Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-11-08 / 257. szám

e fogja adni azt az ipariskolák buzgó ta­nári kara; az első alkalommal is tette ezt bizonnyal, s méltán tulaj­doníttatott neki az elért siker jelentékeny része. De hogy a munkaadók előtt isme­retlen a kiállítás czélja, ez már komo­lyabb akadály. Mi azonban ezt csak lát­­szatos akadálynak tartjuk. Mert nagy­fokú észbeli korlátoltságot kellene fel­tenni arról, ki akármely képesség gya­korlati bizonyításának módját haszon­talannak tartaná, avagy hasznát át nem látná. A kiállítás előtt már hónapokkal sajtóban, kamarában, egyletekben s egyebütt részletesen megvitatták, meg­beszélték a dolgot. A kiállításban 113 tanoncz tényleg részt is vett. Lehet-e tehát azt állítani, hogy a munkaadók előtt a kiállítás czélja csak volt is is­meretlen ? Mi nem hiszszük, akárki mit mond­jon. Sőt inkább, a­mennyire iparosmes-­­­tereink többségének gondolkozásmódját ismerjük, azt kell hinnünk, hogy igenis tisztában voltak ők a kiállítás czélja felől. Jobban megközelíti a valót azon másik ok felállítása, hogy a (régi) mes­terek különösen nem tudnak, vagy inkább nem akarnak megbarát­kozni azon eszmével, hogy tanonczaik a munkakiállításon készítményeikkel megjelenjenek. Itt, itt az akadály! Ez az ítélet legsajtolóbb része. Miért nem akarnak megbarátkoz­ni az eszmével? .. . Legyenek nyugodtak. Most még nem nyomozzuk az okot. Hadd rejtőz­zék ezen ok békében, ott a szívek sö­tét zugában. Félbeszakítjuk e sorokat, melyek­nek fonalán legkomolyabb mondan­dónk következett volna. Ennek csak a végét mondjuk el. És ez szeretetteljes kérésünk. Készítsék elő jó előre tanonczai­­kat a jövő évi munkakiállításra. A delegácziók. A magyar delegáczió hadügyi albizott­sága hétfőn hitelesítette Rakovszky István elő­adónak a rendes és rendkívüli hadügyi szük­ségletre vonatkozó jelentését. A 20 aczélbronz­­ostromágyú beszerzésére megszavazandónak in­dítványozott 250.000 írtra nézve a jelentés megjegyzi, hogy ez által a jövőre nézve prae­­judicium nem alkottatik. Az albizottság jelen­­tése ma tartandó összülésen fog előterjesztet­ni s valószínűleg pénteken kerül napirendre. * A magyar delegációk zárszámadási albi­zottsága a monarchia közös háztartásának 1881. évi zárszámadása tárgyában nagy terje­delmű jelentést terjesztett elő, mely számos érdekes és becses statisztikai adattal ellátott táblázatot és kimutatást tartalmaz, a­melyek a kezelésre és zárszámadásra a közös minisz­tériumoknál az 1881. évben teljes világossá­got terjesztenek. A kimutatások továbbá a nyugdíjasok összeállítását is tartalmazzák. A jelentésben ezenkívül az összes szükségelt czik­­kek beszerzési árai is fel vannak sorolva, az egyes katonai felügyelőségek szerint osztályoz­va, úgy Ausztria-Magyarországra, mint a meg­szállott területre nézve, s ezenkívül hónapok szerint is csoportosítva. A jelentésből kiemeljük a következőket: Az 1881. évi összes kezelés kedvezőtlen ered­ménye 6.297,916 frt 69 krra rúg. A közös háztartás ezen mérlegére legfőképp a határ­­vám-jövedék 5.499,419 frt 12 krnyi hiánya volt befolyással. Ily kedvezőtlen eredmény a közös háztartásban még nem volt és valószí­nűleg nem is lesz, miután a monarchia vám­tarifája lényegesen megváltozott. Hozzájárul­tak azonban a kedvezőtlen eredményhez még az egyes fejezeteknél mutatkozó túlkiadások is, melyek közül a legjelentékenyebbek: A 11 ik fejezet A­ „Hadseregére vonatkozó fő­képp az elemi csapások által előidézett és más elő nem irányzott kiadások 343,295 frt 71 krral, a nyugdíjtörvénynyel kapcsolatban 570,618 frt 91/1 krnyi túlkiadás; ez utóbbi a nyugdíjtörvény eredménye, de ennek határa már elérte tetőpontját. Meg kell említeni még hogy az 1881. évi háztartás kedvezőtlen ered­ményére a hadsereg bevételeinek 133 841 frt 57 krnyi megkereskedése szintén hozzájárult. A zárszámadási albizottság az általánosan és részletekben minden egyes tételnél kifejtett okokból ajánlja az országos bizottságnak, hogy a közös kormánynak az 1881. évi zárszám­adásra a felmentést megadja. Az 1881. évi közös háztartás egész zár­számadását illetőleg az országos bizottság ál­tal hozandó határozatra nézve megjegyzi még az albizottság, hogy a közös kormány által a quota arányában való elszámolás alá vont és a közös kiadásokhoz adott 1.729,819 frt 12 krnyi összeg, mely úgy származott, hogy 1881-ben az összes vámbevétel nem volt elég­séges a fogyasztási adó-visszatérítés fedezésé­re, hanem e czimen a fönti összeg még túl­­kiadást képez, nem tartozik a közös kiadá­sok közé, hanem a két állam oly kiadását­­ képezi, melyet a fogyasztási adóczikkek ter­melése arányában kell fedezniük. Ezért az al­bizottság indítványozza, hogy ezen 1.729,819 frt 12 kv elszámolása a közös elszámolásból hagyassák ki.* A magyar delegáczió külügyi albizottsá­gának jelentéséből, melynek általános beveze­tését már közöltük, még következő lényeges részleteket emelünk ki: A keleti akadémia átalakítását az albizottság megelégedéssel vet­te tudomásul, valamint a külügyi kormány azon jelentését is, hogy az így átalakított ke­leti akadémiánál a magyar országos bizottság több ízben kifejezett óhajának megfelelőleg a magyar nyelv és a magyar büntetőjog számá­ra már­is külön tanszék állíttatott fel, a ma­gyar magánjog számára pedig a legközelebb fel fog állíttatni. A rendelkezési alapra vonat­kozólag az albizottsági jelentés kifejti, hogy ezen öszszeg 60.000 forinttal nagyobb annál, mely ugyanezen czimen az utolsó években megszavaztatott, de nem emelkedik túl azon összegen, mely a delegáczió intézményének élet­belépte után­ közvetlenül következett években ugyanezen czimre kivántatott és készségesen meg is adatott. Az albizottság ezen aránylag csekély fel­emelésnek, illetőleg a régi összeg visszaállítá­sának tüzetesebb indokolását a külügyminisz­tertől nem kívánta, bővebb magyarázat nélkül is meglévén győződve az ezen összegből fize­tendő politikai tudósítások szükséges és hasz­nos voltáról, mely az utóbbi években főleg ke­leten történt változások következtében csak fokozódhatott. Ennélfogva az albizottság indít­ványba hozta az előirányzott 500.000 frt. meg­szavazását. A póthiteleket illetőleg az albi­zottság mindössze 77,209 frt 10 kr megsza­vazását hozta javaslatba. Ezen összegből 2100 frt a keleti akadémia növendékeinek ellátásá­ra, 59,403 forint a moszkvai koronázási költ­ségekre, 8000 frt a konstantinápolyi nagykö­vetség elfogadási helyiségeinek felszerelésére és részleges bebútorozására, végre 7700 frt az Egyptomban működő osztrák magyar consul­­sági hivatalnokok és szolgák drágasági pótlé­kaira, valamint az alexandriai főconsulsági hi­vatalnoki és szolgaszemélyzetének járó lakbér­pótlékra esik. A magyar delegáczió pénzügyi albizott­ságának a közös pénzügyminisztérium 1884. évre előirányzott költségvetése tárgyában elő­terjesztett jelentéséből kiemeljük, hogy az al­bizottság a delegácziónak a határvámjövedéket illetőleg a következő előterjesztést tette: 1884. évre a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok részére e czimen bevétel gya­nánt 42.746,200 frt irányoztatok elő, mely összegből levonva a kezelési átalányra s fo­gyasztási adó visszatérítésekre 27.340,000 fo­rintot, marad többlet 15.406,200 frt. A ma­gyar korona országainak határvám-előirányza­­ta 4.938,450 frt, mely összegből kezelési áta­lány és fogyasztási adó visszatérítések czimén levonva 2.787,000 frtot, marad többlet 2.152,450 frt. Bosznia és Herczegovina részére bevételül 106,220 frt irányoztatok elő, mely összegből a jövedék visszaszolgáltatására és biztosítások visszafizetésére levonva 1,800 frtot, marad több­let 104,420 frt. Mindhárom praeliminarét összefoglalva: 17.663,070 frt irányoztatik elő, miből levonva a Bosznia és Herc­egovina közigazgatása ré­szére megszavazott 600,000 frtnyi vámátalányt, marad közös költségek fedezésére 17.063,070 frt. A jelen 1883. évre határvámjövedék czi­mén 14.670,225 frt volt előirányozva és meg­szavazva, tehát a jövő évre 2.392,845 frttal nagyobb összeg irányoztatok elő. Ezen maga­sabb vámbevételi felesleget az albizottság mint indokoltat megszavazásra ajánlotta, miután a pénzügyminiszter által az albizottság elé ter­jesztet és 1883. augusztus végéig terjedő vám­bevételi kimutatás a múlt 1882. évi első nyolcz havi kimutatásokkal összehasonlítva 3.521.600 fatnyi több bevételt tüntetett ki. * Az osztrák delegáczió költségvetési bi­zottsága a tengerészet szükségletét 8.203,818 frttal megszavazta. A kormány e czélra 8 mil­lió 226,310 frtot kért. A bizottság a rendkí­vüli szükségletből mintegy 15,000 frtot és a póthitelből 20,000 forintot törölt. Áttérvén a hadsereg rendes­­ének tárgyalására, a hadügyminiszter” szól Falkenhayn kérdésére és kijelenti ha a hadsereg reformja nagyban és egészben tif­­jezettnek mondható. A hadsereg harczké­sége érdekében a tábori tüzérség megs/.a *t e*­ tása volna kívánatos, minek azonban pénz^*” és más egyéb akadályok állják útját. Az a vonatkozó tanulmányok még nem haladtak annyira, hogy a kérdés elvileg eldöntheti volna. 10 A­mi a vártüzérség új erődítési építk­­ések által előidézett megszaporításának szü­­­­séges voltát illeti, a hadügyminiszter nev­­­értve a honvédelmi miniszterrel, utat és i­ó­dot talált, hogy a megkívántató létszám­ú újonczjutalék felemelése nélkül is, beszerel­tessék. Azon kérdés, vájjon és mily mérték­­ben fogja ezen intézkedés a költségvetés ösz­­szegeit szaporítani, közvetlen a delegáczió­ után fog megfontolás tárgyává tétetni. Miután a hadügyminiszter, Falkenh­avn további kérdéseire válaszolva, tüzetesen elő­adta, miért fektet különös súlyt a lóállomány javítására és miként reméli azt elérni és to­­vábbá, hogy a kormány által díjazásokra kért 100.000 írtra már a lovasság harczképessége érdekében is valóban nagy szükség van és hogy kétszer annyiba kerülne, ha lehetővé akarnék tenni azt, hogy a lovakat nem lóke­­kereskedőknél, hanem lótenyésztőknél vásárol­­ják, — némi vita támadt, melyben Sturm, Clam gróf, Latour és Lichnowsky vettek részt mire a bizottság az általános vitát szerdára halasztotta. Tarakszaki nincsen jelen. Másban töri ő most a fejét. Csak komédia volt ő tő­le ez a tragédia. Arra való, hogy jelt adjon vele az összeesküvőknek a kitörésre. Ő maga a H­e­t­a­i­r­i­a szövetségében a Blamides rangfokozatában állt, míg Ava­­kum csak a s­is­t­e­m­i­n­i közé tartozott. Erre a napra volt tervezve, hogy mikor a hospodár a színházban fog lenni, a fővá­rosban levő hetairisták egyszerre fegyvert ra­gadnak, a színházat körülfogják, egyidejűleg Galacz felől az ottani hetairia, a kleftekkel és armatolokkal egyesülten berohan a város­ba az eforok vezetése alatt, kiknek fővezére Wladimireszko Tivadar: a fejedelmet elfogják, a portától való függetlenséget kikiáltják s ak­­akkor aztán kényszereik a fejedelmet, hogy a népmozgalom élére álljon, az oláh sereget a török zsarnokok ellen vezesse s ha ettől vonakodnék akkor leütik a fejét s kikiáltják a respublikát. S ez a darab jobban volt betanulva, mint az a másik ott a színpadon. Tarak­szaki, mint auktor is nagy volt, de mint rendező még nagyobb. Mind a három „b­at­al­in­i“ tudta a szerepét, Se h la g w or tr a meg­jelent, s egy óranegyed alatt elfoglalta a He­rairia Bukarestet egy puskalövés nélkül, a hospodárnak a páholyába vitték a rémhírt. Annak sem kellett több. Rohant a páholyából a rejtekajtón le a színpadra s onnan ajtóstul együtt be az öl­tözőbe. — Nem szabad! — sikoltozott a félig kosztümözött primadonna, a betörő elől a spanyol fal mellé menekülve. — Jaj ifjasszony! — lihegő a halálra­­ sápadt fejedelem. — Végünk van! Kiütött a ribillió! Le akarják vágni a fejemet. Erre a szóra Páliné ifjasszony is elfe­lejtő, hogy csak az egyik képe van kifestve s kiejté kezéből a púderes skatulyát, meg a kendőző tégelyt. Az utczáról felriadó lármát itt is lehe­tett már hallani. A direktorné azonban eszes asszonyság volt, a­ki nem egyhamar veszté el a lélekje­lenlétét. Hirtelen segítséget talált. — Gyorsan! gyorsan! Fusson herczeg­­séged ide a mellékszobába. Ott találja Páli úrnak az öltözetét, öltse fel magára frissen. Borotva is van ott, lenyesheti vele bajuszát, szakállát, meg a szemöldökét. Aztán velünk menekülhet, minket nem bántanak. Ennél okosabbat csakugyan nem lehe­tett kigondolni! Elfoglalni a primadonna fér­jének a helyét. Hisz ez volt a vágya a hos­­podárnak is, csakhogy nem ilyen körülmé­nyek között. Ki gondolna most a pásztor­­órára ? Ez hát jó lesz a fejedelemnek. De mi történik a direktorral ? Páli úrnak csak a második felvonás­ban lévén dolga: ő bizony a szépet a hasz­nossal akként egyezteté össze, hogy a­míg rá­kerül a sor, teljes fejedelmi ornátusban ott őrizze a pénztárt, gondosan felügyelvén, hogy ingyen senki be ne lopakodjék. Hát egyszer csak elkezd egy egész csapat marcona képű ficzkó benyomulni az ajtón, a­kik semmi szán­dékot sem mutatnak a fizetésre. A direktor útjukat állja e kiáltással: „ungye bilét?“ De azok, a­helyett, hogy bilétet válta­nának, egyszerre csak nyakon ragadják, fel­kapják a vállaikra s viszik ki az utczára nagy r­iada­val. Hasztalan rugkapál kézzel, lábbal, hasz­talan protestál: azok nem hajtanak se szóra, se pofozásra, viszik ki a tért ellepő néptömeg közé. Akkor látja aztán a fáklya világánál, hogy mindenünnen fegyveres csoportok tódul­nak elő, a­mik egetverő lármával mutogatnak feléje ököllel és szuronyhegygyel. Egy szót sem értett az egész dologból. De csak hagyta magát vitetni, nem bán­tották, sőt még a dulakodásban elvesztett kard­ját is átadták neki. Azt kezdte hinni, hogy ez ováczió. Ta­lán Bukarestben így szokták körülhordani a theátrumdirektorokat, mikor jutalomjátékuk van ? Hagyhatták volna előadás végére. Végtére a fejedelmi palota elé érve, fel­állítják a ballustradera, a­hol két oszlop kö­zött épen egy embernek való hely maradt. S akkor azután elkezdenek irgalmatla­nul kiabálni felé. Csak legalább tudná, hogy mit kíván­nak tőle! A­mint széttekintget maga körül, meg­látja a túlsó oszlop mellett Avakum bácsit. — Mit akarnak ezek ? — szól hozzá magyarul. — Tartson valami beszédet a népnek ! — Beszédet ? Hogyan ? — Oláhul. — Hát tudok én ? — Hogyne tudna? A Mihály vajdából. — Igaz­­. Most jutott eszembe, hogy hiszen egy egész szerepet hord az emlékezetében, a­mi­nek a végén van egy hosszú monológ: annak Lázadás tört ki Szerbiá­ba­n. A crnovekai kerület fellázadt paraszt­sága arra a hírre, hogy katonaság küldetett ellenük, megszállotta a csesztabrodiczai defilét és a b­ikovoi magaslatot. A csesztabrodiczai defilében nov. 3-án véres összeütközés történt. A kiküldött zász­lóalj nem volt képes kierőszakolni az átme­netet; a kitűnő állásokban levő parasztok szétverték a katonaságot. Nov. 4-én már két zászlóalj támadta meg a veszedelmes vonalat; a parasztok újból ellentállottak. A bányai ke­rület szintén fellázadt. A parasztok Ale­xinácz mellett elvágták a távirósodronyokat. A csesztabrodiczai pórzendülést belgrádi kormánykörökben kizárólag helyi jelentőségű eseménynek jelzik, mindazonáltal megengedik, hogy a parasztok mindnyájan jó fegyverekkel és zsebtöltényekkel vannak ellátva. A zendü­lés elnyomására megfelelő fegyveres erő alkal­maztatott. A crnorekai kerületben kihirdettetett a rögtönítélő bíróság. A „Szamoprava“ a radi­kálisok lapja, a fegyverek beszolgáltatásának elhalasztását kívánja és arra hivatkozik, hogy Ausztria-M­agyarország annak idejében elha­lasztotta a Bécheben a védelmi törvény vég­rehajtását. A zavargó vidékekre oly zászlóal­jakat küldött a kormány, a­melyekben főkép­pen a román és bolgár elemek vannak. Belgrádból november 5-étől jelentik, hogy Nikolics tábornok első jelentése Zajcsar vidékéről igen megnyugtatóig hangzik. A tá­bornok reméli, hogy a felkelő vidékeken a normális viszonyok csakhamar helyreállnak valami fejedelemhez méltó dikcziónak kell lenni. Positurába vágta magát, a két kezét a mellén összetéve, s aztán az egyik hüvelyk­ujját a másik után szétmaltmoztatva. A­mire óriási üdvriadal zendült fel a fegyveres sokaság közt. Ez a kézmozdulat a hetairisták titkos je­le, a­miről egymásra ismernek. , Azután rákezdte a monológot. El m­on­t a csengő szóval, szépen. Nem tudta, hogy mi van benne, de csak mondta. Őrjöngő riadalt idézett, elő minden 2011 dálával. Hiszen a népet hívta fel abban, hogy' törje össze a jármát. Magasztalta az 0 nemzetet, mint a rómaiak egyetlen, n1^1 utódját. Fegyverre hivott minden férfit és as­szonyt. Halált a fejére minden idegen0® 1 Végre irtó háborút szent a pogány Ő­röknek. Háládatosabb auditorium előtt soha »' ® beszélhetett volna. . . A felhevült nép nem követelt tőle ü­vesebbet, minthogy rögtön üljen lóra és tesse a fegyveres hadat az ellenségre . — Hát most megint mi a kivan-' kérdi Páli Avakumtól. — Masírozni az ellenség ellen. — De már az nem az én mesterség — Szóljon hát nagy jó uram — Mit szóljak? . „ Arabba»' — a mivel a szerepet végzi a ^ Igazság ! Az ugyan csak egy 801 ,a a de már annak az értelmét megmagy*“' ^s. szerző Pálinak: „Most azonban előbb ^ satok a fejedelemnőhöz; hadd vigyem me a diadal-hirt.“ MAGYAR POLGAP (257. sz.) 1883.nov K Alföld.

Next