Kovács Kálmán (szerk.): Gyulai Pál válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1989)
GYULAI PÁL „Gyulai Pál elsőrendű értékelő volt, s való, hogy legtöbb megállapítása, ha nem is végérvényesen (mert sehol sincs örökkévalóság, legkevésbé a művészetben), de sok ma is megáll, mai benyomásaink szerint is, húsz, harminc, negyven, sőt ötven évvel megállapíttatása után. Ez persze ne tévesszen meg bennünket az iránt, hogy Gyulai Pál bírálata éppúgy csak benyomásos bírálat volt, mint bárki másé, azon az egyszerű okon, mert a művészetben nemigen lehet egyebet parancsolni, mint amit az egyes művészetek matériájának természete parancsol, s művészi dolgot sem mérni, sem megítélni nem lehet pontosan. Próbája ennek az, hogy bár Gyulai Pálnak sok ítélete még mindig megáll, megokolásuk sokszor már nem. Ez állandó jelensége a művészet történetének... Figyeld meg az örök törvények szerint ítélő objektív kritikust, s hamar észreveheted, hogy múlhatatlan törvényeinek csodálatosképpen az nem felel meg, ami nem felel meg múlandó ízlésének, nem felel meg hajlandóságának, nem felel meg egyéniségének. Viszont ahol a tehetség oly nagy, hogy legyőzi a bírálóban még az egyéni ízlés ellenkezését is, ott az örök törvények szépen hozzáilleszkednek a mértékük alá tett extravaganciához, így tudta önkéntelenül hozzáilleszteni Gyulai Pál is az ő geometrikus, hogy úgy mondjam, kálvinista törvényeit a Katona József Bánk bónjának vad zsenialitásához.