Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-02-14 / 37. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 37. szám. Kolozsvár, 1885. szombat, február 14. Előfizetési dijak: Egész évre.................................16 frt. Félévre......................................... frt Negyedévre.................................... frt egy hóra ............................. 1 frt 60 kr. Egy szám ára 3 kr közvetítőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttéri óra 36 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGAR“ KÖNYVNYOMDÁJA. Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemény nem közöltetnek. _KOLOZSVAR, FEBRUAR 13. Az országházból. A felsőház szervezéséről szóló javaslat fölött már három nap óta foly a vita a képviselőházban. Eddig 14 szónok mondta el véleményét és szólásra fel van iratkozva még 47. A kormányjavaslat ellenében eddig ellenzéki részről négy határozati javaslat adatott be. A mérsékelt ellenzék az életfogytig kinevezett tagok számát 30-ra kívánja leszállíttatni. A felsőház tagjai közé felveendők a törvényhatóságok választottai, titkos szavazás útján, s legalább 8 évre szóló megbízással. A függetlenségi párt, a szőnyegen levő javaslat visszautasításával, utasíttatni kívánja a kormányt, hogy új törvényjavaslatot dolgozzon ki, mely szerint a trónörökösön s az uralkodóháznak Magyarországon földbirtokkal biró főherczegein kívül, — a felsőház tagjai lennének a zászlós urak, a vallásfelekezetek főpapjai és világi elöljárói (ide nem értve a czimzetes püspököket); a herczegek, grófok, bárók szabadon és titkos szavazással választott meghatározott számú képviselői, külön vagyoni census nélkül; az indigenok csak azon esetben, ha más államnak nem polgárai s az országban rendesen laknak: a törvényhatóságok választottai, a horvát küldöttek, a Curia első és másod és a budapesti kir. tábla elnöke, a legfontosabb közművelődési intézetek, az ügyvédi, ipari, kereskedelmi és gazdasági testületek bizonyos számú választott képviselői. A választások titkos szavazás útján hajtandók végre. A felsőház jogköre ugyanaz marad, ami a főrendiházé volt, tehát kezdeményezési joggal nem bír. Az antiszemiták azért kívánják elvettetni a javaslatot, mert az alkotandó felsőházi szervezet a keresztény világ jogainak, kívánalmainak nem felel meg. Herman Ottó és Hojtsy Pál adtak be még külön határozati javaslatot, melyben a főrendiház egészben való eltörlését kívánják, miután oly intézményre, mely egyfelől a népképviselet, másfelől a korona és tanácsa közt foglal helyet, semmi szükség nincsen. E négy ellenzéki javaslattal áll szemben a kormányjavaslat, mely mellett eddig (az előadón kívül) Tisza Lajos gróf, Beksics Gusztáv, Gajáry Ödön, Dárday Sándor, Zsilinszky Mihály és Tisza Kálmán miniszterelnök szólaltak fel, erős érvelésű, tartalmas beszédekben. A három napi vita főmomentumát Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap mondott nagyhatású beszéde képezte. E beszéd ismét szaporította egygyel ama fényes parlamenti sikerek számát, minőkben aligha van most gazdagabb miniszterelnök, mint Tisza Kálmán. A szőnyegen levő kérdésnél a kormánynak bizonyára nehéz helyzete van. Hatalmas befolyásokkal, meggyökeresedett előítéletekkel, a legkülönbözőbb s többnyire ellentállást kifejtő érdekekkel kell megküzdenie, nem számítva azon aggodalmakat, ellenszenvet, melyet egy ősi alkotmányos intézmény átalakításának terve még a közvetlenül nem érdekelteknél is elő szokott idézni. A miniszterelnök tegnapi beszéde azonban, amennyire eloszlathatta egyfelől az előítéletes aggodalmakat, és anynyira meggyőzheti a közvéleményt másfelől arról, hogy a kormányjavaslat ellen ellenzéki részről felhozott érvek, kifogások, új tervek — tarthatlanok, reális értékkel nem bírnak, s előnyösebb reformot nem biztosítanak. Tisza Kálmán beszédével a felsőházi javaslat sorsa a képviselőházban el van döntve. Ha már az ellenzéki vezérszónokok érveléseit sikerült oly alaposan megerőtlenítenie, s az ezután következő ftarczosok kétségkívül nem fogják többé megváltoztatni tudni a ház és a közvélemény azon hangulatát, melyet a miniszterelnök tegnap teremtett. A miniszterelnök nagyfontosságú beszédét itt közöljük egész terjedelmében: Tisza miniszterelnök beszéde. Te hát! Azt gondolom, hogy miután már minden árnyalat részéről beadattak az ellenindítványok, ideje, hogy én is nyilatkozzam a fenforgó fontos kérdésben. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban felszólalásom valódi tárgyára térnék, egy pár rövid észrevételem van Herman Ottó képviselő úr mai beszédére és mai indítványára. (Halljuk!) Ami az indítványt illeti, egy nem régen hallott, talán csak anecdotát, de nem rossz anecdotát juttatja eszembe, 1848-ban, mikor Bécsben azok a mozgalmas idők voltak, bizonyos körökben kimondották, hogy: Ein Kammersystem ! Wir brauchen nur eine Kammer, nekünk csak egy kamara kell; az utczai nép ezt meghallván, gondolta, ha egy jobb a kettőnél, egy fél jobb lesz az egynél és azt kiabálta : wir brauchen nur eine halbe Kammer, az eredmény pedig az lett, hogy semilyen kamara nem maradt, hanem jött az absolutismus. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) A másik, amit meg kívánok jegyezni az, hogy nem szükséges, nem is helyes az ilyen fontos törvényjavaslat vitatásánál a recriminatiók terére menni. A képviselő úr erre a térre is ráment és felhozta, hogy a nemzeti gyász idejében mit csináltak, vagy mit nem csináltak a főrendiház tagjai. Csak azt akarom erre megjegyezni, hogy mint minden osztályából a nemzetnek, úgy közülök is nagy számmal voltak azok, kik a nemzeti gyászban teljes szívvel lélekkel részt vettek (Fölkiáltások : Ez már igaz!) Míg ellenben akárhány nagy democratát, demagógot, akik előtt az igaz hazafiak 1848— 49-ben hazaárulók voltak, láttunk magukat meghúzni a hatalom árnyékában. (Igaz! Ugyvan!) Ne tessék tehát ily módon akarni igaztalanul is reeriminálni. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr megrótta a főrendiházat azért is, hogy az állami költségvetést egy pár óra alatt végig tárgyalja. Arról, hogy véleményem szerint mi az alapos és mi a nem alapos tárgyalás, lesz még alkalmam szólani, mikor majd Irányi Dániel képviselő úr beszédjére fogok reflectálni, hogy azonban valaki és épen olyan valaki, aki magát demokratának mondja, de aki legalább is radicális elveket hirdet, e ház kebelében épen azért támadja meg a főrendiházat, hogy a költségvetés kérdésében nem akadékoskodik; már az én alkotmányos fogalmaimmal össze nem fér. (Helyeslés jobbfelől.) És végeztül, mert a képviselő úr beszédével és indítványával többet foglalkozni nem szándékozom, mikép a történelem mutatja, a democratia zászlaját sokszor fenyegette már veszély, és sok baj érte. Győzedelmeskedett valamennyi felett. Győzedelmeskedni fog a felett is, hogy a képviselő úr vette kezébe. (Élénk derültség, s tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Áttérve most, képviselőház (Halljuk!) felszólalásom valódi czéljára, azt gondolom, nem is méltóztatnak várni és kívánni, hogy a törvényjavaslat tüzetes indokolásába bocsátkozzam, mert hiszen indokolásom hónapok óta mindenkinek kezében van. Feladatomnak tehát azt kell tekintenem, hogy az ellene felhozottakat, s a beadott indítványokat tegyem figyelmem tárgyává, s amennyire tőlem telik, utasítsam azokat vissza javaslatom védelmére. Mindenekelőtt azonban szabad legyen csak a tények konstatálása végett egy pár dolgot megérintenem. (Halljuk!) E házban is felemlítették tegnap, hogy ezen törvényjavaslat igazában bosszúból adatott be a főrendeknek azért, mivel ők a házassági törvény alkalmával leszavazták a kormányt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem úgy van!) Nem úgy van, t. képviselő urak, nyilvánosan is meg volt mondva, hogy nem úgy van, dátumokkal lehet bebizonyítani, hogy nem úgy van. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon. Hogy ezen javaslatnak beadását milyen régóta sürgetik, mindenki tudja, tudja azt is, hogy mikor történt ezen kormány részéről erre nézve a főrendiház kebelében ígéret. De megmondtam másutt is, ismétlem itt, hogy ezen törvényjavaslat minden főbb pontjában és éppen a főrendi jogosultságot, és a kinevezést illető pontjaiban úgy, amint most beadatott, készen volt, s a hozzám meghívott főrendi tagoknak be volt mutatva hónapokkal előbb, mintsem a házassági törvényjavaslat csak szóba is került volna a törvényhozásban. (Úgy vall a jobboldalon. Azon javaslat tehát, mely előbb készült, épp oly kevéssé lehet a házassági törvényjavaslat tárgyalása alkalmával történtek miatti bosszúból beadva, mint amily kevéssé értheti az én indokolásom azon irodalmi nyilatkozatokat, melyek a törvényjavaslat beadása után a hírlapokban megjelentek, hanem érti és érintenie kell azon irodalmi nyilatkozatokat és irodalmi mozzanatokat, melyekkel igen jeles és hivatott férfiak ezen tárgyat előzetesen megvitatták. Ezt csak az igenzság és a tények helyreállítása érdekében. A másik s ezt csak említeni akarom, mert már Szilágyi Dezső t. képviselő úr beszédje után azonnal helyreigazítottam, az, hogy előterjesztésembe nem a kinevezés szükségének indokolására, hanem a kinevezés korlátozásának indokolására vettem fel azon passust, melyet a t. képviselő úr felolvasni méltóztatott. Áttérek most, t. ház, a kormány ellen felhozott azon fővádra, hogy a törvényjavaslatnak egyik fő indoka a kormány hatalmának terjesztése és növelése. Bátor leszek a t. ház engedelmével az említett vádra nézve a törvényjavaslat által teremtendő, s a létező helyzet közti különbségre rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavaslat szerint, 1. képviselőház, kimaradnak az új felsőházból a főispánok és a czimzetes püspökök, kik eddig állásuknál fogva voltak tagjai a főrendiháznak. (Egy hang a bal- és szélsőbal közötti padokból: De nem maradnak ki a czimzetes püspökök ! Élénk felkiáltások: Csendet kérünk! Halljuk! Halljuk! Mondom, a törvényjavaslat szerint nem lesznek többé az új felsőháznak tagjai: a főispánok és a czimzetes püspökök. A czimzetes püspökök, azt hiszem, ugyanazon cathegoriába vehetők, melybe az élethossziglan kinevezett tagok számítandók, mert ők is most élethoszsziglan kinevezett tagjai voltak a főrendiháznak. A főispánok más szempont alá esnek, mert csakugyan kétségtelen, hogy a főispánokkal szemben, ha akarta volna, gyakorolhatta volna bármelyik kormány, — de nem tette egy kormány sem, a mostani sem — (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) ismétlem, gyakorolhatta volna, de nem tette egy sem, a mostani sem, azt a jogát, hogy aki ellene szavazott a kormány valamely javaslatának,azt főispáni hivatalától felmentse. (Úgy van ! Úgy van a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk !) Tessék megnézni azon javaslat feletti szavazást, mely önök szerint ezt a kormányt boszúra és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat benyújtására ingerelte. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Látni fogják, hogy voltak főispánok, akik szavaztak a kormány javaslata ellen, anélkül, hogy csak egy zok szó is érte volna őket. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Az első szavazásnál positíve ellene szavazott kettő, a későbbinél nem emlékszem, hogy hányan. Ez tény, ezt nem lehet eltagadni. Úgy van ! Úgy van a jobboldalon.) Ismétlem, bár nem tette eddig egy kormány sem, de kétségtelen, hogy tehette volna. Az élethossziglan kinevezettekre nézve azonban, ha egyszer élethossziglan ki vannak nevezve, ennek a lehetősége ki van zárva. Azt mondják, s azt mondja Szilágyi Dezső képviselő úr, hogy: igen, de az a bizonyos szakasz arra való, hogy azon a főispánok, kiket a törvényjavaslat kirekeszt, mint élethoszsziglan kinevezett tagok a felsőházba becsuszszanak. (Halljuk a baloldalon.) Hogy mire való. képviselőház az a paragrapus és mit tartok róla, elmondom mindjárt. Most csak ezen egy pontra kívánok reflectálni. Igenis kétségtelen, én úgy contemplálom, indokolásom meg is mondja, hogy ezért, hogy valaki főispán, lehet élethossziglan kinevezett tag. De vájjon milyen a helyzet? Ha eddig egy főispán mint főispán vett részt a főrendi ülésben, s a kormány ellene adott szavazata miatt jónak látta volna őt a főispánságtól felmenteni, ezzel megszűnt volna a főrendiház tagja lenni és igy a kormány megszabadult volna egy kellemetlen főrendi szavazattól. Holott ma, ha ő főispán ugyan, de mint élethossziglani tag van ott jelen, megfoszthatja a kormány a főispánságtól, de maga megörökített magának egy ellenzéki szavazatot. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon és a szélsőbalon.) Hogy ezekre nézve is mily nagy a különbség, azt belátni, azt hiszem, mindenki képes és valóban nem szükséges ezt bővebben fejtegetnem. (Mozgás a baloldalon.) Azt mondják, ha megnézzük az eddigi czimosztogatásokat, kitüntetéseket, nem nagy remény lehet, hogy az élethosszig kinevezett tagok függetlenek legyenek. Én, te hát, senkire nézve egyénileg hinni nem akarom, azokat is, kikre reá illik, vádolni nem akarom, mert teljes joguk vált hozzá, de ugyan nézzék meg, vájjon oly ritkaság-e, hogy azok, kik ezen kormány ajánlatára lettek a főrendiház örökös tagjaivá, határozott és állandó ellenzéket képeznek a kormánynyal szemben? Nem egy, de számos példát fognak erre találni. Ha pedig eddig lehetett, nem tudom, miért lenne megmondva, hogy ezentúl is nem lehet. S különben még arra is lehetne példát felhozni, hogy ép nálunk Magyarországon anynyira félnek az emberek legnagyobb részükben attól, hogy ők függőknek tartathassanak, hogy számtalan az eset, midőn valaki egy kormány által valamely helyzetbe eljutván, legalább egyszer-másszor csak azért is ellentétbe teszi magát vele, hogy demonstrálja a kormánytól való függetlenségét. (Úgy van jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) És méltóztattak kétségbe vonni azon állításomat, melyet ugyan nem itt mondtam, de itt hivatkoztak reá, hogy a jelen kormány hatalmi érdekében az volna, hogy két kézzel kapjon a választott tagok után. Bocsánatot kérek, itt már nagy autoritásra tudok hivatkozni. A válaszfelirati vita alatt, midőn a tisztviselőknek a választásokra gyakorolt befolyásáról volt szó, és én azt mondtam, hiszen uraim, ezek választott tisztviselők, mi volt rá a felelet? Igen ám, de minden megyei bizottság kormánypárt, s a tisztviselők is kormánypártiak, tehát a kormánypárt mellett történt a befolyás. Én ily mértékben akkor sem fogadtam el, most sem fogadom el, de hogy a megyei bizottságok többsége kormánypárti, azt úgy hiszem, nem is szükséges demonstatálni, ma ezt mindenki tudja. Ha már most ezek választanának, hihetőleg nem ellenzékit választanának és így határozottan áll, hogy a kormány hatalma sokkal nagyobb növekedést kaphatna ezekből, mint bármely más általa kinevezett férfiakból. (Helyeslés a jobboldalon, nyugtalanság a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső t. képviselő úr azt is igen humorosan előadta, hogy a kormány kinevezi élethossziglan a tagokat, azonban ezek felléphetnek mint képviselőjelöltek s ha mint ilyenek megbuknak, akkor ismét, mint örökös tagok, a felsőházban folytatják működésüket. A törvényjavaslat 1. képviselőház mind az örökös tagoknak, kik a qualfikáció alapján joggal is bírnak, mind az élethossziglan kinevezett tagoknak, igaz, nyitva hagyja, hogy képviselőkül fölléphessenek, de egy nagy különbség van, és ez az, hogy ha az örökös tag képviselővé lett, az ő joga csak szünetel addig, míg képviselő, ellenben az élethossziglan kinevezett tagnak, ha egyszer képviselővé lett, joga teljesen megszűnt. Szilágyi Dezső: Ha a képviselőséget elfogadja. Tisza Kálmán miniszterelnök. Igenis, ha elfogadja, akkor az ő joga teljesen megszűnik, és így itt is nem előnybe helyeztetnek az élethossziglan kinevezett tagok, de hátrányba az örökösödés szerinti tagokkal szemben, és bizonyosan nagyon meg is fogja gondolni mindenki, ki csak mellékes érdekekből lépne fel mint képviselőjelölt, hogy legyen e képviselő és ezzel elveszítse-e azon jogot, melylyel a felsőházban bir. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megint kinevezhető!) Megint kinevezhető, igaz, de hol van a garantia, hogy 3—5 év múlva, mire megszűnt képviselő lenni, ugyanaz a kormány fogja-e a kinevezéseket eszközölni? Sehol és így mellékes érdekekből azon helyet odahagyni bizonyára senki sem fogja és szerintem helyes is a törvényt úgy alkotni meg, hogy ha valaki egyszer az életfogytiglani kinevezést elfogadja, avval ne játszszék, hanem vagy maradjon ott, vagy pedig, ha más térre akar lépni, szűnjék meg reá nézve a jog, ha csak teljesen új kinevezés folytán nem lesz ismét felsőházi taggá. A t. képviselő úr felhozta azt is, hogy ezen törvényjavaslat értelmében az ő számítása szerint maximális összegben gondolom, 168 lenne kinevezve. Én, t. hát, ezen számítást — megvallom — túlzottnak tartom. Megmondom, miért. A 250-es szám, — úgy van, azt hiszem, az indokolásban is, úgy mondtam én is mindenütt, — az, amely esetleg maximuma lehet az én contemplatióm szerint az örökös tagoknak. Az én adataim szerint az örökös tagok száma ma 220 körül lesz; azonkívül a többiek, kik benn maradtak, úgy gondolom, 67-et tesznek , tehát az összes szám 280—300 lenne. Ezt csak kötelességszerűleg,statistikai adatokra hivatkozva, mondom el; de, te hát, utoljára nem azon fordul meg a dolog, hogy 140 vagy 160 lesz-e a kinevezett tagok száma, hanem azon, hogy lehet-e erre Magyarországon egyfelől képes embereket találni, másfelől, hogy az arány, melyben a többi tagok ezekhez állanak, túlzott-e, vagy helyes-e még azok felfogása szerint is, akik kinevezett tagokkal akarják a felsőházat kiegészíteni. (Halljuk!) Én előttem egy igen különösnek tetszik, és ez az, hogy a t. képviselő úr kétségbe vonja, hogy lehessen kellő számban arra való , mert a törvény, gondolom, érdemeket szerzett egyéneket mond és nem csupán kitűnőségeket, mert hisz kitűnőségek ez országban kevesebben vannak, mint valóban érdemeket szerzett emberek — mondom, ő kétségbe vonja, hogy lehessen kellő számban arra való tagokat találni, pedig a törvényjavaslat nem ismer incompatibilitást; de már azután, hogy 30— 40 kinevezett és 80 választott kitűnőség lehessen, ezt ő tartja és vallja, pedig ő incompatibilitást akar behozni. (Élénk tetszés jobbfelől.) Szilágyi Dezső: Nem mondtam! Tisza Kálmán miniszterelnök: Meglehet, de ha az egyik rendszernek hibája az, hogy mellette nem lehet kellő számú arra való embert kapni, akkor ha valaki a másik rendszert vallja, azt kell hinni, hogy azon az utón igenis lehet. (Derültség és tetszés jobbfelől.) A t. képviselő úr a felett is aggódik, hogy a kinevezettek többséget fognak képezni és le fogják nyomni a független elemeket a felsőházban, mert mint mondá, a felsőház örökös tagjai eddig sem igen jártak el az ülésekre, ezután sem fognak eljárni. Én, t. képviselőház, oly rendszert, amely mellett azoknak legyen többségük, kik nem vesznek részt ez ülésekben, még nem tudok. (Derültség.) De különben is azt hallottam igen sok jeles főrendi tagtól, kik ma a gyűlésekben részt nem vesznek, midőn magam is — egy másikkal jó viszonyban lévén — nekik ezért szemrehányást tettem: hja, a mostani főrendiházban, melynek elemei annyira ismeretlenek, melynek hatásköre és majdnem definiálatlan, nincs az emberben, — nem mondom, érdek — de nincs kedv a részvételre; ha majd egyszer a felsőház reformálva lesz, meglássátok, ott leszünk ! S én hiszem, ha nem is mind a 200, vagy 250-re, de igen sokra nézve ez be fog következni, mert mihelyt lesz miért, lesznek is, kik ezen jogot gyakorolni fogják. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr is attól fél, hogy sok lesz a concurrens s azt mondja, hogy akkor azután ezt , ami nemcsak jog, hanem társadalmi kitüntetés is, igénybe fogják venni az új vagyonosok és alkalom lesz kortes-czélokra eszközöket gyűjteni. Hogy sokan lesznek, t. képviselőház, a concurrensek, — talán nem most az elején — attól én is félek, de higgye el t. képviselőtársam, ha sokan lesznek a concurrensek, az sohasem lesz az ellenzékre nézve baj, hanem a kormányra, mert ha azokat a concurrenseket subjectív okok vezetik, míg egyet talán ideiglenesen megnyer a kormány, mert az élethoszsziglaniság ezt is függetlenné teszi tőle, addig a másik 9-et ellenségévé teszi. Ezen tehát a kormánynak túlságos befolyása és a korteskedés szempontjából ne aggódjék a t. képviselő úr egy cseppet sem. De várjon,s mert hisz a kinevezést egészen ő sem tagadja meg —■ ha kisebb számmal lesznek a kinevezettek, nem lesz-e ezen kitüntetésnek értéke sokkal nagyobb? És vajjon, ha nagyobb lesz és valaki abban a gyanúban él, hogy egyik vagy másik kormány úgy fogja adományozni, hogy kortesczélokra eszközöket szerezzen, nem sokkal kényelmesebb lesz kevés számmal szerezni meg az eszközöket, ahol az érték nagyobb és az érintkezés kevesebb ? Én azt hiszem, hogy igen. De különben biztosíthatom a képviselő urat, hogy addig, míg ezen kormány lesz itt, ily mellékes czélokkal nem fog élni. (Tetszés jobbfelől. Derültség és ellenmondás a szélsőbalon.) De, te hát, ha már ezt a korteskedési themát vesszük, vájjon a választás mellett nincs-e helye a korteskedésnek ? Vájjon nem lehet-e ottan és úgy kihasználni a befolyást és eszközöket? (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Titkos szavazás!) Majd erre is rátérek. Igenis, nézetem szerint lehet. És ha most felhozatik a titkos szavazás, megmondom most, bárha nem vitatjuk meg azt a kérdést, de vitatták itt e házban igen tüzetesen; nekem a nézetem ma is az, ami akkor volt, hogy lehetnek a titkos szavazásnak más előnyei, de azt mutatja egyebek közt Amerika példája, hogy az a corruptio ellen nem óvszer. Szilágyi Dezső: A hatalmi nyomás ellen ! Tisza Kálmán miniszterelnök: Még a hatalmi nyomás ellen sem minden esetben óvszer. Egyébiránt a t. képviselő úr a megyei bizottságokra és részben a városiakra is akarja bízni a választást. De mit mond azután? Azt mondja, hogy bebizonyított tény, hogy minél kisebb számú a választótestület, annál nagyobb az inger reá, hogy azon választótestület tagjai befolyásoltassanak meg nem engedett és korrupt módon. Ha csak az inger nagy reá, de a választó testület nem olyan, hogy azt reá gyakorolni lehessen, akkor nem kell tőle félni; ha pedig félni kell és titkos szavazással védekezni kell, akkor más szóval ez azt mondja, hogy az a választó testület képes arra, hogy corrupt eszközökkel befolyásoltassék. A t. képviselő úr továbbá azon argumentatio ellen, hogy nincs értelme a felsőháznak, ha választatik, mert akkor ugyanazon elemekből fog állani, azt mondja, hogy nem, mert hiszen más lesz a választótestület, tehát nem fog ugyanezen elemekből állani. No, te hát, melyik esetben lesz más a választott, ha más a választótestület ? Azon esetben, ha a választott megfelel a választótestületnek. Ha pedig annyira ki van téve a korrupt befolyásoknak, hogy az ellen óvakodni kell titkos szavazással, akkor, hogy milyen lesz az, akit ilyen választótestület választ, arra nézve tessék levonni a logicai consequentiát. De, te hát, ezeket nem én mondom, mert én mind a megyei bizottságokról, mind a városiakról határozottan jobb véleményben vagyok és nem azért nem akarom a választást, mintha azokban nem bíznám. Szilágyi Dezső: Nem mondottam! Tisza Kálmán miniszterelnök: Nem mondotta ki egyenesen, de beszédének folyamából ez a logikai következtetés és hogy nem akarta mondani, azt elhiszem. De ime okoskodásából mily következtetéseket lehet levonni. De nem óhajtom a törvényhatóságok által választott tagokat főleg azonokon, egyebek mellett, melyeket most leszek elmondandó. (Halljuk!) Vagy csakugyan ambitiójukat fogják belehelyezni a vidékenként legtekintélyesebb, legjelesebb emberek, hogy mint a megye választottjai a főrendiházban üljenek, vagy nem. Ha ambitiójukat fogják belehelyezni, akkor nem a képviselőházba, de a főrendiházba fognak igyekezni és a Parlamentarismus elvekkel ellentétesen meg fog zavartatni a két ház súlyának aránya. Mert ha a törvényhatóságok választottjai mint jeles, tekintélyes emberek itt hagyva a képviselőházat, a felsőházba mennek, a súlyt oda viszik.Úgy van! Úgy van! a jobboldal