Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-10-18 / 239. szám

XIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................18 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy Lóra.................................1 frt 50. 239 dik szám. Kolozsvárt, szombat, 1879. október 18. POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: öta.Sl hu4h.un (vm.a4.or, rafj l.rtlH4..4 Irt fi kr. mást hirdetUeiníl kepvizmények. MialM lur4.Ua a Un 10 kr. b«>7<(tl!«Uk ktl«a ■ .Imi tutik ■ YILTTKB: Sortcklnl, tut uuk hkln SB ki. EBCLAMOK: ______________HlrharaagbMi »oronkO.t 1 frt.______________ A .■*0«r PtlfAr" lr*> »taiiuk km r ki. ktrMull k«kll«M kUnk^r.1 u. kMMuk, KMrtHM ktaMI )W( kkrauMw Imttt Mk ItfUtlhlk »4. Miuiüinu ktlir.Uk Hí Iliink Hm. 8ZERKESZTŐSÉGI IRODA : "* KIADÓ­HIVATAL*'" '**~M*') » LKW* mrti Unni Iradt-k­kaa, *k*r |r TMI Bmiku kAi M kHHWH p«««fc. kh­lHI.H. torna vlkkak htfcm4e.k.) Szemle. A képviselőház szerdán illást tar­tott, melyen Tisza és Szende miniszterek több törvényjavaslatot nyújtottak be. Ezek közül kiválóan fontosak az occupált terület igazgatására és a hadsereg létszámának meg­állapítására vonatkozók. Az ellenzéki lapok természetesen megkezdték a vakttízelést mind­kettő ellen. A szóldat főlapja az elsőben az alkotmány halálos megsértését látja, s abból, hogy a hadilétszám ismét 800.000 főben ál­ Iapittatik meg, a haza végromlását jósolja a közelebbi tíz év alatt, fi­­káís neki az, hogy a monarchiára nézve a hadsereg épségben tartása, sőt fejlesztése, a mostani viszonyok közt a legfőbb biztonsági kérdés, és a­mi Boszniát és Herczegovinát illeti, erőnek ere­jével el akarja feladni, hogy itt egy határo­zottan kül és hadügyi reszortba tartozó egé­szen közös ügyről, egy nemzetközi szipulatiók által teremtett ideiglenes állapot ren­dezéséről van szó. Ha a búsongó lapot inter­­pelálná valaki, hogy miként rendezte volna jobban és megfelelőbben e kérdést, bizonyo­san adós maradna a válaszszal. Hogy pedig a benyújtott törvényjavaslatból valaki „alkot­mány­sértését kibetűzhessen, ahoz minde­­nekfölött az kellene, hogy a bosnyák ügynek valamelyes köze legyen alkotmányunkhoz. És ez legtávolabbról sincs; a törvényjavas­latnak fő c­élja épen az, hogy az elfoglalt tar­tományok dolgát a monarchia mindkét felé­nek belkormányzatától elkülönítse. A hadsereg békelétszámát a had­ügyminisztérium tömeges szabadságok­ sok si­tni apasztani szándékozik. A Boszniában levő csapatok kivételével, minden ezredtől most kétszáz, november végén további száz ember lesz szabadságolva, márczius hó végéig. E rsmk­zabály által, melynek hatálya 23.000 emberre terjed ki, körülbelül egy milliónyi megtakarítás fog eléretni. Ausztriában a folytonos pártra tudások mellett, most a válasz-felirat szer­kesztése foglalkoztatja a parlamenti köröket, a pártok közül tegnapelőtt megalakult a Ka­­ndó-klub is, elnökéül Koppot, alelnökké Stum­­­ot választván. A liberális klub elhatározta, hogy az udvartartási költségre vonatkozó ja­vaslatot nem utasítja bizottsághoz, hanem tel­es ülésben vita nélkül akarja elfogadtatni. Újabb adalékul ama kedves „barátság“­­hoz, melyet monarchiánk iránt az olaszok áplálnak, d­e napokban megjelent egy „Pro Patria“ czimü röpirat, mely velüea akar leü­li Haymerli ismeretes könyvére. A röpiratot az „Italia irredenta“ adta ki, s alapos c­á­­folatok helyett bővelkedik henczegő puff­ogá­­sokban, vegyítve Ausztria-Magyarország és Né­metország elleni kifakadásokkal. Figyelemre­ méltó jelenség hogy Mezzacapo tábornok is­mert mérsékelt hangon tartott czikkét a kor­mányhoz közel álló lapok egyike sem idézte, ellenben a czikk elleni kárhoztatások félre­­ismerhetlen rokon­ zeni­­el lőnek registrálva­­ félhivatalos lapokban. Romániában a zsidó kérdés tartja izgalomban a kedélyeket, úgy a parlament­ben, mint azon kívül. A kamara okt. 15 ki­­llésében Blaremberg hosszabb beszédben ki­jelenté, hogy az ellenzéknek nincs szándé­kában a fenforgó kérdés vitatása által had­­áratot viselni a kabinet ellen. Ehez az utol­­só miniszterválságnál kínálkozott alkalom, mi­dőn az ellenzék több vezérét a kabinet ala­kításának missiójával akarták megbízni. Vé­gül a szónok B­ratianu miniszterelnöknek szem­rehányásokat tett, hogy Románia érdekét a congressuson rosszul védte. Bratianu azt vá­laszolta, hogy neki nem volt tudomása ar­ról, hogy a berlini congressuson tárgyalni fogják a zsidó­kérdést is. Különben meg van győződve, hogy ha ez iránti kezdeményezés a román kormány részéről történt volna, eb­ből sokkal veszélyesebb következmények há­­ramlottak volna az országra. Páriában Humbert communard meg­­­választásának, általunk már tárgyalt esete nagy zajt üt, s minden hírlap foglalkozik vele. A J. d. Debats azt jegyzi meg, hogy a radicálisok tobb szolgálatot tesznek azon tár­saiknak, a­kik még száműzetésben vannak. A parlament nem fogja megfélemlíttetni ma­gát a zavargó elemek által, sőt esetleg szi­gorúbb rendszabályokhoz se­m kénytelen fo­lyamodni. Ez ügyet hír szerint a miniszter­tanács is tárgyalta már. Lepére miniszter kijelentette, hogy Humbert megválasztása községtanácsossá érvénytelen, mert nem tud­ja bebizonyítani, hogy hat hónapig Parisban lakott. az afgán ügyre vonatkozólag azt je­lentik, hogy Afganisztán sorsának eldöntésé­nél Oroszország közös akc­iót ajánl Angliá­nak. Hír szerint Suvalov és Salisbury érte­kezletet tartottak az orosz nagykövet javas­lata fölött, a­ki közösen kivágja szabályozni az afgán kérdést. Salisbury azonban vissza­utasította Oroszország beavatkozását a kér­désbe. Bismarck bécsi útja óta általában sokkal határozottabb magatartást követ Anglia Oroszországgal szemben. Suvalov mindamel­lett újabb javaslatokkal akar föllépni, de valószínűleg ezek is mind vissza fognak uta­sít­tatni. TARCZA: Vitallesli hőjelenségek. — Dr. Moses Antaltól. — A természet nagyszerűsége a szemlélő embernek gyönyört s örömet szerez, megra­­gadja egész lelkületét és ösztönül szolgál, hogy éles eszével nyomozólag behasson a ter­mészet titkaiba, és kielégítse tudnivágyát De az a természetben, a mi bennünk oly nagy édeket kelt? A mi figyelmünket oly ann­yira lebilincle ii? A tél merev virányaival jobban ijott-e mint az ébredező tavasz ? Vagy az arák óriási jégtömegeivel jobbban vonz e jel­' a deli égaij bőtenyész növényeivel ? Mi sí­­­a?Z élet azé­rt m­elylyel ramdenü­t, levegőben, a vízben, még a föld mélyében találkozunk. Az élet az, a­mely minket D­t a természet nagyszerűségét a világten­­*r­­egmérhetlen mélyében szintúgy, mint a .m v'108ePPben számtalan növény - és állat- vezeteivel együtt megismerni. . De hát mi az örökké megújuló termő­első forrása? Mi annak múlhatatlan E21 •*’ m'Dd°nt fantartó a éltető elve? t az ókorbeliek dús képzelőtehetsége­­s­n­knek tulajdonitá: a mi józan és ész­t, buvárlaton álló korunk pedig azt mond­ái j°Ey az a természet ereje, a hó! Mert kel a hol növény- és állatszervezetek­h­iz /T hozunk, ott mindenütt, habár a leg­­tsU­y mérvben is, hőfogyasztást és hőfejtést toodolha tj mel^ szerves élet nem inn­i , mit értünk hő alatt, és melyek UU­ k forrásai? Egy A­­udomány jelen állásánál mi a hőt 4 ^«Imerük, hogy az egy erő, azaz gon­­^»ebh ^Llenféle tüneményeknek, a melyek Mnj “­ra«gyarázati alapját nem ismerjük Wltctii * a 8°basera nyugvó emberi ész titok­at?U a Homályt eloszlatni, és hogy a ‘rityolával fedett dolgot kellőleg meg­magyarázhassa, az elvont fogalmat érzékileg felfoghatóvá tenni, azaz megtestesíteni. Ily­­képen keletkeztek a különböző nézetek, fel­fogások és elméletek a hő felett épen úgy, mint más természeti erők magyarázatánál. A régibb úgynevezett anyagi­­ elmélet a hőt anyagfajjá, egy finom folyadékká tette, mely a legkisebb hézagokban az egyes pará­­nyok, azaz minden egyes test legkisebb ré­szecskéi közt van felhalmozva. Ezen elmélet egyszerű ége végett csaknem általában tet­szést nyert, bár a nehézségek, melyek szá­mos tünemények magyarázatánál felmerültek, többrendűek voltak. A kő természetéről egészen új nézlettel lépett fel gróf Rumfordt, a­ki 1798. évben Münchenben ágyuk fúrásával lévén elfoglal­va, azt vette észre, hogy a fúrás alatt egy jelentékeny hőmennyiség fejlődik és erre tá­maszkodva, a következő igen érdekes kísér­letet tehe.­ő egy vashengert szerkesztett, melynek fenekébe egy tömör tamacs volt be­illesztve A henger egy szekrénynyel vétetett körül, mely 183/4 font vizet tartalmazott és lóerő által gyors forgásba hozatott, mi­által­­ a víz mindinkább felmelegedett, és 2 óra 33 perc­ elégséges volt arra, hogy a vizet ere­­s déli hőmérsékéről, 15,6 Cél­­fokról, valósá­gos forrásba és buzgásba hozza. Ebből azt következtető, miszerint le­­­­hetetlen,hogy a hő anyagi állag lehessen, mert­­ egy testből, mely mégis maga határolt, nem­­ lehet anyagot végtelenül teremteni, ő tehát ama nézetet állítá fel, hogy a hő nem egyéb, rami a test legkisebb részecskéinek — pa­­rényainak — mozgása. Ezen úgynevezett raoztani hőelmélet az újabbkori természet­­vizsgálók számtalan kísér­ete nyomán meg is állapíttatott, és máig általános érvényűnek tekintetik. E nézet alapján megfordítva is lehet m­ondani, hogy a­mi érzékileg mint hő jelentkezik, az tárgyilag önmaga a mozgás. Tehát könnyen megmagyarázható, mi­­kép egy ily mozgás, melyet észrevehetünk, más testre átvive, a legkisebb részecskék­ben, melyeket ugyan nem látunk, hanem csak érezünk, mozgást, azaz hőt gerjeszthet, és hogy azután megint bizonyos hőmennyis­é­­nél, azaz a legkisebb mozgások öszvezése által, ismét egy látható mozgás átvitele által hő keletkezhetik, vagy röviden szólva: a mozgás hővé és a hő­mozgássá változik át. Minthogy pedig magát a mozgatót az élővel, tehát a mozgást az élő erővel azo­nosítani szoktuk, és a legkisebb hőmennyi­ségek öszvözését úgy fogjuk fel, mint egy mindig fokozódó feszülést, azért mondhat­juk, hogy az élő erő feszerőbe, és a feszelő élő erőbe megy át. Ebből megmagyarázható, hogy a hőben valamennyi test miért terjeng és hogy a test halmazállapotának változá­sánál miért észlelhető különböző hőmér­séklet. Minden vegyfolymatnál találkozunk efféle kis láb­atlan mozgásokkal, melyek bár minő kicsinyek is, mégis nagy hévvel mennek vég­be, mi­által oly nagy feszerő keletkezik, hogy az, ha ismét élő erővé változik át, láncot, még platinát is ömlesztő izzóhevet, sőt leg­­­­erősebb durranásokat idézhet elő. Ezen ala­pul minden elégési folyamat, mivel a lég éle-I­nyeinek legkisebb részei a világító gáz, a gyertya, vagy a fa alkatrészeihez oly erélyesen vonzódnak, hogy világosság és hő keletkezik. Egy kísérletet hozhatunk fel, mely látszóla­gos ellentétben áll a közönséges nézettel, te-­­­hát annál érdekesebb. Ha ő. egy fémtes­tet, káliumot, veszünk és azt vízzel hozzuk érintkezésbe, akkor a kálium a víz elenyét­­ oly hévvel ragadja magához, hogy ő maga­s lángképződés alatt mint káliumoxyd -- ham­­eleg — olvad fel a vízben Itt két tellnek elégése hajtatik végre, a­mi az elégésről va­ló közönséges fogalomnál lehetetlennek tet­szik Még egy körülményre kell figyelmez­tetnünk. Ha p. o. e . csésze 40 cél fo­kú meleg vizet ve­rünk, és abba porrá tört salétromot, légsavas hameleget te­szünk, míg az felolvad, azt veszszük ész­re , hogy a víz igen nagyon meghűl, a­nélkül, hogy a környezet hőmérséke, mint azt egy hőmérővel pontosan lehet bebizonyí­tani, észrevehetőig változott volna. Hogyan magyarázható ez meg ? A hő része, mely az olvadásnál látszólag elveszett, a feloldott só­nak ayitott ár, és ezt bebizonyíthatjuk, ha a folyadásot jegece-etj(is, azaz a sáléi romot ere­d ti szolárd akakjánan ismét előálll­juk,a­hol aztán épen annyi kő lesz szabad, mint előbb szinteg elveszett volt. Hasonlót talál­ a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszá­mának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék menynyi­­ségének az 1889-ik év végéig való megálla­pításáról szóló törvényjavaslathoz. Midőn ezen törvényjavaslatot a monar­chia két államának kormánya és a közös hadügyminiszter között létrejött megállapo­dás alapján, a képvielőházhoz benyúj­om , annak indokolásául a következőket terjesz­tem­ elő: Az 1868. évi 40. törvényczik 11. sza­kasza, a monarchia közös védelmére szüksé­ges szárazföldi és tengeri hadsereg hadi lét­számát, az akkor még fönnállott határőrvidé­ki csapatok be nem számításával, 800.000 fő­ben állapította meg. Ezen létszám meghatározásánál azon meggyőződés vezérelte a törvényhozó testü­leteket, hogy az osztrák magyar monarchiá­nak, egyfelől nagyhatalmi állására való te­kintetből, s másfelől és különösen azon ok­ból is, mivel Európa közepén való fekvése miatt földrajzi helyzete hadászatilag nem te­kinthető kedvezőnek, a többi nagyhatalmak­kal lehetőleg egyenlő hadi erő fölött kell rendelkeznie. Az 1868. évben az összehasonlításnál figyelembe veendő államok hadi ereje a kö­vetkező volt: Németország (az északi és déli német szövetség) 1,229.117 fő. Francziaország 1,350.000 fő. Oroszország (a nem rendes és az ázsiai csapatokkal együtt) 1,467.000 fő. Olaszország (a mozgó nem­zetőrséggel együtt) 480.461 fő. S ezzel szemben a magyar-osztrák mó­lunk számos más vegyészeti eljárásnál, ha sót, czukrot sót, felolvasztunk. A meleg ezen részét rejlő vagy kötött hőnek nevezzük, ellentétben azzal, melyet érzékszervünkkel észreveszünk, és különféle tudományos eszközökkel, hőmérővel, hővil­lanyoszloppal mérünk és szabad hőnek ne­vezünk. Ha ezen nézetekhez szilárdul ragaszko­dunk, a szerves életfolyamat megmagyarázá­sa nehézségekbe nem kerül. A növény vagy állat élete semmi egyéb, mint számtalan vegy­tani átalakulás bonyolult kerékzete, a­mely azonban oly biztosan és pontosan jár, mint azt emberi kéz alkotta mesterséges gépezet­től sem lehet kívánni, és a­melynél részint élő erő feszerővé, vagy feszelő élőerővé vál­­toztatik át. A növény és állatvilág bárka felületes összehasonlításánál is mindjárt szembeötlő az utolsónak elevenebb mozgása, és tekintet­­tel az említettekre már most következtet­hetjük, hogy ott a feszerő nagyobb mérvben van élőerővé átváltoztatva, mint ott. Jóllehet a növényeknek is, szenvedőleges mozgásuk és a tövésnél psrányaik mozgása kivételével, ha még oly csekély, de mégis szinte önké­nyes tetszés szerinti mozgásuk van. Itt felem­líthető az érzike-ram­osa pudica, melynek le­velei már a leggyöngébb megérintésnél ma­goktól bezáródnak, sőt a melynél nem is szükséges az érintés, mivel már a világosság és homályosság közti különbség ugyanazt idézi elő. Voltakép az állatok és növények közt, ha végpontjaikban még annyira is különböz­nek egymástól, más oldalról pedig annyira mennek át egymásba, hogy azokat egymással teljesen össze lehet téveszteni, nem találunk semmi egyéb jellemző különbséget, mint anyag­cseréjüket. A meleg napsugarak befolyása alatt fel­bomlik a szénsav szénenynyé és élenynyé, úgy a víz is könenynyé és élenynyé, végre a lég­köneg — amonnák — legénynyé és köpeny­nyé. Minthogy a nevezett vegyek a levegő­ben, a vízben és a földszinen nagy mennyi­ségben meg vannak, azoknak felbomlása is mindenütt, a­hová csak a meleg napsugarak eljuthatnak, megeshetik. A napsugarak­­ar­ Törvényjavaslat a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszá­mának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék mennyi­ségének, az 1889 dik év végéig való megál­lapítása tárgyában. 1. §. A monarchia*, közös védelmére szükséges hadseregnek és hadi tengerészet­­nek, a véderőről szóló 1868. évi 40. t. sz. 11. szakaszánál fogva, az 1878. év végéig 800,000 főben szabályozott hadi létszáma a az ugyanezen törvényczikk 13. szaka­sa alap­ján, a monarchia két államára nézve legkö­zelebb meghatározott ujonczjutaléknak meny­nyisége az ezen utóbbi szakaszban különben­­foglalt feltételeknek és korlátozásoknak is fentartásával a következő 10 évre, vagyis az 1889-ik év végéig továbbra is megállapítta­­tik, illetőleg fentartatik. 2. §. A hadsereg és hadi­tengerészet ezen létszámának a körülmények szerint to­vábbra is változatlanul hagyására, vagy meg­változtatására czélzó javaslatok, alkotmányos után leendő újabb megegyezés vég­ét, a 9- ik évnek, vagyis az 1888 ik évnek lefolyása előtt, a monarchia két államának törvényho­zó testületei elé terjesztendők. 3. §. Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, a ki az ennek folytáni intézkedést a közös hadügy­miniszterrel egyetértőig teszi meg Budapest, 1879. okt. 14-én. Szende Béla, s. k. Indokolás­ narchia összes hadi erejének az uj védrend­­szert megállapító védtörvény értelmében, az 1878. év végéig, fokozatosan, a következő számig kellett fejlődnie: Hadsereg és haditengerészet 800.000 fő. Határőrség 63.000 , Honvédség 200.000, Összese­n: 1.053.000 fő. Az ezen összegben kimutatott hadserőt számbelileg már 10 év előtt felülmúlták Németország, Francziaország és Olaszor­­ság hadseregei, e­­gy 1868. évben megállapí­tott öSszeg csak az akkor mulhatlanul meg­­kivántatott minimumnak tekinthető. A lefolyt 10 év előtt azonban igen je­lentékeny változások történtek. A német fran­­czia háború után a fent említett államok ha­­dserejök szaporítása czéljából, mindannyian gyökeresen átalakítottak vádrendsze­röket s hadi szervezetök kif­elesztésére valóban bá­mulatos anyagi áldozatokat hoztak s hoznak, a példát az 1872 ik évben Franczia­ország adta. Körülbelől 150,000 főnyi éven­­k­inti jutalék mellett, a szolgálati időt 20 év­ben állapította meg. Ezt követte az 1873-ik évben Olaszország amely a szolgálati időt 19 évben határozván meg, évenkénti 160 ezer újoncznál többet állít ki. Az 1874-ik évben, még a győztes N­é­­metország is szükségesnek találta az esz­­próbét már ismételve kiállott védrendszeré­­nek javítását. Jelenleg 12 évi szolgálati idő mellett, évenként körülbelül 150,000 főnyi ujonéz és mintegy 130,000 főnyi póttartaléki jutalékot állított ki. Ugyanezen évben Oroszország is hozzálátott hadseregének szaporításához. A czáz nyílt parancsa által meghatároztatni szo­kott jutalék, a­mely az azelőtti két évben évenként 218.000 főben állapíttatott meg, 50 ezerrel emeltetett föl. Ehez számítandó még a 600.000 főnyi póttartalék. A szolgálati kötelezettség a 40-ik életévig terjed, s ezen időből 15 év a had­seregben töltendő el. Az európai hatalmak hadi ereje jelen­leg, a népfelkelés útján kiállítható tegy­­­vezet erőt ide nem számítva a következő­leg áll : ') ‘) Az alsó torbeli szám a tényleg mir elért ti m­eget, a Mic sorbeli szám pedig a foganatba vett nyitások befejezésekor elérendő tmeget jelenti tós behatása alatt a széneny, köpeny és le­gény, mint­ minden szerves összeköttetésnek főképviselői, egyesülnek egymással, és mi­dőn azok, mig más több arkrészeket is a jég­ből, vizből és földből csatolnak magukhoz, mindinkább magasb összetétes vegyekké il­leszkednek össze, minél a meleg napsugarak nagy mennyisége köttetik meg, ellenben az előny egyidejűleg szabad lesz és a környe­­zetnek adatik át. Ezen eljárásnál tehát a nap­sugarak élő ereje felhalmozódik, feszerévé átváltozik, és itt legnagyobb részt lappangva marad épen úgy, mint az előbbi folyamatnál, t. i. a só feloldása következtében történt víz­­meghűlésnél. Az ily eljárás, a­melynél az éleny — oxigén — folytonos« kiválik, éleny­­telenítésnek — desoxydationak — nevez­tetik. A szénsav, víz és amoniák szétbontása majdnem kizárólag csak a meleg napsugarak befolyása alatt lehetséges, tehát csak nap­pal , éjjel az nem történhetik meg, mert a nap élő ereje hiányzik. Ekkor a felesleges fel nem bontott szénsav, mint ilyen, nagyobb részt a növények által leheltetik ki, és mint­hogy az egy a lélekzetre nem való gázfaj, és az állati szervezetre nézve erős mérés, azért alapos a figyelmeztetés, hogy zárt hálószo­bában sok virágot nem kell tartani. A nö­vény anyagcseréje vagy vegyészete, tehát egy előnytelenítő folyamat, a­melynél az élő erő feszerévé változik át. Az állati szervezetnél az ellenkező tör­ténik. Hogy tudniillik a számtalan, önkény­­szerű és önkénytelen mozgások véghez vi­tessenek, nagy mennyiségű feszerőnek kell élő erővé átváltoznia. Az ehez szükséges fűszerüket elég bőven találja az állat a nö­vényzetben, mely neki táplálékot szolgál. Az úgynevezett húsevőknél ez csak egy fokkal megy tovább, minthogy ezek a növényevők húsából táplálkoznak, a hús pedig, mint *­­ olyan, tartalmaz fehérngét, szénvizegyet, kövérngét, tehát nem mást, mint az állatok által eldől­hető növényeket, csak hogy ezek itt arány­lag bőségesebben vannak felhalmozva. A hús tehát nem egyéb, mint a feszelőknek bősé­gesebb készlet-térháza, és arra van fektetve a nézet, hogy a húsétel táplatékonyabb, mint a növényeid. (Folytatása köv.)

Next