Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-10-10 / 232. szám
XIII. évfolyam 232-dik szám. Kolozsvárt, péntek, 1879. október 10. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre............................................10 frt. — Félévre...................................................8 frt. — Évnegyedre..............................4 frt. Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DUAK: Otuor horboott garmondaor, rtgj tweletdnek in 0 kr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden hirdette után 10 tar. bollytglllok kolaguányttatik. STILTTÉR: Boronként, tmt úrik hőire kir% kk. nSCLAUOK: Hirharengben eorouktnt 1 frt R „Magyar Polgár" »07«!iriaNuk On T kr. NOrteloaQI bekdlMt* kOaleatdayek m klzOMMatk, leaeretlen káiMlM1 kérseaMiM levelek ua logadtatnak el. Hoduáratka kézi retek earn adatnék eleeza. " SZERKESZTŐSÉGI IRODA : (hord e lag eadibal idudt 01*00 MSertegen tatán»dák.) KIADÓHIVATAL: * Luteamati Uzgaatl Iraái-jákaa, »Mr gr. Teleki Pfokoo-kái (faara a* oldkaeUei pdnaek, hlrdatdook, ajflttdvt eatkkeh InUeendk.) Andrássy. Ilaymerle Henrik báró tegnap tette le az esküt a felsége kezeibe. Tegnap Andrássy gróf búcsút vett minisztériuma személyzetétől, s az ügyek vezetését végleg átadta utódjának. Tehát tegnap óta uj külügyminisztere van Ausztria-Magyarországnak. Tegnap óta más az ur a Ballplatzi palotában ; a ki eddig volt, most hazajön enyhét és üdülést keresni nyolcz legfáradságosabb munka után. Andrássy Gyula gróf 1871. nov. 13-tól 1879. okt. 9-ig volt osztrák-magyar külügyminiszter. Midőn hivatalba lépett, a nagy feladatok egész halmaza állott előtte, és ő nem mozdult helyéről addig, mig azokat el nem végezte becsülettel, a monarchia legjobb érdekei szerint. A belügyekre nézve mindjárt kezdetben az eddiginél szabadelvűbb irányt honosított meg. E tekintetben egyik nevezetes reformja volt az, hogy a reichsrathot a landtagoktól fölszabadítva, igazabb parliament rendszert alapított Ausztriában. A belbéke és rendes viszonyok megszilárdítása után, a kuszáti külviszonyok tisztázásához fogott. A külbéke biztosságát kellett erősíteni és állandósítani. Első expozéjában, melyet a delegagatióknak előterjesztett, kijelenté, hogy Ausztria-Magyarország politikája kevésbbé nevezhető a szabadkéz, mint inkább a „kötött mamut“ politikájának, —s ez I a béke mindenkivel, elsősorban azonban I a szomszéd államokkal. És Andrássy fentartotta, biztosította a békét, s megtoldotta programmját I azzal, hogy kivívta — a szabadke- I azt is. Ausztria-Magyarországnak ma domináló állása van, s ebből kifolyólag már nem keresi, hanem esetről- s erre módjában áll diktálni a békét. Szerezhet-e államférfi ennél dicsőbb hatalmat hazájának ! Andrássy gróf nyolcz évi működésének súlypontja természetesen a keleti ügyre esik, s e kérdés volt az, mely — már jóval az orosz-török bonyodalmak előtt is — leginkább igénybe vette a külügyminiszter munkásságát. Fó dolog volt tisztázni a monarchia viszonyát a portához és Oroszországhoz, s odatörekedni, hogy egyátalában a ke- leten érdekelt hatalmakkal oly viszony létesíttessék, mely az osztrák-magyar érdekek minden körülmények közt való biztosítására szolgálhasson. Andrássy mindenekfölött létrehozta a barátságos közeledést Bécs és Berlin közt és a két állam e szorosabb kapcsolatába belevonatott Oroszország is. E viszony, melyet három császár-szövetségnek neveztek el, annak idején sok jó szolgálatot tett, különböző alkalmakkor és nehéz kérdésekben. Az osztrák-magyar monarchia mint „szövetséges“ lehetett legjobb ellenőre a keleti ügy fejlődéseinek. „Akiről tudjuk, hogy árokba akar lökni bennünket, azzal karon fogva kell járnunk.“ Andrássy gróf e saját nyilatkozata leghűbb jellemzése a viszonynak, melyben monarchiánk Oroszországhoz állott. Nem czélunk itt Andrássy ismert működésének részletes tárgyalásába bocsátkozni A hosszú, rögös útán, melyet czéljáig megtett, a három császár-találkozás, a berlini conferentia, az emlékezetes reform-jegyzék, s végül az occupatió képezik a kiemelkedőbb pontokat. Az események menetével Oroszország törekvései mind inkább ellentétbe jöttek azon állásponttal, melyet monarchiánknak kellett elfoglalnia. Andrássy a leghevesebb s legdurvább támadásoknak volt kitéve, mivel az egymásra tornyosuló válságok közepett is, főtörekvése oda irányult, hogy a monarchia szármára megőrizze azt, a mi a politikai programmjának mottója volt: a békét. — Hát kinek fütyöl a rigó másnak, mint saját másának ? — No, meg a párjának! — vétó utána a gyerek, határozottan epedő hangnemből. Mihály úr kezdett figyelni. — A párjának ? Hát micsoda párod van neked ezen a vidéken ? — Engedelemmel legyen mondva: nem a vidéken, hanem a várban. — A várban ? — pattant fel Mihály úr — hát miért nem mondtad ezt előbb ? — Hiszen ha egy szóval nem tetszett kérdeni, — felelt nyugodtan a fiú. — Aztán kicsoda az a fehér cseléd? — Szolgálatjára nagy uramnak, a Marcsa, az özvegy kulcsárnénak a testvérhuga. Mi tagadás benne: immáron egy esztendő óta érette fújom a tárogatót, és engedelemmel legyen mondva: ő sem néz rám görbe szemmel. Csak az éjjel is azt mondta, hogy a világ végére is eljőne velem, ha azt az átkozott várkaput ki lehetne nyitni. — Mit, hát ti beszéltetek már együtt, mióta itt vagyunk? — Minden éjszaka, — engedelemmel legyen mondva. — Hát a megváltó Jézus Krisztusért, miért nem mondtad ezt nekem előbb? — Hiszen ha egy szóval sem tetszett kérdezni, — szólt a fiú mennyei ártatlansággal. Mihály úrnak derülni kezdett a képe. Tehát már van egy fogantyúja. Létezik valaki a várban, akivel szóba lehet állani. Már magában véve is jelentékeny körülmény, a jelen kétségbeesett helyzetben pedig épen megbecsülhettem Attól függ minden, hogyan használja fel az ember? — Te Pista, te! — fordult a fiúhoz — nem beszélhetnék én avval a leányzóval — Miért ne, nagy uram? Csak tessék úgy tenni, mint én. — Hát te hogy szoktál tenni? — Hát, mikor törülünk elcsendesedik minden, jelt adok a tárogatómmal a Murcsa helyet foglal az egyik alsó lőréénél. Erre én a fal mellé surranok, levetem a csizmát (tetszik tudni: jobban mászik az ember amúgy) Szívós küzdelmébe került, de megőrizte. És a következmények megmutatták, hogy Andrássy mág igaza volt. Mikor megszületett a saustefanói béke, akkor Ausztria-Magyarország is erélyesebb actióba lépett. Nem folyt vér, csak tinta; nem lövöldöztek golyókkal, hanem jegyzékekkel és protokollumokkal. És Andrássy ez után oly eredményeket vívott ki, melyeket egy meggondolatlan háború talán lehetetlenekké tett volna reánk nézve. A berlini congressus kiorrigálta az ominosus békekötést. Azt természetesen nem volt szabad felednie, hogy egy háborúban győztes hatalommal áll szemben, melynek vér- és vagyon áldozattal kiküzdött előnyeit nem lehet egyszerűen megsemmisíteni. A corrects csak bizonyos határig terjedhetett , azonban Andrássy nem mulasztotta el, hogy a mi érdekünk e határon túl még volt, más úton biztosítsa. Bulgária terjedelme, határai, szervezete , általában a befolyás, melyet Orosz-ország a Balkán-félszigeten megtartott, arra indították Andrássyt, hogy azt egy megfelelő domináló állással ellensúlyozni igyekezzék. A congressus concedálta számunkra Bosznia és Herczegovina megszállását. A monarchia e positioból aratja a déli tartományokat, s a balkáni magasabb röptű orosz álmokba kelletlenül szövődik bele az osztrák-magyar fegyverek villogása a novibazári láthatár ködéből. Andrássy politikájának helyességét a tények igazolták. És e politika sikereit kénytelenek elismerni azok is, kik ellenségei voltak. Consequens magatartás volt elejétől végig. Erős, biztos kézzel vezette a monarchia hajóját ádáz viharokban, veszélyes örvényeken keresztül a biztos kikötőbe, ahol most nyugalmasan megpihenhet. Ki venné rost néven a hajóstól, hogy a fáradságos út végeztével, most s felkapaszkodom a lőrömig, aztán lehet diakúrálni. Alig van a földtől hrom elnyire. — Mászik bizony neked három élet a menydörgős menykől — fakad ki Mihály úr méltatlankodva — Hát kötéltánczos vagyok én, vagy mi? Ne nézd csak ! Majd ötvenhat éves koromban vetem ilyesmikre a fejemet! — Máskép pedig nem lehet! — jegyzé meg a Pista, roppant flegmatikus módon. Mihály ur nagy léptekkel kezdett sétálni le és fel sátorában. Reménye a jó siker iránt ismét feléledt s gyors röptű elméjében ötlet szülemlett ötlet után. Már-már látni vélte: mint nyílnak meg előtte Imréd kapui a titkos éj csendjében, csak a részletekkel nem volt még tisztában, mi tévő legyen akkor, ha a vár kulcsai kezében lesznek. Meglepni s lefegyverezni az őrséget és Imrédyt? Ez alig volna lehetséges a nélkül, hogy valaki föl ne ébredjen, zajt üssön s védelemre ne kerüljön a dolog. Már pedig egyetlen kézből kicsavart fegyver, egyetlen csöpp kiontott vér — ismételjük — Mihály úr előtt egyértelmű vola a tréfa megbukásával. S ha minden úgy menne is, mint a parancsolat, abban se volna semmi köszönet. A magyar nemes hajléka, legyen az szelmás kunyhó, vagy várpalota, szent és sérthetetlen. Aki oda a gazda tilalma ellenére betolakodik, fegyveres erővel belopja magát, vagy erőszakot használ a személy ellen, az már többet követ el, mint egyszerűen tréfát. Az már violentia, actus majoris potentiae (nagyobb hatalmaskodás), amibe még a törvényeknek is van beleszólásuk. Nem, egy batkát sem ér az egész dolog, ha Imrédy Ferencz nem a saját maga akaratából jő ki várából, vagy hívja be oda a vendégeit. Sokáig tépelődött még Mihály úr mély gondolkozásba merülve, mig egyszer csak — épen mint a petendi várteremben amaz emlékezetes reggelen — kiderült az arcza. Az öreg ur tisztába jött magával a teendők selarra száll, hogy maga is pihenést keressen ? A mit külügyérsége kezdetén egyik legsürgősebb feladatának tekintette a német-osztrák-magyar közeledést, azt még legutóbb, miután már beadta volt lemondását, sietett szoros szövetséggé emelni. Ez volt utolsó sikere. És ezzel átadta helyét utódjának, kinek a befejezett tények jutottak örökségül. Andrássy grófot a monarchia polgárainak elismerése kiséri nyugalmába. És a veszteség érzetét, melyet távozása fölkelt, csak azon remény enyhítheti, hogy eljön — és jöjjön minél hamarább! — ismét az idő, midőn a kitűnő államférfiút megint üdvözölhetjük a közügy szolgálatában. Ausztria-Magyarország búcsúszava a távozóhoz, a viszontlátásig! TÁRCZA. Régi időkből. Elbeszélés Indali Gyulától. (Folytatás.) A gyerek rendkívüli megelégedéssel vette tudomásul a feleletet, arcza még konyább, fontoskodóbb lett s valódi hadvezori talentumot kezdett elárulni, kijelentvén, miszerint ez esetben aligha ártana a várképpel egy-két okos szót váltani. Mihály urat kezdte mulattatni ez a fontoskodás. n — De bizony nem ártana, édes fiam, akt ezért akartalak én téged ahoz a kötélrevaló Szabó Andráshoz küldeni ? De már most, hogy őt elvitte az ürdög, ki tudná ezt a dolg ot nyélbeütni ? • . — Már hogy ki ? Hát én, la ! — fedte nagy büszkén a gyerek. — Te?., te? — kordó Mihály úr, bábában megfeledkezve a nevetésről is. — Tán hogy és miképen fognál hozzá? A fiú arcza most a titokszerüség kifejt®1 ölte fel. Csaknem suttogva kérdezte: a* ~~ Nem hallotta nagy uram éjjelenként & tárogató szót a vár körül ? t , Hát persze hogy hallottam. Ha jól •génze eddig még nem süketültem meg De azt még sem tetszik tudni: ki az a tárogatóé? mint r bizony. tán nincs egyéb dolgom, bán' 10^ a tárogatósok után leskelődtem. Ja a menykő, akárki volt. kn„ ' Na hát az én voltam ! — szólt a fiú önérzettel. i,a ~~ Úgy ? Ezt a virtusodat még nem rtem eddig, adja isten egészségedre, borr Akkor hát azt sem tetszik tudni, kinek lúttam én azt a tárogatót ? Sándor bolgár fejedelem bulkaresti látogatása, a milyen jelentéktelen kü Iönben, annyira dühbe hozta az oroszországi IV. től, s elmondhatta, hogy már most egyéb sem hiányzik, csak a — kivitel. — Te Pista — szólt jókedvűleg a nyugodtan álldogáló Buhanczhoz — ha ennek a komédiának jó vége lóazon, akkor te az isten markába estél. Olyan úrrá teszlek, hogy még. Pista alázatosan köszönte a nagy úr kegyes grácziáját, de egyszersmind kijelenté, hogyha olyasmit méltóztatik ez alatt érteni, hogy akkor Marosától meg kellene válnia, hát akkor csak inkább hagyják meg őt parasztembernek. — Ne félj semmit, fiam! — nevetett Mihály úr, kegyesen megveregetve a gyerek vállait — tehetsz, amit tetszik. Csak úgy érzem, hogy adok neked annyit, amennyivel akár három Marcsát is eltarthatsz. De jör közelebb, hadd mondjam el, mi lesz a teendő. És Mihály úr órákhosszat, halk hangon értekezett a süldő-csatlóssal. Mikor pedig éj és csend borult a vidékre s az őrtüzek is halványulni kezdtek, ismét megszólalt az a méla, édesbús tárogatóhang , nemsokára egy Botót alak kezdett nesztelenül és macskaügyességgel fölkuszni a rovátkos várfalon, megállapodva az alsó törések egyikénél s függve ott hosszasan, mint valami denevér. V. Szarédy Ferencz ur máskülönben igen jó ember volt, „mint egy falat kenyér“, ahogy mondani szokták. Csak két hibája volt neki: határtalan makacssága, mely az országban csaknem közmondásossá vált és hogy — mint a legtöbb hatalmas ember — végtelen függésben tartotta környezetét. Mikor jó kedvében volt, ami régebben gyakorta megtörtént, meg nem szenvedte maga körül a komoly arczokat, még egyetlen leányától, Zuleykától sem, akit pedig a bálványozásig szeretett. Mikor pedig bal lábbal kelt fel, a mi beszélyünk idejében mindennapi dolog volt, akkor jaj volt annak, aki mosolygó ábrázattal mert megjelenni előtte. Elnök : Szávy József. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Az interpellációs könyvben a következő újabb bejegyzések foglaltatnak: Szalay Imréé, a bor hordókbad eladása tárgyában, a belügyminiszterhez, s a phylloxera tárgyában a földmivelési miniszterhez, Irányi Dániel a Hechtl-Boemelburg ügyben az igazságügyi miniszterhez, végre Simonyi Lajos báróé az adóbehajtásnál követendő eljárás tárgyában a miniszterelnökhöz. Ezután kihirdettetett a tegnapi szavazás eredménye. Beadatott 10 bizottságra 194 szavazat üres volt 3; két bizottságra, a közoktatásügyire és az igazságügyire beadatott 181 szavazat, üres volt 3. Megválasztottak azok, kiket az egyes pártok jelöltjeikül kijelöltek s kiknek neveit bizottságonként már közöltük . Elnök jelentést tesz az osztályok elnök s jegyző választásairól. Következik most a miniszterelnök tegnap jelzett előterjesztése. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! A tegnapi napon a t. háztól kikérten Az alárendeltek persze jól ismerték a hatalmas úr ebbéli természetét s alkalmazkodtak is hozzá szigorúan s ugyanezért, mióta Imrédy Ferencz sértett büszkeségében visszavonult a világtól, az imrédi várban nem sokkal vigabban mentek a dolgok, mint valami siralomházban. A vár ura legbizalmasabb embereihez is alig szólt néha pár szót. Komoran, hallgatagon sétált naphosszat a vártermek során végig, vagy a folyosókon, vagy lent az udvaron. Sohasem lehetett tudni, mikor és hol bukkan elő, mint valami sötét kisértet. Ez okból a tűzvérű, dévai csatlósok is csak halkan, lábhegyen mertek ide-oda suranni, hogy a sarkantyú se peregjen hangosan s még az asszonynépet is egészen oda látszott hagyni a vidám trécselési és vihogási kedv, a mi nélkül pedig, mint azt mindenki tudja, a fehér cseléd nem tud sokáig elélni. De legcsöndesebb, leggyászosabb jelenség volt az az egész várban: Zuleyka, a főúr szép ifjú leánya. Olyan volt szegény, mint egy élettelen szobor, igaz, hogy szobornak is gyönyörű. Ha dagadó kis kebleinek hullámzása s sötét szemeinek álmatag, merengő sugarai nem vallottak volna az élőre, bátran azt hihette volna akárki, hogy valami szép fehér árny bolyong olykor a szomorú imrédi várban. Az egész várnap osztatlan részvéttel kísérte a szomorú szép gyermeket s találgatták: mi lehet az oka ennek a titkos, mély szenvedésnek? Csak maga az atya nem tépelődött fölötte, bár, mint említők, szerette őt, egész a bálványozásig. Imrédy Ferencz igen természetesnek találta, hogy a leány szomorkodik, mikor az apjának keserűsége van. Rágódott-e csakugyan valami titkos bú a leányka szivén? Sóvárgott-e talán a szép, nagy világ után, melyből elszakíták vagy tán egyetlen lény után a nagy világból? Ki tudta volna azt? Ki kérdezte volna azt? A kemény harczos apának eszébe sem jutott ilyesmi s az édes, jó anya rég a sírban pihent már. (Folytatása köv.) Az új állampolgári törvényjavaslat azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy a magyar korona valamennyi országában egy és ugyanazon állampolgárjog létezik. A javaslat azután a honosság megszerzési módjait sorolja föl: a származás törvényesítés, házasság s az államkötelékbe való különös fölvétel által, és ezek mindegyikére nézve külön intézkedik. Magyarország és Fiuméra nézve a belügyminiszter, Horvátországra és Szlavóniára nézve pedig a horvát bán adja meg az idegeneknek az állampolgári jogot. Minden ily fölvétel a miniszterelnök tudomására hozandó. Megszűnik az állampolgári jog : kiválás, a hatósági engedély, távollét, törvényesítés és házasság (a két utóbbi, ha idegen államra szól). A kiválás ugyanazon hatóságok útján történik, mint a fölvételi esetről-esetre szintén a miniszterelnök értésére adandó. A javaslat azután az állampolgárság újból megszerzését fejti ki , végül az átmeneti és véghatározatokkal foglalkozik. Külföld. pánszláv lapokat. A „Szt. Peterszk. Vjedor moszti“ például ezt írja: »I. Sándor bulgáriai fejedelem összejövetele Károly román fejedelemmel Bukarestben annál visszatetszőbb, mert I. Sándor fejedelemnek Oroszország kívánsága szerint először Milán fejedelmet kellett volna meglátogatnia, azaz azt az országot, mely hasonló viszonyok közt van, mint az övé és Oroszországhoz tart, nem pedig azt az országot , mely Oroszország iránt ellen- 8 éges érzületet táplál. Sándor fejedelem első lépéseinek ilyen iránya természetesen csak német és nem orosz felfogásra vall. Berlin, okt. 8. Az eddigi 433 választás közül 412 ismeretes. Megválasztatott 110 conservativ, 92 középpárti, 90 nemzeti szabadelvű, 43 szabadelvű conservativ, 133 haladópárti, 19 lengyel és egy demokrata képviselő. A miniszterek közül megválasztattak Kamecske hadügyminiszter és Eulenburg lovag belügyminiszter. Fálk, Hobrecht és Friedenthal volt miniszterek szintén megválasztattak. Országgyűlés. A képviselőház ülése október 8-án.