Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-10-18 / 239. szám
Huszadik évfolyam,219. szám, Kolozsvár, 1886. hétfő, október 18. Előfizetési dijak: Egész iure......................................................16 frt. Félévre................................................................6 frt. Negyedévre........................................................4 frt. Egy hóra........................................................1 frt 60 kr Mindennapi elárusitásra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive : Egy szám ára 6 kr — A hirlapközvetitő iroda által elküldve 6 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyilt tér sora 25 krajczer. —■ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközépütcsa 4. sz. Elfegjelenik mindennap, vasárás ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. Zászlóbontás. Mikor először volt arról szó, hogy az erdélyrészi magyarság érdekei, s különösen a magyar kulturális fejlődés érdekeinek megvédelmezése czéljából egyesületté szervezkedjünk, az első tiltakozó szó Brassó városából hangzott fel. A Brassóban élő szász és román elem hangosan tiltakozott ama törekvési irányzat ellen, mely a magyarosodás előmozdítását vette czélba. Azóta az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület a nemzet osztatlan rokonszenve és áldozatkész támogatása mellett testet öltött. Ez az egyesület aztán megmagyarázta a haza külön ajkú fiainak, hogy az a czél, melynek szolgálatára zászlót bontott, nem veszélyezteti a különalkú nemzetiségek érdekeit; megmagyarázta, hogy a magyarosodás ügyének előmozdítása nem czéloztatik erőszakos eszközökkel, s hogy az egyesület a magára vállalt nemzeti missiónak teljesítése általolyan irányzat szolgálatába szegődött, amely irányzat nem sért senkit, nem veszélyeztet semmit, nem támaszt idegen érdekeket, hanem oltalmaz, elősegít olyan általános érdeket, amelyért a magyar, a szász, az oláh vagy a tót minden féltékenykedés nélkül tehet szolgálatokat. Örömmel tapasztalhattuk, hogy ennek az egyesületnek működése, törekvéseinek irányzata a különajkú nemzetiségek által ma már más szempontokból ítéltetik meg, mint az alakulás első korszakában. Tényekből lehetett meggyőződnie mindenkinek arról, hogy a kultúregylet nem azért létesült, hogy ellentéteket támaszszon a haza különalkú nemzetiségei között, hanem alakult azért, hogy az érdekellentéteket kiegyenlítse, a hazafiasság érzetét meggyökereztesse, s védelmezze azt, a mi hazai, a mi mindnyájunké azok ellen, akik ezt veszélyeztetik. A hazai ipar védelme czéljából megindított küzdelem, s az az önzetlen és példátlan buzgóság, mely épen ezen egyesület kebelében, indulva meg ma már országos mozgalom képében jelentkezik, bizalmat keltett fel még azon körökben is, amelyekben egyesületünk czélzatai állandóan perhorreskáltattak. Ha üdvös akcziót vártak ettől a nemes egyesülettől, akkor be kell ismernie mindenkinek, hogy az akció ma már létezik nemcsak, hanem annak jótéteményei és áldása is biztosítva van. A mily mértékben kereste fel egyesületünk hazafias buzgalma a haza lakosainak veszélyeztetett érdekeit, mily mértékben igyekezett az eszközöket feltalálni és alkalmazni, és oly mértékben nyerte meg a bizalmat a maga nemes törekvései számára még azon körökben is, amelyekben már a szervezkedés első híre is kínos visszatetszést keltett. A kultúregylet akciójának most már áldásai is bekövetkezvén, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a féltékenykedés vele szemben szünőfélben van, már maga az az eredmény, hogy a hazafias törekvés a külön ajkú nemzetiségek által ma már nem tekintetik olyan kárhoztatandónak, amelylyel szemben védekezésre lenne szükség — igazolja legjobban, hogy erre az egyesületre nem csak a magyaroknak, hanem a külön ajku nemzetiségeknek is szükségük van. Erről meggyőzhetett az a fényes ünnepély is, mely tegnap Brassó városában — az első tiltakozó hang szülőhelyén — lefolyt. A kulturegylet brassói fiókja ugyanis tegnap tartotta meg első közgyűlését olyan impozáns részvét mellett, mely e város falai között csak a legkivételesebb alkalmakkor szokott jelentkezni. Az az ódon terem, melyben a közgyűlés oly óriási részvét és lelkesedés közepette megtartatott, Brassónak egyik nevezetessége. Századokon keresztül abban tanácskoztak szász polgártársaink a maguk ügyei felett, s amit csak egy évvel ezelőtt is alig lehetett elgondolni: tegnap ugyanabba a terembe büszkén vonultak be a kulturegylet zászlója körül összesereglett polgárok, s tanácskoztak a magyar kultúra nagy érdekeinek közös oltalmazásáról. A terem ajtait készséggel nyitották meg szász polgártársaink a magyar kulturális fejlődés zászlóvivői és lelkes bajnokai előtt, s amily hazafias készséggel ezt megtették bizonyára épp oly bizalommal tekintenek ama törekvések sikere elé is, amely egyenlően biztosít előnyöket a haza minden fiára. Örvendetes és nagy jelentőségű ez a mozzanat egyesületünk eddigi történetében. Mi nem akarjuk egyszerűen udvariassági cselekedetszámba venni azt a magatartást, mely e jelentős ünnepély alkalmával a vendégekkel szemben követtetett, a mi szemünk előtt ez a tény azt a bizalmat jelképezi, melyet egyesületünk eddigi akciója felébresztett ama körökben is, ahol eddig nemcsak idegenkedéssel, hanem legtöbb esetben ellenséges magatartással találkoztunk. A zászlóbontás a haza legkeletibb határpontján fényes eredménynyel járt. A kibontott zászló hódítást tett. A hazafiság szelleme diadalt ült. Brassó város polgársága ezúttal fényesen megczáfolta azt a vélelmet, mely az első tiltakozásban nyert kifejezést, s ma ez a zászló, mely a magyar kultúra és a hazafiság szent érdekeit hirdeti a haza e végpontján, mint ügyünk symboluma , biztosítéka egyúttal törekvéseink sikereinek is. Szeretjük hinni, hogy a brassói fiókegylet közgyűlésén uralkodott lelkes és hazafias szellem bódításainak hálózatába — idővel ily példaadás mellett — azokat az elemeket is bevonja, amelyek ma még bizonyos féltékenységgel óvják a maguk érdekeiket a kulturegylet részéről „fenyegető veszedelmek“ ellen. —n. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjaivá a képviselőház október 16 iki ülésén megválasztottak : Andaházy Pál, Andrássy Tivadar gróf, Apponyi Albert gr., Ábrányi Kornél, Bauszuern Guido, Bárczay Ödön, Bentte Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gr., Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Csernatony Lajos, Dániel Ernő, Fáik Miksa, Gáli József, Grünwald Béla, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Keglevichh István gróf, Kresztics György, Kubinyi Árpád, Latinovics Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perényi Péter dr., Prieszky Tádé, Rakovszky István, Szalay Ödön, Szerb György, Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Tisza Lajos gr., Vukötinovich Lajos, Wahrmann Mór, Wodiáner Albert br., Zichy Jenő gr., Zmajics Bertalan, br., póttagok: Degen Gusztáv, Fackh Károly, Szákovics Milán, Neiszidler Károly, Rakovszky Géza, Rassics Szaniszló, Szirmai Pál, Teleki Domokos gr., Török József gr., Visi Imre. A közösügyi költségek irányában kiküldött országos bizottság tagjaivá lettek: Bánffy Béla gr., Fáik Miksa, Gaál Jenő (pécskai), Hegedűs Sándor, Horánszky Nándor, Láng Lajos, Széll Kálmán, Szontágh Pál, Vizsolyi Gusztáv, Vukotinovich Lajos. Az osztrák képviselőhöz szombaton este tartott ülésében megválasztotta a quota deputatió és a delegatió tagjait. A quota deputatióba megválasztottak: Czerkowski, Jaworski, Kaizl, Lichtenstein, Lupul, Mattusch, Menger, Plener, Poknikar és Sturm. A delegatió tagjainak választásánál a csehországi képviselők részéről 83 szavazólap adatott be. Ezek közül 28 (németeké) üres volt. A delegatió tagjaivá megválasztatttak: Adamek, Deym, Gregr, Illawka, Maltásch, Nadherny, Rieger, Schindler, Slavik, Zacek, Chrzanovsky, Czajkowski, Czerkawski, Hausnes, Ja _ TÁRCZA.__ Megtagadlak. Megtagadlak, a ki hinni megtanitál, Megtagadlak, a ki elveved hitem. Elesküszöm én az édes óra üdvét, Melynek lágy ölébe’ boldog volt szivem. Zúgó haragomnak szertelen viharja Emlékezeted is összetépte már, Homlokomra gyűlő fájdalom borúja Kizajongott szivem skölébe száll. Tőled elszakadva mindent elszakítok Mihez itt a földön fűz csaló remény, — Életemnek álma messze-messze foszlik Hervadt ifjúságom elborúlt egén. De ha az öröklét véled összehozhat, Fáradt szellemed, ha megtalálhatom ; Akkor én kitárom földi szenvedésem S megriad szavára dg — csillaghalom ! ! Ott ha szellemajkad halkkal felrebeghet És enyém lehetsz egy néma perezre még, Bűnbánó szivednek omló könypatakja Bűnöd ha lemossa — s megtisztít az ég . Újra felszakadhat lelkem siri mélye, Újra kezdhetem a földi szenvedést. Egy örök világot átbolyongok érted — 8 öröküdvöm lesz a pereznyi szívverés. Ivánffi Jenő Hosszas hallgatás után kérdé: — Öreg, messze van ide az a Pinzaria. — Némely embernek közel van, másnak pedig felette messze. — Értelek! ismerni kell az utat. — Egy van, jó leány. — Nem tudnál-e te valamit nekem a helyről elmesélni. — Nem leányom! esküm tartja róla nem beszélni. — Öreg, én nyugodni szeretnék! — Azt megteheted, hogy ha nyugodt a lelked ... itt hagylak ... be se zárlak, h úgy se tudnál a várfalakon keresztül repülni. Jó éjt leányom! — Jó éjszakát ! Mikor az öreg betette az ajtót, Iliána gyorsan kinyitotta az ablakot s kinézett a linzama felé. Valóban felette világosság volt. — Ott lesznek mindnyájan! Jól megjegyezte magának az irányt. Aztán levetette paraszt női ruháját s felvett magára férfi ruhát, ami bőviben volt minden fajtából. Kiosont a szobából s a száz lépcsőt lefelé alig egy percz alatt tette meg a nélkül, hogy egy szikra fáradtságot érzett volna. Ismerte már jól a helyet. Miklóssal megtette volt ma is ezt a utat. Nem is a kapunak tartott, azon úgysem mehetett volna ki, hanem annak a titkos ajtónak, melyen Miklóssal tűntek volt el az első éjjelen. Mikor e titkos ajtóhoz ért, megnyomott egy rugót; az ajtótábla fölpattant és a szabadban volt. Megkerülte a várat s a torony alá ért ; ide jött azért, nehogy irányt veszítsen. Erősebb volt Iliána e perezben egy férfiúnál. Mikor a nő nagy czélt tűz ki maga elébe, erősebb egy férfiúnál az akadályok legyőzésében. De már az után nem kisérjük el a szegény nőt, bolyongani hagyjuk a roppant nehéz, patakmosta utakon. A Pinzariában vagyunk. Nem nagy területen fekszik a telep. Az olvasztó, apénzverde egy kisebb épület, úgy látszik az urnák szánva, ha ki jő, alig egy holdnyi területet foglaltak el. Kemény tűz emésztette a kohókban azokat a vastag fenyőtörzseket. Nem is fűrészelték darabokra, bedugták a végét, s amint hamvadott, nyomták beljebb és beljebb, amig egészen hamuvá lett. A munkások szó nélkül teljesítették kötelességüket. Mindenki a maga helyén, mint valami némák jöttek és mentek. A csendességre ma annál nagyobb okuk volt, mert a létai vár ura a telepen időzött. Számadás napja volt. Slavonkint két ilyen nap szokott lenni. Minden ember számot ad sáfárkodásáról. Az ur aprólékosan megvizsgál mindent , a kohókat, a pénzverdét , meg a készletet érezben. Jelentést tesznek emberei ezeken kívül még a hallott dolgokról is; ha vájjon nem merült-e fel gyanú ? Legérdekesebb ez a kicsi szoba, amelyben jelenleg a létai vár ura ül. Kis fekete asztal, rajta mécses, mely a kis szobát meglehetősen bevilágítja. Ott ül az asztalnál, — előtte nyitott könyvféle. — Buziás János ! kiált az ur. Erre belép a szobába egy fekete marczona alak, megáll az asztal előtt, szó nélkül előtolja tarisznyáját s abból tallérokat kivéve, oda olvassa az urnák kétszáz darabot. — Kétszázból tiz a tied. Mindeniken tul adtál, derék fiú vagy Jankó. No s mi hirt hozol N.Váradról. — Semmit sem hallék uram ! felelt a munkás. János kiment s utána bement a második s a harmadik. A negyedik nem tudott számot adni a reá bizott pénzről. — Elalhattam uram! s ellophatták, mert isten a tanúm, hogy a pénzhez nem nyúltam — Tömlöczbe veled ! S ezzel a számoló kiment. Jól tudta, hogy mi vár reá. Az ilyen emberek nem láttak többet napvilágot . . . Ott volt a börtön is ideiglenesen a meg nem bizható munkásokat ide zárták, aztán innen elvitték őket a létai vár pinczeibe. Az ajtónál azonban, midőn e szerencsétlen férfiú kilépett, egy férfialak állott, mely úgy látszott, hogy reá várakozik. Jóval éjfél után lehetett az idő. Midőn a kiutasított férfiú a fogda felé szándékozott menni, suttogó hangon azt mondá neki az alak: — Jer velem! Az alak nem volt más, mint Iliána. Elvonultak észrevétlenül a fenyvesbe. — Bárki légy! szólt hozzá Iliána, te el vagy veszve! — Igaz az! — Akarsz velem tartani! — Miben ? — Én megmentelek téged! — De hát miért? Mi kötne téged én hozzám ? — Mindent elmondok majd. — Miként menthetnél meg te engem ? Az ur hatalmas, keze messze elér.... — Bármily hatalmas is, hatalmasabbak is vannak nálánál. Az ember gondolkozni kezdett s belátta, hogy igaza van. — Az ur olyan dolgokat mivel, miket neki sem szabad művelni. — Ő pénzt ver .. . tolvaj ... Mind világosabban kezdett látni az ember, akit nevezzünk el Mitrunak. — Igen, szólt végre Mitru, én veled tartok. Iliánát férfiúnak képzelte, mégpedig olyan úriembernek, aki tehet valamit, ha akar. Öltözete nem volt parasztos, s ez Mitruban azt a gondolatot érlelte, hogy hátha valami titkos kémlelődő magasabb helyről kiküldve? (Vége köv.) * * * * * * Pinzaria. (Pénzverde a hesdáti havasban.) Moldovan Gergelytől (Folytatás.) A leány nem kérdezősködött az öregtől, annál többet gondolkozott. Morski, Madeiski, Smolka, Klaics, Exner, Furtmüller, Jacques, Brandis, Doblhammer, Moscon, Reicher, Dumreicher, Poklukar, Lupul, Coronini, Luzzatto, Chlumecky, Dubsky, Sturm, Meznik, Demel, Kathrein, Lorenzoni, Oelz, Millevoi, és Lienbacher. — Póttagokká megválasztattak : Steidl, Pleva, Jazinski, Dzieduszicki, Borelli, Matscheko, Hayden, Posch, Nischelwitzer, Klun, Zolta, Hohenlohe, Burgstaller, Promber, Mathon, Beess, Neuner, Thurnherr, Franceschi és Neumayer. Tisztelgés Berzeviczy államtitkárnál. A főváros középiskoláinak igazgatói, abból azalkalomból, hogy Berzeviczy államtitkár hatásköre a középiskolákra kiterjesztetett, dr. Lutter Nándor főigazgató vezetése alatt szombaton d. e. 11 órakor tisztelegtek az államtitkárnál. A főigazgató annak a reményének adott kifejezést, hogy az államtitkár szélesebb hatáskörében hathatósan fogja előmozdítni a középiskolák ügyét. Berzeviczy válaszában különösen rámutatott azokra a mozgalmakra, amelyek Európaszerte a középiskolák reformja körül megindultak. Ezek elől — mint monda — nem kell kitérni, sőt hozzá kell szólni, vitatni, fejtegetni a kérdést, de azt az alapot, mely az 1883 iki középiskola törvényben van lerakva, meg kell tartani, s ezen kell, — ha szükséges —tovább építeni. Hangsúlyozta, hogy mihelyt fontos teendői megengedik, személyes meggyőződést fog szerezni a fővárosi középiskolák állapotáról, melyeknek már berendezésük és felszerelésüknél fogva is mintául kell szolgálniok az ország többi középiskoláinak. A költségvetést P. K.-nak jelentik Budapestről . Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a költségvetést e hó 25 dike és 30 dika közt fogja a képviselőház elé terjeszteni. A pénzügyi bizottság csak a delegáczió érdemleges tárgyalásainak befejezése után s így csak november közepe táján fog a költségvetéssel foglalkozni. A juriszticium. A képviselőház elé legközelebb terjesztendő igazságszolgáltatási szünidei törvényjavaslat — mint a Jogtudományi Közlöny írja — a mellett, hogy a szünidőt jelenlegi alakjában az első bíróságokra nézve teljesen megszünteti, azon határozmányt is tartalmazni fogja, hogy a felső bíróságoknál a szünidő ezúttal július 1-től aug. 20-ig, vagyis Szent István napig tart. A diplomácziából. (P. K.) Mr. Lascelles, az angol diplomácziai ügyvivő Szófiában, Bukarestbe fog kineveztetni követnek, sir W. A. White helyébe. Lascelles helyét Szófiában mr. Condic Stephen fogja elfoglalni. Sir W. A. White a jövő hét elején Konstantinápolyba utazik és pedig, hogy a vesztegzárt elkerülje, Bulgárián és Kelet-Rumélián keresztül. A képviselőházból. Budapest, okt.tó. A képviselőház ma simán és gyorsan intézte el a napirendet. Megválasztá a tudvalevő bizottságok tagjait s a választás eredménye ki is hirdettetett a mai ülésben, a pótbírákra vonatkozó törvényjavaslat is elfogadtatott harmadszori felolvasásban. Majd a kérvények tárgyalására került a sor, melynek folyamán Vámos előadón kívül Vadnay Károly és Iványi szólaltak fel röviden. A kérvények egyébiránt mindenben a kérvényi bizottság javaslatai szerint intéztettek el Most Tisza Kálmán adta meg a választ Komjáthy Béla interpellációjára a Herberth-ügyben. A miniszterelnök kijelente, hogy ez ügyben törvénysértés nincs s hogy lépések tételét nem látja szükségesnek. Komjáthy szót emelve, mindenek előtt egy nyilatkozatotot tett, melyben múltkori beszédét és intenzióit értelmezte; a miniszterelnök válaszát pedig tárgyalásra kitüzetni kérte; A ház azonban a miniszteri választ, mindkét ellenzék daczára, tudomásul vette. Végül Szemnecz interpellált a népfelkelési törvény végrehajtása iránt. Interpellátióa közöltetik a honvédelmi miniszterrel. Még csak a jövő évi költségvetés beterjesztése alkalmából tart a ház ülést,aztán nov. 27-ig szünetelni fog. A mai ülés az elnök éltetésével ért véget. Bolgár események. A külügyminiszter az orosz ügyvivőnek a vasárnapi eseményekre vonatkozó jegyzékére válaszképen megküldte a belügyminisztérium jelentését a megejtett vizsgálatról. E jelentésből — mondja a miniszter — kitűnik, hogy az esetet senki sem tekintette az ügyvivőség elleni támadásnak. A felelősség a rend pillanatnyi megzavarásáért egyesegyedül a választók azon csoportjára esik, mely a becsületes polgárokat meg akarta gátolni legszentebb jogaik egyikének szabad gyakorlásában. A felelősség annál súlyosabb, mert ez emberek, midőn megtették a kísérletet a zavargások előidézésére, az által véltek megmenekülhetni a választási törvényben előírt büntetés alól, hogy az orosz ügyvivő előtt áldozatok gyanánt tüntessék föl magukat, noha ők voltak az izgatók, és védelmet kértek, mely őket meg nem illette, de amelyet meg sem érdemeltek. A kormány reméli, hogy az ügyvivőség e felvilágosítások után el fogja ismerni a bolgár hatóságok korrekt magatartását ez események folyama alatt, melyeket legelsősorban a bolgár kormány tart sajnálatosaknak. A belügyminisztérium említett jelentése így hangzik: Mintegy 150 választó az orosz ügyvivőség elé ment, hol Nekludov konzul bújtogatta őket, kifejtvén előttük Oroszországnak Bulgária iránti rokonszenvét, óhaját és néze- t teit. Erre a tömeg a választási helyiségbe ment, hol össze akarta törni az urnákat és el akarta kergetni a megalakult választási bizottságot. A többi választók ezt nem engedték, mire néhány pillanatig tartó harcz keletkezett, mint ez a választások napján gyakran és mindenütt előfordul. A harcz azonban nem volt