Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)

1885-02-14 / 37. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 37. szám. Kolozsvár, 1885. szombat, február 14. Előfizetési dijak: Egész évre.................................16 frt. Félévre......................................... frt Negyedévre.................................... frt egy hóra ............................. 1 frt 60 kr. Egy szám ára 3 kr közvetítőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér­i óra 36 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGAR“ KÖNYVNYOMDÁJA. Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepna­pok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemény nem közöltetnek. _KOLOZSVAR, FEBRUAR 13. Az országházból. A felsőház szervezéséről szóló javas­lat fölött már három nap óta foly a vi­ta a képviselőházban. Eddig 14 szónok mondta el véleményét és szólásra fel van iratkozva még 47. A kormány­javaslat ellenében eddig ellenzéki részről négy határozati javaslat adatott be. A mérsékelt ellenzék az élet­fogytig kinevezett tagok számát 30-ra kívánja leszállíttatni. A felsőház tagjai közé felveendők a törvényhatóságok vá­lasztottai, titkos szavazás útján, s leg­alább 8 évre szóló megbízással. A függetlenségi párt, a sző­nyegen levő javaslat visszautasításával, utasíttatni kívánja a kormányt, hogy új törvényjavaslatot dolgozzon ki, mely sze­rint a trónörökösön s az uralkodóház­nak Magyarországon földbirtokkal biró főherczegein kívül, — a felsőház tagjai lennének a zászlós urak, a vallásfeleke­zetek főpapjai és világi elöljárói (ide nem értve a czimzetes püspököket); a her­­czegek, grófok, bárók szabadon és titkos szavazással választott meghatározott szá­mú képviselői, külön vagyoni census nél­kül; az indigenok csak azon esetben, ha más államnak nem polgárai s az ország­ban rendesen laknak: a törvényhatósá­gok választottai, a horvát küldöttek, a Curia első és másod és a budapesti kir. tábla elnöke, a legfontosabb közművelő­dési intézetek, az ügyvédi, ipari, keres­kedelmi és gazdasági testületek bizonyos számú választott képviselői. A választá­sok titkos szavazás útján hajtandók vég­re. A felsőház jogköre ugyanaz marad, a­mi a főrendiházé volt, tehát kezdemé­nyezési joggal nem bír. Az antiszemiták azért kívánják elvettetni a javaslatot, mert az alkotan­dó felsőházi szervezet a keresztény­ vi­lág jogainak, kívánalmainak nem felel meg. Herman Ottó és Hojtsy Pál ad­tak be még külön határozati javaslatot, melyben a főrendiház egészben való el­törlését kívánják, miután oly intézmény­re, mely egyfelől a népképviselet, más­felől a korona és tanácsa közt foglal helyet, semmi szükség nincsen. E négy ellenzéki javaslattal áll szem­ben a kormányjavaslat, mely mellett ed­dig (az előadón kívül) Tisza Lajos gróf, Beksics Gusztáv, Gajáry Ödön, Dárday Sándor, Zsilinszky Mihály és Tisza Kál­mán miniszterelnök szólaltak fel, erős érvelésű, tartalmas beszédekben. A három napi vita főmomentumát Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap mondott nagyhatású beszéde képezte. E beszéd ismét szaporította egygyel ama fényes parlamenti sikerek számát, minők­ben aligha van most gazdagabb minisz­terelnök, mint Tisza Kálmán. A szőnyegen levő kérdésnél a kor­mánynak bizonyára nehéz helyzete van. Hatalmas befolyásokkal, meggyökerese­dett előítéletekkel, a legkülönbözőbb s többnyire ellentállást kifejtő érdekekkel kell megküzdenie, nem számítva azon aggodalmakat, ellenszenvet, melyet egy ősi alkotmányos intézmény átalakítá­sának terve még a közvetlenül nem ér­dekelteknél is elő szokott idézni. A miniszterelnök tegnapi beszéde azonban, a­mennyire eloszlathatta egy­felől az előítéletes aggodalmakat, és any­­nyira meggyőzheti a közvéleményt másfe­lől arról, hogy a kormányjavaslat ellen ellenzéki részről felhozott érvek, kifogá­sok, új tervek — tarthatlanok, reális ér­tékkel nem bírnak, s előnyösebb reformot nem biztosítanak. Tisza Kálmán beszédével a felsőhá­zi javaslat sorsa a képviselőházban el van döntve. Ha már az ellenzéki vezér­szónokok érveléseit sikerült oly ala­posan megerőtlenítenie, s az ezután kö­vetkező ftarczosok kétségkívül nem fog­ják többé megváltoztatni tudni a ház és a közvélemény azon hangulatát, melyet a miniszter­elnök tegnap teremtett. A miniszterelnök nagyfontosságú be­szédét itt közöljük egész terjedelmében: Tisza miniszterelnök beszéde. Te hát! Azt gondolom, hogy miután már minden árnyalat részéről beadattak az ellen­­indítványok, ideje, hogy én is nyilatkozzam a fenforgó fontos kérdésben. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban felszólalásom valódi tár­gyára térnék, egy pár rövid észrevételem van Herman Ottó képviselő úr mai beszédére és mai indítványára. (Halljuk!) A­mi az indítványt illeti, egy nem régen hallott, talán csak anecdotát, de nem rossz anecdotát juttatja eszembe, 1848-ban, mikor Bécsben azok a mozgalmas idők voltak, bizo­nyos körökben kimondották, hogy: Ein Kam­mersystem ! Wir brauchen nur eine Kammer, nekünk csak egy kamara kell; az utczai nép ezt meghallván, gondolta, ha egy jobb a kettő­nél, egy fél jobb lesz az egynél és azt kiabál­ta : wir brauchen nur eine halbe Kammer, az eredmény pedig az lett, hogy semilyen kamara nem maradt, hanem jött az absolutismus. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) A másik, a­mit meg kívánok jegyezni az, hogy nem szükséges, nem is helyes az ilyen fontos törvényjavaslat vitatásánál a recrimina­­tiók terére menni. A képviselő úr erre a térre is ráment és felhozta, hogy a nemzeti gyász idejében mit csináltak, vagy mit nem csináltak a főrendiház tagjai. Csak azt akarom erre meg­jegyezni, hogy mint minden osztályából a nem­zetnek, úgy közülök is nagy számmal voltak azok, kik a nemzeti gyászban teljes szívvel lé­lekkel részt vettek (Fölkiáltások : Ez már igaz!) Míg ellenben akárhány nagy democratát, de­magógot, a­kik előtt az igaz hazafiak 1848— 49-ben hazaárulók voltak, láttunk magukat meghúzni a hatalom árnyékában. (Igaz! Ugy­­van!) Ne tessék tehát ily módon akarni igaz­­talanul is reeriminálni. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr megrótta a főrendiházat azért is, hogy az állami költségvetést egy pár óra alatt végig tárgyalja. Arról, hogy vélemé­nyem szerint mi az alapos és mi a nem ala­pos tárgyalás, lesz még alkalmam szólani, mi­kor majd Irányi Dániel képviselő úr beszédjére fogok reflectálni, hogy azonban valaki és épen olyan valaki, a­ki magát demokratának mondja, de a­ki legalább is radicális elveket hirdet, e ház kebelében épen azért támadja meg a fő­rendiházat, hogy a költségvetés kérdésében nem akadékoskodik; már az én alkotmányos fogalmaimmal össze nem fér. (Helyeslés jobb­felől.) És végeztül, mert a képviselő úr beszé­dével és indítványával többet foglalkozni nem szándékozom, mi­kép a történelem mutatja, a democratia zászlaját sokszor fenyegette már ve­szély, és sok baj érte. Győzedelmeskedett va­lamennyi felett. Győzedelmeskedni fog a felett is, hogy a képviselő úr vette kezébe. (Élénk derültség, s tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Áttérve most­­, képviselőház (Halljuk!) felszólalásom valódi czéljára, azt gondolom, nem is méltóztatnak várni és kívánni, hogy a tör­vényjavaslat tüzetes indokolásába bocsátkoz­zam, mert hiszen indokolásom hónapok óta mindenkinek kezében van. Feladatomnak tehát azt kell tekintenem, hogy az ellene felhozotta­kat, s a beadott indítványokat tegyem figyel­mem tárgyává, s a­mennyire tőlem telik, uta­sítsam azokat vissza javaslatom védelmére. Mindenekelőtt azonban szabad legyen csak a té­nyek konstatálása végett egy pár dolgot megérin­tenem. (Halljuk!) E házban is felemlítették tegnap, hogy ezen törvényjavaslat igazában bosszúból ada­tott be a főrendeknek azért, mivel ők a há­zassági törvény alkalmával leszavazták a kor­mányt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem úgy van!) Nem úgy van, t. képviselő urak, nyilvánosan is meg volt mondva, hogy nem úgy van, dátumokkal lehet bebizonyítani, hogy nem úgy van. (Helyeslés a jobboldalon. Moz­gás a szélsőbalon.­ Hogy ezen javaslatnak beadását milyen régóta sürgetik, mindenki tudja, tudja azt is, hogy mikor történt ezen kormány részéről er­re nézve a főrendiház kebelében ígéret. De megmondtam másutt is, ismétlem itt, hogy ezen törvényjavaslat minden főbb pontjában és éppen a főrendi jogosultságot, és a kinevezést illető pontjaiban úgy, a­mint most beadatott, készen volt, s a hozzám meghívott főrendi ta­goknak be volt mutatva hónapokkal előbb, mintsem a házassági törvényjavaslat csak szó­ba is került volna a törvényhozásban. (Úgy vall a jobboldalon.­ Azon javaslat tehát, mely előbb készült, épp oly kevéssé lehet a házassági törvényja­vaslat tárgyalása alkalmával történtek miatti bosszúból beadva, mint a­mily kevéssé érthe­ti az én indokolásom azon irodalmi nyilatko­zatokat, melyek a törvényjavaslat beadása után a hírlapokban megjelentek, hanem érti és érin­tenie kell azon irodalmi nyilatkozatokat és iro­dalmi mozzanatokat, melyekkel igen jeles és hivatott férfiak ezen tárgyat előzetesen meg­vitatták. Ezt csak az igenzság és a tények helyre­állítása érdekében. A másik s ezt csak említeni akarom, mert már Szilágyi Dezső t. képviselő úr be­szédje után azonnal helyreigazítottam,­­ az, hogy előterjesztésembe nem a kinevezés szük­ségének indokolására, hanem a kinevezés kor­látozásának indokolására vettem fel azon pas­­sust, melyet a t. képviselő úr felolvasni mél­­tóztatott. Áttérek most, t. ház, a kormány ellen fel­hozott azon fővádra, hogy a törvényjavaslat­nak egyik fő indoka a kormány hatalmának ter­jesztése és növelése. Bátor leszek a t. ház engedelmével az említett vádra nézve a törvényjavaslat által teremtendő, s a létező helyzet közti különb­ségre rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavaslat szerint, 1. képviselőház, kimaradnak az új felsőházból a főispánok és a czimzetes püspökök, kik eddig állásuknál fogva voltak tagjai a főrendiháznak. (Egy hang a bal- és szélsőbal közötti padokból: De nem maradnak ki a czimzetes püspökök ! Élénk felkiáltások: Csendet kérünk! Halljuk! Halljuk!­ Mondom, a törvényjavaslat szerint nem lesznek többé az új felsőháznak tagjai: a fő­ispánok és a czimzetes püspökök. A czimzetes püspökök, azt hiszem, ugyanazon cathegoriába vehetők, melybe az élethossziglan kinevezett tagok számítandók, mert ők is most élethosz­­sziglan kinevezett tagjai voltak a főrendiháznak. A főispánok más szempont alá esnek, mert csakugyan kétségtelen, hogy a főispánok­kal szemben, ha akarta volna, gyakorolhatta volna bármelyik kormány, — de nem tette egy kormány sem, a mostani sem — (Élénk moz­gás a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) ismétlem, gya­korolhatta volna, de nem tette egy sem, a mostani sem, azt a jogát, hogy a­ki ellene szavazott a kormány valamely javaslatának,azt főispáni hivatalától felmentse. (Úgy van ! Úgy van a jobb­oldalon. Mozgás a szélső­balon. Hall­juk! Halljuk !) Tessék megnézni azon javaslat feletti sza­vazást, mely önök szerint ezt a kormányt bo­­szúra és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat benyújtására ingerelte. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Látni fogják, hogy voltak főispánok, a­kik szavaztak a kor­mány javaslata ellen, a­nélkül, hogy csak egy zok szó is érte volna őket. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Az első szavazásnál positíve ellene szavazott ket­tő, a későbbinél nem emlékszem, hogy hányan. Ez tény, ezt nem lehet eltagadni. Úgy van ! Úgy van­­ a jobboldalon.) Ismétlem, bár nem tette eddig egy kor­mány sem, de kétségtelen, hogy tehette volna. Az élethossziglan kinevezettekre nézve azon­ban, ha egyszer élethossziglan ki vannak ne­vezve, ennek a lehetősége ki van zárva. Azt mondják, s azt mondja Szilágyi De­zső képviselő úr, hogy: igen, de az a bizonyos szakasz arra való, hogy azon a főispánok, ki­ket a törvényjavaslat kirekeszt, mint élethosz­­sziglan kinevezett tagok a felsőházba becsusz­­szanak. (Halljuk­ a baloldalon.) Hogy mire való­­. képviselőház az a pa­ragrapus és mit tartok róla, elmondom mind­járt. Most csak ezen egy pontra kívánok re­flectálni. Igenis kétségtelen, én úgy contemplá­­lom, indokolásom meg is mondja, hogy ezért, hogy valaki főispán, lehet élethossziglan kine­vezett tag. De vájjon milyen a helyzet? Ha eddig egy főispán mint főispán vett részt a fő­rendi ülésben, s a kormány ellene adott sza­vazata miatt jónak látta volna őt a főispán­­ságtól felmenteni, ezzel megszűnt volna a fő­rendiház tagja lenni és igy a kormány megsza­badult volna egy kellemetlen főrendi szava­zattól. Holott ma, ha ő főispán ugyan, de mint élethossziglani tag van ott jelen, megfoszthat­ja a kormány a főispánságtól, de maga meg­örökített magának egy ellenzéki szavazatot. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a balolda­lon és a szélsőbalon.) Hogy ezekre nézve is mily nagy a különbség, azt belátni, azt hiszem, mindenki képes és valóban nem szükséges ezt bővebben fejtegetnem. (Mozgás a balol­dalon.) Azt mondják, ha megnézzük az eddigi czimosztogatásokat, kitüntetéseket, nem nagy remény lehet, hogy az élethosszig kinevezett tagok függetlenek legyenek. Én, te hát, senki­re nézve egyénileg hinni nem akarom, azokat is, kikre reá illik, vádolni nem akarom, mert teljes joguk vált hozzá, de ugyan nézzék meg, vájjon oly ritkaság-e, hogy azok, kik ezen kor­mány ajánlatára lettek a főrendiház örökös tagjaivá, határozott és állandó ellenzéket ké­peznek a kormánynyal szemben? Nem egy, de számos példát fognak erre találni. Ha pedig eddig lehetett, nem tudom, miért lenne megmondva, hogy ezentúl is nem lehet. S különben még arra is lehetne példát felhozni, hogy ép nálunk Magyarországon any­­nyira félnek az emberek legnagyobb részükben attól, hogy ők függőknek tartathassanak, hogy számtalan az eset, midőn valaki egy kormány által valamely helyzetbe eljutván, legalább egy­­szer-másszor csak azért is ellentétbe teszi ma­gát vele, hogy demonstrálja a kormánytól való függetlenségét. (Úgy van­ jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) És méltóztattak kétségbe vonni azon ál­lításomat, melyet ugyan nem itt mondtam, de itt hivatkoztak reá, hogy a jelen kormány ha­talmi érdekéb­en az volna, hogy két kézzel kap­jon a választott tagok után. Bocsánatot kérek, itt már nagy au­toritásra tudok hivatkozni. A válaszfelirati vita alatt, midőn a tisztviselőknek a választásokra gyakorolt befolyásáról volt szó, és én azt mondtam, hiszen uraim, ezek válasz­tott tisztviselők, mi volt rá a felelet? Igen ám, de minden megyei bizottság kor­mánypárt, s a tisztviselők is kormánypártiak, te­hát a kormánypárt mellett történt a befolyás. Én ily mértékben akkor sem fogadtam el, most sem fogadom el, de hogy a megyei bizottságok többsége kormánypárti, azt úgy hiszem, nem is szükséges demonstatálni, ma ezt mindenki tud­ja. Ha már most ezek választanának, hihetőleg nem ellenzékit választanának és így határozot­tan áll, hogy a kormány hatalma sokkal na­gyobb növekedést kaphatna ezekből, mint bár­mely más általa kinevezett férfiakból. (Helyes­lés a jobboldalon, nyugtalanság a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső t. képviselő úr azt is igen humorosan előadta, hogy a kormány kinevezi élethossziglan a tagokat, azonban ezek fellép­hetnek mint képviselőjelöltek s ha mint ilye­nek megbuknak, akkor ismét, mint örökös ta­gok, a felsőházban folytatják működésüket. A törvényjavaslat 1. képviselőház­ mind az örö­kös tagoknak, kik a qualfikáció alapján joggal is bírnak, mind az élethossziglan kinevezett ta­goknak, igaz, nyitva hagyja, hogy képviselőkül fölléphessenek, de egy nagy különbség van, és ez az, hogy ha az örökös tag képviselővé lett, az ő joga csak szünetel addig, míg képviselő, ellenben az élethossziglan kinevezett tagnak, ha egyszer képviselővé lett, joga teljesen meg­szűnt. Szilágyi Dezső: Ha a képviselőséget el­fogadja. Tisza Kálmán miniszterelnök. Igenis, ha elfogadja, akkor az ő joga teljesen megszűnik, és így itt is nem előnybe helyeztetnek az élet­hossziglan kinevezett tagok, de hátrányba az örökösödés szerinti tagokkal szemben, és bizo­nyosan nagyon meg is fogja gondolni mindenki, ki csak mellékes érdekekből lépne fel mint képviselőjelölt, hogy legyen e képviselő és ez­zel elveszítse-e azon jogot, melylyel a felsőház­ban bir. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megint kinevezhető!) Megint kinevezhető, igaz, de hol van a garantia, hogy 3—5 év múlva, mire megszűnt képviselő lenni, ugyanaz a kormány fogja-e a kinevezéseket eszközölni? Sehol és így mel­lékes érdekekből azon helyet odahagyni bizo­nyára senki sem fogja és szerintem helyes is a törvényt úgy alkotni meg, hogy ha valaki egyszer az életfogytiglani kinevezést elfogadja, avval ne játszszék, hanem vagy maradjon ott, vagy pedig, ha más térre akar lépni, szűnjék meg reá nézve a jog, ha csak teljesen új ki­nevezés folytán nem lesz ismét felsőházi taggá. A t. képviselő úr felhozta azt is, hogy ezen törvényjavaslat értelmében az ő számítása szerint maximális összegben gondolom, 168 len­ne kinevezve. Én, t. hát, ezen számítást — megvallom — túlzottnak tartom. Megmondom, miért. A 250-es szám, — úgy van, azt hiszem, az in­dokolásban is, úgy mondtam én is mindenütt, — az, amely esetleg maximuma lehet az én contemplatióm­ szerint az örökös tagoknak. Az én adataim szerint az örökös tagok száma ma 220 körül lesz; azonkívül a többiek, kik benn maradtak, úgy gondolom, 67-et tesznek , tehát az összes szám 280—300 lenne. Ezt csak kötelességszerűleg,statistikai ada­tokra hivatkozva, mondom el; de, te hát, utol­jára nem azon fordul meg a dolog, hogy 140 vagy 160 lesz-e a kinevezett tagok száma, ha­nem azon, hogy lehet-e erre Magyarországon egyfelől képes embereket találni, másfelől, hogy az arány, melyben a többi tagok ezekhez álla­nak, túlzott-e, vagy helyes-e még azok felfo­gása szerint is, a­kik kinevezett tagokkal akarják a felsőházat kiegészíteni. (Halljuk!) Én előttem egy igen különösnek tetszik, és ez az, hogy a t. képviselő úr kétségbe von­ja, hogy lehessen kellő számban arra való , mert a törvény, gondolom, érdemeket szerzett egyéneket mond és nem csupán kitűnősége­ket, mert hisz kitűnőségek ez országban keve­sebben vannak, mint valóban érdemeket szer­zett emberek — mondom, ő kétségbe vonja, hogy lehessen kellő számban arra való tago­kat találni, pedig a törvényjavaslat nem ismer incompatibilitást; de már azután, hogy 30— 40 kinevezett és 80 választott kitűnőség le­hessen, ezt ő tartja és vallja, pedig ő incom­patibilitást akar behozni. (Élénk tetszés jobb­felől.) Szilágyi Dezső: Nem mondtam! Tisza Kálmán miniszterelnök: Meglehet, de ha az egyik rendszernek hibája az, hogy mellette nem lehet kellő számú arra való em­bert kapni, akkor ha valaki a másik rendszert vallja, azt kell hinni, hogy azon az utón igenis lehet. (Derültség és tetszés jobbfelől.) A t. képviselő úr a felett is aggódik, hogy a kinevezettek többséget fognak képezni és le fogják nyomni a független elemeket a felsőházban, mert mint mondá, a felsőház örö­kös tagjai eddig sem igen jártak el az ülések­re, ezután sem fognak eljárni. Én, t. képvise­lőház, oly rendszert, a­mely mellett azoknak le­gyen többségük, kik nem vesznek részt ez ülésekben, még nem tudok. (Derültség.) De különben is azt hallottam igen sok jeles főrendi tagtól, kik ma a gyűlésekben részt nem vesznek, midőn magam is — egy másikkal jó viszonyban lévén — nekik ezért szemrehányást tettem: hja, a mostani főrendi­házban, melynek elemei annyira ismeretlenek, melynek hatásköre és majdnem definiálatlan, nincs az emberben, — nem mondom, érdek — de nincs kedv a részvételre; ha majd egyszer a felsőház reformálva lesz, meglássátok, ott le­szünk ! S én hiszem, ha nem is mind a 200­, vagy 250-re, de igen sokra nézve ez be fog következni, mert mihelyt lesz miért, lesznek is, kik ezen jogot gyakorolni fogják. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr is attól fél, hogy sok lesz a concurrens s azt mondja, hogy akkor azután ezt , a­mi nemcsak jog, hanem tár­sadalmi kitüntetés is, igénybe fogják venni az új vagyonosok és alkalom lesz kortes-czélokra eszközöket gyűjteni. Hogy sokan lesznek, t. képviselőház, a concurrensek, — talán nem most az elején — attól én is félek, de higgye el t. képviselőtár­sam, ha sokan lesznek a concurrensek, az soha­sem lesz az ellenzékre nézve baj, hanem a kormányra, mert ha azokat a concurrenseket subjectív okok vezetik, míg egyet talán ideig­lenesen megnyer a kormány, mert az élethosz­­sziglaniság ezt is függetlenné teszi tőle, addig a másik 9-et ellenségévé teszi. Ezen tehát a kormánynak túlságos befo­lyása és a korteskedés szempontjából ne ag­gódjék a t. képviselő úr egy cseppet sem. De várjon,­­s mert hisz a kinevezést egészen ő sem tagadja meg —■ ha kisebb számmal lesz­nek a kinevezettek, nem lesz-e ezen kitünte­tésnek értéke sokkal nagyobb? És vajjon, ha nagyobb lesz és valaki abban a gyanúban él, hogy egyik vagy másik kormány úgy fogja adományozni, hogy kortesczélokra eszközöket szerezzen, nem sokkal kényelmesebb lesz ke­vés számmal szerezni meg az eszközöket, a­hol az érték nagyobb és az érintkezés kevesebb ? Én azt hiszem, hogy igen. De különben bizto­síthatom a képviselő urat, hogy addig, míg ezen kormány lesz itt, ily mellékes czélokkal nem fog élni. (Tetszés jobbfelől. Derültség és ellenmondás a szélsőbalon.) De, te hát, ha már ezt a korteskedési themát vesszük, vájjon a választás mellett nincs-e helye a korteskedésnek ? Vájjon nem lehet-e ottan és úgy kihasználni a befolyást és eszközöket? (Felkiáltások a bal- és szélsőbal­oldalon : Titkos szavazás!) Majd erre is ráté­rek. Igenis, nézetem szerint lehet. És ha most felhozatik a titkos szavazás, megmondom most, bárha nem vitatjuk meg azt a kérdést, de vi­tatták itt e házban igen tüzetesen; nekem a nézetem ma is az, a­mi akkor volt, hogy le­hetnek a titkos szavazásnak más előnyei, de azt mutatja egyebek közt Amerika példája, hogy az a corruptio ellen nem óvszer. Szilágyi Dezső: A hatalmi nyomás ellen ! Tisza Kálmán miniszterelnök: Még a ha­talmi nyomás ellen sem minden esetben óv­szer. Egyébiránt a t. képviselő úr a megyei bi­zottságokra és részben a városiakra is akarja bízni a választást. De mit mond azután? Azt mondja, hogy bebizonyított tény, hogy minél kisebb számú a választótestület, annál nagyobb az inger reá, hogy azon választótestület tagjai befolyásoltassanak meg nem engedett és korrupt módon. Ha csak az inger nagy reá, de a válasz­tó­ testület nem olyan, hogy azt reá gyakorolni lehessen, akkor nem kell tőle félni; ha pedig félni kell és titkos szavazással védekezni kell, akkor más szóval ez azt mondja, hogy az a választó­ testület képes arra, hogy corrupt esz­közökkel befolyásoltassék. A t. képviselő úr továbbá azon argumen­­tatio ellen, hogy nincs értelme a felsőháznak, ha választatik, mert akkor ugyanazon elemek­ből fog állani, azt mondja, hogy nem, mert hi­szen más lesz a választó­testület, tehát nem fog ugyanezen elemekből állani. No, te hát, melyik esetben lesz más a vá­lasztott, ha más a választó­testület ? Azon esetben, ha a választott megfelel a választó­testületnek. Ha pedig annyira ki van téve a korrupt befolyásoknak, hogy az ellen óvakod­ni kell titkos szavazással, akkor, hogy mi­lyen lesz az, a­kit ilyen választó­testület vá­laszt, arra nézve tessék levonni a logicai con­­sequentiát. De, te hát, ezeket nem én mondom, mert én mind a megyei bizottságokról, mind a vá­rosiakról határozottan jobb véleményben va­gyok és nem azért nem akarom a választást, mintha azokban nem bíznám. Szilágyi Dezső: Nem mondottam! Tisza Kálmán miniszterelnök: Nem mon­dotta ki egyenesen, de beszédének folyamából ez a logikai következtetés és hogy nem akarta mondani, azt elhiszem. De ime okoskodásából mily következtetéseket lehet levonni. De nem óhajtom a törvényhatóságok ál­tal választott tagokat főleg azon­okon, egye­bek mellett, melyeket most leszek elmondandó. (Halljuk!) Vagy csakugyan ambitiójukat fogják bele­helyezni a vidékenként legtekintélyesebb, legjelesebb emberek, hogy mint a megye vá­lasztottjai a főrendiházban üljenek, vagy nem. Ha ambitiójukat fogják bele­helyezni, akkor nem a képviselőházba, de a főrendiházba fognak igyekezni és a Parlamentarismus elvekkel el­lentétesen meg fog zavartatni a két ház sú­lyának aránya. Mert ha a törvényhatóságok választottjai mint jeles, tekintélyes emberek itt hagyva a képviselőházat, a felsőházba mennek, a súlyt oda viszik.­­Úgy van! Úgy van! a jobboldal

Next