Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-12-03 / 278. szám

Huszadik évfolyam. Előfizetési díjak: egész évre...................................18 frt. félévre..........................................8 frt. Negyedévre.............................................4 frt. Így hóra ... ... 1 frt 60 hz Mindennapi elárusításra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 6 kr. —*A hirlapköz­­vetítő Iroda által elküldve 6 kr. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Wyl­tter sora 36 krajosár. — 278. szám. Kolozsvár, 1886. péntek, deczember 3. 87*AKESZTőséa és KIADÓHIVATAL -MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Helköxépatd­a 4.8». Megjelenik mindennap, vasár- és ünnep­napok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. A delegácziók. Budapest, decz 1. A magyar delegáczió nyilvános kül­ügyi vitája is véget érve, ezzel a dele­gácziók immár be is végezték idei mű­ködésüket. Míg rendes időben a delegácziók tárgyalásai iránti érdekeltség alig szo­kott felülemelkedni a napi események színvonalán, addig az ez évi ülésszaka, nagyjelentőségű politikai momentumainál fogva, sok tekintetben történelmi jelen­tőségűvé vált úgy Magyarországra, mint a monarchia másik felére nézve. Ama jelentékeny eszmék és politikai elvek, melyek ez alkalommal discussió tárgyát képezik, maradandólag lesznek följegyez­ve a monarchia évkönyveinek lapjain. A monarchia jelen és jövő politi­kája, a keleti kérdés aktuális jellegénél fogva, még aligha volt oly terjedelmes alapon s oly nagy részletességgel tár­gyalva, mint most. Külpolitikai prog­­rammunk oly teljes világításba lett he­lyezve, irányzatunk és létérdekeink oly szabatosan körülírt vonásokkal lettek föltüntetve, nemzetközi helyzetünk és missiónk oly szilárd jogalapra állíttatott, hogy Európa közvéleménye most már meggyőződhetik róla, miszerint az osz­trák-magyar monarchia nem puszta geo­gráfiai fogalom, hanem öntudatos indi­viduum, határozott czéllal, erővel és ha­talommal bíró jogállam, melynek tétele fontos életszükség úgy Európára, mint a cultur­világra nézve. Ismételjük, a delegáczióknak rég az ideje, hogy nem volt oly életbevágó, fon­tos ülésszaka, mint a jelenlegi. S azt is be kell vallanunk, hogy ez ülésszaknak legkiválóbb érdeket Andrássy Gyula gróf szereplése kölcsönzött, kinek nyilatkoza­tai, oly nagy súlyú politikai enuncziá­­cziókat tartalmaztak, hogy hatása alatt áll még ma is egész Európa. Természe­tes is, hogy az, ki a monarchia újabb politikájának alapját megveté s ezáltal megjelölte missiójának jövő irányát, nem hallgathatott akkor, midőn a birodalom egy válságos helyzet előtt áll és saját művét is vész fenyegeti. Nem csuda, ha úgy Magyarország, mint Európa szeme, önkéntelen ama férfiú fel­fordult, ki úgy múltjánál, mint jelenénél fogva, a legil­letékesebb factorok egyike arra nézve, hogy szavát fölemelje akkor, midőn a monarchia létérdekeiről van szó. És Andrássy gróf nem is tért ki e feladat elől. Szavának és befolyásának egész súlyával és tekintélyével lépett a nyilvánosság fóruma elé, hol férfias nyílt-­­­sággal és bátorsággal mondá el vélemé­nyét a helyzetről. Mint az orvos, ki nem elégszik meg a külső sympthomákkal, hanem a betegség gyökerét kutatja, hogy a diagnózist fel­állíthassa, úgy a nemes gróf is, nem elé­gedett meg a baj felületes constatálásá­­val, a keleti kérdés tárgyalása alkalmá­val, hanem a crizis alapokat tette kuta­tása tárgyává. Amaz objectumot vette éles vizsgálat alá, melyen a keleti kér- i­dés első sorban nyugszik. Oroszország­­ volt amaz archimedesi pont, mely körül­­ a gróf fejtegetései kizárólag forogtak, reflektiv fényt vetve ezáltal monarchiánk helyzetére is. Elővette a sokat emlegetett hármas császárság szövetségének kérdését, mely valljuk be, nehéz lidércznyomásként nehe­­­­zedett volt kezdettől fogva a kedélyekre s mint átláthatlan nehéz köd, borongott a keleti kérdés fölött. E thezist, a maga egé­szében, annak minden consequencziáival kíméletlen kézzel vette bonczkós alá s lo­gikájának teljes erejével tagolta szót, ki­mutatva, hogy e szövetség oly természet­­ellenes valami, melynek létalapja nem a földben, hanem a jégben gyökerezik. Ki­mutatta , hogy az osztrák-magyar monar­chia Oroszországnak szövetségese — soha­sem lehet, mert úgy nemzetközi érdekei, mint­ erkölcs és szellemi létalapja, fejlődése, történelmi traditiója, azt teljesen kizár­ja. Kimutatta, mintegy­ örök intésül, hogy ily szövetség nem egyéb, mint a monar­chia kijátszása és érdekeinek a feláldo­zása- E hármas szövetség misztikus fáty­lát merész kézzel tépte darabokra egész Európa szeme láttára s ezzel mintegy be nem érve, a berlini szerződéssel kezében, megfenyegette az északi colossust, meg­mutatta az utat Kaulbars urnak ki Bul­gáriából, mit az jónak is látott megér­teni. De Andrássy gróf, nem állott meg Bulgáriánál, hanem ő is fölkereste Orosz­országot. A dörmögő vén medvét üstö­kön ragadta, kivonczolta kuczkójából a nyilvánosság elé. Tükröt tartott elébe és szép, okos szavakkal megmagyarázta a maczkónak, hogyha nem fér a bőrében s minden áron agyon akarja magát lö­vetni, hát akkor csak kullogjon le jég­hegyei közül Bulgáriába, ott majd várni fogja őt Európa, töltött fegyverrel a ke­zében. Élénk színekben mutatta be Orosz­ország nemzetközi helyzetét, megvilágít­va azt minden oldalról, föltárva végelem­­zésében a pánszlávizmus hódító politi­kájának tragikus jövőjét. De egyszersmind megjelölve a ha­talmi sphaera azon körvonalait is, me­lyek közt, ha nem is mint érdek-szövet­ségesek, de mint jó barátok, mint jó szomszédok egymás mellett megélhetünk. Valóban, magyar államférfi még oly erőteljesen, annyi alapossággal s mély­séggel s mondhatni classikai szépséggel nem világitá meg a monarchia és Orosz­ország közti viszony alapjait, természe­tét és karakterét, mint teve Andrássy gróf. E nagy kérdést, egész terjedelmé­ben felölelve, azt oly látható erővel és meggyőző logikával tárgyalta a külügyi albizottság utolsó ülésén, hogy beszédé­nek közvetlen hatása, önkéntelen Deák Ferencz nagy közjogi beszédeire emlékez­teti az embert. S ugyanez alkalommal a maga ki­domborított, teljes tiszta körvonalaiban mutatta be egyszersmind a monarchia helyzetét, keleti hivatását, külpolitikáját. Lelkének egész erejével, súlyával jelöli meg amaz irányt, melyben a monarchia politikájának haladnia kell. Bár a múltra hivatkozik a gróf, s úgy vonja le belőle ama consequencziát, melynek a monar­chia jövő programmja kell hogy legyen. Tudni kell minden elemnek, nemzetiség­nek és politikai factornak e birodalom­ban azt, hogy a monarchia politikája nem lehet agresszív jellegű és hogy ér­dekeink a Balkán-félszigeten nem lehet­nek egyebek, mint negativ természetűek. Ekkor fogjuk Európa bizalmát is szá­munkra állandólag biztosítani. Egy nagy intés nyilalik ki Andrássy gróf e beszédéből, mely úgy nekünk, mint Oroszországnak egy iránt szól. Ne­künk ugyanis conservativ alapon kell maradnunk — Oroszországnak pedig föl­hagynia Konstantinápoly elfoglalására vonatkozó khimeráival. Általában elmondhatjuk, hogy An­­dropov legszebbikét arató delegáczionális beszédeivel, melyek­nek hatása hosszú időre érezhető lesz, mert azokon nem annyira a diplomata, mint inkább az államférfiú mélyreható felfo­gása és lángszellemének fénye ragyogott. És azért kisszerűen, a pártok kor­látolt niveaujáról ítéli meg az Andrássy Gyula grófot, ki föllépésében rejtett hát­tért és személyes intenziókat keres. Ily kicsinyes ambicziók nem férhetnek az ő nagy jelleméhez. Nem minisztert akart ő buktatni, hisz nyílt föllépésével senki­nek sem tett akkora szolgálatot, mint ép Kálnoky grófnak, hanem keleti poli­tikáját tárta föl a maga egészében és meztelenségében. Mint a valódi nagy művészből, ki­teremtő lelke benső ösz­tönétől hajtatik, úgy tört elő Andrássy grófból is, mintegy elementáris erővel, feltartóztatlanul a gondolatok és eszmék ama sokasága, mely lelkében szorongott. Nyilatkozata programm volt.S ha Eu­rópa a nemes grófot megszokta úgy tekin­teni, mint a magyar faj kiváló típusát, An­drássy gróf, a magyar nemzet géniuszának adott kifejezés, hogy programmjában, Euró­pa egyszers mindenkorra ismerje meg e nem­zet politikai állásfoglalását a keleti kér­désben. Fáklyát ragadott a kezébe, mely­­lyel megvilágítá a mi utainkat, egyszer­smind bevilágított vele Észak ködös jégvilágába, hogy tudják meg ott is, hol végződik ama nagy birodalom véghatá­ra s hol kezdődik Európa. Az idei delegáczió működése — mint jeleztük —­ hosszú időre feledhe­tetlen benyomással fog bírni a közvéle­ményre. Nagy és derék munkát végzett, melynek máris az a következménye, hogy Oroszország egymagára maradt, izo­lálva, hogy Európa körénk sorakozott. -_ TÁRCZA.____ A gyalui vár. (Folytatás.) Az a várkastély, mely jelenleg mint a gyalui vár ismeretes, nem azonos azzal a régi erődítménynyel, melyről a krónikák, mint Gyalu váráról emlékeznek meg. Gyalu mellett ugyan­is már a honfoglalást megelőző időben létezett egy vár, melyről azonban a történészek és kró­nika­írók vajmi kevés megbízható adatott hagy­tak hátra az utódoknak. Anonimus, Béla király névtelen jegyzője, ki régi történelmünk eseményeit tárgyazó adatoknak egyik legbuzgóbb gyűjtője, alig pár sornyi feljegyzésben emlékszik meg G­e­­­u oláh fejedelemnek Gyalu község határán létezett várkastélyáról, mely azonban nem annyira fe­jedelmi lakás, vagy nagyobb számú őrség be­fogadására alkalmas erődítmény, mint inkább olynemü kisebb erősség volt, mely a fejedelem és legbensőbb környezetének szolgált megtá­­madhatás esetén biztosnak ígérkező men­­helyül. Hogy Gelu fejedelemnek kedvencz tar­tózkodási helye volt e várszerű erődítmény, arról néhány adatot feljegyzett a történelem, de hogy ez a várhoz, a honfoglalást megelő­­zőleg, vagy az azt követő időben valamely je­lentékenyebb és történelmileg is számottevő esemény fűződnék, arról megbízható adattal nem rendelkezünk.­­ Legjelentékenyebb szerepe a hajdani Ge­­lu-féle várnak a honfoglalás idején jutott. Az azon időben dívott hadakozási rendszer szerint a hódításra indult támadó hatalommal szem­ben a benn lakó nép, illetve fejedelem a ma­ga jogszerű birtokát azokból az erődítmények­ből igyekezett megvédeni, a­melyek az egyen­­etlen túlerővel szemben is igen sokszor meg­felelő védő műveknek bizonyultak. A támadó népelemnek első feladatai kö­zé tartozott a meghódításra czélbavett terüle­teken lévő erődítményeket kerítni hatalmába. És a­ki figyelmesen olvassa a történelmet, s különösen a honfoglalást megelőző időről szóló részt, az mindegyre találkozni fog ütközetek­kel, melyek egyes várak alatt vivattak, s leg­többször azok birtokbakeritéséért. Gelu oláh fejedelemnek a róla elnevezett Gyalu község határán épített vára ma már még csak romjaiban sem létezik. A vár maga azon hegy­fokon volt, melynek lábánál a Hi­deg és Hévszamos egyesül, tehát Gyalu köz­ségétől mintegy három kilométernyi távolságo­i­ban. Némelyek tudni vélik, hogy azion a hegy­fokon elszórtan még találni lehet a régi erő­dítmény nyomaira, de sem a vár alakzata, sem terjedelme megbízható adatok nyomán ma már meg nem határozható. A honfoglalás idején, vagyis a magyarok bejövetelekor tudvalevőleg a vezérek közül Tu­­hutumnak jutott a feladat a keleti Kárpátok alatt elterülő országrészt meghódítani. Tuhutum a maga haderejével el is indult a nem csekély feladat megvalósítására. Jöve­telének híre és útjának czélja Gelu fejedelem­nek tudomására jutván, ez nem várva be a hó­dító ellenség közeledését, a maga haderejének élén megindult Tuhutum ellen, hogy ezt útjá­ban feltartóztassa. Csucsa körül találkozott a két haderő, hol kemény ütközet vivatott. Gelu lett a vesz­tes. Az első erősség, melybe megvonulhatott volna Gelu vára volt, ezt azonban már nem érhette el, mert a Kapus vizénél a magyar hadsereg utolérve a visszavonulóban levő el­lenséget, azt és magát Gelu fejedelmet is fel­­konczolt­ák. A vár a hódító magyarok birtoká­ba jutott. A krónika irók feljegyzései nyomán egy rege maradt fenn az egymásra következő nem­zedékek között, mely Gelu várával függ össze. E szerint nem messze azon helytől, hol Gelu vára emelkedett, az ördögnek volt egy csodás kertje, a­mely oly mélyen feküdt a föld alatt egy óriási szikla­üregben, hogy a­ki a kertbe akart jutni, napokon keresztül átláthatlan sö­tétségen kellett keresztül haladnia, míg végre a kertből elővillanó fénysugárral találkozhatott. Ez a fénysugár aztán ragyogó sziklautat világí­tott meg, de csak oly széleset, melyen egy em­ber fért el. Mikor a kert kapuja elé érkezett egyszerre vakító világosság áradt ki abból a csodálatos kertből, melyben a legszebb virágok pompáztak örökös virágzásban. Az ördög, mint a bűvös kertnek birtokosa, külön kertészt tar­tott. Mikor a kertész meghalt, a vár ura en­nek leányát kérte fel kertésznek, s mert ez vonakodott, az ördög elragadta, s a várat a kert­tel együtt szétrombol. Hogy az ördög jól teljesítette a rombo­­olás munkáját, annak elég bizonyítéka az, hogy Gelu várából mi sem maradt meg, csak egy emlék, mely aztán arra ösztönözte a későbbi utódokat, illetve a honfoglaláskor idetelepedett magyarokat, hogy Gelu — most Gyalu köz­ségben egy várszerü építményt emeljenek. — Mely időpontban épült fel a régi vár, arról meg­bízható adattal nem rendelkezünk. Csak annyi valószínű, hogy szent István király idejében már létezett s hogy történelmileg szent László király uralkodásáig kell visszamennünk, hogy a gyalui várról szóló feljegyzésekkel találkoz­hassunk. Sent­ László ugyanis a gyalui várat a nagy­váradi püspökségnek adományozta, s az mint káptalani vagyon, a hozzácsatolt külső fekvősé­gekkel a püspöki jövedelemnek nem megveten­dő részét képezte, a mennyiben a várhoz igen terjedelmes szántó, kaszáló , főként erdőség tar­tozott. A 16-ik század közepéig birtokolta a vá­rat és a hozzátartozó javakat a váradi káptalan, mig a 16-ik század közepén Martinuzzi bibor­­nok rendelete következtében az erdélyi rom. katholikus püspökség javaihoz csatoltatott. (Folyt. köv.) Petrán József: Az irók és művészek körének küldöttsé­ge a miniszterelnöknél. Tisza Kálmán minisz­terelnök tegnap fogadta a képviselőházban Molnár Antal országgyűlési képviselő veze­tése alatt az írók és művészek körének kül­döttségét azon értekezletből kifolyólag, melyet e kör az operaház bérbeadásának ügyében tar­tott. A küldöttség tagjai voltak Bartay Ede, Borostyáni Nándor és Fáy Béla. Dr. Molnár előadta a kör kérvényének történetét, tartal­mát és czélját s kérte a miniszterelnököt, hogy az abban kifejtett elveket lehetőleg tekintetbe venni méltóztassék. — Tisza Kálmán erre ki­jelentette, hogy a kérvényt szívesen veszi s annak tartalmát megfontolás tárgyává teszi. Ezután még néhány szívélyes szót váltva a küldöttség tagjaival, a kihallgatás véget ért. Dr. Tisza Istvánt, a miniszterelnök ki­váló tehetségű fiát, jelenleg Vízakna város orsz. képviselőjét, a jövő országgyűlési cziklusra — mint halljuk — tvun­ei egynaza város vámparoi is fel fogják léptetni képviselőjelöltül. Közvetlen összekötetés Budapest és Sze­rajevó között. A bécsi hitelintézet pénzügyi cso­portjának irányadó férfiai körében jelenleg folyó tárgyalások — miként egy bécsi lapnak jelen­tik — nemcsak a magyar kormánnyal kötendő ügyletekkel, hanem a budapestpécsi vasút terve­zett továbbépítésével is összefüggésben állanak. Aról van ugyanis szó, hogy az említett vasút­nak Szent-Lőrincz állomásáról direkt vonal épí­­tessék egészen Bródig, hogy ily módon közvetlen összekötetés létesíttessék a magyar főváros és Szerajevó között. Az általános magánjogi törvénykönyv ter­vezete. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetéből megjelent nyomtatásban az örök­lési jogról szóló rész, melyet Tel­esz­ky Ist­ván dr. országgyűlési képviselő javaslata alap „Bajazet“ és „Polgári halott/ („Baj­azet“, tragédia 4 felvonásban, irta Racine; fordította Paulay Ede. — „Polgári halott.“ Olasz dráma 4 felvonásban. Fordította Deréki Antal.— Két dráma kerül holnap előadásra színhá­zunkban. Minden tekintetben érdekes vállalko­zás. Az egyik a classikus drámairodalom méltó remeke, a másik a romantikus költészet pro­duktuma. E két iskola ilyenformán szembeál­lítva egymással ritkán kínálkozik a néző elé. Az egyik széles, tömör, fenséges oszlopokon nyugvó sötét boltú templom, a másik len­ge, karcsú, derülten diszitmenyes reneszánsz palota. Két teljesen ellentétes világ, mint a­mib­en ellentét van az ó­kor egyszerű, plasti­­kus fensége és a közép­kor csapongó kalan­dorsága között. A mily természetes, hogy Cor­neille szükségszerű utóda lett R­a 9 i­n­e, és oly természetes, hogy a Racinban legmagasabb tökélyt elért classicismus után beállott a reak­­c­ió, s a drámaköltészet egy másik szélsőségbe, a romanticismusba jutott. Sajátságos, hogy minden időszerű iskolának épen Franczia­­országban akadtak legkiválóbb képviselői. A classikusok élén ott áll R­a­c­i­n­e, a roman­tikusok élén Hugó Viktor, a­míg korunknak modern, realistikus drámairodalma a franczia jelesek fönhatósága alatt áll. De a­mily igaz ez, és oly igaz az is, hogy ez időszerű hul­lámzások fölött legyőzhetetlen csak az egy britt óriás maradt, Schakspere. Hogy az író korának színvonalán állva, megismerje an­nak múlandó gyöngeségeit és látnoki erővel mélyedjen a jövőbe, hogy megtörhetetlen örök igazságokat adjon é­s e t­­­e­l­j­e­s igaz alak­ban, ahoz valóban a legnagyobb teremtő képesség szükséges, vagyis Schakspere. Racine ezredévekbe pillantott vissza és közénk hozta az ó­kori görögök Sophoklesét és Euripidesét — keresztény világnézet­tel. Azt az egy lépést, a­melyet Sophokles nem tehetett még meg — megtette Ra­ine­ az akaratszabadságát, — de a többiben ugyanaz maradt. A régi hármasegységet — a cselekvény puritáni egyszerűségében Ra­ine még túlozni látszik. Az ő jellemei nagyon csekély tevékeny­­ségűek,— de van lelkükben egy mindent elárasztó — vulkánszerű szenvedély, — a­mely náluk­­nál sokkal erősebb, uralkodik rajtuk — és a­melynek végre is martalékául esnek. S itt a különbség Raine és Corneille között s itt a magyarázata Ra­ine diadalának Corneille fölött. Ián az igazságügyminiszteri értekezlet és a szö­vegező bizottság adott ki. A német parlament megkezdte a költség­vetés tárgyalását s ez alkalommal szóba került a katonai terhek emelésének ügye is. Az iránt nem lehet kétség, hogy a katonai törvényjavas­lat s vele a létszámemelés meg fog szavaztat­ni. Még a haladópárt sem marad ez ügyben a feltétlen negáczió terén , kész igen nagy mér­tékben közeledni a kormány álláspontjához. A német közvéleményt általában nyugtalanítják a franczia hadikészülődések s nem egészen ok nélkül, mert a párisi képviselőházban éppen szerdán történt oly esemény, mely sajátszerűen jellemzi a viszonyokat. Egy képviselő a hadse­reg létszámának olyan nagy arányú szaporítá­sát hozta indítványba, hogy maga Boulanger hadügyminiszter volt kénytelen ellene szót emel­ni A nagy többség el is vetette e túlbuzgó in­dítványt, de azon tény, hogy Francziaország­­ban a törvényhozás tagjai a hadi készülődések terén még a kormány óhajain is túlmennek, a német törvényhozás tagjaira megteendi a ma­ga hatását , így a szeptennátusi törvény elfo­gadása egészen bizonyosnak vehető. A franczia-khinai határról, Tonkingból, újabb összeütközések híre érkezik. Khinai rabló­csapatok garázdálkodnak ott s nemcsak egyes francziákat­ meggyilkoltak, hanem a Hanoiban álló franczia helyőrséget is megtámadták. A képviselőházból: Budapest, deczember 2. Elnök az ülés megnyitása után bemu­tatja ifj Andrássy Gyula gr. Csikmegye csik­­szentmártoni választókerületében megválasztott országgyűlési képviselő megbízó levelét. Kiad­ták az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatja Székesfehérvár város föliratát, melyben oly intézkedés megtételét kéri, hogy a magyar nyelvnek diplomatikai tekintetéből a monarchia összes közhatóságainál a paritás el­ve szerint érvény szereztessék. A kérvényi bi­zottsághoz utasították. Végül bemutatja az elnöki havi előter­jesztést, a­mely tudomásul vétetett. Fejérváry Géza b. honvédelmi mi­niszter bet­erjeszti jelentését a Ludovica-Aca­­^Fli^^^gt^ouvaa,,au^iDJ­^C9,.it_kr­rL kö­­tezeteiben a magyar állami alapítványi helyek­re a magyar korona országaiból elhelyezett ifjakról. Kiadatott a pénzügyi és véderőbizott­ságnak. Széchenyi Pál gr. földmivelés-, ipar­és kereskedelmi miniszter benyújtja Németal­földdel az áru védjegy oltalma tárgyában 1883 ik évi szept. 3 án kötött egyezmény beczikkelye­­zéséről, továbbá Braziliával az áru-védjegyek oltalma tárgyában 1886. aug. 28-án kötött egyezmény beczikkelyezéséről, végre az igaz­ságügyi minisztériumnak a földmivelés-, ipar­és kereskedelmi minisztérium részére Budapes­ten épülő állami épületben való elhelyezéséről és a több költségek fedezéséről szükséges pót­­hitelről szóló törvényjavaslatokat. A két első törvényjavaslatot kiadták a közgazdasági bizottságnak, az utóbbit a pénzügyi bizottságnak.

Next