Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-10-18 / 239. szám

Huszadik évfolyam,219. szám, Kolozsvár, 1886. h­étfő, október 18. Előfizetési dijak: Egész iure......................................................16 frt. Félévre................................................................6 frt. Negyedévre........................................................4 frt. Egy hóra........................................................1 frt 60 kr Mindennapi elárusitásra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive : Egy szám ára 6 kr — A hirlapköz­­vetitő iroda által elküldve 6 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyilt tér sora 25 krajczer. —■ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközépütcsa 4. sz. Elfegjelenik mindennap, vasár­­ás ünnep­napok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött k­öz­lemé­nyek nem közöltétnek. Zászlóbontás. Mikor először volt arról szó, hogy az erdélyrészi magyarság érdekei, s kü­lönösen a magyar kulturális fejlődés ér­dekeinek megvédelmezése czéljából egye­sületté szervezkedjünk, az első tiltakozó szó Brassó városából hangzott fel. A Brassóban élő szász és román elem hangosan tiltakozott ama törekvé­­si irányzat ellen, mely a magyarosodás előmozdítását vette czélba. Azóta az erdélyrészi magyar köz­­művelődési egyesület a nemzet osztat­lan rokonszenve és áldozatkész támoga­tása mellett testet öltött. Ez az egyesü­let aztán megmagyarázta a haza külön ajkú fiainak, hogy az a czél, melynek szolgálatára zászlót bontott, nem veszé­lyezteti a különalkú nemzetiségek érde­keit; megmagyarázta, hogy a magyaro­sodás ügyének előmozdítása nem czéloz­­tatik erőszakos eszközökkel, s hogy az egyesület a magára vállalt nemzeti mis­siónak teljesítése által­­olyan irányzat szolgálatába szegődött, a­mely irányzat nem sért senkit, nem veszélyeztet sem­mit, nem támaszt idegen érdekeket, ha­nem oltalmaz, elősegít olyan általános érdeket, a­melyért a magyar, a szász, az oláh vagy a tót minden féltékenykedés nélkül tehet szolgálatokat. Örömmel tapasztalhattuk, hogy en­nek az egyesületnek működése, törekvé­seinek irányzata a külön­ajkú nemzeti­ségek által ma már más szempontokból­­ ítéltetik meg, mint az alakulás első kor­szakában. Tényekből lehetett meggyőződnie mindenkinek arról, hogy a kultúregylet nem azért létesült, hogy ellentéteket tá­­maszszon a haza különalkú nemzetisé­gei között, hanem alakult azért, hogy az érdekellentéteket kiegyenlítse, a ha­zafiasság érzetét meggyökereztesse, s vé­delmezze azt, a mi hazai, a mi mind­nyájunké azok ellen, a­kik ezt veszé­lyeztetik. A hazai ipar védelme czéljából meg­indított küzdelem, s az az önzetlen és példátlan buzgóság, mely épen ezen egyesület kebelében, indulva meg ma már országos mozgalom képében jelentkezik,­­ bizalmat keltett fel még azon kö­rökben is, a­melyekben egyesületünk czélzatai állandóan perhorreskáltattak. Ha üdvös akcziót vártak ettől a ne­mes egyesülettől, akkor be kell ismer­nie mindenkinek, hogy az akc­ió ma már létezik nemcsak, hanem annak jótétemé­nyei és áldása is biztosítva van. A mily mértékben kereste fel egye­sületünk hazafias buzgalma a haza la­kosainak veszélyeztetett érdekeit, mily mértékben igyekezett az eszközöket fel­találni és alkalmazni, és oly mértékben nyerte meg a bizalmat a maga nemes törekvései számára még azon körökben is, a­melyekben már a szervezkedés el­ső híre is kínos visszatetszést keltett. A kultúregylet akc­iójának most már áldásai is bekövetkezvén, örömmel tapasz­talhatjuk, hogy a féltékenykedés vele szem­ben szünőfélben van, már maga az az ered­mény, hogy a hazafias törekvés a külön ajkú nemzetiségek által ma már nem tekintetik olyan kárhoztatandónak, a­melylyel szemben védekezésre lenne szük­ség — igazolja legjobban, hogy erre az egyesületre nem csak a magyaroknak, hanem a külön ajku nemzetiségeknek is szükségük van. Erről meggyőzhetett az a fényes ünnepély is, mely tegnap Brassó városá­ban — az első tiltakozó hang szülőhe­lyén — lefolyt. A kulturegylet brassói fiókja ugyan­is tegnap tartotta meg első közgyűlését olyan impozáns részvét mellett, mely e város falai között csak a legkivételesebb alkalmakkor szokott jelentkezni. Az az ódon terem, melyben a köz­gyűlés oly óriási részvét és lelkesedés közepette megtartatott, Brassónak egyik nevezetessége. Századokon keresztül ab­ban tanácskoztak szász polgártársaink a maguk ügyei felett, s a­mit csak egy évvel ezelőtt is alig lehetett elgondolni: tegnap ugyan­abba a terembe büszkén vonultak be a kulturegylet zászlója kö­rül összesereglett polgárok, s tanácskoz­tak a magyar kultúra nagy érdekeinek közös oltalmazásáról. A terem ajtait kész­séggel nyitották meg szász polgártársaink a magyar kulturális fejlődés zászlóvivői és lelkes bajnokai előtt, s a­mily haza­fias készséggel ezt megtették bizonyára épp oly bizalommal tekintenek ama tö­rekvések sikere elé is, a­mely egyen­lően biztosít előnyöket a haza minden fiára. Örvendetes és nagy jelentőségű ez a mozzanat egyesületünk eddigi történe­tében. Mi nem akarjuk egyszerűen udva­riassági cselekedet­számba venni azt a magatartást, mely e jelentős ünnepély alkalmával a vendégekkel szemben kö­ve­ttetett, a mi szemünk előtt ez a tény azt a bizalmat jelképezi, melyet egyesü­letünk eddigi akc­iója felébresztett ama körökben is, a­hol eddig nemcsak idegen­kedéssel, hanem legtöbb esetben ellensé­ges magatartással találkoztunk. A zászlóbontás a haza legkeletibb határ­pontján fényes eredménynyel járt. A kibontott zászló hódítást tett. A ha­­zafiság szelleme diadalt ült. Brassó vá­ros polgársága ezúttal fényesen megczá­­folta azt a vélelmet, mely az első tilta­kozásban nyert kifejezést, s ma ez a zászló, mely a magyar kultúra és a ha­­zafiság szent érdekeit hirdeti a haza e végpontján, mint ügyünk symbolum­a , biz­tosítéka egyúttal törekvéseink sikerei­nek is. Szeretjük hinni, hogy a brassói fiók­egylet közgyűlésén uralkodott lelkes és hazafias szellem bódításainak hálózatába — idővel ily példaadás mellett — azo­kat az elemeket is bevonja, a­melyek ma még bizonyos féltékenységgel óvják a ma­guk érdekeiket a kulturegylet részéről „fenyegető veszedelmek“ ellen. —n. A közös­ ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjaivá a képviselőház ok­tóber 16 iki ülésén megválasztottak : Andaházy Pál, Andrássy Tivadar gróf, Apponyi Albert gr., Ábrányi Kornél, Bauszuern Guido, Bárczay Ödön, Ben­tt­e Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gr., Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Cser­na­tony Lajos, Dániel Ernő, Fáik Miksa, Gáli József, Grünw­ald Béla, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Kegle­vi­chh István gróf, Kr­esz­tics György, Kubinyi Árpád, Latinovics Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perén­yi Péter dr., Pr­i­­­e­s­z­k­y Tádé, Rakovszky István, Sza­lay Ödön, Szerb György, Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Tisza Lajos gr., V­u­kö­ti­novi­ch Lajos, Wahrmann Mór, Wo­­diáner Albert br., Zichy Jenő gr., Z­m­a­­jics Bertalan, br., póttagok: Dege­n Gusz­táv, F­a­c­k­h Károly, Szákovics Milán, Nei­­szidler Károly, Rakovszky Géza, Ras­sics Szaniszló, Szirmai Pál, Teleki Do­mokos gr., Török József gr., Visi Imre. A közösügyi költségek irányában kikül­dött országos bizottság tagjaivá lettek: Bán­­ffy Béla gr., Fáik Miksa, Gaál Jenő (pécs­kai), Hegedűs Sándor, Horánszky Nán­dor, Láng Lajos, Széll Kálmán, Szon­­t­á­g­h Pál, V­i­z­s­o­l­y­i Gusztáv, V­u­k­o­t­i­n­o­­v­i­ch Lajos. Az osztrák képviselőhöz szombaton este tartott ülésében megválasztotta a quota­ depu­­tatió és a delegatió tagjait. A quota deputatióba megválasztottak: Czerkowski, Jaworski, Kaizl, Lichtenstein, Lu­pul, Mattusch, Menger, Plener, Poknikar és Sturm. A delegatió tagjainak választásánál a csehországi képviselők részéről 83 szavazó­lap adatott be. Ezek közül 28 (németeké) üres volt. A delegatió tagjaivá megválasztatttak: Adamek, Deym, Gregr, Illawka, Maltásch, Nad­­herny, Rieger, Schindler, Slavik, Zacek, Chrza­­novsky, Czajkowski, Czerkawski, Hausnes, Ja­ _ TÁRCZA.__ Megtagadlak. Megtagadlak, a ki hinni megtanitál, Megtagadlak, a ki elveved hitem. Elesküszöm én az édes óra üdvét, Melynek lágy ölébe’ boldog volt szivem. Zúgó haragomnak szertelen viharja Emlékezeted is összetépte már, Homlokomra gyűlő fájdalom borúja Kizajongott szivem sk­ölébe száll. Tőled elszakadva mindent elszakítok Mihez itt a földön fűz csaló remény, — Életemnek álma messze-messze foszlik Hervadt ifjúságom elborúlt egén. De ha az öröklét véled összehozhat, Fáradt szellemed, ha megtalálhatom ; Akkor én kitárom földi szenvedésem S megriad szavára dg — csillaghalom ! ! Ott ha szellemajkad halkkal felrebeghet És enyém lehetsz egy néma perezre még, Bűnbánó szivednek omló könypatakja Bűnöd ha lemossa — s megtisztít az ég . Újra felszakadhat lelkem siri mélye, Újra kezdhetem a földi szenvedést. Egy örök világot átbolyongok érted — 8 öröküdvöm lesz a pereznyi szívverés. Ivánffi Jenő Hosszas hallgatás után kérdé: — Öreg, messze van ide az a Pinzaria. — Némely embernek közel van, másnak pedig felette messze. — Értelek! ismerni kell az utat. — Egy van, jó leány. — Nem tudnál-e te valamit nekem a helyről elmesélni. — Nem leányom! esküm tartja róla nem beszélni. — Öreg, én nyugodni szeretnék! — Azt megteheted, hogy ha nyugodt a lelked ... itt hagylak ... be se zárlak, h úgy se tudnál a várfalakon keresztül repülni. Jó éjt leányom! — Jó éjszakát ! Mikor az öreg betette az ajtót, Iliána gyorsan kinyitotta az ablakot s kinézett a lin­­zam­a­­ felé. Valóban felette világosság volt. — Ott lesznek mindnyájan! Jól megjegyezte magának az irányt. Aztán levetette paraszt női ruháját s fel­vett magára férfi ruhát, a­mi bőviben volt minden fajtából. Kiosont a szobából s a száz lépcsőt le­felé alig egy percz alatt tette meg a nélkül, hogy egy szikra fáradtságot érzett volna. Ismerte már jól a helyet. Miklóssal meg­tette volt ma is ezt a­ utat. Nem is a kapunak tartott, azon úgysem mehetett volna ki, hanem annak a titkos ajtónak, melyen Miklóssal tűn­tek volt el az első éjjelen. Mikor e titkos ajtóhoz ért, megnyomott egy rugót; az ajtó­tábla fölpattant é­s a sza­badban volt. Megkerülte a várat s a torony alá ért ; ide jött azért, nehogy irányt ve­szítsen. Erősebb volt Iliána e perezben egy fér­fiúnál. Mikor a nő nagy czélt tűz ki maga elébe, erősebb egy férfiúnál az akadályok le­győzésében. De már az után nem kisérjük el a sze­gény nőt, bolyongani hagyjuk a roppant nehéz, patakmosta utakon. A Pinzariában vagyunk. Nem nagy terü­leten fekszik a telep. Az olvasztó, a­­pénzver­de­­ egy kisebb épület, úgy látszik az urnák szánva, ha ki jő,­ alig egy holdnyi területet foglaltak el. Kemény tűz emésztette a kohókban azo­kat a vastag fenyő­törzseket. Nem is fűrészel­ték darabokra, bedugták a végét, s a­mint hamvadott, nyomták beljebb és beljebb, a­mig egészen hamuvá lett. A munkások szó nélkül teljesítették kö­telességüket. Mindenki a maga helyén, mint va­lami némák jöttek és mentek. A csendességre ma annál nagyobb okuk volt, mert a létai vár ura a telepen időzött. Számadás napja volt. Slavonkint két ilyen nap szokott lenni. Minden ember számot ad sáfárkodásáról. Az ur aprólékosan megvizsgál mindent , a kohókat, a pénzverdét , meg a kész­letet érezben. Jelentést tesznek emberei eze­ken kívül még a hallott dolgokról is; ha váj­jon nem merült-e fel gyanú ? Legérdekesebb ez a kicsi szoba, a­mely­ben jelenleg a létai vár ura ül. Kis fekete asz­tal, rajta mécses, mely a kis szobát meglehe­tősen bevilágítja. Ott ül az asztalnál, — előtte nyitott könyvféle. — Buziás János ! kiált az ur. Erre belép a szobába egy fekete marczo­­na alak, megáll az asztal előtt, szó nélkül elő­tolja tarisznyáját s abból tallérokat kivéve, oda olvassa az urnák kétszáz darabot. — Kétszázból tiz a tied. Mindeniken tul adtál, derék fiú vagy Jankó. No s mi hirt hozol N.­Váradról. — Semmit sem hallék uram ! felelt a munkás. János kiment s utána bement a má­sodik s a harmadik. A negyedik nem tudott számot adni a reá bizott pénzről. — Elalhattam uram! s ellophatták, mert isten a tanúm, hogy a pénzhez nem nyúltam — Tömlöczbe veled ! S ezzel a számoló kiment. Jól tudta, hogy mi vár reá. Az ilyen emberek nem láttak töb­bet napvilágot . . . Ott volt a börtön is ideigle­nesen a meg nem bizható munkásokat ide zár­ták, aztán innen elvitték őket a létai vár pin­­czeibe. Az ajtónál azonban, midőn e szerencsét­len férfiú kilépett, egy férfi­alak állott, mely úgy látszott, hogy reá várakozik. Jóval éjfél után lehetett az idő. Midőn a kiutasított férfiú a fogda felé szándékozott menni, suttogó hangon azt mon­­dá neki az alak: — Jer velem! Az alak nem volt más, mint Iliána. Elvonultak észrevétlenül a fenyvesbe. — Bárki légy! szólt hozzá Iliána, te el vagy veszve! — Igaz az! — Akarsz velem tartani! — Miben ? — Én megmentelek téged! — De hát miért? Mi kötne téged én hozzám ? — Mindent elmondok majd. — Miként menthetnél meg te engem ? Az ur hatalmas, keze messze elér.... — Bármily hatalmas is, hatalmasabbak is vannak nálánál. Az ember gondolkozni kezdett s belátta, hogy igaza van. — Az ur olyan dolgokat mivel, miket neki sem szabad művelni. — Ő pénzt ver .. . tolvaj ... Mind világosabban kezdett látni az em­ber, a­kit nevezzünk el Mitrunak. — Igen, szólt végre Mitru, én veled tartok. Iliánát férfiúnak képzelte, mégpedig olyan úri­embernek, a­ki tehet valamit, ha akar. Öltözete nem volt parasztos, s ez Mitruban azt a gondolatot érlelte, hogy hátha valami titkos kémlelődő magasabb helyről kiküldve? (Vége köv.) * * * * * * Pinzaria. (Pénzverde a hesdáti havasban.) Moldovan Gergelytől (Folytatás.) A leány nem kérdezősködött az öregtől, annál többet gondolkozott. Morski, Madeiski, Smolka, Klaics, Exner, Furt­­müller, Jacques, Brandis, Doblhammer, Moscon, Reicher, Dumreicher, Poklukar, Lupul, Coroni­­ni, Luzzatto, Chlumecky, Dubsky, Sturm, Mez­­nik, Demel, Kathrein, Lorenzoni, Oelz, Millevoi, és Lienbacher. — Póttagokká megválasztattak : Steidl, Pleva, Jazinski, Dzieduszicki, Borelli, Matscheko, Hayden, Posch, Nischelwitzer, Klun, Zolta, Hohenlohe, Burgstaller, Promber, Mathon, Beess, Neuner, Thurnherr, Franceschi és Neu­­mayer. Tisztelgés Berzeviczy államtitkárnál. A főváros középiskoláinak igazgatói, abból az­­al­kalomból, hogy Berzeviczy államtitkár hatás­köre a középiskolákra kiterjesztetett, dr. Lut­ter Nándor főigazgató vezetése alatt szomba­ton d. e. 11 órakor tisztelegtek az államtit­kárnál. A főigazgató annak a reményének adott­­ kifejezést, hogy az államtitkár szélesebb hatás­körében hathatósan fogja előmozdítni a közép­iskolák ügyét. Berzeviczy válaszában kü­lönösen rámutatott azokra a mozgalmakra, a­melyek Európaszerte a középiskolák reformja körül megindultak. Ezek elől — mint monda — nem kell kitérni, sőt hozzá kell szólni, vi­tatni, fejtegetni a kérdést, de azt az alapot, mely az 1883 iki középiskola törvényben van lerakva, meg kell tartani, s ezen kell, — ha szükséges —tovább építeni. Hangsúlyozta, hogy mihelyt fontos teendői megengedik, személyes meggyőződést fog szerezni a fővárosi középis­­kolák állapotáról, melyeknek már berende­zésük és felszerelésüknél fogva is mintául kell szolgálniok az ország többi középisko­­láinak. A költségvetés­t P. K.-nak jelentik Bu­dapestről . Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a költségvetést e hó 25 dike és 30 dika közt fogja a képviselőház elé terjeszteni. A pénz­ügyi bizottság csak a delegáczió érdemleges tárgyalásainak befejezése után s így csak no­vember közepe táján fog a költségvetéssel fog­lalkozni. A jurisztic­ium. A képviselőház elé leg­közelebb terjesztendő igazságszolgáltatási szün­idei törvényjavaslat — mint a Jogtudományi Közlöny írja — a mellett, hogy a szünidőt je­lenlegi alakjában az első bíróságokra nézve tel­jesen megszünteti, azon határozmányt is tar­talmazni fogja, hogy a felső bíróságoknál a szünidő ezúttal július 1-től aug. 20-ig, vagyis Szent István napig tart. A diplomácziából. (P. K.) Mr. Lascelles, az angol diplomácziai ügyvivő Szófiában, Bu­karestbe fog kineveztetni követnek, sir W. A. White helyébe. Lascelles helyét Szófiában mr. Condic Stephen fogja elfoglalni. Sir W. A. Whi­te a jövő hét elején Konstantinápolyba utazik és pedig, hogy a vesztegzárt elkerülje, Bulgá­rián és Kelet-Rumélián keresztül. A képviselőházból. Budapest, okt.­tó. A képviselőház ma simán és gyorsan in­tézte el a napirendet. Megválasztá a tudvalevő bizottságok tag­jait s a választás eredménye ki is hirdettetett a mai ülésben, a pótbírákra vonatkozó tör­vényjavaslat is elfogadtatott harmadszori felol­vasásban. Majd a kérvények tárgyalására került a sor, melynek folyamán Vámos előadón kívül Vadnay Károly és Iványi szólaltak fel rö­viden. A kérvények egyébiránt mindenben a kérvényi bizottság javaslatai szerint intéztet­­tek el Most Tisza Kálmán adta meg a választ Komjáthy Béla interpellációjára a H­er­be­rth-ügyben. A miniszterelnök kijelente, hogy ez ügyben törvénysértés nincs s hogy lé­pések tételét nem látja szükségesnek. Kom­játhy szót emelve, mindenek előtt egy nyilat­­kozatotot tett, melyben múltkori beszédét és intenzióit értelmezte; a miniszterelnök válaszát pedig tárgyalásra kitüzetni kérte; A ház azon­ban a miniszteri választ, mindkét ellenzék da­czára, tudomásul vette. Végül Szemnecz interpellált a népfel­­kelési törvény végrehajtása iránt. Interpellátió­­­­­a közöltetik a honvédelmi miniszterrel. Még csak a jövő évi költségvetés beter­jesztése alkalmából tart a ház ülést,aztán nov. 27-ig szünetelni fog. A mai ülés az elnök éltetésével ért véget. Bolgár események. A külügyminiszter az orosz ügyvivőnek a vasárnapi eseményekre vonatkozó jegyzékére válaszképen megküldte a belügyminisztérium jelentését a megejtett vizsgálatról. E jelentés­ből — mondja a miniszter — kitűnik, hogy az esetet senki sem tekintette az ügyvivőség elleni támadásnak. A felelősség a rend pilla­natnyi megzavarásáért egyesegyedül a válasz­tók azon csoportjára esik, mely a becsületes polgárokat meg akarta gátolni legszentebb jo­gaik egyikének szabad gyakorlásában. A fele­lősség annál súlyosabb, mert ez emberek, mi­dőn megtették a kísérletet a zavargások elő­idézésére, az által véltek megmenekülhetni a választási törvényben előírt büntetés alól, hogy az orosz ügyvivő előtt áldozatok gyanánt tün­tessék föl magukat, noha ők voltak az izga­tók, és védelmet kértek, mely őket meg nem illette, de a­melyet meg sem érdemeltek. A kormány reméli, hogy az ügyvivőség e felvilá­gosítások után el fogja ismerni a bolgár ható­ságok korrekt magatartását ez események fo­lyama alatt, melyeket legelső­sorban a bolgár kormány tart sajnálatosaknak. A belügyminisztérium említett jelentése így hangzik: Mintegy 150 választó az orosz ügyvivőség elé ment, hol Nekludov konzul búj­­­togatta őket, kifejtvén előttük Oroszországnak Bulgária iránti rokonszenvét, óhaját és néze- t teit. Erre a tömeg a választási helyiségbe ment, hol össze akarta törni az urnákat és el akar­ta kergetni a megalakult választási bizott­ságot. A többi választók ezt nem engedték, mi­re néhány pillanatig tartó harcz keletkezett, mint ez a választások napján gyakran és min­denütt előfordul. A harcz azonban nem volt

Next