Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-11-08 / 258. szám
Tizennyolczadik évfolyam 258. szám. Kolozsvár, 1884. szombat, november 8. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 fit. — Negyedévre 4 fit. Egy hóra 1 fit 60 kr HIRDETÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája iB@Iközép-ato£a 4 bex. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelivé használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 7. Erdély magyar gazdáihoz. Azt hiszem, jól eshetik koronkint egy-egy buzdító szó a gazdáknak. Kivált a jelen szomorú kilátásokkal szemben, mikor a transatlanti verseny a vénhedt Európára mind súlyosabban rá kezd nehezedni annyira, hogy az éleslátása és minden haladás iránt fogékony elméjű Trefort miniszterünk kereken ki is mondta már, hogy Európának lehetetlen tisztán csak nyersterményekkel ama világrészek termelőivel a versenyt kiállni .... Gazdáink csüggedni kezdenek. Sokan kedvet vesztve, parcellánként el is adogatják — vagy helyesebben elpróbálják földbirtokukat, mert úgy gondolkoznak, hogy minek vesződjenek ők a gazdasággal, mikor ha a földet pénzzé teszik, attól munka nélkül sokkal magasabb s még hozzá adómentes tiszta jövedelmet élvezhetnek, mint a minő jövedelmük most van. Azt persze nem gondolják meg, hogy a csekély tiszta jövedelemnek főrészben maguk okai, mert ma már nem lehet csak úgy gazdálkodni, mint hajdanában, hogy jóformán mindent csak a természetre bíznak. A gazdaság megkívánja, hogy okos számítással, szakértelemmel és szorgalommal vitessék. Aki így gazdálkodik, az mindenhol szépen boldogul, annál inkább boldogulhat Erdélyben, akies bérezek hazájában, melyeknek lábain, völgynyílásaiban oly gazdag a termőtalaj, hogy párját kell keresni. De legyünk őszinték, valljuk be, hogy a mi gazdaságunk se értelem, se szorgalom, se a helyes számításhoz alkalmazott instructio dolgában nem áll a kor színvonalán. Hiszen ha e honban valaki igazán jó gazda, úgy felviheti Isten a dolgát, mint akár a legjobb gazdáét, aki még uratlan földet fogalhat tetszése szerint az északamerikai territóriumokon, hol egy pár év alatt semmiből virágzó telepek támadnak Az erdélyi magyar gazdáknak kivált nem szabad feledniök azt, hogy a föld birtokával az azt lakó nép uraivá lesznek s azt, ha akarják, jó magyarokká változtathatják, mégha a legfanatikusabb dákoromán volna is. Hát buzduljanak fel ezek az erdélyi urak, akik most azon az utón vannak, hogy tönkremenjenek, vagy kigazdálkodjanak mindenükből. Még nem későn lássanak a munkához, mely nem szégyenit meg, hanem nemesit, jellemben, becsületben aczélosit. Legyenek munkások, takarékosok, hogy aquitálhassanak. Íme itt idézek egy jó példát az amerikai „Praire Farmerból.“ Clarkson, egy veterán gazda, aki most az Iowa States Registert“ szerkeszti, s akit a köznép megszokott „Father Clarkson“-nak nevezni, ötven évi tapasztalataira hivatkozva írja a következőket: „E sorok írója ötven év előtt igen jól ismerte Franklin county (megye) gazdáit Indiana államban. A megye nagy része nem nagyon kedvező a mezőgazdaságra nézve, mindazonáltal ahol csak okszerűen gazdálkodtak, nem maradt el a siker. Az egész megyében s környékén is azok a gazdák, akik gazdaságuk után láttak és dolgaiknak szentelték idejüket, hazulról nem távozva, s oly munkát végezve, amihez értettek, most igen kedvező körülmények közt vannak. Gazdaságaik sokkal jövedelmezőbbek most, mint egy félévszázad előtt, kitűnő marhaállománynyal bírnak, szép, szilárd téglaházakban laknak, egy-egy gazdának legalább is 10,000, de soknak 200,000 dollár megtakarított készpénze is van. Azok a fiuk, a kik velem egykorinak és bérelt gazdaságba mentek s aztán hűségesen üzletüknek éltek, a képzelhető legkényelmesebb módban vannak. És nem kell gondolni, hogy ezen jó módra tán azáltal tettek szert, hogy családjukat éheztették, vagy az élet okszerű élvezeteit attól megtagadták. Hanem szert tettek igenis azáltal, hogy a gazdasági foglalkozásnak éltek. És ezek a gazdák nem képezik éppen a többségét azoknak, akik keményen és hosszan küzdöttek. S nincs is köztük egy se, aki talán már otthonról valami nagy vagyonnal kezdte volna gazdaságát. Az ilyenek csaknem kivétel nélkül ötven év alatt kigazdálkodtak semmire. A becsületes, keményen dolgozó és okosan számító gazdák lettek, a győztesek és azok is lesznek mindenhol. Ide azok a gazdák, akik gyakran bejárogatnak a városba, főkép szombatonként sört inni és a szalonokban őgyelegni, vagy akik gyakran kimentik magukat, hogy hazulról távol lehessenek, elhanyagolják gazdaságukat s az azokon alkalmazott munkás kezeket és csalhatlanul kudarcot vallanak. Eleinte pénzt kölcsönöznek és jelzáloggal terhelik gazdaságukat az okosabb és előre haladó szomszédoknál. A kamat és a hanyagság aztán felemészti gazdaságukat, hajléktalanokká lesznek, távolabb nyugatra mennek s ott is csak oly szerencsétlenül gazdálkodnak új otthonukban. Ha hárman, akik jó barátságban éltünk fiatal korunkban, összetalálkoztunk s elbeszélgettünk vagy egy óra hosszat a múltak felett. Elősoroltuk is _ TÁRCZA. __ A pásztor dala. Kökénybokron megpiroslott a levél, Lomblevelét fosztogatja le a szél — Engem is igy tépeget a búbánat, Barna babám, hervadok te utánad. Elmennék én te hozzád, de nem lehet. Őrző nélkül lesz a nyájam feleles, Észrevenné gazd’lnom a nagy hibát, Majd szerezne a fejemre galibát! Elmennék én tehozzád, de nem lehet, Pedig szivem mind csak téged emleget. Rólad susog a szellővel az ág is, Rólad beszél az elmaradt virág is, Elmennék én, hogyha jön az alkonyat Megölelném karcsú hajlós derekad — Beszélgetnénk sok mindenről, egyébről, Gönczöl-szekár mig le nem fut az égről. Száraz korú fut az úton szél előtt Megúntam én a harmatos legelőt A nyakamba kerítem a gubámat . . . Kis bojtárnak maradjon itt a bánat! Ihar. Napjaink történetéhez. — Töredék egy nagyobb munkából. — Kővári Lászlótól. (Folytatás.) A franczia 1848. február 24-ki forradalmat nálunk márczius 15-ke követte. Talpra magyar lett Petőfi dala után e napok jelszava. A közvélemény felkelt, a már megvitatott reformok életbe léptetését követelte. Április 7-étől az első magyar minisztérium ki lett nevezve, s április 11-én az utolsó rendi országgyűlés véget ért. Néhány nap meghozta, mit három század küzdelme meghozni nem birt. Buda viszszavétele másfélszázad előtt megszabadított a török uralomtól; a 48-ki raárcziusi napok által felszabadultunk Ausztria alól. Visszajutottunk a Mohács előtti időkre. Még a független felelős magyar kormány is csak formájában úl, mert századokon át nemzeti kormány alatt éltünk, s az arany bullában biztosított jus resistendi elvében le volt téve a kormány felelősségének eszméje. Minden vér nélkül, parlamenti forradalom útján jutunk hozzá, miként az angolok. A rendek előjogaikat szó nélkül feladták, közteherviselésre vállalkoztak s jobbágyaikat felszabadították. Nincs ország, mely a feudalismussal oly kevés rázkódással szakasztott volna, mint mi. A nagyszerű alapelvek között, ott van elsősorban Magyarország állami önállósága és függetlensége, a pragmatika sanctio korlátai között; az ország politikai egysége ; a végrehajtó hatalom felelőssége, a parlamentáris kormány; a rendi alkotmány megszüntetése, s ennek helyébe a népképviselet berendezése. Az úrbéri viszonyok, s a később bekövetkezett ősiség eltörlése által felszabadította a földet a feudalisma békéiból; a szabadsajtó megadta a gondolat, — a vallásbeli egyenjogúság a lelkiismeret, — a törvényelőtti egyenlőség az egyén szabadságát; s a közteherviselés behozatala megszüntette a polgári osztályok közt levő különbséget. A válaszfalat, mely három század óta Erdély és Magyarország között fennállt, ledöntötte: kimondta az uniót, mi nem egyéb, mint Erdély visszacsatolása az anyahonhoz. A reformok egész sorozata, s mindez forradalom nélkül, törvényhozás és szentesítés útján. A törvényes formák a leglelkiismeretesebben meg voltak tartva; forradalmi lépése ez országgyűlésnek csak annyi, hogy a megyék utasítási jogát végzésileg megszüntette, s a városi képviselőket szavazatjoggal ruházta fel. Nagy, a nemzet életébe mélyen bevágó változások. A feudális Magyarország, mint egy varázsütésre, mint modern állam állt a róla már megfeledkezett Európa elé. A 48-ki törvényhozás proclamálta mindazon eszméket, melyeken köz- és magánjogunk új rendje alapult, a régi, elavult formák helyébe az újabb kor formáit lépteté. Miként Anglia, a történeti alapból a lehetőt megtartottuk, de a fejlődhetés feltételeit elfogadtuk. Nem mivelt egyebet, mint azt, hogy az 1791-ki s a reá következő országgyűlések reformkérdéseit az idők rohamában mondhatni egy lapon kodifikálta. Az eddig Bécsben székelt udvari kanczellária helyébe, Pesten székelő miniszteriura, a dicasterialis igazgatás helyébe felelős kormányzat lépett. A nép az alkotmányosság sánczára bocsáttatván, az eddigi megyei gyűlések, a marcalisok, szabadságunk százados menhelyei ez időtől lehetetlenekké lettek, helyébe népképviseletet kellett állítani. Ledöntötte a politikai, felekezeti és társadalmi válaszfalakat. A születés értéke megcsökkent. A rendekből, kasztszerű osztályokból egységes nemzetet teremtett. Felszabadította az embert, a szót, a lelkiismeretet, a sajtót, a földet, a munkát, az ipart. Az urbériség megváltása s az ősiség eltörlése, az allodialis földnek a család tulajdonába bocsátása, adásvevés tárgyává tétele által, bár a családok létalapját megrendíté, a fél ország földe, a egy sereg munka lett felszabadítva. A vallások egyenjogúsítása által az állam elvált az egyháztól. S az 1848-ki törvényhozás e ténykedése, nem volt forradalom. Megakadályoztatott fejlődésünk követelménye, elkobzott jogaink visszaszerzése volt. A franczia nemzetgyűlés (1789. aug. 4.) egy esti ülésén az egyenlő jogok, egyenlő terhek proclamálása által felforgatta a régi rendet, itt a márczius 15-ei Programm letárgyalás útján léptetett életbe. Mit az angol forradalom a XVII-ik, a franczia forradalom a XVIII-ik század végén annyi éven, annyi küzdelemmel vitt keresztül nemerőseinket a gazdák közül, hogy kiből mi lett. És e régi ismerősökről Franklin megyéből majd mindenikről el tudtuk mondani, hogy ez, meg az milyen helyzetben van, hogy miért gazdagodott meg ez is, az is, míg egy harmadik miért ment tönkre. Aki gazdaságának él, előrement, aki azt elhanyagolta, tönkre jutott, ez általános törvény, mely alól nincs kivétel.“ A képviselőház igazságügyi bizottsága — mint lapunkat értesítik — tegnap délután 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalta az 1875: XXXVI. t.-cz. módosításáról és a kir. járásbíróságok számának szaporításáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről Pauer Tivadar igazságügyminiszter volt jelen. Az érdekelt törvényszéki területek részéről megjelentek: Apponyi Albert gróf, Sárközy Aurél és Papp Elek orsz. képviselők. Matuska előadó ajánlja általánosságban a javaslat elfogadását. Hodossy kijelenti, hogy tekintettel arra, hogy a járásbíróságoknak a javaslattal czélba vett szaporítása csakugyan sürgős, általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot. A páthy elnök jelenti, hogy hozzá Sárközy Aurél és Apponyi Albert gr. képviselők részéről beadványok érkeztek, melyek a rosat.eknél felolvasandók lesznek. Erre a bizottság a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. Az 1. §-nál Kazy azon kérdést intézi, váljon a törvényszékek és járásbíróságok számának és székhelyeinek végleges megállapítására a javaslatban kitűzött 5 év helyett, miután a javaslat első beterjesztése óta már egy év elmúlt, nem lehetne-e 4 évet felvenni. Pauer igazságügyminiszter belenyugszik a 4 évbe, hangsúlyozván, hogy a szóban forgó intézkedés a kir. ítélőtáblák végleges szervezésével áll kapcsolatban. Gáli az évszám felvételét mellőzendőnek tartja és inkább a bűnvádi eljárás életbeléptetésével együtt óhajtaná a végleges szervezkedést keresztülvinni.