Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-12-03 / 279. szám
Tizennyolczadik évfolyam Kolozsvár, 1884. szerda, deczember 3. 279. szám. Előfizetési dij: Égési évre 18 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr HIRDETÉSI VIJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. —Nyílttéri sora 25 kr. Szerkesztőséges .Kiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (Berköaogatosa 4 **.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVAR, DECZ EMBER 2. Agrár-vámok. A búza árának nagy hanyatlása közóhajjá érlelte franczia gazdakörökben azt a kívánságot, hogy a búza-vámot fel kell emelni s hogy általában jelentékenyen meg kell drágítani a külföldi mezőgazdasági termények bevitelét, vámemelés által. A franczia kormány eleinte semlegesen viselte magát e kívánsággal szemben. De most, mikor az agrárvámokat a Párisban ülésező gazdakongressus is magáévá tette, már a közgazdasági miniszter is hajlandó ráállni azokra. . . A franczia közvéleményben erős ellenáramlat is támadt ugyan. A közgazdák megalakították a védvámellenes ligát. De mit használ ez, mit használ a legtekintélyesebb közgazdák tiltakozása, ha a kormány, melynek a parlament mindkét házában nagy többsége van, rááll a vámokra ? Egy kis reményünk azonban mégis lehet, hogy a czélba vett intézkedés el fog maradni , mert Leroy de Beaulieux és más nagyhírű tekintélyek talán mégis meggyőzhetik a kormányt, hogy az ország érdeke ellen cselekszik, ha a vámemeléseket elfogadja. Beaulieux nevezetesen a Journal des Debats legújabb számában igen éles észszel kimutatja azt, hogy a franczia gazdáknak csak egy kis töredéke fog hasznot húzni a kenyér és hús megdrágításából.Mert tény az, hogy az 5 hektárnál kisebb birtokú gazdák, minthogy nem termesztenek többet, mint amennyit családjukkal elfogyasztanak, az agrárvámoknak semmi hasznát nem fogják venni; márpedig a 14 millió főnyi franczia gazdaközönségből 12 millió esik ez osztályba s csak 2 millió nagyobb birtokos, akik rendszerint többet termelnek, mint fogyasztanak. Tény tehát az is, hogy ha a vámemelés 1 milliárd frank megadóztatást jelent évenként, akkor ez összeg az országnak 33 millió lakossága zsebéből ama 2 millió nagyobb birtokos zsebébe folyik. S ez egy nagy igazságtalanság, mely csak azáltal válik lehetővé, hogy az érdekelt kisgazdák s a nem gazdák nagy tömege nem tudja még a vámemelés valódi természetét s következményeit világosan felfogni. Ha azt felfognák, egyhangúlag felzúdulnának a hús és kenyér megdrágítása ellen. De a franczia vámemelés által elsősorban is a magyar gazdaközönség van érdekelve. Üzleti és kereskedelmi viszonyaink Francziaországgal igen szép fejlődésnek indul. Csak a német agrárvámok életbeléptetése óta. A tervezett vámok e fejlődést nemcsak megakadályozzák, hanem egyenesen hátravetik. Ha az anélkül is túlságos nagy költséghez, amelybe a franczia piacokra való szállítás kerül, a búza értékének még vagy 10°/0-a járul vámemelés alakjában, akkor a franczia piacokra való kivitelünknek igen nagy mértékben csökkenni kell. Versenytársaink Amerika, India, Oroszország e vámemelést könnyebben elbírhatják, mert ők úgy a földjáradék, mint az adózási viszonyok tekintetében sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. Kormányunknak tehát, minden lehetőt el kell követnie, hogy a franczia czélbavett vámemelést megakadályozza. Mondják, hogy a franczia kormány abban a feltevésben szánta rá magát a vámemelésre, hogy a mi kormányunk és az osztrák kormány nem fognak retorziókhoz, megtorló rendszabályokhoz nyúlni. S ez valószínűnek is látszik, mert mikor Francziaországgal a legkedvezményezettebb szerződés létrejött, a franczia kormány ígéretet csikart ki arra nézve, hogy a szerződés lejártáig, 1885-ig, a vámtételek ne módosíttassanak. Kormányunk ezt meg is ígérte. De természetesen abban a feltevésben, hogy Francziaország se emelje a vámtételeket. Ha azonban az emelés most bekövetkezik, akkor kormányunk is visszanyeri szabad rendelkezését. A franczia kormánynak tehát tudtára kell adni, hogy büntetlenül nem lehet az érvényes tételeket emelni. Tudtára kell adni, hogy Francziaország veszteségét Magyarországon nemcsak az a haszon képezheti, amelyet a meglevő üzletviszonyok elnyomásán szenved, hanem, hogy sokkal nagyobb lehet rá nézve még az a veszteség, amely abból származhatik, hogy kölcsönös kereskedelmünk jövője úgyszólván egy csapással tönkretétetik. Ezt bizonyára Parisban sem fogják félvállról venni. De ha a franczia kormány meg sem enged, akkor Magyarországnak egygyel több oka van rá,dustriális vámpolitikára áttérni. . ........TÁRCZA.____ A Hóra-világból. (Elbeszélés.) Irta: Moldovan Gergely (Folytatás.) Mint valami kiszabadult vadak, aként járták be a négy vármegyét Hóra és társai. Kristyor, Brád, Prestia, Kis- és Nagy-Barcsa, Bábolna, Algyógy, Szolcsva, Piski, Toroczkó- Szentgyörgy, Borbátvize stb. mintegy 50 falu elpusztittatott, a bennük levő kastélyok hamuvá perzseltettek, gazdáikat pedig iszonyú kínok között megölték. a Bethlen, Jósika, Bornemissza, Naláczi, Kendeffi, Buda, Barcsai, Hollaki, Zeyk, Bánffy, Nopesa, Váradi stb. magyar családoknak számos tagját meggyilkolták; pusztító láng világította be a négy vármegyét és kétségbeesett jajkiáltások hangzottak át a négy vármegyén; istentelenségek folytak a napnak minden pillanatában és nem volt, aki menedéket nyújtson, aki megvédelmezze legalább az ártatlanságot a szenvedéstől. Felszabadult a szenvedély és pusztított, mint az ár. Az apa meggyilkolta saját fiát és viszont, mert tittokban állottak egymásnak; a haragos lesből leszúrta szomszédját; az anya megölte gyermekét, hogy a táborral mehessen, ifjú legények után. I Isten átka ült akkor e vidéken. Isten verése volt a havasi népen. A jajkiáltás elhangzott messze; a pusztító lángok fenyő ellátszott Bécsig. A nagy császár is látta a rombolást és hallotta az ártatlan csecsemők sikoltását, amint a sziporkázó lángok közé dobattak. Katonaság rendeltetett ki és királyi biztos bízatott meg az istentelenségek megszüntetésével, megvizsgálásával. Miért volt mindez? Ki tudná megmondani biztosan ? Századok mérge folyt össze e helyre és századok keserűsége tört ki és pusztított, mint az ár. Iszonyú volt a szemre és gyilkoló a szívre nézve e munka. A jobbágy fel akarta forgatni az állapotokat. Ur akart lenni is, s az urból szolgát csinálni; mindehhez pedig nem volt más fegyvere, mint a nyers erő, melyet pillanatra forgalomba hozott. De hát hagyjuk ezt. A román népre nézve azon események tanulságosak. A nyers erőben való elbizakodás, jog és igazság nélkül megbüntető. Meglakott érte. Ma, hála az égnek, megszűntek az okok, amiért azon szomorú események azon időben megtörténtek. Legyünk, vagy legalább igyekezzünk testvérek lenni. Hanem vegyük fel elbeszélésünk fonalát. Hóra, amint kiment volna Monasteriából, iszonyu kegyetlen kezdett lenni. Artemia jóslása megérlelte benne azon gondolatot: „Ha már karóba kell jutnom — legalább élek !” És élt, — dorbézolt, intenczkedett. Az úri kastélyok palotáiban dőzsölt, — hiszen úgy sem tart munkája örökké, ő is úgy gondolkodott már, de legalább ami hátra van, az legalább legyen jó. És gyönyört szerzett neki az anya jajveszeklése gyermeke miatt! Hanem azért Hórának voltak világos peresei is. A vallásos, babonás ember, félénk és bűneinek tudatában nagyon szenvedő. Mikor józan volt, az a kis biró, melyet ha el is kábít a bor, felébred, szintén magához tér . . . . őt is kérdőre vonta tetteiért és ő akkor nagyon szenvedett. — Úgy van! — mormogá magában ilyenkor, — annyi bűnnek büntetése lesz. Szép csendes este volt. A kerpenyesi dombokon táboroztak a csapatok. Minden igaz lélek elbújt, hogy még lélekzetet se vegyen, akkora volt a rettegés. Minden igaz, jámbor lélek rettegett, faódukat, barlangokat keresett fel, elbújt . . . csak jártak biztosan, akik gonosz szándékot rejtettek szívükben. Hóra sátrában fetrengett — józan volt ... s azért szenvedett. A tűz a sátor előtt pattogott, Kloska, vezértársa, ott buggott előtte, bundáját a hátára húzó... azért már az időnek a havasban éles foga volt. Kloska, aki a fővezér lelkifurdalásait ismerte, azt monda: — Ej, frate, ezzel nem sokra megyünk mi! Avagy nem az istenért s a vallásért teszünk mi mindent! Hóra, mintha csak angyal szólott volna hozzá, felkelt s a sátorból, kijött Kloskához és kérdé: — Mit mondál, Kloska? — Azt, hogy mi mindent a keresztért cselekszünk! A vallást terjesztjük, a mi vallásunkat az istentelen kálvinisták és unitáriusok között, akik nem vetnek magukra keresztet és nem hisznek a mi áldott istenünkben ! Várjon, ne lenne-e kedves isten előtt ez a mi munkánk? Hóra könnyebben lélegzett. A vallásos, buta és babonás nép hite szerint minden eszköz alkalmas a szerinte való igaz vallás terjesztésére. Minden más vallást gyűlöl, irtózik tőle és nem tart vallásnak. A román nép azon időben a protestánsokat majdnem pogányoknak tartotta; sem akkor, sem ma nincs arra eset, vagy legalább századok alatt kettő, három ha volt, hogy a román ember protestáns vallásra térjen át. Hóra mély gondolatokba merült. Keresett az ő ismereteinek tárában hasonló eseteket, de nem talált az övéihez hasonlót. Azonban vigasztalást merített Kloska beszédéből. — Úgy van! mi áttéritjük a pogányokat a mi egyedüli igaz vallásunkra s az Isten előtt jó kell hogy legyen! Százat, meg Változások legfőbb bíróságaink elnökségében. A hivatalos lap következő legf. kir. kéziratokat közli: Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Szabó Miklós budapesti Ítélőtáblás elnököt Curiám másodelnökévé nevezem ki. Kelt Budapesten, 1884. évi november hó 27-dikén. Ferencz József, s.k., dr. Pan-er Tivadar, 8. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Mihajlovics Miklós eurai alelnököt a budapesti itélőtábla elnökévé neveztem ki. Kelt Budapesten, 1884. évi novembar hó 27 dikén. Romániában nagy mozgalom indult meg azon irányban, hogy idegenek Románia területén kizárassanak az ingatlanok tulajdojogi szerzéséből s a kormány mindent elkövet, hogy a berlini szerződés értelmében átvizsgált új alkotmány hetedik czikkének ezen értelmét tulajdonítsa és annak ily értelmű alkalmazását vigye keresztül. A román főállamügyész ezen magyarázat alapján vette fel a pert Hye b. örökösei ellen, kiket a román kormány atyjuk hagyatékából kizárni akar,illetőleg a hagyatékot tőlük már el is konfiskálta. E per a választások után fog tárgyaltatni a bukaresti felebbezési törvényszék előtt, a tudvalevő, hogy a főállamügyész tiszteletére előkelő román politikusok lakomát rendeztek, midőn e pert az első bíróságnál tárgyalta. Mint a Timesnek jelentik, Romániában azt tervezik, hogy az idegenek konfiskált javai a királyi udvartartás költségeinek fedezésére fordíttassanak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése decz. Ien. A ház ma folytatta a költségvetési vitát. Szentkirályi Albert szólt elsőnek, aki azt indokolta, hogy miért foglal el pártonkivüli állást. Kifejté, hogy minden tekintetben a közjogi alapon áll, de ezen az alapon követeli az önálló vámterületet és az önálló hadsereget. Más határozati javaslat hiányában a függetlenségi és 48-as párt határozati javaslatát fogadta el, melynek indokolását ugyan nem helyesli, de czélja ugyanaz: a költségvetés meg nem szavazása egy olyan kormánynak, mely szerinte nem hajtja végre ezen fontos alaptövényünket. Zichy Jenő gr. kijelenti, hogy nem volt szándéka felszólalni, de miután Szenkirályi is avval kezdette előadását, hogy ő egyik párthoz sem számítja magát és azért hozhat mpg-