Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-05-13 / 110. szám

IVI. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG BELKÖZÉPUTCZA 2. SZ. (HELFY-HÁZ.) IjérteleBi'oeBOIdOU költemények nem kötöltetnek, kéz iratok nem adatnak huu inak bérmente* levelek fogadtatoak el. 110-dik szám. Kolozsvárt, 1882. szombat, május 13. KIADÓHIVATAL: B E L K ö Z E P D T C Z A 2. S Z. (H E L V Y-H A Z.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: égési évre ... 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 , egy hóra . . 1,10. Hirdetési díj: petit sora 6 kr.—Bélyegilleték: minden,hirdetés étvi 60 kr. — Nyilt tér: sora 85 kr. [Új fontos inditvány. Az orsz. m. gazdasági egyesület szövetkezeti szakosztályában egy nagy horderejű társadalmi kérdés, a birtok* minimum kérdése, került máj. 10-én szőnyegre. Megelőzőleg már az ország* ik majd minden vidékén kisebb nagyobb körökben megvitatták a kérdést. A nézetek ugyan megoszlanak, de a határozott többség a mellett van,,gy nem kell megengedni a kisbirtoknak a végtelenig menő szétdarabolását, mert ez nyomorra vezet. A legkiválóbb gazdasági kapacitások nyilatkoztak ily értelemben : gr. Dessewffy Aurél, gr. Széchenyi Pál, Korizmics László, gr. Andrássy Manó s annyi más nagy gazda. Az országos magyar gazdasági egyesület Ordódy Vilmost, az egyesület titkárát kérte fel, hogy ez ügyről indokolt előterjesztést készítsen. Ordódy e kívánságnak megfelelve, indokolva előadta nézeteit. A tapasztalásra hivatkozva, kimutatta, hogy a törpegazdaság birtokosának rendszerint el kell szegényednie, s előbb-utóbb a földjétől megválnia és a napszámos osztályba leszállania. Midőn kisebb birtok kerül osztály alá, az örökösök rendszerint felosztják azt természetben magok közt, hogy mindenik önálló lehessen. De ha a föld nem elég nagy, hogy abból egy család megélhessen, akkor tulajdonosa eladósodik és elveszti birtokát. Czélszerűbb hát, ha törvény által meg van határozva, hogy bizonyos fokon túl a földbirtok többé fel nem darabolható. A minimumnak oly területnek kell lenni, hogy azon egy család a gazdálkodást, mint főfoglalkozást, egy igás fogat kellő kihasználása mellett, sikerrel űzhesse és abból megélhessen. Így fogta ezt fel a régi magyar törvényhozás is, mikor az úrbéri telkek oszthatlanságát kimondta. Ezen felfogás alapján úgy véli a minimumot Ordódy czélszerűen megállapíthatónak, hogy a földbirtokot a minimumra való tekintetből, két osztályba véli sorozhatni; úgy, hogy jobb termő és értékesebb telkeken 12, a kevésbé értékesen 18 hold képezné a birtokminimumot. S a következő javaslatot teszi: „Törvényhozási uton mondassék ki, hogy mindazon gazdasági birtokok, melyek ugyanazon község határában, ha mindjárt több parczellában is egy tulajdonos kezében vannak, ha a felosztás esetén előállandó hányadrészei a földminőséghez képest 12, illetve 18 kataszt holdat meg nem ütnének , feloszthatók ne legyenek. Ezen korlátozó intézkedések életbeléptetése és további felügyelete a megyei közigazgatási bizottságra volna bízandó, melynek hatásköréhez tartoznék a felett is határozni, hogy a fenforgó fontos körülmények miatt, valamely község a minimum törvény alól mentve legyen. A városok területei azonban ez alá egyáltalában nem esnének. A kisbirtoknak fentartása czéljából szükséges lenne annak törvény általi kimondása, hogy a felosztási tilalom alatt álló gazdaságok ingó tartozékaikkal együtt a privát követelésekkel szemben végrehajtás tárgyát nem képezhetik, s hozamuk is csak annyiban szolgálhatna kielégítési alapul, menynyiben a közterheken s a gazdálkodó birtokos illő munkabérén túl felesleg mutatkozik. A teljes végrehajtási jog egyedül az intézeti kölcsönök számára hagyatván fenn. Törvényes osztály esetén a minimum alá eső birtokra nézve végrendelet hijában, ha az örökösök megegyezni nem tudnának a felett, hogy mi maradjon a birtokban, köztük árverés volna tartandó, mely esetben a vevőnek méltányos időhaladék volna adandó a többi örökösök kifizetésére. Nyilvános árverés pedig csak akkor volna tartandó, ha azt a felek valamennyien akarják, vagy pedig az örökösök egyike sem tudná a többit kifizetni. Végrendelkezés esetén pedig az örökös a törvényes osztályrészt, — mely méltányos becsű alapján határoztatnék meg, — készpénzben elégítené ki. Végül a mezőgazdaság érdeke követeli, hogy az uzsoratörvények mielőbb behozassanak, különösen az is, hogy a jelzálogi kölcsönökre nézve a most dívó 8°j0 maximum leszállíttassék.“ Az orsz. m. gazdasági egyesület ezen javaslat felett nem bocsátkozott azonnal a tárgyalásba, hanem elhatározta, hogy az indítvány indokolásával együtt az egyesület közlönyében kinyomassék, s a tárgyalás későbbre halasztatott, mikor a tagok az indítványt már kellőképen áttanulmányozták. Kétségtelen, hogy a javaslatba hozott határozat az egyéni tulajdonnak igen lényeges korlátozását tartalmazza. De e korlátozás, ha tán nem egészen ily terjedelemben, de egészben véve czélszerűnek és szükségesnek mutatkozik, s mindenesetre csak kivételesek azon esetek, amelyekben a javasolt korlátozás terhesnek s tán igazságtalannak tűnhetik fel. Igen sok függ tehát attól, hogy minő belátással fog eljárni az a bizottság, mely a minimum korlátozása alá eső birtokokat összeírja. Nézetünk szerint kívánatosnak látszik a községi önkormányzat elvét e kérdésben is érvényre emelni, akként, hogy minden község elöljárósága véleményt adhasson arra nézve, várjon egyes esetekben megengedtessék-e, eltérni a kimondott elvtől, és e véleményt emelhesse jogerőre azon közeg, amelynek a kezébe lesz adva, végérvényesen határozni a kérdés felett; föltévén, hogy nem talál oly alapos okokat, amelyek a községi elöljáróság véleményének czélszerű voltát megdöntik. E kérdés tüzetesen fog megtárgyaltad az orsz. m. gazdasági egyesületben, s akkor arra még visszatérünk. Emékezik ebből, hogy ne engedjük az osztrák ipart védelemben részesíteni, mely védelem részben saját iparunkat is érinti,vagy az, hogy iparkodjunk saját iparunkat e védelem szárnyai alatt emelni, hogy a védelem egyformán jusson mindkettőnknek ? A textilipar Ausztriában igen kifejlődött és a vámtarifa nagy előnyöket biztosít neki, minthogy pedig mi majdnem kizárólag Ausztria vásárlói vagyunk a czikkre nézve, az áremelkedés a mi kárunkra válik, ebből azonban az következik, hogy iparkodjunk azon gyárakra nem szorulni Beveszünk textilárukért, nyers kenderért és szövetekért, 26 milliót, de kiadunk szövetekért, fonalért 90 milliót és így évenkint 64 millió kiadási többlet van; ha ennek kamatját saját iparunk emelésére fordítjuk, rövid idő alatt versenyképessé lenne iparunk az osztrák iparral. Elfogadja a vámtarifát. (Helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor cáfolni igyekszik Apponyi állítását, majd fejtegeti az önálló vámterület előnyeit, s ez okból Madarász határozati javaslatát fogadja el. Elnök a vitát bezárja, miután szólásra senki sem jelentkezett. BárOBB Gábor előadó nem kíván élni zárszói jogával. Madarász József hosszasabban foglalkozik Apponyi Albert gróf tegnapi beszédével, abból részleteket is olvas fel. Csodálja, hogy épen Apponyi gr. földúlt a szélső baloldal ellen, azzal vádolja őket, hogy határozati javaslatukat nem indokolták eléggé, szóló ezt tagadja. Végül, mind az országra egyedül üdvöst kért határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Következett a szavazás, mely 20 képviselő kívánságára név szerinti volt. A javaslat elfogadására igennel szavazott 184, nemmel 116, távol volt. 144 képviselő; e szerint a kormány által beterjesztet javaslatot a ház 68 szótöbbséggel elfogadta általános tárgyalás alapjául. A mérsékelt ellenzékből velünk szavazott: Dessewffy Kálmán gr., Leskó István, Szájbely Gyula, Széchényi Pál gr., Apponyi Albert gr. A pártonkivüliekből: Göndöcs Benedek, Széll Kálmán, Lukács Béla. Ekkor b. Nyáry Jenő a főrendiház jegyzője hozza át a főrendek által változatlanul elfogadott horvát határőrvidék rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután kezdetét vette a részletes tárgyalás. György Endre kijelenti, hogy az egész tarifa kompromissum eredménye lévén a részleteknél a mai szavazás után indítványokat tenni nem fog. Helfy Ignácz kéri az előadót, hogy azon pontokat, ahol a tarifában emelés vagy változtatás czéloztatik, jelezze. A ház Baross előadó felszólalása után beleegyezik. A VI. osztályban foglalt 34. és 24. tételeknél Pulszky Ágost kérdést intéz a kereskedelmi miniszterhez, hogy miután az osztrák kereskedelmi miniszter ismételve kijelentette, hogy ő a maga részéről, valamint a kormány, melyet ő képvisel, ezen tételeket úgy értelmezi, hogy nem csak kivételes rész termések esetére, ha-------- - ----------1 TARCZA: Szomorú dal. (Felolvastatott a Petőfi-társaság ülésén, május 7-éi Debreczenben.) Még fenn hordom fejem, még forr szivem vére, De már hajlik a nap nyugatra,estvére. Lemenő nap fénye nem hevít, nem éget. Nem is olyan szép már, mint volt, ez az élet ! Mikor egy ragyogó világgal kínáltak, Mikor én szivemet adtam a világnak, Mikor egy kis virág, ha gyöngéd kéz tépte, Alá merített a gyönyör tengerébe. Hová lett a gyönyör? Az a kis kéz hol van? Mért nem alszom én is hideg koporsóban ! Mért kellett megérnem, oh, miért kell látnom, Hogy egyedül vagyok széles e világon 1 Az élet szikláján egyre felebb hágok, Panaszomat hallják tavaszi virágok, 8 az illatos völgyek, a duzzadó élet, Mintha gúnyolnának, mintha nevetnének. Néma bánatomban hallgatom, figyelek, 8 elgondolom, mily jól adták az istenek, Hogy ifjúság, tavasz s balgatag virágok Nem tudják, nem sejtik, hogy tél vár reájok ! Szász Gerő n mini imáknál. Budapest, máj. 11 Budavár kihalt, csendes utczáim, de felé ismét szokatlan élénkséggel meg. Nem mindennapi dolog ez ott ritkaság, mint a mily titka vendégte a várpalotának a királyi felségek. A mig itt mulatnak, fogadtatás, ebéd kihallgatás s tánczéat egymást váltják fel 82 az oka, hogy ős Budavár néptelei tóiban is sarl tömegek hullámzanal el s alá, és hosszu kocsisorok zajátó ,leizhaogzanak. A ma esti táncrestély kezdete esti 8 óra előttre volt kitűzve. Ki ki sietett lehetőleg pontosan megjelenni, de ez legfeljebb csak azoknak sikerült, kik már 7 órakor útnak indultak, vagy akik az alagút előtt kiszállva kocsijaikból, a siklót vették igénybe, mert az Albrechtet elejétől, fel a várpalotáig, a kocsik két sorban és csak lassú lépésben haladván, a feljutás véghetetlen sok időt vett igénybe. Az utczákon a pesti időtől fel a királyi lakig több ezerre menő közöség szemlélte a hizben és széps égben pompázó báli közönség felvonulását. A vendégek a nagy lépcső előtt szálltak le kocsijaikról, s a magyar koronaőrség sorfala közt felhaladva a virágokkal s gyönyörű keleti növényekkel feldiszített lépcsőkön a díszes előcsarnokon át két kisebb előterembe s innen a teljes papájában tündöklő trónterembe jutottak, mely csakugyan fejedelmi fényben ragyogott. A több sorban lecsüngő kristálycsillár számtalan fali gyertyatartó ezernyi gyertya fénye, tízszeresen verődött vissza az egymással szénben álló, alulról a tetőig érő tükrökben, szemkápráztató fényt áraszt va ízít, de egyszersmind a hőséget is tetemesen fokozva, a terem sima fehér márványfalának egyedüli díszét az aranyozások képezték. Daczára, hogy a vendégek egy tekintélyes része még kocsikon ült, vagy még ki sem indult az estélyre, már kevéssel 8 óra előtt a termek meglehetősen telve voltak.A férfiak kevés kivétellel díszmagyarban és díszegyennuhában jelentek meg, a hegyek pedig valódi pazar fényt fejtettek ki báli toilletteikkel, s mind együttvéve oly festői látványt alkottak, mint csakis egy magyar udvari bálon képzelhető. A magyar díszruhák mellett a gazdag katonai egyenruhák s főleg a táborcosi diszkabátok s a huszártisztek aranyos attilái szép összhangban egyesültek. A katonaság nem épen feltűnő számmal volt képviselve; annál számosabban jelentek meg az ország magas méltóságai, az arisztokráczia és az ország képviselői. A belépőknek magyar tánczrenddel szolgáltak az aranyhímzéses veres frakkos inasok. A tánczrend tartalma a következő volt: 1 keringő, 1 franczia négyes, 1 csárdás, polka, 2 franczia négyes, 2 keringő, 2 csárdás, füzértáncz. A hölgyek, kiknek idősbjei kerek, hosszú uszályokat, az ifjabbak ellenben majdnem kivétel nélkül egész rövid, könynyű kelmékből készült ruhákat viseltek, kevés virággal vagy itt-ot ezüst és arany hímzésekkel. A pontban 8 órakor a belső termekbe vonultak, hol ő felsége a királynénak bemutattattak. Midőn újra viszszatértek a terembe, nemsokára rá a nemes apródok az udvar közeledtét jelezték. 9 órakor megnyíltak a belső termek ajjai és ő felségeik, József főherczeg Klotild főherczegnővel és a kísérettel megjelentek a vendégek közt. Ő felsége a király magyar tábornoki egyenruhát, diszitve a szent István rend nagy keresztjével, a királyné világos vadgalambeziáűt kivágott selyem öltönyt viselt, fején gyémánt diademmel és gyémántokkal díszített nyakékkel. Azután ő felségeik rövidebb ideig ticsologtak a vendégekkel, többeket megszólítással tisztelve meg. Egy negyedórai cercle után keringővel kezdetét vette a táncz, melyet Andrássy Tivadar gr Zichy Sarolta grófhölgygyel nyitott meg. A tánczban csakhamar rísztvettek az arisztokráczia ifjabb tagjai és a tiszti karból igen sokan. Ő felségeik látható gyönyörrel nézték a szép tánczoló párokat. Az első táncz után ő felségeik a tánczosok és tánczosnők közül többeket megszólítottak. ő felségeik közvetlen körét a következők képezték: József főherczeg és neje Klotild főherczegnő, Hohenlohe herczeg főudvarmester, Nopcsa báró, a királyné főudvarmestere, Mendel báró főhadsegéd altábornagy, Festetics György és Vay Miklós koronaőrök, Kinszky Farkas gróf, Orczy Béla báró ő felsége személye körüli miniszter, Wolkenstein gróf, Rosenberg gróf, Bakó és Christaling gróf ő felségének szárnysegédei, továbbá Szapáry István gróf pálczanagygyűlésén, Lónyay János gr., Pálffy Tudor gr., Széchenyi Géza gróf, Károlyi László, Justh Zsigmond, Gerliczy Ferencz báró, Eszterházy Dénes gr. és Andrássy Sándor gróf, mint pálozás urak. Jelen voltak továbbá a tánczestélyen, Majláth György, Fehérvári Ibn, Haynald Lajos bibornok-érsek, Tisza Kálmán, Szende Béla, Pauler Tivadar, Ordódy Pál, Bedekovics, Szapáry Gyula, Kemény Gábor br. miniszterek, Jókai Mór, Harkányi Frigyes, Podmaniczky Frigyes br., Károlyi Gyula, Zichy Jenő gr., Edelsheim Gyulay főhadparancsnok, Feridun bej, Fratrevich gróf, Karácsonyi Guidó gr. Henneberg lovas tbn. Blaskovics Ede, Zselinszky Róbert, Péchy Tamás, Pálffy Rudolf hg, Eszterházy Pál és a jós hgek, Odescalchi Arthur hg, Andrássy Gyula gr., Rohan Arthur hg, Odescalchy Viktor hg, Andrássy Manó gr., Festetich Tasszilo gr., Zichy Nándor gr., Andrássy Aladár gr., Károlyi Pista gr., Zichy Antal gr., Bánffy Miklós br., Szapáry Géza gr. fiumei kormányzó, Pápay udv. tanácsos, Chavanne kapitány, Popp, ő felsége katonai irodájának főnöke, Lederer br., kapitány, Erdődy István gr főajtónállóhelyettes, Horváth, Hildebrand, Wieser, Bartuska, Gammel, Pa r és Fasztenberg tábornokok, Dessewffy Aurél gr.,Dőry Aurél br. ezredes, Károlyi Sándor, Wenckheim Frigyes, Hunyady gr., Chiemel pasa, az egyptomi alaouzus unokaöcscse. Bittó István, Apponyi Albert gr., Csignátony Lajos, Hegedüs Sándor, Hieronymi Károly, Horváth Gyula, Ivánka, Kovács László és még számos képviselő. A hölgyek körének fényéről a következő névsor eléggé tanakodik : jelen voltak : Andrássy Gyuláné Ilona leányával, Andrássy Aladárné, mint Clotilde főherczegnő udvarhölgye, Andrássy Manóné és leányai Irma és Nathália, Majláth Györgyné, mint a királynő udvarhölgye és leánya Sarolta, Majláth Adél, Pallavicini őrgrófné, Fehérváry bárónő és leánya, Jukei bárónő és két leánya, Tisza Kálmánné és leánya Póli, Teleki Bella és Irén gróf kisasszonyok, Eötvös báróné és leánya, Széchely grófné és leánya Marie, Szapáry István grófnő és leánya Vera, Zichy Anna grófné és leánya Sarolta, Károlyi Sándorné, Károlyi Pistáné, Erdődy Melanie, Zichy Livi és leánya Sarolta, Erdődi Migazzy grófné, Forgách Ilona grófné, Huszár Gabriella Esterházy herczegné, Pejacsevics grófné és leánya, Zichy Gusztávné. A tánczzenét Hulka karmester vezetése mellett a 33 számú Kussevich ezred katonai zenekara és Berkes Lajos népzenetársulata szolgáltatta. A táncz kevéssel kilencz óra előtt vette kezdetét , rövid időközökben elég kedélyesen folyt tovább mindvégig. Időközben a társaság a buffetbe és czukrászdába vonult, hol fényes vacsorával, pezsgővel s hűsítőkkel szolgáltak fel. A czerkle befejeztével a királyi pár visszavonult a belső termekbe s azután a társaság csakhamar széjjel oszlott. .. Apponyi Albert grófnak szerdai beszédét sokféleképen kommentálják, úgy a mérsékelt ellenzéki, mint a függetlenségi lapok. Némelyek a régi konzervatív párt feltámasztására czőszó kísérlete látnak benne, a „Napló” szerint, a mérsékelt ellenzék már az előzmények miatt sem várta, hogy Apponyi így fog fellépni, s ezeket mondja: „Mikor ugyanis a kormány a szőnyegen levő tarifajavaslatot beterjesztő, s a mérsékelt ellenzék az első konferencziát megtartotta felette, gróf Apponyi Alberte konferencziákon meg nem jelenhetett, mert a fővárosból el kellett utaznia. Az ellenzéki kör egyhangúlag azt határozta, hogy elveti a törvényjavaslatot s erre vonatkozó határozati javaslatot nyújt be, de mivel tudta, hogy gróf Apponyi Albert el akarja fogadni a javaslatot, utólag megváltoztató megállapodását, határozati javaslaot nem nyújtott be, nehogy Apponyi beszéde ne csupán a javaslat mellett, hanem az ellenzéki kör ellen irányzottnak legyen tekinthető, az ellenzéki kört, ezen eljárásra sok egyéb okon kívül, indította az a főok, hogy belátta, miszerint gróf Apponyi Albert egy mult évi beszéde által, melyet a Németországgal kötött várószerződés alkalmával tartott, mintegy kötve van arra, hogy a kormánynak most benyújtott javaslatát, melyben a gabna vámokra nézve részben meg van az, amit Apponyi kívánt, ne utasíthassa vissza. Hogy melyek lesznek Apponyi gr. fellépésének következései, az természetesen ma meg nem mondható. Az azonban bizonyos, hogy a közügy csak nyerne azzal, ha e fellépés hozzájárulna tarthatlan, s akcióra nem képes pártcsoportosulások feloszlásához. Az ilyesmire pedig, mint a mai ülés alkalmából tapasztalható volt, élénk a hajlam mindazoknál, kik az ügyben érdekelve vannak.“ Úgy látszik tehát, hogy Apponyi gróf fellépése nem fog következmények nélkül maradni a mérsékelt ellenzék pártviszonyaira. A hadsereg újjászervezésének tervei között helyet foglal az az eszme is, hogy gyalogsági főfelügyelői állás szerveztessék. Hir szerint Bauer Jr. táborszernagy van kiszemelve erre az állásra. A Duna kérdés. A romániai senatus tegnapi ülésében Statescu külügyminiszter válaszolt a hozzá intézett interpelláczióra és kijelént, hogy a Kormány oly fognak tekimi a folyamrendőrség gyakorlását, mely benső összefüggésben áll a territoriális för hatóság jogaival. Ezt az elvet a király üzenete is megerősíti, a kormány oda törekedett, hogy a hatalmak Európa ellenőrzési jogának fentartása mellett ismerjék el Románia kizárólagos jogát a hajózási szabályzatnak román területen való végrehajtására nézve. Barrére javaslata haladást képez az osztrák magyar avant-projet-tal szemben, azonban nem határozza meg az indítványozott újonan kinevezendő bizottság illetékessége iránti különbséget, és ennélfogva ellentétben áll a román programm egyik leglényegesebb elvével. A kormány az előterjesztett szövegbeli nem fogadhatja el a javaslatot, azt hiszi azonban, hogy ha a dunai bizottság oly módosításokat eszközölne, melyek a parti államok souverainitásának tiszteletben tartását célozzák, Barrére javaslata a megegyezés alapjául fogna szolgálhatni. Románia tehát ezen lényeges módosítások nélkül nem fogadhatja el a franczia részről tett javaslatot. — Gradisteanu azt mondja, hogy meg van győződve, hogy az esetben, ha a kormány elfogadná a franczia javaslatot, a nemzet ezen a pályán nem fogja őt követni. Kívánja Barréra javaslatának mellőzését és azt, hogy a Galatzban székelő nemzetközi bizottság Haymerle u tál a berlini kongresszus elé terjesztett javaslat alapján oldja meg a kérdést. Catargi, az ellenzék vezére, csak akkor szólhat a kérdésről, ha a tárgyalások fázisai előtte ismeretesek lesznek. A kormányelnök indítványára a szenátus elhatározza, hogy a diplomácziai okmányok közlése végett titkos ülést fog tartani. A kamarában Vernesco szintén interpellácziót jelent be a dunai kérdésre vonatkozólag. A katholikus autonómia kérdésében, mint az Ellenőr értesül, nagy készültséggel irott röpirat van sajtó alatt. A közelebbről megjelenendő munka több tekintélyes főpap befolyása alatt készült, mely körülménynél fogva annál nyomatékosabb, mert irányadó férfiak nézeteit tolmácsolja e maholnap napiérdekű kérdésben. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése május 11-én. Elnök: Péchy Tamás. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, a műgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Következett az osztrák-magyar vámtarifa revíziójára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Steinacker Ödön kijelenti, hogy Madarász határozati javaslatához nem járulhat, mert nem hiszi, hogy az önálló vámterület Magyarországon jó eredményű lenne. Igazat ad le. Kemény miniszternek, hogy a m gyar nemzetgazdaságon experimentumokat nem tehetünk, mindazért a kormány előterjesztését sem fogadhatja el. Természetesnek talalja, hogy az osztrákok — miután a magyarok mindig azon voltak, hogy cifra köpönyegükre új sujtásokat varrjanak — működnek a mi rovásunkra. Azután hosszasan foglalkozik Apponyi gr. beszédével, kifogásolva azt mindenképpen, bár elismeri is annak szépségét és tartalmasságát, ahogy Apponyi kitűnő államférfia is, de nézetét mégsem fogadhatja el. Önálló vámterületet nem akar, hanem hogy a közjogi kapocs ne lazuljon, abból a szempontból is föntartható a közös vámterület, mert hiszen czélunk ia csak az lehet, hogy a kapocs minél erősebb legyen Ausztriához. Hosszasan beszél ezután adóreformról, dualizmusról s azt mondja, hogy ha közelebbi érintkezésben lennénk az osztrák képviselőkkel, egyre jobban és jobban ismernék fel közös érdekeinket, s czélszerűbb kiegyezést hoznánk létre minden téren. (Igen! a Reichsrathban !) Végül kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. Busbach Péter figyelmeztet arra, hogy nem a theória, hanem a gyakorlati követelmények és a helyzet konkrét szükségei szabják meg a gazdasági téren követendő irányt. Tekintve tényleges viszonyainkat, azt hiszi, nem volna eszélyes politika akkor, midőn a szomszéd piacok elzárják nyers terményeinket, akkor mi az idegen nyers termények szabad behozatalát biztosítanák. Németország úgy vasúti tarifáival, mint vámpolitikájával a magyar terményeket rendkívüli módon terheli. A védelemben a mi érdekeink találkoznak azon szövetségesünk érdekével, kinek legkifejlettebb ipari és közgazdasági érdekei vannak s igy természetes, hogy az egyezkedés oly alakban nyilatkozik, mely mindkét fél érdekét kiegyeztetni törekszik. Kétségtelen, hogy az osztrák ipar fejlettsége nehezíti a mi helyzetünket, de viszont a mi földterményeink a vámtarifában tervezett vámok által kétségtelen előnyben részesülnének. Ezek oly vívmányok, melyek őstermelésünk előnyére szolgálnak. Nem élünk magányos szigeten, elzárkózva a többi országoktól, amelyek érdekeit szintén tekintetbe kell venni, ha nem akarjuk a csiga szerepét magunkra vállalni, mely saját házával is megelégszik. A gyakorlati politika az érdekek összeegyeztetését kívánja, ezt pedig elsősorban ott találjuk, hol az érdekek közössége és egymásra hatása kiválólag és elsősorban jelentkezik. A közös vámterület lehetetlenné épen nem teszi az ipar védelmét, sőt inkább ösztön arra, hogy lehetőleg versenyezzünk vele a másik fél területén is. Vájjon az követ Budapesti lóversenyek. (Eredeti tudósítás.) Budapest, máj. 11. III-ik nap. Ma ugyan a lehető legjobb idő kedvezett a délutáni versenynek, a gyep még sem volt látogatottabb, mint a legutóbbi versenykor. A sport férfiúi ott voltak ugyan teljes számban, de a nigy közönségből alig egynehányan jelentek meg. Ott láttuk Tisza Kálmán miniszterelnököt, gr. Andrássy Gyulát, br. Orczy Béla ő felsége személye körüli minisztert, br. Edelsheim Gyulay főhadparancsokot, a Károlyi,Batthány, Zichy Széchenyi grófokat stb. A versenyek lefolyása következő volt: I. B a 1t hyány-Hunyady dij. 400 cs. arany, 1600 m. 4 nevelés közül Captain Violet Donna Christine je, gróf Zichy Béla Kitty-je, gr. Esterházy Miklós Anervid je futottak. A pálya felén Kitty elbukott, s lerázva magáról jokeyét, sántítva futotta meg lovas nélkül a pályát. A versenyen maradt két ló erősen szorítva egymást, haladt fel a czélig, ahovaAparvid egy ló hosszal elsőnek érkezett. Kitty jokeyjének nem lett semmi baja. II. 2-edosztályú államdíj: 600 frank aranyban, 3200 méter. Gr. Festetich Tassiló La Gondolája és gróf Sztáray János Balatonja álltak ki versenyezni. A két ló között gyönyörű mezőny alakult. Az egész hosszú pályán Balaton vezetett. Az utolsó fordulónál La Gondola is felnyomult, s az utolsó pillanatig kétségessé tette Balaton győzelmét, ki alig egy fejjel tudott elsőnek érkezni. III. Vándorló ivadék verseny. 20 nevezés közül 3 ló állott ki: Blaskovits Ernő Bizarrja, gr. Festetich Tassilo Párducza, és br. Springer Gusztáv Veronicája. Az induláskor Párducz előre tört, de előnyét a 2400 méteres pályanegyedben már elvesztette. Egy darabig még kitartott, de azután mind lejebb szorult. A vezetést Veronica vette át s meg is tartotta egész az utolsó fordulásig, itt azonban Bizarr előre nyomult 8 ostorcsapás nélkül, de nem könnyen elsőnek érkezett. A verseny dija 3000 frt volt. IV. Széchenyi dij. 100 drb.es. arany. 3000 méter. E verseny egy kis meglepetést szerzett. Két ló Jankovich Gyula 3 éves sárga kancza névtelenje s Gróf Sztáray János Bayonneja állottak ki a küzdtérre. Jankovich lova a keddi versenyen futott először s ekkor kitört. A vezetést mindjárt ő vette át s meg is tartotta előnyét egész a czélig. S a ló a hoszszu pályát izzadás nélkül futotta meg. V. Gróf Sándor dij. 100 cs. arany értékű tiszteletű ij. Gátverseny 6 akadállyal. Beniczky Károly két lovat, Miss Rovellt, és Balgát állította ki a pályára. Az elsőt gróf Eszterházy László, a másodikat ő maga lovagolta, úgyszintén gróf Kinsky Zdenko is Sillyjét. A vezetést gróf Kvinsky Sillyje elejétől kezdve megtartotta s könnyen lett első Balga mellett, mely a pálya végén kifáradt, a mai verseny ezzel véget ért.