Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)

1884-04-20 / 91. szám

1884. ápril. 20. nek városunk háromnapos, szívesen látott ven­dégei, hogy a húsvéti szünidő amúgy is kö­zelgő végével újra megkezdjék áldásos műkö­désüket, a jövőnek nevelvén fiakat. Három­napi együttes munkájuk meghozza gyümöl­cseit bizonyára s e reményben ép oly szívből jövő „Isten hozzád“-ot mondunk az értekez­let tagjainak, mint a mily szívélyes „Isten hozottal“ fogadtuk őket. * A ref tanárok tegnap d. u. több tanintézetek sorában a felsőbb kereskedelmi iskolát is meglátogatták. Élénk érdeklődéssel szemlélték a kitűnő berendezést, s az intézet tanári karának gratulálva, a legjobb benyomás­sal távoztak az intézetből. * A magyar román határrende­­ző bizottság, mint fővárosi lapokban olvas­suk — elnöke , Béldy Gergely vezetése alatt, ha csak az időjárás lehetővé teszi, május el­sején kezdi meg a múlt őszön félbeszakadt munkálkodását.­­ Az ipariskolák felügyelő bi­zottsága tegnap d. u. az évi vizsgálatok tárgyában ülést tartott. A vizsgálatok napja május 4-ére tűzetett ki. Ez alkalommal elha­tározta a felügyelő bizottság, hogy a jutal­makat jövőre csakis taneszközökben adatja ki, miután azt tapasztalta, hogy a növendé­kek legnagyobb része a takarékpénztári köny­vecskék értékét épen nem fordította a tani­­nitás ügyének szolgáló czélokra. Ugyancsak ez alkalommal a tanoncz-munkakiállítás ér­dekében szükséges előintézkedések is tárgyal­tattak. A felügyelő bizottság a maga részé­ről a kiállítást rendező bizottságba, melynek elnöke Sigmond Dezső leend, Gámán Zsig­­mondot, Pákey Lajost és Nagy Mórt választot­ta be. Mihelyt az iparosegylet is megnevezi a maga kiküldöttjeit a rendező bizottság azonnal hozzá fog a munkálatokhoz. Az idén már a kiállításnak fokozott sikerét várhatni. Eddig már 176 tanoncz jelentkezett kiállítóul. A múlt évben 124 kiállító volt. Oda is fog hatni a rendező bizottság, hogy most va­lamennyi erdélyrészi szövő­iskola részt vegyen a kiállításban. Az igazgató jelentéséből meg­említjük még, hogy az ipariskolák tanulóinak létszáma az idén a legmagasabb számot érte el, i. i. 514-et. Mind örvendetes feljegyezni való dolgok. Végül ezen ülésben jelentette, be az igazgatóság, hogy az államsegélyt a közoktatásügyi miniszter 11 500 frtról 2000 írtra kegyeskedett emelni. Mit a felügyelő bi­zottság hálás köszönettel vett tudomásul. * Hangverseny A kolozsvári róm. kath. főgymnásiumi „daltársulat“ május 4-én A „Redoute“ termében alaptőkéje gyarapítá­sára hangversenyt rendez. Helyárak: Elsőren­dű ülőhely 1 frt, másodrendű ülőhely 60 kr. földszinti állóhely 40 kr. Kezdete d. u. 4 óra­kor. Jegyek előre válthatók : Stratzinger Gusz­táv papirkereskedésében (főtér) és a hangver­seny délutánján a helyszínen. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáz­tatnak. A hangverseny műsora a következő: 1. szakasz. 1. „Dalra barátom“ Storch Ká­­rolytól. Előadja a „dalárda, férfikara. 2. „La Traviata opera de Verdi“ E. Ketterer et A. Durand. Előadják: hegedűn Schopf Endre VIII. oszt. tan., zongorán Kornéli Dénes, VII. oszt. tan., harmoniumon Ákontz Alajos VIII. oszt. tanulók. 3. „A halász“ (duett) zongorakisé­­ret, Lichtig J. Adolftól. Előadják: Czetz P. IV. oszt. tan. és Fries József III. oszt. tanu­lók. Zongorán kíséri Göllner Árpád VI. oszt. tanuló. 4 „Éjféli párbaj“ Arany Jánostól. Sza­valja : Greskovits Imre VII. oszt. tanuló. 5. „Népdalcsokor“ Tariczkitől (VII. Népdalátirat.) Előadja: a „Dalárda“ vegyeskara. 6. Wallace „Grande Polka de Concert“ (Fis dur.) Zongo­rán előadja: Ferenczy Géza VIII. oszt. tanuló. 2. szakasz. 1. „Volkmann D. mol Serenade“. Előadja a „Kolozsvári Zene-Conservatorium.“ 2. „Az élő szobor“ (Vörösmarty költeménye) baryton-solo Szőllősy Attilától. Énekli Szilá­gyi Ferencz joghallgató úr. 3. „Pepitante“ Mackbrectől. Előadja a „Dalárda“ férfikara.4. „Éji látogatás“ Gyulai Páltól (melodrama.) Zongora-részletét irta Káldi Gyula. Szavalja: Puskás József VIII. osztályú tan. Zongorán kiséri Kornéli Dénes VII. oszt. tan. 5. „A költő és paraszt“ (trio) Ouverture v. F. Sup­pe. Előadják: fuvolán Bolgár Mihály k. t. r. tanárjelölt ur, hegedűn Medgyesy Béla ur, zon­gorán Ákontz Alajos VIII oszt. tanuló. 6. „Dalcsokor“ férfi négyes zenekisérettel, Sza­bados Gézától. Előadják : a „Dalárda“ férfika­ra és a „Kolozsvári Zene-Conservatorium.“ * A r. kath. gymnasiumhoz Wit­­teman Ágostont nevezte ki tanárnak a mino­rita tartományi főnök, a Szepessy Péter ha­lálával megürült helyre. * Klemp Gusztáv, állami középipar­­tanodai tanár, a közoktatásügyi miniszter ál­tal a múlt évben a szerves készítményeket gyártó hazai ipartelepek tanulmányozásával bízatván meg, ennek eredményéről részletes jelentést tett. Útjába ejtette Erdélyben, Ko­lozsvárt, Maros-Vásárhelyt, Szász-Régent, Bras­sót és Nagy-Szebent. Magyarországon : Ara­­dot, Temesvárt, Szegedet, Miskolczot, Rosnyót, Kassát, Iglót, Késmárkot, Liptó-Szt.-Miklóst, Liptó-Ujvárt, Székes Fehérvárt, Győrt és Po­. Felsőbb kereskedelmi iskolánk jó hírnevét méltán köszönheti jeles tanerői­nek. Kiváló bizonyítéka ennek azon könyv­kiadó vállalat, melyet a kereskedelmi is­kolák számára alkalmas tankönyvek hiányá­ban legközelebbről megindított, és pedig saját költségén. A vállalat első darabja a napok­ban hagyta el a sajtót. A mű czíme: „A ka­matos kamat, járadék- és élet­biztosításügyi számítások elemei és alkalmazása, a szüksé­ges táblázatokkal.“ Kereskedelmi középtano­dák és polgári iskolák számára, valamint ma­gán használatra is szerkesztette Dr. Veress Vil­mos, a kolozsvári f. keresk. iskola tanára. A Franklin-társulat kiadásában igen csinos ki­állításban kilencz évnyi terjedelemben megje­lent s hézagpótlónak ígérkező ezen művet közelebbről részletesen fogjuk ismertetni. Ad­dig is melegen ajánljuk a gyakorlat emberei­nek figyelmébe. A könyv ára ezután fog meg­­határoztatni. * A szerelmi dráma áldozatait: Ke­rekes Lajos 51. ezredbeli katonát és Fodor Anna hajadont tegnap délután temették el, csaknem egy időben. Előbb Kerekes Lajos szállíttatott ki a katonai kórházból, katona­zene mellett; azután Fodor Anna a szülői háztól, hova a kórházból bonczolás után vissza­­szállittatott Mindkét temetés nagy részvét mel­lett folyt le s főterünket és főutczáinkat már elő­re elfoglalta volt a nagy közönség, melyet ez­úttal nem annyira a kíváncsiság, mint a rész­vét csalt ki. Az ifjú pár pedig ott pihen a hol „nem fáj semmi“. * Marosvásárhelyről jelentik ápril 17-éről: 24 városi k­ép­vi­se­l­ő Bánffy Zol­tán b. főispántól rendkívüli törvényhatósági bizottsági gyűlés tartását kérelmezte sürgős közügyek elintézése czéljából.­­ A sátor­táborba már bevonult két honvéd tanzász­lóalj, melyek a 6-ik honvédkerületben mult év őszén kiképzett újonczokból állíttattak ösz­­sze. Az összes létszám 1700 legény és 50 tisztből áll, kik Hofbauer és Gunesch Őrna­gyok parancsnoksága alatt állanak. A gya­korlatok június hó 20-ikáig tartanak. * Szilágy­sági hírek A mű­köve-­­­ő­k Szilágy-Somlyón e hó 27-én adják elő a „Czigány“-t. — Rettegi Viski György, a volt Középszolnokmegye főispáni helytartója, 83 éves korában meghalt Szilágy-Szt.-Kirá­­lyott. — Gyújtogatás következtében egy krasznai polgár háza és két kisebb épülete le­égett. — Véres verekedés volt 13 án egy Szilágy-Somlyóhoz közel eső utszéli korcsmá­ban. Szilágy-somlyói iparos-ifjak és két fináncz kaptak össze; a dulakodás közben a finánczok egyik ifjú kezét megvagdalták, mire az ipa­rosok a kardot elvették, széttörték és a két pénzügyőrt úgy elverték, hogy most is bete­gek bele. * A Hilária Sz -Somlyón Sz.-Som­­lyóról írja ápril 14-ki kelettel levelezőnk: A „H­­ 1 a r­­­a” tegnap lefolyt hangversenye művészi sikerében s a közönségünknek nyu­j­tott élvezetben teljesen megfelelt azon várako­zásnak, melyet a kolozsvári dalárokhoz kö­töttünk. A hangverseny jövedelme a dal­egylet pénztára javára folyt be, minden szo­kásos színházi levonások és költségek nélkül. Husvét másodnapja kellemes idővel kedvezett határainknak, hogy megtekinthessék városunk néhány történeti nevezetességét, ezek között a régi Báthori-vár maradványait, — a Várhegyet, a plébánia templomot.­­ Délben a műkedvelő-társulat alelnökénél, pénz­tárnokánál és egyik rendezőjénél: Ruszta Ist­ván, Telegdy Márton és Virág Lajos uraknál voltak díszebédek. Este 8 órakor a műkedvelő­­társulat adott banquettet határainak tiszteletére, melyen az egész társulat, hölgyek és urak, teljes számmal, városunk és vidékünk intelli­­gentiájából sokan vettek részt. Nagytiszteletű Nagy László esperes nyitotta meg felköszön­tőjével vendégeink ünneplését, magasztos sza­vakban ecsetelve a dal nemes és nagy hatal­ MAGYAR POLGÁR (91. sz.) zsonyt. A jelentésnek minket közelebbről ér­deklő részéből kiemeljük a Sigmond-test­­vérek szeszgyárára és az Akeszmann-féle bőr­­iparműhelyre vonatkozó részleteket. „A ko­lozsvári kamara területén számos (i. e. 48) szeszgyár van, melyek közül a Sigmond-test­­véreké a nagyobbak egyike. Ezen telep nagy telken elhelyezett gyár, melyhez gazdasági épü­letek is tartoznak. Szeszt égetnek és finomí­tanak; naponkint 679 hektoliter spiritust ké­pesek előállítani. Ezen, valamint az általam meglátogatott erdélyi szeszgyárak mindeniké­­ben az ismeretes Pali-féle szeszégető készülék használtatik ; ezen készülék a legrégibb szesz­­égető-készülékek egyike, de működése elég jó és czélszerű. E gyár tulajdonosa, Sigmond úr, laboratóriumot rendezett be, a­melyben egy vegyész a nyers anyagokat, valamint a gyár­tásnál nyert anyagokat elemzi.“ Az Akesz­mann-féle műhely főképen durva bőrt, talp­­bőrt állít elő, s pedig nyers tinóbőrből, bivaly­­bőrből stb. A cserző anyagot a környékből szerzi be; különösen fenyőhéjat és gubacsot használ, mely nyersanyagok a csermalomban aprittatnak, mely a városon kívül, a papírgyár mögött (?) fekszik a tímárok telepén. Ezen­kívül még egy cserhéjvágó gép működik, már, s éltette a „Hilaria“ jelenlevő kedves tagjait , az otthon maradottakat. Vendégeink ma délelőtt indulnak haza, hogy elmondják övéiknek: „mentünk — győztünk!“ * Apróság. Kliens (dühösen ügyvéd­jéhez): „De ügyvéd úr, hiszen amint hallom, ön peremét harmadfokban elvesztette!“ — Ügyvéd (kedélyesen)- „Ön mégis szemtelen ember! Nem elég önnek, hogy másodfokban a perét megnyertem?!“ * A nagyszebeni négyszeres rab­lógyilkosságnak végefelé járó vizsgálatá­hoz — mint lapunknak írják — egy nem je­lentéktelen gyanúmozzanat, illetve oksúly fű­ződött e napokban. — Említve volt ugyanis, hogy a gyilkosok egyike Kleeberg azt vallot­ta, hogy Martin Rezső ügyvéd is, bűntársuk — és hogy február havában, a­mikor első íz­­ben elkövetett — de meghiúsult — gyilkossági kísérlettől . (Kleeberg) Martin Rezső és en­nek fia Martin Róberttel onnan visszatértek: a reisper-utczában, egy arra menő úrral ta­lálkoztak, ki is nekik köszönvén, a köszönést Martin Rezső ügyvéd fogadta el, mondván: jó estét tanácsos úr! Persze ezt Martin ügyvéd kihallgatásakor tagadta. Most azonban hírlik a városban, hogy egy nyugdíjazott m. sir. pénzügyi tanácsos, akkor este, csakugyan ta­lálkozott fentnevezettekkel, és hogy viszonoz­ta is nekik a „jóestét“. — Erről kih­allgattat­­ván a tanácsos, azt eskületétellel már meg is erősítette. * Nyiltposta. M.-Vásárhel­y­r­e. A czikket kissé későn kaptuk s így közlését, vagy bővebb ismertetését hétfőre kell halasz­­tanunk. * Pályázat, postamesteri állomásra. Oláh-Top­­liczán (Maros-Torda megye), tiszti szerződés és 100 frt készpénzbeli biztosíték letétele mellett. Évi járandó­ság : 140 frt fizetés, 40 frt irodai- és 414 frt szállítá­si átalány. Kérvények három hét alatt a nagyszebeni m­. kir. postaigazgatósághoz intézendők. Nagy-Sze­­ben, 1884. ápril­ió 17-én. A m. kir. postaigazgató. F . 11 é­r­t. * Anyagyilkos Darvason, Biharme­­gyében, egy Takács János nevű 22 éves su­­hancz elaggott édes­anyját a múlt napok egyikén vánkossal megfálasztotta. Az anya­gyilkos fiút azonnal letartóttatták, eddig azon­ban, tagad, noha a körülmények minden két­séget kizárólag ellene bizonyítanak. * Szédelgés kauczióval Mintegy két hó előtt telepedtek meg Újpesten a cul­mi, porosz-lengyelországi születésű Saruk-test­­vérek. Saruk Mirislav mintegy 6 hét előtt egy parafadugógyárat nyitott, s abba raktár­­nokat s munkásokat kauezió letétele mellett fogadott föl. A gyárba húsvét hétfőn este két kormos ember tört be, s Filipanovics raktár­nokot főbe ütvén, nagymennyiségű áruberen­dezést vittek magukkal. Mire Filipanovics esz­méletre tért, m­ár sehol sem voltak találha­tók. Chapó csendbiztos azonban kipuhatolta, hogy a betörők nem voltak mások, mint La­ruk Stanislav és Prsenislav. Vallatásuknál az­tán kitűnt, hogy az egész vállalat nem volt egyéb szédelgésnél. Saruk Mirislavot tehát el­fogták. Kihallgatása alkalmával bevallotta, hogy a felszedett kaueziókat mind elköltötte , egyúttal kisült az is, hogy a gyártulajdonos korántsem olyan becsületes ember, mint a mi­nőnek Újpesten tartották, mert már Dresdá­­ban csalás és hamis bukás miatt ült egy évig, Pozenben váltóhamisításért 6 hóig, s legutóbb Bécsben csalás miatt 9 hóig. Az elővizsgálatot az újpesti rendőrség már befe­jezte,­­ a „három jó madarat“ átadta a ki­, ügyészségnek. * Schenk Hugó kivégzése Bécsi hírek szerint a Schenk-per iratai ő­felsége kabineti irodájából már visszaérkeztek az osz­trák legfőbb itélőszékhez s onnan a jövő ked­dig a bécsi fenyitő törvényszékhez fognak küldetni. Azt hiszik, hogy Schenk Hugó és Schlossarek Károly kivégzése szerdán, 23-án reggel hét órakor fog a fenyitótörvényszék háromszögű hullaudvarában végbemenni. Ál­talánosan azt hiszik, hogy ő felsége Schenk Károlyt illetőleg helyet adott a kegyelmi ta­nács előterjesztésének. * Borzasztó esetről imák tegnapi kelettel Bécsből, Schnuberck János nevű zág­rábi épitész lakásán megőrült s az egész há­zat felriasztotta. Mindent, a mi keze ügyébe akadt, összezúzott, magára zárta a szobát és az ablakból le akart ugrani. Nyolcz markos legény csak nagynehezen bírta a dühöngőt meg­fékezni, a­ki végül ágyát is meggy­újtotta. * A magyar mérnök- és építész­­egylet tagjai csütörtökön reggel szerencsé­sen megérkeztek Konstantinápolyba s az ot­tani magyar egylet által ünnepélyesen fogad­tattak. Az egylet tagjai a trónörököspár be­vonulásánál külön hajón vettek részt. * Szinházégések. Rómából jelentik: A campobassoi színház közelebb az elő­adás után teljesen leégett. Szerencsétlenség nem történt. Azt hiszik, hogy a tüzet bűnös kéz támasztotta. — Tarascon délfranczia városban kevéssel az előadás befejezte után tűz támadt s elhamvasztotta a színházat. A tűz valószínűleg gázkiömlés folytán támadt. 5 * A botrány folytatása. Párisból jelentik: Colombier Mari­­a ,Sarah Barnum* czim­ű Sarah Bernhardtról szóló botrányregény miatt, a közerkölcs megsértése czimén vád alá helyeztetett, épp úgy e regényre feleletül „Ma­rie Pigeounier“ czím alatt Colombierről meg­jelent botrányregény kiadója is, mert szerzője ismeretlen. * A monte carloi botrányok. Mon­te-Carloban bomlás jelei mutatkoznak. A trón­örökös látogatást tett Berlinben és Párisban, Monaco képviselője pedig ismételve értekezik Jacobini bibornokkal. E közben szaporodik a tragoediák száma. Egy Albert Strighelli nevű tönkre ment játékos agyonlőtte magát San­ Remoban. Pont Magnanban pedig, Nizza mel­lett, egy német úrnőt, ki rendesen látogatta Monte Carlot, eszméletlenül és vérében úszva találtak ágyáb­a, gyermeke holtan feküdt mel­lette. Az úrnő felgyógyult. Azt mondják, hogy elvesztvén 250,000 frankot, megvágta erét, gyermekére esett, és akarata nélkül agyonnyom­ta gyermekét. De valami titok is lappanghat itt és a szokott kísérleteket megteszik, hogy elsimítsanak mindent, a­mi még jobban meg­bélyegezhetné Monte-Carlot. Egy helyi lap ezt írja: „Ötven öngyilkosság és 12.000.000 frank elvesztése az évi egyenlege ennek a gyaláza­tos vállalatnak, a­melyet helytelenül tűr Eu­rópa, nevezetesen Francziaország, de a­mely­től, bizonyosak vagyunk benne, gyorsan meg fognak szabadítani bennünket.“ * Lamartine levele Egy párisi lap közli Lamart­inénak egy sajátságos levelét; ebben ő, akit életének utolsó éveiben polgár­társai oly hálátlanul elfeledtek, a következő­ket írja: „Sohasem voltam egyéb, mint a szépnek csöndes kedvelője, aki pingál és kor­­nyikál, anélkül, hogy akár a festészethez, akár a zenéhez értene. Hugo Viktor egy páratlan és fölülm­úlhatatlan művész, aki néha túlzá­sokba ny­argalt, de mély gondolatainak, vagy fenséges inspirációinak soha egyetlen egyikét sem engedte elmúlni a­nélkül, hogy egy hal­hatatlan mestermű megalkotására föl ne hasz­nálná. Negyven évig eveztünk együtt a csön­des és viharos tengeren, mind aketten ha­jótörést szenvedtünk. Az egyik, duzzadó erővel és zseniével a szabad óceán egyik szép sziklájára került, a másik a hálátlan haza iszap­jába került, s ott ül m megfeneklődve, törö ár­boccal, tépett vitorlával, kormánya­ vesztetten. Az egyik tele reménynyel és illúziókkal, az erőteljes férfiak második ifjúságának vissza­tükröződésével lelkében, a másik elcsüggeszt­ve az érzéstől, hogy az emberek minden szá­zadban egyformák s tőlük nem várhatni egye­bet, mint természetük örökös hullámzását, mely velük születik, megmozdul, ismétli ma­gát és elhal, hogy ezt egész a megcsömörlé­­sig ismételje“. * A föllázadt cserkeszek Kon­stantinápolyból a következőket írják : Bigha ke­rületben (Gallipoli szandzsákban) az ideigle­nesen letelepített cserkeszek föllázadtak. Rablá­saik miatt ugyanis más kerületbe akarták őket áttelepíteni, minek következtében 1500 tető­től talpig felfegyverkezett cserkesz föllázadt, a kak­aakáraot és a naibot megverték s sza­kálluknál fogva az utczákon hurczolták meg és négy hivatalnokot az ablakon kidobtak. — Emir effendi zászlóalj-parancsnok és egy tar­talékos őrnagy súlyosan megsebesültek. A la­kosság közt nagy félelem uralkodik. Gallipo­­liból lovas csendőröket küldtek a lázadás el­nyomására. * A gyászoló királynő köszöne­te Londonból Írják: Viktória királynőnek áp­rilis 14-ről kelt levele a birodalom valameny­­nyi alattvalójának köszönetet mond Albany hg. halála alkalmából a királynő és Albany herczegné iránt tanúsított részvétért. A ki­rálynő hozzáteszi, hogy ámbár az utóbbi évek folyamán ért súlyos megpróbáltatások fölöt­tébb megrendítették egészségét, nem veszítette bátorságát, sőt inkább, a­míg teheti, oda fog iparkodni, hogy a haza jólétének előmozdítá­sában közreműködjék. A királynő végül elis­merését fejezi ki Albany hg. özvegyének, ki a sors eme súlyos csapását csodálatraméltó megadással viselte és köszönetet mond a ta­núsított részvétért valamennyi országnak, de különösen a szomszédállamnak, melyben Alba­ny hg. kiadta utolsó lehelletét. * Szórontás a sakkjátéknál. Gyak­ran hallhatjuk mondani, hogy valaki valakit „sakkban tart.“ Hogy mily helytelen e kife­jezés, ennek bebizonyítása végett elég arra utalnunk, hogy a „shak“ perzsa nyelven „urat“, „királyt“ jelent, „shak mat“ pedig annyit, hogy a „király fogva.“ Még furcsáb­ban vagyunk a „királynőivel. Ez alakot Per­zsiában ferzinnek, vezirnek, miniszternek ne­vezik, a­miből a középkorban fercin lett. Francziaországban fierce, fierge, majd nierge (szűz) lett belőle, a­mit aztán a németek „dame“-vá, mi pedig „királynőivé fordítot­tunk. Azt is kevés sakkjátszó tudja,­­mit je­lent a „rokkirozás.” Ez a „rokk“-tól,a„tevé“­­től származik, mert Perzsiában a mi „tor­­nyaink“-at „rokk“-nak, „tevéinek nevezik ” egy emberrel a hátán ábrázolják. „Rokkiroz­­ni“ tehát nem tesz egyebet, mint „a tevét mozgósítani“, vagyis a tornyokkal bizonyos meghatározott mozdulatot tespnt.

Next