Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-03-26 / 70. szám

Kolozsvár, 1890 -------------TU. első kötelességemnek tartom, ébren Őr. a felett, hogy az egyensúly „jra meg ne artassék s hogy meg szükséges befektetésre és reformokra se költessék több mint a mennyit bevételeinkkel s fedezni képesek vagyunk . . Szapáry gróf ezután a honossági törvényjavaslatról szólott. El van rá készülve , hogy mindjárt húsvét után heves utak fognak e tárgyban keletkezni. Ő jobban szerette volna ezt még húsvéti a szünet előtt elintézni, de e szélsőbalpárt, úgy látszik egyelőre el akarta napolni az ügyet. A kormány azonban nyugodtan néz a vita elé, mert tudja, hogy teljes egyetértés van közte és a szabadelvű párt közt, és mert meg van győződve, hogy az ország nagy többsége mellette áll. Valamint ebben a kérdésben, úgy minden más kérdésben is ép oly teljes egyetértés van a szabadelvű pártban, mint azelőtt volt. A fúzióra semmiféle hajlandóság nem mutatkozik és minthogy a szabadelvű párt, az ellenzék 150 szavazatával 250 szavazattal bír, nincs indoka vagy szövetségeseket keressenek, ámbár pont ez magától érthető — szívesen ado k mindenkit, aki a szabadelvű pro*4. elfogadja. A beszélgetés további folyamán Szapáry gróf megjegyezte: Biztosan hiszi, hogy rország teljesen a belső reformoknak szentelheti tevékenységét, mert meggyőződése szerint egyetlen uralkodó, egyetlen nép sem kívánja a háborút. Az orosz csapatok összepontosítása a határszélen sem elég jelentékeny arra, hogy reményt megingassa. A valuta rendezésére vonatkozólag Szapáry Gyula gróf megjegyzi, hogy az a kormány programmjának egyik pontját képezi. Ám a hasonló helyzetben levő nemzetek tapasztalatai Magyarországot, a legnagyobb elővigyázatra intik, ugyannyira, hogy valószínűleg elmúlik még némi idő addig, míg ez a kívánatos reform keresztülvihető lesz. A levelező így végzi tudósítását: „Szapáry Gyula gróf azt a hatást teszi az emberre, hogy oly férfiú, a ki tisztában van azzal, hogy mit akar s a kinek megvan a tettereje is, hogy czéljait elérje.“ KOLOZSVÁR KOLOZSVÁR Törvényhatóságok. ALSÓ-FEHÉR VÁRMEGYÉBŐL. (Saját tudósításunk.) N Enyed márcz. 24. Vármegyénk ma tartotta meg — mint előre is jeleztem — tavaszi rendes közgyűlését. A bizottsági tagok eddig valóban szokatlan nagy számban jelentek meg a gazdag tárgysorozatú közgyűlésre, s a megyeház nagy termét zsúfolásig megtöltötték. A küldöttségileg meghívott dr. Kemény Kálmán főispán elnöki megnyitójában igazán szívből fakadó szavakban adózott első sorban is a magyar nemzet pótolhatlan veszteségének: "rá Andrássy Gyula emlékének. Mély fájdalommal vette ezt a közgyűlés is tudomásul, a a főispán indítványára egyhangúlag ment határozatba, hogy a nagy államférfiú arczképét a vármegye közadakozás utján megszerzi, a gyászoló családhoz pedig meleghangú részvétiratot küld. A fájdalom kifejezését az öröm nyilvánulása követte a fölött, hogy a király az elnöklő főispánt nemrég a kamarási méltósággal tüntette ki, igazi érdemet méltányolván e kegygyel. Ez örömnek Csató alispán adott kifejezést, a gyűlés háromszoros eljene mellett A megyei házi pénztár zárszámadásainak beslő tudomásul vétele után egyhangúlag á uozattá emelte a közgyűlés, hogy a várme' kórház mellett levő két házastelek megváltassák. Egyik a kezelőorvos, másik a gondo f számára építendő ki lakásul, még a nyár nyomán, akik családjaikkal ma még a kórházban laknak, saját egészségük állandó veszélyére s lefoglalván a kórházi czélokra szánt helyiségek egy részét, holott a kórház, szemben a növekvő forgalommal, egyre szűkebbnek bizonyul. A közgyűlés a telkek vásárlását név szerinti szavazással egyhangúlag határozta el. Az alispáni és árvaszéki jelentések a lefolyt évről fölolvasottaknak tekintettek, a mi szép bizalom jele ugy az alispán, mint az árvaszéki elnök irányában. Némi vitát keltett a folyó évi közmunkaelőirányzat s panaszok hangzottak föl a szárazvám völgyi ut használhatlansága miatt. Az előrányzatban azonban — a lehetőségig erre is van gondoskodás s igy azt is megszavazták, — az előirányzat végösszege 111 ezerért, — milyen szép summa s mégis milyen kevés jo ut telik belőle! Nehány miniszteri leirat tudomásul vétele után fölirat fölterjesztése ment határoztba a belügyminiszterhez az iránt, hogy az államjavadalmazás némi emelése által tegye lehetővé a nagyenyedi járás szolgabirói hivatalánál egy díjnok, — s a levéltárnál a régi levéltár kiselejtezésére egy segéderő alkalmazását, mert a munkahalmaz mindkettőt erősen megkívánja, a vármegyének pedig pénze nincs. Nem valószínű azonban, az eddigiekből következtetve, hogy ez a kérés fönn meghallgatásra talál. Az árvaszék megkapta a fölhatalmazást, hogy egy tűzmentes szekrényt vásárolhasson. E tárgyakat olyan pont követte, ami mindig élénkséget és zajt okoz: választás. Az alvinczi főszolgabírói állás ürült meg, s erre a közvélemény már előre is Damó Vilmos verespataki főszolgabírót jelölte ki, így lett — e köztudat hatása alatt — a tárgysorozatba előre fölvéve, hogy esetleg más állásra is lesz választás. Az autonomikus jog e gyakorlása kevés rakétával folyt le. A kandidáló-bizottságnak, melybe a közgyűlés Zeyk Danit, dr Kovács Ödönt és Moldován János gör. kath. kanonokot választá be, a főispán pedig br. Kemény Gézát, id. Gáspár Jánost és Novák Ferenczet hívta meg, — kevés dolga akadt. Az alvinczi főszolgabírói állásra egyedül pályázott Damó Vilmos, kit lelkes éljenzés között kiáltottak ki. Az ekként megürült verespataki főszolgabiróságra Frits Vilmos szolgabiró s ennek helyére br. Bánffy Kázmér közig, gyakornok választattak meg. Szintén egyhangúlag, mint egyedüli pályázók. A választás aktusa után a főispán a maga részéről Imreh Károly szolgabírót tiszteletbeli főszolgabíróvá, Vincenti Károlyt pedig tiszt, aljegyzővé nevezte ki. Az adófelszólamlási s bányaadó kivető bizottságok megalakítása után egy sok vitát ígérő s rég vajúdó kérdés nyert békés és csöndes megoldást. Vízakna abbeli kérését, hogy a kis-enyedi járás székhelye Konczáról Vízaknára helyeztessék át, a közgyűlés majdnem egyhangúlag elutasította, azon indokból, mivel a járás községet megkérdeztetvén, csaknem kivétel nélkül Koncza mellett nyilatkoztak. Tímár Károly e határozat ellen felebbezést nyújtott be több társa nevében. Ahol aztán legkevésbbé volt várható, ott tört ki a leghosszabb vita: az ebtartási szabályrendeletnél s különösen annak egyik pontjánál, mely a házőrző és gazdasági kutyák után fizetendő adót fejenként 30 krban állapítja meg. Sokan szólottak a 30 kr mellett s még többen ellene, a tétel 19 krra való leszállítását indítványozván, de ez utóbbiak a szavazásnál kisebbségben maradtak s maradt az eredeti szöveg. Több kisebb érdekű tárgy elintézése után megbotránkozva hallgatta végig a gyűlés Csathó alispán előterjesztését az Abrudbányán f. hó 5-én lefolyt közgyűlés botrányairól. Ezen az emlékezetes gyűlésen egy párt kemény támadásokat intézett a becsületben megőszült polgármester , Rákosi István ellen s egyik szónok a vita hevében, némely csekély pénztári tévedés miatt, a polgármestert, pénztárnokot sikkasztóknak nevezte. Ez a szónok Boér Béla orszgg. képviselő volt, kinek korábbi szolgabirói minőségéről a támadás kíméletlenségén fölhevült polgármester is elejtett meg nem gondolt szavakat, mire a szintén nekivadult képviselő a polgármestert legazemberezte nyílt ülésen. E skandalózus eset megvizsgálásával a közgyűlés az alispánt bízta meg. — Zemplén megye átirata fölött a honossági törvény megváltoztatása tárgyában napirendre tért a gyűlés, de élénk vitát idézett elő a vármegyei autonómia föntartásának kérdése. Az állandó választmány egy lendületes fölirat tervezetét ajánlotta, mely a képviselőházhoz lenne intézendő, s mely élénk védelmébe veszi az önkormányzati közigazgatást a tervezett államosítással szemben. Többen szólottak e fölirat mellett, köztük Zeyk Dániel, dr. Varró László. Ellene s így az államosítás mellett csupán Kiss Bálint beszélt Végre a fölirat túlnyomó többséggel elfogadtatott. A közgyűlést nehány kisebb ügy fejezte be délutáni 2 órakor, s gazdag és fényes főispáni ebéd követte, melyen mintegy 150-en vettek részt. Toasztokban nem volt hiány; az elsőt a főispán mondotta a királyra. — t. inr Fabinyi Rudolf: Az elektromos áram befolása áttérne/ oldhatóságára és egyéb vegy. tüneményekre.^ ^ ^ Va hő-aecjuivalensének viszonyairól galván-elemeknél. Márczius 25. IRODALOM és MŰVÉSZET. A színházban hétfő óta két előadás volt. Hétfőn a „Gárdistáit adták szép közönségnek. Az előadás, leszámítva egy elfucsolt quartettet, jó volt. Örley Flóra a vándor énekesnő szerepében ezúttal is élénken, kellemesen játszott, Réthy Laura énekszámai pompásan sikerültek. Derekasan helyt állott Megyeri, Kápolnai és Pusztay. Tegnap a régi jó „Czigánybárót“ vették elő, Pusztay jutalomjátékául. Pusztay, aki minden szerepét gondosan, lelkiismeretesen és szép tehetsége érvényre juttatásával játsza meg, az este is ügyesen, kedvvel adta Zsupán Tódort. Megjelenésekor koszorúval, két kis zsák csengő malaczczal fogadták s perczekig tartó taps zúgott fel, kifejezve a közönség elismerését. Az előadás különben a közepesek közé tartozott. A női kar gyenge volt. ♦ Ünnep a színházban. Április 16-án a kolozsvári színházban szép ünnepély lesz. Ekkor ünneplik meg tizedik évfordulóját annak, hogy a kolozsvári színtársulat nagy dicsőséggel vendégszerepelt Bécsben három estén át. A társulatot akkor Ozoray Adolf akkori direktor vitte fel, akinek első rangú érdeme van abban, hogy a kolozsvári színtársulat dicsőséget szerzett az osztrák fővárosban. A jubileumi előadásokon nagyrészt azok működnek közre, akik ezelőtt 10 évvel Bécsben voltak a társulattal s ugyanazokat a darabokat adják elő, melyeket akkor. Színre kerül a „Falu rosza“ (Finua Rózsi — Balogné), a „Sárgacsikó“ (Bakaj Erzsi — Pálmay Ilka) és a „Piros bugyeláris“ (Biróné — Balogné). Az ünnepélyre a készülődések folynak. • Színházunk igazgatósága a téli évad végét egy nagy, látványos színmű színrehozatával akarja megélénkíteni. Jules Vernenek „Grăbit kapitány gyermekei“ nagy, látványos színműve lesz ez. A darabból a próbák már megkezdőnek, s a színházi műhelyek serényen dolgoznak a mulatságos és tarka-barka látványosságokban gazdag színdarab kiállításán. Az első előadása közvetlen husvét után fog megtartatni. * Jankó Pál jövő hó elején Kolozsvárra jön és saját tanulmányú zongoráján hangversenyt ad, mely alkalommal az általa szerkesztett zongora-billentyűzetről magyarázó előadást is fog tartani. • Felolvasó-Szakülór Az Erdélyi Múzeum- Egylet orvos-természettudományi szakosztálya márczius hó 28. napján d. u. 5 órakor a vegytani intézet helyiségében természettudományi szakülést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Dr. Martin Lajos: A madárrepülés általános elmélete. (2-ik könt.) 2. Dr. Apáthy István: Pseudobbranchellion Margói, egy új piócza-család képviselője. Készítmények bemutatásával. 3. Dr. Farkas Gyula: Az állapodott electromos áram definitiójáról. Zene-Conservatoriumi közgyűlés, Kolozsvár, márcz. 26. A kolozsvári Zene-Conzervatorium, miután f hó 17-ére hirdetett közgyűlése az alapszabályok értelmében a szükséges tagok száma miatt megtartható nem volt, tegnapelőtt tartotta már e helyen is jelzett közgyűlését és pedig ez alkalommal tekintet nélkül a megjelenő tagok számára. Közgyűlés régen folyt le az intézet falai közt oly nagy érdeklődés közepette, mint a jelenlegi. Valóban csak örvendeni tudunk eme jelenségnek, mert az intézet, mint a komoly zenének oktatója s művelője és mondhatjuk, az erdélyi részekben egyedüli művelője, méltán megérdemli a közönség érdeklődését és pártfogását. Az elnöklő Szentkovics Márton megnyitván a közgyűlést, meleg szavakban emlékezik meg az elhunyt dr. Hincz György volt elnökről s jelentette a közgyűlésnek, miszerint a választmány jegyzőkönyvileg adott kifejezést részvétének s ezt kivonatban közölte is az elhunyt családjával. Ezek után következett a választmányi jelentés felolvasása. Ebből, miután terjedelménél fogva teljesen nem közölhetjük, adjuk a következőket. A jelentés szintén megemlékezik az elhunyt dr. Hincz Györgyről s annak érdemeiről; megemlékezik továbbá Doroszlay Adolf elhalálozásáról is, ki a választmánynak tagja volt s fájdalommal constatálja azon szomorú körülményt, miszerint az intézetnek 1883-tól gondnoka s a Zene-Conzervatoriumnak félszázadon kéresztől buzgó támogatója s harczosa, Ditrich Amadé gyógyíthatlan betegsége folytán megválni kényszerült tisztétől. Megtudjuk továbbá azt, hogy az intézetnek a lefolyt 1888—89-iki tanévben volt összesen 99 tanítványa, kik oktatást nyertek a hegedű, gordonka, ének, fúvó hangszer, zongora , összhangzattan tanszakokban. A lefolyt naptári évben 8 hangversenyt rendezett és pedig: egy nagy zenekari hangversenyt a nemzeti színházban, 6 úgynevezett házi hangversenyt és egy évi zárünnepélyt. A hangversenyek teljes sikert arattak. Vagyoni viszonyaiból áll a következő: a forgótőkével bevétel 3846 frt 51 kr, kiadás 406 frt 33 kr, kiadási többlet 159 frt 82 kr, mely összegben az alap-tőkevagyonhoz csatolt 50 frt is befoglalva van. Forgó-tőke vagyon az év zárlatával : készpénzben 119 frt 43 kr, hangszerekben 2238 frt 82 kr, hangjegyekben 1307 frt 69 kr, bútor és egyéb felszerelés 561 frt 6 kr, fizetési előlegben 20 frt, összesen 4247 frt, vagyis a mult év végén kimutatott 4406 frt 82 trral szemben 159 frt 82 kr apadás. Ellenben szép növekedést mutat az alaptőke-vagyon, míg ugyanis ez az 1888. év végeztével, készpénzben 2206 frt 84 kr, értékpapírokban (névérték) 1000 frt, összesen 3206 frt 84 kr volt, már az 1889. év zártával készpénzben 2483 frt 30 kr, értékpapírokban 1100 frt, összesen 3583 frt 30 krt tett. Vagyis a lefolyt évben 376 frt 46 krral növekedett. 87. kir. Megemlékezik a jelentés még Kolozsvár városáról, mint az intézetnek pártfogójáról és védnökéről, mely ez évben is kegyes volt 1000 frt segélyben részesíteni. Megemlékezik a „Kolozsvári Takarékpénztár“ s „Kisegítő Takarékpénztáriról, mely hummánus intézetek 50—50 frttal szaporították az intézet vagyonát, miért hálás köszönet szavaztatott. A deficit megokolását az intézet helyiségének czélszerűtlenségében leli, amiért is a választmány e bajon segítendő, azon indítvánnyal járul a közgyűlés elé, miszerint bízza meg a választmányt e bajon segíteni. A közgyűlés ezen indítványhoz elvileg hozzájárult. Indítvány tétetett továbbá a jelentés sorrendjén az iránt is, hogy az intézeti pénztár évenként 60 főt tiszteletdíjjal jutalmaztassék. Ennek utalványozását a közgyűlés a plasztmányra bízza, mely belátása szerint viszonyokat tekintetbe véve fogja a pénztárnokot jutalmazni. Ez volt főpontjaiban a választmány jelelése. Ezután felolvastattak a pénztári száma dások és a költségvetési előirányzat, melyeket a közgyűlés rövid vita után elfogadott, iletve tudomásul vett. Következett végül a választás. Választandó volt: elnök, titkár, gondnok és két választmányi tag. A választás eredménye a következő: Elnök: dr. Lindner Gusztáv, titkár Welser Lajos, gondnok: Geleh János, választmányi tagok: Magyarosy Gyula, Márk Ferencz, Boér Gergely, dr. Biró Béla, Páll Ferencz, dr. Isacu Aurél, Keresztély, Lajos. Miután Geleh János választmányi főgondnokká választatott meg, szükséges volt választmányi tagságának betöltése. Helyébe választmányi tagul Pákey Lajos választatott meg. Ezek után elnöklő üdvözölte az újonnan választott elnököt dr. Lindner Gusztávot, valamint az elnökség újonnan megválasztott tisztviselőit , a belépő választmányi tagokat és megköszönte a megjelent tagoknak az intézet iránt tanúsított érdeklődésüket. Ezzel a gyűlés véget ért. Előfizetésre hívjuk fel a közönséget az uj évnegyed allkalmából. Abban az irányban , azzal a buzgalommal igyekszünk szolgálni az erdélyi részekben a nemzetiségi, a közgazdasági, a kulturális, a politikai érdeket, mellyel eddig munkálkodtunk. A közönség további érdeklődését kérjük a Kolozsvár iránt. Előfizetési Árak: Az előfizetési pénzek a „Kolozsvár” kiadó hivatalához (Kolozsvár, belközép-utcza 4. sz.) küldendők. Ápril—deczemberre.........................12 frt April—szeptemberre..........................8 , Ápril—júniusra ..............................4 , Egy hóra...........................................1 , 60 kr. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár. »Arch. 16. — Három ember halála. A téglagyári szerencsétlenségnek hétfőn három munkabíró családos ember esett áldozatául. Leírtuk a szerencsétlenség történetét, annak feltüntetésével, hogy a talaj vizes volt s a földomlás ennek következtében állott be. Tényleg igy volt öthat méter magasságban állott az óriási föld, tömeg s a munkások mélyen behaladtak az oldalba, könnyen, vidáman ásva a földet Hétfő nap volt, előző napon pihentek s újult erővel láttak hozzá a munkához. A nap felszáritotta az alantasabb részeken a talajt, ahol ők dolgoztak azonban, annak a földrétegnek csak a felső széle volt száraz. A többi telve erekkel, a víz keskeny árkokban folyik a széleken, vékony, de egészen átható ereket alkot a földfalon s egészen átfogja azt a tömeget, mely a munkások feje fölött lóg. Az isteni gondviselés kell, hogy őrködjék minden hirtelen jött tavaszon az ilyen munkások dolga fölött. Ezek ebben bíznak. Teres Jánosné (a most már halott munkás asszony) gyermekei kissé távolabb játszódoztak a napfényen, az anya benn ásta a földet egész erővel. Egyszerre a földtömeg leszakadt. A gyermekekf eljajdultak: „Anyánk! Édes anyánk !“ S a földből három halottat ástak ki a többi munkások, akik szerencséjükre Eszelősek. DOSZTOJEVSZKI REGÉNYE. Ford : Bade Jób. OD (Folytatás.) m. A NAGYBÁTYA. — Tudományokkal, kedvesem, főképen tudományokkal. Egész bizonyosan nem tudon hogy mely fajtájuakkal. Hogy beszél a vasutakról! És tudod — folytatta suttogva — miközben a jobb szemével jelentősen hunyorgatott, tudod, hogy kissé szabadelvű eszme annak. Különösen akkor vettem észre, miko családi dolgokról beszélgetett. . . Sajnálom egy keveset értettem belőle, szűk volt az idő .ülönben mindent elmondanék neked. E melélt a legnemesebb tulajdonságokkal felruházot ember. Meglnvtam, hogy vendégem legyen é; orárolorara várom, mintha^ k?zben a Parsmtok ugy bámultak ráÄ'üg“ ''olník & a'ijute' • |v ~ Hallj u *?ácsikám szakitottan Ibe, ugy latszik, en zavarom önt. A pasztok bizonyosan sürgős kérelemmel jöttek iiol beszelnek? Engem érdekel s szeretnén meghallgatni a parasztokat. A nagybácsi zavarba jött: t 1~ Na igen, egészen elfeledkeztem róluk * ' latod,, hát mit csináljak velük? Elhitettétik — s szeretném tudni, hogy ki teszi ezt, — hogy én egész Kapitanowkát, velük együtt Opiskinnak adom. Emlékszel Kapitanowkára ? Az elhunyt Kútjával minden este arra mentünk sétálni. „Mi nem akarunk megválni tőled“ — mondják a parasztok. — Tehát nem igaz, nagybátyám, hogy te Kapitanowkát neki akarod adni? Nem is gondoltam reá. Eszemben sincs. Kitől hallottad ? És kinek van kifogása Opiskin ellen ? Várj csak Szergely, hadd ismertesselek meg előbb Opiskinnal — beszélte tovább, miközben sötéten nézett, mintha Opiskin ellenségének tartott volna engem, — ő olyan férfiú, öcsém. — Mi nem megyünk el tőled — erősködtek khorusban a parasztok — te atyánk vagy és mi a te gyermekeid vagyunk. — Hallja csak bácsikám — szóltam — — én még nem láttam Opiskint, de . . . hallottam róla egyet-mást; találkoztam Bakcsejev úrral s e kérdésre nézve külön ideálra vannak. Mindenesetre nagybátyám, bocsássa el a parasztokat, hogy tanuk nélkül beszélhessünk. Épen e miatt jöttem. — Persze, persze, — a parasztokat elbocsátom s aztán beszélgetünk, tudod egészen barátságosan, ketten, alaposan. — Na — folytatta a parasztokhoz fordulva — most menjetek barátaim s jövőre is jöjjetek hozzám, ha bajotok lesz, egyedül hozzám, minden időben. ~~ Te a mi atyánk vagy és mi a te gyermekeid. Ne add urnak hozzánk Opiskint. Mindnyájan könyörgünk — ismételték a parasztok. Na, ne bolondozzatok! Mondtam már hogy nem hagylak el. — Egészen butává tesz a tanításaival , az idevalókat is elrontja. — Talán titeket is tanít francziára? — szóltam közbe. — Nem, batyuskám, eddig még ettől megmentett a kegyelmes Isten — válaszolt az egyik paraszt, aki valószinüleg szeretett szónokolni. Hosszú, fényes szakálla volt, mely folytonosan hullámzott, amikor beszélt, mintha az is élő volna. — Te balga! Ő jóra tanít a te nem érted meg és e miatt zugolódol. — Kérlek bácsikám, mi van azzal a franczia nyelvvel? — Csak a kiejtés miatt tanítja, a helyes beszédmodorért, ő maga is mondta ezt. Ekkor aztán egy különös eset adódott elő. Nem ismered az esetet, nem ismered őt sem, hát nem ítélhetsz. Az embernek előbb látnia kell, édesem, mielőtt valakit kárhoztasson. Hibáztatni könnyű. — No, mit akartok — fordultam hirtelen haragomban a parasztokhoz, — azonnal meg kell hogy mondjátok nyíltan: „Nem megy, Toma Tomics, nem megy.“ — De hogyan akaszthatja az egér a csengettyűt a macska nyakába, uram ? „Tisztaságra és miveltségre tanítalak — mondta egyszer, — miért mocskos az inged?“ „Hát, mert izzadva dolgozunk, a miatt, piszkolódik össze. Nem váltogathatjuk mindennap.“ — Pár nappal ezelőtt a cséplőbe jött — szólt egy másik paraszt, aki egészen sovány kinézésű, roszul öltözködött ember volt, valószínüleg egyike azoknak, akik mindig elégedetlenek és kik mindig tartogatnak magukban egy-egy mérges szót. Eddig a többi parasztok háta mögött elrejtőzködve állott, csendesen hallgatott s egész idő alatt gyanús, kétértelmű vigyorgás ült az arczán. — Oda jött a cséplőhez és kérdezte: „Tudjátok-e, hogy hány versznyire van tőlünk a nap? Ki tudja?“ Ez oly tudomány, mely nem illet minket, ez az urakra tartozik. Ekkor azt mondta: „Te buta vagy, bélpoklos, a saját javadat eltaszitod. És én — folytatá — én csillagász vagyok, ismerem az Isten összes planétáit.“ — És megmondta nektek, hogy hány versznyi távolban van a nap? — kérdezte érdeklődve a nagybátyám, miközben jelentősen intett felém a szemével, mintha mondaná: ide figyelj, fontos dolgot hallassz. — Igen, ő valami sokat mondott, — válaszolt boszosan az egyik paraszt, aki nem számított ilyen kérdésre. — No, mennyit mondott, mennyit? — Azt nagyságos uram jobban tudja, mert mi buta emberek vagyunk. — Tudom, fiacskám, de hátha te is visszaemlékeznél ? — No, pár százat vagy ezeret mondott. Igen sokat mondott, három szekérhajtással sem lehetne elérni. — Ej, ej, gondolkozz csak barátocskám, te bizonyosan azt hitted, hogy egy verstnyi távolban van s eléred a kezeiddel ? Nem, fiacskám, a föld, tudod, olyan, mint egy nagy golyó, érted . . .“ — folytatta a nagybácsi, miközben kezével a levegőben köralakot irt le. A paraszt gúnyosan nevetett. — Igen, olyan kerek, mint egy golyó, igy van a levegőben és igy kering a nap körül, a nap azonban egy helyt áll, csak úgy látszik, mintha menne. Ezt mind Cook kapitány, egy tengerész fedezte fel . . . vagy ki tudja, ki más fedezte fel — súgta felém. Én, öcsém, magam sem tudom, de te bizonyosan tudod, hogy mily távolban van a nap a földtől ? — Tudom, bácsikám — feleltem csodálkozva e jelenet felett — de úgy gondolom, hogy ha hiba is a tudatlanság, mégis csillagászatra tanítani a parasztokat. — Bizonyosan, bizonyosan hiba — erő* sütgető nagybátyám, elragadtatva az én megjegyzésem által, — kitűnő kifejezés : hiba ! Mindig mondtam, azaz, hogy sohasem mondtam, hanem éreztem. Halljátok — szólt a parasztokhoz — a tudatlanság egyúttal tisztátlanság, egy neme a piszoknak Ezért akart benneteket Opiskin oktatni, jóra akart tanítani. Na, jól van barátim, most menjetek Isten hírével, legyetek nyugodtan, nem hagylak el titeket. — Légy kegyes hozzánk, atyánk. S a parasztok egész földik hajoltak, letérdepelve. — Na, na, bolondság, csak a czár és az Isten előtt boruljatok a földre, előttem nem. Most menjetek, viseljétek jól magatokat és, és . . . ennyi az egész. Tudod — szólt hirtelen hozzám, mikor a parasztok örvendezve távozni kezdtek — a parasztnép szereti a jó szót, de egy kis ajándék sem árt. Valamit ajándékozok majd nekik. Mi ? Mit gondolsz ? A te megérkezésed örömére . . . Ajándékozzam meg őket valamivel, vagy nem ? — Bácsikám, ön merőben jóltevő. (Folt. kflv.)