Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)

1886-01-14 / 10. szám

Huszadik évfolyam. Előfizetési dijak: 16 frt. 8 frt. 4 frt. 1 frt 60 hr [gisz évre félévre ...................... negyedévre .................. [„g hóra • • • . j-nnapi elárusitásra helyben, az eláru­ Miktól vagy a k.adóhivatalból elvive. Egy szám ára . Hirdetési dijak: „ ,,TSZög centiméternyi tér ára 3 kr. Égi négi Í°Lkedők és iparosok árkedvez­­°Cbe°n részesülnek. Bélyegilleték minden men­b hirdetés után 30 kr. E­­gyik­tér *ára 26 krajczár. — 10. szám. Kolozsvár, 1886. csütörtök, január 14.­ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. db. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepna­pok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR JANUÁR 13. Román bank. A nemzetiségi viszonyok mindinkább elfajulnak, napról-napra mérgesebbekké válnak. Nemcsak az államnak, de a tár­sadalomnak és minden igazi, józan gon­dolkozást­ hazafinak kötelessége, hogy e viszonyokkal számoljon, azok enyhítésé­re saját hatáskörében tevékenyen közre­működjék s a nemzetiségek széthúzása helyett, közeledésük előmozdítására tö­rekedjék. Ellen esetben hazánk egysége, alkotmányos szabadsága és önállósága nagyobb veszélyeknek néz eléje, mint valaha. Eddig az ellenséges szellemű nem­zetiségi izgatók csak a politikai térre szorítkoztak. Itt ismertünk törvénybe és alkotmányba ütköző román és szász kö­veteléseket, „programja okat, pronunczia­­mentókat és törekvéseket. Most azonban egy lépéssel tovább akarnak menni: iz­gatásaikat át akarják vinni a közgazda­ság térre is, s jövőre hallani és látni fogunk román bankot, szász pénzt, ro­mán tengerit, szász szántóföldet, stb. Ettől aztán csak egy lépés a nem­zetiségi tekinteteknek, a társadalmi élet minden viszonyaiban való behurczolásáig s ezzel a társadalom föloszlásáig. És ha egyszer e decompositió bekövetkezik, ak­kor az állam léte is a legnagyobb mérv­ben koc­káztatva van, így állanak ma a régi Erdélyben a viszonyok. A románok bankot alapítanak Ko­lozsvárit. Az előzmények után méltán kisérhettük a legkomolyabb gyanúval e mozgalmat, melynek egyik részese, aztán nyíltan be is vallotta, hogy nemzeti­ségi ten­de­n­c­i­áju­k van. Sőt megin­dokolni is igyekezett e lépésüket. Részünkről megvalljuk, hogy e gya­nút csak kezdetben tápláltuk, míg a mozgalom részletei teljesen ismeretlenek voltak előttünk. S ha most a felhívás kibocsátóin végig tekintünk, némi kelle­metlen kiábrándulást érezünk. Mert az aláírók sorozatában nem egy névvel, sőt tisztviselő nevével is találkozunk, kik eddig nyíltan a józanabb és mérsékel­tebb elem szerepét játszták, s most látjuk, hogy csak azért, hogy kéz alatt annál gyanútlanabb működést fejthesse­nek ki. A nyílt sisak mindenesetre csak előnyünkre válik. Az alapszabályok eddig ismert ré­szében elég ügyesen van leplezve a va­lódi czél, kétségtelenül azért, hogy az intézet a törvényes alakítások között lé­tesíthető legyen. S ha egy túlbuzgó tag előre el nem szólta volna magát (őszin­teségét becsüljük), a vezetők közt elő­forduló dákoromán nevek mellett is a gyanúnál maradhattunk volna mindad­dig, míg tényeik világosabb feleletet nem adnak. Igaz ugyan, hogy ez őszinteség nél­kül is mindig fenmaradt volna előt­tünk a kérdés: hogy ha nem törnek nemzetiségi c­élokra, akkor miért nem sorakoznak a mi kultúregyletünk zász­lója alá? Hiszen mi politikai, felekezeti és nemzetiségi színezet nélkül indultunk meg; mi egyaránt kiterjeszkedünk min­den politikai pártra, minden felekezetre és minden nemzetiségre. Kifejezetten meg­mondtuk ezt minden alkalommal; ki­fejezetten fölvettük ezt alapszabályaink­ba is. Előttünk minden ember egyenlő állampolgár, kinek kulturális érdekei, egyaránt gondoskodásunk tárgyait ké­pezik. Miért maradtunk hát mindezideig magunkra? Miért, hogy román részről egy tekintélyes hang se emelkedett mel­lettünk? Miért, hogy a szász részről emel­kedett hazafias szózat majdnem pusztá­ban hangzott el? És miért, hogy román polgártársaink, a­helyett, hogy a rendel­kezésükre álló tekintélyes összegeket a a mieinkkel egyesítenék, az erőket nem­csak szétforgácsolják, hanem egymás el­lensúlyozására szánt c­élokra fordítják? E kérdésekre nagyon szomorú a fe­lelet. Mert e feleletben benn foglaltatik a román vezetők egy részének eddigi közönye, más részének önérdek által su­­gall bűnös törekvése. E törekvés akadá­lyozta mindeddig s nehezíti jövőre is a kölcsönös megértés, s a békés közeledés érdekében tett és teendő fáradozásainkat; de egyszersmind ez indokolja küzdel­münket és igyekezetünket a kultúra ter­jesztésére, hogy a nép, mely eddig csak szellemi szolgaságukban állott, de az ily pénzintézetek által anyagi szolgaságukba is igáztatnék, végre képes legyen fölfog­ni helyzetét és valódi érdekeit, s ne le­gyen törvénytelen czéljaikra vak eszköz gyanánt kiaknázható. A magyar nemzet igazságszer­etete, egyenlőségi érzete föl­szabadította a népet a jobbágyság alól, hova most tulajdon vérei akarják őt visz­­szagörnyeszteni. Avagy mi egyebet jelentene e ro­mán bank? Írástudóik, papjaik könnyen ráveszik együgyű fejeiket, hogy magu­kat az ily bankoknál lekössék, hogy aztán úgy forgathassák őket, a­mint ne­kik tetszik, arra használhassák ki, ami­re épen akarják. Mi erre nem azzal akarunk felelni, hogy az élet minden viszonyaiba bevi­gyük a nemzetiségi tekinteteket s fo­gyasztó közönségünk előtt a termelőket nemzetiség szerint osztályozzuk. Oly saj­nos következményeket vonhatna e harcz maga után, melyek egyelőre kiszámít­­hatlanok. Hanem bízva a felvilágosodás jótékony hatásában, czélunk az, hogy a kultúra terjesztése által ez üzelmeknek gátakat vessünk. Erre szólítjuk fel román polgártár­saink hazafias elemeit most, az ellen­­mozgalom nyílt megindítása után, még komolyabban, mint eddig. Mert velünk szemben tanúsított magatartásuk még csak közöny volt eddig; jövőre valósá­gos bűn volna a haza ellen. És erre szólítunk fel általában minden hazafias szellemű állampolgárt, kik e mai napig még tartózkodók voltak, de a­kik e leg­újabb ellenmozgalmak következtében tel­jesen kiábrándulhattak s végre meg­győződhettek, hogy itt a jóakaratú vá­rakozás csak növeli a veszélyt, melynek ellenében buzgó és áldozatkész tettre van szükség. Kultúregyletünk önzetlen, törvényes, hazafias és igazságos alapon és czélok­­kal alakult, ennek ellenében most önző, törvénytelen, haza- és igazságellenes moz­galom készül fölvenni a keztyüt. A küz­delem, mely elé hazánk érdekében né­zünk, nem első, de ha mindnyájan meg­­teszszük kötelességünket, talán utolsó lehet. Ha isten velünk, ki ellenünk? TARCZA._____ Egy rózsa története. — A kis Ferencz Anna emlékére. — Szép tavasz volt. Minden nap új bimbó­t letett, új bimbó fakadt. Minden rózsatő közt őszebb volt az, melyen három fehér s három piros rózsa nyílott. Telt az idő. Közelgett a nyár. Szél, vihar, Mor­dér , minden egyéb megjelent, de a rózsá­sok mégis mind csak nyíltak. Oly szép volt mind a hat, oly mosolygó atCz°k. Oly forrón szerettek, épp úgy szerettet-Oly boldogok voltak! Telt az idő. A nyár közelgetett. A virág 8A mind szépültek. Az emberek mind bámul-Egyik a fehérből, másik a pirosból vágyott v°loa egyre. Az idő telt. Nyár kezdetén, midőn a vi­­rág nyílása teljessé kezd lenni, megjelen egy megszeret egy fehért s eljegyzi magának, értesz megijedt .. . Tán nem adom oda . . . a­ mi jó volt amúgy ... Az ifjú hallgatott, de a rózsa felelt: én az övé leszek. Az idő megint telt . .. Egyszer egy vészes , mely mire sem tekint, pusztitni elindult, 1­8 óva jutott, ott dúlt... Jaj volt a bokornak­ a kertészeknek . . . Két fehért, egy pirost tá­­®arJt meg egyszerre, s mintha semmi szóra töb­­bem figyelne, elébb is a jegyest, mert hivó,­­tegebb, ölelte karjára, hogy messze repítse. 1­1,0 a jegygyűrű erős kötelék volt...­­ Az idő nem is telt. Próbált egy pirossal, * *Ön jókor sejté, hogy itt sem boldogul, is­mét tért fehérhez, kicsinyhez, de széphez, me­lyen minden bűbáj, szelídség, szendeség, anda­lító mosoly, jóság, ártatlanság, hűség s oda­adás, kellem s nemes szellem, . . . minden, mi csak lehet, összpontosítva volt. Mindenki sze­rette, mindenkit szeretett, szivében csak jó volt .... A szél is megállott. Nézte, kerülgette, s az a nagy szép kék szem, s az, mi onnan szólott, gondolóba hozta .. . Mégis talán sok lesz, tán igen nagy kár lesz, hogy még összetörjem .... Az idő lassan telt. A kertész s baráti sej­­ditve a veszélyt, bölcs tanácsot ültek, hogy a fehér rózsát maguknak megmentsék. Az idő lassan telt. Szél türelmet vesztett, a bokrot megrázta, tövéig megrázta, és a fe­hér rózsa, a kicsiny, a bájos, leszakadt tövéről és repülni kezdett szélszárnyán sebesen. A szél hitte, övé, birtokába viszi, vitte, repítette, de nem lett az övé. . . Idő nem is telt el s ime fenn az égen, hová a szél nem ér, oda fenn az égen, a csil­lagok között van a fehér rózsa .. . Csillag lett belőle .. Arcza úgy mosolyog, szemei úgy égnek, folyton ide le néz, folyton integeti: szüleim, testvérim, itt vagyok nem messze, szemeim­mel nézem, szavaikat hallom, oh ne sirassa­nak, hisz én boldog vagyok, most is rózsa vagyok, annak is maradok : szerető leányok. Az idő megint telt, de csak egy pár percze­el, s minden szem könyvvel, minden szív bánattal telt el a rózsáért. — A kis rózsa beszélt : édeseim, lelkem, oh ne sirassanak, nyugodtak legyenek, hisz én nem haltam meg, hisz én most is élek, olyan boldog vagyok, mert itt fenn az égben, jó Is­ten ölében, összetett kezekkel, rebegő ajakkal, folyton imádkozom, s Istenemet kérem, őrizze a rosztól, adjon csendességet, s áldja meg az­ért, hogy engem úgy szerettek, érettem szen­vedtek és annyi jót tettek !... Én most nem szenvedek! Már nyugták lehetnek !. . . Hisz bol­dog leányok!!! Amlona A főrendiház tegnap rövid ülést tartott, melyen az elnöki bejelentések után Szlávy Jó­zsef koronaőr terjesztette be a közjogi és tör­vénykezési bizottság jelentését az ország­gyűlés tartamának meg­hosszabbí­tás­ár­ól szóló törvényjavaslat tárgyában és az állandó igazoló bizottság jelentését a fő­rendiház szervezetének módosítá­sáról alkotott 1885: VII. törvényczikk 23-ik szakaszának végrehajtásáról szóló törvényja­vaslat tárgyában. A királyi adományozásból egyházi java­dalmat élvező római és görög kath. főpapok halála után a javadalmi törzsvagyonnak a ha­gyatéki tömegtől való elkülönítésére és kiegé­szítésére az 1881. évi LIX. t.-cz. 109.§-a alap­ján az igazságügyi és a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszterek által 1883. évi április hó 1- én 13 249. szám alatt kibocsátott szabályrendelet 34. § a értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt alakított vegyes bi­zottság tagjaivá az 1886. év tartamára , az igazságügyi m. kir. miniszter a vezetése alatt A földi hatalmak. Carmen Sylva „Szenvedés életutjá“-ból. Fordította: Harmath Lujza. (Vége.) A rózsás gyermekajk megnyílt: Nem, és az én anyám, én az Ártatlanság vagyok, ő hozzá akarsz menni? — Hozzá! De nem, nem többé, nálad­­ akarok maradni, mert te szebb vagy min­dennél ! — Szép vagyok e? — kérdé a lányka elbámulva, — ezt még sohasem mondta ne­kem anyám, de te valóban szép vagy és tet­szel nekem, azért igyál korsómból! A küzdelem a­hogy megizlelte ajkai­val, egészen ittas lett tőle s csupán egy gon­dolata maradt, az igéző Ártatlanságot meghódítani. — Jöjj velem játszani, te égi gyermek! — szólt — e szép réten egészen uj játékra tanítalak. Virágból lapdákat készített s feléje dob­ta s gyönyörködve figyelte mozdulatait, a mint örvendezve kapkodta el a lapdákat. Aztán fut­nia kellett, hogy ő beérje. Majd levelekkel kö­tötte be saját szemeit s az Ártatlanság addig ingerkedett vele, mig megfogta. Végre pajkosan egészen befonta indákkal a küzdel­met, mire ez tettette magát, mintha nem tud­na többé lábain állani s a fűre esett. Az Ár­tatlanság hangosan nevetett , elárasztotta virágokkal és levelekkel. A­mint már majd­nem egészen betakarta, a küzdelem hirte­len megrázta magát, felugrott s az Ártat­lanságot karjaiba kapva fel, az erdő felé futott. — Anyám, anyám! — kiáltott a meg­ijedt gyermek. De ekkor a nap lehanyatlott és mindent és borított be. Az Igazság fönt ült kristály­palotájá­ban és várt. Csodálkozott, hogy hol maradt gyermeke és látni akarta őt, hisz ő neki min­dent látni lehetett. De a saját vére iránti ag­godalom elhomályosította szemét. Többször sze­meihez kapott, mert tisztán látta lehanyatlani a napot és feljönni a holdat, tehát vak nem volt. De a hold, a mint kastélyára sütött, ért­hetően hallotta gyermeke félelmes kiáltását: „Anyám, édes anyám!é s a jövő perezben az egész kristály-palota tetőtől talpig ketté szakadt. Az igazság halványabb lett, mint a hold, mely épen arczába világított és röpülve rohant a hegyen lefelé. Ott csillogott a forrás a hold fényében és ott feküdt a topáz korsó s széttépett virágoktól illatozott minden. A jajgató anya ott állt s kérdezte az éjt, hol van gyermeke és a virágok mind kö­­nyezve kérelték s panaszosan integettek fe­­ecskéjükkel az erdő felé s az egész rét nyir­kos lett könyeiktől. Az I­g­a­z­s­á­g megdermedve, ment a nyo­mok után, be az erdőbe, hol a hold az ár­nyékkal játszva mindenféle alakokat varázsolt elé. Mindig tovább ment, mig végre halk sí­rást hallott; a jövő perezben leánya előtt ál­lott, ki térdelt s karjait fejére terjesztette. Egyik sem szólt, még az éj is vissza­­folytatta lélekzetét, de az Igazság szemei mint tűzlángok világítottak s egy tekintettel leperzselte leánya haját, a másikkal megvaki­­totta a küzdelmet, mely úgy bámult reá, mintha oda szögezték volna. Egész testén fáj­dalom nyilallott keresztül, szeméhez kapott, tántorgott s egy fához dőlt. Látni akart. Tud­ta, hogy ott térdel a holdvilágon az Ártat­lanság, de oly annyira vak lett, hogy nem fogja éjjeleit egy fénysugár sem megvilágítani. Végre mély, remegő hangon az igazság megszólalt: Gyermekem, te örökre el vagy sza­kítva tőlem! Oh, miért nem is engedelmes­kedtél nekem ? Óva intettelek az idegenek­től, hogy ne állj szóba velök, hogy ne adj fe­leletet egynek sem! íme, most vedd köpenyem a hegyalján védelmet találsz. E szavakkal megfordulva távozott. Só­hajai meghatották a fák koronáját és viharrá nőttek, mely mintegy végtelen panasz üvöltöt­te be a világot. A küzdelem lerohant a hegyen, s fáj­dalom és kétségbeesés miatt ordított. Ez időtől fogva még erőszakosabb lett, mert vakon és érzéketlenül rohan a világban, melyen szeretné magát megboszulni végtelen fájdalmáért. A szegény Ártatlanság reszkető tag­jai közé vonta köpenyét s lassan száll a völgy­be alá. Lábait felkarczolták a durva kődara- álló minisztérium részéről: Hilóczky Béla osztálytanácsost; a királyi curia részéről: Ba­bos Kálmán és Jamniczky Lipót curiai bírákat; a pénzügyi m. kir. miniszter: A­n­­gyal József osztálytanácsost; a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. miniszter pedig: Bon­cz Ferencz miniszteri tanácsost, s közalapítványi kir ügyigazgatót nevezte ki. Az országgyűlési mandátum meghosszab­bítása. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága hétfőn, délután 4 órakor, Szlávy József koronaőr elnöklete alatt tartott ülésé­ben tárgyalta és elfogadta az országgyűlés tar­tamának öt évre kiterjesztéséről szóló törvény­javaslatot. Az ülés igen látogatott volt, a ta­gok közül csak néhányan hiányoztak. A jelen­tés a ma tartandó ülésben fog a ház elé ter­jesztetni. A magyar államvasutak újjászervezése. A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a mi­nisztertanács által az államvasutak pénzügyi főosztályának igazgatójává kinevezett H­i­­­b­ert Mór osztálytanácsost, ő felségének f. hó 6-iki elhatározása alapján, a pénzügyminiszteri osz­tálytanácsosok létszámában továbbra is nyil­vántartják. Heves megye főispánja, Beöthy Lajos, ez állásáról lemondani szándékozik. Ha lemondása ténynyé válik, helyébe — a mint hírlik — Földváry Mihály, Pestmegye alispánja fog kineveztetni. Pártértekezlet. A közjogi alapon álló el­lenzék hétfőn, délután 5 órakor, Ernuszt Ke­lemen elnöklete alatt tartott értekezletén az 1886. évi költségvetés vétetett tárgyalás alá. Horánszky Nándor, mint előadó, hosszabb be­szédben részletezte a költségvetést, s ecsetelte az abban kifejezett pénzügyi politika képét, is­mertetve azokat a módosításokat is, melyeket a pénzügyi bizottság tett a költségvetésben. Szónok megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság által tett törlések legnagyobb részben nem va­lóságos törlések, hanem csak elodázások. De ezeket is belevéve, az államháztartás mérlege a tavalyihoz képest romlott. A költségvetés el­fogadására nézve az eddig követett eljárástól eltérni nem akar, de az apropriatiot a kor­mánynak nem szavazhatja meg, s ennek az ál­talános tárgyalásnál is kifejezést kíván a párt által adatni. Szilágyi Dezső és Beöthy Ákos fel­szólalásai után az értekezlet egyhangúlag hoz­zájárult az előadó véleményéhez. A fiumei forgalom szabályozása, Fiume forgalmának szabályozása, illetőleg az ottani forgalmi akadályok elhárítása végett Baross Gábor államtitkár elnöklete alatt tanácskozó vegyes bizottság elhatározta, hogy mindenek­előtt a Fiuméban levő térviszonyokról akar magának a helyszínén tájékozást szerezni és e czélból a bizottság legtöbb tagja legközelebb egy pár napra Fiuméba utazik le. A franczia kamarából. A kamarák ma választják meg az elnököket. Az üzenet való­színűleg csütörtökön fog felolvastatok Lockroy kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte, hogy az 1889. évben rendezendő világkiállításra vo­­natkozólag törvényjavaslatott fog előterjeszteni. Zendülés Spanyolországban. Egy altiszt és 40 katona hétfőn éjjel a saint-julieni erődöt (Cartagenában) ostromolni kezdték, azonban az erőd őrsége és az ott levő csapatok által visz­­szaverettek. A támadóknak sikerült a reájuk várakozó hajóra menekülniük. A katonai kor­mányzó könnyű sebet kapott. A „Pol Corr.“ berlini tudósítója a pá­pai Krisztus-rendnek Bismarck herczeg részé­re való adományozását és ez alkalommal a né­met kanczellárhoz a pápa által intézett leve­let Bismarck herczeg fényes diadalának tekin­ti a czentrum politikája fölött, a­mi előrelát­hatólag a legnagyobb befolyással lesz a czent­­rumnak a parlamentben követendő magatartá­sára és a katholikus lakosság hangulatára. A Karolina ügy. A Nord. Alig. Ztg. írja Miután a kortes üléseinek felfüggesztése és a kortes feloszlatásának bejelentése által a Ka­­rolina-szigetek ügyének végleges befejezése ha­lasztást szenvedett, a kérdés fölötti tárgyalá­sok még függőknek tekintendők és diplomaá­­cziai szokás szerint az erre vonatkozó okmá­nyok közzététele előreláthatólag az ügy befe­jezéséig halasztatott el. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése jan. 12-én. Elnök az ülést megnyitván, felolvastatik és hitelesíttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Be­jelenti, hogy Beksics Gusztáv képviselő hozzá intézett levelében egészségének helyreállítására újabban 3 havi szabadságidőt kér A szabad­ságidő megadatik. (Helyeslés.) Bámutatja továb­bá a délmagyarországi tanítóegyletnek Szath­­máry György képviselő által benyújtott kérvé­nyét, melyben az iránt esedezik, hogy a köz­igazgatás több ágára nézve beadott törvényja­vaslat illető pontjába a „néptanítók“ elnevezés nyíltan befoglaltassék. A kérvény kiadatik a közigazgatási bizottságnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter benyújtja a közoktatás állapotáról szóló 14 sz. jelentésnek második részét, mely a közép- és főiskolákra, emberbaráti és köz­művelődési intézetekre vonatkozik. A jelentés ki fog osztatni. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter az 1879. XXXVI. t.-cz. 30 ik szakasza értel­mében a honvédség havi díjasai lakbérjárandó­ságainál az 1886. évre felmerült költségtöbblet fedezésére vonatkozó jelentést beterjeszti. Elnök: A benyújtott jelentés ki fog nyo­matni, a ház tagjai között szétoszlatni és elő­­leges tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik azzal, hogy jelentését oly időben terjessze be, hogy az a honvédelmi miniszté­rium költségvetésével együtt tárgyaltassék. Krajcsik Ferencz benyujtja a mentelmi bizottság jelentését Irányi Dánielnelnek, a men­telmi jog felfüggesztése alkalmával követendő bírói eljárás tárgyában 1885. évben 528. szám alatt benyújtott határozati javaslatára vonatko­zólag. Elnök : a jelentés ki fog nyomatni, a ház

Next