Magyar Polgár, 1883. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)

1883-03-02 / 50. szám

1883. márcz. 2. 17API HÍREK. Kolozsvár, márcz. 1. A mai szám tartalma: A középiskolai törvényjavaslat és különvélemény (M.) — Gyakorlati gazdasági politika. — Ország­­gyűlés. — A gazd. egyesületek gyűléséről. — Köz­­egészségügy. — Nyilvános felolvasások és a közmivelődési egyesületek. — A Kisfalud­y­­t­á­r­saságból. — Felhivás. — Tudomány, iro­dalom.— Színház, zene.— Képzőművészet. — Napi hírek. — Gyászrovat. — Csarnok: Egy szó. Ebers György regénye (folyt.) — Közgazdaság: Szőlőink átalakításáról; gr. Keglovich­ István. Vegyesek. — Hir­detések. Tárcza: Csevegés a csevegésről. Jules Clarette után. MAGYAR POLGÁR (50 sz.) * Történelmi kiállítás Bécsben. Annak emlékére, hogy ez évben lesz 200 esz­tendeje, hogy Szobieszki lengyel király csapa­tai élén felszabadította Bécs városát a törö­kök ostromától, 1. évi szeptember 12-re tör­ténelmi kiállítást terveznek Bécsben, mely al­kalommal fogják egyszersmind az uj városhá­­zat felavatni. A kiállítás fel fogja ölelni mind­azon tárgyakat, melyek az 1683-as ostromra, a védelemre és a felszabadításra vonatkoznak. A kiállítás az új városház első emeletén lesz elhelyezve és tíz osztályra oszlik. Az első és második osztályban lesznek a tervrajzok és erődítési tervek, a harmadikban és negyedik­ben a védelemre és az ostromra vonatkozó festmények, aczélmetszetek és tollrajzok, az ötödik osztályban hírneves egyének arczképei, a hatodikban a diadaljelvények, a hetedikben fegyverek, eredeti levelek és emlékérmek, a nyolczadik- és kilenczedikben egykori kézira­tok, nyomtatványok, a tizedikben az 1683. év­re vontkozó újabbkori festmények és rajzok. * Rezső trónörökös tegnapelőtt kü­lön vonattal Berlinbe érkezett. A pályaudvar­ban Vilmos császár és Vilmos herczeg oszt­rák-magyar egyenruhában fogadták. A császár a trónörökössel a díszőrség előtt ellépett, mely­nek parancsnoka a szabályszerű jelentést meg­tette. A trónörökös a császárral a városon keresztül a váriakba hajtatott. A walesi her­czeg mindjárt a váriakba érkezéskor üdvözöl­te a trónörököst. * A walesi herczeg­ elfogadta a czári koronázásra való meghívást és nagy­számú kísérettel megy Moszkvába, hol az ün­nepélyességek idejében nyolcz napig fog tar­tózkodni. * A pápa bonmot-ja. A Gaulois be­széli, hogy egy franczia nőt a pápa nemrég kihallgatáson fogadván, egy darabig francziául társalogtak ; egyszerre megakadt a pápa; nem jutott eszébe egy szó s miután hasztalanul törte fejét, megkérdezte a nőt, nem tud-e olaszul. A nő igenlőleg válaszolt. „Úgy hát folytassuk az én anyanyelvemen, monda a pá­pa, mert „dans la votre, tévé hozzá mosolyog­va, je craindrais de compromettre mon . . . infallibilité“ (az ön nyelvén veszélyeztetném csalhatatlanságomat.) ‘ A ganshoreni bomba. Azon távira­tilag már jelzett titokteljes eseményről, mely múlt pénteken történt Ganshorenben, Brüssel mel­lett, a következőket jelentik a franczia lapok: 5 * A jótékony nőegylet kiállítása nem márcz. 7-én,hanem már márcz. 6-án fog m­egnyittatni. A tárlat ideje alatt következő úr­­hölgyek vesznek részt —jelmezbe öltözve — az elárusításnál: Rubin Róza, gr. Beth­­­en Oli­via, Bogdán Irma, Bojtka Mari, gr. Csáky Lali, Donogány Julia, gr. Esterházy-nővé­­rek,Fangliiza,Fischer Vilmosné, H­un­vald Antonia, Kr­ein Róza, Lévy Teréz, gr. Mikes Marie, Mayer Ilona, Pálffy Mártha, Rau­sch­ek Ilona, Sikó Eszter, Szabó Gizella, Tisza Anna és Jolán, Vajda Ilona és dr. Wesselényi Margit. — A bluffetnél kö­vetkező urhölgyek lesznek: Rubin Clarisse és Róza, Barcsay Domokosné, Bideskuthy Bertha, Brencsán Sarolta, Engel József­­né, Fisch­er Lajosné, Hutflesz Károlyné, Pi­acsek Károlyné, Stein Gáborné, Szacs­­vay Sándorné, dr. S­z­ő­t­s Emilné, Tisza Etelka és Ilona, Veress Lajosné, Zeyk Dá­­nielné, S­i­g­m­o­n­d Dezsőné.­ A kiállítás megnyitása alkalmával a katonai zenekar és czigányzene fog fölváltva játszani. A kiál­lítás tartam­a alatt adandó hangversenyek rendezésére Gegenbauer József úr kére­tett fel.­­ Az erdélyi gazdasági egyesü­let állatkiállítási szakosztályának végrehajtó bizottsága tegnap d. e. Sigmond Dezső elnök­lete alatt ülést tartott, melynek főbb tárgyai voltak: a múlt évi pénztári számadás vizsgá­lata, az idei állatkiállítás napjainak kitűzése és a rendező bizottság megválasztása. A pénz­tári számadás eredménye örvendetesnek mond­ható, mert a bevételek a kiadásokat fedezték és még nem csekély bevételi többlet is ma­radt. A kiállítás napjainak kitűzése kérdésé­ben hosszabb vitatkozás fejlődött. Miután az augusztusi nagy vásárnak szeptember 1-re való áttétele ügyében, jóllehet az sürgősnek jeleztetek, a tanács mindeddig nem válaszolt, a kiállításnak a vásárral való egyeztetésétől el kellett tekinteni. Oly időpontot kellett te­hát választani, mely a lehetőleg közel essék a lóversenyek idejéhez, de másfelől megelőzze a tordai és m.-vásárhelyi marhavásárokat. A lóversenyek tartására legalkalmasb idő szept. hó második fele, midőn a száraz talaj ismét nedvesedni kezd s bizonyos ruganyosságot nyer. A lovar-egylet érdeke tehát azt kíván­ná, hogy a kiállítás ezen időben, vagy legko­rábban szeptember 14-ke és 16-a közé essék. A marhatenyésztő gazdák érdekében pedig az mutatkozott kívánatosnak, hogy az említett vásárokra menő útjukban­­szeptember 4-ke és 9-ke előtt Kolozsvárit idővesztés nélkül megszállhassanak és néhány napot tölthesse­nek. Érdekük tehát azt kívánná, hogy a ki­állítás augusztus utolsó és szeptember első napjaira essék. Ezeken kívül még tekintetbe kellett venni a székelyföldi gazdák érdekeit is, kik szeptember első felében az őszi vetés­sel vannak elfoglalva, kik tehát csak augusz­tus végén vagy szeptember második felében jelenhetnek meg a kiállításra. Nemkülönben az iskolák megnyitására siető vidéki tanulók szülei útjukat könnyebben összeköthetik a ki­állításban való részvétellel, mintha arra külön időt kellene szánniok. Mindezen érdekek ki­elégítő egyeztetése lehetetlennek bizonyult. Azért a lehető legtöbb érvek kielégítésekép­pen a kiállítás ideje augusztus 31- dik és szeptember 1-je és 2 dik nap­jára tűzetett ki. E határidő megállításá­nál egyedül a lovaregylet érdekét kellett csu­pán mellőzni. Remélni lehet azonban, hogy képes leend­ő kiállítás idejéhez alkalmazkod­ni , mely lehetőség a többi érdekeltek részéről nem forogna fenn, ha a kiállítás ideje később­re tűzetett volna ki.­­ Egyidejűleg a kiállí­tási rendező bizottság is meg­választatott. Ugyanazok választottak meg, kik a múlt év­ben is ilyenekül működtek.­­ Megemlítendő még, hogy a végrehajtó bizottság újabb 50 frtos részjegyek kibocsátását határozta el. Alá­íratott eddig 344 részjegy 167 egyén által. Tekintve, hogy az ügy iránti érdeklődés foly­vást terjed, a részjegyek száma 500-ra eme­lendőnek határoztatok. — Megemlítjük végül, hogy a végrehajtó bizottság derék pénztárno­kának, dr. Hintz Györgynek, buzgó működé­séért jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet szavazott. * Oláh gyűlés. Értesülésünk szerint ma városunkban oláh értekezlet tartatott, a középiskolai javaslat tárgyában. A gyűlésre jöttek vendégek a vidékről is, de nagyon ke­vesen. A javaslat ellen persze tüzes támadá­sok intéztettek , hanem egyéb baj nem történt. Fölemlítjük még, hogy a vigadó egyik abla­kából három szinű oláh zászló mérgeskedik a ha­vas szélben. * Fogarasból értesítik lapunkat, hogy Benedek Irén kisasszony, Benedek fogarasi ügyvéd leánya és a bécsi Consarvatorium nö­vendéke, tegnap (szerdán) fellépett Sztupa szín­társulatával a „Kornevilli harangokéban, mint Serpolette. A kisasszony, kit a színügy pár­tolása ösztönzött e fellépésre, fényes sikert aratott; a közönség viharos taps, éljenzések és bokréták által tüntette ki. A nézőtér zsú­folásig megtelt s a közönség egy jókora része nem juthatott jegyhez. Nyilas Ilona (Germai­ne), Kulinyi (Gáspár apó), Lorándi (Grenicheux) kitűnő játék által osztoztak Benedek Irén kis­asszonnyal az előadás sikerében. * A rendőrség köréből. Február hóban 37 egyén volt letartóztatva közbizton­ság elleni kihágásért, kik közül 36 idegen haza is tolonczoltatott. Hirtelen haláleset­­ fordult elő. * A nagyenyedi dalkör márcz. 3-án a régi városház nagy termében saját alapja javára hangversenyt rendez, melynek mű­sora a következő: 1) „Élj őseink ha­zája,“ honfidal Schumann-tól. A dalkör. 2) „Nem nézek én,“ Huber K.-tól. A dal­kör. 1) A rákok. Normand J-tól. Szavalat Halázs J. ur által. 4) Országos bordal. Them K. A dalkör. 5) Magyar népdalok­­kal. Fuvola-solo dr. Nagy Albert ur által vo­­nó-hangszer-kisérettel. 6) Húzzad czigány. Huber K. A dalkör. 7) A szatócsok. Bar­­talus I. A dalkör. Helyek ára: I. rendű ülőhely 80 kr.; II. rendű ülőhely 60 kr. ; III. rendű ülőhely 50 kr.; földszinti állóhely 40 kr.; diák-, katona- és gyermekjegy 25.; kr. kar­zat 20 kr. Jegyek előre válthatók Vokál János ur­mánykereskedésében, este a pénztár­nál. Az előadás végén táncz lesz. ‘Medvevadászat— fejszével. Há­­romszékm­egyében, a K.-Vásárhelyhez tartozó lemhényi erdőben a napokban Veres András erdőcsősz és két fia, azután Horváth Dénes és István fejszékkel felfegyverkezve, medvevadá­szatra indultak. Sajátságos és különös azon eljárás, melyet ezen egyszerű bátorszivü vadá­­szok a medvehajszáknál követnek. A medve­barlang nyílását jobbról-balról elállják s az­után zajt ütnek, hogy a maczkó hagyja el odúját; ha ez nem sikerül s a medve nem engedi magát a lárma által csendes nyu­galmában zavartatni, a barlang nyílásánál kénkövet gyújtanak meg. Ez aztán bizonyo­san használ. A mackó érezvén, hogy romlik a levegő, kilép lakásából, hol őt jól irányzott fejszecsapások fogadják. Az 5—6 vadásznál rendesen csak egy-két rész puska szokott len­ni, s ezekkel csupa luxusból hozzá lőnek, a puska vagy elsül, vagy nem, de a fejsze min­dig talál, s a medve, bármily erős és kifejlő­dött legyen, nemsokára elterül a földön. Ily módon vertek fejszékkel 4 medvét agyon a múlt vasárnap Veres András és társai. Az el­ejtett vadakat aztán szépen felékesítve, sze­kérre rakták, és víg muzsikaszó mellett úgy hordozták meg a közeli falukban. * Az első járadékkal kapcsola­tos földhitel- és közgazdasági egylet — mint Budapestről jelentik — tegnap dél­előtt közgyűlést tartott gróf Bethlen Gá­bor Küküllőmegye főispánjának elnöklete alatt. Miután az egylet teljes működését még nem kezdette meg, az évi jelentés csak a létesítő tagok által 1882. decz. 31-ig befizetett léte­sítési betéteket s költségeket tüntette elő. E szerint befolyt 5962 frt 47 kr., létesítési költ­ségekre kiadatott 5956 frt 04 kr. Az eddig befizetett létesítési költségek és kiadások 33 ezer 550 frt 50 krra rúgnak. Az igazgatóság­ba beválasztottak: gr. Bethlen Gábor, gr. Esterházy Kálmán és Márk Márkus. A felügyelő bizottság tagjai lettek: gr. Teleki Sámuel, Dániel Márton, Lendvay Rezső és Zuber Antal. * Pázmándy Dénes állapotában, mint Körmendről jelentik, csekély javulás ész­lelhető. A veszély azonban még mindig nagy és a crisis mára (csütörtökre) várható. * Szondi-emlék. A drégelyi hősnek emelendő emlék ügye közeledik a megvalósu­láshoz. A „Szondi-emlék“ végrehajtó bizott­sága ugyanis legutóbbi ülésében elhatározta, hogy az emlékre eddig begyűlt pénzalapot, 2866 frt 28 kft rendelkezésére bocsátja S­i­­m­o­r János herczegprimásnak, mint Drégely­vár jelenlegi birtokosának, felkérve őt, hogy az emlék felállítása iránt intézkedni szívesked­jék, mit a herczegprimás a bizottság elnöké­nek, b. Majthényi László hontmegyei fő­ispánnak már előzetesen megígért. * A pánszláv sajtó. Szepes megye közönsége legutóbb tartott közgyűlésében a pánszláv sajtó izgatásai ellen felirat intézését határozta el a belügyminiszterhez. A felirat következőket tartalmazza: Jóllehet megyénk tótajkú lakosságának közérzülete a pánszláv üzelm­ektől eddigelé nem mételyeztetett meg, — e tekintetben tehát megyénket közvetlen veszély nem fenyegeti, — mégis, miután az ország integritásának és a magyar államesz­mének, a nem magyarajku honpolgárok min­den rétegeiben való megszilárdulása elsőrendű országos érdeket képez, mi minden oly üzel­­meknek szigorú és kíméletlen megfékezését elengedh­etlennek tartjuk, melyek az ország egységének megingatására, magyar jellegének csorbítására irányozzák. Miután a magyar ál­lamot csak a hazában lakó különajku test­vérnépek zavartalan egyetértése képes meg­­ingathatlanul consolidálni, — a pánszláv saj­tó üzelmei pedig épen ezen oly hőn óhajtott czélt koczkáztatják: tisztelettel kérjük a pán­szláv sajtó immár türhetlen izgatásainak, a legszigorúbb rendszabályok alkalmazása mel­lett, véget vetni. * A szt.-imrei „eset.“ Karczagról jelentik, hogy a járásbíró, a karczagi törvény­szék kiküldöttje, a megyei főorvos és dr. Weinberger által képezett bizottság jelenlété­ben tegnapelőtt kiásták sírjából Molnár Esz­tert, felvették újból az orvosi látleletet és fel­­bonczolták. Az eredmény az, hogy a hullán nyoma sincsen a külső erőszaknak, még a kútból való kihúzásnál a vasmacska által ál­lítólag mellén ütött seb sem létezik, és kon­­statáltatott, hogy a leány halálát kizárólagosan csak a vízbefulás idézte elő. * Farkas-ölő gép: Suló József Ver­­seczen lakó honvéd főhadnagy, egy ragadozó vadállatot pusztító fegyvert talált fel, mely különösen oly helyeken, hol farkasok szoktak garázdálkodni, lesz czélszerűen alkalmazható. A fegyvert kiteszik a mezőre, s egy vasfogó­ra sült húst erősítenek. Ha most jön a vad, s a sült húst elkezdi rángatni, a fegyver rög­tön elsül, s bármily helyzetben áll is a vad, menthetetlenül agyonlövi. * Különös módon végezte ki magát Dusán György aradi bérkocsis. Lefeküdt az ágyba, azután vett egy hosszú és jófajta vé­kony kötelet, azt összefogta kétszeresen, a végét ágyának belső lábához kötötte, s az ágy alatt keresztülhúzva a kötél közepén hur­kot csinált s azt nyakára illesztette, a tovább nyúló kötél végén kengyelforma bogot kö­tött, mely kengyelbe aztán beillesztette a jobb lábát. Mikor igy előkészítve volt a nagy útra, jobb lábával egy nagyot rúgott — és bevégezte földi pályafutását, a hurok megfojtotta. Leve­let nem h­agyott hátra s tettének oka isme­retlen. A nevezett helység polgármesterének, Villegas Saint-Pierre grófnak kastélya mellett nagy ga­lamblövészet volt, mikor a társaság ugy dél­után fél négy órakor nagy robbanást hallott, mely nem nagy távolságban történhetett. Min­denki azon hely felé sietett, honnnan a rob­banás jött. A kastély közelében, a helységbe vezető országút melletti árokban egy sebeiben vérző embert találtak rettentő állapotban. Jobb keze és jobb lába össze volt morzsolva, egész jobb oldala és ruhái összetépve.­­ A szeren­csétlen mellett láttak egy másik embert is, ki hirtelen eltűnt. Az elősietett emberek a se­besültet Brüsszelbe szállították, a Szent János kórházba. A csendőrség rögtön átkutatta a tett színhelyét, hol egy dynamittal töltöt bom­bának maradványait találta. Mikor a nyomo­zásokat folytatták, az az ember, ki az elősie­­tők láttára eltűnt, visszament Brüsszelbe ko­csin, s a kórházba ment, hol a se­besült feküdt, s tudakozódott állapota iránt. Nyomban elfog­ták s Brüsselbe vitték, hogy igazolja azonos­ságát. Azon kocsis vallomásai alapján, kinek kocsiját az elfogott használta, a Rue Traver­­siére-ben és a Rue de l'Association-ban két h­ázat átkutattak. Ez utóbbinak egy bizonyos D.-nek házában, ki mint az anarchista­ bizott­­ság tagja volt ismeretes, s kinél Michel Lujza is lakott brüsszeli tartózkodása alatt, három ládát lefoglaltak. Az elfogott eleinte több ha­mis nevet mondott, később azonban nyomára jöttek, hogy Cyvod­nak hívják, takács és a lyoni anarchista bizottság tagja, ki a mont­­ceau-les-minesi zavargásokban való részvétel­ért in contumaciam hét évi börtönre ítélte­tett. A sebesült sem akarta megmondani ne­vét, de kinyomozták, hogy Metayernek hívják, veszedelmes munkásagitátor, és szintén nagy része volt a montceaui zavargásokban. Cyvod­ azt vallotta, hogy társa vegyész s egy új py­­rotechnikai anyagot akart megpróbálni, de ez zsebében dörzsölés, vagy ütés következtében felrobbant Ezzel szemben a sebesült azt állít­ja, hogy nála nem volt robbanó­anyag s egy­általában nem akart felvilágosítást adni meg­sebesülésének okáról. Állapota nagyon­ veszé­lyes. A két anarchista ezelőtt mintegy húsz nappal érkezett Brüsselbe. Cyvod­ nagyon ki­­hívólag viselte magát kihallgatása alkalmával.­­ A „Teraps“ szerint a lefoglalt ládában orosz és olasz nyelvű okmányokat találtak, melyek egy messze elágazó összeesküvés lé­tezéséről tesznek tanúságot. E felfedezés óta élénk sürgöny váltás folyik Paris, Brüsszel­ és Pétervár közt. A „Temps“ azt is írja, hogy Metayer azt vallja, miszerint a zsebében lévő bombának különféle alkatelemei összekevered­tek s igy következett be a robbanás. * Verekedés a színházban. A bel­giumi Lillében febr. 19-én hallatlan színházi botrány volt. E napra a színház egy rémdrá­­mát tűzött ki: „A kolostorbörtön áldozata, vagy a kolostorok titkai.“ A katholikus fa­kultások tanulói elhatározták, hogy ez este nagy tüntetést rendeznek. Este nagy tömegek­ben vonultak a színházba, s abban minden­felé szétoszoltak. Alig gördült fel a függöny, a diákok pisszegni, fütyülni és visítani kezd­tek, a többi közönség ellentüntetésül tapsolt. Csakhamar nyomósabb argumentumokra ke­rült a sor: a tanulók és polgárok öklözni és pofozni kezdték egymást, s a verekedés álta­lános lett. A­kinek bent szűk volt a hely, az az előcsarnokokba, folyosókra vonult s ott kellő kényelemmel dögönyüzte illető ellenfe­lét. A botok nagy szerepet játszottak. A ka­lapok nagyobbrészt bevezettek, a ruhák szer­­teszaggattattak. Pamélard községtanácsost a diákok hatalmasan megdolgozták, s még rá­adásul egy művest múzsafi az arczába köpött. A rendőrség 15 elfogatást tett. Ezalatt pedig a színészek nyugodtan játszották a darabot, melyből senki sem értett egy szót sem. Gyászrovat. Kerekes Sámuel maros­vásárhelyi tanárt, a „Marosvidék“ szerkesztőjét súlyos csapás érte. Szeretetreméltó, kedves neje, szül. Pajna Nina asszony tegnap reggel hosszas szen­vedés után meghalt. A fiatal asszony, jó anya elhunyta széles körben kelt mély részvétet. A halálesetről következő családi gyászjelentés adatott ki : Kerekes Sárauélné Pajna Nina életének 28-ik, boldog házasságának 9-ik évé­ben folyó évi febr. 28-án reggel 5 órakor, hosz­­szas szenvedés után jobblétre szenderült. Sze­retni feláldozással anyát, férjet, gyermeket, ro­kont; szeretni szeretettel szegényt, vesztest, ügyefogyottat; viselni a súlyos keresztet gyön­ge vállakon, mégis meg nem törve, soha nem zúgolódva; hinni igaz vallásossággal abban, ki az árvákat felöltözteti, betakargatja, fölneveli, mikor az édes anyai kezek rég porladnak már; nem félni a haláltól, mely a jónak, hűnek csak útmutatója az egekbe: ez volt az ő szép élete itt alant. Áldás, kik között élt; örök gyász, kik közül — ah­ely korán távozott. Nyugodj. Szép homlokod nem a földé­­égé. Nyugodj. Nemes szived a nagy mindenségi! Boldogult halottunk földi részei pénteken, m­­urzius 2-án, d. u. 3 órakor vitetnek örök nyugalomra szent­

Next