Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-02-14 / 36. szám

XVI. évfolyam. 36-dik szám. Kolozsvárt, 1882. kedd, február 14.­ SZERKESZTŐSÉG: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. {(értelenüil beköldötT költemények nem közöltetnek. j,i«nálk*11 • a kásiratok nem adatnék viasra. Otk b­érmentes levelek fogadtatnak el. KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZ­A, A NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 18 fit. I évnegyedre . 4 írt —­ár félévre.................8 ■ I egy héra . . 1 , 60 . Hirdetési díj: petit iora 6 kr.—Bélyegilleték: minden hirde­tés atka 80 kr. — Nyílttéri sora 86 kr. id . TARCZA. A számüzöttek országa.­ k minden oroszok czárját népe tud­­jalevőleg ,atyu8“-nak szokta nevezni. Ez nem épen atyáskodó kormánya ez­­renkint küldi alattvalóit, gyermekeit Szi­bériába, hogy szoczialistikus és nihiliszti­­kua eszméktől felpezsdült vérüket kiesé­selentse. És Szibéria erre nagyon is al­­a­ma a terrénum, hiszen oly dermesztő !­ál fut onnét, hogy biztos itthonunkban,­­t°l a muszka kancsuka hatalomkörétől, hideg borzongás fut végig a legnagyobb Piculás hőségben is, ha csak hallunk, olvasunk is valamit Szibériáról, az erosi igazságszolgáltatás e purgatóriumá­­ról, mely Európa közvetlen szomszédsá­gban, ettől csak az Uralhegység által el­­fasztva, végig nyúlik egész Ázsián, au­t északi részét elfoglalva, úgy, hogy míg nyugati határai mindenütt Európát érintik. V­elét csak a 65 kilométer szélességű Behring szoros választja el Ame­rika tömegétől. Ez óriási földtömeg 121 m millió k­ilométernyi kiterjedésű, tehá­t jóval nagyobb mint égés. Európa, de ko­rántsem oly változatos, és általán véve hason­­lulatlanul hidegebb földrészünknél, mely­­nek csak csekély része bir Szibériai éghaj­lat, azon része t. i. az Orosz birodalomnak, 1116 g az Ural-Balli hegyháttól északra félt­­á­­v,­­ melyne*t legjelentékenyebb városa rc­angelik; ez Európa legszomorubb vidé­­k;az év nagyobb részében hólepel fa­­lv­a a vé-­gtelennek látszó síkságot, me­­g az északi szél akadálytalanul végig­­■ » talaj majdnem mindig állandóan be van fagyva, melyet nyáron is csak fal­kaszinó zuzmók takarnak. E kietlen vi­­­­dék Tundra nevet visel. És igy néz ki legnagyobb részben­­ Szibéria is, melyet délfelől hatalmas hegy­i­hátak zárnak el Ázsia tömegétől és a me­­­legebb légáramoktól, észak felől pedig a jeges óczeán felé lejtősödve nyitva áll a hideg szelek fagyasztó befolyásának. Csa­lódnék különben, a­ki azt hinné, hogy egész Szibéria ilyen hideg-rideg vidékek­ből áll, mert orosz írók beszélnek „szibé­riai Olaszországról” is; ez nyugati Szibé­riának legdélibb fekvésű része, a Balkasch — Saisan — és Issik-kul tavak vidékén, a chinai határ hosszában, ott, hol a ko­zák előőrsök évről-évre előbbre tolják ál­lomásaikat és terjeszkednek a mennyei bi­rodalom rovására. Nebolssin orosz író maga beszéli, hogy azon helyen, hol ma Kopál orosz város fekszik, a negyvenes években egy kozák piquet állomásozott, később több telepítvényes költözködött ide, a sátrak­ból állandó lakházak lettek . Kopál a leg­jelentékenyebb kereskedelmi városok egyi­kévé fejlődött, a kozák előőrsök pedig egy pár száz kilométernyire előbbre nyo­multak, s azóta talán egy második vagy harmadik orosz várost alapítottak a chinai birodalomban, így nyomulnak délfelé is, a­hol már legnagyobb részben hatalmukba kerítették Khivát, Kokaut és Bokhárát és hogy mily jó indulatű­ szomszédai az an­goloknak, mutatják az Afghanistánban le­játszott véres események. Szibéria két, nagyságra lényegesen különböző és természeti viszonyaiban is egymástól eltérő részre osztatik, ezek: Nyugati Szibéria az Irtisch és Ob folyam vidékein,­­ Keleti-Szibéria (10,­2 □ km.) a Feniusei és Lena folyam vidékein. Nyu­­gati-Szibériában csak a toboriki kerület északi része lakatlan zord vidék, mig töb­bi része lakható, földmivelésre és Tarom tenyésztésre alkalmas; a semipolalinski kerület egészen meleg vidék, itt már te­vékkel találkozunk, a kirgizek pusztáját gyorslábú antilopok száguldják be, s a he­gyek rejtekeiben tigrisek hűsölnek, kipi­henve az éjjeli vadászat fáradalmait, az éghajlat azonban itt is egészen continen­tális jellegű : forró nyarak váltakoznak rendkívül hideg telekkel, a tél rendszerint november elején kezdődik, a sűrűn eső hópelyhek az egész vidéket fehér takaró­val vonják be, mely csak márczius elején kezd olvadni, s öt hónapon keresztül a legjobb szápat kínálkozik mindenfelé. Januárban és dec­emberben való­ságos grönlandi hideg dermeszt meg min­den életet. Ilyenkor csak az elszórt helységek közelében venni észre némi életjelt, különben az egész beláthatatlan puszta kihalt, néma, hacsak farkas-orditás vagy a hózivatart előidéző északi szél ve­let hasogató fütyülése nem zavarja meg a csendet, és jaj minden élő­lénynek, me­lyet e zivatar szabadban, oltalom nélkül talál; egész csordák és ménesek mennek ilyenkor tönkre, futás közben egyes mé­lyedésekbe esnek, hol a hó temeti el vagy az éhség és kimerültség öli meg őket, vagy szétszóródnak, hogy a farkasok mar­talékaivá legyenek. Csak a kirgiz és tun­­guz hallgatja egykedvűen a tovaszáguldó zivatart; ismeri jól, hiszen bölcső­dala is e szélvész fütyülése volt. Kelet-Szibéria még hidegebb, még zordosabb; az északi részeken nyáron is majdnem minden éjjel fagy; a Jeges-ten­gerbe szakadó nagy folyamok , ez Ob, a Lena, a Jenissei-torkolatoknál csak hat hétre (június végétől augusztus elejéig) veszítik el jégtakarójukat, s épen ezért nemzetgazdászati és kereskedelmi tekin­tetben sohasem fognak jelentőségre ver­gődhetni, jóllehet az orosz kormány, ki­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése február 11-én. Elnök: Péchy Tamás. Ordódy Pál közlekedési miniszter két törvényjavaslatot nyújt be: a) a sze­gedi szab. kir. város területén­­eszközlen­­dő kisajátításokról szóló 1879. 19. t. sz. érvényének meghossz­abbitásáról és b) az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról. A napirend előtt Herman Ottó emel szót. Reményét fejezi ki, hogy — miután a philloxera bizottság megállapo­dásairól szóló 1880. évi I. és II. törvény­­czikk csak ideiglenesen két évre szólt, s az már letelt, — a közgazdasági minisz­ter e figyelmeztetést elégnek veszi arra, hogy a ház elé terjessze az uj törvény­javaslatot. Következett a napirend első tárgya, az indítvány és interpellác­iós könyvben foglaltak felolvasása. Iványi Dánielnek egy határozati javaslata van beírva a színhá­zakra és egyéb nyilvános mulató helyekre gyakorlandó törvényes felügyelet tárgyá­ban, mely így hangzik: »Tekintve, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken levő némely színházban, nem különben más nyilvános mulató he­lyeken a jó erkölcsökkel meg nem egyező színdarabok, dalok és mutatványok adat­nak elő, felhívja a képviselőház a kor­mányt, hogy ezen visszaéléseknek a tör­vények értelmében és korlátai között leen­dő megszüntetése iránt intézkedjék, a­meny­nyiben pedig külön törvény alkotásának szüksége forogna fenn, ez iránt javaslatot vált az Ob folyón és annak mellékvizein nagy költséggel gőzhajó-közlekedést tart fen. — Kelet-Szibériához tartozik némileg Kamcsatka és az Amur folyam­ vidéke, mely utóbbit 1847-ben kezdte kutatói és az orosz birodalom számára elfoglalni Mu­rawjew Milkó , K­let-Szibéria akkori kor­mányzója. 1856. okt. 31-én megjelent egy ukáz, mely elrendelte, hogy Kamcsatka a­z Amur vidékkel nagyobbittassék „Kelet­­szibériai partvidék* elnevezés alatt, a kor­mányzó székhelyéül Nikolajevsk jelöl­­­tetvén ki. China hosszas alkudozások után 1858- ban m­ondott le ezen területről, mely al­kalommal Murawjew grófi rangra emelte­tett „Amurszki* előnévvel. Az Amur vi­dékének birtoka rendkívüli fontossággal bír az oroszokra nézve Keletszibéria bir­tokait illetőleg, melyek Chinából és Kali­forniából sokkal jobban és olcsóbban lát­hatók el minden szükségessel, mint eddig Európából. Az Amur vidék továbbá ter­melő tartomány, jóllehet a continentális éghajlat itt is hátráltatja a tenyészetet, a­mennyiben a tavaszi fagyok még június közepén túl is semmivé teszik a legszeb­ben díszlő gabnaföldeket, de az eső sok­kal bővebben öntözi, mint Szibéria bár­mely más vidékét, erdőségei kifogyhatat­lan mennyiségű tüzelő­anyagot és a leg­kitűnőbb épületfát szolgáltatják, mely er­dőkben még százezrei is tanyáznak a va­dászható állatoknak ; legelői kitűnők, vizes halakban gazdagok, a föld belsejében pe­dig nagy kiterjedésű kőszéntelepeket fe­deztek fel. De itt is, mint egész Szibériában, hiányzik a munkás kéz, a kozák őrségen és a mindinkább fogyó tunguzokon kívül alig találunk más lakosságot. Oroszor­szág maga is oly gyér népességű, hogy innét aligha lesz az Amur vidék egyha­mar gyarmatosítható, azért is kísérleteket terjesszen elő. Beadják Irányi Dániel, Somsich Pál, Törs Kálmán, Kaszap Ber­talan, Isaák Dezső, Papszász György, Vid­licskay József, Tassy Béla, Náray Imre, Csanády Sándor, Kada Elek, Hollósy Ká­roly, Hegedűs Sándor, Miehl Jakab, Po­­povics Vazul, Bende Imre, Uzovics Pál, Bubics Zsigmond, Gödi Károly, Wahrmann Mór, Harkányi Frigyes, Szögyény László, Szontagh Pál, Lánczy Gyula, Jókai Mór. A csütörtöki ülés napirendjére tü­zetik ki. Az interpellác­iós könyvben a kö­vetkező bejegyzés van: Febr. 11. Szeder­kényi Nándor a dolgozóházak ügyében az igazságügyminiszterhez; febr. 11. Ugron Gábor a mozgósított tartalékosok család­jainak segélyezése tárgyában a honvédel­mi miniszterhez. Következett a napirend második tár­gya : az igazságügyminiszteri költségvetés részletes tárgyalásának foly­tatása. A telekkönyvezésnél felszólaló B­u­r­b­a­c­h Péter előadó , határoza­ti javaslatot terjeszt be a pénzügyi bizott­ság nevében. Az országos fegyintézetek és kerületi börtönök czíme alatt előfordul az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére és a felállítandó javító intézet alapja ja­vára befolyt 94,391 frtnyi összeg, melyre nézve a pénzügyi bizottság azt indítvá­nyozza, hogy az jövőre önálló rovat gya­nánt vetessék fel, ép úgy a közvetítő intézeti alap. A ház elfogadja. A beruházásoknál, börtönátalakítá­­sokra szükségelt költségeknél felszólal Lázár Ádám s a marosvásárhelyi kir. táblai épületre előirányzott 6000 fo­rintnyi összegre felvilágosítást kér az igaz­ságügy minisztertől, hogy határozati javas­latát indokolhassa. Pauler Tivadar igazságügyminisz­ter a marosvásárhelyi khr. tábla épületé­nek helyreállítására megjegyzi, hogy az igen rosz állapotban van, s ennek helyre­állítása múlhatlanul szükséges. Elfogadásra ajánlja a tételt. Lázár Ádám reméli, hogy a költ­ségek nem fognak sokra rúgni, s mostan felemlíti, hogy a választásoknál azzal ijeszt­geti a kormánypárt a választókat, hogy ha nem szavaznak a kormánypárti jelöltre, onnan elszállítják a királyi táblát, de bárhogyan történjék is a kir. táblák de­­c­entralizácziója, Marosvásárhelyen okvet­lenül lenni kell törvényszéknek. A bíróságok elhelyezése is rossz s ha már Szegeden új épület emeltetik, Ma­rosvásárhelyen is amaz 5 helyen elhelye­zett bíróságoknak is czélszerű lenne egy épületet emelni. Épen azért a következő határozati javaslatot nyújtja be: ,A marosvásárhelyi kir. tábla főépületének helyreállítására elő­irányzott 5195 főt ezúttal elfogadtatok és az igazságügyminiszter utasíttatik, hogy az ugyanazon terjedelmű és alkalmas terüle­ten elhelyezendő ottani első folyamodású bíróság mindegyik osztálya, a járásbíróság, tesz a kormány előnyös feltételek mellett chinai kivándorlókat telepíteni ide,­­ de ezen kísérlet is aligha fog czélhoz vezet­ni, mert a chinai ha szükség által kény­szerítve ki is vándorol hazájából, állan­dóan soha sem telepedik meg az idegen földön, hanem ismét visszatér hazájába, mihelyt annyit szerzett, hogy abból ott­hon tisztességesen megélhet. Szibériában a földmivelés meglehe­tősen el van hanyagolva, jóllehet helyen­­kint a legjobb termőföldet találhatni, az éjszaki szélesség 72° alatt már nem te­nyésznek sem a fák, sem a cserjék; innét észak felé csak zuzmókat és mohokat ta­lálhatni, az iramszarvasok e szegényes ta­karmányát. Ott a­hol fák tenyésznek, több százezer kilométernyi területet borítanak el az erdők, melyeknek fája legnagyobb­részt használatlanul rothad el, vagy lesz a gondatlan fuvarosok és megszökött fe­­gyenczek által gyújtott tüzek martalékává. A szibériai erdőégések nem ritkák, és a legnagyobbszerű jelenségek közé sorozha­­tók. A Kaspi tenger partvidékein sóspusz­ták terülnek el, s több napi járó földön sem lehet fát találni.A földmivelés legin­kább a folyamok mentén virágzik, hol a gabna 15—17 magot is ad, és trágyázás nélkül is terem 6-8 évig. Leginkább ter­mesztenek búzát és rozsot, kölest és ta­tárkát (hajdinát) ; nem termesztik a zabot és kolompárt; jelentékeny még a len- és kender­termesztés is; a kertművelés el van hanyagolva, gyümölcsfák a téli nagy hideg miatt nem élhetnek meg, ámbár nyá­ron meg oly forróság van, hogy az ara­tást rendesen éjjel végzik el. A földmivelésnél sokkal jelentéke­nyebb a baromtenyésztés. Igavonásra és teherhordásra északon az iramszarvast, dé­len a tevét és ökröt, középen a lovat hasz­nálják ; szarvasmarha és juh nagy meny­­nyiségben legel a gazdag réteken, félig királyi ügyészség, börtönök, úgy a kir. fő­ügyészség számára emelendő állami épü­letek iránt, tekintettel a jelenlegi 9000 frt évi bérösszegre, a különböző, többnyire al­kalmatlan helyiségekért­ beható tanulmá­nyozást kezdvén, ez érdemben szakértő ter­vezeti és részletes költségelőirányzat kí­séretében mielőbb megfelelő törvényjavas­latot terjesszen be.* K­n­ö­p­f­­­e­r Vilmos visszautasítja Lázár azon állítását, hogy korfelfogások­­ra haszoáltatott volna fel a marosvásár­helyi kir. tábla eltétele, vagy megmaradá­sa az ottani szabadelvű párt által. Mutatja ezt az is, hogy Lázár épen e kerületet képviseli, hol a kir. tábla van, és hol tömegesen laknak a kir tábla tiszt­viselői. Lázár Ádám személyes kérdésben szólal föl. Ő a hírlapokból és a párt embe­reitől tudja, hogy ily értelmű plakátok voltak kifüggesztve, hogy ha nem kor­mánypárti képviselő választatik, elviszik Marosvásárhelyről a kir. táblát. Pauler Tivadar igazságügyminisz­ter kéri, hogy miután a beruházásokra a szükséges összeg már meg van állapítva, a jövőre szükségesekre nézve pedig annak idejében tájékoztatni fogja. Kéri a hatá­rozati javaslat elvetését. A többség nem fogadja el a határo­zati javaslatot. Ezután az igazságügyminiszter költ­ségvetése elfogadtatott. Következett a v­a­ll­á­s- és k­ö­z­o­k­­t­a­t­á­s­i költségvetés tárgyalása. Z­ichy Ágost gr. előadó: a köz­ponti igazgatásnál párhuzamot von a múlt és jelen évi költségvetés közt, s végül ajánlja a pénzügyi bizottság javaslatát el­fogadásra. (Helyeslés.) Hermann Ottó a fősúlyt a nép­nevelésre fekteti, de ezen a téren is csak kapkodást és tervtelenséget lát, mint a közoktatási kormányzat egész működésé­ben. Ez a tervtelenség nyilvánul a közép­iskolai rendszerben, s az újra benyújtott középiskolai törvényjavaslatban is. A ta­nárvizsgáló bizottságok működéséről hosz­­szasabban szól; előfordulnak esetek — úgymond — hogy a kétszer bukottat még egyszer vizsgára bocsátják, a­mire külföl­dön nincs példa, s így nevelik a tanár­­proletariátust. Szól ezután az egyetemről, s helytelennek találja, hogy egyes taná­rok több tanítványt fogadnak el, mint a­mennyi a tanterembe befér. Kérdi, hogy miért nem állít fel a miniszter több ma­gántanári tanszéket, ha ennyi a tanuló. A­mi a természettudományokat illeti, a ko­lozsvári egyetem, melylyel pedig a mi­niszter félkegyelműleg bánik, máris több írót és állattani tudóst bocsátott világgá, mint a pesti hasonló kathedra egész lé­tezése óta. Végül a következő határozati javaslatot nyújtja be : »Utasítsa a ház a vallás- és közoktatásügyi minisztert arra, hogy a magy. kir. budapesti tudományos egyetemen a beiratkozások ügyét hala­déktalanul vizsgálja meg, tegyen intézke­dést aziránt, hogy a tanpénzek, ha egy­ vad állapotban,­s Szibériában az embe­rek vagyoni állapotát nem pénzek, hanem marhaállományuk szerint becsülik. A nyers­bőr, gyapjú és fagygyu jelentékeny kivi­teli czikkek , a tejnek és sajtnak alig van értéke. Szibéria prémer állatokban rend­kívül gazdag, melyeknek vadászása igen sok embernek egyedül kenyérkeresete némely vidéken a lakosok az adót is pré­mekben fizetik. Legnagyobb gazdagságát Szibériának ércztelepei képezik. Az ural, Altai és Sta­­novói hegylánczok a föld leggazdagabb les­­helyeit képezik. Az Altai hegységben legjelentékenyebb bányavárosok Kolywan, Smetnogorsk, Barnaul, Krakow; a Stano­­vói hegyekben Nerzsinszk és Petrovszk érdemelnek említést. 1871-ben a szibériai összes aranybányák 2400 pad, vagyis 38,400 kilogram tiszta aranyat szolgáltat­tak ; a nyugatszibériai bányák nagyrészt koronajavak, míg keleti Szibériában az aranymosás magánosok által is űzetik és mintegy 25000 embert foglalkoztat. Az aranyon kívül még nagy mennyi­ségben előfordul ezüst, platina, réz, ón, ólom, vas és só, gyémántot és mindenféle drágaköveket is lehet itt találni. Koly­vsnban mintegy 300 munkás jaspis és porpyr vázák készítésével foglalkozik. Még meg kell említenünk azon elefántcsontot is, melyet a Lena partjain befagyott ős­kori mammuth szolgáltat. Ezen Európánál jóval nagyobb terü­let igen gyér népességű, mert lakóinak összes száma 31/1 millió, tehát kevesebb mint Németalföldnek, és csak egyötödré­sze a magyar birodalom lakosságának. E lakosságnak jelentékeny részét (21/1 mil­lió) teszik az oroszok és ezeknek utódaik a szibériaiak, kik Nyugat-Szibériában, a Tobolsk és Irkuszk közti útvonalon és a bányavárosokban élnek, mint földmivelők fuvarosok, mesteremberek és bányamunká­­ k Ellenzéki fogások, Budapest, febr. 11 Kis dolgogra adta magát a mér­eti ellenzék, mióta a nagyad­iók“­­kit felhagyni kénytelen len, úgy lát­­ni,, hogy most már nem akar külpo­litikai actiókat indítványozni, nem akar belpolitikai nagy reformokat létre­hoz- és és épen az­által, hogy ezeket mind elejti, igazolja azt a gyanút, hogy eze­ket nem tekinti czélnak, melyre min­den körülmények közt törekedni kell, hanem eszköznek, melyek segedelmé­vel remélte a Tisza-kormányt megbuk­tatni és miután ezek segítségével nem sikerült, eldobja azokat, mint ha­szontalan eszközöket és ke­res másokat, a­nélkül, hogy azok ter­mészetére, hasznosságára nézve valami válogatós lenne, így a delegációban, a­helyett, hogy a külpolitikát bírálta volna, vagy a boszniai kormányzat szervezetére nézve mondott volna irányeszméket (mert ezt várták volna meg az olyan önzetlen r­e­f­o­r­m-emberektől), egész erejét, főleg bizottsági tárgyalásban, ar­ra fordítá e párt, hogy bebizonyítsa, miszerint ellentét van Andrássy és Szlávy, Szlávy és Tisza felfogása kö­zött. Hiába nyilatkoztak maguk az il­letők, hogy ez az ellentét nem léte­zik, jobban akarták tudni a mások gondolatját és intenzióját — és ez ál­tal elérték azt, hogy Szlávy a nyilvá­nos ülésben volt kénytelen felfogásuk által tiltakozni, azonosítani magát a megszállás politikájával és helyeselni Andrássy politikáját. Már­pedig, a ki tudja, hogy milyen nagy reményeket fűztek, csak kevés idővel ezelőtt is, a mérsékelt ellenzéken ahoz, hogy ha nekik nem sikerül alulról megbuktatni Tiszát, majd megbuktatják őt Szlávy által felülről, az érezni fogja, hogy milyen halálos csapás volt ez a mér­sékelt ellenzékre nézve. E pártnak vég­zete épen az, hogy saját taktikája ál­tal idézi elő mindig az ilyen csapáso­kat önmagára, így, mikor az úgynevezett „nagy actio“ megindult volt, azt hitték volt a mérsékelt ellenzéken, hogy az „álla­mi közigazgatás“ jelszava által szét­robbantják a kormánypártot, és e he­lyett önmagukat robbantották szét; mikor a korruptió-vádakkal felléptek, azt hitték, hogy elválasztják Tiszától pártját, holott épen a személyes táma­dások által szilárdították meg a kap­csolatot köztük és igy jártak minden taktikai fogásukkal. — Mert mindenki észre veszi, hogy nem egyebek ezek, mint eszközök náluk, melyek segítsé­gével személyes gyűlöletüknek és am­­bitiójuknak kielégítést akarnak sze­rezni. Legközelebbről is egy ilyen fo­gáshoz folyamodtak. A vidéki törvény­székek és járásbíróságok személyzeté­nek kérvényeiről volt szó, melyekben lakbérilletményeiknek, az 18­71 - ki tör­vény megváltoztatásával, a fővárosi megfelelő bírák és ügyészek lakpénzé­vel egyenlővé tételét kérik. A pénzügyi bizottság sem zárkó­zott el e kérvény alapos és méltányos volta elől; kiemelte jelentésében a vi­déki birák súlyos anyagi helyzetét, és csak az 1882-dik évről vélte a 260 ezer forintnyi költségemelkedéssel járó kérést elhalasztani. Mikor aztán a képviselőházban az ügy tárgyalás alá került, arra még az ellenzék részéről sem létetett indítvány, hogy már 1882- re teljesíttessék a kérés, hanem Hó­­dosy csak annyit indítványozott, hogy a kérvények adassanak ki tanulmá­nyozás végett az igazságyminiszternek, további eljárás czéljából. Éhez Pauner maga azonnal csatlakozott. A kormánypárt kész volt elfogad­ni. De Szilágyi Dezsőben felkelt a régi mamia, újra azt akarta erőnek erejével bizonyítani, hogy ellentét van Pauler nyilatkozatában, hogy ő nem csatlakoz­­hatik a pénzügyi bizottság jelentéséhez akkor, mikor a Hodosy határozati ja­vaslatát elfogadó, holott maga az in­dítványozó azt mondá, hogy ellentét a kettő között nincs. Szilágyi erőszakolta az ellentétet, és a­helyett, hogy az egymás után való szavazást, az együt­tes elfogadást lehetővé tette volna, hogy így a bíráknak is megadassék a kívánt biztosíték arra nézve, hogy jövőre lesz javítva helyzetükön , meg akarta a pénz­ügyi bizottság javaslatát buktatni. Ilyen erőszakos provocatióval szemben, a kor­mánypárt egyebet nem tehetett, mint­hogy az ellentétesnek állított határo­zati javaslatot elvesse és így Szilágyi taktikáját kijátsza. Már most kérdjük: használ-e ez valamely pártnak, vagy magának az ügy­nek ? Komoly, higgadt politikusokhoz méltó eljárás-e az, mihez Szilágyi fo­lyamodott ? Ha komolyan akart a bí­rák helyzetén javítani, mozdította volna elő Hodosy határozati javaslatát és ne helyezte volna azt ellentétbe a kor­mánynyal. Azonban ha el is érte azt, hogy a kormánypárt visszaverte tak­tikai fogását, azt nem fogja megakadá­lyozni (mert ez volt czélja) hogy ez a kormány meg ne tegyen minden lehe­tőt a bírói kar helyzetének javítására. Hanem hát a mérsékelt ellenzék vezér­szónoka nem erre gondolt, hanem csak arra, hogy személyeskedjék. Ilyen most nálunk a nagy politika! & DELEGATIOK HATÁRO­ZATAI. A hivatalos lap közli: a császári és Apostoli királyi Felsé­ge, a magyar delegációnak következő ha­tározatát legkegyelmesebben szentesíteni méltóztatott. A magyar országot bizottság határozata 8 millió frtoyi rendkívüli hadi­szük­séglet tárgyában, azon katonai intézkedé­sek keresztülvitelére, melyek a monarchia déli részében és a megszállott területen ki­tört mozgalom leküzdésére szükségesek lettek. I. czikk: A közös ministeriumnak azon kato­nai intézkedések keresztülvitelére, melyek a monarchia déli részében és a megszál­lott területen kitört mozgalom leküzdésé­re szükségesek lettek, 8 millió forintnyi összeg, mint rendkívüli hadiszükséglet, en­gedélyeztetik. II. czikk. A fenemlített közösen fedezendő rend­kívüli hadiszükséglet összege 8.000,000 frt, melyből a magyar kincs­tár terhére mindenekelőtt levonandó két százalék 160 000 frttal ; a fennmaradó összegből, 7,840,000 frt, mely a törvény értelmé­ben a birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és országok által fedezen­dő 70 százalék 5 488,000 frtot, és a magyar korona or­szágaira eső 30 százalék 2.352,000 frtot, tesz. III. czikk. Ezen összegnek elszámolása a meg­szállott területen létező parancsnokságok, hadcsapatok és intézetek részére 1882 ik évre megszavazott hitelekkel együttesen és a megfelelő czimek alatt történik. Kelt Bécsben, 1882. évi február hó 5-én. A bizottság elnöke Dr. H­a­y­n­a­­­d Lajos, s. k. bibornok, kalocsai és bácsi érsek A bizottság jegyzője Baross Gábor, s. k. 590. sz. A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés és a birodalmi ta­nács részéről kiküldött és Általunk folyó évi január hó 28-dik napjára rendkívüli ülésszakra Bécsbe egybehívott bizottsá­goknak, 8 millió forintnyi ren­dkívüli hadi­szükséglet tárgyában azon katonai intéz­kedések keresztülvitelére, melyek a mo­narchia déli részében és a megszállott te­rületen kitört mozgalom leküzdésére szük­ségesek lettek, hozott fentebbi határoza­tot, közös minisztériumunk előterjesztése folytán, az 1867. évi XII. t. sz. értelmé­ben ezennel jóváhagyjuk és megerősítjük. Kelt Bécsben, 1882. évi február hó 6-án. (P. H) F­e­r­e­n­c­z József, s. k. K­á­l­n­o­k­y, s. k. B­y­r­a­n­d­t, s. k. altábornagy. Szlávy József, s. k.

Next