk megemlíteni, miszerint nálunk is három ily országos tanács létezik, a.m. az oktatásügyi, közegészségügyi és képzőművészeti tanács, melyek alakítására kétségkívül az adott okot, hogy az általuk képviselt ügyeket a ormány elég fontosaknak és szakszerűeknek ismerte arra, hogy azok kivágó intézkedései közül a külön szaktanács támogatását nélkülözherőnek nem tartotta. Azt hiszszük, hogy a hazai földmivelés ügyét úgy fontossága, mint szakszerű volta szempontjából bátran hasonlíthatjuk a fennérintett ügyekhez. A "mezőgazdasági államtanács" szervezési részleteibe e helyütt nem bocsátkozhatunk, csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a tanács tagjai fizetésben nem részesülnének és csupán a tárnics jegyzője részesülne megfelelő évi tiszteletdíjban. A földmivelés érdekeinek szakadatlan és nyomatékosan gondozó vidéki közegei a gazdasági egyesületek lesznek. — Nem áltatta magát az országos értekezlet biu ábrándokkal, nem volt előtte titok azon apathikus tétlenség, mely a jelenleg létező gazdasági egyesületek legtöbbjein, erőt vett. Igen azért, mert tudta, hogy a gazasági egyesületek jelenlegi állapota mellett, azoktól hathatós, erőteljes működést nem igen remélhetünk, ez okból határozta el minden eszközzel, még önnegadóztatás útján is, s e gazdasági egyesületeket új életre ébreszteni. Az országos értekezlet e tekintetben elhatározta, hogy minden megyében egy gazdasági egyesület létesítendő, de egyszersmind ki is mondotta, hogy azok szervezetének teljes megváltozásával ezek fentartási költségeiben — úgy mint az az 1868. VI. t. sz. által a kereskedelmi és iparkamarákra szervezve van — a gazdasági egyesület területén levő minden földtulajdonos egyenes föld adó forintja után fél (V.) krajczár maximum járulékkal vesz részt. Midőn tehát a magyar gazdák a gazdasági hanyatlás érzete által indíttatva, válságos állapotaink javítása czéljából még az önmegadóztatástól sem rettentek vissza, annál biztosabban hiszik, hogy a t. képviselőház és kormány Magyarorság gazdaközönségét ideczélzó törekvéseiben teljes mérvben támogatni fogja. Bizton hisszük tehát, hogy ezen határozataink a t. képviselőház hozzájárulását kinyervén, az ekként újonnan létesülendő gazdasági kamarák lesznek a közgazdasági minisztérium legmegfelelőbb, valóban hivatott és életképes közegei, a közgazdasági minisztérium megfelelő központi közegek mellett hivatott vidéki közegekkel, t. i. a mezőgazdasági, továbbá a kereskedelmi és iparkamarákkal rendelkezvén, rendszeresen és valóban hivatásszerűleg fogja működését irányozhatni a földmivelésipar és kereskedelem ügyeinek kizárólagos gondozására. Ez napjainkban és viszonyaink között annyival inkább is szükséges, mivel általánosan elfogadott nézetté vált ma már, miszerint ha gazdaságunkat súlyosan érintő jelen bajainkból kivergődni akarunk, gazdaságvitelünk teljes rendszerváltoztatása szükséges. Az Agrikultur állam kezdetleges állapotából itt az ideje, hogy átlépjünk a fejlődés további korszakába és erre már ma az előkészületek elkerülhetlenül megteendők. Nem kívánjuk hosszas indokokkal és tények elsorolásával igazolni azon veszélyt, mely a jelen gazdasági rendszer tovább folytatásával mindnyájunkat fenyeget, csak röviden arra utalunk, hogy gazdasági terményeink, különösen gabonánk értékesítése terén mindinkább oly jelenségek tűnnek fel és vernek — fájdalom — állandó gyökeret, melyek gyors léptekkel siettetik a mostani rendszer mellett a gazdasági válság kitörését. De ha nem fenyegetne is bennünket gabnanemüinknek a minden oldalról támadó konkurrenczia által előidézett és a jövőben még fokozottabb , pusztítóbb mérvben előidézendő elértéktelenedése; ha e tekintetben nyugodtak lehetnénk is, avagy nem saját jól felfogott érdekünkben fekszik-e, hogy a túlnyomó gabonatermelés lotteriaszerű rendszerével szakítsunk s egy a józan földmivelés alapelveire fektetett helyesebb rendszert karoljunk fel. E rendszer nem lehet egyéb, mint az elértéktelenedés veszélyével fenyegető gabnatermelés teréről a hústermelés mezejére lépni, szóval az állattenyésztést erősebb, fokozottabb mérvben felkarolni. I . És valóban más egyéb indokokból is itt az ideje, hogy az állattenyésztés nagyobb istápolásban részesüljön. A marhalétszám apadása — mint az általánosan ismeretes — oly elrettentő mérveket ölt, hogy a legkomolyabb aggodalmakra szolgálhat okul. Íme a még évtizeddel ezelőtt marhadús Erdély alig képes egy gulyát felmutatni, vagy hazánk havason vidékein a különben aranybányákkal felérő dús havasi legelők marha hiányában hasznahetetlenül kárbavesznek. E tekintetek voltak irányadók, midőn az országos gazdaértekezlet egyik legfőbb óhajaként nyilvánította, hogy a marhatenyésztés emelésére szánt évi dotáció, félretéve a szűkkeblű fiskális szempontot, évről-évre fokozatosan és oly mérvben emeltessék, hogy általa az e téren észlelhető bajok és hátrányok a lehető legrövidebb idő alatt orvosolhatók legyenek. Nem véljük szükségesnek határozott számokkal körvonalazni azon összeget, mit a nagyobb lendület előidézésére elkerülhetlenül szükségesnek tartunk, csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a kormány által e tekintetben akár a múlt évben igénybe vett, akár a jövő évre előirányzott összeg oly, számításba sem vehetőleg csekély, hogy az, nem hogy lendület előidézésére nem elegendő, de az e tekintetbeni teendők sikeres bevezetésére sem alkalmas. Mi e tekintetben utalunk azon általánosan ismert és a legjobb következményekkel járó eredményekre, mik a lótenyésztés rendszeres emelése által elérettek, és azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a mint a tiszt Háznak áldozatkészséggel párosult bölcsessége mindanynyiszor rendelkezésre bocsátotta az ezen gazdasági ág emelésére igényelt és helyesen felhasznált összegeket nem fogja azt a nemzetgazdaságilag még hatalmasabb szerepet játszó marhatenyésztéstől sem megvonni. Ezen nézetünk szerint egyedül helyes gazdasági rendszerváltozásnak a legrövidebb idő alatt meglesznek kedvező következményei : gabona- és hústerményeink mennyiségileg és minőségileg egyaránt gyarapodni fognak. Ezek értékesítése azonban csakis biztos piac teremtése által eszközölhető, mit gazdasági követelményeinknek megfelelőbb, az eddiginél mindenesetre helyesebb vasúti-tarifa- és kereskedelmi politika követése által érhetünk el. Az országos gazdaértekezlet ennek elérése és állandó biztosítása czéljából elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy minden eszköz igénybevételével is, mielőbb legalább egy, a magyar állam befolyása alatt levő, Magyarországot a külföld nyugati piaczaival összekötő vasútvonal megszereztessék. (Folyt. köv.) el a 200 frtot. Éhez járul azon 6000 frt, melyet aéhai gr. Mikó Imre adott és az illamsegélyből évenkint ezen czélra tőkésített 7000 frtok Sajnos, hogy az erdélyi ref. egyház egykom vagyonosabb tagjait ily kevéssé leli■ ti az egyházias érzelem s ily kevéssé v kli a le'gégetőbb közszükségek orvoslása, Mret bizony nem lehet lelket szónokikkal végrehajtani és le fizetni. közpénztár évi költségvetésében 1880 ra, év’kiad' képen 10,271 frt 51 kr állapittatot meg. az imitványok közt fontosabbak voltak: annak kérése, hogy az államkormány által papjainktól kívánt sokféle kiadványoknak méltánys j.avadalmazása állíttassák meg.Továbbá a tanári állásra választható egyének mimrültségének kellékei iránt, a jövő közgyűlésig, a középtanodák elöljáróságaitól vélemények kéressenek be. A kérvények között feltűnt Kovács Gyul volt nagy-enyedi tanodai erdésznek mitöbb közgyűlésen ismételve megfordult panasza, hogy számadásai 5/5 év óta nem láttatnak el. Megkisértetett némelyek által az igazgatótanács mulasztásainak hivatalos szépítgetése, melylyel a halogatás valódi okait leplezni törekedtek. Az ezt követett egy pár kellemetlen összeszólalkozás meggyőzhette a közgyűlést, hogy a nagyenyedi tanoda vagyoni ügyei kezelése körül a közelebbi években elkövetett nagy botlásokat és mulasztásokat, nem lehet erőszakkal elfeledtetni és elferdítni sajó békesség czime alatt leszoruni a tárgyalások sorrendjéről. * Végre még fölemlítjük, hogy a zilahi óvodához, az ott megürült történelmi tanszékre, ezen tanszék egyik alapítója által kinevezett Somogyi Jenő tanárjelölt, állomásán igerősittetett,azon fentartással,hogy két év alat a tanári vizsgát letegye. r. t. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése. (Negyedik nap nov. 5.) Mai napon kettős gyűlés tartatott, délelőtt is, délután is, s este 6 óra tájt az idei közgyűlés szerencsésen bevégződött. Ez utolsó napon inkább kölesi érdekű ügyek folytak s ezért tudósításunkat rövidre vonhatjuk. Jelentés létetett a b. Baldácsi-féle alapítvány állásáról, mely a magyarországi cazares protestáns felekezetek egyesülésének nagy eszméjét testesítette meg. Alig 4—5 évi rendezkedés múlva ezen alapítvány után, évenkint mintegy 70 ezer forint állandó szegény prot. egyházak felsegülése végett, rendelkezésünkre Az erdélyi ref. egyházkerületnek, 76 óta indított gyűjtések által alakítni kezdett, hasonló czélú házi pénztára, a mostani közgyűlés elébe terjesztett kimutatás szerint, az eddig lejárt 3 */a év alatt még nem érte Magyar kommunisták pere Budapest, dot. 6. A mai esküdtszéki tárgyalás tárgyit Kozma Sándor kir. főügyésznek Csorba Géza ügyvéd és Külföldi Viktor a .Népszava" czimü hírlap szerkesztője ellen indított sajtópere képezte. Oket a sajtóperre egy a .Népszavában* megjelent .Kommunisták riadója* czimü költemény szolgáltatott, mely a védlevél szerint a közbéke és csend erőszakos megzavarástmára lázit. A költemény incriminált verssorai a következők: .Esküszünk, hogy kiirtjuk i gazt, .Szivünknek ez Ad csupán vigaszt“ továbbá .Tűzd ki a zászlót, és riadozzon a vészkilrl .3 a rá morajló népdühe rázza a légűrt.“ Lázitásra czélzónak mondja a vádlevél még a következőket: .3 a javakért mit létre hozasz, bzont jogaidtól foszt meg a gaz. Lám a bitangé mind a mi kincs 3 a tied munkás a bilincs ? Ámde nem is lesz irgalom neki, ki igy mert tiprasi Szent jog, faja kivész mert stb. továbbá .Légy viharoknak menyköve nép s haragodban .Szórjad a zsarnok főkre a vészt szakadatlan. .Esküszünk stb. A kir. ügyészséget R ír ki kir. főügyész képviseli. — A személyesen megjelent vádlottakat dr. Dell'Adami Rezső védelmezte. Vádlottak az általános kérdésekre kihallgattatván : Csorba Géa kor hárommegyei születésű, 30 éves, r. kath., ügyvéd; Külföldi Viktor stuttgarti születésű, felekezetnélküli, a ,Népszava“ szerkesztője. A vádlevél felolvasása után, mely lázitással vádolja vádlottakat, az incriminált közlemény olvastatik fel, mely a ,Népszava" munkáspárti lap 1879. ápril 13-án kiadott 3- ik számában foglaltatik a e feliratot viseli : .Communisták riadója." Elnök azon kérdést intézi Csorba Géza ügyvédhez, várjon az incriminált czikket ő irta-e a a felelősséget elvállalja e ? Csorba Géza igennel válaszol. Külföldi Victor II. r. vádlott viszont elismeri, hogy az incriminált költemény czime alá ezeket irta: „A .Népszava" számára irta egy magyar communista;“ továbbá hogy a költemény szövegében két szót megváltoztatott s ezekért a felelősséget elvállalja. Védő dr. Dell’Adami, hogy az esküdtek a .Népszava" iránya felett tájékozást nyerjenek, kéri a sajtóbiróságot, hogy aNépszava" egyéb általa megjelölt czikkeit, továbbá aSzegedi Hírlap" 1849. jul. 17-iki számában foglalt némely közleményeket, a Petőfi Sándornak „Akaszszátok fel a királyokat" czimü költeménye felolvasását engedje meg. — A kir. ügyész ezen közlemények felolvasását ellenzi, mire a törvényszék határozathozatal végett visszavonula a felolvastani kért iratokat, miután azok sem vizsgálati iratokat nem képeznek, sem összefüggésben sincsenek a jelen perrel, nem bocsátja felolvasás alá. Mielőtt az ügyész vádját előterjesztené, kijelenti, hogy Külföldi Viktor ellen a vádat elejti, mire ez a vádlottak padjáról föláll s a közönség között foglal helyett. Vádbeszédében az ügyész kijelenti, hogy az, akkrt Csorba Géza irt, megtámadja az államban azt a mi évszázadok óta szent és sértetlen volt. Megtámadja a jogot, a tulajdont, ami az államnak voltaképen alapját képezi.Azután áttér az incriminált közlemény részletezésére s kimutatni igyekszik, hogy annak minden szakaszán keresztülvonul az eszme, mely ellen intézve van. Kéri az esküdt-