Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
Színpadi játékok
Színpadi játékok 465 PETŐFI. Azóta sok minden jött, és sok minden elmúlt, Anikó. A szegény, toprongyos vándordiákból azóta Petőfi Sándor lett. Pila Anikó áhítattal. Petőfi Sándor! Maga a Petőfi Sándor! Aki azokat a szép nótákat csinálta? Akiről annyit beszélnek a népek? Petőfi. Akiről annyit beszélnek a népek! Igen, a népek, a nép az én szerelmem, a szegény, a rab, a hűséges, az áldott. És én most benned, árva cigányleány, még egyszer, talán utoljára, hadd ölelem, hadd ölelem a népet. Átkarolja. PI.A ANIKÓ: Petőfi úr, az égre kérem, most már nem szabad ! A szomszédban fölébrednek és akkor, hiszen én csupán csak egy közönséges cseléd vagyok! Petőfi: Az én édesanyám is az volt, és mégis áldott ő az asszonyok között! Mit tudod te, szegény Pila Anikó, milyen boldoggá tesz engem ez a perc, amelyben viszontláttalak. A hűséget látom benned, az egyszerűséget, az én ideálomat. Te csak hallgass, és én hadd nézek még egyszer a te nyílt, tiszta szemedbe, így. Annyi hazugság, anynyi hitványság környékezett mostanában, annyi csalódás és keserűség ért, hogy én már nem bírom tovább. Barátság, szerelem, dicsőség, szép szavak, sorra cserbenhagytak, elárultak, és megtiportak, mit tudod te, miért jöttem én, és hová indulok? Kinek az égre. A hajnal már pirkad keleten, nemsokára megszólalnak a háború kutyái, nemsokára véres lesz a mező és a folyó, nemsokára ítéletet tart az ég, és temetővé válik a föld. Nemsokára elmegyek. Hadd pihenjek meg utoljára a te jó, hű, alázatos tekintetedben, egy régi boldog alföldi éjszaka emlékében, a régi csárda mámorában, amelynek gyönyörűsége igaz volt és édes volt és lám, nem csalt meg, hiszen te emlékezel, hiszen te velem maradtál és elkísérsz már oda. . . Léptek nesze. Most pedig menj, menj, így, szépen, csöndesen. . . emlék, öröm, fiatalság, menj, menj... ég veled! Pila Anikó hangtalanul, meghatottan él.