Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-08 / 257. szám
e fogja adni azt az ipariskolák buzgó tanári kara; az első alkalommal is tette ezt bizonnyal, s méltán tulajdoníttatott neki az elért siker jelentékeny része. De hogy a munkaadók előtt ismeretlen a kiállítás czélja, ez már komolyabb akadály. Mi azonban ezt csak látszatos akadálynak tartjuk. Mert nagyfokú észbeli korlátoltságot kellene feltenni arról, ki akármely képesség gyakorlati bizonyításának módját haszontalannak tartaná, avagy hasznát át nem látná. A kiállítás előtt már hónapokkal sajtóban, kamarában, egyletekben s egyebütt részletesen megvitatták, megbeszélték a dolgot. A kiállításban 113 tanoncz tényleg részt is vett. Lehet-e tehát azt állítani, hogy a munkaadók előtt a kiállítás czélja csak volt is ismeretlen ? Mi nem hiszszük, akárki mit mondjon. Sőt inkább, amennyire iparosmes-tereink többségének gondolkozásmódját ismerjük, azt kell hinnünk, hogy igenis tisztában voltak ők a kiállítás czélja felől. Jobban megközelíti a valót azon másik ok felállítása, hogy a (régi) mesterek különösen nem tudnak, vagy inkább nem akarnak megbarátkozni azon eszmével, hogy tanonczaik a munkakiállításon készítményeikkel megjelenjenek. Itt, itt az akadály! Ez az ítélet legsajtolóbb része. Miért nem akarnak megbarátkozni az eszmével? .. . Legyenek nyugodtak. Most még nem nyomozzuk az okot. Hadd rejtőzzék ezen ok békében, ott a szívek sötét zugában. Félbeszakítjuk e sorokat, melyeknek fonalán legkomolyabb mondandónk következett volna. Ennek csak a végét mondjuk el. És ez szeretetteljes kérésünk. Készítsék elő jó előre tanonczaikat a jövő évi munkakiállításra. A delegácziók. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága hétfőn hitelesítette Rakovszky István előadónak a rendes és rendkívüli hadügyi szükségletre vonatkozó jelentését. A 20 aczélbronzostromágyú beszerzésére megszavazandónak indítványozott 250.000 írtra nézve a jelentés megjegyzi, hogy ez által a jövőre nézve praejudicium nem alkottatik. Az albizottság jelentése ma tartandó összülésen fog előterjesztetni s valószínűleg pénteken kerül napirendre. * A magyar delegációk zárszámadási albizottsága a monarchia közös háztartásának 1881. évi zárszámadása tárgyában nagy terjedelmű jelentést terjesztett elő, mely számos érdekes és becses statisztikai adattal ellátott táblázatot és kimutatást tartalmaz, amelyek a kezelésre és zárszámadásra a közös minisztériumoknál az 1881. évben teljes világosságot terjesztenek. A kimutatások továbbá a nyugdíjasok összeállítását is tartalmazzák. A jelentésben ezenkívül az összes szükségelt czikkek beszerzési árai is fel vannak sorolva, az egyes katonai felügyelőségek szerint osztályozva, úgy Ausztria-Magyarországra, mint a megszállott területre nézve, s ezenkívül hónapok szerint is csoportosítva. A jelentésből kiemeljük a következőket: Az 1881. évi összes kezelés kedvezőtlen eredménye 6.297,916 frt 69 krra rúg. A közös háztartás ezen mérlegére legfőképp a határvám-jövedék 5.499,419 frt 12 krnyi hiánya volt befolyással. Ily kedvezőtlen eredmény a közös háztartásban még nem volt és valószínűleg nem is lesz, miután a monarchia vámtarifája lényegesen megváltozott. Hozzájárultak azonban a kedvezőtlen eredményhez még az egyes fejezeteknél mutatkozó túlkiadások is, melyek közül a legjelentékenyebbek: A 11 ik fejezet A „Hadseregére vonatkozó főképp az elemi csapások által előidézett és más elő nem irányzott kiadások 343,295 frt 71 krral, a nyugdíjtörvénynyel kapcsolatban 570,618 frt 91/1 krnyi túlkiadás; ez utóbbi a nyugdíjtörvény eredménye, de ennek határa már elérte tetőpontját. Meg kell említeni még hogy az 1881. évi háztartás kedvezőtlen eredményére a hadsereg bevételeinek 133 841 frt 57 krnyi megkereskedése szintén hozzájárult. A zárszámadási albizottság az általánosan és részletekben minden egyes tételnél kifejtett okokból ajánlja az országos bizottságnak, hogy a közös kormánynak az 1881. évi zárszámadásra a felmentést megadja. Az 1881. évi közös háztartás egész zárszámadását illetőleg az országos bizottság által hozandó határozatra nézve megjegyzi még az albizottság, hogy a közös kormány által a quota arányában való elszámolás alá vont és a közös kiadásokhoz adott 1.729,819 frt 12 krnyi összeg, mely úgy származott, hogy 1881-ben az összes vámbevétel nem volt elégséges a fogyasztási adó-visszatérítés fedezésére, hanem e czimen a fönti összeg még túlkiadást képez, nem tartozik a közös kiadások közé, hanem a két állam oly kiadását képezi, melyet a fogyasztási adóczikkek termelése arányában kell fedezniük. Ezért az albizottság indítványozza, hogy ezen 1.729,819 frt 12 kv elszámolása a közös elszámolásból hagyassák ki.* A magyar delegáczió külügyi albizottságának jelentéséből, melynek általános bevezetését már közöltük, még következő lényeges részleteket emelünk ki: A keleti akadémia átalakítását az albizottság megelégedéssel vette tudomásul, valamint a külügyi kormány azon jelentését is, hogy az így átalakított keleti akadémiánál a magyar országos bizottság több ízben kifejezett óhajának megfelelőleg a magyar nyelv és a magyar büntetőjog számára máris külön tanszék állíttatott fel, a magyar magánjog számára pedig a legközelebb fel fog állíttatni. A rendelkezési alapra vonatkozólag az albizottsági jelentés kifejti, hogy ezen öszszeg 60.000 forinttal nagyobb annál, mely ugyanezen czimen az utolsó években megszavaztatott, de nem emelkedik túl azon összegen, mely a delegáczió intézményének életbelépte után közvetlenül következett években ugyanezen czimre kivántatott és készségesen meg is adatott. Az albizottság ezen aránylag csekély felemelésnek, illetőleg a régi összeg visszaállításának tüzetesebb indokolását a külügyminisztertől nem kívánta, bővebb magyarázat nélkül is meglévén győződve az ezen összegből fizetendő politikai tudósítások szükséges és hasznos voltáról, mely az utóbbi években főleg keleten történt változások következtében csak fokozódhatott. Ennélfogva az albizottság indítványba hozta az előirányzott 500.000 frt. megszavazását. A póthiteleket illetőleg az albizottság mindössze 77,209 frt 10 kr megszavazását hozta javaslatba. Ezen összegből 2100 frt a keleti akadémia növendékeinek ellátására, 59,403 forint a moszkvai koronázási költségekre, 8000 frt a konstantinápolyi nagykövetség elfogadási helyiségeinek felszerelésére és részleges bebútorozására, végre 7700 frt az Egyptomban működő osztrák magyar consulsági hivatalnokok és szolgák drágasági pótlékaira, valamint az alexandriai főconsulsági hivatalnoki és szolgaszemélyzetének járó lakbérpótlékra esik. A magyar delegáczió pénzügyi albizottságának a közös pénzügyminisztérium 1884. évre előirányzott költségvetése tárgyában előterjesztett jelentéséből kiemeljük, hogy az albizottság a delegácziónak a határvámjövedéket illetőleg a következő előterjesztést tette: 1884. évre a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok részére e czimen bevétel gyanánt 42.746,200 frt irányoztatok elő, mely összegből levonva a kezelési átalányra s fogyasztási adó visszatérítésekre 27.340,000 forintot, marad többlet 15.406,200 frt. A magyar korona országainak határvám-előirányzata 4.938,450 frt, mely összegből kezelési átalány és fogyasztási adó visszatérítések czimén levonva 2.787,000 frtot, marad többlet 2.152,450 frt. Bosznia és Herczegovina részére bevételül 106,220 frt irányoztatok elő, mely összegből a jövedék visszaszolgáltatására és biztosítások visszafizetésére levonva 1,800 frtot, marad többlet 104,420 frt. Mindhárom praeliminarét összefoglalva: 17.663,070 frt irányoztatik elő, miből levonva a Bosznia és Hercegovina közigazgatása részére megszavazott 600,000 frtnyi vámátalányt, marad közös költségek fedezésére 17.063,070 frt. A jelen 1883. évre határvámjövedék czimén 14.670,225 frt volt előirányozva és megszavazva, tehát a jövő évre 2.392,845 frttal nagyobb összeg irányoztatok elő. Ezen magasabb vámbevételi felesleget az albizottság mint indokoltat megszavazásra ajánlotta, miután a pénzügyminiszter által az albizottság elé terjesztet és 1883. augusztus végéig terjedő vámbevételi kimutatás a múlt 1882. évi első nyolcz havi kimutatásokkal összehasonlítva 3.521.600 fatnyi több bevételt tüntetett ki. * Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága a tengerészet szükségletét 8.203,818 frttal megszavazta. A kormány e czélra 8 millió 226,310 frtot kért. A bizottság a rendkívüli szükségletből mintegy 15,000 frtot és a póthitelből 20,000 forintot törölt. Áttérvén a hadsereg rendesének tárgyalására, a hadügyminiszter” szól Falkenhayn kérdésére és kijelenti ha a hadsereg reformja nagyban és egészben tifjezettnek mondható. A hadsereg harczkésége érdekében a tábori tüzérség megs/.a *t e* tása volna kívánatos, minek azonban pénz^*” és más egyéb akadályok állják útját. Az a vonatkozó tanulmányok még nem haladtak annyira, hogy a kérdés elvileg eldöntheti volna. 10 Ami a vártüzérség új erődítési építkések által előidézett megszaporításának szüséges voltát illeti, a hadügyminiszter nevértve a honvédelmi miniszterrel, utat és iódot talált, hogy a megkívántató létszámú újonczjutalék felemelése nélkül is, beszereltessék. Azon kérdés, vájjon és mily mértékben fogja ezen intézkedés a költségvetés öszszegeit szaporítani, közvetlen a delegáczió után fog megfontolás tárgyává tétetni. Miután a hadügyminiszter, Falkenhavn további kérdéseire válaszolva, tüzetesen előadta, miért fektet különös súlyt a lóállomány javítására és miként reméli azt elérni és továbbá, hogy a kormány által díjazásokra kért 100.000 írtra már a lovasság harczképessége érdekében is valóban nagy szükség van és hogy kétszer annyiba kerülne, ha lehetővé akarnék tenni azt, hogy a lovakat nem lókekereskedőknél, hanem lótenyésztőknél vásárolják, — némi vita támadt, melyben Sturm, Clam gróf, Latour és Lichnowsky vettek részt mire a bizottság az általános vitát szerdára halasztotta. Tarakszaki nincsen jelen. Másban töri ő most a fejét. Csak komédia volt ő tőle ez a tragédia. Arra való, hogy jelt adjon vele az összeesküvőknek a kitörésre. Ő maga a Hetairia szövetségében a Blamides rangfokozatában állt, míg Avakum csak a sistemini közé tartozott. Erre a napra volt tervezve, hogy mikor a hospodár a színházban fog lenni, a fővárosban levő hetairisták egyszerre fegyvert ragadnak, a színházat körülfogják, egyidejűleg Galacz felől az ottani hetairia, a kleftekkel és armatolokkal egyesülten berohan a városba az eforok vezetése alatt, kiknek fővezére Wladimireszko Tivadar: a fejedelmet elfogják, a portától való függetlenséget kikiáltják s akakkor aztán kényszereik a fejedelmet, hogy a népmozgalom élére álljon, az oláh sereget a török zsarnokok ellen vezesse s ha ettől vonakodnék akkor leütik a fejét s kikiáltják a respublikát. S ez a darab jobban volt betanulva, mint az a másik ott a színpadon. Tarakszaki, mint auktor is nagy volt, de mint rendező még nagyobb. Mind a három „batalini“ tudta a szerepét, Se h la g w or tr a megjelent, s egy óranegyed alatt elfoglalta a Herairia Bukarestet egy puskalövés nélkül, a hospodárnak a páholyába vitték a rémhírt. Annak sem kellett több. Rohant a páholyából a rejtekajtón le a színpadra s onnan ajtóstul együtt be az öltözőbe. — Nem szabad! — sikoltozott a félig kosztümözött primadonna, a betörő elől a spanyol fal mellé menekülve. — Jaj ifjasszony! — lihegő a halálra sápadt fejedelem. — Végünk van! Kiütött a ribillió! Le akarják vágni a fejemet. Erre a szóra Páliné ifjasszony is elfelejtő, hogy csak az egyik képe van kifestve s kiejté kezéből a púderes skatulyát, meg a kendőző tégelyt. Az utczáról felriadó lármát itt is lehetett már hallani. A direktorné azonban eszes asszonyság volt, aki nem egyhamar veszté el a lélekjelenlétét. Hirtelen segítséget talált. — Gyorsan! gyorsan! Fusson herczegséged ide a mellékszobába. Ott találja Páli úrnak az öltözetét, öltse fel magára frissen. Borotva is van ott, lenyesheti vele bajuszát, szakállát, meg a szemöldökét. Aztán velünk menekülhet, minket nem bántanak. Ennél okosabbat csakugyan nem lehetett kigondolni! Elfoglalni a primadonna férjének a helyét. Hisz ez volt a vágya a hospodárnak is, csakhogy nem ilyen körülmények között. Ki gondolna most a pásztorórára ? Ez hát jó lesz a fejedelemnek. De mi történik a direktorral ? Páli úrnak csak a második felvonásban lévén dolga: ő bizony a szépet a hasznossal akként egyezteté össze, hogy amíg rákerül a sor, teljes fejedelmi ornátusban ott őrizze a pénztárt, gondosan felügyelvén, hogy ingyen senki be ne lopakodjék. Hát egyszer csak elkezd egy egész csapat marcona képű ficzkó benyomulni az ajtón, akik semmi szándékot sem mutatnak a fizetésre. A direktor útjukat állja e kiáltással: „ungye bilét?“ De azok, ahelyett, hogy bilétet váltanának, egyszerre csak nyakon ragadják, felkapják a vállaikra s viszik ki az utczára nagy riadaval. Hasztalan rugkapál kézzel, lábbal, hasztalan protestál: azok nem hajtanak se szóra, se pofozásra, viszik ki a tért ellepő néptömeg közé. Akkor látja aztán a fáklya világánál, hogy mindenünnen fegyveres csoportok tódulnak elő, amik egetverő lármával mutogatnak feléje ököllel és szuronyhegygyel. Egy szót sem értett az egész dologból. De csak hagyta magát vitetni, nem bántották, sőt még a dulakodásban elvesztett kardját is átadták neki. Azt kezdte hinni, hogy ez ováczió. Talán Bukarestben így szokták körülhordani a theátrumdirektorokat, mikor jutalomjátékuk van ? Hagyhatták volna előadás végére. Végtére a fejedelmi palota elé érve, felállítják a ballustradera, ahol két oszlop között épen egy embernek való hely maradt. S akkor azután elkezdenek irgalmatlanul kiabálni felé. Csak legalább tudná, hogy mit kívánnak tőle! Amint széttekintget maga körül, meglátja a túlsó oszlop mellett Avakum bácsit. — Mit akarnak ezek ? — szól hozzá magyarul. — Tartson valami beszédet a népnek ! — Beszédet ? Hogyan ? — Oláhul. — Hát tudok én ? — Hogyne tudna? A Mihály vajdából. — Igaz. Most jutott eszembe, hogy hiszen egy egész szerepet hord az emlékezetében, aminek a végén van egy hosszú monológ: annak Lázadás tört ki Szerbiában. A crnovekai kerület fellázadt parasztsága arra a hírre, hogy katonaság küldetett ellenük, megszállotta a csesztabrodiczai defilét és a bikovoi magaslatot. A csesztabrodiczai defilében nov. 3-án véres összeütközés történt. A kiküldött zászlóalj nem volt képes kierőszakolni az átmenetet; a kitűnő állásokban levő parasztok szétverték a katonaságot. Nov. 4-én már két zászlóalj támadta meg a veszedelmes vonalat; a parasztok újból ellentállottak. A bányai kerület szintén fellázadt. A parasztok Alexinácz mellett elvágták a távirósodronyokat. A csesztabrodiczai pórzendülést belgrádi kormánykörökben kizárólag helyi jelentőségű eseménynek jelzik, mindazonáltal megengedik, hogy a parasztok mindnyájan jó fegyverekkel és zsebtöltényekkel vannak ellátva. A zendülés elnyomására megfelelő fegyveres erő alkalmaztatott. A crnorekai kerületben kihirdettetett a rögtönítélő bíróság. A „Szamoprava“ a radikálisok lapja, a fegyverek beszolgáltatásának elhalasztását kívánja és arra hivatkozik, hogy Ausztria-Magyarország annak idejében elhalasztotta a Bécheben a védelmi törvény végrehajtását. A zavargó vidékekre oly zászlóaljakat küldött a kormány, amelyekben főképpen a román és bolgár elemek vannak. Belgrádból november 5-étől jelentik, hogy Nikolics tábornok első jelentése Zajcsar vidékéről igen megnyugtatóig hangzik. A tábornok reméli, hogy a felkelő vidékeken a normális viszonyok csakhamar helyreállnak valami fejedelemhez méltó dikcziónak kell lenni. Positurába vágta magát, a két kezét a mellén összetéve, s aztán az egyik hüvelykujját a másik után szétmaltmoztatva. Amire óriási üdvriadal zendült fel a fegyveres sokaság közt. Ez a kézmozdulat a hetairisták titkos jele, amiről egymásra ismernek. , Azután rákezdte a monológot. El mont a csengő szóval, szépen. Nem tudta, hogy mi van benne, de csak mondta. Őrjöngő riadalt idézett, elő minden 2011 dálával. Hiszen a népet hívta fel abban, hogy' törje össze a jármát. Magasztalta az 0 nemzetet, mint a rómaiak egyetlen, n1^1 utódját. Fegyverre hivott minden férfit és asszonyt. Halált a fejére minden idegen0® 1 Végre irtó háborút szent a pogány Őröknek. Háládatosabb auditorium előtt soha »' ® beszélhetett volna. . . A felhevült nép nem követelt tőle üvesebbet, minthogy rögtön üljen lóra és tesse a fegyveres hadat az ellenségre . — Hát most megint mi a kivan-' kérdi Páli Avakumtól. — Masírozni az ellenség ellen. — De már az nem az én mesterség — Szóljon hát nagy jó uram — Mit szóljak? . „ Arabba»' — a mivel a szerepet végzi a ^ Igazság ! Az ugyan csak egy 801 ,a a de már annak az értelmét megmagy*“' ^s. szerző Pálinak: „Most azonban előbb ^ satok a fejedelemnőhöz; hadd vigyem me a diadal-hirt.“ MAGYAR POLGAP (257. sz.) 1883.nov K Alföld.