Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-17 / 212. szám

XIII. évfolyam Egész évre .... Félévre.................................. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: HIRDETÉSI DUAK: Évnegyedre . . . 4 frt. ■YILTTKKi Egy hóra . . .. .. 1 frt 50. . .. 16 frt. — ... 8 frt. 212 dik szám Kolozsvárt, szerda, 1879. szeptember 17. POLITIKAI NAPILAP. CU«81 heecboiolt garmondeor,»*7 tertletének 4n « fr. NZBV HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden hirdet*. nULn 10 kr. b«Idegületdk kalte •■LmjHetik Soronként, tut ennek kelte MR ke. RECLIMOK: Hirdereazben Boronként 1 frt. A „Nearer PeljAr“ «rje. tiUaink An T kr. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : Névtelenül kekllüM k Erlen kerek m kéréttetnek, leetereOee (heeé •lep eaekeeel réeaée Uleiektelenetaek lateeeaéék.) kézkeléti kéne eeteti tetették ten lerakta lsek el. KIADÓHIVATAL : Httzakkilu kézhitek aealaeetaak rína. A Liteoatyvaéi kSrpeeti Iredájékte, lőtérr. Teltei Otaekte Mr ----------------------------------------------- ------------------------------------------------»* etöteeU.i pteeek, hirdetdeek, ajUktOrleelkkte lateeeadk.) TARCZA: Jacquard a takács. Dr. Mosel Antaltól. Ha művelődés történelmünk évkönyveit átlapozzuk, kitetszik, hogy nem ritkán akademberek, a kik uj találmányok és felfedezések képviselői lesznek a nélkül, hogy »*ok jelentőségéről öntudattal bírtak volna, * » kiknek egész életük egy uj gyümölcsös eszmében delel, de előbb-utóbb jelentékeibnill, némileg homályban foly le. Bizonyságunk Jacquard József Mária. Midőn ő Pálban az első konzulnak bemutattatott és*001 ezet durván megtámadta: „te vagy . ? a ki azt teheti, a mit egy isten sem t® vagy, a ki egy feszitett fonalban . Hot kötni akar?* a szegény Jacquard .Jtlsetve mutatott az általa feltalált gépre ír,® 8®lyemszövő székre — és megteremtette K/J minek lehetőségét a hadügyminiszter ujZ^be vonta. De gépének jelentőségéről b» r®03^ sem volt elegendő fogalma. Átalán a “»cquard szövőszéke soha sem érte volt , az ipari fontosságot, és ő maga soha Télt volna ismeretes, ha a szerencsés illőben egy általa készített darab szövetet kezekbe nem juttatott volna, aén "°8yan gondolkodott volna Jacquard, a lvn ^örna°ke, egy szegény gyármunkásfia, Hvnií c8 °*y találmányokon, melyek a ua- 5 a^yelmet magukra vonhatnák ? Mégis érdek °'y találmaány képviselője lett, de az rrkáhi hegy. A telemersához fűződik, sokkal gyökerezik ama gyermetegségben melylyel a művét tekinté, és létének neszítésén folyamatában, mint holmi másban. Jacquard egy kevéssé vagyonos selyems takács fia volt, és született Lyonban 1752-ki Julius 7-ik napján. Az atya, a ki tudni akarta, hogy mestersége, amint akkor szetett,iskolatanításban nem részesült fiának legfölebb kilátást nyújt nyomorra és kora halálra, egy könyvkötőhöz szerezte be inasnak. A györköcz inasidejét kitöltötte és hasznavehető legény lett, aki mint segéd előbb egy betűöntő műhelyben s azután egy himszövetgyárban működött. Inas és segédévei alatt Jaquardnál semmi jelét sem lehetett észrevenni az egykori hírnév korai sejtelmének, melyet némely regény és történetírók oly örömest tulajdonítanak hőseiknek. És csak akkor, midőn Jacquard mesterségét szalmakalapok árulásával cserélte fel és takarékosságának első éveiben bizonyos jóléttel dicsekedhetett, kezdett ő a műszerészet és gyárak egyéb ágaiban találmányokon gondolkodni, a mitől aztán az ő élete minden válságai közt sem állott el. Már 1790. évben jött ő azon gondolatra, hogy a huzószékeknél, melyeket akkor a mintás kelmék szövésénél közönségesen használtak, egyműszer által tegye feleslegessé az úgynevezett huzógyerkőczet, akinek dolga volt az előkészített zsinegeket bizonyos rend szerint meghúzni, hogy a szövet mellékfonalai szükségkép minden bélfonalhoz emeltessenek. De csakhamar a franczia forradalom jött közbe. Jaquard látta házát tözsmartalékává lenni, és nevét a halálnak szánt egyének jegyzékében. Az élet forogván kérdésben, neki menekülni kellett, hogy életét megmentse. De hova? midőn egész Frankhion egy tomboló haditanya, had és fogház volt. E veszedelemből kimentette ötét saját fia, aki a határon a forradalom szolgálatában a szabadság és egyenlőségért hajczolt. Ő szerzett apjának katonaruhát és fegyvert, és látta őtet csakhamar oldala mellett küzdeni. De fájdalom csakhogy karjai közt haljon meg, mert egy ellenséges golyó véget vetett a fia életének, és elragadta a nemes ifjat korának virágjában. Ez egy igen kemény csapás volt Jacquardra. Mihelyt csak lehetett, elhagyta ő a nemzeti küzdők sorait, visszatért szülőfödljére, és egy kis új üzlet alapításában keresett vigaszt és szórakozást. Akkor olvasa, hogy a királyi társulat Londonban egy magas díjt tűzött ki egy szövőgép feltalálására, amely a hálókat a tengeri halászat és a sánczburkolatokat a hajók számára készíthetné. Jacquard legkevésbé gondolt arra, hogy a díjhirdetés által előidézett versenyben részt vegyen, mégis kíváncsiságból gondolkozott ilynemű gépen. Erőlködései számtalan meddő fáradozás után czélra vezettek, és sikerült neki az általa kigondolt géppel egy darab szövetet előállítani, mely minden tekintetben megfelelt a követeléseknek. Jacquardnak e felett nem kevés öröme volt, ő megmutatta gyártmányát barátainak, de a találmány haszna oly kevéssé volt világos előtte, hogy ő gépét szembe állta, és arra tovább nem is gondolt. Rövid idő múlva megjelent lakásán egy rendőrtiszt, és őtet a rendőrfőnökhöz rendelte. Jacquard nem tudott tisztába jönni, hogy a rendőrség voltakép mit akar. Még inkább nőtt álmélkodása, midőn a rendőrfőnök egy darab szövetet vett elő és azt kérdezte, hogy ő maga készítette e aztal, és mikér van a gép berendezve, amelylyel effélék készíttethetnének. Jacquard saját gyártmányának ismerte a szövetet, és a gépre nézve ajánlkozott azt néhány hét múlva elhozni. Ez idő lejárta után felállíták gépét az álmélkodó főnök üzemei előtt, és ez meggyőződött tényleg arról, hogy a gép a várakozásnak teljesen megfelel. A gép Párisba küldetett, Jatatott, később azután ellene egy igazi lá Jacquard pedig haza bocsáttatott azon meggyódást és ostromot indított meg. Jacquardnak zedéssel, hogy a továbbit majd annak idején , nem volt szabad magát mutatni, mindenütt ben fogja hallani. S üldözték őket, mert a felbőszült nép ama bal-Ami valójában meg is történt, hanem hiedelemben volt, hogy a találmány követa feltalálóra nézve meglehetős kellemetlen keztében hajlékát és kenyerét fogja elvészmódon. Mert egy szép nap egy postakocsit teni. Végre elégetik még szövőszékét is, és állott mag lakása előtt, a melyből egy rend- eladták annak vasát ócska vas, és sájátfiziór szállott ki, megparancsolva Jacquardnak, fa gyanánt. De a nyíl csakhamar fordult , hogy haladók nélkül üljön fel. Őtet ügetve lövész ellen. Ami a szorgalomnak és bazvitték Párisba. Jacquard dörzsölte szemeit, i galomnak nem sikerült, csakhamar sikerült és talán kívánta, is, hogy a manó vigye el a tőkének. Több gyártulajdonos, munkásai eltalálmányát, de tény volt az, hogy ő, mint fenmondásuk daczára a Jacquard-féle szövőegy veszedelmes ember, egy őr kíséretében a széket hozta be a gyárakba, és a haszon, volt, aki oldala mellől nem távozott, melyet kaptak, hamar döntött annak általa Párisba megérkezvén, a rejtély felfej-j nos nyereséges használata felett. Most az tetett, Bonaparte a feltalálónak védelmet! öreg Jacquard részére ezüst érmet vertek, a ígért, és nehány nap múlva Jacquard már kormány a becsületsereg keresztjét tüzérnél, egy műtani intézetnél hivatalba tétetett, a lére, és a külföld legfényesebb ajánlataival melynél ideje és alkalma volt találmányát tisztelé meg, de a derék ember időközben tökélyetesbiteni, és valóban az 1801. évi ki- megörült, és őtet, a ki életének legszebb ráállításra szolgáltatta ő azon nevezetes szószét az oktalanság és rész lelküség elleni nevészeket, mely nevét halhatatlanná tette, és hét harczokban haszontalan és búsan töltötaz ipar ezen ágában egész forradalmat idézte, még azon súlyos csapás is érte, hogy tett elő. A bíráló iparos esküdtek ugyan neje, a ki ínségben és nyomorban osztozott elég gyöngék és bárgyúk voltak a szövőszék vele, meghalt, megbecsülhetetlen értékét el nem ismerni. Jacquard visszavonult Oallinsba, egy kis azonban Kapolcon a feltalálónak 6000 frank birtokba Lyon mellett, és ha némely gazdag évi járadékot rendelt, külföldi selyemgyárost, aki a vidéket meg Jacquard szövőszékének tökéletes hité látogatta, a kíváncsiság ingerelt, hogy a fonsével egy kevéssé késlekedett azon okból, tos uj iparág hires alapítóját lássa, őtet többmert ő egy hálókötőgép szerkezetén dóig©- nyíre a kertben, vagy otthon vallásos gyarott, a mely neki 1804-ben az aranyérmet korlátokkal találta elfoglalva. A világszerte hozta. Megismerkedett ő Vancanson dologé- ismeretes ember meghalt 1894. aug. 7-ikével, elsajátított némely abban megtestesi napján. Képszobra, melyet Foyatier készített, tett gondolatokat, elmésen tudta szokat meg- és mely 1840. évben állíttatott fel, Lyonban változtatni, és így létesítette ő 1808-ban azon a Salkonay-téren látható, eredeti készüléket, mely első gépéhez legkevesebbé sem volt hasonlítható. Jacquard tö- --------— kelyendült gépével ismét haza ment, melyet a lyoni pórnép először figyelemre sem mel- A novibazári occupáczió halad tovább a maga útjain. Komoly nehézségekről, fegyveres ellentállásról a legújabb tudósítások sem tesznek említést. Itt-ott merülnek föl a török és osztrák magyar hadparancsnokok között félreértések, melyek részint hiányos instructiókra, részint a helyi viszonyokra vezethetők vissza. De ezen félreértések is, mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják, rendesen a zeneszó hangoztatásával véget érnek. Külföld. A .Standard* bécsi levelezője jelenti, hogy Bismarck és Korcsakoff benyújtották lemondásukat. E lépés eredménye még nem ismeretes, de a jelek arra vallanak, hogy lemondásuk igen komoly, ámbár közvetlenül nem fogadtatott el és nem utasíttatott vissza. Állítják továbbá, hogy Gorcsakoff herczeg az egész Ázsiát lágba akarja borítani a China és Japán közt fölmerült differentiált segélyével, amelyeket az idézett elő, hogy annedtálta Japán Loo-Choot és amelyek háborúval végződhetnek. A török kabinetválságról következőket írják a .Pol. Corr.“-nek, Mahmud Nedimnek nagyveeirré való kineveztetése akadályokba ütközik. Ellenzi Anglia, továbbá lehetetlenné teszi az a * 4 suprema inspectio kérdéséhez. A protestáns konventek befejezték tanácskozásaikat,melyek fegyvercsörtető szenvedélyes jellege épen nem illett az isten szolgái és a keresztényi mérséklet prédáiéihoz. Ismeretes a kegyetlen hadszenet a kormány volt és jövendő „attentátumai“ ellen; a konventi határozatok véres kardit hordoznak körül a három millió magyar protestáns között, és védsánczok hányatnak a fenyegetett egyházi autonómia elébe, melyet élet-halálra készllnek megvédelmezni. Csak az a baj, hogy a nagytiszteletű konventek szűkölködnek egy háború első és fófeltételében Mert mi szükséges első sorban a háborúhoz? Lárma, ingerültség, határozati javaslat ? Nem ! Első sorban szükséges — ellenség. Ez pedig a protestáns uraknak — nincsen. Szólottunk már arról, hogy a suprema inspectió kérdésének viharát egy pohár vízben idézték föl. Amit egyéb- iránt első tekintetre beláthat mindenki, a kit nem vezet túlzott aggodalom, vagy a kit (ne hogy is mondjuk !).. . nem Lónyayék informálnak. Az evangélikusok bucsu-bankettjén , Trefort miniszter toasztot mondott, mely leginkább meggyőzheti a konventeket, hogy ellenséget nem találnak, ha még úgy keresik is. A miniszter szavai arra vannak hivatva, hogy az indokolatlanul fölkavart nagy port eloszlassák, s az in- n gerült kedélyeket megnyugtassák a kor-mány intenzióira nézve. Trefort beszéde igy hangzik : „Nem voltam tisztában magammal, elfogadhatom-e a t. háziúrnak meghívását e mai barátságos ebédre vagy sem ; magamhoz intéztem a kérdést, helyes-e vígan ülni a fehér asztalnál azon urakkal, kik engemet a föld asztalnál kíméletlenül elitéltek sérelmek miatt, melyeket állítólag a protestáns egyház hírén elkövettem volna ? Annak daczára megjelentem e tisztelt társaságban, jól tudván , hogy mivel a férfiakkal fogok találkozni, kik vádjaikban is csak jó intencziók által vezé- ■yeltetnek , kik azonban mint más halandók is, némelykor szellemi felindulásba esnek, midőn aztán a legokosabb emberek is e 1fo- i g u 11 s á g gal ítélnek. Előadom tehát röviden a történteket. Miután a középtanodákról szóló törvényjavaslat még boldogult elődöm Eötvös József báró által beterjesztett, és sokféle okoknál fogva mostanáig törvényijá nem vált és ebből többféle bajok, nemcsak a protestáns iskolákban, hanem a katholikus iskolákban is, és mindazon tanintézetekben, melyek a kormány vezetése alatt nem állanak, keletkeztek , azt hittük, hogy itt egy speciális törvény által segíteni kell. Mi módon járjunk el, ennek megbeszélésére több tisztelt urat most télen hívtam össze, kik közül a mostani főfelügyelő úr, báró Radvánszky Antal ő nagyméltósága felszólított, hogy ez értekezletben megbeszélt kérdéseket alaposabb tárgyalás végett formaliztassam és akkor egy új értekezletet hívjak össze. Szász Károly tanácsos úr, nem bármi javaslatot, de egyszerűen a megbeszélendő tárgyakat összeállítván, azokat az ismeretes pontozatok czíme alatt közöltem, és egy új tanácskozmányt hívtam össze, melynek lefolyása nagyságfok előtt ismeretes. Ez az egész merénylet, melyet én elkövettem a protestáns egyház autonómiája ellen. De bármi történt, biztosíthatom az urakat, hogy én az egyházakat tisztelem és szeretem, mert a társadalom vallás nélkül, vallás egyház nélkül, felfogásom szerint, nem létezhetik, (Tetszés.) s mert a katholikus és a református egyházak egy talajból, az occidentális czivilizáczióból fejlődtek, (Helyeslés.) s mert a dohánymonopoliura kivételével, én a monopóliumok barátja nem vagyok. És ha Magyarországon az államnak monopóliuma volna az oktatás terén, én volnék az első, ki megszüntetését sürgetném, mert a konserrenczia az iskolákban és a szellemi életben épen oly üdvös, mint az anyagi működés terén. (Éljenzés.) Tudván, hogy a t. házigazda és a t. vendégek mind oly férfiak, kik nem a félreértéseket nevelni, hanem azokat eloszlatni készek, a t. házi úr és a tisztelt vendégek egészségére ürítem poharamat, éljenek !“ A miniszter beszéde általános tetszéssel találkozott s nagyot nézhetnek utána mindazok, kik a konventeken a kormány eljárását egyenesen protestánsüldözésnek bélyegezték, s a vallás- és közoktatási miniszter urat középkori mintára szabott reinquisitorként mutatták be. A kormány nem fenyegeti a protestáns autonómiát, nem akar erőszakosan belenyúlni annak jogkörébe. A mi frázis erre vonatkozólag a konventi üléseken szélnek bocsáttatott, — az, a miniszter nyilatkozata után, épen csak szélnek bizonyul. De ez természetesen nem azt teszi, hogy a kormány már most el fogja ejteni a suprema inspectió, az iskolai reformok dolgát — egészen. Azt hisszük, hogy legelsősorban maguk a protestáns hívek követelik a kormánytól, hogy — éppen a sokat hivatott 1791-ki törvényben is biztosított — jogait, jobban mondva: kötelességét, a suprema iespectiora nézve igenis szabályoztassa és érvényesítse. Mi, erdélyrésziek, érezhetjük talán legérzékenyebben az állami intézkedések szükségét. Hivatkozzunk-e a szász evangélikus egyházi és iskolai üzelmekre? A Bethlen-fótanoda vagyonkezelési botrányaira ? Protestáns iskoláink és fótanodáink jól ismert nyomorúságos tanállapotaira ? Nem kívánnak-e mindezek és sok más, az eddiginél szigorúbb ellenőrzést, vizsgálatot és gyökeres javításokat ? És ugyan hol keressük ezt egyébtétt, mint a kormánynál és törvényho- zásnál ? Merjük egész határozottsággal állítani, hogy minden protestáns, ki bír az ügyek ismeretével, s szemtanúja az autonómiai jogok keretén kívül eső üzelmeknek, — örömmel fogja üdvözölni a kormány törvény-, szerv erélyes lépéseit « protestáns vagyo-ni és tanügyi viszonyok rendezése érdekében Ha majd — reméljük, hogy minél előbb — határozottabb formában ismétnapirendre kerül e kérdés, lesz módunkban bővebben is megvilágítani egyes rész- léteit. Az ifjú cseh párt prágai gyűlése a következő határozati javaslatot fogadta el: .Elhatározzuk, hogy a jelen körülmények közt az államjogi club valamennyi képviselője kimondhatja, hogy a nemzet érdekei parliamentáris tevékenységgel nemcsak a tartománygyűlésben, hanem a reichsrabhban is megvédhetők, és ez eshetőségre megbízzuk pártunk képviselőit, hogy a többi képviselőkkel egyetértésben minden erejükből arra törekedjenek, hogy végtére érvényesíttessék a tényleges nyelvi egyenjogúsítás, annak fenmaradás biztosíttassák, az autonómia tágíttassék, az önkormányzat és a csehországi testvérek együvé tartozása mint nemzetünk bástyája tekintessék. Abban a meggyőződésben, hogy nemzetünknek, az ország autonómiája mellett, igazi, alkotmányos és politikai szabadságra is van szüksége, fölhatalmazzuk képviselőinket, hogy a törvényhozásban törekedjenek arra, hogy az igazság és szabadság szellemében és az általános szavazatjog alapján javíttassék a választási rend; hogy az alkotmányos szabadságokat biztosító törvények kiegészíttessenek és valóban végrehajtassanak — nevezetesen a sajtótörvény, a személyi szabadságot védő törvény, a gyülekezési jogról, az iskolákról és a hitfelekezetről szóló törvények. Megbízzuk továbbá képviselőinket, hogy minden reactionárius és clericális törekvésekkel szembe szánjanak. Megbízzuk, hogy ha részt vesznek a reichsrabhban a Bosznia megszállását illető tárgyalásokban, semmibe se fogjanak, ami sérthetné a szláv viszonyosságot és solidaritást és ami árthatna a szlávság fejlődésének. Végtére fölhatalmazzuk a képviselőket, hogy az állami háztartásban való takarékoskodásra, az adók mérséklésére, a földmivelés, az ipar és kereskedelem fejlesztésére törekedjenek. Körülmény, hogy Mahmud Nedir semmit sem akar tudni a görög kérdésről. Minthogy azonban Aarifi pasa nyilván képtelen a kormány vezetésére, rövid idő alatt mégis gondoskodni fognak utódjáról. Azt mondják, hogy e czélból igen sűrű és barátságos levélváltás foly a palota és Mehemed Rusdi Mutterdsim volt nagyvezir közt. Vagy Meherned Rusdi lesz tehát a nagyvezir, vagy pedig csatlakozik a camarillához és titkos kormányt fog alakítani, amely sokkal hatalmasabb lesz a hivatalos kormánynál. Állítólag Ozmán pasa fölrértése is küszöbön áll, Ő már jó ideje tapasztalta, hogy a hadsereg körében fogyatékán van tekintélye. Felajánlotta tehát lemondását. Abdul Hamid azonban nem tudta, hogy komolyan vegye a lemondást, azért egyelőre visszautasította azt. Később Ozmán pasa tanácsára a fővárosba hivatta Dervis pasát és a gárda parancsnokává nevezte ki. Legközelebb úgy nyilatkozott Ozmán pasa, hogy nem is kell lemondania, csak Dervis pasát nem kell háborgatnia a működésben, így is megszűnik hadügyminiszter lenni. Dr. Brassai Sámuel székfoglaló beszéde a f. hó 11-én tartott egyetemi ünnepélyen. (Folytatás.) Hogy bármely kérdésre helyesen, talán döntőleg is felelhessünk, mindenekelőtt tisztába kell jőnünk a kérdés tárgyával, tehát itt azzal, hogy mi az a tudomány fejlesztése, előbb vitele, szóval a research ? .Hisz azt minden ember tudja, gondolják aládtok,mire nagy feneket kerítni a dolognak ?“ Engedjék, hogy mondok el egy eseményt, melyből sejthetjük, hogy azt bizony nem éppen minden ember tudja s olykor éppen az nem, a kinek tudnia kellene. Nem is csodálkozhatni rajta t. t. t., mert azok a közkézen forgó s avnál fogva ismereteseknek vált fogalmak a legdusabb, csaknem kifogyhatatlan tartalmuak.Minden alkalmazás,más más eszmékkel való kapcsolat, más, más, gyakran uj, az az addig észre nem vett jegyeket, jellemvonásokat tüntet fel bennök és rajtuk. És minthogy a gondolkozó emberek körülményei és viszonyai sokfélék, szintúgy különböznek ők a fogalmak combinatióiban, tehát a kitüntetett jellemvonások csoportjai is különbözők lesznek. Eleinte e csoportok valamelyike teszi Pálnál vagy Péternél az illető fogalom tartalmit, úgy, hogy alig van két kivált gondolkodó ember, akinek azon nevű fogalmai teljesen összevágnának. De la Mothe le Vayer azt mondja, hogy jó is így, mert különben kiállhatatlanul unas.