Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-14 / 10. szám
Huszadik évfolyam. Előfizetési dijak: 16 frt. 8 frt. 4 frt. 1 frt 60 hr [gisz évre félévre ...................... negyedévre .................. [„g hóra • • • . j-nnapi elárusitásra helyben, az eláru Miktól vagy a k.adóhivatalból elvive. Egy szám ára . Hirdetési dijak: „ ,,TSZög centiméternyi tér ára 3 kr. Égi négi Í°Lkedők és iparosok árkedvez°Cbe°n részesülnek. Bélyegilleték minden menb hirdetés után 30 kr. Egyiktér *ára 26 krajczár. — 10. szám. Kolozsvár, 1886. csütörtök, január 14. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. db. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR JANUÁR 13. Román bank. A nemzetiségi viszonyok mindinkább elfajulnak, napról-napra mérgesebbekké válnak. Nemcsak az államnak, de a társadalomnak és minden igazi, józan gondolkozást hazafinak kötelessége, hogy e viszonyokkal számoljon, azok enyhítésére saját hatáskörében tevékenyen közreműködjék s a nemzetiségek széthúzása helyett, közeledésük előmozdítására törekedjék. Ellen esetben hazánk egysége, alkotmányos szabadsága és önállósága nagyobb veszélyeknek néz eléje, mint valaha. Eddig az ellenséges szellemű nemzetiségi izgatók csak a politikai térre szorítkoztak. Itt ismertünk törvénybe és alkotmányba ütköző román és szász követeléseket, „programja okat, pronuncziamentókat és törekvéseket. Most azonban egy lépéssel tovább akarnak menni: izgatásaikat át akarják vinni a közgazdaság térre is, s jövőre hallani és látni fogunk román bankot, szász pénzt, román tengerit, szász szántóföldet, stb. Ettől aztán csak egy lépés a nemzetiségi tekinteteknek, a társadalmi élet minden viszonyaiban való behurczolásáig s ezzel a társadalom föloszlásáig. És ha egyszer e decompositió bekövetkezik, akkor az állam léte is a legnagyobb mérvben kockáztatva van, így állanak ma a régi Erdélyben a viszonyok. A románok bankot alapítanak Kolozsvárit. Az előzmények után méltán kisérhettük a legkomolyabb gyanúval e mozgalmat, melynek egyik részese, aztán nyíltan be is vallotta, hogy nemzetiségi tendenciájuk van. Sőt megindokolni is igyekezett e lépésüket. Részünkről megvalljuk, hogy e gyanút csak kezdetben tápláltuk, míg a mozgalom részletei teljesen ismeretlenek voltak előttünk. S ha most a felhívás kibocsátóin végig tekintünk, némi kellemetlen kiábrándulást érezünk. Mert az aláírók sorozatában nem egy névvel, sőt tisztviselő nevével is találkozunk, kik eddig nyíltan a józanabb és mérsékeltebb elem szerepét játszták, s most látjuk, hogy csak azért, hogy kéz alatt annál gyanútlanabb működést fejthessenek ki. A nyílt sisak mindenesetre csak előnyünkre válik. Az alapszabályok eddig ismert részében elég ügyesen van leplezve a valódi czél, kétségtelenül azért, hogy az intézet a törvényes alakítások között létesíthető legyen. S ha egy túlbuzgó tag előre el nem szólta volna magát (őszinteségét becsüljük), a vezetők közt előforduló dákoromán nevek mellett is a gyanúnál maradhattunk volna mindaddig, míg tényeik világosabb feleletet nem adnak. Igaz ugyan, hogy ez őszinteség nélkül is mindig fenmaradt volna előttünk a kérdés: hogy ha nem törnek nemzetiségi célokra, akkor miért nem sorakoznak a mi kultúregyletünk zászlója alá? Hiszen mi politikai, felekezeti és nemzetiségi színezet nélkül indultunk meg; mi egyaránt kiterjeszkedünk minden politikai pártra, minden felekezetre és minden nemzetiségre. Kifejezetten megmondtuk ezt minden alkalommal; kifejezetten fölvettük ezt alapszabályainkba is. Előttünk minden ember egyenlő állampolgár, kinek kulturális érdekei, egyaránt gondoskodásunk tárgyait képezik. Miért maradtunk hát mindezideig magunkra? Miért, hogy román részről egy tekintélyes hang se emelkedett mellettünk? Miért, hogy a szász részről emelkedett hazafias szózat majdnem pusztában hangzott el? És miért, hogy román polgártársaink, ahelyett, hogy a rendelkezésükre álló tekintélyes összegeket a a mieinkkel egyesítenék, az erőket nemcsak szétforgácsolják, hanem egymás ellensúlyozására szánt célokra fordítják? E kérdésekre nagyon szomorú a felelet. Mert e feleletben benn foglaltatik a román vezetők egy részének eddigi közönye, más részének önérdek által sugall bűnös törekvése. E törekvés akadályozta mindeddig s nehezíti jövőre is a kölcsönös megértés, s a békés közeledés érdekében tett és teendő fáradozásainkat; de egyszersmind ez indokolja küzdelmünket és igyekezetünket a kultúra terjesztésére, hogy a nép, mely eddig csak szellemi szolgaságukban állott, de az ily pénzintézetek által anyagi szolgaságukba is igáztatnék, végre képes legyen fölfogni helyzetét és valódi érdekeit, s ne legyen törvénytelen czéljaikra vak eszköz gyanánt kiaknázható. A magyar nemzet igazságszeretete, egyenlőségi érzete fölszabadította a népet a jobbágyság alól, hova most tulajdon vérei akarják őt viszszagörnyeszteni. Avagy mi egyebet jelentene e román bank? Írástudóik, papjaik könnyen ráveszik együgyű fejeiket, hogy magukat az ily bankoknál lekössék, hogy aztán úgy forgathassák őket, amint nekik tetszik, arra használhassák ki, amire épen akarják. Mi erre nem azzal akarunk felelni, hogy az élet minden viszonyaiba bevigyük a nemzetiségi tekinteteket s fogyasztó közönségünk előtt a termelőket nemzetiség szerint osztályozzuk. Oly sajnos következményeket vonhatna e harcz maga után, melyek egyelőre kiszámíthatlanok. Hanem bízva a felvilágosodás jótékony hatásában, czélunk az, hogy a kultúra terjesztése által ez üzelmeknek gátakat vessünk. Erre szólítjuk fel román polgártársaink hazafias elemeit most, az ellenmozgalom nyílt megindítása után, még komolyabban, mint eddig. Mert velünk szemben tanúsított magatartásuk még csak közöny volt eddig; jövőre valóságos bűn volna a haza ellen. És erre szólítunk fel általában minden hazafias szellemű állampolgárt, kik e mai napig még tartózkodók voltak, de akik e legújabb ellenmozgalmak következtében teljesen kiábrándulhattak s végre meggyőződhettek, hogy itt a jóakaratú várakozás csak növeli a veszélyt, melynek ellenében buzgó és áldozatkész tettre van szükség. Kultúregyletünk önzetlen, törvényes, hazafias és igazságos alapon és czélokkal alakult, ennek ellenében most önző, törvénytelen, haza- és igazságellenes mozgalom készül fölvenni a keztyüt. A küzdelem, mely elé hazánk érdekében nézünk, nem első, de ha mindnyájan megteszszük kötelességünket, talán utolsó lehet. Ha isten velünk, ki ellenünk? TARCZA._____ Egy rózsa története. — A kis Ferencz Anna emlékére. — Szép tavasz volt. Minden nap új bimbót letett, új bimbó fakadt. Minden rózsatő közt őszebb volt az, melyen három fehér s három piros rózsa nyílott. Telt az idő. Közelgett a nyár. Szél, vihar, Mordér , minden egyéb megjelent, de a rózsások mégis mind csak nyíltak. Oly szép volt mind a hat, oly mosolygó atCz°k. Oly forrón szerettek, épp úgy szerettet-Oly boldogok voltak! Telt az idő. A nyár közelgetett. A virág 8A mind szépültek. Az emberek mind bámul-Egyik a fehérből, másik a pirosból vágyott v°loa egyre. Az idő telt. Nyár kezdetén, midőn a virág nyílása teljessé kezd lenni, megjelen egy megszeret egy fehért s eljegyzi magának, értesz megijedt .. . Tán nem adom oda . . . a mi jó volt amúgy ... Az ifjú hallgatott, de a rózsa felelt: én az övé leszek. Az idő megint telt . .. Egyszer egy vészes , mely mire sem tekint, pusztitni elindult, 18 óva jutott, ott dúlt... Jaj volt a bokornak a kertészeknek . . . Két fehért, egy pirost tá®arJt meg egyszerre, s mintha semmi szóra többem figyelne, elébb is a jegyest, mert hivó,tegebb, ölelte karjára, hogy messze repítse. 11,0 a jegygyűrű erős kötelék volt... Az idő nem is telt. Próbált egy pirossal, * *Ön jókor sejté, hogy itt sem boldogul, ismét tért fehérhez, kicsinyhez, de széphez, melyen minden bűbáj, szelídség, szendeség, andalító mosoly, jóság, ártatlanság, hűség s odaadás, kellem s nemes szellem, . . . minden, mi csak lehet, összpontosítva volt. Mindenki szerette, mindenkit szeretett, szivében csak jó volt .... A szél is megállott. Nézte, kerülgette, s az a nagy szép kék szem, s az, mi onnan szólott, gondolóba hozta .. . Mégis talán sok lesz, tán igen nagy kár lesz, hogy még összetörjem .... Az idő lassan telt. A kertész s baráti sejditve a veszélyt, bölcs tanácsot ültek, hogy a fehér rózsát maguknak megmentsék. Az idő lassan telt. Szél türelmet vesztett, a bokrot megrázta, tövéig megrázta, és a fehér rózsa, a kicsiny, a bájos, leszakadt tövéről és repülni kezdett szélszárnyán sebesen. A szél hitte, övé, birtokába viszi, vitte, repítette, de nem lett az övé. . . Idő nem is telt el s ime fenn az égen, hová a szél nem ér, oda fenn az égen, a csillagok között van a fehér rózsa .. . Csillag lett belőle .. Arcza úgy mosolyog, szemei úgy égnek, folyton ide le néz, folyton integeti: szüleim, testvérim, itt vagyok nem messze, szemeimmel nézem, szavaikat hallom, oh ne sirassanak, hisz én boldog vagyok, most is rózsa vagyok, annak is maradok : szerető leányok. Az idő megint telt, de csak egy pár perczeel, s minden szem könyvvel, minden szív bánattal telt el a rózsáért. — A kis rózsa beszélt : édeseim, lelkem, oh ne sirassanak, nyugodtak legyenek, hisz én nem haltam meg, hisz én most is élek, olyan boldog vagyok, mert itt fenn az égben, jó Isten ölében, összetett kezekkel, rebegő ajakkal, folyton imádkozom, s Istenemet kérem, őrizze a rosztól, adjon csendességet, s áldja meg azért, hogy engem úgy szerettek, érettem szenvedtek és annyi jót tettek !... Én most nem szenvedek! Már nyugták lehetnek !. . . Hisz boldog leányok!!! Amlona A főrendiház tegnap rövid ülést tartott, melyen az elnöki bejelentések után Szlávy József koronaőr terjesztette be a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését az országgyűlés tartamának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában és az állandó igazoló bizottság jelentését a főrendiház szervezetének módosításáról alkotott 1885: VII. törvényczikk 23-ik szakaszának végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A királyi adományozásból egyházi javadalmat élvező római és görög kath. főpapok halála után a javadalmi törzsvagyonnak a hagyatéki tömegtől való elkülönítésére és kiegészítésére az 1881. évi LIX. t.-cz. 109.§-a alapján az igazságügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszterek által 1883. évi április hó 1- én 13 249. szám alatt kibocsátott szabályrendelet 34. § a értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt alakított vegyes bizottság tagjaivá az 1886. év tartamára , az igazságügyi m. kir. miniszter a vezetése alatt A földi hatalmak. Carmen Sylva „Szenvedés életutjá“-ból. Fordította: Harmath Lujza. (Vége.) A rózsás gyermekajk megnyílt: Nem, és az én anyám, én az Ártatlanság vagyok, ő hozzá akarsz menni? — Hozzá! De nem, nem többé, nálad akarok maradni, mert te szebb vagy mindennél ! — Szép vagyok e? — kérdé a lányka elbámulva, — ezt még sohasem mondta nekem anyám, de te valóban szép vagy és tetszel nekem, azért igyál korsómból! A küzdelem ahogy megizlelte ajkaival, egészen ittas lett tőle s csupán egy gondolata maradt, az igéző Ártatlanságot meghódítani. — Jöjj velem játszani, te égi gyermek! — szólt — e szép réten egészen uj játékra tanítalak. Virágból lapdákat készített s feléje dobta s gyönyörködve figyelte mozdulatait, a mint örvendezve kapkodta el a lapdákat. Aztán futnia kellett, hogy ő beérje. Majd levelekkel kötötte be saját szemeit s az Ártatlanság addig ingerkedett vele, mig megfogta. Végre pajkosan egészen befonta indákkal a küzdelmet, mire ez tettette magát, mintha nem tudna többé lábain állani s a fűre esett. Az Ártatlanság hangosan nevetett , elárasztotta virágokkal és levelekkel. Amint már majdnem egészen betakarta, a küzdelem hirtelen megrázta magát, felugrott s az Ártatlanságot karjaiba kapva fel, az erdő felé futott. — Anyám, anyám! — kiáltott a megijedt gyermek. De ekkor a nap lehanyatlott és mindent és borított be. Az Igazság fönt ült kristálypalotájában és várt. Csodálkozott, hogy hol maradt gyermeke és látni akarta őt, hisz ő neki mindent látni lehetett. De a saját vére iránti aggodalom elhomályosította szemét. Többször szemeihez kapott, mert tisztán látta lehanyatlani a napot és feljönni a holdat, tehát vak nem volt. De a hold, a mint kastélyára sütött, érthetően hallotta gyermeke félelmes kiáltását: „Anyám, édes anyám!é s a jövő perezben az egész kristály-palota tetőtől talpig ketté szakadt. Az igazság halványabb lett, mint a hold, mely épen arczába világított és röpülve rohant a hegyen lefelé. Ott csillogott a forrás a hold fényében és ott feküdt a topáz korsó s széttépett virágoktól illatozott minden. A jajgató anya ott állt s kérdezte az éjt, hol van gyermeke és a virágok mind könyezve kérelték s panaszosan integettek feecskéjükkel az erdő felé s az egész rét nyirkos lett könyeiktől. Az Igazság megdermedve, ment a nyomok után, be az erdőbe, hol a hold az árnyékkal játszva mindenféle alakokat varázsolt elé. Mindig tovább ment, mig végre halk sírást hallott; a jövő perezben leánya előtt állott, ki térdelt s karjait fejére terjesztette. Egyik sem szólt, még az éj is visszafolytatta lélekzetét, de az Igazság szemei mint tűzlángok világítottak s egy tekintettel leperzselte leánya haját, a másikkal megvakitotta a küzdelmet, mely úgy bámult reá, mintha oda szögezték volna. Egész testén fájdalom nyilallott keresztül, szeméhez kapott, tántorgott s egy fához dőlt. Látni akart. Tudta, hogy ott térdel a holdvilágon az Ártatlanság, de oly annyira vak lett, hogy nem fogja éjjeleit egy fénysugár sem megvilágítani. Végre mély, remegő hangon az igazság megszólalt: Gyermekem, te örökre el vagy szakítva tőlem! Oh, miért nem is engedelmeskedtél nekem ? Óva intettelek az idegenektől, hogy ne állj szóba velök, hogy ne adj feleletet egynek sem! íme, most vedd köpenyem a hegyalján védelmet találsz. E szavakkal megfordulva távozott. Sóhajai meghatották a fák koronáját és viharrá nőttek, mely mintegy végtelen panasz üvöltötte be a világot. A küzdelem lerohant a hegyen, s fájdalom és kétségbeesés miatt ordított. Ez időtől fogva még erőszakosabb lett, mert vakon és érzéketlenül rohan a világban, melyen szeretné magát megboszulni végtelen fájdalmáért. A szegény Ártatlanság reszkető tagjai közé vonta köpenyét s lassan száll a völgybe alá. Lábait felkarczolták a durva kődara- álló minisztérium részéről: Hilóczky Béla osztálytanácsost; a királyi curia részéről: Babos Kálmán és Jamniczky Lipót curiai bírákat; a pénzügyi m. kir. miniszter: Angyal József osztálytanácsost; a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter pedig: Boncz Ferencz miniszteri tanácsost, s közalapítványi kir ügyigazgatót nevezte ki. Az országgyűlési mandátum meghosszabbítása. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága hétfőn, délután 4 órakor, Szlávy József koronaőr elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta és elfogadta az országgyűlés tartamának öt évre kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülés igen látogatott volt, a tagok közül csak néhányan hiányoztak. A jelentés a ma tartandó ülésben fog a ház elé terjesztetni. A magyar államvasutak újjászervezése. A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a minisztertanács által az államvasutak pénzügyi főosztályának igazgatójává kinevezett Hibert Mór osztálytanácsost, ő felségének f. hó 6-iki elhatározása alapján, a pénzügyminiszteri osztálytanácsosok létszámában továbbra is nyilvántartják. Heves megye főispánja, Beöthy Lajos, ez állásáról lemondani szándékozik. Ha lemondása ténynyé válik, helyébe — a mint hírlik — Földváry Mihály, Pestmegye alispánja fog kineveztetni. Pártértekezlet. A közjogi alapon álló ellenzék hétfőn, délután 5 órakor, Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén az 1886. évi költségvetés vétetett tárgyalás alá. Horánszky Nándor, mint előadó, hosszabb beszédben részletezte a költségvetést, s ecsetelte az abban kifejezett pénzügyi politika képét, ismertetve azokat a módosításokat is, melyeket a pénzügyi bizottság tett a költségvetésben. Szónok megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság által tett törlések legnagyobb részben nem valóságos törlések, hanem csak elodázások. De ezeket is belevéve, az államháztartás mérlege a tavalyihoz képest romlott. A költségvetés elfogadására nézve az eddig követett eljárástól eltérni nem akar, de az apropriatiot a kormánynak nem szavazhatja meg, s ennek az általános tárgyalásnál is kifejezést kíván a párt által adatni. Szilágyi Dezső és Beöthy Ákos felszólalásai után az értekezlet egyhangúlag hozzájárult az előadó véleményéhez. A fiumei forgalom szabályozása, Fiume forgalmának szabályozása, illetőleg az ottani forgalmi akadályok elhárítása végett Baross Gábor államtitkár elnöklete alatt tanácskozó vegyes bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a Fiuméban levő térviszonyokról akar magának a helyszínén tájékozást szerezni és e czélból a bizottság legtöbb tagja legközelebb egy pár napra Fiuméba utazik le. A franczia kamarából. A kamarák ma választják meg az elnököket. Az üzenet valószínűleg csütörtökön fog felolvastatok Lockroy kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte, hogy az 1889. évben rendezendő világkiállításra vonatkozólag törvényjavaslatott fog előterjeszteni. Zendülés Spanyolországban. Egy altiszt és 40 katona hétfőn éjjel a saint-julieni erődöt (Cartagenában) ostromolni kezdték, azonban az erőd őrsége és az ott levő csapatok által viszszaverettek. A támadóknak sikerült a reájuk várakozó hajóra menekülniük. A katonai kormányzó könnyű sebet kapott. A „Pol Corr.“ berlini tudósítója a pápai Krisztus-rendnek Bismarck herczeg részére való adományozását és ez alkalommal a német kanczellárhoz a pápa által intézett levelet Bismarck herczeg fényes diadalának tekinti a czentrum politikája fölött, ami előreláthatólag a legnagyobb befolyással lesz a czentrumnak a parlamentben követendő magatartására és a katholikus lakosság hangulatára. A Karolina ügy. A Nord. Alig. Ztg. írja Miután a kortes üléseinek felfüggesztése és a kortes feloszlatásának bejelentése által a Karolina-szigetek ügyének végleges befejezése halasztást szenvedett, a kérdés fölötti tárgyalások még függőknek tekintendők és diplomaácziai szokás szerint az erre vonatkozó okmányok közzététele előreláthatólag az ügy befejezéséig halasztatott el. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése jan. 12-én. Elnök az ülést megnyitván, felolvastatik és hitelesíttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Bejelenti, hogy Beksics Gusztáv képviselő hozzá intézett levelében egészségének helyreállítására újabban 3 havi szabadságidőt kér A szabadságidő megadatik. (Helyeslés.) Bámutatja továbbá a délmagyarországi tanítóegyletnek Szathmáry György képviselő által benyújtott kérvényét, melyben az iránt esedezik, hogy a közigazgatás több ágára nézve beadott törvényjavaslat illető pontjába a „néptanítók“ elnevezés nyíltan befoglaltassék. A kérvény kiadatik a közigazgatási bizottságnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter benyújtja a közoktatás állapotáról szóló 14 sz. jelentésnek második részét, mely a közép- és főiskolákra, emberbaráti és közművelődési intézetekre vonatkozik. A jelentés ki fog osztatni. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter az 1879. XXXVI. t.-cz. 30 ik szakasza értelmében a honvédség havi díjasai lakbérjárandóságainál az 1886. évre felmerült költségtöbblet fedezésére vonatkozó jelentést beterjeszti. Elnök: A benyújtott jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai között szétoszlatni és előleges tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik azzal, hogy jelentését oly időben terjessze be, hogy az a honvédelmi minisztérium költségvetésével együtt tárgyaltassék. Krajcsik Ferencz benyujtja a mentelmi bizottság jelentését Irányi Dánielnelnek, a mentelmi jog felfüggesztése alkalmával követendő bírói eljárás tárgyában 1885. évben 528. szám alatt benyújtott határozati javaslatára vonatkozólag. Elnök : a jelentés ki fog nyomatni, a ház