Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)

1894-11-26 / 271. szám

­Él IV. áron feltűnést kívánván kelteni, hosszúra nyúj­tott beszédben gyanusitgatott minden irányban Eötvös Loránd báró miniszter vervvel elő­adott beszédben c­áfolta meg Polónyi gyanu­­sitgatásait, mintha az alapítványi bérletek kor­tesjutalmakra használtatnának fel. P­e­r­c­z­e­l Dezső Polónyi által provokáltatván, személyes kérdésben nyilatkozott. Berzeviczy Albert csak röviden konstatálta, hogy Polónyi nem tudta bebizonyítani vádjait. Délután fél három órára járt az idő, midőn Vesz­ter Imre a Kossuth Ferencz közutazga­tásai dolgában interpellácziót akart intézni a miniszterelnökhöz. Az ellenzék könnyen érthe­­czélzatból éktelenül zajongani kezdett s az interpelláczió elhalasztását követelte. A nagy zajban Bánffy Dezső báró elnök kénytelen volt öt perczre felfüggeszteni az ülést. A szü­net után az elnök bejelentette, hogy V e s­z t­e­r az idő előrehaladottsága miatt nem kívánja ma megtartani interpelláczióját. Ezzel az ülés dél­után 2 órakor véget ért. m IJIt fi :irf ([4,1 | fii: P| II :Ií tf­t­f: I melylyel a nép körülvette. Hanem, ha valaki minden áron segítségre szorult, dolgoztatta és megkerestette vele, becsületes módon, azt, a­mire szüksége volt. Azért is, a­midőn megjelent egy kuny­hóban, öröm kiáltással fogadták! Még a cse­csemők is ismerték, és feléje nyújtották kis karjaikat. Justh Zsigmond igyekezett a szeretet ha­talmával, még azon kaszt szenvedélyt is gyen­gíteni, melyet mi talán Ázsiából is hoztunk, a­melyet aztán a német bureaucratia még in­kább kifejlesztett bennünk és még gyűlölete­sebbé tette azt hazánkban. Ott is, a gazdák, kik néha dúsgazdag emberek, teljesen lenézték azelőtt a dohánytermelőket, a gányokat, a gú­nyok viszont lenézték az egyszerű napszámoso­kat, a napszámosok is találtak olyanokat, kiket lenézhessenek, lenézték a falu végére letelepe­dett czigányokat vagy más kóbor embereket. Miután Justh egyforma barátsággal foga­dott mindenkit, mind eljöttek az előadásokra, a tánczra, és kissé barátságosabban néztek egy­másra, de azért nem keveredtek össze! Idővel talán ez is megtörtént volna? Mert a Justh Zsigmond Magyarországában az a másik csoda is megtörtént, hogy ott nem volt a művészet erőszakkal természetellenesen kidobva az élet­ből, hanem a mi isteni törvényünk szerint ma­gát az életet képezte, annak nemesebb, maga­sabb aspiratióját, folytonos törekvését az esz­mény felé . A művészet nem a gazdagoknak vagy egyes kiváltságosoknak az előjoga, vagy szó­rakozása, maga a magasabb rendű élet az, az teremti meg a rokonszenvet, a lelkesedést, melylyel a mi emberiségünk folyvást emelkedik az erkölcsi nagyság, az erkölcsi-szellemi érett­ség magaslatára mind feljebb és feljebb ! Mig sejtelemmel kezd bírni az életnek összhangza­­tos egységéről s egészéről ! Ily magaslatra jutott volt Justh Zsigmond és erre fele segítette fel a körülötte élő gyár népét. ma Kolozsvár, 1894. Nyílt levelek. — Moldován Gergely uj röpirata. — Kolozsvár, nov. 26. (I.) Említettük már, hogy Moldován Gergely dr. a kolozsvári egyetem érdemes pro­­fessora, ki eddig is több röpiratot irt, a nem­zetiségi agitáczió ellen, ezúttal újból síkra száll és pedig az izgatások boszorkánykonyhája , a liga ellen. Az általunk közölt mutatványból is meggyőződhetett arról az olvasó, hogy Moldo­ván dr. e röpiratában hazafias érzésének egész hevével támadta meg a ligát s annak embereit, működésükkel együtt. Kíméletlen őszinteséggel mondja e nemzetközi agitátorok szemébe üzel­­meket, melyekről lerántja a leplet. Moldován Gergely maga is román és annál jobban fáj neki az a szédelgés, melyet a néppel űznek. A néppel, melyet bolondítanak. És mikor a röp­­iratb­ója a liga elnökének Urecheának ezt lob­­bantja szemére, sorai tele vannak az igazság melegével a szívből fakadó érzés tüzével Ure­­chea a liga elnökéb­e jár, azokból származik, kik „rob“-nak (rab) nevezték el a népet, melynek fia Moldován. A nép pedig „hernyó“­­nak nevezte el az őket szívó nemzetietlen gő­gös bojárokat „hernyók“ — mondja Moldován — a kik megrágtak minden zöld ágat, hogy az én őseim e miatt megőrölt fahéjon és ku­­koricza csutkákon rágódtak. „De — mondja önérzettel a szerző — az én őseim így is ezen a hitvány ételen, rab­szolgák gyanánt is megtartották a bojárok szá­mára a román nemzetiséget, a nyelvet, a szo­kást, a­miket önök akkor megvetettek, s a­me­lyekkel ma annyira büszkélkednek; — önök pedig a jólétben elárulták és feladták mindazo­kat a szlávnak, a görögnek, a­miért mi ma önöket egyáltalában meg nem dicsérhetjük. Láthatja tehát uram — folytatja — hogy a századok viharai folytán őseim szenvedése révén van bennem valami, a­mi önből hiány­zik, az elpusztíthatatlan szeretet a nép iránt, a melyből tá adtam. Én megértem és átérzem a barázdában elhangzó dalt, mert hallatára önkéntelenül megrezdül szívemben a fájdalom, és megértem a felszálló sóhajt, mire ön egészen hidegen marad. Ön a népet mozgó semminek, falapnak tekinti, a­melyre fel kell hágni, hogy magasabb legyen,­­ én pedig önt le szeretném onnan ütni, hogy­­ közönséges legyen, mint én, hogy megsemmi­süljön, hogy léha, könynyelmű játékkal vesze­­­­delmet többé ne hozhasson a sokat szenvedett­­ népre. Én a keserves munkával megszerzett­­ vagyon birtokossaként bölcsen, józanon és mér­sékelten dolgoznék, hogy a vagyont biztosítsam és megnöveljem az utódok számára, ön az öröklött vagyon pazarló örököseként azzal kön­nyelműen bánik el, azt hazárd játékokba fek­teti, hogy holnap mindnyájunkat ismét kol­dussá tehessen. Ez az a­mi arra késztet, hogy önnel egy után ne haladjak. Láthatja, uram, hogy jogom van szólani és joga van a szédelgő politika el­nöke, képviselője ellen fellépni minden ro­mánnak, a­ki szereti népét és félti annak jö­vőjét. Ha önnek, egyetemi tanár létére, szabad a politizáló Liga élén állani, nekem szabad önt és tényeit megbírálni, sőt kötelességem, mert önnek könnyű játszani, de a népnek nem; ön gazdag, a nép szegény; ön két kézzel szórja a nemzet pénzét, az ön népe koldus ; ön holnap mint bojár, könnyen orosz, vagy görög lehet ismét, de a népnek románnak kell maradni mindig. Moldován nem akar most sem egy utón­­ haladni és bojárok ez ivadékával, ki állítólag­­ a nép, a román nép érdekében küzd — szeny­­nyes eszközökkel. „A mi útjaink soha se talál­kozhatnak“, — mondja határozottan. „És nem találkozhatnak azért, mert én a sokat szenvedett román nép érdekében b­ecs­ü­­letes politikát szeretnék megteremteni, önök pedig azt hirdetik, hogy a politikában a becsületnek, a tisztességnek nincs helye; a nem­zetért minden meg van engedve: a hazudozás, a rágalom, a történelem világos adatainak meg­hamisítása, a nyilvánvaló tények letagadása és­­ be nem ismerése semminek, a­mi az ellenfél-­­­ben erény. Én, mint tanár kívánom, hogy a nemzet ifjúsága tanuljon; ön az ifjúságot po­litikai kalandorságra használja fel; én a fiatal tizenhat éves román nemzeti állam jövőjét a kultúrában fedezem fel és követelem, hogy a nemzet a saját államában minden erejét a nem­zeti kultúra fejlesztésére összpontosítsa; ön kül­földi elégületlen kapzsi szédelgők szavai után indulva, a nemzet idegeit ezek szolgálatában sorvasztja el. Követelem, hogy a román nép kulturális téren becsületes munkával győzze le, ha vannak, vetélytársait, ön a nyelveskedéssel, a szóval és rágalmakkal akar győzedelmes­kedni.“ A 12 levélre osztott röpirat elsejében, mely bevezetés gyanánt elmondja igen szépen és lendületesen ezeket, még egy igen fontos és érdekes, jellemző tényt konstatál Moldován. Azt, hogy a ligát és embereit Catargiu és bo­jár kormányos nemcsak támogatja, de uszítja is a magyarok ellen az európai hajszában. A rendbontó elemeknek csinált ez által egy med­ret kifelé, hogy ő bent tetszése szerint ural­kodjék. „Ám, — úgymond — ha megdicsérem Catargiut azon ügyességéért, hogy saját álla­mának kártékony vizeit a szomszéd államok földére vezette, meg kell rónom külügyi képviseletünket, mely a maga élhetet­lenségében a világon páratlanul áll, mert a világon ma egyetlen külügyi képviselet tűri a maga ügyébe való beavatkozást s ez a mienk. Moldován nem okolja a román nemzetet magát csak annak e félrevezetőit. A román nemzet, Románia ifjú államal­kotója olyan ,mint a gyermek, fejét egyik fal­ból a másikba üti, míg jóvá megtanul. Szeles­­kedhetik, nagyob­at, mert tele van ábrándokkal, mint az ifjú, ki lerázván magáról az iskolai port, azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, ő a földteke központja. Moldován veszedelmet lát magára Romániára nézve ez izgatásokban. Nem e megbocsátható kétszelgés miatt. Egészen más az, melyért a röpirat írója, igen helyes ér­dekkel aggódik a szomszéd fiatal állam sorsa miatt. „A veszedelmet — mondja — abban lá­tom, hogy ön és társai nagyzolásuk közben el­vesztik a moralitás himporát, hogy játék köz­ben kanóczokkal kezdik gyújtogatni­­a szom­szédházak fedelét, hogy elvesztik az erkölcsi egyensúlyt, az erény és a bűn iránti érzéket;­­ a tisztesség és a becsület, a megengedett és a­­ meg nem engedett dolgok közti határvonalat­­ összezavarják ; hogy komoly munka helyett meg­szoknak egy könnyelmű kalandor életet, szó­val abban, hogy önök az életet vétkezve kez­dik meg, a­mi Catargia személyes czéljainak s uralkodásának használhat, de a nemzetnek nem. A veszedelmet abban látom, hogy önök a czi­­vilizáczió keleti apostolainak hirdetik magu­kat s nyűgöt felé vad gyűlölet üszkével fel­perzselni törekednek a czivilizátió eredményeit. Polgárháborút, hazaárulást, hűtlenséget hirdet­nek a czivilizátió nevében minek folytán saj­tójukon már is a delirium tremens csalhatatlan jelei mutatkoznak, hogy a komoly munkára már­is képtelen ; önökön pedig erőt vett egy bizonyos őrjöngés, hogy képtelenek a gondolko­dásra és a helyes ítélet megalkotására.“ Erős szavak ezek — de az a­ki ismeri a viszonyokat, aki olvassa állandóan a romá­niai sajtó bontott lapjait, az kénytelen így írni. Az igazat írja Moldován s ha erősen, ha helyen­ként nyersen ír, nem ő az oka, hanem azok, kik erre kényszeritették, akiknek midőn a ma­­gjáról írnak, szitok és égő gyűlölet minden szavuk. JE? Törvényjavaslat a magánbizto­sitási vállalatokról. Budapest, nov. 26. Beck Hugó dr. kúriai bíró immár elkészí­­­­tette a biztosítási vállalatokról szóló törvény­­­­javaslatot, mely a megokolással együtt most je­­­­lent meg. A javaslat hat fejezetre oszlik és 43­­ szakaszból áll. A javaslat fontosabb pontjai­­ ezek : A biztosítási vállalatok kötelesek a biz­ t tosítási ügylet minden főágára nézve külön-kü­­­­lön legalább 300.000 forint tényleg befizetett­­ biztosítási alapot kimutatni. Az életbiztosítási­­ KOLOZSVÁR díjtartalék csak belföldön és következő módon helyezhető el: a) belföldi állampapírok­ban és állami kamatbiztosítást élvező belföldi vállatok elsőbbségi kötvényeiben; b) a buda­pesti börzén jegyzett belföldi záloglevelekbben ; c) a vállalat életbiztosítási kötvényeire adott ké­zi zálogkölcsönökben Az életbiztosítási díjtar­­talék a vállalat minden egyébb vagyonától el­különítve kezelendő és kizárólag a biztosítottak igényeinek kielégítésére fordítandó- A biztosí­tási vállalatok kötelesek az évi tiszta nyere­ségnek legalább 10°/0-át nyereségtartalék képzésére fordítani.­­ A külföldi válla­tok a kimutatott biztosítási alapot, díjtartalé­kot, belföldön kötelesek elhelyezni. A k­ül­f­ö­l­­d­­­i vállalatok a belföldön kötött ügyletek után alkotott és a fent leírt módon elhelyezett díj­tartalékot a magy. kir. állampénztár­ban kötelesek deponálni. Ez a letéte­­ményezés minden hó utolsó napján teljesítendő. A magánbiztosítási vállalatok fölötti felügyelet és ellenőzés gyakorlására a kereskedelmi mi­nisztériumban álla­m­i biztosítási hivatal állítta­­tik föl.­­ Jelen törvény életbe léptetése után minden biztosítási vállalat köteles: a) hat hó­napon belül a biztosítási alapot kimutatni; b) egy éven belül a nyereségi tartalék megalkotá­sát megkezdeni; c) tizennyolc­ hónapon belül a jelen törvény életbeléptéig megkötött és még érvényben lévő biztosítási ügyletek díjtartalé­két e törvény intézkedéseinek megfelelően át­alakítani, kimutatni és elhelyezni. Valamennyi kimutatás és bejelentés az állami biztositó hi­vatalnál teljesítendő. Turistaság Hunyadvármegyé­­ben. — Az E. K. E. hunyadvármegyei osztályának újra alakulása. — Déva, nov. 25. A turistasági szempontból legérdekesebb vármegyében ma alakult újra az Erdélyrészi Kárpát Egyesület hunyadvármegyei osztálya. A közgyűlés a városháza gyűlés termében folyt le a tagok élénk érdeklődése mellett. Elnökölt Jósika Lajos báró, jegyzett Szentirmay Alajos. Jelen voltak: Szentke­­reszthy György báró főispán, Hollaki Arthur alispán, Réthy Lajos kir. tanfelügyelő, Sághy Kálmán kir. erdőfelügyelő, Terbocs Bertalan fő­erdész, Téglás Gábor főreál­iskolai igazgató, Is­­sekutz Antal polgármester, Boga Károly képző­intézeti igazgató, Bogdán Géza kir. alerdőfel­­ügyelő, Kun Róbert szerkesztő, Mailand Oszkár, Tóth Ferencz tanárok, Apáthy Árpád dr. árva­­széki elnök, Csulay Lajos, Fiuna János, Fe­kete Károly megyei aljegyzők, Biró József fő­­ispán titkár, László Zsigmond nyug.­tanár, Vályi Nagy Ferencz erdész, Ajtay Aladár dr. ügyvéd, Ivánfi Dezső, Csulay Sándor, Schwartz Zsigmond stb. A központ képviseletében Radnóti főtit­kár jelent meg. Elnök az ülést megnyitván jelzi, hogy a mai közgyűlés hivatva van a központ és osztály között felmerült differencziát elenyésztetni. A központ szintén képviselve van és igy a dol­gok kiegyenlítése lehetséges lesz. Kimenti vé­gül Feilitzsch Arthur báró társelnököt, a­kit a betegsége tartott vissza a megjelenéstől és aki a közgyűlésnek üdvözletét küldi. Ezután Boga Károly osztály­titkár szá­molt be a lefolyt év munkásságáról. Rendezett az osztály két kirándulást és egy Kárpát-es­télyt. T­rtott 4 válaszmányi gyűlést. A K­o­­­c .4- r­a vezető gyalogút kijavítását elrendelték, több hasznos intézkedéseket tett. Fájdalommal jelen­ti végül Maj­land Gyula jegyzőnek elhunytát. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve az el­hunyt jegyző halála felett részvétet jegyzőköny­vében örökíti meg. Jósika Lajos báró elnök bejelenti ezu­tán a tisztikar és választmány lemondását, melyet a közgyűlés elfogadván, a tanácskozást Jósika Lajos báró korelnöksége alatt tovább folytatja. Az ügyrend megválasztásának kérdése adat­ván elé, hosszabb vita keletkezett az osztály­pótlék és tagdíj beszedés tételeinél. A központ kiküldöttje ismerteti a központ­nak e tekintetben követett eljárását, javasolja, hogy az osztály területére nézve is fogattassék el az 1 ft osztálypótlék és a pénzbeszedésre nézve a központi intézkedés. Hozzászóltak az indítványhoz Hollaki Arthur, Téglás Gábor, Réthy Lajos, Sághy Kálmán és végül egyhangúlag elfogadták, hogy 1895-től kezdve az osztály is 1 fő osztály pót­lékot vet ki, s erről a tagokat értesíteni fogjuk Következett ezután a tisztikar és választmány megválasztása és pedig a következőképen: tiszteleti elnök Szentkereszty György báró főispán, elnök Jósika Lajos báró, ügy­­­vezető alelnök Hol­laky Arthur, titkár Cs­u­­lay Lajos, jegyzők Finna János és Török Béla, pénztáros, Knopf Árpád, ellenőr I­s­­s­e­k­u­­­z Antal, jogtanácsos, Farkas Béla dr., számvizsgáló P­a­u­d­y István dr., osztályorvos Mócz Miklós dr., választmányi tagok: K­u­u­n Géza gróf, Buda Ádám, F­á­y Béla, Kocza Gyula, Biró József, Sándor József, Pietsch Lajos, Tolnai János, Szász Iván dr., S­ó­l­y­o­m-F­e­k­e­t­e Fe­rencz, Lukács József, Mailand Oszkár, Téglás Gábor, Boga Károly, Szinte Gábor, Pogány Béla, Réthy Lajos, Kun Róbert, Lázár György, Szentirmay Ala­jos, Ács Sándor, Pietsch Sándor, Török Árpád, Buda Károly, Borda Labbáss, G­o­r­ó Ferencz, Fodor Gyula, B­e­k­e Károly, M­i­k­­lós Lajos, Tal­latsch­ek Ferencz, B­a­r­­csay Béla, Goró Ede, Krasznay Olivér, ifj. Lázár Farkas, Bogdán Géza, Sághy Kálmán, Terbócs Bertalan, Acker Frigyes, dr. Fekete Károly, Danila­ György, L­e­l­­kés József, dr. Apáthy Árpád. A közgyűlés felhatalmazást adott az el­nökségnek, hogy a vidéki ügyvivőségeket szer­vezze. A „Kolozsvári Dalkör“ estélye. A­kik nem győzték bevárni a farsangot, eljöttek a Dalkör estélyére, hogy kitánczolhas­­sák magukat. Természetes, hogy túlságosan so­kan nem akadtak, kik máris előleget szedje­nek a farsangból, vagy talán úgyis mondhat­nék, hogy túlságosan sok papa nem akadt, ki hajlandó volt máris megkezdeni a lánya far­­sangoltatását. Másrészről az is épen olyan ter­mészetes, hogy a­ki ott volt, pompásan mula­tott egytől-egyig. Ugyannyira, hogy ezúttal még azt a köz­helyet sem lehet alkalmazni: „Tisztelet a kivételeknek“, mert a jó mulatás­­ban senki sem volt kivétel. Fesztelen jókedv jellemezte ezt az es­tét. A toilettek egyszerűek és csinosak voltak. A tánczmulatságot hangverseny előzte meg a következő műsorral: 1. Fohász. Férfi kar, Huber Károlytól, zongora és harmonium kísérettel. Előadja a „Kolozsvári Dalkör“, zongorán kíséri Kacsóh Pongrácz, harmoniumon Meskó Aladár. 2. M­a­g­á­n-Q­u­a­r­t­e 11. a) Éji varázs, Storch M.-től. b) Mulat a betyár, Szentirmay Elemértől. Előadja: Giischik Gyula, Káhle Já­nos, Szilágyi Ferencz, Kerekes István. 3. Petőfi a Hortobágyon. Melo­dráma. Szövegét írta: Váradi Antal. Zenéjét szerző: Kun László. Előadja Farkas Sándor. Kisérik: Csiszár Viktória, k. a. (zongora), Csi­szár Auguszta k. a. (czimbalom), Balázs Árpád (hegedű). 4. Eredeti népdalfüzér. Pályadíj­nyertes mű Lányi Ernőtől. Elődja a „Kolozs­vári Dalkör“. 5. D­a­­­á­r-b­orda I. Hárn Mártontól. Előadja a „Kolozsvári Dalkör“. Mind az öt pont szépen sikerült , a férfi kar által előadott „F­o­h­á­s­z“-t pedig külö­nös dicsérettel kell kiemelnünk A jelenvolt szép asszonyok meg szép lá­nyok közül sikerült feljegyeznünk a követke­zőket: Asszonyok: Szivér Elemérné, Kerekes Istvánná, Giischik Gyuláné, Csiszár Károlyné, Ács Ferenczné, Csipkés Albertné, Kabdebó Ist­vánná, özv. Birinyiné, özv. Perszina Józsefné, Szilágyi Ferenczné, Kondász Ferenczné, Régeni Györgyné, Magyarosy Gyuláné, Papp Gáborné (Szeghalom), özv. Csíki Lázárné, Schillinger Adolfné, Nozula Győzőné stb. Leányok: Botlik Aranka, Tárczy Zsuzsi­­­­ka, Vasaló Ilona, Csiszár Auguszta és Viktória,­­ Ács Erzsike, Virágháti Juliska, Feszt Irén, Csipkés Mariska, Kovács nővérek, Kabdebó Irénke, K. Pap Erzsi, Birinyi Janka, Perszina Leontin, Bábolnay nővérek, Vizi Gizella, Lázár Katinka és Sarolta, Petrán nővérek stb. az összeget a város kabalapataki erdeje eladá­sából befolyó két évi részlet fedezni fogja fs első évi részletet a város a mészárszékek­­ sajátitására fordította. De Geranda Antonina felolvasás Szépszámú, nagyrészben előkelő hölgyközönség gyűlt egybe szombaton délután 5­ órakor a vá­­rosház közgyűlési termében, hogy meghallgat­te Gerando Antonina úrhölgynek a felsőh­­ányiskola kitűnő igazgatónőjének felo­vasását Justh Zsigmondnak arról az ideális viszonyáról melyben a szenttornyai néppel állott. A felol­­vasást, melyet lapunk mai tárczájában közlünk, a közönség a legnagyobb érdeklődéssel hall­­gatta meg. A meleg hang, melylyel a felolvasó, ki személyes ismerőse volt Justhnak, e korán sírba szállt költői lélek egyes jellemvonásairól beszélt, mélyen meghatotta a­­hallgatóságot. Felolvasása végén De Gerando Antonia út­ hölgy Francois Coppé­e-nak, a kiváló franczia költőnek J u s t­h r­­­­­irt megemléke­zését olvasta fel. Az élvezetes előadást a kö­zönség lelkes tapssal fogadta. Telefon kimutatás tűzjelzésre be­rendezve Praktikus kimutatást készített a városi tűzoltósági és állami telefon hálózatról Ruszkó István e. t. e. titkár Egy táblázatba kinyomtatta a város beosztását tűzjelzésre, a tűzoltó-egylet telefon állomásait, valamint az állami hálózat 250 állomását A táblázat al­ján, hogy közhasználatúvá tegye a kimutatást, az államvasutak kolozsvári menetrendjét is ki­tüntette. A titkár a telefon­hálózat táblázatos kimutatásával a városi tűzbiztonságnak kívánt hasznos szolgálatot tenni, s felhívja a közön­séget, hogy a házánál vagy szomszédjában fel­­merülő tüzet haladéktalanul jelentheti a köze­lebbi telefon állomáson, mert a­mióta a bel­város 2—3 emeletes házai felépültek, a tűz­oltó őrtorony elől egész utczák és város­részek el vannak fedve. Így tehát a kimutatás azok­ban az épületekben is kifüggesztendő, a­hol te­lefon állomás nincsen. A­ki ily kimutatáshoz óhajt jutni, forduljon az „Ellenzék“ nyomdá­jához. A szebeni román gyűlésre vonat­kozólag M­o­c­s­o­n­y­i Sándor nyílt levelet tesz közzé a temesvári „Dreptatea“ utolsó számá­ban, a­melyben azt tanácsolja a rendezőnek, hogy halasszák el az egybehív­ást Egyebek közt azt is felhozza, hogy Nagysze­ben távol esik a román nép tömegétől, s ott a gyűlés inkább csak lokális jelleggel fog bírni.Ő nem nyerheti meg az egész román nép képvi­seletének jelentőségét. Sorait azzal végzi, hogy a „Sietség elrontja a munkát.“ A kolozsvári honvéd-egylet tiszt­viselői­ A kolozsvári honvéd-egylet tegnapi közgyűlésén választmányát így alakította meg: Elnök: Szabó Sámuel. Alelnökök : N­agy Lajos, Biró József. Pénztárnok: Mamicza János. Választmányi tagok : Albach Géza, Szi­­gethy Miklós, Finály Henrik dr., Münster Ede, Nedorosztek János, Czakó József, Spalier Ká­roly, Szucsáky Imre, Bay János, Nagy Pál, Kálmán Antal, Persián Gerő. Az iparos segédmunkások részére e hó 25-én igen érdekes előadást tartott Ko­vács János unit. főgymn. tanár. Az ő meg­szokott folyékony modorával, bő ismereteivel állandóan lekötötte a nagy számmal összegyűlt iparos ifjúságot, kiknek soraiban több tekinté­lyes mester is megjelent. A népszerű tanár „Magyarország történelmi és művelődési viszo­nya az Anjou-család uralkodása korában és az ipar akkori fejlettsége“ czím alatt tanulságos előadást tartott, reá­mutatott a Róbert Károly és Nagy Lajos királyok alatt a magyar iparo­sok által kifejtett és igen elterjedt iparművé­­szetre, az olasz és német iparosoktól eltanult és magas fokra fejlesztett ipari működésre, történeti adatokkal támogatta, hogy a magyar ipar és kereskedelem a 14. században mily elő­rehaladt és gazdag volt. A körülbelül egy őrs hosszat tartó előadást azzal a hazafias buzdí­tással zárta be, hogy mai iparosaink is igye­kezzenek a rendelkezésükre álló minden esz­közt és módot felhasználni, hogy a régi jó idők fénye és dicsősége újból feltámadjon. Dr. Hal­­­­e­r Károly a rendező bizottság és a hallgató­ság nevében köszönetet mond az előadónak és meghívja az érdeklődőket a következő vasárnapi előadásra, a­mikor dr. Finály Henrik fog beszélni a fényűzésről és annak ha­tásáról az iparra. Jó mentség. — Nos vádlott, kapaci- t tálja a vizsgálóbíró az előtte álló delinquenst, s beismeri-e a tett elkövetését ? — A világ minden kincséért sem; hatá­rozottan tagadom! — felel magátalkodott ba­j­noksággal a felszólított. — Mi haszna tagadja ? Négy tanú látta. — Nem tesz semmit. Én akár ezeret állítok ide, a­ki nem látta. Kötő estély. A szombaton este Grátz Mórnc ág. hitv. ev. lelkésznő lakásán az egy­ház szegényei javára rendezett kötő estély a szokott kedélyességgel folyt le. Hogy a jelen voltak jól mulattak, azt mutatja már azon kö­rülmény is, hogy a társaság csak fél egy órakor oszlott el. Az anyagi siker minden eddigi si­kert felül­múlt, a­mennyiben az Alb­ Ottóné által a szegények javára adományozott 10 írt­tal és egy tréfás tombola jövedelmével együtt 50 frt­ gyült be. Öreg honvédek gyűlése A megye­ház közgyűlési termében nagy számban gyültek­ össze tegnap d. u. az öreg honvédek a rendes évi közgyűlésükre. Szabó Samu elnök meg­­nyitójában utalt az egylet több irányú működé­sére, melyet a 48—40-es honvédek ellátása ér­dekében teljesített. Felemlítette az egylet le­folyt évi halottait s ezek között melegen em­lékezett meg I­n­c­z­é­d­y ezredes érdemeiről, ki 10 éven át, magára hagyatva, nagy odaadással végezte az egylet segélyezési ügyeit , vezette annak irodáját. A választmányi jelentés feltárta Kolozsvár, nov 26. Végül R­a­d­nó­t­h­i Dezső főtitkár in­dítványára a lelépett tisztikarnak a közgyűlés köszönetet szav­zott buzgóságáért, ezzel a gyűlés véget ért. HÍREK. 26. Kolozsvár, név Mütanrendőri bejárás. Ma délelőtt 10 órakor tartatott meg a közúti vasút uj szárnyvonalának mütanrendőri bejárása. Az uj szárnyvonal a Szent­ Péter templom megál­lóhelyétől a minoriták gőzmalmáig terjed, s nagy részben kisajátított területen van építve. A bizottság tagjai voltak : K­é­p­e­s­s­y Árpád miniszteri titkár, ki a miniszter megbízásából jelent meg, továbbá: Sigmond Dezső orsz. képviselő, L­o­v­r­i­ch miniszteri fogalmazó, T­e­­leky László gróf, Nagy Mór városi tanácsos, Fekete N. Béla, városi jegyző, Szabó Gyula városi főjegyző, Péterffy Zsigmond, Reménnyi vasúti igazgató, Hartmann főmérnök, Deák Pál főkapitány, B­a­k­k La­jos nagyiparos, Póczy Mihály főmérnök, Sá­r­­k­á­n­y Lajos tanár és a kolozsvári sajtó kép­viselői. A bejárás alkalmával észleltettek ugyan némi jelentéktelen és könnyen pótolható hiá­nyok , de egészben véve a bizottság meg volt a munkálattal elégedve. Ki kell emelnünk, hogy Kép­ess­y min. titkár kiváló szakértelem­mel és gondossággal vezette a bejárást.— Visszatérőben a bizottság Sigmond Dezső képviselő meghívására megtekintette a S­i­g­m­o­n­d-ctég szeszgyárának moslékszárító be­rendezését. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szárított moslék melynek protein tar­talma igen jelentékeny, jelenleg drágább a bú­zánál , a kukoric­a árához pedig úgy viszony­­lik mint nyolcz az öthöz . A bizottság tiszteletére ma délben 2 óra­kor a központi szállóban a vasút igazgatósága fényes ebédet adott. A marterődítések, Kolozsvár város a kabalapataki erdő eladásából befolyó jövedelmét mart erődítési munkálatok végzésére határozta fordítani. E határozatát a belügyminiszter jóvá­­hagyta, s így a napokban már ki fogja írni a­z az árlejtést. A Tanács­­ költséggel a Szamos vihető lesz, s ezt város e munkálatokra reméli, hogy 65.000 frt martok kiépítése keresztül November 26.

Next