Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1900-01-24 / 19. szám
1900. XXIII. évfolyam. 19. szám. Kolozsvár, szerda, január 24. Előfizetési árak : Egész évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Holljelenik rr.itten nap, az ünnepek és vasárnapok kivételével. r.lsk. szerkesztő 4. keadőtulajdona. AJTAI K. ALBERT. Szerkesztőség : belkirály-utcza 6. sz. A lap szelemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kiadóhivatal: belközép-utcza 4. sz. Hirdetések □ cmként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. Szervezkedés: Kolozsvár, jan. 24. Talán Kolozsvár az első, a mely a hazai ipar érdekeit legélénkebben felfogta s leggyorsabb szervezkedéssel támogatja. Az utóbbi napok alatt már az egész vonalon alakot öltött a mozgalom. A termelők további szövetkezete megnyitotta az árucsarnokot, az ipartestület megalakította a törvényes alapon álló hitelszövetkezetet. Más oldalon a fogyasztók hazai iparpártoló szövetséggé tömörültek s azóta is mindent elkövetnek, hogy a társadalmat mentül jobban fölrázzák és czéljaiknak megnyerjék. Mindkét részhez van azonban egy pár szavunk. Az iparosok elhibázták a dolgot azzal, hogy szervezkedésükben megoszlottak. Itt minden mellékes tekintetnek háttérbe kell szorulnia a főczél előtt. De e megoszlásból azt látjuk, hogy maguk az első sorban érdekelt felek se tudnak bizonyos kicsinyességeken fölül emelkedni. Apróbb iparosaink néhány hó előtt megalakították társadalmi uton az ők külön szövetkezetüket, holott már akkor nyilvános dolog volt, hogy az ipartestület, amely mint az egész iparos osztály leghivatottabb képviselője és egybeolvasztója, megindította hasonló czélú előmunkálatait. S ezek alakot is öltöttek a törvényes hitelszövetkezetben, melynek részvényesei örvendetesen szaporodnak s a mely hivatva van arra, hogy a vezető szerepet mind a hitel-, mind a forgalmi viszonyok javítása tekintetében nemsokára magához ragadja. Mi vár ily viszonyok között a kisebbik hitelszövetkezetre ? A közönség remélt támogatása elmarad, mert az ismertebb és frekventáltabb iparosok mind a testületi szövetkezetben vannak korábbi szabóját, czipészét és más iparosát pedig senki se fogja elhagyni. Mert e tekintetben a közönség is konzervatív természetű, nem szereti mindegyre elől kezdeni mindazon aprólékosságok elmondását, amik pedig kinek-kinek egyéni ízléséből és természetéből kifolyólag elmaradhatlanok egy-egy czikk megrendelésénél. Ezenkívül valljuk meg, hiszen úgy is köztudat, hogy a közönség nagy része nyitott számlát élvez és részletekben fizet. Ezt sok iparos maga keresi, hogy ez által a megrendelőt magának biztosítsa. Nos hát, az így biztosított fogyasztó is több lesz a testületi, mint az általános szövetkezet iparosainál. Mindezek tetejébe ott vannak az előbbi részére a törvényben biztosított előnyök, amikkel szemben az utóbbi csak a kormány szívességére van utalva. Világos, hogy a testületi szövetkezet sokkal képesebb lesz arra, hogy tagjainak anyagi helyzetén segítsen és a közönség igényeit kielégítse. Ha pedig ez így van, önként támad a kérdés, hogy vájjon nem téves-e az oly eljárás, mely ép a szegényebb iparosokat vonja el szükségeik biztosabb kielégítésétől? Márpedig az általános szövetkezet ezt teszi, midőn magának a kisebb iparosok között tagokat gyűjt. Holott ellenkezőleg, épen ezeknek volna nagyobb szükségük a biztosabb hitelre s készítményeik élénkebb forgalmának biztosítására. Ez pedig ma már csak úgy érhető el, ha a kisebb szövetkezet beleolvad a nagyobbikba. Ezt kívánja elsősorban magának az általános szövetkezetnek és részvényeseinek, de ezt kívánja a közönségnek érdeke is, melynek helyzete annál jobb, mentől nagyobb választékú és előnyösebb feltételű a kínálat. Ezért örömmel vettük az egyesülés iránt illetékes helyről máris megindított tárgyalásokat, melyeknek sikerét az elmondottak által magunk is előmozdítani kívánjuk. Mert igaz ugyan, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter üdvözlő sorai szerint, Kolozsvárt két szövetkezet is elfér, de csak „esetleg“, amely szó épen nem csak esetleg került a miniszter szövegezésébe. Ellenkezőleg: ez komoly és jóakaratú figyelmeztetés. Azt akarja mondani, hogy: jó, én hajlandó vagyok a törvényes határok között mindkét szövetkezet támogatására de jól fontoljátok meg, hogy mit tesztek, midőn az erőket megosztjátok. Nem kívánjuk, hogy a tapasztalatok és a következmények kényszerítsenek az Petőfiről. — Tanulmányok. Irta Csernátoni Gyula. Kolozsvár, 1900. Ajtai K. Albert könyvnyomdája. Ára 2 korona. — Félszáz esztendő mult el, hogy Petőfi Sándor eltűnt s művei a maguk teljességében még mindig nem találtak méltatásra. Költészete s költészetében a lelke, ez a hatalmas magyar tenger, előttünk áll a maga egész nagyságában és csodálatosságában, anélkül, hogy mélységeit ismernek. Oly rendkívüli módon nagy ember volt, hogy szinte istenkísértésszámba megy megrajzolásához lógni. A Petőfi Társaságnak egész könyvtára van már a róla írott életrajzokból, aesthetikai méltatásokból és följegyzésekből anélkül, hogy valamelyik teljes, egész alakjában tudta volna élőnkbe állítani. A Petőfi ismertetőjére ma még mindig legyőzhetetlen feladatok nehezednek és nagyon sok detail tanulmányra van szükségünk, amíg majd csak rá is merhet gondolni valaki, hogy egész alakját próbálja élénkbe állítani. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy azeddig Petőfiről megírt munkák hiábavalók volnának Egyetlen életrajzi adat, lett légyen az bármily lényegtelen is, egyetlen igaz megfigyelése lelke bármelyik rezzenésének, nem volt hiábavaló. Oly őszinte volt, s lelke oly gazdag, hogy már az emberi létekről való tudásunk művelése érdekében is kell, szükséges és elmulaszthatatlan kötelesség összegyűjteni épen róla minden adatot. Fischer Sándor és Ferenczi Zoltán munkái, különösen a Ferenczié nagy lépéssel vittek közelebb Petőfi lelkének a megértésében. Rengeteg tömegadatot hoztak össze egy eljövendő lélekbúvár számára, akinek kötelessége lesz ez értékes lim-lomokból, mint megannyi emberi dokumentumokból, kihüvelyezni mindazt, ami bennük a költőt s az embert jellemzi. Psychologusok és esztétikusok hosszú sora kell majd hogy fölfejtse úgyszólván egyenként verseit, lelkének sok s még mindig ismeretlen vonásai után kutatva. Tisztába kell hozni politikai s nemzetiségi kapcsolatait költészetének, meg kell vizsgálni azokban az eresztékeiben, amelyek Nyugat- Európa költészetével kötötték össze. És amikor mindezek a munkálatok s ezeken kívül még sok más végre lesz hajtva, akkor jöhet majd a művész, aki restaurálja nekünk ezekből a darabokból azt az emberi csodát, akit Petőfi Sándornak hívtak. A Csernátoni Gyula könyve a legkitűnőbb munkák közé tartozik azok közt, amelyek eddig Petőfinek lelkével foglalkoztak. Nevezetes és följegyzésre érdemes dolognak tartom, hogy a Petőfi-kultusz s főként a Petőfimagyarázás terén az első helyet Kolozsvár foglalja el manapság. A Ferenczi Zoltán nagyérdemű életrajza mellett — amely a jövőre nézve egyszerűen forrásmunka életrajzi adatok dolgában, — Meltzl Hugó dr. foglalkozott sokat és eredményesen a Petőfi költészetével s különösen filozófiájával. Ferenczi Zoltán, Csernátoni Gyulával és Korbuly Józseffel együtt sokáig itt szerkesztették a »Petőfi, Muzeum«-ot, amelyben nagy gonddal és szeretettel gyűjtöttek össze minden Petőfire vonatkozó feljelzést, adatot. Most pedig Csernátoni Gyula hosszú és gondos tanulmányainak gyümölcseképen ezzel az igen értékes kötettel gazdagította Petőfi-irodalmunkat. Nem akarja az egész Petőfit élénkbe állítani, de a kötet hat tanulmányával, erős kötelességet vállalt magára erre nézve is. Ismeri feladatának nehézségeit és tudja, hogy az első kötelességek közé tartozik a költő gazdag lelkének egyes vonásait fejteni ki, mielőtt az egységes embert reconstruálni lehetne.