Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-02-14 / 39. szám
III-ik. évfolyam 1889. Szerkesztő-iroda: 'OTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ 4 lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK RÉM ADATRAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnepes vasárnapok kivételével. ,névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek 39. szám. HOGY MIRŐL VAN SZÓ. Kolozsvár, febr. 13. A vitatott szakaszokban tehát a következő változtatások történnek: A 14. §-ba ugyanazon szöveg vétetik be, melyet a kívánt 1868. 11 § tartalmaz. Szó szerint ugyanazon garanczia. J Tán nem volt szerencsés a 14. § szövekezése. Azonban kétségtelenül azt szándékolta, ami ma világosabban kifejeztetik. Erre egyebek közt az is bizonyosság, hogy az osztrákok is, kik keresztül vitték a törvényt, nem láttak egyéb szándékot benne és ma is az általuk elfogadott szöveget nem látják felcserélendőnek a magyar országgyűlés által elfogadandóval, nem találván különbséget a kettő között. A felelős magyar kormány a korona tudtával való nyilatkozatot volt teendő, hogy azt nem szándékozik senki, másképen értelmezni, mint a régit. A hadsereg megajánlásának joga 10 évről tíz évre a nemzet kezébe tétetik. Ám az érzékenység, mely ek körül feltámadt, hazafias indokokon látsszék alapulónak. A nemzet óvni látszott alkotmányát — féltékenyen még a szavakra is. E féltékenység nyilvánult magában a szabadelvű pártban. Hangot is nyert a párt-conferencziában úgy, mint a Házban A kormány respektálta és ma visszaállíttatik a régi, jobbnak tartott szöveg. A másik (a 25-ik) szakaszra nézve valóban lényeges kedvezmények adattak. A § szövege mellé egy határozati javaslatra kimondták, hogy a német nyelvnek a hadsereg vezényletének egységéhez szükséges mérvű tudás a magyar államnyelv használata mellett a biztosíttatik a tiszti vizsgáknál. Elméleti tárgyakból tehet vizsgát a ki akar e nyelven. A vizsgáló bizottságokba magyar tiszt alkalmaztatik. A tankönyvek magyar nyelven lesznek szerkesztve. A vizsgálatok anyaga megkevesbíttetik. Mindez történik úgy, hogy kinek jogköre se csorbíttassék: a korona azon jogának érvényben tartásával, hogy a hadsereg vezényletének kérdésében szabadon intézkedhessek. Kinek volna oka most elvitatni valamely jogot a legjobb királytól? Tehát a pártnak, mely aggodalmaskodott; a félrevezetett közvéleménynek, melyet megzavartak nyugodalmában; vizsgálati nyelv kérdésében pedig a mindenekfelett való érdeknek, nemzetiségünk érdekeinek szolgálat tétetett. A hadseregbe bevitetett hivatalosan is a magyar szó. Maga a király nyitotta meg az utat . . . S most ? Az következik-e most, hogy az ellenzék így szóljon: „mind mi magyarok vívtunk egy harczot, melyben senki se vesztett és a nemzet nyert, hát közösen nyugodjunk meg, örvendezvén az eredményen? .. . Nem ez. Hanem az következik,hogy a mi ellenzékünk tovább izgat a kormány ellen. Mert neki nem az a fontos, hogy jó vagy nem jó valamely törvény. Az a kérdés, vajjon sikerült-e egy hecc, vagy nem sikerült. Érezzük, hogy ez a vád súlyos. Sietünk a bizonyításával. Az ellenzék egyik vezérlapja, az „Egyetértés“, ma szóról-szóra így ír: „A véderőjavaslat §-ainak fogató elemzésével szőrszálbafoglalkozik a párt és kormányelnök. A betűkön akarnak változtatni. Azt hiszik, az ország közvéleménye is oly kicsinyes, mint ők maguk s a lélekölő betűkbe kapaszkodik. A 14. §-nál kimondják, hogy a törvény csak 10 esztendőre érvényes . . De nem ez a kérdés. Az a szó, lemond-e Tisza?“ Tehát az ellenzék főlapjának semmi a „betű“. Ők zúgtak a betűért, mely a 14. §-ban nem szóról-szóra azt mondja, amit a 11. § mondott. Ők e betűkért felzaklatták az országot. Ők kigyüjtötték kövekkel,dorongokkal az utczára a népet. Ők izgatták gyűléseken. Ők verték fel választókerületenként azzal a hírrel, hogy veszélyben az alkotmány. Ők meggátoltak minden ellenvéleményt. Ők lehurrogatták a ki bizonyítani akarta, hogy a betű nem lényeges — csak az értelem. Ők hazaárulóknak nevezték, aki az értelmet ugyan azonosnak tartotta a régi szöveggel. És most ők így szólnak: „Azt hisszük, hogy az ország közvéleménye a lélekölő betükbe kapaszkodik?“ A fő az, hogy marad-e Tisza, vagy megy! Ha ez nem komédia a hazafiasság ürügye alatt, hát akkor mi a komédia? A 25. §-ról így szól: „A 25. §-nál szabatosabban akarják megírni a rozati javaslatot. Mintha ma már hazáerről volna szó?“ Hát miről van szó? Arról, hogy ki van a kormányon. Ez leplezetlen kimondása annak, hogy a hazafias czélzatoktól minél távolabb áll az ellenzék, hanem pártczéljai vannak. Ez cinikus bevallása annak, hogy a jelszavak, melyeket a közönség közé dobott, hamisak voltak. Hogy nem azért küzdött, amiért hirdette; nem az alkotmányt védte, nem a magyar nyelv jogait kívánta erősíteni , hanem heccet folytatott a kormány ellen. Tehát pártczélok voltak azok, amiknek a közönség felült. És akik igazán tettek a nemzet érdekében, a magyar nyelv érdekében, akik igazán javítani, engedményeket nyerni óhajtottak — azokat egyáltalán nem az ellenzéken kell keresni. Ez a tanulság. A harczban nyertes a nemzet. (Budapest, febr. 12) A szabadelvű párt értekezlete. A táviratilag már ismertetett értekezletről a “Nemzet“ a következő rövid tudósítást hozza : A szabadelvű párt mai értekezlete a leglátogatottabb értekezlet volt, melyet e párt hosszú évek óta tartott. A club tagjai szinte teljes számban megjelentek s az értekezlet egész folyama alatt állandó érdeklődés és feszült figyelem nyilvánult. A párt bizalma és ragaszkodása a kormány iránt osztatlanul lelkesen s ellentmondás nélkül nyert kifejezést ez értekezleten, melyen a kormányelnök indítványai egyhangú helyeslésre találtak s úgy a 14. §. módosítására, mint a tiszti vizsgálatok nyelvére vonatkozó javaslatok megnyerték az összes jelenvoltak hozzájárulását. A pártértekezletről az „Országgyűlési Értesítő“ a következő hivatalos közlést tartalmazza. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vargics Imre elnök megnyitván, Tisza Kálmán minszterelnök kijelentette, hogy bár meg van győződve, hogy az alkotmányi biztosíték a véderőről szóló törvényjavaslat 14. § ának régi szövegében világosan megvan, de a párt kebelében fölmerült alkotmányi scrupulusokra való tekintetből nem fogja elleni, hogy a 14. § ban világosan kimondassák, hogy a megállapított újoncz létszám 10 évre érvényes. Az értekezlet a miniszterelnök e kijelentését egyhangúlag helyesléssel fogadta. A 25 ik szakaszszal kapcsolatos határozati javaslattal szemben Gajári Ödön más szöveget hoz javaslatba, mely a német nyelv szükséges mérvű tudásának biztosítása mellett, a magyar államnyelvnek, illetőleg a horvát hivatalos nyelvnek a vizsgákon való használására nézve megnyugtató biztosítékot foglalna magában. E határozati javaslat a kormány részéről elfogadtatván, azt az értekezlet egyhangúlag magáévá tette. Ezután megkezdetett a részletes tárgyalás folytatása. A 68. szakasznál a jogügyi bizottság javaslata (a bíróságok illetékessége) fogadtatott el, a 72. §-nál pedig kimondatott, hogy az 1865-ki korosztály behívása mellőztetni fog. A mai tárgyalás a 79. § elfogadásával végződött. Ezzel a tárgyalás folytatása a közelebbi értekezletre halasztatván, a tanácskozás véget ért. Kolozsvárit, csütörtök, február 14. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Esés 5 évre..........................1« frt. Kél évre................................8 írt. Negyedévre............................4 írt. Égy harm............................1 frt 80 kr Egy számára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. Fogadtatások a királynál. Budapest, febr. 13. Ő Felsége a király ma délután egy órakor fogadta a főrendiház és a képviselőház elnökségeit, mely alkalommal a főrendiház nevében Szlávy József koronaőr alelnök, a képviselőház nevében Péchy Tamás elnök adott kifejezést az országgyűlés két háza mély részvétének a király és a haza gyászában. Ő Felsége válasza a főrendiház alelnökéhez következőleg hangzott: Legbensőbb köszönettel fogadom a főrendi háznak őszinte részvétérzelmeit, melyeket Ön imént kifejezett. Fájdalommal telt szivem csakis a Mindenhatóba vetett bizalmam, imádott Hitvesem a Királyné részéről tapasztalt erős támasz s népem szives és valóban megható részvéte által találhat vigaszt s ujabbi erőt fejedelmi kötelmeim teljesítésére. Reményiem és elvárom, hogy feladatomat Magyarországom főrendei, hagyományos hűséggel ezentúl is könnyíteni és szándékaim valósítását a Monarchia érdekében jövőre is támogatni fogják. Ő Felsége a képviselőház elnökének így válaszolt: Mélyen meghatva még azon súlyos csapástól, mely atyai szivemet és a Monarchiát érte, őszintén köszönöm a képviselőház szives részvétének tolmácsolását. Isten segítségével nem fogok lankadni kötelmeim teljesítésében és elvárom, hogy kedvelt Magyarországom képviselőháza is e válságos időben, a helyzet követelményeinek megfelelő bölcs és higgadt felfogással támogatni fogja szándékaimat és kormányomat, mely teljes bizalmamat bírja, mindnyájunk közös érdekében, a haza s a monarchia javára. Az országgyűlés két házának elnökségei után ő Felsége a főváros küldöttségét fogadta, melynek tagjai voltak, Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek. A főváros főpolgármestere üdvözletére a felség következőleg válaszolt: Őszinte köszönettel fogadom a főváros lakossága meleg részvétének Önök által tolmácsolt nyilvánítását és reménylem, hogy e gyászos hetekben, melyeket Én és a Királyné itt tölteni szándékozunk, fájdalmunk enyhítésére a főváros, magatartása által tanúsítani fogja mindenkori hű ragaszkodását. * Ő Felsége, Szlávy József koronaőrtől, igen kegyesen kérdezősködött a beteg Vay Miklós báró főrendiházi elnök egészségi állapota felőle megbízta Szlávyt, hogy részvétét és üdvözletét adja át Vay Miklós bárónak. A király végül ama reményének és bizalmának adott kifejezést, hogy zavargások nem fognak ismétlődni. Emke választmányi gyűlése, Kolozsvár, febr. 14. A f. hó 12-én szokott érdeklődéssel gr. Bethlen Gábor elnök vezetése alatt megtartott gyűlés lefolyása következő: Elnök a gyűlést megnyitván, könyekig megható szavakkal emlékszik meg az országot és nemzetet ért rettentő csapásról, Rudolf magyar trónörökös elhunytéról. Jelenti, hogy a direktórium sietett Horváth Gyula alelnök által kifejezni a nemzeti társadalom gyászát, koszorúnak a ravatalra helyezésével. Horváth Gyula jelentése szerint a méltó pompás gyopárkoszorú illő helyen kellemes benyomást tett. Elnök indítványozza, hogy választmány tegye magáévá a direktórium intézkedését és azonfelül mély gyászát jegyzőkönyvileg örökítse meg. Egyhangúlag elfogadtatott. A titkári irodáról szóló havi jelentésből kiemeljük különösen, hogy a vármegyékhez intézett felhívásokra Tolna vármegye alapító lett, Zemplén és Bars vármegyék utasították az alispánt és szolgabirákat gyűjtésre. Bács-Bodrog megye 793 frt 78 krt gyűjtött a lobogóalapra; Győr sz. kir. város 500 frttal örökítő tag lett. A megyei választmánykő működéséből különösen nagy küküllő- és maros-tordamegyei választmányok emelendők ki a lefolyt hóban. Ott Horváth László kir. tanfelügyelő, elnök, a választmány lelke, itt Nagy Sándor pénztáros, ki 1888-ban közel 2000 forintot szedett be. — A róm. kath. és mit. püspökökhez a folyó évi segélyek elküldettek, a ref. püspökkel f. hó 14 én iratik alá a közjegyzői szerződés. — A titkári irodában hátralékos ügydarab nincs. Mert a Lajos főpénztáros jelenti, hogy január hóban 8105 frt 65 kr érkezett be s ezzel a készpénz vagyon 373.925 frt 16 krra emelkedett. Jelenti, hogy a Szőcs Géza és Gámán Zsigmond számvizsgálók által jóváhagyott vagyonkimutatás alapján a pénztár átvétele jan. 12-én megtörtént. Id. Gáspár János és Nagy László kiküldöttek a vagyonnak rendben létét aláírásukkal igazolják. Következett az 1888. évről szóló hitelesített zárszámadások bemutatása Merza Lajos főpénztáros részéről ; e szerint az Emke készpénz és várandó vagyona együttvéve összesen 522.800 frt 96 fr, vagyis decz. 31-én A KOLOZSVÁR TÁRCZAJA. A furcsa társulat. Irta DANCOURT MÓR. A szabadító testvérek. CésanDe barátom kedves ember, kitűnő társalgó és nyájas modorú. Hanem azt nem szereti, hogy felebarátja gyötörje. És ebben bizony igaza van, mert semmi 810C8 kellemetlenebb annál, mint a mások botorságait szenvedni. A napokban találkoztam ezzel a barátommal. Ragyogott az arcza. Alig hogy engem észre vett, roppant megelégedett mozdulatokkal közeledett felém. _ Hallod-e! — szólt hozzám — nagyszerű eszmém támadt. Társulatot alapítok.Oh! de milyen derék és hasznos társulatot... szilárd, okos barátok, barátainkból létesítem. Te is benne leszel, te is az vagy! — Halljuk azt a te eszmédet! — válaszoltam nyugodtan, meg lévén győződve arról, hogy valamely komoly dolog és eredetiség lesz előterjesztésében. Ekkor, Cézanne barátom, miután szivarral megkínált, így kezdte meg: Az embergyötrő ember leirása. Vannak a földön emberek, akiknek úgy látszik az a hivatásuk, hogy untassanak másokat, vagy hogy erősebb kifejezéssel éljünk, meggyötörjék embertársaikat. Az ily embergyötrő az életben mindenütt található. Ha itt elmenekülsz előle, ott ismét reá akadsz. Ő a modern hydra, százezer fejjel, melyek mindegyre kinőnek. Lássuk mindenekelőtt azokat a helyeket, melyeken jelenléte a legtermészetesebbnek látszik : Az utczán, íme itt van. Meglátott. Mindig meglát. Közeledik hozzád érzelemteljesen megrázza és három perczig szorongatja kezeidet, beszél arról, hogy milyen időjárás van, arról a kutyáról, amelyik ellépked, a Boulanger megválasztatásáról, melyet már elfelejtettek, valamelyik parliamenti szónok ismert beszédéről, kérdezősködik egészségedről, amely nagyon kevéssé érdekli, a feleséged egészségi állapotáról, ami nem nagyon érdekli, gyermekeid hogylétéről, ami egyáltalán nem érdekli. Hiában van neked sürgős találkozói, amelyre sietsz, az embergyötrő utadat állja. Meg kell őt hallgatnod. Hasztalan topogsz. Hiában nézed órádat. Hasztalan vetsz kétségbeesett pillantásokat egyik barátod felé, aki épen a másik járdán megy. Barátod azt hiszi, hogy fontos beszélgetni valód van s kíméletesen távozik, ott hagyván téged kétségbeesésben az embergyötrő előtt. Semmi lehetőség sincs arra, hogy a láncztól erőszakkal megszabadulál. Mert kínzód gyakran udvariasságra kényszerit . . . vagy fehér hajszálai által, vagy valamely régebben tett szolgálat fejében, vagy bizonyos családi és összeköttetési érdek okáért. A salonban. Kikerülhetetlen. Lerázhatatlan. Az embergyötrő valamelyik szegletbe von, oda beszorít. Hallani fogsz ott egész sereg történetet, melyeket jobban ismersz, mint ő maga. Vigyázz. Belekapaszkodik frakkod gombjába, megforgatja melltűdet és veszedelmes mértékben játszik az oralánczodon függő aprósággal, a melyet kedves kéz ajándékozott neked. Mellényed szabása, czipőid fénye, gallérod keménysége, mind megannyi ürügyek előtte jelentéktelen, gyors, kapkodó, ölő beszélgetésekre, melyeket megsemmisülve, elgyötörve, szótlanul tűrsz. A szinMzban. — Engedje meg bnátom, hogy átadjam önnek helyemet. Nagyot alkalmas. . . — De kérem . . . — Nem! nem! fogadja csak el. Én is nézem a darabot! Fellélegzelsz, mikor elfogadod helyét. Azt hiszed, hogy nem lesz melletted ez az embergyötrő. Esztelen képzelődj ! Szomorú valóság! Az embergyötrő hitelen hátad mögé ül s alig hogy a függöny felemelkedett, vállad felé hajol. Elbeszéli neked a darabot, jelenetről-jelenetre. Micsodáém az, háromszorosan hallani a darabot egyidejűleg. Egyszer a színészek által, másodszor a súgótól, harmad az or az embergyerőtől. Ez utóbbi soha sem szünetel. Dudorászva a dallamokat, melyek következnek, haonlítgatja a hatást, részletezi a darab jeleneeit, dicséri, vagy roszalja őket — előre. . .Aztán felvonás közben a karon ragad, kihurczol a czukrászatba, közben megismertetvén veled a darab bonyodalmát és megoldását. — Nos hát, mit eszünk ? Valami fogyasztani valót kérsz, ami ugyan nem kell neked, de ezt mégis meg kell tenned az ő kedvéért. És teringettél! a fizetés perezében társad csendes czélzásai erre kényszerütnek. — Bocsánat. Szó sincs róla. Engedje kifizetnem ezt a csekélységet. A kávéházban. Az embergyötrő mindig jelen van billiárd-játékodnál. Nagyszerű dolog, hogy mindig akkor löki meg a dákódat, mikor épen hosszú „serie8”-re készülsz. Az asztal körül forgolódik és bírálgatja a lökéseket. Dicsér és gáncsol, mintha érdekelve volna a játszmában; végre úgy intézi a dolgot, hogy meghívja vagy meghivatja magát a vesztő fél által a játszmára tett üveg borhoz, vagy pohár innivalóhoz. A légyotton. Milyen kegyetlen a várakozás, mikor az ember az imádottját várja! Hej, de még olyan kegyetlen várakozni, ha e pillanatban szembetalálkozol az embergyötrővel. Hasztalan színleled azt, hogy nem látod, utánad fut és csatlakozik hozzád. Azt a vallomást teszed tehát neki, hogy előkelő hölgyre várakozol. Rettenetes oktalanság! — Miért nem mondta ön ezt mindjárt? — kiáltja fel. — Barátok közt nem kell zavartatni az embernek magát. Hagyja csak. Tudom én ezt a dolgot. Éstene, most ő kezd neked beszélni a saját szerelméről és nem pusztul mellőled, míg hölgyed meg nem érkezik , ő nem vette eléggé szemügyre, ravasz mosolygással. Befejezés. Tehát a szóltam Césanne barátomhoz, aki még egy szivarral megkínált, mit szándékozol tenni, hogy ellentállj ennek a rettenetes és gonosz lénynek, mert tudom, hogy a védelemről akarsz gondolkozni, ugy-e? — Persze. Ez a fő. Társulatot fogunk alapítani. Figyelj jól reám. Ez a társulat kölcsönös néma szövetkezés lesz az embergyötrő ember ellen. Ez a „Szabadító testvérek társulata“ lesz. — Hát alapszabályai ? — Csitt... Hallgas ide: „Első pont. Alólírottak kötelezik magukat arra, hogy teljes erejükkel támogassák egymást, hogy elérjék az óhajtott czélt. Testvériség — engedelmesség — titoktartás. Ezek jelszavunk. Megszabadítani meggyötört testvérünket. Ez a kötelességünk. Második pont. A segélykérés jele abban van megállapítva, hogy a tag zsebkendőjét mellényébe teszi. E jelre az összes jelenlevő tagoknak kötelességük önállóan, vagy közös együttműködéssel hozzálátni ahoz, hogy megszabadítsák fivérüket, kit az embergyötrő a karmai közt tart. Harmadik pont. Hogy ez eredmény elérelhessék, mindenik tag folyamodik észszerű és minden váló-