Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-10-18 / 239. szám
XIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................18 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy Lóra.................................1 frt 50. 239 dik szám. Kolozsvárt, szombat, 1879. október 18. POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: öta.Sl hu4h.un (vm.a4.or, rafj l.rtlH4..4 Irt fi kr. mást hirdetUeiníl kepvizmények. MialM lur4.Ua a Un 10 kr. b«>7<(tl!«Uk ktl«a ■ .Imi tutik ■ YILTTKB: Sortcklnl, tut uuk hkln SB ki. EBCLAMOK: ______________HlrharaagbMi »oronkO.t 1 frt.______________ A .■*0«r PtlfAr" lr*> »taiiuk km r ki. ktrMull k«kll«M kUnk^r.1 u. kMMuk, KMrtHM ktaMI )W( kkrauMw Imttt Mk ItfUtlhlk »4. Miuiüinu ktlir.Uk Hí Iliink Hm. 8ZERKESZTŐSÉGI IRODA : "* KIADÓHIVATAL*'" '**~M*') » LKW* mrti Unni Iradt-kkaa, *k*r |r TMI Bmiku kAi M kHHWH p«««fc. khlHI.H. torna vlkkak htfcm4e.k.) Szemle. A képviselőház szerdán illást tartott, melyen Tisza és Szende miniszterek több törvényjavaslatot nyújtottak be. Ezek közül kiválóan fontosak az occupált terület igazgatására és a hadsereg létszámának megállapítására vonatkozók. Az ellenzéki lapok természetesen megkezdték a vakttízelést mindkettő ellen. A szóldat főlapja az elsőben az alkotmány halálos megsértését látja, s abból, hogy a hadilétszám ismét 800.000 főben ál Iapittatik meg, a haza végromlását jósolja a közelebbi tíz év alatt, fikáís neki az, hogy a monarchiára nézve a hadsereg épségben tartása, sőt fejlesztése, a mostani viszonyok közt a legfőbb biztonsági kérdés, és ami Boszniát és Herczegovinát illeti, erőnek erejével el akarja feladni, hogy itt egy határozottan kül és hadügyi reszortba tartozó egészen közös ügyről, egy nemzetközi szipulatiók által teremtett ideiglenes állapot rendezéséről van szó. Ha a búsongó lapot interpelálná valaki, hogy miként rendezte volna jobban és megfelelőbben e kérdést, bizonyosan adós maradna a válaszszal. Hogy pedig a benyújtott törvényjavaslatból valaki „alkotmánysértését kibetűzhessen, ahoz mindenekfölött az kellene, hogy a bosnyák ügynek valamelyes köze legyen alkotmányunkhoz. És ez legtávolabbról sincs; a törvényjavaslatnak fő célja épen az, hogy az elfoglalt tartományok dolgát a monarchia mindkét felének belkormányzatától elkülönítse. A hadsereg békelétszámát a hadügyminisztérium tömeges szabadságok sok sitni apasztani szándékozik. A Boszniában levő csapatok kivételével, minden ezredtől most kétszáz, november végén további száz ember lesz szabadságolva, márczius hó végéig. E rsmkzabály által, melynek hatálya 23.000 emberre terjed ki, körülbelül egy milliónyi megtakarítás fog eléretni. Ausztriában a folytonos pártra tudások mellett, most a válasz-felirat szerkesztése foglalkoztatja a parlamenti köröket, a pártok közül tegnapelőtt megalakult a Kandó-klub is, elnökéül Koppot, alelnökké Stumot választván. A liberális klub elhatározta, hogy az udvartartási költségre vonatkozó javaslatot nem utasítja bizottsághoz, hanem teles ülésben vita nélkül akarja elfogadtatni. Újabb adalékul ama kedves „barátság“hoz, melyet monarchiánk iránt az olaszok áplálnak, de napokban megjelent egy „Pro Patria“ czimü röpirat, mely velüea akar leüli Haymerli ismeretes könyvére. A röpiratot az „Italia irredenta“ adta ki, s alapos cáfolatok helyett bővelkedik henczegő puffogásokban, vegyítve Ausztria-Magyarország és Németország elleni kifakadásokkal. Figyelemre méltó jelenség hogy Mezzacapo tábornok ismert mérsékelt hangon tartott czikkét a kormányhoz közel álló lapok egyike sem idézte, ellenben a czikk elleni kárhoztatások félreismerhetlen rokon zeniel lőnek registrálva félhivatalos lapokban. Romániában a zsidó kérdés tartja izgalomban a kedélyeket, úgy a parlamentben, mint azon kívül. A kamara okt. 15 killésében Blaremberg hosszabb beszédben kijelenté, hogy az ellenzéknek nincs szándékában a fenforgó kérdés vitatása által hadáratot viselni a kabinet ellen. Ehez az utolsó miniszterválságnál kínálkozott alkalom, midőn az ellenzék több vezérét a kabinet alakításának missiójával akarták megbízni. Végül a szónok Bratianu miniszterelnöknek szemrehányásokat tett, hogy Románia érdekét a congressuson rosszul védte. Bratianu azt válaszolta, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy a berlini congressuson tárgyalni fogják a zsidókérdést is. Különben meg van győződve, hogy ha ez iránti kezdeményezés a román kormány részéről történt volna, ebből sokkal veszélyesebb következmények háramlottak volna az országra. Páriában Humbert communard megválasztásának, általunk már tárgyalt esete nagy zajt üt, s minden hírlap foglalkozik vele. A J. d. Debats azt jegyzi meg, hogy a radicálisok tobb szolgálatot tesznek azon társaiknak, akik még száműzetésben vannak. A parlament nem fogja megfélemlíttetni magát a zavargó elemek által, sőt esetleg szigorúbb rendszabályokhoz sem kénytelen folyamodni. Ez ügyet hír szerint a minisztertanács is tárgyalta már. Lepére miniszter kijelentette, hogy Humbert megválasztása községtanácsossá érvénytelen, mert nem tudja bebizonyítani, hogy hat hónapig Parisban lakott. az afgán ügyre vonatkozólag azt jelentik, hogy Afganisztán sorsának eldöntésénél Oroszország közös akciót ajánl Angliának. Hír szerint Suvalov és Salisbury értekezletet tartottak az orosz nagykövet javaslata fölött, aki közösen kivágja szabályozni az afgán kérdést. Salisbury azonban visszautasította Oroszország beavatkozását a kérdésbe. Bismarck bécsi útja óta általában sokkal határozottabb magatartást követ Anglia Oroszországgal szemben. Suvalov mindamellett újabb javaslatokkal akar föllépni, de valószínűleg ezek is mind vissza fognak utasíttatni. TARCZA: Vitallesli hőjelenségek. — Dr. Moses Antaltól. — A természet nagyszerűsége a szemlélő embernek gyönyört s örömet szerez, megragadja egész lelkületét és ösztönül szolgál, hogy éles eszével nyomozólag behasson a természet titkaiba, és kielégítse tudnivágyát De az a természetben, a mi bennünk oly nagy édeket kelt? A mi figyelmünket oly annyira lebilincle ii? A tél merev virányaival jobban ijott-e mint az ébredező tavasz ? Vagy az arák óriási jégtömegeivel jobbban vonz e jel' a deli égaij bőtenyész növényeivel ? Mi sía?Z élet azért melylyel ramdenüt, levegőben, a vízben, még a föld mélyében találkozunk. Az élet az, amely minket Dt a természet nagyszerűségét a világten*regmérhetlen mélyében szintúgy, mint a .m v'108ePPben számtalan növény - és állat- vezeteivel együtt megismerni. . De hát mi az örökké megújuló termőelső forrása? Mi annak múlhatatlan E21 •*’ m'Dd°nt fantartó a éltető elve? t az ókorbeliek dús képzelőtehetségesnknek tulajdonitá: a mi józan és észt, buvárlaton álló korunk pedig azt mondái j°Ey az a természet ereje, a hó! Mert kel a hol növény- és állatszervezetekhiz /T hozunk, ott mindenütt, habár a legtsUy mérvben is, hőfogyasztást és hőfejtést toodolha tj mel^ szerves élet nem inni , mit értünk hő alatt, és melyek UU k forrásai? Egy Audomány jelen állásánál mi a hőt 4 ^«Imerük, hogy az egy erő, azaz gon^»ebh ^Llenféle tüneményeknek, a melyek Mnj “ra«gyarázati alapját nem ismerjük Wltctii * a 8°basera nyugvó emberi ész titokat?U a Homályt eloszlatni, és hogy a ‘rityolával fedett dolgot kellőleg megmagyarázhassa, az elvont fogalmat érzékileg felfoghatóvá tenni, azaz megtestesíteni. Ilyképen keletkeztek a különböző nézetek, felfogások és elméletek a hő felett épen úgy, mint más természeti erők magyarázatánál. A régibb úgynevezett anyagi elmélet a hőt anyagfajjá, egy finom folyadékká tette, mely a legkisebb hézagokban az egyes parányok, azaz minden egyes test legkisebb részecskéi közt van felhalmozva. Ezen elmélet egyszerű ége végett csaknem általában tetszést nyert, bár a nehézségek, melyek számos tünemények magyarázatánál felmerültek, többrendűek voltak. A kő természetéről egészen új nézlettel lépett fel gróf Rumfordt, aki 1798. évben Münchenben ágyuk fúrásával lévén elfoglalva, azt vette észre, hogy a fúrás alatt egy jelentékeny hőmennyiség fejlődik és erre támaszkodva, a következő igen érdekes kísérletet tehe.ő egy vashengert szerkesztett, melynek fenekébe egy tömör tamacs volt beillesztve A henger egy szekrénynyel vétetett körül, mely 183/4 font vizet tartalmazott és lóerő által gyors forgásba hozatott, miáltal a víz mindinkább felmelegedett, és 2 óra 33 perc elégséges volt arra, hogy a vizet eres déli hőmérsékéről, 15,6 Célfokról, valóságos forrásba és buzgásba hozza. Ebből azt következtető, miszerint lehetetlen,hogy a hő anyagi állag lehessen, mert egy testből, mely mégis maga határolt, nem lehet anyagot végtelenül teremteni, ő tehát ama nézetet állítá fel, hogy a hő nem egyéb, rami a test legkisebb részecskéinek — parényainak — mozgása. Ezen úgynevezett raoztani hőelmélet az újabbkori természetvizsgálók számtalan kísérete nyomán meg is állapíttatott, és máig általános érvényűnek tekintetik. E nézet alapján megfordítva is lehet mondani, hogy ami érzékileg mint hő jelentkezik, az tárgyilag önmaga a mozgás. Tehát könnyen megmagyarázható, mikép egy ily mozgás, melyet észrevehetünk, más testre átvive, a legkisebb részecskékben, melyeket ugyan nem látunk, hanem csak érezünk, mozgást, azaz hőt gerjeszthet, és hogy azután megint bizonyos hőmennyisénél, azaz a legkisebb mozgások öszvezése által, ismét egy látható mozgás átvitele által hő keletkezhetik, vagy röviden szólva: a mozgás hővé és a hőmozgássá változik át. Minthogy pedig magát a mozgatót az élővel, tehát a mozgást az élő erővel azonosítani szoktuk, és a legkisebb hőmennyiségek öszvözését úgy fogjuk fel, mint egy mindig fokozódó feszülést, azért mondhatjuk, hogy az élő erő feszerőbe, és a feszelő élő erőbe megy át. Ebből megmagyarázható, hogy a hőben valamennyi test miért terjeng és hogy a test halmazállapotának változásánál miért észlelhető különböző hőmérséklet. Minden vegyfolymatnál találkozunk efféle kis lábatlan mozgásokkal, melyek bár minő kicsinyek is, mégis nagy hévvel mennek végbe, miáltal oly nagy feszerő keletkezik, hogy az, ha ismét élő erővé változik át, láncot, még platinát is ömlesztő izzóhevet, sőt legerősebb durranásokat idézhet elő. Ezen alapul minden elégési folyamat, mivel a lég éle-Inyeinek legkisebb részei a világító gáz, a gyertya, vagy a fa alkatrészeihez oly erélyesen vonzódnak, hogy világosság és hő keletkezik. Egy kísérletet hozhatunk fel, mely látszólagos ellentétben áll a közönséges nézettel, te-hát annál érdekesebb. Ha ő. egy fémtestet, káliumot, veszünk és azt vízzel hozzuk érintkezésbe, akkor a kálium a víz elenyét oly hévvel ragadja magához, hogy ő magas lángképződés alatt mint káliumoxyd -- hameleg — olvad fel a vízben Itt két tellnek elégése hajtatik végre, ami az elégésről való közönséges fogalomnál lehetetlennek tetszik Még egy körülményre kell figyelmeztetnünk. Ha p. o. e . csésze 40 cél fokú meleg vizet verünk, és abba porrá tört salétromot, légsavas hameleget teszünk, míg az felolvad, azt veszszük észre , hogy a víz igen nagyon meghűl, anélkül, hogy a környezet hőmérséke, mint azt egy hőmérővel pontosan lehet bebizonyítani, észrevehetőig változott volna. Hogyan magyarázható ez meg ? A hő része, mely az olvadásnál látszólag elveszett, a feloldott sónak ayitott ár, és ezt bebizonyíthatjuk, ha a folyadásot jegece-etj(is, azaz a sáléi romot ered ti szolárd akakjánan ismét előállljuk,ahol aztán épen annyi kő lesz szabad, mint előbb szinteg elveszett volt. Hasonlót talál a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék menynyiségének az 1889-ik év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslathoz. Midőn ezen törvényjavaslatot a monarchia két államának kormánya és a közös hadügyminiszter között létrejött megállapodás alapján, a képvielőházhoz benyújom , annak indokolásául a következőket terjesztem elő: Az 1868. évi 40. törvényczik 11. szakasza, a monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi és tengeri hadsereg hadi létszámát, az akkor még fönnállott határőrvidéki csapatok be nem számításával, 800.000 főben állapította meg. Ezen létszám meghatározásánál azon meggyőződés vezérelte a törvényhozó testületeket, hogy az osztrák magyar monarchiának, egyfelől nagyhatalmi állására való tekintetből, s másfelől és különösen azon okból is, mivel Európa közepén való fekvése miatt földrajzi helyzete hadászatilag nem tekinthető kedvezőnek, a többi nagyhatalmakkal lehetőleg egyenlő hadi erő fölött kell rendelkeznie. Az 1868. évben az összehasonlításnál figyelembe veendő államok hadi ereje a következő volt: Németország (az északi és déli német szövetség) 1,229.117 fő. Francziaország 1,350.000 fő. Oroszország (a nem rendes és az ázsiai csapatokkal együtt) 1,467.000 fő. Olaszország (a mozgó nemzetőrséggel együtt) 480.461 fő. S ezzel szemben a magyar-osztrák mólunk számos más vegyészeti eljárásnál, ha sót, czukrot sót, felolvasztunk. A meleg ezen részét rejlő vagy kötött hőnek nevezzük, ellentétben azzal, melyet érzékszervünkkel észreveszünk, és különféle tudományos eszközökkel, hőmérővel, hővillanyoszloppal mérünk és szabad hőnek nevezünk. Ha ezen nézetekhez szilárdul ragaszkodunk, a szerves életfolyamat megmagyarázása nehézségekbe nem kerül. A növény vagy állat élete semmi egyéb, mint számtalan vegytani átalakulás bonyolult kerékzete, amely azonban oly biztosan és pontosan jár, mint azt emberi kéz alkotta mesterséges gépezettől sem lehet kívánni, és amelynél részint élő erő feszerővé, vagy feszelő élőerővé változtatik át. A növény és állatvilág bárka felületes összehasonlításánál is mindjárt szembeötlő az utolsónak elevenebb mozgása, és tekintettel az említettekre már most következtethetjük, hogy ott a feszerő nagyobb mérvben van élőerővé átváltoztatva, mint ott. Jóllehet a növényeknek is, szenvedőleges mozgásuk és a tövésnél psrányaik mozgása kivételével, ha még oly csekély, de mégis szinte önkényes tetszés szerinti mozgásuk van. Itt felemlíthető az érzike-ramosa pudica, melynek levelei már a leggyöngébb megérintésnél magoktól bezáródnak, sőt a melynél nem is szükséges az érintés, mivel már a világosság és homályosság közti különbség ugyanazt idézi elő. Voltakép az állatok és növények közt, ha végpontjaikban még annyira is különböznek egymástól, más oldalról pedig annyira mennek át egymásba, hogy azokat egymással teljesen össze lehet téveszteni, nem találunk semmi egyéb jellemző különbséget, mint anyagcseréjüket. A meleg napsugarak befolyása alatt felbomlik a szénsav szénenynyé és élenynyé, úgy a víz is könenynyé és élenynyé, végre a légköneg — amonnák — legénynyé és köpenynyé. Minthogy a nevezett vegyek a levegőben, a vízben és a földszinen nagy mennyiségben meg vannak, azoknak felbomlása is mindenütt, ahová csak a meleg napsugarak eljuthatnak, megeshetik. A napsugarakar Törvényjavaslat a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék mennyiségének, az 1889 dik év végéig való megállapítása tárgyában. 1. §. A monarchia*, közös védelmére szükséges hadseregnek és hadi tengerészetnek, a véderőről szóló 1868. évi 40. t. sz. 11. szakaszánál fogva, az 1878. év végéig 800,000 főben szabályozott hadi létszáma a az ugyanezen törvényczikk 13. szakasa alapján, a monarchia két államára nézve legközelebb meghatározott ujonczjutaléknak menynyisége az ezen utóbbi szakaszban különbenfoglalt feltételeknek és korlátozásoknak is fentartásával a következő 10 évre, vagyis az 1889-ik év végéig továbbra is megállapíttatik, illetőleg fentartatik. 2. §. A hadsereg és haditengerészet ezen létszámának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok, alkotmányos után leendő újabb megegyezés végét, a 9- ik évnek, vagyis az 1888 ik évnek lefolyása előtt, a monarchia két államának törvényhozó testületei elé terjesztendők. 3. §. Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, a ki az ennek folytáni intézkedést a közös hadügyminiszterrel egyetértőig teszi meg Budapest, 1879. okt. 14-én. Szende Béla, s. k. Indokolás narchia összes hadi erejének az uj védrendszert megállapító védtörvény értelmében, az 1878. év végéig, fokozatosan, a következő számig kellett fejlődnie: Hadsereg és haditengerészet 800.000 fő. Határőrség 63.000 , Honvédség 200.000, Összesen: 1.053.000 fő. Az ezen összegben kimutatott hadserőt számbelileg már 10 év előtt felülmúlták Németország, Francziaország és Olaszorság hadseregei, egy 1868. évben megállapított öSszeg csak az akkor mulhatlanul megkivántatott minimumnak tekinthető. A lefolyt 10 év előtt azonban igen jelentékeny változások történtek. A német franczia háború után a fent említett államok hadserejök szaporítása czéljából, mindannyian gyökeresen átalakítottak vádrendszeröket s hadi szervezetök kifelesztésére valóban bámulatos anyagi áldozatokat hoztak s hoznak, a példát az 1872 ik évben Francziaország adta. Körülbelől 150,000 főnyi évenkinti jutalék mellett, a szolgálati időt 20 évben állapította meg. Ezt követte az 1873-ik évben Olaszország amely a szolgálati időt 19 évben határozván meg, évenkénti 160 ezer újoncznál többet állít ki. Az 1874-ik évben, még a győztes Németország is szükségesnek találta az eszpróbét már ismételve kiállott védrendszerének javítását. Jelenleg 12 évi szolgálati idő mellett, évenként körülbelül 150,000 főnyi ujonéz és mintegy 130,000 főnyi póttartaléki jutalékot állított ki. Ugyanezen évben Oroszország is hozzálátott hadseregének szaporításához. A czáz nyílt parancsa által meghatároztatni szokott jutalék, amely az azelőtti két évben évenként 218.000 főben állapíttatott meg, 50 ezerrel emeltetett föl. Ehez számítandó még a 600.000 főnyi póttartalék. A szolgálati kötelezettség a 40-ik életévig terjed, s ezen időből 15 év a hadseregben töltendő el. Az európai hatalmak hadi ereje jelenleg, a népfelkelés útján kiállítható tegyvezet erőt ide nem számítva a következőleg áll : ') ‘) Az alsó torbeli szám a tényleg mir elért ti meget, a Mic sorbeli szám pedig a foganatba vett nyitások befejezésekor elérendő tmeget jelenti tós behatása alatt a széneny, köpeny és legény, mint minden szerves összeköttetésnek főképviselői, egyesülnek egymással, és midőn azok, mig más több arkrészeket is a jégből, vizből és földből csatolnak magukhoz, mindinkább magasb összetétes vegyekké illeszkednek össze, minél a meleg napsugarak nagy mennyisége köttetik meg, ellenben az előny egyidejűleg szabad lesz és a környezetnek adatik át. Ezen eljárásnál tehát a napsugarak élő ereje felhalmozódik, feszerévé átváltozik, és itt legnagyobb részt lappangva marad épen úgy, mint az előbbi folyamatnál, t. i. a só feloldása következtében történt vízmeghűlésnél. Az ily eljárás, amelynél az éleny — oxigén — folytonos« kiválik, élenytelenítésnek — desoxydationak — neveztetik. A szénsav, víz és amoniák szétbontása majdnem kizárólag csak a meleg napsugarak befolyása alatt lehetséges, tehát csak nappal , éjjel az nem történhetik meg, mert a nap élő ereje hiányzik. Ekkor a felesleges fel nem bontott szénsav, mint ilyen, nagyobb részt a növények által leheltetik ki, és minthogy az egy a lélekzetre nem való gázfaj, és az állati szervezetre nézve erős mérés, azért alapos a figyelmeztetés, hogy zárt hálószobában sok virágot nem kell tartani. A növény anyagcseréje vagy vegyészete, tehát egy előnytelenítő folyamat, amelynél az élő erő feszerévé változik át. Az állati szervezetnél az ellenkező történik. Hogy tudniillik a számtalan, önkényszerű és önkénytelen mozgások véghez vitessenek, nagy mennyiségű feszerőnek kell élő erővé átváltoznia. Az ehez szükséges fűszerüket elég bőven találja az állat a növényzetben, mely neki táplálékot szolgál. Az úgynevezett húsevőknél ez csak egy fokkal megy tovább, minthogy ezek a növényevők húsából táplálkoznak, a hús pedig, mint * olyan, tartalmaz fehérngét, szénvizegyet, kövérngét, tehát nem mást, mint az állatok által eldőlhető növényeket, csak hogy ezek itt aránylag bőségesebben vannak felhalmozva. A hús tehát nem egyéb, mint a feszelőknek bőségesebb készlet-térháza, és arra van fektetve a nézet, hogy a húsétel táplatékonyabb, mint a növényeid. (Folytatása köv.)